Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-31 / 127. szám

1983. MÄJUS 31., KEDD Szlovák iskolák bemutatkozása Országos seregszemle A szlovák nyelvet oktató is­kolák kulturális szemléjének adott otthont vasárnap a Má­jus 1. Ruhagyár kultúrterme. A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége kö­zelgő VII. kongresszusának je­gyében rendezett esemény előzményeihez tartozik, hogy tavaly a szlovák tanítási nyel­vű iskolák tartottak hasonló műsorbemutatót. A szövetség az idei, jóval több diákot meg­mozgató kulturális szemlével hagyományt kíván teremteni: mégpedig úgy, hogy egyik év­ben a nemzetiségi tannyelvű, a másikban a nyelvoktató is­kolák tanulói mutatják be dalaikat, táncaikat, egyéni és csoportos műsorszámaikat. Az országos seregszemlére 25 oktatási intézmény nevezett be: közülük a legjobbakat, a vasárnapi programban sze­replő 15 iskola 22 produkció­ját, területi selejtezőkön válo­gatták ki. A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége a legjobban szereplők között 40 ezer forint jutalmat osz­tott ki. Az úttörőszövetség ajándékaként a zánkai úttörő­táborban üdülhetnek a jeles egyéni produkciók bemutatói, a népművelési intézet pedig tárgyjutalomban részesítette a kiváló teljesítményt nyújtó diákokat. Ötezer éves balta Szarvasagancsból Körülbelül ötezer évvel ez­előtt, az újkőkorban készítet­te és használta a gazdája azt a szarvasagancsból megfor­mált baltát, amely ezekben a napokban Paks térségében, kavicskotrás közben került elő a Dunából. A 21 centimé­ter hosszú, nagyjából egy kiló súlyú szerszámnak hajdan nyele is volt, és minden bi­zonnyal tükörfényesre volt csiszolva. Egy éven belül ez már a második őskori lelet a Dunának erről a szakaszáról. Korábban egy őstuloktülköt találtak. Mindkét lelet a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumot gazdagította. Bográcsban rotyogott a halászlé Majális volt a Csillagerdőn Sikert arattak a galgamácsai kislányok Anyu biztosan Örül majd nekit A virágoktól tarkálló domb­oldalról belátni az egész köz­séget. A legendásan szép templomrom gőgösen tekint alá a körötte megbúvó, egyre jobban terjeszkedő falura. A napsütésben meg-megcsillan- nak a házak ablakai. Ezeh a vasárnapon a családok útnak indultak. Szaporodtak a szí­nes sátrak, itt-ott tábortüze­ket raktak, főzéshez készü­lődtek. Számportya A lankákon reggel kilenc­kor kezdődött az akadályver­seny. A zsámbéki általános is­kola kisdobosai és úttörői szü­leikkel együtt versenyeztek. Az állomásokon a község ve­zetői tették föl a részvevők­nek a kérdéseket, tájékoztat­ták őket lakóhelyük várható fejlesztési terveiről, s mód volt arra is, hogy a felnőt­tek javaslatokkal, ötletekkel járuljanak hozzá az elképze­lésekhez. A gyerekek egymástól elkü­lönülve készülnek a számhá­borúra, Az élelmesebbek kém­kedni mennek a szomszédba, g örömmel újságolják, hogy már előre sikerült néhány Számot leolvasniok. — Melyik osztálynál voltál? — kérdezi egy fekete szemű kisfiú cop- fos osztálytársától. — A bé­geknél! — De buta vagy! Nem ők az ellenségek, hanem a cések! A kislány nem veszíti el a kedvét, újabb portyázásra in­dul. Aztán a diákok megkez­dik a számháborút, a papák és a mamák pedig tisztítják a krumplit, vágják a hagy­mát. Nagy a forgalom a bazáros- nál. Gazdára lel itt minden portéka, még akkor is, ha az ember legszívesebben az árus­tól szedne giccsadót. De hát nehéz a könyörgő gyermek­szemgkhbk glienáilnU Hm £>i,i I r_ ■■■'.' Tyúkcelpont Autóbusz érkezik a parko­lóba. A galgamácsai népi együttes jött, a délutáni prog­ramban lépnek majd föl. Sok csodálója akad a színes nép­viseleteknek. Egy-két kislány érdeklődve tapogatja sok­szoknyás kortársának ruháját, s meg is kérdi, hány alsószok­nya van rajta. A galgamá- csaiak rövid pihenés után egy kis asztalra rakják ki gyönyö­rű népviseletes bábjaikat, né­hány lemezt, könyvet. De sem ők, sein a két vállalkozó ked­vű fazekas nem tudják föl­venni a versenyt a bazáros- sal, no meg a váttacukorárus- sal, aki a hosszú sorban álló gyerekeket ügyes (?) üzleti fo­gással készteti türelemre: ké­tes tisztaságú kezecskéjükkel be-benyúlhatnak a készülő masszába, vehetnek belőle. A dombok alján céltáblák sorakoznak a fákon. Célba lő­het itt korhatár nélkül kicsi és nagy. A gyerekek nagy iz­galommal veszik kézbe az igazi puskát és némelyik hosszú célozgatás után biztos kézzel lő — mellé! Időnként le kell állítani a lövöldözést, mert néhány elszánt tyúk ál­landóan a fák körül kószál és el kell őket hajtani. magyaráz a fiúknak, akik csak a szemükkel merik simo­gatni a nemsokára következő versenyrepülő modelljeit. Az égen sárkányok tűnnek föl. Magasan szállnak, kedvez szár mukra a föltámadt, szél.. A színpad körül gyülekeznek a délután föllépő amatőr mű­vészegyüttesek, odébb az MHSZ tagjai készülődnek a hőlégballon fölbocsátásához. A jókedvet még az időközben eleredt eső sem befolyásolja. Eltökélten várja mindenki a hátralévő bemutatókat, az eredményhirdetéseket, a csa­ládi ügyességi versenyt, a bált és az esti hatalmas tábor­tüzet. Egy hagyomány kialakításá­nak kezdeti lépései zajlanak itt. Az évről évre megrende­zendő zsámbéki hétvégek nyi­tánya lesz majd jövőre ez a majális, amelyet színházi elő­adások, s a romtemplom előtt hangversenyek is színesítenek. Körmendi Zsuzsa Nyitány Néhány lépéssel odébb az MHSZ szakkörének vezetője Indiánnap Gödöllőn Törzsfőnököt is választottak — Milyenek az indiánok? Ugyanúgy dolgoznak, mint ná­lunk, mai módon öltözködnek, színházba, moziba járnak. Mások azok, akik rezervátu­mokban élnek, de csupán a megjelenésükben. Felöltöznek a régi szép ruhákba a tú­risták kedvéért, de ez már nem az igazi! — Milyenek az indiánok? Bátrak és önfeláldozóak. Ol­vastam, hpgy tűzbe mennének a barátjukért. Kézjelek Vasárnap a gödöllői műve­lődési központ környékén el­szabadulhatott a fantázia. Egész nap indiánosdit játsz­hattak a gyerekek, miközben bőven jutott idő a meditálás- ra: vajon milyenek is lehettek az indiánok. A bevezető sorok egy nagyobb fiú véleményét tükrözik, míg a másik inkább azokat az emberi tulajdon­ságokat emeli ki, amelyeket önmaga száméra la fontosnak tart. A művelődési központ dol­gozóinak éppen az volt a2 elképzelésük, hogy a kicsinyek képzeletét megmozgassák. Lám, mire jó, ha egy műve­lődési háznak akkora kertje van, mint Gödöllő. A szabad­ban többféleképpen játszi- tak. Elbújhattak a bokrok mögé, kézjeleket adhattak le egymásnak, a fiúk bajvívás közben a legügyesebb társukat megválaszthatták törzsfőnök­nek, a lányok gyöngyöt fűz­hettek, madárálarcok, bőrsa­ruk készültek. Miközben a kertben tolldíszes kisindiánok futkostak, benn a moziban Az igazi indiánsátor bőrből készül, de a képen láthat« vászon is nagy sikert aratott az „indiánpalánták” körében „tipi” Gyöngyfűzés nagy ügybuzgalom­mal — indián módra egymás után vetítették a Vadölő és a Préri című fil­meket. — A legnagyobb sikerük a filmeknek van. — mondta Kapuszta Zsuzsa, a művelődé­si központ munkatársa. — Ez sajnos visszatükrözi azt, hogy a gyerekek inkább a passzív részvételt választják. A látot­tak alapján alakítják ki véle­ményüket és szunnyadni hagy­ják a fantáziájukat. — Milyen elgondolás sze­rint alakították ki az indián nap programját? — Tapasztalataink szerint sokkal vonzóbb egy-egy já­téknap, ha az eseményeket egy központi gondolat köré cso­portosítjuk. Az indiánok gaz­dag kultúrakincsét szerettük volna több oldalról megközelí­teni és bemutatni vidáman, játékosan. Ezúttal a szokásos manuális tevékenység mellett az ügyességi versenyektől a sátorépítésig sokminden meg­található. Fakanálbáb A látogató az első pillanat­ban azt sem tudta, mit nézzen meg először: az olvasmány- élményekre alapozott gyer- mekrajzkiállítást, az eredeti és rekonstruált indián tárgyakat vagy csatlakozzék a kerti cso­portokhoz? Hosszú volt a nap, jutott idő mindenre. A gyermekrajz-kiállításon a debreceni Tanítóképző Főis­kola kísérleti rajzoktatásának eredményei kaptak helyet. A terem közepén készülhettek a legújabb rajzok. Három kisis­kolás és egy nagylány rajzolt buzgón. — Még haza sem mentem ebédelni — nézett föl a másodikos Berki János, és a negyedikes Rácz Ferenc, a harmadikos Lakatos Károly. Reggel eljöttünk, azóta ver­senyeztünk, futkostunk, jól kifáradtunk. Semmiből sem szeretnénk kimaradni. — Cegléden az egészségügyi szakközépiskolába járok — csatlakozott a beszélgetéshez a nagylány. — Ha hazajövök, V-FIGYELŐ Rajt előtt az egyiK legszebb modell Trencsényi Zoltán felvételei Gyermeknap, igazán nem panaszkodhattak az ifjabb és a még fiatalabb korosztályok tagjai, hogy a gyermeknapon mostohán bánt velük a televí­zió. Egyetlen ejnye-bejnyét sem mondhattak, hiszen va­sárnap délután nem kevesebb mint két teljes órát és öt per­cet töltött ki Az úgy kezdődött, hogy kicsik voltunk.., című, nekik szánt műsor. És micsoda parádés kavál- kád volt ez! Ott sorakozott benne a szöveges tréfálkozás ugyanúgy, mint a dalos paró­dia, hogy a kedves Süsü sár­kány és a még aranyosabb Pom Pom látogatását ne is em­lítsük. Ami pedig az említett és a hely híján nem említett mű­fajok és szereplők képi meg­jelenését illeti, hát arra sem lehetett panasz, hiszen ezt a gazdag telekommunikációs ajándékkosarat a mutatványos művészet megannyi fogása, kelléke gazdagította. Láthat­tunk benne képlassítást, kép­gyorsítást, sokféle fotátrükköt — egyszóval látszott ezen a százhuszonöt percen, hogy gon­dozói akartak valamit. Valami olyasmire törekedtek, ami több is. más is, mint az egyszerűen kameravégre kapott látvány, amiből kitetszik a televíziós igyekezet. Kremsier Edit szerkesztő és Bodnár István rendező tehát dicséretesen nagyot akartak. Itt-ott zavaró bakijaikat is nyilván ez a felfokozott igye­kezet magyarázza. Azt például, hogy a még egy felnőttnek is nehezen érthető Mrozek-jele- netet is belegyömöszölték eb­be a gyermekműsorba, s szint­úgy azt, hogy nem gondolták meg: ez a rémisztőén hosszú adás aligha tudja majd végig lekötni az érintették figyelmét. Még szerencse, hogy amikor Cakó Ferenc gyurmababája afféle képlékeny