Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-05 / 105. szám

%ffldap 1983. MÁJUS 5., CSÜTÖRTÖK Gyertek Visegrádra Játszóház, néptánc Gyertek játszani Visegrádra címmel május 15-én, vasárnap egész napos gyermekprogra­mot rendeznek Visegrádon. Az immár hagyományos, esemé­nyekben gazdag rendezvény- sorozat igen népszerűnek bi­zonyult az elmúlt években; sok ezren jöttek el Visegrád­ra távolsági buszokkal, autó­val, kerékpárral, hajón. Az idei program megnyitóját dél­előtt 10 órakor tartják a kirá­lyi palotában. A műsorban fellépnek egyebek között rác­kevei, bagi, galgahévizi tánco­sok, lesz reneszánsz esküvő- bemutató, ének- és játéktanu­lás, a haditornaklub pedig a fegyverforgatás hagyományai­ból ad ízelítőt a jelenlevők­nek. Visegrád más helyein is gazdag program várja a láto­gatókat. Rendeznek játszóhá­zat; az üvegablakfestés, a cí­mertervezés, a pajzs-, ékszer­ét bábkészítés fortélyaival is­merkedhetnek meg a gyere­kek. A királyi palota moziter­mében Mátyás királyról és ko­ráról vetítenek le filmet. A Fő utcában vásár, honisme­reti játék és rajzkiállítás vár­ja a gyerekeket A Salamon-toronynál iro­dalmi összeállítást láthatnak az érdeklődők: tizennyolc Pest megyei irodalmi színpad, tánc- és bábcsoport lép fel az egész napos program során. A klubkönyvtár életképes A tartalom adja a rangját ^ Átmeneti intézményfonna, nem új, csak közbülső meg- £ oldás a klubkönyvtár, a kis és közepes települések több­nyire egyetlen közművelődési fóruma. Lehetőségeiről, az adottságokhoz igazodó módszertanáról egymásnak ellent­mondó vélemények is kialakultak. Abban azonban min­denki egyetért, hogy a klubkönyvtárnak lényegében mű­velődési ház szerepkört keli betöltenie. Azért használtuk kicsit félve az átmeneti fogalmat, mert akadnak nép­művelők és tanácsi vezetők, akik ebből kiindulva a sa­ját községükben is valamiféle másodosztályú intéz­ménynek tekintik a klubkönyvtárat, s így igényességüket is mérsékelik. Figyelmet érdemel az ügy» hiszen Pest megyében 61 klubkönyvtár működik, azaz a művelődé­si ház jellegű létesítményeknek több mint egyharmada, s ezeken a településeken él az összes lakosság 20 százaléka. Végleges megoldás A majdnem kétszázezer em­ber közművelődési ellátottsá­ga megéri, hogy végiggondol­juk: mit is értünk a klub­könyvtár átmeneti formáján? Mindenekelőtt azt, hogy a lé­tesítmény (ha tetszik alapte­rületi) nagysága, illetve a könyvtári részben elhelyezett kötetek száma abszolút érték­ben kifejezve nem jelentős. S természetesen egy épületben kap helyet a „klub” és a könyvtár. Túl kell lépni azon a tankönyvekben még ma is megtalálható definíción, hogy a klubkönyvtári besorolást összefüggésbe hozzák az adott község lélekszámával. Sók Lezajlottak a viták Tankönyveink diákoptikával Legfontosabb munkaeszkö­zeikről, a tankönyvekről a leg­illetékesebbek, maguk a diá­kok mondtak véleményt azon a vitasorozaton, amelyet a KISZ Központi Bizottságának Középiskolai és Szakmunkás- tanuló Tanácsa kezdeménye­zett. A most véget ért vitákon több mint 400 tanuló, valamint a pedagógusok, a tankönyvek szerzői, a művelődési minisz­térium, az Országos Pedagó­giai Intézet és a Tankönyv- kiadó munkatársai vettek részt. A Középiskolai és Szak­munkástanuló Tanács még a téli szünidő előtt kiküldte azokat a kérdőíveket, ame­lyekkel feltérképezték mint­egy hétezer diák véleményét a legszínvonalasabb és a leg­kevésbé használhatónak tar­tott tankönyvekről. A felmérés a közismereti tantárgyak tan­könyveit vette górcső alá. Általános vélemény volt, hogy néhány tankönyvben a bő lére eresztett, nehézkes megfogalmazás miatt vesznek el a tények. Egyes pedagógu­sok, tankönyvírók hibás néze­tét — a diákok igénytelenek, csak annyit tanulnak, ameny- nyire az érettségihez szükség van, s mindent leegyszerűsít­ve akarnak megkapni — ezen a vitasorozaton sikerült meg­változtatni. A tanulók ugyan­is egyes tankönyveken éppen nem a leegyszerűsített, ha­nem az érthető fogalmazást kérték számon, míg más ese­tekben azt kifogásolták, hogy túlságosan szájbarágós a stí­lusa. Hiányzik a fejezetek végén a rendszerező összefoglalás is. Bár a szakma képviselőinek egy része eleinte kétkedve fo­gadta e vitasorozatot, többsé­gük a végére azt a tapaszta­latot szűrte le — vélik a KISZ középiskolás és szak­munkástanuló tagjai —, hogy o diákok végig tudják gondol­ni, hogyan segítsék őket a tan­könyvek szemléletük formálá­sában. Jogosnak ítélték azt a kívánságot, hogy ehhez ért­hetően fogalmazott, áttekint­hetően, arányosan szerkesz­tett összefoglalásokat, elmé­lyültebb feldolgozásra és to­vábbgondolkodásra késztető kérdéscsoportokat is tartalma­zó tankönyveket szeretnének kapni. A szakma képviselői a vita tapasztalatainak összege­zése és a javaslatok átgondo­lása után megvizsgálják, ho­gyan használhatják fel azokat az új tankönyvek készítésé­nél. Derkovits életműve egyéb mellett például ez ellen szól, hogy a nagykátai járás­ban található egy-egy klub­könyvtárban .több az egy la­kosra jutó kötetek száma, mint néhány városban. Nem az ab­szolút értékek döntőek, hanem az arányok. Az „átmeneti forma” leg­feljebb intézménytípust je­lenthet. Klubkönyvtáraink többségében található legalább egy szakköri helyiség vagy er­re a célra átalakítható szoba, így lehetőség van a kiscso­portok működtetésére, az is­meretterjesztő előadások meg­szervezésére, sőt akár kamara­kiállítások rendezésére is. Sok helyen élnek a lehetőséggel; példa lehet erre a Gyállal kö­zös tanácsú Felsőpakony vagy a gödöllői járásból Iklad. De igaz, valóságos gondot jelent­het a táncos rendezvények, il­letve a színházi műsorok meg­tartása. Csakhogy ahol megfe­lelő körültekintéssel és átgon­doltsággal készítik a községi egységes közművelődési ter­vet, ott ilyesmire is kínálko­zik alkalom esetleg egy étte­remben, az iskolában, vagy éppen a tanács épületében. A klubkönyvtárak tehát — kevés kivételtől eltekintve — alkalmasak az adott települé­sek közművelődési feladatai­nak alapszintű ellátására. S ezt az átmeneti típust végső megoldásnak tekinthetjük, mert az egy-két-három ezer lakosú településeken kihaszná­latlanul árválkodnak — lásd Pánd — az intézmények. Felemás intézmény A dabasi járás tizenöt köz­sége közül nyolcban működik klubkönyvtár, illetve — kiir­tásra váró fogalmak: — telep­hely és művelődési ügyveze­tés (telephelye legfeljebb a Tü- zépnek lehet). A lehetőségeket vizsgálva Alsónémedibe láto­gattunk, mert az ottani klub­könyvtár élete az átlagosnál is több tapasztalat levonására kínál alkalmat. Mindenekelőtt mert a klub és a könyvtár kü­lön épületben, körülbelül két kilométernyi távolságra van egymástól, két függetlenített és szakképzett népművelő dol­gozik bennük. Bárki mondhat­ná: akkor ez nem is egészen klubkönyvtár. Dehát az igé­nyek feszítésének hatása alatt a községi pártházat — bár ko­rábban már kiadták a zeneis­kola kihelyezett részlegének — bérbe adták évi 47 ezer forin­tért (108 négyzetméter) köz- művelődési célra is. Így szüle­tett meg adminisztratív össze­vonásként Alsónémediben a klubkönyvtár, s költségvetésé­Heti eilmtegyzet Kis kiruccanások Dokumentumfilmet készít a Magyar Televízió Derkovits Gyu­láról. A mintegy 30 perces film bemutatja a festő életművét. A film rendezője Radó Gyula, operatőrje Káplár Ferenc. be beépítették a zeneiskola fenntartására, a tanárok uta­zására szánt összegeiket is. Vé­gül az évi 400 ezer (tekinté­lyes összeg) forintból 95 ezret fordíthatnak az 5 ezer 14 la­kosú község közművelődésére a klubban és a könyvtárban. Mire is futja Alsónémedi­ben az egy lakosra jutó 18,94 forintos évi keretből? A könyv­tári állomány fejlesztésére évente, minden helybelit fi­gyelembe véve, 5 forint 34 fil­lér jut és ez valamivel jobb mint a megyei átlag. A többi a klubé. Igyekeznek tehát be vételes tanfolyamokat rendez­ni, például szabás-varrást, autó- és kismotorvezetői-tan- folyamokat. Persze ezeket a bevételeket a pénzügyi sza­bályzatok tiltása miatt nem fordíthatják a közművelődési kis csoportok fenntartására vagy tiszteletdíjak kifizetésére. Mindezek melett is működik a klubban színjátszócsoport, ifjúsági kör, és több iskolai oktatást segítő szakkör. Szemléleti kiigazítás A felsorolás akár bővebb is lehetne, de Nagy Teréz, a klubkönyvtár igazgatója nem vallja magáénak a helyi Haza­fias Népfront keretében mű­ködő további öt érdeklődési kört. Ügy lehet, nem felhőtlen az együttműködésük, dehát végső soron nem a statisztikai strigulák a fontosak, hanem az, hogy Alsónémediben mű­ködik kertbarátkor, helytörté­neti klub és többek között a nyugdíjasokat összefogó cso­port is. Talán e rövid felsoro­lás igazolja: — hozzátéve, hogy a könyvtárvezető Nagy- né Vargha Ilona a falu lako­sainak 14 százalékát, a me­gyei átlagnál több embert szok­tatott a rendszeres olvasás­ra —: Alsónémediben nehéz­ségek mellett és konfliktusok árán is alapszinten betölti hi­vatását a klubkönyvtár. Alsónémedi az általános gazdagodásával és a lakosság létszámának gyarapodásával a nagyközségi rangot ostro­molja. Közművelődési intéz­ménye, még felemás megol­dással és felesleges tehertéte­leivel is képes ellátni funk­cióját. Persze csak a minimá­lis követelményeket figyelem­be véve. E dabasi járásból vett példa éppen a nehéz körülmé­nyek miatt alkalmas a klub­könyvtári forma létjogosult­ságának igazolására. S a to­vábbi lehetőségek, valamint az itt-ott felfedezhető szemlé­leti torzulások kiigazítása új utakat nyithat. Mindenekelőtt a népművelők szorulnának erősebb eszmei támogatásra — s nemcsak Al- sónémedi klubkönyvtárában. Rendezni kellene a működés feltételeit — és nemcsak a pél­dának vett községben. Lehetne hinni abban, hogy minimális anyagi áldozatok árán ez az átmeneti intézményforma meg tud felelni a helyi tár­sadalmi igényeknek, ha a tele- nülés állami és pártvezetői őszintén egyenrangú partne­reiknek tekintik a népműve­lőt, jó esetben nénművelnket. Kriszt György Michel Bobin (jobbról), a Kis kiruccanások főszereplője „Merő koholmány” Űj szerzemény a Kossuth-levél