Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-05 / 132. szám

Emberek, esetek Tulajdon elleni vétség Á llok a Sugár csemege- boltjának előterében, délután, a legnagyobb for­galomban. Óriási a tolon­gás, hosszú sorok a pénz­tárak előtt, talpalatnyi he­lyemet sem tudom meg­tartani, sodortuk innen is, onnan is. Várakozom, né­zelődöm. Nem először, így ismerem azt az idősebb, ci­vil ruhás férfit is, aki foly­ton folyvást sétál a pénz­tárak körül, az előtérben. Amíg nem sejtette, mire, kire várok, engem is mind­untalan végigmért. Az ajándékokat árusítók pultjának szélén hatalmas kosarak, tele innivalóval, édességgel. A pult előtt testét nehezen tartó, ren­dezetlen vonású férfi. Áll, áll, billegve, majd felkap egy ajándékkosarat, s bi­zonytalanul elindul az ajtó felé. — Nézd — mondom annak, akire várok, aki meghökkenésében elkiált­ja magát: — Azonnal tegye vissza. — A férfi szótlanul megáll, visszafordul, a pultra teszi a kosarat. Ügy negyedóra múlva is­mét felfedezem, beoldalog. Vásárolni? Vagy ismét pró­bálkozik? Sosem tudom meg, elhagyom őrhelyemet. Néhány nappal korábban a Sugár emeletén láttamegy jelenetet, az eladók egy fiút tuszkoltak a próbafül7 ke melletti ajtóhoz, vala­mit el akart rejteni puló­verébe. — Sok a lopás — mondja ismerősöm —, fő­leg drága italokat igyekez­nek elrejteni a táskák, szatyrok mélyén. Nehéz helyzetben vannak az el­adók. akit rajtakapnak, til­takozik, fenyegetőzik. Az eladók többnyire nők, fia­tal lányok. AkTlop — szabálysértést követ e). Sőt tulajdon elle­ni vétséget. Ezt már nem a Sugárban tudom meg, ha­nem a gödöllői tanács vég­rehajtó bizottságának ülé­sén. Azt is, hogy egyetlen másféle szabálysértés sem oly gyakori, mint a tulaj­don elleni, vagyis a lopás. A legtöbb feljelentés emiatt az áfész Szabadság téri áruházából, a 20-as népboltból fut be a tanács­hoz. De a Sugárból is ér­kezik. Tavaly Gödöllőn 117 em­bert értek tetten, az elle­nük összesen kirótt pénz­bírság meghaladta a 227 ezer forintot. Egv-egy sze­mélyre majdnem kétezer forint jutott. Hogy hányán loptak ügyesen, azt nyil­ván senki sem tudja. Az egyéb szabálysértések szá­ma, a kiszabott bírság ösz- szege meg sem közelíti a lopásokét. Huszonketten követtek el vétséget á köz- tisztasági szabályok ellen, huszonegyen jogosulatla­nul kereskedtek, tizenhe­ten szegték meg a tanköte­lezettségi előírásokat. A jogosulatlan kereske­dés színhelye is többnyire a főváros. Az aluljárók és környéke. Aki gyakrabban fordul meg azokon a helye­ken, tapasztalhatja ho­gyan megy ez. Néha-néha megzavarja őket a járőr, ilyenkor felkapják irdatlan mennyiségű árujukat, el­spriccelnek, hogy fél óra múlva újfent hangos szó­val kínálgassák portékáju­kat. Az sem hozott jelentő­sebb változást, állapítot­ták meg a tanácsi embe­rek, hogy időközben köny- nyebbé vált az iparengedé­lyek beszerzése. Ezek az el­adók ugyanis keveslik a piacokon, vásárokon elér­hető keresményt. Eljárnak a fővárosba, vállalják a kockázatot, az állandó fe­szültséget. Ügy látszik, még így is megéri. , A szabálysértési hatóság emberei nem panaszkod­hatnak, munkájuk akad bőven. Évről évre több. Három éve 373, 1981-ben 383, a múlt esztendőben 469 feljelentés érkezett hozzá­juk. A bírság növekedése