konferansz- ként megjelent, nem lehetett nem visszacsábulni a készülé­kek elé, mert ez a hol egy ci­pőben eltűnő, hol egy mosdó­kagyló lefolyójában alámerülő animációs (a latin anima any- nyit tesz, mint lélek) lényecs- ke mágnesként vonzza a te­kinteteket. Láttuk már más­kor is ezt az óriás orrú, füle- nagy képzelményt, de olyan ötletes alakváltásokat mint most, még egy látogatásakor sem hajtott végre. Igazán eli- bénk tekeredhetne többször is. Telepóíiium. Szintén vasár­nap délutáni adás volt a Szo­cialista brigádok kérték című kívánságműsor a maga szin­tén két órájával. Nemigen kü­lönbözött ez a válogatás azok­tól a hasonlóképp esztrád jel­legű traktáktól, amelyek gazd­asszonya újból és újból Bú- záné Fábri Éva. Emlegetni azért emlegetjük, mert több olyan színművészünk is fellé­pett benne, aki szombaton es­te a Telepódium Minket, ké­rem, informálnak?!... című poénkergetésében is szerepet kapott. Ha a két jelenlét közötti kü­lönbséget ki lehetne pötyög­te tni! Sajnos azonban aligba akadna olyan terjedelmes kla­viatúra, amely erre a minősítő klimpírozásra alkalmasnak bi­zonyulna. Aki jobb híján vé­gignézte ezt a Vidám Színpa­don rögzített egyveleget, tud­hatja, miért. Azért, mert míg a régebbi évekből származó magánszámokban, jelenetek­ben a természetes humort természetes jókedvvel ad­ták tovább ugyanazok, eme­zekben a mostani elménc- ségekben — lévén azok izzadságosan kiagyaltak — ru­tinjukból éltek, sokszor látott gesztusaikat újrázták. Akácz László mindig átnézek, mi van a házban. Már kinőttem az indiánosdiból, mégis találok magamnak érdekességet. Most éppen idekuporodtam a ki­csikhez, hogy együtt rajzol­junk. — Minden vasárnap eljö­vünk — mondta Félegyházi Péterné, miközben az anyja szoknyája mögé bújó Tímeát próbálta megszólaltatni. — A gyerekek nagyon jól érzik magukat és számunkra ez a legfontosabb. Az előtérben fakanálbábu­kat, játékokat kínált Stampel- né Bugár Ágnes, aki itt tanult meg szőni és nemezt készíteni. Nincsen túl nagy keletje t portékájának, elmennek mel­lette. — Nem bíznak a szülők ab­ban, hogy a bábú leköti a gye­rekeket. Sók kicsi sírva megy el, mert az anyukája nem vá­sárolja meg a fakanálbabát. — Bizonyára azt gondolják, hogy ezt otthon maguk is könnyedén megcsinálják, miért adjanak érte pénzt? — Szívesen megmutatom, hogyan készül, de nem sokan érdeklődnek. Gyöngy szövés Annál nagyobb a forgalom a kertben a gyöngyszövésnél. Szekeres Erzsébet, a népmű­vészet mestere alig győzi a kislányoknak bemutatni a fo­gásokat. Az asztalon elhelye­zett minta mutatja, hogyan díszítették az indián asszonyok ruháikat. — Különleges munka ez a gyöngyszövés — mutta a mód­ját Szekeres Erzsébet. — Rá­mán készül, a színválasztás és a fűzéstechnika aprólékos munka. A kislányok szeretnek elbíbelődni vele, mert nagyon szép övét, rátétet lehet ilymó- don készíteni. Hosszú sora lenne minden­ről beszámolni, mi minden történt a gödöllői indián na­A távolban sasszemek fürkészik az indiánjeleket Barcza Zsolt felvételei pon. Az esti tábortűz mellett fénylő gyermekszemek arról tanúskodtak, hogy mindenki jól érezte magát. Gödöllőn úgy játszanak a gyerekekkel, hogy észrevételenül megtanulnak sok mindent, barátságok kötőd­nek és a mesék, történetek világa mindenkit egy kicsit át is alakít. Erdős! Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom