Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-12 / 138. szám

/ 1983. JÜNÍUS 12., VASÁRNAP Perbálon gyógyítják A toki Egyetértés Tsz perbáli gépkocsijavító üzemében gyor­san, pontosan, az ügyfél megelégedésére hozzák rendbe a sző" vetkezet cs a kooperációs partnerek, valamint a lakosság által' javításra hozott autókat, teherkocsikat. Munkában sohasem szenvednek hiányt. Sőt! Trencsényi Zoltán felvétele Jó! hslad a rekonstrukció Üjabb fontos szakaszához érkezett az Országház re­konstrukciója. A Steindl Imre tervei alapján a századelőn készült épületet puha mészkő­ből építették, amelyet a fővá­ros szennyezett levegője meg­rongált. A folyamatos újjáépí­tést szakaszosan, épületrészen­ként végzik. A munka első fázisa a le­bontás, utána kerülnek he­lyükre a Süttőn kitermelt fagy. álló kemény mészkőidomok. Ezeket rajzok alapján nagy­részt kézi szerszámokkal fa­ragják ki a Kőfaragó és Épü­letszobrászipari Vállalat szak­emberei. Végül az elkészült részek konzerváló műanyag réteget kapnak. A község építette a strandot Gyerekek, tudtok már úszni? Kevesen élték túl Az arányok .településenként változnak, de országos átlag­ban a hat-tizennégy éves gye­rekeknek csak tíz százaléka szerzett vízbiztonságot, és ez nagyon kevés. Éppen ezért figyelmet ér­demel, hogy Tápiógyörgyén, ahol az átlagosnál rosszabb helyzetből indultak, megte­remtették a feltételeket, és ma már a 361 általános iskolás közül 186-an tudnak úszni, kö­zülük 71-en (általában a felső tagozatosok), jó technikával. Nyilvánvaló tehát, hogy ebben a 3800 lakosú községben köz­érdekű a téma. Gál László, a tanács végre­hajtó bizottságának a titkára említette: — Gyerekkoromban még két méter mély volt a Tápió és minden szülő rettegve óvta a gyermekét, mert ha valaki be­leesett, ritkán került ki élve Hétesztendős korára minden gyerek (a szellemileg elmaradottak csekély töredékét leszámítva), megtanul írni és olvasni. Ez ma már természetes dolog, említeni is csak összehasonlításként érdemes: úszni viszont na­gyon kevesen tudnak ebben a korban. Fontos lenne pedig, sőt nem túlzás állítani, hogy életbevágó, mert tragikus balesetek figyelmeztetnek arra: veszélytelennek látszó nyári lubickolás is szedi áldozatát. belőle. Ma már alig ötven- centis a víz, de bennünk ma­radt az emlék, kitörölhetetle­nül. Megvan hát az indítéka an­nak, hogy a település lakossá­ga három évvel ezelőtt társa­dalmi munkával elkészítette a tanmedencét, amiből azóta olyan szép strandot építettek, hogy neves fürdőhelyek kö­zött is megállná a helyét. A történtekhez az is hozzá tartozik, hogy a községfejlesz­tésben elért eredményeikért több pályadíjat kaptak, így vették az anyagot, amiből a háromholdas területen meg­kezdhették az építkezést. A technikai feltételeket a tíz éve alakult vízműtársulat biz­tosította. A helybeli termelő­szövetkezet, az áfész, a tégla­gyár, a faipari szövetkezet és a kisiparosok adtak műszaki segítséget, ami meg a lakossá­got illeti, naponta negyvenen is dolgozták társadalmi mun­kában. Egyedül, de nem elhcgyottan Viszontlátásra, holnap délután A házi szociális gondozást néhol nem tartják elég hat­hatós segítségnek, ha azt tapasztalják, hogy nehezebb feladat, mint eredetileg képzelték, sokszor vissza­lépnek á vállalkozók. A fi­zetség nem sok, ami pedig az elfoglaltságot illeti, azt bajosan lehet előre elter­vezett időbe szorítani. Gyakori, hogy az idős gondozott beteg is rosszul érzi magát, és ilyenkor az­után sűrűsödnek a tenni­valók. Megeshet hogy egy rossz hangulat, türelmetlen megjegyzés elmérgesíti, jobb esetben megkeseríti a ko­rábbi jó viszonyt. Rányiiják az ajtót Mindezek ellenére sok jó példa mutatja, hogy körülte­kintő előkészítés után hálás feladat, elkerülhetetlen ez a gondozási forma. A magára maradt, idős embert nem kell kiragadni megszokott köinye- zetébői, amikor annyi segítség elég neki, hogy elvégzik kö-' rülötte a nehezebb munkákat, és ami ugyancsak nem kö­zömbös, naponta rányitják az ajtót, megkérdezik, jól érzi-e magát Kiskunlacházán van őregek napközi otthona és szociális foglalkoztató, de emellett a házi gondozást is nélkülözhe­tetlennek tartják, és kilenc egyedülálló, idős embert tá­mogatnak ilyen formában. A nagyközségi tanács igaz­gatási csoportvezetőjének, dr. Földváry Zsuzsannának író­asztalát egy szép, hímzett te­rítő díszíti. Kedves ismerősé­től; a nyolcvannyolc esztendős Keresztesi Józsefnétől kapta ajándékba. — Nagyon szeretem ezt a kézimunkát — mondja — mert jelképesnek érzem, hogy nehéznek látszó esetekben is érdemes újra próbálkozni. Két évig igyekeztem rábeszélni az idős nénit, amíg sikerült meg­győzni: fogadja el, legalább próbaidőre a gondoskodást; Kovács lmréné most már két esztendeje rendszeresen segít Keresztesi néninek, remekül összebarátkoztak. Nemrég kaptam ezt a térítőt Kereszte­si nénitől, mint mondta, há­lás érte, hogy összehoztam Ilonkával, nélküle bizony nem tudott volna mihez kezdeni, amikor télen baleset érte. — Miért volt mégis a hosz- szan tartó tiltakozás? — Az idős emberek nehe­zen fogadják a változásokat Még az öregek napközijérő is gyakran bizonygatnunk kell, hogy ez nem azonos a régi szeretetházzal. Most már azárt eljárnak oda olyanok is, akik­nek a társaságra, a szórako­zásra legalább olyan szüksé­gük van, mint a gondosko­dásra'. Százesztendős, sárga ház áll a Széchenyi, úton, ott lakik Keresztesi Józsefné. Igaz, nem egyedül, mert az épület egy fiatal pár tulajdona, de ők napközben dolgoznak, s ilyen­kor üres a ház. Kovács Imré. né Ilonka minden délben egy óra körül bekopogtat az ebéd­del a hideg vacsorával, amit az öregek napközi otthonából küldenek. Miből áll még ez a gondo­zás? A fiatalasszony bekészí­ti a vizet, télen a tüzelőt, ha­zaviszi a szennyes ruhát ki­mosni, visszahozza a tisztát, bevásárol, kiváltja a gyógy-' szereket. Kölcsönösen jó — Sajnos, télen baj volt — beszéli —, mert a néni olyan, hogy ha jól érzi magát, nem marad meg egy helyen, elin­dul egyedül sétálni. így tör­tént a baleset is, megcsúszott, elesett és eltörte a karját.' Még szerencse, hogy nem tör­tént valami súlyosabb baj. — Akkoriban még több dolga volt velem Ilonkának, mint máskor — kapcsolódik a beszélgetésbe az idős asszony. Nem akartam kórházba men­ni, azt mondtam, itt segítsen rajtam a doktor úr, ha tud, és szépen meg is gyógyított. Ilonka meg gondoskodott ró­lam, még a cicákat is elvitte, amíg tehetetlen a kezem. Szóba kerülnek a közös em­lékek, egyebek között az is, hogy Kovácsné tavaly nyáron két hétig nem tudott jónn:, ad­dig a tizennégy éves fia he­lyettesítette, aki olyan ügyes, talpraesett gyerek, hogy az külön öröm. Fiú létére meg­tanult főzni, egyszer például rántott szeletet csinált sült krumplival. És milyen ízlete­sen. A fiatalasszony egyébként takarítónő, reggel és este dol­gozik, napközben szabad, így tudta elvállalni a házi szociá­lis gondozást. Egy keresetből -neveli és taníttatja a fiát, na­gyon jól jön az a havi ezer forint. Közben az órájára néz, sietnie kell, mert otthon is dolog várja. Meszeli a kony­hát és a ház körül is mindig van munka. Tíz kacsát meg ötven csirkét tart, hogy ol­csóbb legyen a háztartás. In­dulna már, de gondozottja egy kicsit még szóval tartja, mesé­li, hogy valamikor ő is az ál­latokból pénzelt. Sóik csirkéje volt, japán tyúkok, meg ma­lacok is az ólban, amíg győz­te erővel. • Negyven esztendeje él Ke­resztesiné Kiskunlacházán, itt temette el az urát, azóta nem gazdálkodik. A húga Pesten lakik, egyedül, hívta is magá­hoz, de csak vendégségbe megy, egy-két hétre, végleg semmiképpen. Szeretek itt élni — Nem tudnám megszokni Pestet, azon is elcsodálkoztak ott, hogy elsöpörtem a havat a ház elől. Mindenki otthagy­ja inkább, mint hogy a lapát­hoz nyúljon. Levegő nincs. Itt meg reggelente kiülök a kert­be és élvezem a napfényt.' Az a jó nekem, ha a saját ottho­nomban lehetek. Kovács lmréné elköszön, de még megbeszélik a lottót, mert péntek van, és a rádió be­mondta a számokat. — Ezen a héten nem sike­rült, talán majd legközelebb — búcsúzik a fiatalasszony, az­után a kerékpárjára pattan. A viszontlátásra, holnap délben. Gá. J. Felnőtt tanítványok Ma már három fürdőme­dencéje van a tápiógyörgyei strandnak, ahol nyári vasár­napokon több száz család ta­lál kikapcsolódást. A társadal­mi munka sem maradt abba, most készülnek a pályák kü­lönféle labdajátékokhoz. Gál Lajos, a fiatal tornata­nár, aki úszóedző képesítést is szerzett, az igazi nagy fel­adat vonzására jött vissza ta­nítani a szülőfalujába. — Amikor elvégeztem a fő­iskolát, sok jó ajánlatot kap­tam — mondta. — Szép pers­pektíva, ha az ember verseny­zőket nevelhet nagy sportléte­sítményben, de itt egy egész falu fiatalságát kell megtaní­tani úszaii, és ez sem kis do­log. Büszkén viszem őket ki­rándulni a Balatonhoz, mert nem vallók szégyent velük. Mint a továbbiakban kide­rült, nemcsak a tizenéveseket érdelei! az úi lehetőség. Tevalv például a Tápiószelei Áfész szervezett egy csoportot, és a középkorú asszonyok nagyon, buzgó tanítványoknak bizo­nyultak. Az áfész mikrobusz- szal szállította dolgozóit, ez­zel segítve a válllkozást. Egyéni igénvek is előfordul­nak. Múlt nyáron egy négyta­gú család azzal jelentkezett, hogy kéthetes szabadságuk alatt közös úszóleckét akarnak venni. A jövő héten feltöltik Ügy látszik, hogy vonzó a példa, mert a napokban Tá­piószőllősről érdeklődtek, le­hetne-e a helyi termelőszövet­kezet tűzvédelem célját szol­gáló medencéjében úszásra ok­tatni az iskolásokat. Erre ugyan nincs lehetőség, de a tápiógyörgyei strand túl­nőtte a falu határait. A kör­nyékbeli községekből is jönnek a családok és csoportosan a diákok. Az újszilvási tornata­nár kísérte tavaly nyáron a napköziseket, kerékpáron. Most még üresek a meden­cék, melyeket június 17-én töltenek fel először vízzel, ez­után kezdődik a strandélet az évszázados fák alatti szép parkban. Déltájban, egy iskolából ha­zaigyekvő kis társasággal be­szélgetve, egyebek között azt is megkérdeztem tőlük: gyere­kek, tudtok úszni? Négyen büszkén vágták rá, hogy igen. Ketten idén nyáron szeretné­nek megtanulni. Gál Judit Exportra is Vállalkozó kedv Hiánycikk a kőműveskala­pács, a festőecset, számos ker­ti szerszám, többfajta egysze­rű házieszköz. A Sasad Tsz — rugalmasan alkalmazkodva az igényekhez — faipari részlegét az év elejétől önálló ágazattá fejlesztette. A budaörsi köz­ponttal működő új ágazat már első féléves munkájával azt bizonyította, hogy jó volt a kezdeményezés. Jelenleg egy osztrák játék­áruház igényei szerint újszerű hintalovakat és fa játékautó- kat készítenek. Együttműködé­si megállapodást kötöttek a monori Játék- és Kefegyárral is, részükre különböző szer­szám- és kefenyeleket készí­tenek. A gyorsan fejlődő faipari üzem felkészül különböző ház­tartási tömegcikkek előállítá­sára is, amelyeknek gyártásá­hoz akkor kezdenek, ha beköl­töznek a budaörsi új üzem­csarnokba. K. Z. Az óceán hiénái (2.) Tovább kong a A kalózkodás még nem a múlté... harang Sandokan már a múlté, de — bármily hihetetlen — a kalózkodás még nem. Van kevésbé látványos, de a Lloyd adatai szerint mind gyakoribb módja is a ten­geri fosztogatásnak. 1 Amikor néhány éve az olajárak ugrásszerűen emel­kedni kezdtek, a kalózok szin­te megszállták a Hormuztól az Arab-öbölön átvezető úgy­nevezett olajutat. Megtámad­ták a halászhajókat, rakomá­nyukat elrabolták, s a hajók hajtóanyagát saját tartályaik­ba szivattyúzták. Amint , az olajárak tovább emelkedtek, ez már kevés volt. Azóta gengszterszindikátusok száll­tak be az üzletbe. Cinkosaik a kikötőkből jelentik, ha egy kisebb tankhajó fut ki. Az öböl egy pontján parti őrség­nek álcázott motorcsónak tű­nik fel. Az állítólagos rend­őrök átvizsgálják a hajó pa­pírjait. majd a felfegyver­zett őrhajó arra kényszeríti a kapitányt, fusson be egy csen­des öbölbe, ahol festők és új matrózok várják. Rövid ide múltán az átpingált hajó is­mét megjelenik a nyílt ví­zen, a rakományt pedig a rotterdami szabadpiacon ad­ják el. Repül a csáklya VASÁRNAPI GONDOLATOK Példát adott emberségből M egszokott dolog, hogy amikor a szentendrei HÉV­ről a buszok felé igyekszünk, már zúg a motor, ez­zel is sürgetve az utasokat. Ma azonban csönd fogadott. Nem is értettem egészen a bajuszos, napszemüveges fia­talembert, aki a volánnál ült, miért ilyen türelmes. A rejtély hamarosan megoldódott. A visszapillantó tükör­bő észrevett egy féllábú férfit. Rá várt. Amikor az végre felkászálódott, helyet kért számára. Talán harminc má­sodperccel később indultunk el, de már a szemafornál utolértük a másik két autóbuszt. Apróság mindez, semmiség. Egy ember megvárt egy másikat. Kötelessége volt valahol, sokan, sokszor a me­netidőre hivatkozva mégis fittyet hánynak az ilyesmire. Ó emberségből adott példát, nem zúgatta rá beteg em­bertársára a motor zaját, nem siettette vele a botlásig. Kis dolog, de szép magatartást tükröz. Senki érde­két nem sértette, valakin viszont segített. Figyelemmel, tapintattal. Akaratlanul is, de hatott a busz valamennyi utasára. Arra ösztönzött mindenkit e példa, hogy a na­ponta előforduló apró emberi szolgálatok elől mi se tér­jünk ki se utcán, se otthonunkban vagy munkahelyün­kön. Hogy mosoly fakadjon nyomunkban, ne könny és düh. íme, ez a kedves autóbuszvezető is egy amputált embert segített haza otthonába oly nemesen, oly figyel­mesen. Tette emberi és hivatali kötelessége szerint, mintegy megtestesítve az egyik fő igazságot, azt, hogy a kicsi mindig óriás. Nem a léptékben, hanem hatásában. Losonci Miklós A klasszikus kalózkodás