szintén folyamatos. Hogy mennyire örülhe­tünk a következő adatok­nak, eldönthetetlen, hisz ez esetben sem értesülünk a valódi számokról. A sza­bálysértési hatóság által vizsgált becsületsértési és magánlaksértési ügyek száma jelentéktelen. Az utóbbiból 1980-ban 4,1981- ben 4, tavaly 2 akadt. Ugyanezekben az években a becsületsértések száma: 12, 13, 6. Ha valóban ilyen jók és tisztelettudóak len­nénk egymáshoz! E zek a száraz városi adatok. Föltehetően egyáltalán nem teljesek. Arról viszont semmit sem mondanak, mik a cseleke­detek mozgatórugói, miért lopnak, miért gázolnak va­lakinek a becsületébe. Pe­dig ez minden adatnál fon­tosabb volna. Kifürkészni nem a szabálysértési ható­ság feladata. K. P. k PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI IÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA v. ÉVFOLYAM, 132. SZÁM 1983. JÜNIUS 5„ VASÁRNAP Még egy-két hét és megkez­dődik a nyári vakáció, s vele a táborozások korszaka. Az úttörőszövetség immár évti­zedek óta azon van, hogy minél több kisdiákot, kisdo­bost és úttörőt juttasson szer­vezett nyaraláshoz. Az elmúlt években különféle bel- és külföldi táborozási fajtákkal, programokkal bővült a kíná­lat, amit az idei tervek is hí­ven tükröznek. Hagyományosnak mondható a Balaton-parti táborozás Boglárlellén, ahol a város- és a járás közös táborhelye ta­lálható. Amint Bárdos Ist­ván városi úttörőelnök el­mondta, a gödöllői gyerekek több csoportja, összesen mint­egy négyszázan július végétől augusztus 15-ig olvasótábori jelleggel, gazdag szakprog­rammal táboroznak Boglár­lellén s természetesen jut ele­gendő idő fürdésre, napozás­ra, sportolásra is. Kis vasutasok A központi, országos tábo­rokba, Zánkára, Csillebércre idén is a legkiválóbbak, a kü­lönféle úttörővetélkedők győz­tesei utazhatnak, körülbelül harmincán. A megyei úttörő­szervezet révén jut hely a vá­rosnak az NDK táborozáson is, s ami a külföldi cseretábo­rozásokat illeti, az idén Po? zsonyból fogadunk vendége­ket, s a mieink jövő április­ban és júniusban viszonozzák a látogatást. Az is örömhír, hogy július 6-tól harmincöt városi úttörő teljesíthet szol­gálatot két héten át a börzsö­nyi úttörővasúton, ahol így megismerkedhetnek a vasúti munkával. A nyáron az iskolákból ti­zenegy népes csoport kel útra, hogy igazán romantikus, félig- meddig nomád, de mégis biz­tonságos feltételek között a vándortáborozáson megismerje hazánk távoli tájait, a Fer­tő tó környékét, a Velencei­tavat, Szigetközt, Tolna és Zemplén nevezetességeit, s az Őrség vidékét. Az idén is lesz napközis- és sporttábor a városban. A vá­rosi-járási Petőfi művelődési házzal közösen szervezett nyá­ri napközinek a volt Kampis- villa ad otthont, ahol nem unatkoznak majd a gyerekek: szórakozás, sport, művelődés s mi szem-szájnak ingere, lesz minden. A tagozatos sportis­kolák, a Damjanich és a Ka­rikás sporttábort szerveznek, az utóbbi úszni is elviszi a gyerekeket Százhalombattára. S bár nemcsak gödöllői és já­rásbeli kisdiá'kok az érdekel­tek, de jó hír az is. hogy jú­nius 26. és július 4. között Gödöllőn rendezik meg, az Agrártudományi Egyetemen az úttörő mezőgazdászok ve­télkedőjét és szaktáborát. Gaíga-expedíció A járásban ha lehet, még gazdagabb a tábori