Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
Jó slap a továbblépéshez Korszerű gyár épiii az ipartelepen Ínséges akarat ab r.i ..i i ^ Kis szövetkezet nagy cé- áiiptljaS! SÍI i KSÜ^Sf Hajtóművek szerelése lókkal. — Így foglalhatnánk össze, ha a Nagykőrösi Gépgyártó és Szolgáltató Ipari Szövetkezet tavalyi tevékenységét és idei terveit tesszük a mérlegre. A közösség fejlődése immár esztendők óta töretlen, s ha a jövő alakítására megfogalmazott elképzeléseik is valóra válnak, az elkövetkező esztendőkben sem lesz másként. Egyik legjelentősebb ágazatuk az élelmiszeripari gépek gyártása. 1982-ben oly sok megrendelést kaptak, hogy a villanyszerelők, festők és asztalosok alig győzték a munkát, ezért a szövetkezet történetében először külső kapcsolatok révén tudták csak megoldani a folyamatos termelést. A tavalyi értékelés azt mutatja, hogy elsősorban a szocialista export nőtt dinamikusan, míg a tőkés piacokon több váratlan fordulat miatt elég sok gondjuk adódott. Ezek eredményéként meghiúsult például egy spanyol üzlet, s emiatt nem tudták teljesíteni dollár elszámolású kiviteli tervüket. Számba véve tavalyi tevékenységüket, nem minden részleg munkáját lehet egyértelműen dicsérni. A hagyományos horganyzott és rozsda- mentes serlegeket készítő II. részleg munkásai kiváló minőségű árut gyártottak, míg a VII-esben, ahol kartonpalet- tázók és kartonberakók készülnek, a technológiai és kontsrukciós változtatások figyelembevételével végrehajtott módosítások kezdetben sok gondot okoztak. A fejlesztés azonban nem csupán ezt a területet érintette: megváltoztatták az elektromos vezérlést is. Nehezítette a helyzetet, hogy az elmúlt év indulásakor még . meglehetősen nagy vita volt a terv teljesíthetőségéről, s emiatt lassan alakult ki a nyugodt munkához szükséges egységes akarat. Az első félév sikere azonban megmutatta, hogy nagy erőfeszítések árán ugyan, de teljesíthető a terv. A tapasztalatok birtokában most úgy ítéli meg a szövetkezet vezetése, hogy az idén kevesebb a bizonytalanság, s ez azért különösen fontos, mert a gépgyártás biztosítja az árbevétel legnagyobb részét. Az elmúlt hónapok bizonyították. hogy helyes volt az a döntés is, amelynek értelmében 1981-től bevezették a műszaki vizsgáztatást is az autószervizükben. Ennek eredményeképpen a munkával való ellátottság egész esztendőben egyenletes volt. Ugyancsak jól dolgoztak a háztartási kisgépszerviz szakemberei, s teljesítette tervét a rádió- és televí- ziőjavító részleg is. Mindent egybevetve, a szolgáltató részlegek alapjában véve jól dolgoztak, s a szövetkezetiek azt különösen jelentősnek tartják, hogy az autószerviz 400 ezer forintos nyereséggel zárta az évet. F. Z. Cegléd lakóinak száma különösebben nem változott, a Dél-Pest megyei Sütőipari Vállalatnál viszont mégis azt tapasztalták, hogy a kenyérből kevesebb kellett, mint tavaly ilyenkor. Az okát is meg tudták mondani. A városban már több, magánkisipart gyakorló sütőmester, pék működik. Kenyereik szépek, jók, s ha drágábbak is a vállalatnál sültnél, gyorsan elfogynak, kapósak. A sütőipar ebben az évben viszont az egykilós kenyerekből hozott többéi forgalomba, burgonyás, kukori- capelyhes és rozslángos változatban. Mondhatni, hogy Cegléden készített kenyereik fele ilyen. A vevők kedvelik, igénylik. Nemcsak a minőség miatt, hanem azért is, mert takarékosabban tudnak bánni vele. Változnak az idők, változnak a szokások — régen három-négy napra vettek kenyeret, most az a kedvenc, ami még szinte friss, meleg. Ebben az esztendőben rá kellett hangolódni az új lehetőségekre. A vállalati önállóság nőtt, ám ezzel a felelősség is. Az ellátási .feladatok függvénye a gazdálkodási eredmény. Az első negyedév nem sikerült rosszul. Feladat volt a vásárlók igényeinek ismeretében a választék alakítása és a jó minőség megtartása. Ezt megértette a vállalatnál mind a tizenkilenc szocialista brigád. Értekezleten, termelési tanácskozáson mindig szó került erről. A takarékosabb, jobb, szakszerűbb munka jutalmául, a vállalások teljesítéséért a kollektívák tavaly 130 ezer forint jutalmat kaptak. Cegléden most a korábbi négy kisüzem helyett három működik. Egyet leállítottak, korszerűtlen volta miatt. Készen áll a terv viszont a város iparnegyedében épülő kenyérgyárhoz. Helye a vasipari szövetkezet mellett lesz, itt napi 27 tonna kenyér készül majd. A költségek kétharmadára — úgy 70—72 millió forintba kerül a számítások szerint — a vállalat állami támogatást kap, az egyharmadot maga győzi. Az új ceglédi kenyérgyár a módosított terv szerint 1986Hangverseny a gyárban Emlékezetes lesz ez a nap Alig hihető, de mégis megtörtént! A legteljesebb zenei instrumentumok alkalmazásával — ének- és zenekar — munkásfiataloknak rendeztek zenei napot a Váci Híradás- technikai Anyagok Gyárában az elmúlt hét szombatján. A gyár kapujában minden érkező vendéget az erre a napra tervezett embléma várta, hogy még emlékezetesebbé tegyék á rendezők ezt a napot. Minden ülőhely foglalt volt a nézőtéren, még a falak mellett is álltak. A jelenlevők két ifjúsági művészegyüttes, a Buda- . pesti Haydn Kamarazenekar és a Vác Városi KISZ-Kórus műsorát hallgatták végig. Elsőnek a váci kórus néger spirituálékat énekelt, majd a Budapesti Haydn Kamarazenekar J. Haydn Trombitaversenyét és M. Haydn Concertó* ját adta elő, Bogányi Gergely zongoraszólistaként működött közre. Az est kiemelkedő produkciója a két együttes közös műsora volt. J. S. Bach Done nobis pa- cem-e, a H-moll mise zárójelenete Bokányi Tibor vezénylésével, majd Haydn Tavaszkórusa következett az Évszakok című oratóriumból és végezetül a Halleluja-kórus G. F. Händel Messiás című oratóriumából. Nem hangversenyek rendezésére tervezték a vállalati kultúrtermet, de kiváló az akusztikája — ezt a jelénlevő szakemberek most fedezték fe! — és az impozáns látványt nyújtó együttesek, a gondos felkészülés azt bizonyítja, hogy munkásoknak az üzemben - is lehet komolyzenei hangversenyt adni. Ezt a zenei rendezvényt Kádár Jenöné, az MSZMP Vác Városi Bizottságának propaganda- és művelődési osztály- vezetője nyitotta meg rövid zenetörténeti áttekintéssel. Miként mondottal Íme, a hangversenytermek nyitott ajtói mellett a zene megkeresi a munkást a munkapadok közelségében a gyárban is. Azért, hogy Kodály Zoltán reánk hagyott örökségének szellemében a zene legyen mindenkié! Petővári Gyula ra épül fel. Addig a meglévők látják el a területet, Dél- Pest megye egy részét, Nagyköröst is. Jó híreikhez tartozik, hogy Tápiószecsőn korszerűsítenek: készül az alagút- rendszerű kemence, bővítik az ottani sütőüzemet, 240 négyzetméter alapterülettel, új gépeket szerelnek fel. Ez az építkezés saját erőből történik, augusztus 20-ra tervezik az átadását. A Dél-Pest megyei Sütőipari Vállalatnál a középüzemek rekonstrukciója, a nagykőrösi kivételével, most befejeződik. A nagykörösire, mint említették, csak a kenyérgyár felépülte után jut erejük, a fontossági sorrend így kívánja. A sütőipari kenyerek közül Cegléden a rozslángos a favorit. Nem tudnak annyit gyártani belőle, hogy elsőként el ne fogyna. A másik kedvenc a burgonyapelyhes. Érdekes módon a sötétbarna színű formakenyeret a vásárlóközönség nem úgy fogadta, mint várni lehetett volna. Nem kelendő, pedig fogyasztása igen egészséges. A vállalat viszont tervez, próbálkozik. Olyan új termékek gyártására készül, amelyek az egészséges táplálkozást elősegítik. A gyártáshoz az idősebb szakmunkásaikat szeretnék megnyerni, számítva figyelmes, pontos munkájukra, rutinjukra, szakmai érzékükre. Eszes Katalin A Könnyűipari Alkatrészgyártó és Ellátó Vállalat váci gyárában készülő SZTB-szövőgépegységekből ötezer egységet gyártanak és exportálnak a Szovjetunióba, Képünk a hajtóművek szerelését ábrázolja. Sose legyen rójuk komolyon szükség Bugáéig is „elkóborolt' a gép Harmincöt esztendős jubileumát ünnepli az MHSZ. A hétköznapok azért ugyanúgy zajlanak a monori járási bázison is, mint máskor. Már kora reggel oktatókocsik zúgnak ki a kapun, délután megélednek a klubszobák, a szakkörök, s a „benti” munka is változatlan. A közelmúltban nagy sikerrel bonyolódott a fiatalok honismereti vetélkedője, most pedig a monori Nagy István galériába egy héten át özönlöttek az érdeklődők, hogy megNevezetes bor vidéke Új telepítés Mogyoród lankáin Meghatározott hőfokon A fővárosból Gödöllő felé tartva Szilasligettől egyszeriben más lesz a táj. A föld már Kerepestarcsától jelzi: valami megváltozik errefelé! Sűrűsödnek a lankák, a dombok. Állítsuk meg képzeletben a HÉV-et Mogyoródnál. Balra tekintve látszik: szőlővel telepítik a táblákat. Már tavaly fiatal szőlősorok jelöltek egy- egy határozott irányt a hajlatokon. Az öregek még emlékszenek rá: itt valaha nevezetes bor termett. A mogyoródi nedű fogalom, valódi érték volt. Ezt is élesztgetik most?! Kérdezem, s gondolkodok hangosan, amikor találkánk létrejött az itteni szőlők fiatal szakértőjével. Kiráiylányka A Közép-magyarországi Tejipari Vállalat nagykőrösi üzemének keresett termékei a körösi sajtok. A sajtkészítéshez használt beoltott tejet hatalmas kádakban keverik. Képünkön Eszenyi Balázsné ellenőrzi a kádak tartalmának hőfokát. Hancsovszki János felvételei — Négy-öt évvel ezelőtt született döntés arról, hogy szövetkezetünk valamiképpen felújítja a hagyományt, szőlőt telepítünk Mogyoródon — mondja Daróczi Mátyás, a pé- celi Rákosvölgye Tsz üzemegységvezetője. — Volt már itt kilencven hektáron keskeny sorú szőlő, ezt azonban gépi művelésre kellett alkalmassá tenni. Az újabbak már ilyenek. Tavaly előtt és tavaly összesen százötvenkét hektáron ültettük el az Ottonel muskotály, a Királylányka, a Rubintos, az Oportó és más fajtákat. — Hogyan művelnek, hogyan takarítanak majd be ilyen nagy területekről szőlőt, hiszen a talaj művelést, a növényvédelmet és a szállítást kivéve alig van gépesítve más munka? A szőlőkombájnok például egyelőre másutt sem váltották be a reményeket. — Valóban meggondolkodtató kérdés ez. Ha a telepítések befejeződnek, összesen mintegy 270—280 hektár szőlőnk lesz. Már most is nagy segítséget kapunk a többi ágazattól, üzemegységtől: a kovácsok éppúgy gondoznak egy- egy területet, mint a parképítők vagy a gépészek. Az üzemegységek fél hektártól tizenkilenc hektár nagyságú szőlő kézi munkálatait vállalták, ezen felül már most mintegy harmincöt hektárt kiadtunk a tagjainknak is, a dolgozóknak egyéni, családi művelésre, s az az igazság, hogy úgy látjuk: a jövőben — különösen, ha az első években sikerünk lesz — a vállalkozó kedv növekszik a mezőgazdasági. így a szőlészeti munkák iránt is. A határt járjuk Daróczi Mátyással. A mostani és a leendő szőlők birodalmát. A régebbi csaknem két évtizedes, felújított ültetvény egyik táblájában három asszonyt találunk munkában: Együtt könnyebb — Január elsejétől háromhárom hektár szőlő művelését vállaltuk el, s együtt csináljuk — mondja kérdésemre Skrovanek Béláné, aki, mint az üzemegységvezetőtől megtudom. a szőlészet állandó dolgozója, csakúgy, mint társai: Takács József né és Tímár Fe- rencné. — Együtt nemcsak köny- nyebben megy a munka, az idő is jobban telik — így Ti- márné. —■ Mire számítanak? Jól járnak-e az újfajta munka- szervezés, az új bérezés révén? — Ígéret van rá, hogy meglesz a megfelelő keresetünk, igaz, sok függ az időjárástól, a terméstől is. Kívánjon sok termést! — mondja Takácsné. Az elnök is kapált — Ha rajtam múlna, elégedettek lennének év végén. S azok is, akik majd az új ültetvényben találnak maguknak elfoglaltságot. Valahogy meg kellett éreznem: nem kis dologra vállalkoznak a péceli Rákosvölgye Tsz-ben. Most kétezerhatszáz olyan tagjuk, alkalmazottjuk van, aki részt kért, részt vállalt a szőlő ültetéséből, műveléséből. Hallom, hogy már itt volt a központi adminisztráció brigádja — éppenséggel az elnök vezetésével — szőlőt kapálni; és kivette részét belőle a gépesített növénytermesztők brigádja is. Bízzunk benne: a lendületük sokáig tart. — Mennyit, s. miért költenek a szőlő telepítésére, s mi lesz a termés sorsa? — Tudomásom szerint még hosszú ideig jó piaca lesz a bornak. így hát bízunk benne, hogy megéri az idei mintegy tizenhat millió forintos beruházás. A telepítési terv készítésekor egy hektár költsége 240 ezer forint volt, hát ma már többre rúg, az biztos — mondja Daróczi Mátyás. Azt meg már a minap Kóbor Frigyes elnökhelyettes újságolta: szőlőfeldolgozó és bortároló építését is elkezdik. Fehér István nézzék a kiállítást, mely sí MHSZ életéről adott érdekes, megragadó képet. A bemutató holnap délben zár, továbbkerül Monorról, de legközelebbi helyén minden bizonnyal ugyanolyan érdeklődés kíséri, mint itt. — Sokai dolgoztunk vele, * bár dekoratőr nincs közöttünk, megpróbáltuk figyelemfelkel- tően elhelyezni a tárgyakat — mondta még a készülődés záró percében Kovács László, az MHSZ járási titkára. Másfélszáz fiatal volt kíváncsi a megnyitóra azon a hétfő délelőttön, s a következő napokon sem volt hiány a látogatókból. -Mindig készenlétben állt a hozzáértő szakember, aki részletes magyarázatot fűzött egy-egy tárgycsoporthoz. A tájékozatlanabbak is megismerhették a monori repülőmodellezők több száz órás. aprólékos munkával felépített karcsú gépeit, melyek Bugáéig js képesek elvitorlázni — onnan is érkezett már távirat: jöjjenek, megtalálták az „elkóborolt" gépet. A rádiós rókavadászok apró készülékei nemcsak technikai felkészültséget kívánnak — 8—10 kilométert is futnak velük az úttörők egy-egy versenyen, míg a legélesebb jelek segítségével megtalálják az elrejtett adót. S ott voltak még a vegyvédelmi, a tájékozódási felszerelések, a lövészek fegyverei, amiket éjszakára páncél zárt el az illetéktelen elől... Csupa olyan tárgy, makett, illusztráció. melyekért érdemes volt a galériába indulni. Nonstop filmvetítés bővítette az ismereteket: az ejtőernyőzéstől a sárkányrepülésig, ki mire volt kíváncsi, abban mélyülhetett el. — Sose legyen rájuk komolyan szükség — mondta az MHSZ járási titkára, míg tenyerébe emelt egy gránátot. Ne legyen. Legyen csak a gépjárművezető-képzés darabjaira, a földrészek között kapcsolatot teremtő rádiókra, apró bordákból összerakott repü- lőgépmodellekre — de fegyverekre sohasem. Koblencz Zsuzsa
