Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-05 / 105. szám

Arcok — emberek Tisztelik a szépet és a jót Köfcsihös bizalomra épül az egyliifsnűkőttés Tavaszi verőfényben fürdik Pilisen a Huba utca. Délelőtt 10 óra van, kihalt a település­nek ez a része, az úgynevezett Mária telep. Aztán pillanatok alatt eltakarja a napot egy fel­hő, s máris szemerkél az eső. Idős férfit szólítok meg az egyik ház kertjében: — Merre, melyik házban lakik Göbölyös Ferenc? Leteszi a kapát, és készségesen útbaigazít. Kölcsönös bizalom Benyitok a kapun, a kert egyik felében levő nyári kony­hából zene hallatszik. A házi­gazda a diófa barkáját söprö- geti. — Hát ez nem is igaz — csapja össze tenyerét Göbölyös Ferenc, a PENOMAH pilisi hizlaldájának igazgatója. — Már mióta ígérgeted, hogy el­jössz hozzám... Egy pillanatra eltűnik, s egy kancsó saját termésű vörös borral a kezében tér vissza. — Kóstold meg nyugodtan, ebben egy szem cukor sincs, eredeti saját készítésű. Koccintunk, aztán szóba ke­rülnek az elmúlt három-négy évtized eseményei. Göbölyös Ferenc nem tősgyökeres pilisi származású, a dabasi járásból került Pilisre. A hizlalda volt az első munkahelye, néhány év után (még 30 éves sem volt) ! már kinevezték Igazgatónak. Közben — a magasabb elvárá­soknak eleget téve — megfor­dult más helyeken is, de a szí­ve mindig visszahúzta őt. ' — Melyek voltak a legnehe­zebb pillanatok igazgatói pá­lyafutása során? — A mezőgazdaság kollek­tivizálásának időszakában ne­héz napokat éltünk át. Itt Pi­lisen a két termelőszövetkeze­tet sokszor kisegítettük. Első­sorban az állatoknak kértek téli takarmányt a tsz-ek akko­ri vezetői. Ezt ugyan tiltotta a szabályzat, de a jó együttmű­ködés megkövetelte a segítség- nyújtást. Sikerült is jó kapcsolatot ki­alakítani a hizlalda és a ter­melőszövetkezetek között. A kölcsönös bizalomra épült ez az együttműködés, amely gyü­mölcsöző a mai napig is. Göbölyös Ferenc szigorú, de emberséges igazgató volt 1977- ig, amikor szolgálati nyugdíj­ba vonult. Mesélik a hizlalda­beliek, hogy a szociális körül­mények javulása elsősorban neki volt köszönhető a 60-as évek végén, a 70-es évek ele jén. Több kitüntetés — Azt mondták nekem ak­koriban, hogy minek csináltat­tunk korszerű fekete-fehér Új napközi az időseknek Másfél millió+összefogás Kényelmes heverők, ragyogó fürdőszoba Nehéz, szorító körülmények között működött hosszú esz­tendők óta az öregek napközi otthona Monoron: társbérlet­ben egy vendéglátó egység­nél. Mégis szerették, mégis hazajártak oda az idős asz- szonyok és férfiak. Most azonban, amikor sor kerülhe­tett a tanács által megvásá­rolt és újjáalakított napközi otthon avatására, minden arc sugárzott. Hatalmas torta A régit odahagyni ezért az újért — érdemes volt. Más­fél millióba került hivatalo­san, s amellett társadalmi munkaórák százaiba, fiogy a Dózsa utcai Lonkay-féle ház az öregek gyönyörű, tágas, kellemes otthona legyen. Dr. Zimányi Gyula, a nagy­községi közös tanács elnöke köszönte meg avatóbeszédé­ben mindazok önzetlen segít­ségét, akik az új otthon meg­teremtésében