Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-25 / 122. szám

xMitap 1983. MÁJUS 25., SZERDA Megszólalt a Harmónia Kiállítótermekből Tájképek a vendégfalakon Élmény és forma, meghittség és műgond • """ ilÉÉ; ' í! ­•JS****»V vv: Szabó Béla: Székek a vízparton. Több ezren vettek részt az elmúlt hét végén a hatodik alkalommal megrendezett or­szágos Vándor Sándor mun­kás- és ifjúmunkás énekkari fesztiválon. Az embertelenség útját végigjáró zeneszerzőről és karvezetőről elnevezett ta­lálkozó a kodályi Éneklő Ma­gyarország eszmének egyik szép hajtása. A reményteljes szándék az elmúlt évtizedek­ben öltött testet, azt érzékel­tette, hogy a szépemlékű elő­döknek nagyszerű utánpótlása van hazánkban. Műhelyszellem A karéneklés ma nemcsak a legnépesebb, hanem az egyik legnépszerűbb amatőr művé­szeti ág is nálunk. Kórusa­inkban negyedmillió ember énekel, minden negyvenedik magyar állampolgár. S ez any- nyit jelent, hogy állandóan szinten tartunk egy kultúrát, mert ha nem gyakoroljuk, ak­kor elveszíthetjük azt. A fesz­tivál hangversenyei vidéken és a fővárosban azt példázták, hogy egyre inkább kialakulás a kórusmozgalomra jellemzővé válik egyfajta műhelyszellem, amely a zenei elmélyedés örö­me mellett össztársadalmi, po­litikai és művelődési hatásá­val teremt szétbonthatatlan közösségi kapcsolatokat. Egy­ben mozgatórugókat is, mint a televízióból elindult és szép ivet befutott Röpülj páva kö­rök, összetartozást, mint a Vándor Sándor fesztivál, kul­csot és fogódzót, mint az Éneklő ifjúság mozgalom, inspirációt, mint a Zúgjon a dalunk! elnevezésű szakmun­káskórus-rendez vénysorozat. S még nem is említettük a rádió Kóruspódiumát, a KISZ-es fiatalok Mai dal mozgalmát, vagy a kétévenként megrende­zett minősítéseket. Így, együt­tesen tárják elénk a különbö­ző hazai fesztiválok, találko­zók, seregszemlék azt A zene mindenkié gondolatot, amely nem tesz különbséget előadók és befogadók között, ahol min­denki egyszerre — saját elha­tározásából és másokkal kar­öltve — szólaltatja meg a nagy Harmóniát Munkáskarének S hogy ez tisztán zengjen, ahhoz fáradtságot nem ismerő munkára van szükség. Tette ezt az a tizennégy Pest me­gyei kórus is, amelynek a tag- tóga részt vett a Vándor Sán­dor munkás- és ifjúmunkás énekkari fesztiválon. Tették Szombathelytől a fővárosig, Leninvárostól Pakson át Szek- szárdig sokan, hogy három napot intenzív zenéléssel tölt­senek. Gödöllői tanár, cegléd- berceli vasutas, fehérvári ém'- tőmunkás, szolnoki buszsofőr, szentendrei tisztjelölt, veres- egyházi gimnazista, tiszaföld- vári mezőgazda, budapesti ta­xis állt egymás mellé a Nem­zeti Sportcsarnokban (ezt a koncertet a televízió is közve­títette) és énekelt Bartóktól, Kodálytól, Alexondrovtól, Ba­lázs Árpádtól, Dobray István­tól, Szőnyi Erzsébettől, Ván­dor Sándortól műveket, hogy valami olyanról szóljanak, amit ott és akkor ők nagyon fontosnak tartanak. Legyen az a tavasz köszöntése, egy majá­lis hangulata, de történjen bé­kében, hogy mindannyiunk élete nyugodt legyen. A háromnapos fesztivál el­sősorban zenei esemény volt, de annál mégis több: dalosok ezreinek találkozója, munkás­énekkari szemlék hagyomá­nyainak folytatása, emlékezés a hetvenöt esztendeje megala­kult Munkásdalegyletek Szö­vetségére. (Munkáskarének címmel egyébként ma nyílik a szövetség tevékenységét be­mutató kiállítás a Budavári Palotában, a Magyar Munkás- mozgalmi Múzeumban.) A da­losok azóta már hazatértek, teszik a dolgukat. A találkozó azonban hetekig beszédtéma lesz nemcsak a kórusokban, hanem az otthonokban, a csa­ládoknál is. Mert arra min­denki büszke lehet, hogy együtt énekelt másokkal ezen a fesztiválon, s a közösség le­I nyűgöző erejével új híveket toborzott az országokat behá­lózó kórusmuzsikának. Szívből fakadó A tanári koncerteknek min­dig van egyfajta varázsa. Min­denekelőtt a növendékben fo­galmazódik meg az, hogy de jó lenne minél hamarabb idá­ig eljutni hangszertudásban, másrészt a szülő számára je­lent ösztönzést, hogy jobban odafigyeljen a gyermekek sza­bad idős tevékenységére. Fon­tos ez akkor is, ha netán a zene művelése később életcél­lá, foglalkozássá válik. Ezért aztán a taps sem langyos, ha­nem szívből fakadó, a tanári pódium az adott szinten sok­szor az elérhető legmagasabb szintű élőzenei élményt je­lenti. Az érdligeti hatos számú ál­talános iskolában megtartott hétfői koncert kiemelkedő elő­adója Rédai Erzsébet volt. Négy kamaraműben működött közre. (Beethoven, Haydn, Schubert és Weber interpretá­ciójában) természetesen má­sokkal közösen) átérződött a kötetlenebb megformálás igé­nye. Előadásában akadtak rit­ka szép percek. Határozott csellista, érzékenyen reagál a partnerek megnyilvánulásaira. Hangképzése salaktalan, mu­zikalitása is elsőrangú. A na­gyobb ívek megformálásával azonban adósunk maradt, ez talán a ritkább szereplések­ből adódik. A hiányzó pódi­umbiztonság pótlása magasabb régiókba emelhetné előadói kultúráját. A zongoristák közül Németh Ferenc játéka emelkedett ki. Vitalitása és stílusbiztonsága feltűnő. Karakteres előadó, nem fizikai jelenlétével tűnik fel, sokkal inkább zenei közlé­seivel. A hangverseny további közreműködői — Pajzs Gábor harsonán, Kerecsányi Erika és Horváth Gyöngyi hegedűn, Gergely Annamária fuvolán, Papp Imréné és H. Czenner Katalin zongorán — képessé­geik javát adták. Jutalmuk nem maradt el: egy-egy virág­csokor és vastaps honorálta teljesítményüket. M. Zs. /*» Ősbemutató Ezrek szimfóniája Gustav Mahler VIII. szim­fóniájának magyarországi ős­bemutatóját június 11-én, szombaton tartják a Budapest Sportcsarnokban, az Országos Filharmónia és a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat kö­zös rendezésében. A művet Joó Árpád magyar származású amerikai karmester vezényli. KAGYLOZENE. A rádiónak ez a hangulatos című műsorso­rozata általános iskolásokat ül­tet a mikrofon mellé, hogy a riporter tapintatosan értő és okos irányításával játékosan laza keretben a meghívottak néhány fogalmat a maguk szája íze szerint értelmezzenek. A legutóbbi alkalommal az ön­magukkal való küzdelem ke­rült a szőnyegre. Az adás ve­zetője, Varga Csaba ezúttal is került minden tudálékosságot, iskolás leckefelmondást, csu­pán arra ügyelt, hogy a fesz­telenül csapongó beszélgetés hullámai ne csapjanak ki med­rükből. Szokás ma a fiatalságot sok tekintetben elmarasztalni. A henye, felületes általánosítá­sok alapján burjánzó nézetek ékes cáfolata volt ez a dispu­ta is, melyben hetedik-nyolca­dikos diákok vallottak ham­vas őszinteséggel önmagukról és az őket körülvevő szűkebb és tágabb világról. Okosan és szabadon szárnyaló képzettár sításaikat olykor meglepve hallgatta az ember. A rögtön­zésben kedvét lelő játék örö­me érződött az egész adás so rán. Egy jeles írónk jegyezte meg, hogy tisztán, pontosan fogal­g Gádor Emil festményei a DB* gmösi Galériában Június köze- Epéig tekinthetők meg. Szabó / Béla akvarelljeit Vácott, a ÍDunamenti Regionális Vízmű f székházában láthatja a küzön- f ség június 10-ig. Toman Gyula í kiállítása májusban jelentett z eseményt a Mechanikai Labo- X ratórlum Vállalat dunakeszi y, gyáregységében. Színes formák Gábor Emil sokat dolgozók. Ez önmagában még nem érték, sokkal inkább alkati tényező. Tájábrázolásait úgx egyezteti adott érzelmi állapotával, hogy ez biztosítja képeinek különös esszenciáját. Az ország szinte minden kiemelkedő táját, el­sősorban a Dunakanyart és a Balatont ábrázolja képein. Színes formákkal elemzi az egyes városképeket. Csend­életei sem egyszerű képi lát­ványok, hanem külön világok és összefüggések képi sűrítmé­nyei. Gábor képzelete gyorsan vált az élményről a formai megoldásra. Képépítési folya­mata gyore és megszakítatlan. Ezért aztán számtalan rejtőző és rejtekben maradt vizuális látványt transzponál át festői valósággá. Ez élteti törekvé­seit, ez a felismerés és képi folytonosság jelenti képessé­gének hiánytalan kibontakozá­sát Humanizált táj Szabó Béla ereje a meghitt­sége. Emberi és festői érzé­kenységét nem rejti el a kép­ben, tudatos elemzéssel töre­kedik azok újabb és újszerű mazni: jólneveltség és felké­szültség dolga. Erre is akadt jó példa. Sütő András néhány fölolvasott sorához kapcsolód­va éppen a játékról mondották el többen, hogy végül a játék komolyodik munkává. A játék, a minden kötöttségtől mentes szabadság állapota, mert min­den lehetséges és minden meg­valósulhat, a munkában vi­szont már nem lehet szerepet cserélni, ám a görcsöktől men­tes szép munka öröme teremt­heti meg az emberben a min­dennapi békés egyensúlyt. Persze túlzás lenne azt ál­lítani, hogy a beszélgetés po­rán nem csúsztak be a közna­pi használatban elkoptatott fordulatok is. De ezek nem voltak jellemzők. A műsorról szólni is éppen ezért érdemes, mert a gyerekek szavainak a tükrében jó néhány felnőtt nemcsak a mai fiatalokat, ha­nem önmagát is tisztábban lát­ja. A HIVATÁS. A néhány esz­tendővel ezelőtt elhunyt kivé­telesen tehetséges rendező, aki kitűnő színész is volt, egy já­tékosan könnyed bohózatot ál­lított színre nem az anyaszín­házában. Az előadás fergete­ges sikert aratott, évekig a megfogalmazására. Általában a vízpart érdekli, elsősorban a Balaton-környék, és a táj­képi elemmé torlódó fák. Mindez bulgáriai sorozatában válik nyilvánvalóvá. Ebben a motívumokat szellemi igényei­nek megfelelően választja ki a humanizált tájból. Ezzel idő­réteget is meghatároz. A fo­nott széket olyan kiemeléssel helyezi környezetébe, hogy a tárgy önmagán túl is kifejezi a nyár derűjét. A kamarakdállításon is meg­figyelhették a nézők, hogy Sza­bó Béla hiánytalan szakmai felkészültséggel rendelkezik. Megmutatkozik ez nagyméretű falképein is, többek között a buzsáki művelődési ház külső homlokzatán és a nyírmeggye- si tanács házasságkötő termé­ben. Szabó Béla kettős hiva­tást vállal és teljesít: festő és műsorrenden volt, jóllehet, a szereplők teljesen kicserélőd­tek, köztük a címszerepet ala­kító hősnő is. Sokat faggattam hogy mi ennek a szinte példát­lan sikernek a titka. Mint ki­derült, a rendező rengeteg el­foglaltsága ellenére is időt sza­kított arra, hogy minden elő­adáson megjelenjen, személye­sen ügyelve a játék feszessé­gére, a szerepek átélésére Ahogy ő mondta: minden elő­adás premier, hiszen a néző csak egyszer vált jegyet a da­rabhoz. Ez a példa jutott eszembe, miközben az Egerek és embe­rek egy régi színreviteléve! kapcsolatban Dózsa László és Harsányt Gábor vallott a kő rünkből nemrég eltávozott Szász Péter egyetlen színházi rendezéséről. Körültekintése a színészek felkészítésében, ár­nyalt eligazításában szinte a nézőtér mélységes tiszteletét idézte fel bennem. Ez esetben is a hivatás szeretete ragadott meg, amely a hozzátértésből fakadó szép munka öröméből táplálkozik. És éppen ez cseng össze az egymástól jellegében és mű­fajában homlokegyenest eltérő két említett rádióműsorban. Sz. E. mint egy évtizede tanít a Képző- és Iparművészeti Szak- középiskolában. Itt tapasztalt odaadása és lelkiismeretessége művészetében is megnyilvá­nul. Közvetlen líra Toman Gyula, a Váci Hír­adástechnikai Anyagok Gyárá­nak esztergályosa és a Duna­kanyar festője évtizedek óta. Különös műgonddal festi Kis- inóc, Szokolya, Magyarkút, Vácott a DCM környékét. Szorgalmasan, bő megújulási kedvvel örökíti meg közvetlen lírával mindazt, ami hétköz­napi élményként megragadja. Ennek jegyében láttamozza Törökmező erdei házait, a tó­part esti hangulatát, a kisipa­rosi kisvasút végállomását, megáradt patakot, kőfejtőt, Királyrét meleg színekkel szőtt fényeit, pipacsokat, vízmosást. Losonci Miklós Pályázat Tudományos továbbképzés A Tudományos Minősítő Bi­zottság kiadta pályázati felhí­vását a jövő évi külföldi tu­dományos továbbképzési ösz­töndíjakra. A továbbképzés ösztöndíjas vagy levelező for­mában történik a következő országokban: Bolgár Népköz- társaság, Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság, Kubai Köz­társaság, Lengyel Népköztár­saság, Német Demokratikus Köztársaság, Román Szocialis­ta Köztársaság, Szovjetunió. A jelentkezési lapok a mi­nisztériumokban (országos ha­táskörű szerveknél), valamint a Tudományos Minősítő Bi­zottság titkárságán kaphatók. A pályázatokat június 30-ig le­het benyújtani a munkáltatók­hoz. A jelentkezők októberben felvételi vizsgái tesznek egy szakmai tárgyból és — szük­ség esetén — Idegen nyelvből. Tanúskodó fadarabok Avar kori temető Folytatják a tápi avar kori temető több éve tartó feltá­rását az idei ásatási szezonban. A VII—VIII. századfordulóból való temető háromszáztíz sír­ját tárták fel mostanáig. A sí­rokból előkerült elkorhadt fa- maradványok, vasszögek, pán­tok, fémcsatok arra utalnak, hogy az avarok halottaikat koporsóban helyezték a föld alá, ennek deszkáit fémpán­tokkal, -csatokkal erősítették össze, sőt, minden bizonnyal lábat is ácsoltak hozzá. Erre az a körülmény derített fényt, hogy a sírgödrök széleit jóval mélyebbre ásták a közepénél. A használati tárgyakat egy­kori tulajdonosaikkal együtt temették el. A késeket például mindig a nők mellé rakták, a férfiaknak viszont a derék­övükhöz csatolták: jelezve, hogy míg az asszonyok mun­kaeszközként használták, a férfiak viseletűk tartozékaként becsülték. Ehhez hasonló je­lenségeket a boLgár—török te­metőkben figyeltek meg a szakemberek. MOZIMŰSOR MÁJUS 2C-TOL JÜNIUS 1-IG ABONY 26—27: Not bárkái* 28—29: A dominóelv* 29: Az emberevö medve (du.) 30—31: Griffin és PhoneU* BUDAÖRS 26—27: Éjszaki boszorkányok 28—29: Éretlenek 30—31: Blöff CEGLÉD, Szabadság 26—29: Névtelen vár (du.) Harmadik típusú találkozások I—II.* (este) 30— l: A tizedes meg a többiek (du.) A dominóelv* (este) CEGLÉD, Kamaraterem 26— i: A hótündér (du.) 26—29: A hatodik halálraítélt (este) 30— 1: A csendbiztos (este) DA3AS 26—27: A vadnyugat hőskora I—II# 28—29: Noé bárkái 30: Morfium DUNAHARASZT1 26—29: Talpig olajban 30—31: A banda fogságában DUNAKESZI, Vörös Csillog 26—29: A hét merész kaszkadőr 29: Élve vagy halva7 (du.) 30—31: Serpico* ÉRD 26—31: A Keresztapa I—II. (2. rész)** 29: Árvácska (du.) FÓT 26—29: Üldözök** 29: Indul az űrhajó (du.) 30—31: Megbocsátás* r.öDDUö 26— l: Dutyi-dili GYAl 26—27: Fehér telefonok**» 28—29: A vadnyugat hőskora I—II. 29: A hattyúk tava (du.) 30—31: Noé bárkái-ANVFA'IJ Kertmozi 26—27: Az Ifjúság édes madara** 28—29: Hárman a slamaszti kában 30— 1: Éretlenek MONOR 26—27: Ben Hur I—n. 28—29: A nagy balhé 29: Kutyalagzl (du.) 30—31: Noé bárkái MONOR, Kertmozi 26—27: Seriff az égből 28—29: Kaszkadőrök 30—31: Egymásra nézve*** NAGYKATA 26—27: Languszta reggelire* 28—29: Szabadlábon Velencében 30—31: Szerencsés Dániel* NAGYKOROS, Arany János 26—27: A szuperexpressz* 28—29: Az Olsen banda boldogul 30— l: A malájt tigris NAGYXÖROS, Stúdiómozi 26— 1: Peti és a barométer (du.) 26—29: Griffin és Phoneix* (este) 30— 1: Névtelen vár (este) PIUSVOROSVÁR 26—27: Maria Braun házassága** 29: A hétszáz éves titok 30: Kramer kontra Kramer* POMAZ 26—27: A profi** 28—29: Fjszakai boszorkányok 30: Panelkapcsolat* RÁCKEVE 26—27: Kenyér, arany, fegyver 28—29: A profi** 30—31: Éjszakai boszorkányok SZENTENDRE 26—29: Panda maci kalandjai (du.) Pokoli torony I—II.* (este) 30— I: A Nagy Medve fiai <du.) Elveszett illúziók* (este) FZENT MORF A.dós kertmozi 26— 1: Atlantic city SZlG.-T ZENIMtKiÖS 26—31: A postás mindig kétszer csenget I—II.** 29: Kenyér, arany, fegyver (du.) TAP 7515 26—27: Szerencsés Dániel* 28—29: Languszta reggelire* 29: Rákóczi hadnagya (du.) 30: Szabadlábon Velencében VÁC, Madách Imre 26— 29: A fekete város I—II. (du.) A pilóta felesége* (este) 30— 1: A vízesés fia (du.) Hatásvadászok* (este) VECS'S 27— 29: Szerelem Rión treál ban* 29: A banda fogságában (du.) 30— 1: Pokoli torony I—II.* * H éven aluliaknak nem ajánlott. •• Csak 16 éven felülieknek. ••• Csák 1« éven felülieknek. tanár egy személyben. Több flÍL'w¥ r Gábor Emil: Falusi csend. Rádiófigyelő

Next

/
Oldalképek
Tartalom