Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-14 / 139. szám
verfall 1983. JŰNIUS 11., KEDD A Hevesi Ákos Nevelőotthon épülete Negyedszázados nevelőotthon Az erdészháztól az iskoláig Fától fáig a sűrűsödő alkonyaiban / fától fáig lopja magát a gyermek / Én istenem, csak ne gyalog kellene / csak le ne menjen a nap a tisztásról I legalább a csengettyűt hallanám... A gyermekek érdekében Kányádi Sándor Fától fáig című versét látogatásakor saját előadásában hallhatták a Hevesi Ákos Nevelőottnon diákjai. Az elveszett lovait kereső kisfiú szívszorongató félelmei közelről érintették a gyerekeket, az élmény sokuk múltjában ott rejtőzik. A kollégium lakói erdész szülők gyermekei, a hosszas gyaloglástól, erdei utak magányától kíméli meg őket a bentlakásos intézet. Régi tanítványok és a jelenlegi diákok szülei gyűltek ösz- sze vasárnap délelőtt Nagykovácsiban, a volt Tisza-kastély parkjának fái alatt az ország minden részéről. A sportpályán rendezett bennsőséges ünnepség az itt töltött boldog gyermekéveket idézte fel sokakban. Kiss Klára és bátyja, Kiss Sándor Hajdúhadházról érkezett az évfordulóra. — Erdész volt az édesapánk, öten voltunk testvérek. Nagyon messze volt tőlünk az iskola, s egy alkalommal előfordult, hogy a hazafelé tartó három idősebb testvérünk eltévedi az erdőben. A szabadban töltötték a hideg téli éjszakát. Szüléink akkor határozták el, hogy minket ide hoznak tanulni Nagykovácsiba. Nagyon szép emlékeket érzünk azóta is az itt töltött évekről. Mindenki továbbtanul A szomszéd pádon fejkendős néni nevet könnyes szemmel a századelő tornászait idéző műsorszámon. A csíkos trikós gyerekeket az unokája egze- círoztatja frakkban, cilinderben: — Első kunszt. Tornárok erői-köd j! — A férjemmel mindketten erdészetnél dolgoztunk valamikor. Nekünk még nem volt rá lehetőségünk, hogy ilyen jó helyre hozzuk a gyerekeinket, de mivel ők is ezt a pályát választották, az unokáim már mind itt nevelkedtek, ötük közül kettő már végzett, de mindig azt mondják, hogy jobb volt itt, mint otthon, jól érzik itt magukat a kisebbek is, mindenük megvan, amit csak akarnak. Az alsó tagozatos gyerekek néptánccsoportja Tóth László, az intézet igazgatója húsz éve kíséri figyelemmel tanítványai sorsának alakulását. — Most huszonöt éve, hogy az Országos Erdészeti Főigazgatóság támogatásával létrehozták az intézetet. Kezdetben valóban kizárólag erdészeti dolgozók gyermekei kerülhettek hozzánk. Ma már felvehetünk minden rászorulót, akinek a szülei mezőgazdasági dolgozók és körülményeik folytán nem tudják biztosítani gyermekük taníttatását. A tanyákról, erdőgazdaságokból érkező gyerekeknek nagy hátrányt kell behozniuk az itt eltöltött évek alatt. Alkalmazkodniuk kell a községi iskola színvonalához, éppúgy eleget kell tenniük a követelményeknek, mint a nagykovácsiaknak. Nevelőtanáraink lelkiismeretes munkáját bizonyítja, hogy az utóbbi néhány évben minden diákunk továbbtanult. Sokan térnek vissza látogatóba a volt diákok közül örömmel szemlélik a változásokat, megdöbbenten nézik, mekkorára nőtt már az általuk ültetett facsemete. S van, aki itt is marad. Józsa Gyöngyi, az otthon egykori növendéke, ma nevelőtanár, ugyanitt. Növendékből — tanár — A bátyámmal együtt 1964-ben kerültem ide. Gyermekkorom legkellemesebb emlékeit őrzöm az itt töltött két évről. Ma már apróság, de akkor nagy dolognak számított, ha megnyertük a hálótermek közötti versenyt, és jutalomkirándulásra mehettünk Viseg- rádra. Akkoriban otthon nálunk még nem volt villany, itt A csíkos trikós. nagy bajuszú tornárok mulattató kunsztokkal szórakoztatták a nézőket Veress Jenő felvételei pedig esti mesét nézhettünk a tv-ben. S ma, mint pedagógus is azt tapasztalom, hogy köny- nyen asszimilálódnak