közreműködtek. Varga Jenő, az MSZMP nagyközségi bizottságának po­litikai munkatársa adta át az okleveleket a kiváló társadal­mi munkásoknak; a Pest me­gyei Vendéglátó Vállalat mo- nori cukrászüzeme Felszaba­dulás szocialista brigádjának, a SZERVO-mechanikai Kis. szövetkezet KlSZ-alapszerve­zetének, a tnonori Nagyközsé­gi Tanács V.B. Kossuth Lajos és József Attila szocialista kollektíváinak. Dr. Varga Já­nos országgyűlési képviselő vágta át a nemzetiszínű sza­lagot, s adta át ezzel a léte­sítményt a boldog lakóknak. Orgonák, szegfűcsokrok, a patronáló cukrászbrigád ha­talmas csokoládétortája, ün­neplő gimnazisták dala, moso­lyok, és a meghatottság köny- nyei, pillanatok a délelőttből. S azután a mindennapokon: kényelmes heverők, puha fo­telek, ragyogó fürdőszoba, napfényes hall a társalgásra, étkezésekhez, tágas pihenőhe­lyiségek. — Mennyien segítettek, hogy mindez meglegyen! — mondta Bihari Sándorné, a napközi vezetőnője. — Nem tudjuk eléggé megköszönni... Az idő kereke Egy társadalom jellemzője az is, hogyan törődik öreg­jeivel. Amit értük tesz, ön­magáért is teszi. Az idő ke­reke sem áll meg, akik ma teremtenek, azok az évek múl­tán majd törődésre szorulnak. A folyamatos, nap mint nap megújuló gondoskodásnak egy kiemelkedően szép példája az új, öregek napközije Monoron. K. 113. Olcsó, s sok ám Minden a vevő szeme elüt Vecsésen az Olcsó Áruk Boltja egy idő óta a piactérre költöztetve kínálja kurrens áruit. — Kinek kell ma már egy felemás szárú nadrág, egy fa­kó blúz? — érvel a bolt ve­zetője, Remete Károlyné, s vele a négyre nőtt bolti sze­mélyzeti csoport. Csupa jól képzett szakkereskedő. Tava­lyi éves tervük 5 és fél mil­lió forint volt, ezt 123 ezer forinttal teljesítették túl. S mit mutat az idei mérleg? Az üzletet a valós igények­hez igazítva színvonalasabb árukészlettel kellett feltölteni. Nem az osztályos árun van a hangsúly, inkább az olcsó ár­fekvésűeket tartják. A vá­laszték sem mindegy. A zsú­folt kirakat ebből már sokat elárul, ám belépve lehet iga­zán megítélni, mi mindent si­került beszerezniük s kínál­niuk. A lakástextiltől a szö­vetek sokaságáig, a fehérne­műtől a rövidáruig mindent megtalál a vásárló. Vevőknek nincsenek is hiányában, hi­szen kutatják a keresletnek megfelelő árut, s közületeket is ki tudnak szolgálni. Rövid határidőn belül telje­sítik az olcsó extra igényeket is. A bolt vezetőnője ezt így fogalmazza: — Az a célunk, hogy ne kelljen Vecsésről egy zok­niért, esetleg egy gépse­lyemért Pestre utazni, vagy boltról boltra zarándokolni. Megnagyobbodott eladóterünk, nincs már raktár, így minden áru a vevő szeme előtt van, ott kínálja magát. így is lehet kereskedni. F. G. fürdőket, öltözőket, modern ebédlőt, tanácskozótermet, úgysem becsülik majd meg. Nos, a kétkedők csalódtak, mert a létesítményeknek ma is nagy a becsülete. A dolgozók megtanulták tisztelni a szépet, a jót, amelyek az ő kényelmü­ket szolgálják. — Sok szép emlékem fűző­dik ahhoz a 30 évhez, amit a hizlaldában töltöttem — foly­tatja a gondolatsort — Göbö­lyös Ferenc. Mindig éreztem a közösség