leginkább a hagyományos, tó vol-keleti vizeken jelentkezik Ide tartozik például a Szín" purba vezető út. Itt haladt egyszer, óránként 12 tengeri mérföld sebességgel, a Shell Mammoth Monarch nevű 100 ezer tonnás tankhajója. Hirte­len rohamcsónak tűnt-fel a hajó oldalán. Csáklyák repül­tek a tankhajó fedélzetére. A késekkel felfegyverzett kaló­zok 8000 dollárt zsákmányol­tak. Néhány nappal korábban a Contenter Argent nevű kon­ténerhajóról 3C ezer dollárt raboltak a kalózok. * Az Indonéziához tartozó Rian-szigeteken lévő rejtek­helyüket elhagyva a kalózok különösen az óriási tank- és konténerhajókat követik. A rablók felszerelése rendszerint jobb, mint a parti őrségé Megkönnyíti dolgukat az a Szingapúr környékén meg­honosodott szokás, hogy álta­lában — a kikötői költségek megtakarítása céljából — a ,nyílt tengeren kötik az üzle­teket, s ott át is rakodnak. A zsákmány nagyon változó. A 165 ezer tonnás japán Kohnan Marun csupán néhány száz dollárt találtak, a Kong Pheit nevű Hongkongba tartó utas­hajón százezreket. Jachtrablók A rablók kegyetlenségére jellemző a .,Nuria 767" esete A kis hajó utasokat és áru­kat szállított az indonéz szi­getek között. A kalózok 380 ezer dollár készpénzt és 123 ezer angol fönt értékű árut vittek magukkal, majd fel­gyújtották a. hajót. Tizen­egyen a hajón vesztették éle­tüket. 24-en pedig páni fé­lelmükben a vízbe vetették magukat és megfulladtak. Ez­zel a mai kalózok a múlt ha­gyományait követik: a XIX. században ezen a vidéken ga­rázdálkodott a Fülöp-szigete- ki Lanun bandája, akiről még ma is legendák szólnak. A Karib-tengeren, a Mexi­kói-öbölben és az USA part­jai előtt az utóbbi években 600 hajó és több mint 2000 személy tűnt el. A nyomozás több mint 50 kisebb-nagyobb jacht eltűnéséről állapította meg, hogy az kalózok műve. A rendőrség feltételezése sze­rint az eltűnt személyeket meggyilkolták, kirabolták, maid a holttestüket a ten­gerbe hajították és a rabolt jachtot fegyver- és kábító­szercsempészésre használták. Ma már köztudott, hogy az Egyesült Államokban forgal­mazott kábítószer nagy* részét kalózok szállítják. A gengsz­terszindikátus az USA partjai előtt nyüzsgő sokezer kis ha­jóra alapítja számításait. Köz­tük könnyű eltűnni. így tet­teikre csak akkor derül fény, ha a parti őrség épp az áru kirakodása közben csípi el a tetteseket. Ai S.O.S. sem segít A veszélyes helyzet egyes hajótársaságokat önvédelmi intézkedésekre késztet. így az indonéz szigetek között a hajók éjjelente teljes fedélze­ti világítással és megerősített őrséggel haladnak. Mások Ni­gériánál éjszakánként a part­tól messze, 20 tengeri mér- földnyi távolságban, a nyílt tengeren vetnek horgonyt Vannak üzletemberek, akik felismerték a helyzetben rej­lő lehetőségeket, s magán vé­delmi társaságot alapítottak. A szingapúri székhellyel, több mint 400 hadviselt matrózzal működő Securitas szolgáltatá­sait 27 hajóstársaság veszi igénybe. De a tengeren, az óriási tá­volságok mellett, a leggyor­sabb őrnaszádok sem sokat érnek. Mire az S.O.S. jelzés­re odaérnek, többnyire ké­ső. Talán repülőgépekkel le­hetne segíteni, bár azok sem sokat tehetnének, ha nem akarnák az áldozatot is veszé­lyeztetni. így hát marad a hihetetlen helyzet: a huszadik században tovább garázdál­kodnak a kalózok, Lloydnál pedig mind gyakrabban kon- dul meg a harang... Gáti István <

Next

/
Oldalképek
Tartalom