a gyerekek, örömmel fogadják el a jobb körülményeket, az új lehetőségekét. Harsányt István százados, aki immár a Hevesi Ákos Nevelőotthon tiszteletbeli tagja, otthonosan sétál a parkban. — Az intézet dolgozói és diákjai megosztják a község lakóival gondjaikat, örömeiket egyaránt. Nemcsak a kulturális programjaink közösek, kölcsönösen igyekszünk segíteni is egymásnak. Jó nézni, ahogy a gyerekek gondozzák a parkot, elvégzik a könnyebb kerti munkákat, s természetes, hogy szívesen segítünk a nehezebbekben. A nevelőotthon pedagógusai pedig embercentrikus, lelkiismeretes munkájukkal kivívták a község lakóinak megbecsülését. Márványi Agnes Mi szeretnék lenni? Szárnyakat adhat a romantika Elsősorban a lányokkal van sok gond Ml szeretnél lenni? — teszik föl az obiigát kérdést a felnőttek enyhén szórakozottan a négy-öt éves fiúcskának, kislánynak, ha barátságosak akarnak lenni. Erről oly gyakran érdeklődnek tőlük, hogy tíz év múlva, amikor először kerülnek igazán válaszút elé, előfordul, hogy unottan vonják meg vállukat: nem tudom! A gyerekek az általános iskolai tanulmányok befejeztéig tulajdonképpen több foglalkozás után érdeklődnek. Van olyan időszak is az életükben, amikor szinte havonta cserélgetik elképzeléseiket. Határozott vágyaik éveken át nincsenek, illetve tágabb körben mégis vannak. Ahogy egy népszerű svéd költőnő megfogalmazta: Ha nagy leszek / híres ember leszek, / titkos tele- fonszámöt tartok, / és autogramot küldök / a gyerekeknek, / akik bajuszt rajzolnak J a képemre az újságban. Nekünk, felnőtteknek unott kérdezgetés helyett inkább az a feladatunk, hogy mire a kicsinyek a pályaválasztás korába lépnek, addigra formáljuk, alakítsuk valamennyiüket, készítsük fel őket a majdani nehéz feladatra. Az érzelmi befolyás, a színes elemek hatékonysága sem hagyható figyelmen kívül, hiszen a rációnak néha éppen a romantika adhat szárnyakat. A pályaválasztási munka tehát már az iskola alsó tagozatában elkezdődhet — s el is kezdődik —, hiszen olyanokról van szó, akik gyakran többet éreznek, mint értenek meg a világ dolgaiból. Arra kell tanítanunk őket: aki szereti azt, amit csinál, aki a munkájának él, aki a pályáját önmagára szabottan, szerencsésen választotta meg, az többször és kevesebb akadállyal jut a megbecsüléshez, a sikerhez, az elégedettséghez, a mindennapok boldogságához. Út a sikerhez A leírtak persze, nem tartalmaznak semmi újat, különlegeset. Mégis, ha az ember a nyolcadik osztályt végzettek adatait nézegeti, elgondolkozik azon: vajon ezek a dolgok tényleg olyan köztudottak? Pest megyében már több mint tíz esztendeje működik a PETI, azaz a Pest megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet. Évente majd kétezer gyereknek segítenek továbbtanulási gondjaik megoldásában. A tanácsadáson való részvétel nem kötelező. Hogy kik keresik mégis föl őket? Általában a gyenge tanulmányi eredményű, vagy a kifejezetten jó képességű tanulók igénylik tanácsaikat Sokan érdeklődnek a felvételi követelmények, esélyeit Iránt — különösen az agglomerációban élők — a budapesti lehetőségekről. Gyakori, hogy az osztályfőnökök kémek segítséget az egyéni problémák megoldásához, mint például a veszélyeztetett helyzetű gyerekek megnyugtató elhelyezése, továbbtanulási lehetőségének biztosítása. A pedagógusok közül elsősorban azok fordulnak hozzájuk, akik maguk is tájékozatlanok az iskolaformákról, az egyes pályák, szakmák követelményeiről. Felelőtlenség A megváltozott munkaképességű fiatalok előzetes pályaalkalmassági orvosi vizsgálattal egybekötött tanácsadásán legutóbb 234-en vettek részt. Ebből az általános iskolák 179-et jeleztek, s 55 azoknak a száma, akiknél egészségi ok miatt az intézet munkatársai kérték ezt. Közülük 44-nél olyan tartós károsodást észleltek, amelyről az osztályfőnök is tudott, mégsem jelezte. Az említett 179 gyerekből mindösszé 31-nek volt folyamatosan vezetett egészségügyi törzslapja. További 28 ugyan rendelkezett ilyennel, de a legutolsó bejegyzés három-négy évvel ezelőtti. Egyetlen olyan törzslap sem akadt, amelyben a pályaválasztási részt kitöltötték volna. Sok tanuló egyáltalán nem rendelkezett ezzel a kartonnal. Mellesleg döbbenetes a szülök felelőtlensége is. Huszonnyolc esetben kért az intézet orvosa szak- vizsgálatot, mert a járójelentésből kitűnt; a gyereknek rendszeresen kontrollvizsgá- latra kellett volna járnia, de ezen nem jelent meg. Elsősorban a szemüveget hordók esetében kirívó ez. Pest megyében az idei tanévben 12 ezer 901 diák fejezi be általános iskolai tanulmányait, s 12 ezer 400-an jelentkeztek tővábbtanulásra. Több év tapasztalata, hogy mintegy , 10rl2 százalékukat nem veszik föl egyik megjelölt iskolába sem. Ebben az esztendőben eddig 1386 tanuló jelentkezési lapja érkezett a PETI-be, ám ez a szám még korántsem teljes, mert a lapokat változatlanul hozza a posta. Legtöbbjüket a szakmunkásképző intézetek utasították el, főként a kereskedelmi. a vendéglátóipari, a ruhaipari szakmákból. Divatos a szakközépiskolák között az óvónői, az egészségügyi, a kereskedelmi, a vendéglátóipari, a híradástechnikai, az erdészeti és a közlekedési ágazat. Hiába van azokban ezeknek a pályáknak bőséges szakmunkásigénye, ha a képzési lehetőségek ennél jóval kisebTv-FIGYELŐ Piros Pünkösd. Művészeti életünk hetvenéves jeleseit köszönti mostanában a televízió. Legelőbb Gobbi Hilda kapta meg a neki kijáró és igazán méltó tisztelgést. Virágcsokros riporttal bókolt neki az esti híradó, egy remek portréfilmben beszélgetett vele Vitray Tamás, majd a Stúdió ’83 közvetített részleteket abból az előadásból, amelyet pályatársai adtak elő ajándék gyanánt a Katona József Színházban. öt Horváth Ferenc színész és versmondó követte, akit egyébként abban a virágcsokros képsorban Gobbi Hilda külön is a közönség figyelmébe ajánlott, úgy is mint méltatlanul kevéssé emlegetett pódiumművészünket. Az egykori színházigazgató — rezignáltan, kesernyésen — híres szavalásainak emlékét idézgette. Vasárnap késő este pedig Sőtér István író, irodalomtörténész tűnt fel a képernyőn, hogy a Piros Pünkösd című írásának dramatizált változata előtt bevezetőt mondjon. Keveset mondunk, ha úgy minősítjük: szépen, okosan, a professzori előadásmód retorikai értékeit csillogtatva beszélt; méltó módon fölkészültségéhez, tudós önmagához. Amikor azonban elbeszélésének főhőse, az Amerikából hazatérő nyelvész professzor, Hell Zoltán vette át tőle a szót, egyszeriben feszengeni kényszerült a néző. Azon hétköznapi okból, hogy a szépirodalmi mű szövege Is majdnem ügy szólt, mint egy katedráról továbbított előadás. Egyrészt magát a história nyelvezetét érezhettük túlzottan mívesnek, a természetes beszédhez képest kikalapáltnak, s egyúttal olyannak, amelyből csak úgy süt az eszmei mondanivaló. (Mármint az az örök tanulság, hogy az elhagyott fészekbe nem találhat vissza a hazakéredzkedő vándormadár.) Másrészt meg a je- lenetezés keltett olyan benyomást, hogy az epizódokat mértékkel szabták ki: stopperórával, centire. így aztán bármilyen nemes is volt a szerzői szándék, az előfizető újból a tán csodállak, ám de nem szeretlek kettős töltésű érzését élhette át, ahelyett,' hogy az Eötvös-kollégista múltját keresgélő, annak a bizonyos nagy műnek a megírását immár végleg feladó nyelvészt testközeli emberként megszerette volna. Na és az a bizonyos nagy mű, a világ nyelveinek egységes rendszere ... Hogy ilyesmit papírra vetni egyáltalán lehetséges-e, azt legföljebb ha a bölcsészeti végzettségű kevesek tudják elképzelni, az átlagos tájékozottságú készüléktulajdonosok aligha. E hős — mondjuk így, iskolásán — vétsége tehát valami olyasmi, ami a reá figyelők számára megérthetetlen, fölfoghatatlan. Neki nyilván tét, de annak, aki kívülről nézi, hogy úgy mondjuk, kínai. Sitt kénytelen-kelletlen tágítani kell a kört, és újból fel kell panaszolni, hogy televí- zóink dramaturgjai többször esnek bele ilyesféle hibákba. Tehát olyan históriákat engednek rögzíteni, amelyeknek a fő fordulatairól nem lehet tudni, mennyire s miképpen valóságosak. Itt volt nemrég az a bizonyos Atomzsarolás például, a maga állítólagos szuperminiatűr atombombájával. A hétköznapi gondolkodású ember nyilván már a műsorújság előzetesét böngészve azt kérdezte, van-e ilyen, lehet-e ilyen — hadd tudassuk itt egy szakértő fizikus véleményét, hogy ez a gyilkos eszköz kapszulaméretekben is elképzelhető —, s ugyanígy az is ténykérdés, hogy lehet-e a világ nyelveinek, ha jól értettük, egységes rendszere. Ha igen, mindjárt más, de hát ezt tudni illenék, így aztán bármily remek professzort is formált Szabó Sándor, alakja egy írói elmélet képlete maradt. Nem is olyan jaj de nagyon bonyolult képlete. Akácz László bek. így csak a szakképzetlen elhelyezkedés, a munka melletti tanulás marad... Az elutasítottak több. mint 80 százaléka iány, és főleg gyenge, vagy közepes eredményű tanulók. A tanácsadó eddig 870-et tudott közülük elhelyezni. Ezek után fölvetődik a kérdés, mi lehet az oka ennek a nagyszámú elutasításnak? Választhatnak A jelentkezési lapokon azo. nos iskolát, vagy iskolatípust jelöltek meg a szülők, esetleg több divatos szakmát, s a telítettség mindenütt azonos. Gyakori, hogy az osztályzatok gyengék a választott pályához, vagy a diák arra egészségi ok miatt alkalmatlan. Előfordult, hogy nem felel meg a felvételi beszélgetésen. Sajnos, a papa és a mama előnyben részesíti a fővárosi iskolákat még akkor is, ha a lakóhelyhez közel, azonos típusú megyei oktatási intézmény működik. Ebben az évben a fővárosi iskolák igen sok me. gyei fiatalt utasítottak vissza, azzal, hogy betelt a Pest megyei létszám. . Az általános iskolát befejező fiatalok számának emelkedése azt is jelenti, hogy egyre szűkül az a lehetőség, hogy rokon vagy hasonló szakmákban elhelyezkedhesse. nek. Gyakran igen éles pályakorrekcióra kerül sor. Elsősorban a lányokkal van sok gond, mert az általuk szívesen választott szakma kevés, s idegenkednek a hagyományosan nem női pályák választásától. Ezért csaknem száz már azoknak a száma, akik átmeneti jelleggel inkább a munkavállalás mellett döntöttek. A demográfiai hullám az elkövetkező években tovább növekszik, s így a végzős tanulók elhelyezkedése egyre feszítőbb gondot jelent. Ezért különösen fontos a pedagógusok megfelelő felkészítése mellett a gondos, mérlegelő, segítő szülői irányítás, hiszen nem ritka az sem, hogy az intézetbe kerülő gyerekek örülnek a sikertelenségnek, mert ott már az ő szavuk a döntő, végre ők választhatnak. Körmendi Zsuzsa Levéltárban * Évszázados tervrajzok Kétévszázados tervrajzok találtak Pápán, egy régi, a I tér műemlékegyüttesébe ne illő ház bontása közben, megsárgult papírokon 28, töbl ségükben ismeretlen épül tervrajza került az építőmül kások közvetítésével a Vesz] rém megyei levéltár szakén hereinek kezébe. A tervrajzi 1790—1841. között készültek, minden bizonnyal a hin Pauly építészdinasztia műh' lyéből valók. Egyiken-másikc fellelhetők Esterházy Káról] nak, Pápa egykori földesúri nak, a belváros átépítőjéne sajátkezű megjegyzései is. / értékes tervrajzok valószínt leg az időközben elpusztu Esterházy levéltárból kerülte a most lebontott ház födérr elemei közé. A dokumentumo feltárását, azonosítását a szál értők folytatják.
