Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-05 / 105. szám

1983. MÄJUS 5., CSÜTÖRTÖK 5 Pro Űrbe Szentendre Rajongva szeretik városukat K Gyakran láttam a városban, hogy emberek dolgoznak a műemlék jellegű épüle­y tek tetején. Leszedték a cserepeket, új ácsolatot készítettek. Egyszóval, szorgalma- í san tevékenykedtek. Érdekes, hogy az ember milyen könnyedén sétál el a téma ^ mellett... A városi tanács fejléces papírjára írott levelet kézbesített még márciusban a ^ posta, idős Sátor Ferenc ácsmester-brigádvczetőnek. Előzőleg a tanács illetékeseinek ^ nem volt könnyű a dolguk. Mérlegeltek, fontolgattak. Aztán döntöttek, s megírták y a levelet. SZENTENDREI * kit MESYB HÍRLAP SZENTENDREI ZÁRÁSI És SZENTENDRE VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA' Átadás május 15-én Százszemélyes óvoda Önzetlen munka A szalagfűrész éles fogai jó étvággyal harapják a fehér fe­nyőpallót. Alacsony, ősz hajú, vidám tekintetű ember irá­nyítja a gépet: idős Sátor Fe­renc. Ketten — Németh Sán­dor és idős Darvas István —, segítenek. Mögöttük ifjú Sá­tor Ferenc, Elsik László, Ko­vács László és Kocskovszki Géza tevékenykednek. A Pe­tőfi Sándor szocialista brigád. Jövetelünkre elcsendesed­nek a harsogó gépek. — Gratulálunk! — rázunk kezet idős Sátor Ferenc bri-‘ gádvezetővel. — Köszönöm — így a vá­lasz. — Az elismerés őket is illeti — mondja, s a brigád tagjai felé int. Valóban, ebben sok igazság van, hiszen a hivatalos érté­kelés így szól: ... Sátor Ferenc elvtárs csaknem tizenhárom eszten­deje dolgozik a Szentendrei Városgazdálkodási Vállalat­nál mint ács-brigádvezető. Az irányításával dolgozó brigád évek óta kimagasló eredmé­nyeket ért el a városért vál­Nagy Csabáné észrevéte­lezte, hogy a Dézsma utca útburkolatának javítása so­rán a kockaköveket aszfalt­tal pótolták, s javították ki. Továbbá bejelentette, hogy ugyancsak abban a utcában a Doór-féle ház előtt sze­mét halmozódott fel, s roncsautókat tárolnak a ház előtt. A városi tanács műszaki osztályának válasza szerint a kockaköves útburkolat asz­falttal való kijavítása valóban nem esztétikus, de a burkolat újabb átrakására anyagi okok miatt jelenleg nincs lehetőség. Ugyanakkor a helyszíni szem­le során megállapították azt is, hogy Doór Ferenc építési anyag tárolására 1983. április 1-ig kapott járdafoglalási en­gedélyt, azzal a kikötéssel, hogy a határidő lejárta után tartozik a járdát teljesen meg­tisztítva eredeti állapotába helyreállítani. Az azóta eltelt időben Doór az utcában tárolt építési anyagot, törmeléket, utánfutót már eltakarította, a még kint tárolt kocsi és a kis mennyiségű építési anyag el­szállítása már folyamatban van, amit a műszaki osztály a helyszínen ellenőriz. Katona Sándorné tanács­tag kifogásolta- hogy a HÉV-álIomásnál levő Óbu­da Tsz tulajdonát képező zöldségboltban az eladási árakat nem függesztették ki. A termelésellátás-felügyele­ti osztály kivizsgálta a panaszt, s értesítette a tanácstagot, hogy az üzletvezető figyelmét felhívták a vonatkozó rende­letek betartására, s utasítot­ták, hogy a jövőben az árak mindig jól látható helyen le­lalt társadalmi munkában. Így többek között a III. szá­mú óvoda patronálása során csaknem harmincezer forint értékű társadalmi munkát végzett brigádjával. Mindez elsősorban Sátor elvtárs ki­váló szervező és példamutató tevékenységének köszönhető. Kimagasló volt a munkájuk a forradalmi ifjúsági napok ke­retén belül a városi rendezvé­nyeken. A városi úttörő-vízisportte- lepen volt különösen jelen­tős a társadalmi munkája. Pél­damutató tevékenységéhez hozzátartozik az is, hogy az önkéntes tűzoltóalakulatnak hosszú éveik óta tagja és an­nak parancsnokhelyettese... több esztendeje az önkéntes véradómozgalom aktivistá­ja... A városért végzett oda­adó, áldozatos munkáját sze­retnénk a Pro Űrbe Szent­endre kitüntetéssel elismer- hi... Egy évtized Nos, március 14-én ezt kö­zölték vele levélben, amely­ben meghívó is volt, április gyenek kifüggesztve. A helyes mérés és számolás felügyele­tére pedig társadalmi ellen­őröket kértek fel. I-re, Pomázra, a művelődési házba, ahol a városi-járási ünnepségein kapta meg a ma­gas elismerést Időg Sátor Ferenc 1926. szeptember 28-án született Szentendrén. Soha nem lakott másutt, csak itt. Bizony, poros, álmos, Duna menti kisvároska volt ez ak­koriban. S ma? Európa-szerte ismerik Szentendre nevét, 1926-tól 1983-ig: egy teljes emberöltő, s ennek fele a vá­ros rohamos fejlődése. Idős Sátor Ferenc a szemtanú, de nemcsak az, tevékeny résztve­vője is a fejlődésnek. Kitün­tetése is ezt bizonyítja. Nehéz dolgunk van vele. Mi­kor kérdezgetem, magáról alig, de a brigádjáról, a szak­máról szívesen beszél. — Nélkülük nem mennék semmire! — mondja, s ismét körbenéz, hogy számba vegye őket. Aztán még egyszer, mint­ha megerősítené: — Nélkülük nem mennék semmire! Ez igaz, hiszen a brigád összeválogatása is tudatos volt. A múlt esztendőben ün­nepelték tízéves születésnap­jukat. Van közöttük ács, asz­talos, parkettázó, lakatos, ku­bikos és segédmunkás. Nyol­cán már megkapták a Kiváló dolgozó kitüntetést. Szinte művészet Aztán a munkáról beszélge­tünk. — A műemlék, vagy a ha­sonló jellegű épületek ács­munkáit szeretem a legjob­ban ... Talán nem lesz túlzás, ha megállapítjuk: az már szinte művészet, ahogy dolgoznak. Hozzáértéssel, szeretettel... — Alap ... tetőprofil... kö,- zépmezőny... székállás ... — csak úgy röpködnek a szakki­fejezések. Ilyenkor hangja át­forrósodik. Szereti a szakmá­ját. — És miért az a sok társa­dalmi munka? Nem válaszol tüstént. Gon­dolkozik. Aztán megszólal: — Mindenki szereti a szü­lővárosát ... Ez minden. Egymondatos vallomás, de rengeteg infor­mációt hordoz. Azt is többek között, hogy idős Sátor Fe­renc rajongásig szereti vá­rosát. „ A város ez ugyan nem idegenforgalmi, hanem helyi jelentőségű ügy — arról is ne­vezetes, hogy soha nem té­vesztette szem elől a bölcső­dék, óvodák és iskolák hely­zetét. Sokat tettek eddig, s tesznek ma is azért, hogy minden kicsinek legyen helye az óvodában, minden nebuló­nak az iskolában. Ezért is kezdték el építeni a százszemélyes Hold utcai óvódát. Igen ám, csakhogy az anyagárak emelkedtek, a fe­dezet viszont változatlan ma­radt. Egyszóval nem volt pénz az építkezés befejezésére. Kooperációs szerződés Két esztendővel ezelőtt négymillió forint exportáru- alap növelő hitelt vettek fel, hogy ragasztással táblásított Notár Tibor ramocsaházi la­kos, lopás miatt már büntetett előéletű ember, szabadulása után Budapesten a pályaud­varokon próbálta ismét szak­máját folytatni. Csomagok, bő­röndök lopására specializálta magát. ) A Keleti pályaudvaron, az indulásra váró bécsi gyorsról elemeit egy táskát, igaz pár Schillingen és személyes tár­A városi tanács kérő szóval fordult Szentendre üzemeihez, gyáraihoz, intézményeihez, ad­janak rövid lejáratra kölcsönt. Az üzemek tüstént felismer­ték az ügy fontosságát s zseb­be nyúltak. Napokon belül összegyűlt több mint három* millió forint... A Hold utcában azóta ismét kopog a kalapács, zakatolnak a betonkeverők. A munka már annyira előrehaladt, hogy ki­tűzték az átadás dátumát is; ez május 15. A város ismét gazdagabb lesz egy százszemélyes óvodá­val. és tömbösített olyan alapanya­got állíthassanak elő, amely megfelel az 50—60 centiméter átmérőjű fűrészrönkből készü­lő szelvényárunak. Az ötlet bevált, mert az Intercoopera- tion Rt., az Artex és az NSZK­gyakon kívül nem talált abban mást. Áttette hát székhelyét a Nyugati pályaudvarra, ahol hordárkocsiról lopott le egy bőröndöt. Ám ez sem volt az igazi, alig pár darab használt ruhaneműt talált. És akkor el­indult Szentendre