tiszteletét, tenniaka- rását, de a feletteseim is elis merték a munkámat. Ezt egyébként számos kitüntetés, elismerés is fémjelzi. — A monori járásért emlék­plakett tulajdonosa is egy hó­nap óta. — A felszabadulás 38. évfor­dulóján a maglódi központi ün­nepségen vehettem át ezt az elismerést Szászik Károlytól, az MSZMP járási Bizottságá­nak első titkárától és Kozák Sándornétól, a járási hivatal elnökétől. Ez az elismerés nagyon jól­esett, mert a közéleti munká­mat is elismerték. Hosszú éve­ken keresztül elnöke voltam a járási pártbizottság revíziós bizottságának, később a fe­gyelmi bizottságé. Azt hiszem mondanom sem kell, milyen felelősségteljesek voltak ezek a megbízatások. Helyben a párt- váégrehajtóbizottságban tevé­kenykedtem éveken keresztül. A nyugdíjas igazgató büszke két fiára. A nagyobbik, Ferenc, a Péti Nitrogén Műveknél dol­gozik felelős beosztásban, szak- képzettsége vegyészmérnök. A fiatalabb Pál, a magyar nép­hadsereg századosa. — Mindig a közösség szere- tetére, a jó munkára neveltük őket. Ügy érzem, méltóan foly­tatják saját munkaterületükön, amit én csináltam. Egyébként gyakran eljönnek hozzám az unokákkal együtt. Azok a leg­szebb pillanatok az életemben, amikor együtt lehetek velük. Ma is segít Búcsúzunk Göbölyös Ferenc- től, a kapuban még elmondja, hogy ma sem tétlenkedik, se­gíti a nagyközségi pártbizott­ság munkáját, s a Monorvidéki Áfész helyi vágóhídján ellen­őrzési feladatokat lát el. — Az emberek között dol­goztam mindig. Hogy is tudnék meglenni nélkülük ezután is.,. Gér József — Traktorból rakodógép. A legnehezebb természeti körül­mények között is alkalmazha­tók azok a rakodó- és emelő­gépek, amelyeket a Herceghal­mi Kísérleti Gazdaságban gyár­tanak használt traktorok át­alakításával. Az igény egyre nagyobb az ilyen berendezések iránt. OR! A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 105. SZÁM 1983. MÄJUS 5., CSÜTÖRTÖK Tanácsa munkakollekfívák á mérce Iliidig feljebb kerül Talán kevesen tudják szű- kebb pátriánkban, hogy a ta­nácsoknál az ipari üzemek brigádversenyeinek hatására kibontakozott munkamozga­lom kezdeményezője és elin­dítója 1969-ben, illetve 1970- ben a közalkalmazottak szak- szervezetének monori járási alapszervezete, illetve az ak­kori járási tanács volt. Ha­marosan egész Pest megyében követőkre találtak, így 1977- ig közösen megteremtették a mintát a mozgalom országos szintű kiterjesztéséhez. A kez­detben alakult brigádok akkor formálódtak át munkakollek­tívákká. Járásunkban tehát idestova 14 éve hagyomány már, hogy minden esztendő májusában értékelik a munkamozgalom helyi eredményeit, a kollektí­vák vállalásainak teljesítését. A településeken működő ta­nácsoknál ez idáig összesen 15 közösség alakult azzal a cél­lal, hogy többet adva a min­dennapi munka követelmé­nyeinél, segítik a minél de­mokratikusabb, egyszerűbb, emberségesebb és pontosabb ügyintézést. Ezek között a kollektívák között akadnak olyan tapasz­taltak és sikeresek, mint pél­Dudás Blihályné, az ecseri Steinmetz kapitány kollektíva vezetője átveszi a zászlót Ka­zal Sándornétól, a járási hiva­tal elnökétől Hoteszlapok Ä kerítések két oldalán Járásunk egyik községében él két család. Hogy melyikben, nem lényeges. Ha netán töb­ben másokra vagy magukra ismernek, akkor nem két csa­ládról, többről szól ez az írás. Az egyik család megvásárol­ta az államtól az általa lakott házrészt, a másik nem. A tu­lajdonossá vált lakó elkerítette udvarrészét, és vállalta ter­mészetesen, hogy az addig kö­zös udvarból a melléképítmé­nyeket, köztük a WC-t, átépí­ti az így kialakult új udvar­részre a szomszédnak. Csak­hogy a szomszéd ezt minded­dig nem engedte. Miért is nem? Mert véleménye szerint a kerítés nem jó helyen áll A dologból bírósági ügy lett. ama kis melléképítmény hiá­nyában viszont — emberek vagyunk — hova is kerüljön a szennyvíz és egyebek? Ter­mészetesen a kerítés túlolda­lára átöntözve. S ez így megy már több éve. Hihetetlen? Pe­dig így van! Az ügy megjárta a tanácsi fórumokat, bírósá­got, változás nincs. Majd ő, ők megmutatják... Kinek? Mit? Miért? Emberek vagyunk, de nem mindig viselkedünk úgy. 6^ Kerítés. Sokszor összetűzé­sek, szomszédviták forrása, legtöbbször azért, mert a szomszéd lekerített 10—20—30 centimétert (!), a földmérő nem jó helyre tette a karókat, stb., stb. Esetünkben az utcafront — kis jóakarattal — nyílegyenes kerítéssorát egyetlen tulajdo­nos körülbelül 30 centiméterre kilógó ütött-kopott drótkeríté­se töri meg. Véleménye sze­rint mindenki másé rossz he­lyen van, csak az övé áll jó helyen. Több éve vitatkozik ezen a tényen. ötőle — mondja — az állam ne tulajdonítson ki egy talpa­latnyi földet se. Igaza van, ha igaza van. Bár megjegyzem nem hiszem, hogy az állam­nak éppen arra a harminccen tis sávra van szüksége. Az ügy már a megyei tanácsnál van Lehet, hogy a harminc centi alatt aranybánya, netán bőség­ben buzgó olajforrás rejtezik ? Egy egészen kicsit azért nevet­séges, nem? G. L. A monori és az üllői tanács vezetői, illetve a munkakollektí­vák képviselői. Mutnéfalvy Zoltán felvételei dául az üllőiek Tamás Áron kollektívája, amely háromszor nyerte el a szocialista, és egy- szer-egyszer a járási, illetve a megyei kiváló címet. Hogy mennyire értik és érzik dol­gaikat, s mennyire kamatozik a mozgalomban végzett mun­kájuk, bizonyítja: a tavaly el­végzett komplex vizsgálat után Üllőn nem volt szükség olyan intézkedési tervnek az elké­szítésére, amely a hibák kikü­szöbölése érdekében elvégzen­dő tennivalókat összegezte volna. Nem sokkal marad el mö­göttük a kivívott elismerés :-k tekintetében a járási hivatal MÜTEF osztályának Mező Im­re munkakollektívája. Becsü- letreméltó az a helytállás, amelyet az egyre nehezebbé váló körülmények között ta­núsítanak. Szinte mindenütt ott vannak a járásban, ahol beruházásokhoz, felújítások­hoz vagy egyéb műszaki fel­adatokhoz kell segítséget nyúj­taniuk. Évente általában 115— 120 ezer forint értékű társa­dalmi munkát végeznek. A pénzügyi tervezési terület a tanácsi munka egyik legne­hezebb terepe. A járási hiva­tal Kossuth Zsuzsa munkakol­lektívája saját feladatainak el­látásán túl mégis tudja vál­lalni a részletkérdésekben történő konkrét segítségnyúj­tást, a gyakori helyettesítése­ket, a hiányzók pótlását. Nem véletlenül érdemelték ki két­szer is a szocialista kollektíva címet. Körülbelül 3—4 éve alakult csak Gombán a Fáy András munkakollektíva, s a közös munka eredményének tulajdo­nítható máris az egyenletes színvonalú fejlődés, a más ta­nácsokkal, külső vállalatokkal és intézményekkel kialakított jó kapcsolatuk. Mindez az irányítás alá tar­tózó három társközség haszná­ra is válik. A ecseri tanácsnál működő Steinmetz kapitány munkakol­lektíva az utóbbi években kü­lönösen dinamikusan fejlődött. Tavaly a megyei tanácstól — elismerésképpen — oklevelet kaDtak, az idén elnyerték a járási szintű kiváló munka­kollektíva címet és hasonló megyei rang odaítélése érde­kében is felterjesztették őket. A többi említett közösség az idei értékelésen szintén a ki­váló círitet érdemelte ki a Fáy András munkakollektíva ki­vételével. őket egyelőre az eredményes munkakollektívá­nak járó oklevéllel jutalmaz­ta a járási szakszervezeti bi­zottság és a járási hivatal. V. J. Még akadozott a gépezet MEGYEI FÉRFI I. OSZ­TÁLY : Gyömrő—Pilisvörösvár 21-15 (11-8) Gyömrő, 150 né­ző. Vezette: Galló—Hevesi. A negyedik percben 2-1-re vezettek a vendégek. Ezt kö­vetően azonban már csak megközelíteni tudták a végig vezető hazaiakat. Gyors, de inkább kapkodó, mint terv­szerű volt a gyömrőiek játé­ka, így elég sok hiba becsú­szott. A második félidőben öt perc' alatt eldőlt a találkozó, amikor már 15-9-re vezettek a vendéglátók, s látszott, hogy a pilisvörösvári csapat képtelen felvenni a ritmust. Gyakorla­tilag csak a gólkülönbség volt kétséges. A biztos győzelem tudatá­ban nyugodtan — olykor túl nyugodtan — játszott Gyöm­rő, s bizony figyelmetlenség­ből eredő hibák is előfordul­tak, sőt a 12. perctől — 18-10- es állásnál —, a 22. percig gólképtelen volt a csapat, s ez nagy könnyelműség. összességében a győzelem kétségtelen volta mellett még mindig nem az igazi játékot nyújtotta a gyömrői együttes. A klasszismegoldásokat el­adott labdák követték, s így — bár a győzelem biztos volt —, olyankor bosszankodott is a szép számú közönség. GÓLDOBÓK: Nagy J. (8), Szabó Imre (5), Szél Sz. (3), Novák I., Kiss Zs. (2—2), Ér­sek T. (1). JÓK: Szabó István (kapus), Nagy J., Szél Sz. G. L. MEGYEI NŐI II. OSZTÁLY: Tápicvölgye—Nagymaros 22-11 (14-4). A Nagymaroson lejátszott találkozón remek játékot pro­dukált járásunk csapata, az úri együttes. Misinszki és Pappné betöréseit csak sza­bálytalanul tudták megaka­dályozni a nagymarosiak, ezért hatszor büntetőt dobhattak az úriak. A második 30 percben is folytatódott a vendégek fölé­nye, helyenként sziporkázóan játszottak, s ez a fölény gó­lokban is megmutatkozott. GÓLDOBÓK: Arnics (13), Pappné (3), Bagóczkiné, Kuli (2—2), Misinszki, Szécsényi (1-1). IFI: Tápióvölgye—Nagyma­ros 27-6 (14-3). GÓLDOBÓK: Rádi (13), Deckner (7), Strobán, Magyar (3—3), Hídvégi, Mázás (1—1). Vasárnap sorsdöntő mérkő­zést játszanak az úriak Soly­máron a PEMÜ ellen. Sz. I. i.ciSN 0153—(-.xoriori Hírlt

Next

/
Oldalképek
Tartalom