Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-21 / 145. szám
4 1983. JtNIÜS 21., KEDD Népművészeti nap Szentendrén Nyárelő Majosházán Hideg esőben forró hangulat Értő közönség a gyermekrajzok előtt Hiába vizsgáltuk vasárnap reggel is reménykedve az eget, a nap csak nem akart előbújni, sőt, minél közelebb értünk Szentendréhez, annál sötétebb fellegek takarták el előlünk. Bizonyosak voltunk abban, hogy elmossa az eső a népművészeti nap programját. A művelődési ház vezetőinek, munkatársainak találékonysága, rugalmassága azonban kifogott a rossz időn is. Közönségcsalogató A központ előtti lezárt útszakaszon a törökmézes kínálta kitartóan portékáját. Odébb a fazekasok húzódtak meg a nem sok védelmet nyújtó ponyva alatt. Ferenczi István citerakészítő muzsikájával csalogatta a közönséget. A következő sátornál mintha a régi vásárok tértek volna vissza. A szigethalmi Kovács Mihály szükségből, meg hobbiból tanulta ki a csizmadia mesterséget. Táncosok lábára való, jó csizmát manapság bizony már nehéz kapni. — A Közgazdaságtudományi Egyetem népi tánccsoportjának vagyok a tagja, s így a saját lábamon tapasztaltam, milyen sokat ér egy jó csizma. Sok olyan mestert kerestem meg, aki még űzi ezt a régi ipart. Jártam az országot, beálltam hozzájuk inasnak. Kitanultam a szakmát, aztán beneveztem a munkáimmal a Népművészet ifjú mestere pályázatra. Tavaly is, idén is visszautasítottak. Azt kérdezték, csak csizmát tudok csinálni? Mert ha mondjuk lószerszám is kikerülne a kezem alól... Nézze ezt a kalotaszeegy idősebb asszony készítette boszorkányos ügyességgel és gyorsasággal a divatos nyakláncokat Az egyik sarokban nőttön- nőtt a kíváncsiak száma. Gaty- tyán Katalin szövő dolgozott itt. Egy-egy divatos, szőttes öv szinte percek alatt került ki a keze alól. Főként a lányok ostromolták szüleiket az ősi, finnugor eredetű szövőlapokért vagy szádfákért, a vetélőkért, szarvacskákért, s a madzagsodrókért, amelyeknek eredetije a László Gyula féle könyvben is látható, egy sámánruha díszeként. Sikerük volt a fiú- és lányalakot formázó hímzéskottáknak is. Filcből, gyöngyből készültek azok a kedves játékok, amelyeket Csányi Ildikó népművelő, kézműves műhelyvezető hozott Szentendrére. Hamar gazdára leltek a kis tarsolyok, a különféle állatfigurák, ujjbá- bok. A leggvorsabban a televízió rajzfilmsorozatából jól ismert kedves kisegerek keltek el. Véletlenül kezdtem — Véletlenül kezdtem játék- készítéssel foglalkozni. A kislányomnak csináltam kedvtelésből az első darabot — mondta a fiatalasszony. — Aztán jöttek a barátnői, hogy nekik is, majd a rokonok, ismerősök. Azt hiszem, valami hiányt pótolnak ezek — azért állnak olyan közel a gyerekek szívéhez. Igyekszem is őket megtanítani, hogyan barkácsolhatnak otthon, egyedül hasonlókat. Tegnap például Szobon jártam a játszóházban. Sok kicsi ügyeskedte össze ott is kedvenceit. A hol nagyobb, hol kisebb erősséggel zuhogó eső csak nem akart szűnni. Ez azonban nem vette el a közönség kedvét. Aki már nagyon átázott, az a táncosokban, majd később a népművészeti filmek vetítésében gyönyörködött. A kitartóbbak pedig délután, az tsa- szegi Csata együttes táncházában szórakoztak. Körmendi Zsuzsa Az Ifjú széptevő gi hímzéses lábbelit! Ez talán nem népművészet? Bent a művelődési házban hatalmas tömeg szorongott. Hajukról, kabátjukról csöpögött a víz. Szólt a muzsika, s a bagi néptáncegyüttes aratott éppen megérdemelt sikert. A sok felnőtt között egy kislány furakodott az első sorba. Ám nem ért odáig, mert egy kedélyes német turista fölkapta és a magasba emelte. Onnan nézhette tovább hasonló korú társai produkcióját. Aztán a hangszóróban adták tudtul a jelenlevőknek, hogy a további föllépésekre már a színházteremben, kényelmes körülmények között kerül sor. Sámánruhán volt Az aulában azonban nem csökkent a forgalom. Kis asztalok, székek kerültek elő, s a népművészek egy része itt mutathatta be munkáit az érdeklődőknek. A ruhatári pultok percek alatt teli lettek szebbnél szebb szőttesekkel, előttük Nem a gyors siker a fontos Kellemes, hangulatos sétára hívnak a Duna-parti kis falu árnyas utcái. A hajóállomástól bungalók és családi otthonok között kanyarog az út a község központjáig, az egykori tanácsházig, a presszóhoz és a művelődési ház felé. Majosházán már nyárelőn is szép számmal láthatunk idényvendégeket: az ezertizenkilenc lakosú település lélekszámú nyaranként megközelíti a háromezret. A víz, a napfény és a jó levegő mellett köze lehet ehhez a főváros közelségének. Mint ahhoz is, hogy a helybéli munkaképes emberek egyharmada Budapest peremének gyáraiba jár naponta dolgozni. Ennek a kettősségnek meg kell, meg kellene látszani a szórakozási, művelődési lehetőségek kínálatában is. A fővárossal A dunavarsányi közös tanács kasszájából évente körülbelül százezer forint jut Majosháza közművelődésére. S ez az ösz- szeg már magában foglalja a tiszteletdíjas művelődési ház igazgatója és a könyvtáros bérét is. A kívülről csinos művelődési ház (hivatalos besorolása: klubkönyvtár) belülről egyáltalán nem lakályos. Falai között a heti egy, nem különösebben vonzó filmvetítésen kívül, alkalmanként rendeznek könnyű műfajú előadásokat és ritkán táncesteket, valamint évente két, gyerekeknek szánt műsort. Szakkörök, művészeti csoportok nincsenek. A könyvtár még egy kicsit rosszabb körülmények között van: negyven négyzetméternyi területen hozzávetőlegesen négy és fél ezer könyvet tárod, de a rendszeres olvasók aránya azért megközelíti a megyei átlagot. S ez a feltételeket figyelembe véve nem rossz eredmény. A művelődési ház tartalmi munkája vitatható, bár igaz: időnként legalább életjelt ad magáról az intézmény. De ahhoz mindenképpen keveset, hogy a nyaraló vendégek figyelmét felkeltse. Annál is inkább, mert jobbára zárva van a nyári időszakban. Az egyetlen művelődő kis közösség, a bejáró dolgozók klubja is szünetet, tart, a dolgozók persze bejárnak. Jelenleg a klub további működése körül is a válság jelei érezhetők, pedig létezésével egyedi példának számít. — Egy évtizede, hogy a főváros XXI. kerületének Radnóti Művelődési Házával szerződést kötött a helyi tanács — mondta Jesek Ibolya pedagógus, a klub vezetője. — A megállapodás értelmében a radnótisok kihelyezett csoportjaként létezik Majosházán a bejáró dolgozók klubja, körülbelül harminc taggal. Rendszeresek voltak a kirándulások, az ismeretterjesztő előadások és a kötetlen foglalkozások. Az elmúlt időszakban fokozatosan visszaesett az érdeklődés, főképpen a fiatalok maradtak ki és a programok is rendszertelenné váltak. Gondot okozott, hogy nem volt állandó helyiségünk, télen néha fűtetlen teremben tartottuk az előadásokat, megritkultak a közös kirándulások és kevesebb rendezvényre telt a Radnóti Művelődési Háznak is. Lesz-e klub? — Az egyetlen kiscsoportos foglalkozásra alkalmas helyiségünket ez idáig az általános iskola használta politechnikai oktatásra — válaszolt Makra Imre műszaki ellenőr, a ma- josházai művelődési ház igazgatója. — Most visszakapjuk ezt a termet, és társadalmi munkával rendbe hozzuk, ezzel nagy probléma oldódik meg. Biztos vagyok abban, hogy nem fog megszűnni a bejáró dolgozók klubja, mert bízunk a fővárosiak további támoga- tásában. A klub már bizonyította élet- képességét éppen a legnehezebb Időszakban, amikor sehogy sem tudtak otthonra találni. A tagok meghívták egymást saját lakásukra — már akinél elfért egyszerre harminc vendég —, oda kérték az ismeretterjesztő előadót is, s akinek volt, vitt magával diavetítőt, lemezjátszót, mikor mire éppen szükségük volt. Ezeken a baráti összejöveteleken beszélgettek politikáról, irodalomról, zenéről és távoli városokról. Valószínűleg az átlagos lakásméretekhez viszonyított nagy létszám okozta, hogy ezek a találkozások is megritkultak, pedig alkalmasak voltak egy erős faluközösség kialakítására. — Egyetlen forinttal sem csökkentjük a bejárók klubjára szánt összeget — mondta Paál Gyula, a XXI. kerületi művelődési ház főelőadója. — A pénz mégis kevesebb, hiszen duplájára emelkedett az ismeretterjesztő-előadók tiszteletdíja, növekedett az útiköltségtérítés. Így csak az eddiginél jóval kevesebb programot tudunk kifizetni. De továbbra is szívesen küldjük Majosházára művészeti csoportjainkat, a már sok elismerésit szerzett Utcaszínházat és a táncklubunkat. Ha helyben megteremtik a bejárók klubja fogadásának feltételeit, akkor nem fog megszűnni ez a kis közösség. A bejáróknak Kis közösség egy apró faluban, pontosabban az egyetlen szervezett, csoportos közművelődési lehetőség. Mindent el kell követni a fennmaradásért Még akkor Is, ha nem lesznek optimálisak a feltételek. Ráadásul úgy tűnik, hogy létének vagy nem létének a kérdése csak kis mértékben érinti az anyagiakat. Több, de legalább annyi múlik a lelkiismeretes törődésen, a népművelői leleményességen. Ügy három-négy évvel ezelőtt Pest megyében érdekes és akkor hasznosnak tűnő kísérletek folytak a bejáró dolgozók művelődését segítő formák kidolgozására. Említhetnénk a sorban Érdet, Nagyká- tát, Ceglédet és Monort, s mindezeket a településeket úgy is, hogy lassan, fokozatosan vissza is léptek ezen a területen. Pedig kitűnőnek látszott az ötlet, hogy a dolgozókat szállító autóbuszokat macrnó- műsorral lássák el, hogy a gazdasági egységeknél működő amatőr csoportok felléptek a közeli falvakban, s a települések viszonozták is a vendégszereplést. Előfordult, hogy a bejárók klubjának a könyvtár adott helyet, s hogy a nagyobb pályaudvarok várótermében reprodukciós kiállítást rendeztek. Fel kellene újítani ezeket a próbálkozásokat, a korábbi tapasztalatok figyelembevételével. Akkor is, ha nem hoz látványos, gyors sikert ez a tevékenység, mert a már említett időszak alatt tovább nőtt a lakóhelyüktől távol dolgozók aránya. Krlsst György ■Tv-FIGYELÖ' Citeraszó mellett az esőt is k8ny- nyebb elviselni Elkelne már egy új csizma! Forró hangulatot teremtettek a p..iszentkereszti lányok Trencsényi Zoltán felvételei Sordi. Amikor a szombati, vasárnapi televíziós műsort összeállították, elképzelhető, hogy az illetékesek így gondolkoztak: nyár van, kánikula lesz; megteszi ilyenkor a konzerv. Mármint az olyan látnivaló, amely vásárolt termék és tetszetős tálalásban még gusztusosán fogyasztható is. Pláne akkor, ha menüzáró desszertnek ott kínálja magát Alberto Sordi Amíg háború van, remény is van című monstre — időtartamát tekintve is több, mint két órán át tartó — filmje, amelynél különb látnivalóval aligha lehetne elbúcsúzni attól a két pihenőnaptól. Nos, mint ki-ki tapasztalhatta, nyarat élünk ugyan, de a kánikulának most se híre, se hamva. Sőt, eső követ esőt, így hát jobb híján kedves készüléke elé kényszerült nyaraló és nem nyaraló egyaránt. És fogyasztotta, amivel traktálták: ette — hogy továbbra is hasonlatunknál maradjunk — a konzervet, s desszert gyanánt belekóstolt Alberto Sordiba, aki ezúttal nem csak mint főszereplő jelent meg a képernyőn, hanem mint rendező is csillogtatni szándékozott nem mindennapi képességeit. Hogy milyen volt amúgy általában ez a hétvégi készterméksorozat, arról majd alább esik egy-két szó. Most maradiunk Sordinál, azaz ennél a hétpróbás Pietro nevű fegyverkereskedőnél, aki nemzetközi szélhámosként röpköd a világban, és 6Ózza el félre hordó géppuskáit meg mindenféle más rozzant hadi masináit csak azért, hogy drágalátos családja nyugodtan szórhassa a pénzt odahaza, Milánóban. Ami színészi alakítását illeti. azzal nem is okozott csalódást. Igazán a legjobb formáját hozta, sőt egyenesen látszott rajta, hogy saját filmjében a szokásosnál is különbül ki akar tenni magáért, hisz úgy tobzódott, úgy váltogatta ennek a sokarcú Pietrónak jellemámyalatalt, mintha csak egy nagyon fontos vizsgaelőadáson szerepelne. Ám rendezőként már korántsem ítélhetjük meg neki a képzeletbeli jelest. Jó. ha egv gyönge közepessel díjaz- zuk. Miért? Mindenekelőtt azért, mert ebben a bő kétszer hatvan percben nem tudott kitartani választott műfajánál, a tragikomédiánál Ez a história ugyanis, amit ő ki- fundált és lefényképeztetek, az tragikomédia lett volna: egy gyilkos eszközökkel házaló komikus jellem létezésének mind nyilvánvalóbbá váló tragédiája. Dehát ó ebbe a feszes keretbe megpróbált mindenfélét belegyömöszölni: a nyitó képsor egy P. Howard-i paródia volt, az afrikai fegyverbemutató olcsó viccelődés, a francia üzlet megkaparin- tása kisebb krimi, és így tovább. Így aztán ez az elegy — kotyvalék, szintén egy divatszóval mondva, kutyulék lett. Bármennyire is illett volna megdöbbennünk a mai mese végén, amikor a látszat fenntartása végett minden maradt a régiben, kezünk nem szorult ökölbe és szemünket sem futotta el a pára. A kellő igazságtartalom híián. KonZCIT. Ami pedig a többi — megszámlálhatatlan óraszámú — konzervműsort 'illeti, hát ebben sem igen akadt különösebb csemege. Jóízűt kacagni legföljebb ha a szombat esti operakatasztrófákon lehetett, amely színpadi bakik felértek egy tucatnyi bohóctréfával. Elégedett bólin- tásra mindemellett az adhatott még okot, hogy végre- végre teljes egészében száműzték a Szombat esti filmkoktél rajzfilmes címkaval- kádját. Hogy egyszer ezt is megérhettük.... Ak&cz László