program. Amint Kommárné Gerőcs Edit járási úttörőelnök tájé­koztatott, ők is alaposan ki­használják Boglárlellét, ahová öt turnusban kiléncszázan utaznak, s mellettük még száz­ötvenen a vezetőképző tábor­ba is. Az idén először turnu­sokon belül megpróbálják ér­deklődési kör szerint csoporto­sítani a diákokat, a honisme­reti, sport- és játék iránt ér­deklődőkkel szakemberek fog­lalkoznak majd. A tizenegy központi szerve­zésű országos vándortáborral például az Ormánságba, a Börzsönybe, a Bakonyba és Kapostár környékére juthat­nak el járásunk kisdiákjai, Erdőkertesen, Szadán, Héviz- györkön, Pécelen, Isaszegen, Valkón és Aszódon önálló csa­pattábort is szerveznek, az úticélok a többi között Salgó­tarján, Eger, Miskolc, Parád- fürdő, Mezőtúr. A csömöriek az NDK-ban, a nagytarcsaiak Szlovákiában vehetnek részt külföldi cseretáborokban. Az idén is megtartják jú­lius 18. és 27. között Veresegy­házon a járási olvasótábort, ismét útra kel a turaiak Gal- ga-expedíciója, Szada ad ott­hont a kisegítő iskolások tábo­rának, de a kisegítős tanulók egy csoportja eljut Zamárdi- ba is, ahová a kiváló úttörők is nyári meghívást kaptak. Szülői felelősség Jutalomból nyaralhat Zán- kán és Csillebércen legalább hetven járásbeli kisdobos és úttörő, sőt hárman az NDK- ba, ketten pedig három-há­rom hétre a Szovjetunióba, illetve Finnországba utazhat­nak. Nem túloztunk tehát az elején, hogy az úttörőszövet­ség alaposan kiveszi a részét a gyerekek nyári üdültetésé­ből. hiszen a városból és a járásból majdnem négyezer ifjonc kelhet útra a szervezé­sükben, nem beszélve az ifi— és úttörővezetőkről, akik a nyaralás mellett az ellátás­ban, s az ilyenkor is nélkülöz­hetetlen nevelési feladatokban segítik a nyári szabadságuk egy részét a táborokban töltő pedagógusokat. Emellett azon­ban nem árt figyelmeztetni; akik nem mennek úttörőtá­borba, azokról különös fi­gyelemmel kell gondoskodniuk a szülőknek. S persze még a táborozóknak is kijár a csa­ládi üdülés, hiszen hosszú a nyár. G. Z. Tankönyvekért Nívódíjban részesítette az elmúlt esztendő legsikerül­tebb egyetemi-főiskolai tan­könyveinek szerzőit, szerkesz­tőit a Művelődésügyi Mi­nisztérium. Az Agrártudomá­nyi Egyetemről ketten osz­toztak elismerésben a MÉM és a Mezőgazdasági Kiadó ja­vaslatára. Dr. Petróczi István professzor a Szántóföldi nö­vényvédelem című tankönyv szerkesztéséért, dr. Tóth Pál docens a Mezőgazdasági szám­vitel és pénzgazdálkodás cí­mű könyvéért kapott nívó­díjat. iúia y Szórva vetve Túrái módszerrel Az elmúlt őszön ötven hek­táron vetettek el MV—7-es búzát a Gödöllői Tangazda­ságban az úgynevezett túrái módszerrel. Mint ismeretes, a túrái Galgamenti Magyar- Kubai Barátság Tsz-ben mű­trágyaszóró gépkocsi adapte­rét alakították át egy újítás­sal a búza szórva vetésére. A tangazdaságban nemrég tar­tott határszemlén azt állapít­hatták meg a szakemberek, hogy a szórva vetett búza ál­lománya is megfelel, jól fej­lett. Vasárnap: Panda maci kalandjai. Szí­nes, japán mesefilm. Csak 4 órakor. A profi. Színes, szinkronizált francia bűnügyi film. Csak 16 éven felülieknek, 6 és 8 óra­kor. Hétfő: A cárlány és a hét dalia. Színes, szovjet mesefilm. Csak 4 órakor. Istenke teremtményei. Szí­nes, Puerto Rico-i filmvígjáték. 6 és 8 órakor. Kaszálácfép a mácsai réten W" ................ ■ -----­; Fa lusi vasárnap — ma Itt szíveslátók az emberek Az Ötvenes évek elején Fa­lusi vasárnap címmel . rádió­műsor készült Galgahévízen. Gyerekek játszottak a réten, legények, nagylányok énekel­ve sétáltak a falu főutcáján, táncoltak a téren. Az anyák pattogatott kukoricát ropog­tattak felkötött kékfestő köté­nyeikből. miközben meghány- ták-vetették a falu dolgait. Az apák az árokparton kártyáz­tak és jóízű, esetenként vas­kos katonaemlékéket idéztek. Amikor a műsort a közvetítés előtt a galgahévízi közremű­ködők előtt bemutatták, Bo- ross János szerkesztő megkér­dezte: — Nos, ilyen a vasár­nap délután a falujukban? Egy régi műsor Régen, nagyon régen ilyen volt, de most egészen más — mondták a mégkérdezettek. Hosszú évek távolából is em­lékszem a műsor hangulatára, felvillan annak egy-egy pilla­nata, s biztos vagyok benne, soha nem felejtem el a Leány­vásár kedves dallamait, az el­adósorba került nagylány szépségét dicsérő édesanya énekét: Ez a kislány tejjel mosdik, nem vízzel, törülközik tearózsa levelével... Az elmúlt vasárnap ismét tanúja, részese lehettem egy 1983-as falusi vasárnap dél­utánnak a Galgamácsai Falu­múzeum udvarán. Nem ren­dezvényre indultam, nem szer­vezett programot keresni men­tem Galgamácsára. Szávay Pál, aki éppen huszonöt éve nem járt szülőfalujában, Hé- vízgyörkön, valamint főváro­si születésű felesége vendéges­kedtek nálam, s délutáni szó­rakozásként ajánlottam a má- csai sétát és a falumúzeum megtekintését. Hagyományok cseppjei A galgamácsai emberek ezen a kánikulának beillő vasárna­pon éppen ebédutáni sziesztá­jukat tarthatták, mert a nagyablakos, soklépcsős, ma­gasra falazott házak a csen­det árasztották. Szinte lábujj­hegyen sétáltunk a főutcán, meg ne zavarjak a sokat dol­gozó emberek vasárnap dél­utáni megérdemelt pihenését. Amint közeledtünk a mú­zeumhoz, énekszót hallottunk. — Sej, Galgamácsa eszembe sem jutna ... Csengtek az is­merős dal sorai. Valkóné Dudás Juli, valamint társai: Kiss Lászlóné, Rónai Gyulá­iké, Piri Istvánná, Csuka Ist­vánná, Majer Józsefné. Tóth József né messziről jött ven­dégeket fogadtak, s nekik próbálták dalban, játékban, kedves beszélgetésben elmon­dani, hogyan éltek valamikor a galgamácsaiak. — Kunszentmártonból ér­keztünk — mondta Dósa End­re idegenvezető —, és nagyon örülünk, hogy vállalkoztunk erre a hosszú útra mert gaz­dag élményt, a hétköznapok szürkeségét megszínesítő vi­lágot nyitottak fel számunkra a mácsai vendéglátók. Rónyai Károlyné, a kun­szentmártoni Áfész nőklubjá­nak vezetője sem restelkedett az elismeréssel. — Hajnali ötkor szálltunk vonatra és elhúzták a delet, amikor a mácsai állomáson leszállhattunk a kocsikból, de megérte a törődést, mert vég­re megismerhettük Juli nénit és társait. Mindig vágytam olyan vidékre, ahol napjaink­ban is él a népviselet, s ahol a lassan elmúló hagyományok fellelhető cseppjei mellett fel­frissülhet az ember. Sikerült. Galgamácsa vasárnap dél­utánja sok évtizeddel túlélte az elmúlást. Éneklő vendégek A 87 éves Dezső István, a vendégek legidősebbje fiatalos derűvel meséli, hogy jövőre ismét eljön Galgamácsára. mert itt nemcsak a táj, de az emberek is mások. Hogy mi­lyenek? Hát szíveslátók, ven­dégfogadók, embert szeretők, táncos lábúak, vidámak, nótás kedvűek. Hallotta a kun­szentmártoni Tóth György, az idős ember szavait, kivette tokjából harmonikáját és ját­szani kezdte az itt tanult dalt. A népdalkör segített, először félénken, majd egyre bátrab­ban énekeltek a kunszent­mártoniak is. Az udvar végében Kurucz József, Pesti Rudolf, Király Kálmán, Kiss Ferenc, a bir­kagulyást főzte. Nagyon igye­keztek, mert tudták, az alföl­di ember kedvenc étele a jó birkahús, és nagy mestere az ízek keverésének is. Értették a dolgukat a mácsai önkéntes szakácsok: fényesre törölt tá­nyérok dicsérték a hatalmas adagokat. Változó szokások — Mácsai vasárnap délután — mondta barátom, amint a vácegresi dombról visszanéz­tünk a falura, ahová vidám ének dallamát hozta utánunk az esőt ígérő szellő. Mind a ketten az elmúlt falusi va­sárnap délutánokra gondol­tunk. Az elmúltra. Vankóné- ról. Balázsnéról. Martonnéról, Györénéről, Széphalminéról, Lapunéról és a hosszú név­sorba is alig fovlalhatókról beszéltem, akik a Galga men­tén őrzik, melengetik, fel-fel- villantják egvkor volt falusi vasárnap délutánok mára megszépült néhány pillanatát. Kár lenne persze tagadni, hogy az élet. s vele együtt a szokások is változnak, de ne­künk jó volt látni Galgamá- csán egykori falunk vasárnap délutánját olvannak, amilyen­nek cseperedő legényként át­éltük. s amilyennek nagy­anyánk mesélte. Fercsik Mihály Több mint nyolcszáz hektár rétje, legelője van a galga­mácsai Galga-parti Összefogás Termelőszövetkezetnek Vácegres Váckisújfalu, Iklad és természetesen Galgamácsa határában. A rétek fűtermését ezekben a napokban takarítják be, hogy gya­rapítsák a takarmányalapot. Képünkön: Csányi János, az E— 301 típusú gépével rendre vágja a rétifüvet. Hancsovszki János felvétele A nap programja Június 5-én. Gödöllő, művelődési köz­pont: Színházi műhelyek bemutat­kozása, a szolnoki Szigligeti Színház előadása. Franz Xa­ver Kroetz: Meier. Népszínjá­ték két részben, 19 órakor. Kiállítás Jeney István szín­házi fotóiból. Vita a klasszi­kusok mai színpadra állításá­ról. Vitaindítót tart: Major Tamás kétszeres Kossuth-dí­jas, kiváló művész. Vitaveze­tő: Koltai Tamás, a Magyar Színházművészeti Szövetség kritikai tagozatának elnöke 16 órakor. Beszélgetés a szol­noki színházi műhelyről (az alkotóközösség kialakulása, céljai, törekvései). A beszél­getést Tarján Tamás kritikus vezeti, 17.30 órakor. Gyermekalkotások világké­pe című kiállítás, megtekint­hető 10—18 óráig. Június 6-án: Gödöllő, művelődési köz­pont: A Pest megyei TESZÖV if- ­júságpolitikai rendezvénye, 9 órakor. A gödöllői TŰRI vers- és prózamondó versenye, 14 óra­kor. Gyermekalkotások világké­pe című kiállítás, megtekint­hető 10—18 óráig. Kiállítás Jeney István színházi fotói­ból. Ma délután F^ÜK-mérkozések Befejeződött ugyan a járási labdarúgó-bajnokság, de erre s még a jövő vasárnapra is jutnak mérkőzések, a Magyar Népköztársasági Kupa fordu­lójában. Ma délután fél hat­kor három találkozót játsza­nak: Mogyoród—lsaszeg, Hé- vízgyörk—Zsámbok, Valkó— Kerepestarcsa. Visszavágók jö­vő vasárnap. ISSN *133—1957 (Gödöllői Hírlap) Nyári táborok itthon, külföldön

Next

/
Oldalképek
Tartalom