télé. Igaz, közben még a III. kerületben, a Szentendrei úton, a Római- fördői HÉV-megállónál betört az étterembe, ahonnan 2000 fo­rint értékű kávét lopott el, amit a Bosnyák téri piacon tett pénzzé. Sokat nem kapott érte, mindössze 600 forintot. Ezután még a XIV. kerületben is betört, majd ismét elemeit egy táskát a vonatról. Az ered­mény ekkor sem volt kielé­gítő. Nos, hogyan jutott el Po­mázra? Vallomása szerint lá­nyokkal akart ott megismer­kedni, s közben rábukkant a művelődési házra is. Éjjel az egyik mellékajtó üvegét be­törve hatolt be oda. Sejtése nem csalt: ott volt a nagy zsákmány. Azt sem tudta, hova kapkod­jon. Csak a jelentős értékeket kezdte összepakolni. Egy film­felvevőt, egy magnetofont, tás­kaírógépet, fülhallgatót, két farmernadrágot, örült Notár a nagy zsákmánynak, de nem sokáig. Miután távozni akart a lopott tárgyakkal, már autó várta. A rendőrjárőr gépko­csija. A szentendrei járásbíróság bűnösnek találta egy rendbeli erőszakkal elkövetett nagyobb értékű lopás bűntettében, egy rendbeli lopás bűntetté­ben, egy rendbeli lopás bűn­tettének kísérletében, két rend­beli lopás vétségében és egy rendbeli kisebb értékre elkö­vetett lopás vétségében. A bí­róság ezért a vádlottat halma­zati büntetésül mint viassza- esőt két év hat hónap szabad­ságvesztésre mint főbüntetésre és három évre a közügyek gyakorlásától való eltiltásra mint mellékbüntetésre ítélte. Az ítélet nem jogerős. Telt ház az erdőn A hét végén a jó időjárás ezreket csalogatott ki a termé­szetbe. A pilisi erdőben alig I volt található talpalatnyi hely. beli Pidum Co. cég ragasztott bútoralkatrészek gyártására kooperációs szerződést kötött a parkerdőgazdasággal. Az együttműködés során a Pidum cég vállalta, hogy a know-how átadásával, és a dolgozók betanításával készí­tett gyártmányok azonos mi­nőségűek lesznek a saját üze­mében gyártottakkal. A nyu­gatnémet cég rendelkezésre bocsátotta a gyártáshoz szük­séges gépek listáját, a gyártá­si technológiát, a gépek elren­dezési tervét, és átfogó műsza­ki segítséget nyújtott a próba- termelés megindításához. A kooperációs időtartam három esztendő, amely idő alatt a parkerdő évi termelésének 70 százalékát a Pidum cég veszi át. Ügy tűnt, minden rendben van. Váratlan fordulat A Pidum cég közölte, hogy a szerződésben rögzített ter­mékmennyiséget, a rendkívül rossz piaci helyzet miatt 1982- ben nem tudja átvenni. Ez új helyzet elé állította a gazda­ságot, s a beállított új gépso­ron eddig még nem termelt bükk-bútoralkatrész gyártá­sát kezdék meg. Ez olyan si­keresen indult, hogy némi ex­portot is le tudtak kötni. Ez lelkesítőén hatott, s az újabb piackutatás is biztató ered­ményeket hozott. * Uj lehetőségek Ebben az esztendőben már a következő lehetőségekkel számolhat a parkerdőgazdaság: kooperációs partnerük hozzá­járult az NSZK-beli szabad exporthoz és 100 ezer márka értékű megrendelést is adott. A gazdaság másik, hazai partnere, a Szék- és Kárpitos­ipari Vállalat is jelentős meny- nyiségű bútoralkatrészt ren­delt, s folyamatosan fog to­vábbra is rendelni. Ennek volt köszönhető, hogy az 1981-ben felvett 4 milliós hitelből idén április 7-ig 3 és fél milliót már visszafizettek. Ám azért még­sem ilyen rózsás a helyzet, mert a beruházás nem hozta meg a kívánt exportnöveke­dést, ugyanis az NSZK-piaco- kon időközben rohamos visz- szaesés következett be. Persze ebből a helyzetből is van ki­út. A parkerdő ma már való­ban korszerű termékeit egy­aránt keresi a hazai piac, s mind több jel mutat arra is, hogy a konszolidálódó tőkés piac is újra kezd érdeklődni termékeik iránt. Az oldalt írta: Karácsonyi Isfvár Fotó: Erdős! Ágnes KORONA KONTRA CISZTERCITÁK B uda 1541-ben, s rövid idő múlva Szent­endre is török kézre jutott. A Buda megszállását követő évtizedekben a lakos­ság egyre fogyatkozott. Harmincnyolc ház volt 1559-ben a területén, alig harminc esztendő múltán azonban már csak hat porta adózott. A középkori épületek nagy része is ekkor pusztulhatott el a katonaság garázdálkodása és tűzvészek következté­ben. A török uralom szinte kitépte földjé­ről a magyarságot. Üvejsz pasa — egy 1597-es feljegyzés szerint — élvezte egye­bek között Szentendre jövedelmét, mely e korban is híres volt boráról, bár a szőlők nagy része is fokozatosan elpusztult. A sziget lakossága a hódoltság idején Sokkal szerencsésebb helyzetben volt, mi­vel kincstári birtokot képezett, s nem kel­lett állandóan rettegnie a szpáhiktól. A XVI. század végén Szentendre a pilisi cisztercita apátság birtokainak összeírásá­ban szerepel, az apátság tulajdona. Kiter­jedése e korban ugyancsak nagyobb volt a mainál, hisz határához tartozott Sikáros puszta is. Visegrádnak a töröktől való 1595-ös visszafoglalása után Szentendre a komá­romi várkapitányság kezére került, s 1592. és 1602. között teljesen lakatlan volt.' A XVII. század elején gyakori harcok színte­révé vált a vidék, s jelentős volt a szent­endrei magyar katonai tábor. A török uralom azonban csak átmeneti­leg szűnt meg. Esztergom 1605-ben ismét török kézre került, a zsoldosok Visegrád várát is feladták, s így Szentendre is újabb nyolc évtizedes török megszállás alá került. Az 1610-es években hosszú vita kezdő­dött, amely még a következő század elején is tartott. Azt kellett eldönteni, vajon Szentendre a pilisi cisztercita apátság vagy pedig a korona tulajdona-e. A komáromi uradalmat az ódái urada­lom — közte Szentendre — birtokával 1659-ben 1. Lipát király Zichy István győ­ri főkapitánynak adományozta. A töröKtől Esztergomot és Párkányt 1684-ben visszafoglalták. A Budától Viseg- rádig húzódó terület 1685-ben még Ibra­him budai pasa birtoka volt. Ez évből szár­mazó összeírás szerint Szentendre puszta, értékét mindössze 1000 forintra tették. Mint fontos hadiút mellett fekvő helység és felvonulási terület, most is állandó pusztulás osztályrészese, hisz a felszabadí­tó csapatok is gyakran garázdálkodtak. Buda felé vonultukban 1686-ban Visegrád visszavétele után Lotharingiai Károly csa­patai vonultak Szentendrén keresztül. Bu­da felszabadításával együtt Szentendrén is végleg megszűnt a török uralom. E z után a Zichy-család kezére jutott ténylegesen is a komáromi várbir­tok, s Buda visszafoglalása után ez a csa­lád lesz birtokosa Óbudának és majdnem egész Pilis megyének, természetesen Szent­endrének is. A XVII. század végén Tót- falu volt a környék legnépesebb helysége, majdnem annyi lakosa volt mint Vácnak, a püspöki városnak. A török hódoltság után alig telik el pár esztendő, s Szentendre rövidesen újra be­népesül. Megkezdődnek az építkezések, sokszínűvé válik lakossága, s a XVIII. században éli majd történelmének virág­korát. A fa engedelmesen simul kezük alá Szóvá tették a tanácstagok Intézkedett az illetékes Megkeresték a kiutat Korszerű terméknek van piaca y Az Állami Pilisi Parkerdőgazdaság 1970 óta mint- ^ egy 100 millió forint beruházási költséggel bővítette és ^ korszerűsítette fafeldolgozó kapacitását. Erre a lépésre í, azért kényszerült a vállalat, mert a vágásérett állomá- ^ nyuknak több mint 75 százaléka sarj eredetű, vagyis élő- ^ fakészletük viszonylag gyenge minőségű és az átlagos y rönkátmérő alig haladja meg a 24 centimétert. A gazda- 'y ság erdeiből szinte hiányzik a méretes és jó minőségű <y alapanyag. Jellemző a helyzetükre, hogy 1969-ben pél- £ dául 6000 köbméter eladhatatlan rönkkészletük volt. y Mindez pedig nehéz feladatot jelentett az ebben az ága- ^ zatban dolgozó szakembereknek, mert rossz alapanyag- y. ból kellett piacképes árut előállítani. Hogyan sikerült ez? Meglelte a nagy zsákmányt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom