Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-26 / 150. szám
ORÖSI A PEST MEGYEI HfRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 150. SZÁM 1983. JÚNIUS 26., VASÁRNAP Csináld és megérted Könnyebb legyen matek Ha az ember azt a szót hallja, hogy matematika, képzeletében szúrós tekintetű, morcos férfi jelenik meg, aki krétával a kezében fölfoghatatlan jeleket vés a táblára, miközben kárörvendően tekint az egyszerű halandókra, mit nem lehet ezen érteni? A matek csak kevesek számára jelenti a szépséget, pedig ezt is, hasznosságát is, oldalakon át lehetne sorolni. Jogos az új jelző Vannak, akik tanítják. Számukra a gyakori tantervvál- tozások időszakában minden évben továbbképzéseket szerveznek, ahol a legjobb, legtöbbet tapasztalt kollégáik útmutatásokat, tanácsokat adnak. Az utóbbi négy évben ezeket a nagykőrösi matematika- i tanárok számára Cegléden tar- Itották, ahol a járás többi pedagógusával együtt — színvonalas, valóban jó előkészítő | foglalkozásokon vehettek részt, Az előadó Kapronczay Zoltánná, a péceli Szemere Pál Általános Iskola tanára, szakfelügyelő volt. Az idei továbbképzésén a végleges matematikaoktatásról, az eddigi tapasztalatokról, a lehetséges változásokról kérdeztük. 1 — Ez nem a végleges matematika, ezt a szót nem sze- | retem rá. Nem sokkal jobb az * sem, ha azt mondjuk rá, új. Ném végleges azért, mert I mint minden tantárgy, ennek I tanterve is folyamatosan, rendszeresen változik. A matematika, mint tudomány, fej- I lődik, s ennek valamilyen módon a tanított anyagban is tükröződnie kell. Rögtön két példát: a differencial- és integrálszámítás 1 több száz éves, mindernd ismerhetné, mégis, ezt csak az érettségi előtti évben tanítják a középiskolákban. Nehéz... Az anyag egészét átfogó halmazelmélet alapjait alig száz éve vetették meg, s már az általános iskola első osztályában ezzel ismerkednek a gyerekek. Ennyiben jogos rá az új jelző. Együtt indultak —- Sokat halljuk azt a szót, hogy tanterv... — Igen. A tanterv a pedagógus számára törvény, amelynek megvalósítása a kötelessége. — Vannak, akik bírálják ezt » tantervet. — Ilyenek mindig akadnak. Néhány dolgot ezzel kapcsolatban, Általában azok a leghangosabbak az új dolgok bírálatában —■ jelen esetben a matematika tantervében — a)dk nem is tanítják. Tehetik ..., de a többség tanítja, méghozzá valóban alkotó módon, s nagy szorgalommal. De azért nyilvánvaló, hogy mint minden újnak, ennek is vannak hibái, amik — esetleg — korrekcióra szorulnak. — Honnan tudja a szülő, hogy új matekot tanul gyereke? — Például külső jegyekből, a tankönyvből. Az ötödiktől nyolcadikig terjedő évek könyvei nagyjából egyformák, a fedőlapjukon a matematika szó betűi vannak egy téglalapban. — Sokan e könyvekre is panaszkodnak. — Nem a könyvet, hanem a tantervet tanítjuk. A könyv meg a munkalap munkaeszköz, ami segítség az anyag jobb elsajátításához. Ez a tankönyv nem váltotta be teljesen a hozzá fűzött — íróasztal mellőli — elképzeléseket, de már folyik az átdolgozása — Az új tanterv tapasztalatai mit mutatnak? — Erre nehéz egyértelműen válaszolni, mert az is újdonság, hogy nem egyszerre történt a bevezetése. így az ez alapján haladók csak most kerülnek középiskolába, illetve a legelsők most végezték annak első osztályát. Komolyabb felmérések az ötödikes-hatodikos anyagból vannak, bizonyos anyagrészek jobban mennek, mások a régihez hasonlóan. — Általános viszont az a tapasztalat, hogy az a tanuló, aki a régi tantervben is tudta volna, annak most érdekesebb, mélyebb, több újat adó a matematika. A probléma az, hogy a gyengék lemaradhatnak. Az ő szinten tartásuk a legnagyobb feladat. Még annyit ehhez, hogy az idei tantárgyi versenyeken együtt indultak a régi meg az új tanterv alapján haladók, s mindenütt az újat tanulók győztek... A gyerekek szeretik a matematikát! Régi bölcsesség — Mit tehet a szülő, hogyan tud segíteni a gyereknek? — Iskolája válogatja, milyen módszerű segítséget ad ehhez a szülőknek. Nálunk Pe- celen a szülők akadémiája keretében például elmagyaráztuk, hogy a nyitott mondat — ami a tankönyvben szó szerint így szerepel: az a mondat, melynek állítmánya az egyenlő, vagy kisebb egyenlő, vagy nagyobb egyenlő, vagy kisebb, vagy nagyobb — tulajdonképpen mi is. — Konkrét tanács minden szülőnek: számoltassa gyermekét! Küldje el a boltba, de előtte mondja meg, két csomag cukorka, három rágó meg a kenyér nagyjából menynyibe kerül, s utána számoljon el vele pontosan. A négy alapműveletet minden szülő ismeri, az nem változott. Ezt tudni kell, mert' ezekből a gyerekekből lesznek az eladók is... Azt hiszem, ha valamire, akkor a matematikára igaz a régi bölcsesség: hallom és elfelejtem; látom és emlékszem, csinálom és megértem. Ballai Ottó Piaci jelentés A hét végén nagy és forgalmas nyári piac volt. Sok gyümölcsöt, zöldségfélét és csirkét árultak, de tyúktojást csak egy-két termelő hozott. A szemes termények piacán a búza, árpa és morzsolt kukorica literjét 5—5,50, a kukoricadarát 5,50 forintért mérték. Zsákos tételben kukoricát 450 forintért is adtak. A gyümölcs- és zöldségpiacon a sárgadinnyének 30—60, a tavalyi almának 14, az őszibaracknak 25—30, a cseresznyének 20 az oltott meggynek"^, az apró meggynek 15, az árpával érő és arabicska körtének 18, a sárgabaracknak 16—20, a piszkének 10, a ribizlinek 14, az újburgonyának 12—14, a paradicsomnak 35— 40, a karfiolnak 20, a kelkáposztának 10—14, a fehér káposztának 10, a zöldbabnak 18, a zöldborsónak 15—20, az uborkának 10—12, a köleskásának 34, a máknak 140, a töl- tenivaló paprika kilójának 40, darabjának 1,50—5, a zöldség csomójának 6—7, a hagymának 6 forint volt az ára. A baromfipiacon a tyúk párja 170—220, a vágócsirke 75—180, kacsa 170—200, a japánkacsa 180—220, a pulyka darabja 500, két-három hetes kis kacsa darabja 30—40, a na- ,. poscsirke 9—10, a tyúktojás 1,50—1,60 forint volt. Fsliíblzsgóíjók a ntlésífés rendszerét Szervezés a konzervgyárban A konzervgyár■ szervezési osztályának elsőrendű feladata, hogy a vállalat termelési folyamatának egészét ismerve, részleteiben is feltárja azokat a problémákat, hiányosságokat, amelyek befolyásolói lehetnek a termelésnek. E vizsgálódás eredményeként javaslatot is kell tennie az osztálynak a nehézségek megoldására. Mindig az előző évek felméréseinek tapasztalatai mutatják meg az irányvonalát annak, hogy hol és mi módon kell a termelés szubjektív és objektív tényezőit megváltoztatni, javítani. Továbbfejlesztés Az eddigi vizsgálódások nyomán megállapították, hogy az üzemek technológiai vonalainak kihasználása alacsonyabb á kelleténél, s ez több tényező együttes következménye. Főként a létszám, a nyersanyag- és göngyölegellátás, valamint a szállítási feltételek összhangjának hiányából adódnak a problémák. Az összhang megteremtése érdekében koordinációs terv összeállítását határozták el a gyárban. Megvalósításától pedig minimálisan 80 százalékos kihasználási szintet várnak el. — Fokozni kell emellett az üzemek hatáskörét és felelősségét a nyersanyag átvétele és minőségének megóvása terén — mondják a szervezési osztályon. Ezért a mai nyersanyagátvételi és minősítési rendszert felül kell vizsgálni, a szükséges változtatásokra javaslatot kell kidolgozni. Fokozott hangsúlyt kell kapnia az objektív átvételi rendszer továbbfejlesztésének. Foglalkoztatás A nyersanyagok zavartalan biztosítása megköveteli a szállítási rendszerek, a gépi betakarítás az előfeldolgozás fejlesztését, de a kedvezőbb tulajdonságú fajták kikísérletezése is fontos. A gyár a bázisgazdaságokkal együtt arra törekszik, hogy a nagyobb gazdasági érdekeltség legyen jellemző kapcsolatukra, ezért a közös műszaki fejlesztés és információs rendszer javításával hatékonyabb együttműködésre számítanak. Ennek elsősorban a nyersanyagellátás ütemességének javulásában kell megmutatkoznia. Kísérletet tesznek egykét nagy volumenű termék esetében a végtermék piaci értékesítésétől függő érdekeltségi rendszer kidolgozására és bevezetésére. Az anyag- gazdálkodás területén is előrelépést terveznek a vállalatnál. Elsősorban az importból származó nyersanyagok kiváltása a cél. A gyár szállítási rendszerében rejlő lehetőségek kihasználása módot ad arra, hogy időben és pénzben megtakarítást érhessenek el. A bérelt gépjárművek foglalkoztatási idejének maximális kihasználása, az érkező vagonok kirakási idejének . csökkentése a helyi megfelelő szervezési feladatok megvalósítását igényli. Okfeltárás Vannak olyan gazdálkodási területek — mint például az energia- és anyaggazdálkodás —, ahol nemcsak technikai és szervezési feladatok megoldása szükségeltetik a ráfordítások minimális szinten való tartásához. A dolgozók egyéni tudatának és felelősségének nagy szerepe van abban, hogy gátat szabjanak a gőz-, vízvagy villamos energia szükségtelen mennyiségű elhasználásának, pazarlásának. A szervezési osztály munkája korántsem ért véget az előző évek felméréseivel a „térképezés’’ továbbra is fontos kiindulópontja marad az okfeltáró elemzéseknek és javaslatok kidolgozásának, amelyekkel végső soron a termeiét jobbá tételét, fejlesztését szolgálják. M. J. Csiszolni kell Az országban egyetlen helyen, a NEFAG nagykőrösi özemében készítenek nagy sorozatban gyökér- és fapipákat. Az üzem termelése eléri az évi négymillió forintot. Sajnos, a gyökérpipák alapanyaga csak külföldön terem meg, ezért a beszerzés elég nehézkes. Képünkön: Balogh Ferencné csiszolja a kivágott pipafejeket I , Hancsovszki János felvétele Nő a zöldségforgalom A huszonnegyedik órában jött, közel 50 milliméter esőt hozó idő, csodákat tett a határban. A nagy szárazságban nem mindenki és nem mindent tudott öntözni, de most az eső után mindenütt felelevenedtek a sok helyen már „szivarozó” kukoricatáblák, a babvetések halódó virágai, és a nagy melegben hősiesen kitartó paradicsomültetvények. Az esők utáni lehűlést követő felmelegedés, gyorsan érleli a gyümölcsöket és szinte húzza felfelé a kapásnövényeket. Találkoztunk Szabó Dénes nyugdíjas növényvédelmi főfelügyelővel, aki elmonNéptásidceserggo Fogékonyság az ízlésnevolésre Modern korban élünk, más még a levegője is ennek a világnak, mint annak a múltnak, amelybe beleszületett és amelyben fiatalságát élte napjaink idősebb korosztálya. A ma fiatalságának szórakozási igénye is más. Nincsenek már tollfosztók, kimentek a divatból a bálok, ahol táncokat, szép dalokat tanulhatott az ember. Rossz tapasztalatok Mindez nem lenne baj, hiszen a technikai és tudományos fejlődéssel párhuzamban életmódunk, kultúránk, szokásaink is fejlődnek, átalakulnak. A szomorú az, hogy hajlamosak vagyunk megfeledkezni azokról a kincseinkről, amelyek hányatott történelmünk századaiban születtek, s amelyeket féltve őrzött és ápolt kivétel nélkül minden nemzedék e hazában. Anyanyelvűnk mellett őseinktől ránk maradt legbecsesebb örökségről van szó, amit egyszerűen csak népművészetnek nevezünk. A tőle való eltávolodás soha nem inindokolt, főleg olyan művészi kifejezési mód esetében nem, mint a néptánc, amely a legszélesebb tömegek közös tulajdona, lehetne. Most ott tar. tunk, hogy sietősen tanítani kell, mert egyre kevesebben tudják. A kor emberének újból fel kell tárnia, ha kell egyenként megmutatnia ezeket az értékeket. Ebben rejlik legfőbb feladatuk a népművelőknek, akik elsősorban a legfiatalabb korosztály fogékonyságát kihasználva ízlésnevelésre, majd szakértő közönség kialakítására törekednek. Sajnos, munkájuk nem megy gördülékenyen, mi több, egyre nehezebbé válik éppen a fiatalok megnyerése tekintetében. Nálunk Nagykörösön is vannak erre rossz tapasztalatok, mivel a város és környéke nem rendelkezik a népművészet s ezen belül a néptánc oktatása területén említésre méltó hagyományokkal. Az első néptánctanfolyam sem régen, mindössze négy éve indult meg, s ennek egyenes folytatása az ifjúsági klubházban ma működő csoport, amelynek létszáma jelenleg is alatta marad a kívánatosnak. Élő hagyomány Abba talán még belenyugodnánk, hogy a felnőtteknek nincs ideje táncot tanulni, viszont az már baj, hogy gyerekeinknek sincs. Az ötnapos munkahét következtében ösz- szezsúfolódott napi tennivalók az iskolában kevés időt hagynak másra. Pedig éppen a legkisebbekre volna a legnagyobb szükség a hagyományok ápolásában. A néptánc tanulásához sajnos mostanában kevésbé teremtődik magától az igény. A jelenlegi tanfolyam alsó és felsőtagozatos gyerekeitől tudom, néhányuk azért jött el, mert családjukban élő hagyomány a néptánc, de az ittlé- vők legtöbbjének is van valamiféle kapcsolata vele. Gyakorolni, előadni S ami a legfontosabb, mindannyian szépet látnak a táncban, édesanyjukat, nagymamájukat is tisztelik így, akik az első lépések tanítói voltak. Büszk: arra, hogy e szépség birtokosainak tudhatják magukat, s nemigen gondolnak rá, hogy sok-sok hasonló korú társuktól mennyire idegen ez a világ, csupán azért, mert meg sem ismerhették. Hozzáértő ember, népművelő panaszát ismétlem, aki elmondta, a magyar népdalt és táncot újból meg kell szerettetni, ismertetni, mert a fiatalok közül, akik netán ismerik, nemegyszer egyenest restelkednek erről beszélni, vagy azt gyakorolni, előadni. Szégyellnünk kellene népünk művészetét, táncát, zenéjét? Alább való lenne, mint az évtizedeken át nyugatról hozzánk áramló megszámlálhatatlan könnyűzenei irányzat, amelyen fenntartás nélkül elfogadott szinte minden fiatal? Hiányzik belőlünk az a büszkeség, amely megkövetelné, hogy a hazai vagy idegenből jött modern művészetet — ha egyáltalán művészet az — csak legfeljebb egyenrangúnak tartsuk népünk alkotásaival! Pedig ezek még egyenrangúak sem lehetnek, mert őseink dalaiban, játékaiban, táncaiban egy nép eszmevilága, öröme vagy bánata tárulkozik ki, s a mi életünk kifejezői is. A mi szellemünk ugyancsak a múltbavesző gyökerekből táplálkozik, s mindennél fontosabb, hogy ebből merítsünk, mert a nép és a szülőföld szeretete is e talajból képes csak fakadni. A néptánc csupán egyike elődeink hagyományainak. Kizárólag ezt védelembe venni elfogultság lenne. Tudnunk kell róla, léte a népművészet többi alkotórészeivel együttesen biztosítható. Nem marad hatástalan Jó lenne tehát látni, hallani nálunk Is mind gyakrabban törekvésekről, amelyek célul tűzték maguk elé népi kultúránk széles körében való terjesztését. Ahol ma tartunk, kezdeti próbálkozások csupán, akti vistái is kevesen vannak. Isko Iák, klubok, szakkörök járhat nának ebben élen, s bizonyo. san nem maradna tevékenységük hatás nélkül a város szellemi életére. Miklay Jenő dotta, hogy bokrost szőlőskertjében létesített kísérleti telepen a felfuttatásos hollandi uborka, naponta 5-6 centimétert nő és már szedik a termést Kedvező időben most már napról napra komoly mértékben növekszik a gyümölcsös zöldségbeszállítás az áfész Gárdonyi utcai felvásárlótelepére. Székely Dénesné telepvezetőt a forgalomról kérdeztük. — Már 150—200 mázsa körül jár a napi .felvásárlás. A legtöbb a cseresznye és a meggy. A germersdorfi cseresznye komoly mennyiségek, ben érkezik és 16 forintos áron vesszük. /K meggy többsége a 12 forintos aprómeggy, az Érdi bőtermőt és a nagyobb szemű fajtákat 15, s a Pándy, vagy ahogy régen nevezték a Körösi meggyet 20 forintért vesszük. — Az uborkabeszállítás mindennap növekszik. Egy eredményesen kertészkedő termelő, Kiss Ferenc már egyszerre 12 mázsát hozott. Az uborkaárak a tavalyiak: 3—6 centiméteres 11, a 6—9 centis 8, a 9—12 centis 5,20 és a kovászos most már 2,5, a salátának való uborka pedig 1 forint lesz. Nyitrai László már szép tompa paprikát is hozott a telepre. — Megkezdődött a patisszon beszállítása is, a 3—6 centis átvételi ára 5, a 6—21 centis 1 forint. A zöldbabért 8, s a sárgabarackért 6,50 forintot fizetünk. Beszélgettünk a termelőkkel is. Szűcs Ferenc bognármester szép Pándy meggyet hozott, mely mint mondta, most is elég mostohán termett. Uborkát kistermelők is sokan termelnek a zárt, meg a házikertekben. Fokti István nyugdíjas dőlgozo, Fáskert utcai kertjében már harmadszor szedte meg az uborkáját. A napokban megnyílik az Abonyi úti felvásárlóhely is, melynek környékén sok patisz- szont termelnek, így azt nem kell a nagy telepre szállítani. Július elseje körül a Csokonai úti átvevőtelep is meg. nyílik. Kopa László ISSN 0133—2708 (Nagykörösi Hírlap