Űj szerzeménnyel, eddig is­meretlen, eredeti Kossuth-le- véllel gazdagodott a Magyar Országos Levéltár: Kossuth La­jos 1858. január 22-én, Turin- ban kelt levelét az Angliában élő Lucy Zollmann asszony ajándékozta a levéltárnak. A kétoldalas — saját kezűleg írott —, levél címzettje Kár­mán Bertalan, az ajándékozó nagyapja. A jelentős forrásértékű irat Kossuth életével, maga­tartásával kapcsolatban két fontos mozzanatra* világít rá. A levélből kiderül, hogy a fiatal budapesti ügyvéd — Kármán Bertalan —, Kos­suth életéről szeretett volna írni, s ehhez kérte annak hoz­zájárulását. A válaszban Kos­suth erélyes hangon lebeszéli Yves Yersirr svájci rendező filmje nem az idegenforgalmi prospektusok és nem a ban­kok Svájcát mutatja be. Ha nem tudnánk, hogy a film a világ eme egyik leggazdagabb és legcivilizáltabb országában játszódik, hosszú ideig eszünk­be sem jutna, hogy az az is­ten háta mögötti tanya, me­lyen a film főhőse, Pipe, a már nyugdíjas korú íbéres él, valahol Svájcban fekszik. S ez a tényfeltárás máris javára írható a filmnek, hiszen az igazság egy másik, kevésbé (ha egyáltalán) ismert arcát tárja fel az időtlen időik óta semleges, és mindenféle világ- felfordulásból csak a bank­kamatokat besöprő országról. A másik, ami a forgató- könyv egyik szerzőjeként is jegyzett Yersin javára szól, hogy az öreg, kissé habókos béres történetét az érzelmes­kedés legcsekélyebb nyoma nélkül adja elő. Sőt: kitűnő, fanyar, olykor a burleszkele- meket is szívesen alkalmazó humora van, s ettől a film egyenesen üdévé és kellemes­sé, néhol öniróniával is élő alkotássá válik. A harmadik erény pedig az a már-mái szociológiai igényű tárgyilagos stílus, mely a svájci hétköz­napok számos akut problémá­ját (a hegyi emberek elkerül­hetetlen életformaváltása, a vendégmunkások és a „ benn­szülöttek” ellentmondásos vi­szonya, a megszerzett jóléttel mit kezdeni nem tudó szűk­látókörűség, stb.) is ügyesen beleszövi a film cselekményé­be, többnyire nem tanítóbá- csis módon. A cselekmény maga megle­hetősen banális: Pipe a meg­erröl a tervről Kármánt, nyo- matékosítva: erre a hírverés­re neki nincs szüksége, ő tet­tekkel kívánja szolgálni a ha­zát. Hozzáteszi: nem olvassa a vele foglalkozó kiadványo­kat, ő jobban ismeri a maga életét, mint azok a tollforga- tók, akik írnak róla. A levél következő részében Kossuth utal arra, hogy hal­lotta: fogsága alatt írt napló­jának egy részletét kiadták. Mindez merő koholmány — fogalmaz élesen Kossuth, hisz ő nem vezetett naplót fogsága idején. Az értékes dokumentumot a levéltár úgynevezett Kossuth időrendi sorozatában helyez­ték el, s a kutatók számára hozzáférhetővé teszik. takarított kis pénzén egy ro­bogót vásárol magának, s miután — sok mulatságos ka­land során —, megtanulja ve­zetni, egyszerre megváltozik az élete. Kinyílik előtte a vi­lág, csavarogni indul a hegyek között, mulatságba megy, em­berekkel kerül össze, jól be­rúg és a nagy motocrossver- seny alkalmából rendezett vá­sáron az egyik sátorban egy Polaroid fényképezőgépet nyer. Ez a gép újabb csodákkal le­pi meg: fényképezni kezdi maga körül a világot, s benne önmagát. És még egy nagy ka­landra szánja el magát: heli­koptert bérel, s felviteti ma­gát a Matterhornra, melynek fenséges, havas képe a szobá­ja falát díszíti. S miközben Pipe éli világát, körülötte las­san felbomlik a gazda család­ja. Pipe megváltozott viselke­dése indította-e el bennük is a változást, vagy Pipe meg­változása is egy nagyobb vál­tozássorozat része? Aligha­nem ilyesféle, bonyolult köl­csönhatásokról van szó. S ezt akár a film negyedik jelentős vonásának is nevezhetjük. Mindez azonban távolról sem jelenne meg ilyen érdeke­sen a filmen, ha Pipe szere­pét nem egy rendkívül erede­ti tehetségű színész, Michel Robin játszaná. Hosszú ideig nem is tűnik fel a nézőnek, hogy nem úgynevezett natúr- szereplőt lát, mert olyan tö­kéletesen formálja meg ezt a furcsa, lógó bajszú, motyogó, dülöngélő járású, suta mozgá­sú öregembert a színész. Nagy alakítás; ma már igen keve­sen vannak, akik egy ilyen fi­gurát ily hibátlanul képesek eljátszani. Névtelen vár A televízió hatrészes soro­zatából egy, a szokottnál vala­mivel hosszabb egyrészes filmmé átszerkesztett Jókai- film a mozikban nemigen lesz siker. Két okból. Egy: ez a rövidített válto­zat szükségszerűen nem a re­gény új feldolgozása, az egy­részes terjedelemhez szüksé­ges dramaturgia szerint, ha­nem a sokórás anyag drasz­tikus megvágásával jött létre. Ez azonban elkerülhetetlenül hézagossá tette a cselekményt, a történetet Egyszerűen nem világosak bizonyos motívu­mok, indítékok, a cselekmény egyes mozzanatai. Néhány fi­gura szinte a semmiből buk­kan elő, s a semmibe vész is el. Hogy csak a legfontosabbat említsük: alig lehet kiderí­teni, hogy a Koncz Gábor játszotta Vavel gróf, s Pap Vera alakította Marie között miféle kapcsolat is van, s miért olyan, amilyen; vagy hogy a Torday Teri megfor­málta Katalin ki-mi, s hogy ha rossz teremtés, akkor miért, de ha jó, akkor is miért olyan? Satöbbi, satöbbi. Kettő: ebben a lóugrás sze­rint felépülő történetben ide- gesítően kiütköznek Jókai re­génytechnikájának, ábrázolás- módjának sablonelemei, vala­mint azok a sablonok is, me­lyekkel a film élt. Ez aligha lehetett cél — de hát így néz ki most ez a Névtelen vár. S ez felveti a kérdést: feltétle­nül meg kellett-e csinálni ezt a nagyon gyengére sikeredett moziváltozatot is? Viadal Az új román film az is­mert Moldovan felügyelő so­rozat soron következő darab­ja. Ami annyit jelent, hogy írója, rendezője és főszerep­lője Sergiu Nicolaescu. Szer­zői filmről van szó tehát, s így kifogásainak, bármilyen vonatkozásúak legyenek is, értelemszerűen Nicolaescunak címzendők. Márpedig vannak kifogá­saink. Először is a film tör­ténelmi hátterével kapcsolat­ban. A cselekmény 1939 tava­szán kezdődik, s ez az idő­szak gyakorlatilag a II. vi­lágháború első periódusa. Szó is esik erről a filmben, és a sztori fő motívuma is ehhez kapcsolódik: a megélénkülő Vasgárda-tevékenység támo­gatására szervezett bonyolult bankrablás-akcióval indul a film. Kitűnő történelmi téma adott tehát —, de a továbbiak­ban ez az izgalmas vonal egy­szerűen eltűnik, hogy átad­ja a helyét egy szabvány — s annak is eléggé ötlettelen — kriminek. Aztán: egy érzelgős­ségbe, könnyfacsaró gyerek­bűnöző álromantikába átcsú­szó motívummal cseng ki a film, ráadásul oly túlzóan ak­názva ki a leggiccsesebb ha­tásokat, hogy a néző valóság­gal megcsömörlik. Sem a for­gatókönyv, sem a rendezés, sem Nicolaescu játéka nem éri el a sorozat néhány ko­rábbi darabjának szintjét. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom