Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-27 / 124. szám

ŐRI Brigádnapló A kilométer-milliomos közösség A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 124. SZÁM 1983. MÁJUS 27., PÉNTEK Törvényesség, közbiztonság A járásban rend és nyugalom van Nem különös apropó okán, de mert a téma mindig aktuális, az utóbbi hetekben több fórumon is szóba ke­rült a járás közrendjének, közbiztonságának helyzete, a bűnüldözés, a törvényesség. A járási ügyészség, az államapparátusban elfoglalt sajátos helyzete folytán át­tekintéssel rendelkezik a rendőrség, s a bíróság mun­kája felett is. Törvényességi felügyeletet gyakorol a rendőrségi nyomozásoknál, dönt a vádemelés vagy a megszüntetés kérdésében, s a vádat képviseli a bíróság előtt. — Ez a munkánk egyik ar­ca — mondja dr. Lévai Sán­dor, a monori járás vezető ügyésze. — A köztudatban is ez él inkább, holott ezenkívül még számtalan más teendőnk is van. Vizsgálatokat tartunk és kezdeményezünk, a gazda­sági szervek, ipari szövetkeze­tek, tanácsok munkajogi, fe­gyelmi ügyeinek felülvizsgála­tától a leltárhiányok megtérí­téséig sok mindent felsorol­hatnék, amikbe két kollégám­mal be kell avatkoznunk. Több ügy — Kevéssé ismert az is, hogy nemcsak a bűnügyeket, de a polgárjogi parek bizo­nyos részét is figyelemmel kí­sérjük. Nem mindet, termé­szetesen, hiszen a kiemelkedő ügyek tárgyalásait végigülni is időrabló, s a bíróság elé kerülő 3—4 ezer perben köz­reműködni képtelenség lenne. D« ha például lakásügyi per­re kerül sor, ott már rrri is figyelünk arra: kinek is . jut a nagyobb értéket képviselő tulajdon? Hiszen a bíró is ember, s a nem is ritkán ku­sza, szövevényes válás lebo­nyolítása közben, esetleg el­kerülheti a figyelmét, hogy, aki annak idején a lakást szerezte, esetleg vagyont hal­mozott fel, azt oly “ módon tette, hogy az állam javára való elmarasztalásra lenne szüksége inkább, mint egy olyan ítéletre, mely az 5 tu­lajdonába helyezi a megszer­zett javakat. Nyitott ajtók Dr. Lévai Sándor 21 eszten­deje az ügyészség vezetője. Unatkozni, lazítani azóta sincs ideje. — Évekkel ezelőtt az 5— 600 nyomozati anyag sok volt. Ma már ezer körül járunk. És ez csupán egyetlen ága á munkánknak. Ennek ellenére azt mondhatom, hogy a já­rásban rend és nyugalom van, a közrend és a közbiztonság helyzete jó. — Ha nincsenek is nagyobb súlyú bűnügyek, egy-egy ese­mény szűkebb körben hosszú időre beszédtéma — Olyan járásokat nem számítva, ahol város is talál­ható, a monori járás a negye­dik legnagyobb az országban. Ezzel körülbelül arányos a bűncselekmények száma is. A magam részéről ugyan nem szeretem azt a mindenre al­kalmazható közhelyet használ­ni, hogy „társadalmi összefo­gásra van szükség" — de a megelőzés fontosságát hang­súlyozva mégis erre kell hi­vatkoznom. — A személyi tulajdon vé­delmét ugyancsak a hatóság­tól kérik számon. Joggal. Az ezek jó része azonban arra utal, hogy ki lehetne kerülni a beavatkozást... — A lakosság anyagi jólé­tét a személyi tulajdon sérel­mére elkövetett bűnügyeik mindennél jobban tükrözik. Régebben főleg olyan ügyek­kel találkoztunk, hogy ellop­tak tíz-húsz tyúkot, egy ke­rékpárt... Ma? Zsiguliból vi­szik el a könnyelműen ottha­gyott japán magnót. A laká­sokból százezres nagyságrend­ben lopják az aranyat, az ék­szereket, elsősorban Vecsésen. Nemrég fordult elő, hogy Ve­csésen a háziasszony hátra­ment az ólakhoz, hogy meg­tömjön néhány libát. Magas vaskerítés, vaskapu, különle­ges zár van a háznál, de a kaput is. az előszobaajtót, a szobaajtókat tárva nyitva ta­lálta a tolvaj. S mire a liba­tömés véget ért, az egyik szo­bából elloptak 360 ezer fo­rintot készpénzben, a másik­ból egy több százezer forintos, bemutatóra szóló takarék- könyvet. Szerencse, hogy ha­marabb értünk az OTP-be... Makacs bögrés — Az állami és társadalmi szervekkel együtt céltudatos tevékenységet folytatnak a bűncselekmények megelőzése, felderítése és a felelösségre- vonás érdekében. Esemény minden napra jut. Akad-e olyan, amellyel most kiemel­ten foglalkoznak? Felvételre keresünk áruforgalmi előadót, kereskedelem­szervezési előadót, autóvillamossági szerelőt Jelentkezni lehet levélben vagy személyesen: a MONCRVIDÉKI ÁFÉSZ személyzeti osztályán Olló, Vörös Hadsereg útja 64. — Három is. Egyet monda­nék el részletesebben, mer* érzésem szerint az országban még nem volt rá péid^, hogy egy bögrecsárdás ellen az ügyészség emeljen vádat. A bögrézés ugyanis szabálysér­tés. Felfigyeltünk azonban ar­ra, hogy Üllőn most már ötöd- ízben bírságolnak egyre ma­gasabb összegekre egy zugki- mérőt, akinek ez meg sem kottyan. De mivel ez már fo­lyamat, kimeríti az üzérkedés fogalmát. A tettenérésekkor, s a nyomozás alatt megszólal­tatott tanúk is sorra azt val­lották: bizony nem egyszer- kétszer tértek be a portára, hanem tizen-tizenketten ott kezdik a napot féldecikkel, fröccsökkel, s rendszeresen visszajárnak/ Az ítélet remél­hetőleg példás lesz, és vissza­tartó erejű. K. Zs. A brigád csupán néhány év­vel ezelőtt szerveződött, az- eredményei azonban máris el­ismerésre méltóak. A Monor- vidéki Áfész Steinmetz kapi­tány szocialista kollektívája, amely a szállítás dolgozóit foglalja magába — másodszor is a munkaversenyben elért eredménye alapján aranyko­szorús elismerésben részesült. E rang megszerzésében nagy szerepet játszott a tisztesség­gel végzett munkaköri köte­lességen túl az ezer társadal­mi munkaóra vállalása, azok teljesítése során mindig a ha­tékonyabb gazdaságosabb megoldásokat keresték, ame­lyeket azután a mindennapi munkájukban ésszerűen hasz­náltak fed. Követelmény Sorozatosan mond köszöne­tét nekik az üllői és a pilisi nagyközségi tanács a rendsze­resen végzett munkáért. Tá­mogatták az óvodákat, iskolá­kat, tevékeny részesei voltak a környezetvédelmi és közbiz­tonsági akcióknak, hiszen ahogy a beszélgetés során megjegyezték: a kultúrált életmód elengedhetetlen köve­telménye a lakóhelyünk, kör­nyezetünk rendje, tisztasága. Rendszeresen segítettek, osz­toztak a lomtalanítási napok sikerében, az utak feltöltésé­nél sem hiányoztak, hordták a tüzelőt a leányotthonba és még ki tudná felsorolni mi min­dent tettek a közjó érdekében. „Eletet ment, aki vért ad" — nem üres szólam a brigádta­gok között, rendszeres dono­A fogyasztók érdekében Mérlegen a tapasztalatok Számtalan, kereskedelemmel kapcsolatos téma került napi­rendre már az első, alakuló ülésen is. A Fogyasztók monori taná­csa akkor érdemben még nem tudott ugyan foglalkozni a sor­ra előkívánkozó gondokkal, a tisztségviselők megválasztása után azonban ki-ki rögtön megkapta feladatát: tájéko­zódjon alaposan egy-egy prob­lémákkal terhes területen. A fogyasztók helyi tanácsa ma 13 órakor ismét összeül az MSZMP nagyközségi bizottsá­gának tanácskozótermében. Kiss Istvánná, a nagyközségi tanács termelésellátási bizott­ságával való kapcsolatfelvétel lehetőségedről ad smmot, Bu­dai Ferenc, a szab*! .szomba­tokon tapasztalt tej- és ke­nyérellátásról beszél, Gál László egy szerződéses ven­déglátóegység működésének körülményeiről, Tripiska Bé­lóné, a monoriak közszükség­leti, műszaki cikkeikkel való ellátásának mikéntjéről szól majd. A nem sajnált múlt Markoló birkózik a fallal Rohangáltak a nyugalmuk­ban megzavart népes egércsa­ládok, s ahogy a korhadt tető- szerkezet a súlyos fejszecsapá­sok alatt roskadozni kezdett még a nappal annyira mélyen alvó ritka madár — a sokszo­rosan védett bagoly is föl­röppent, s a templomtorony felé vette az irányt. Névadó püspök Tollár János, Vangel János és Andrásik László, az üllői önkéntes tűzoltótestület veze­tői elmondták, amíg a tető- szerkezet hulladékát az autó­ra rakták, hogy a testület vál­lalta és kötelességének tartotta a szépülő község központját csúfító romépület, az úgyneve­zett „kántorház’’ társadalmi munkában történő lebontását. Helyén majd talán egészség- ügyi centrum, központi orvosi rendelő, esetleg más, a lakos­ság kényelmét szolgáló közin­tézmény épülhet fel. Az épületben agyagból és vályogból két osztályterem is épült, ahol az összeomlás ve­szélyétől tartva az oktatás már a 40-es évek elején megszűnt. A roskadozó ház ugyanis va­lamikor az 1730-as évek ele­jén a templommal egy időben készült kántortanítói szolgála­ti lakásként. Berkes András váci püspökről, aki" a kicsi, ré­gi templom helyén az új templom építését szorgalmaz­ta — utcát is neveztek el Ül­lőn. Mohás tető A kántortanítók nevét nem őrzik avítt szagú fóliánsok, csu­pán a nagy testű, kissé brutá­lis természetű Bimbó Pálra emlékeznek a község idősebb lakói. Az emlékek azonban nem kellemesek, hiszen a haj­lékony mogyorófa pálcájával padra fektetve nemcsak a rosszalkodókat verte el, ezzel büntette a „hézagosán" fel­mondott leckéket és azokat is, akiknek kapája a nagykert kukotjicasoraiban csak tessék- lássék érte a földet. A 30 évig itt kántorkodó Bimbó Pál így nevelte csa­ládját is, nem is alakulhatott ki pedagógusdinasztia. A na­gyobbik fia még a községből is elkerült. Makó környéki ta­nyákon jómódú középparaszt­ként halt meg. A jó svádájú és alakú Bandi pedig filmstatisz­ta lett, gyakran láttuk a fel- szabadulás előtti idők filmjei­ben szálas csendőrtizedesként, az Arizóna mulatóban, mint frakkos bértáncos, az úri­murikban pedig szmokingban feszítő ivócimbora. Nagyon fiatalon halt meg. A halálra ítélt ház utolsó lakója Bartalos Tivadar volt. aki fél évszázadot töltött a penészes, dohos falak között. És Sárdi János ellenében lett az egyház kántortanítója. Az utóbbi időben az épület mo­hás tetején bokrosodott, vi­rágzott a térdig érő gaz is. Gyors feledés Az elfáradt, elöregedett fa­lakkal már a markoló birkó­zik, nem kell sok idő ahhoz, hogy azt is elfeledjék, itt va­laha iskola volt. Mert az idő még az emlékeket is gyorsan temeti, különösen akkor, ha azon nem is sajnálkozunk... K. S. rok, hiszen az utakon számta­lan olyan eseteket látnak, ahol a sérülteken már a rohamko­csiban adagolt idegen vér 6e- gít... A falon függ a Monori Já­rási Közlekedési Biztonsági Tanács emléklapja, amelyet a „Közlekedés biztonságáért" kifejtett kiemelkedő társadal­mi munka elismeréseként kap­tak. A szövetkezeten belül rendezett KRESZ-vetélkedő- kön is mindig az élen végez­tek. A hivatásos vezetők kö­zött Furák Károly az első lett, az úrvezetői kategóriá­ban pedig a brigádadminiszt­rátor Tusor Józsefné állt a „dobogó" legmagasabb fokán, olyan hivatásos gépkocsiveze­tők előtt, mint Maár Lajos és Váradi János. Ök félmillió ki­lométereken át vezetik a sú­lyosan rakott teherautókat — szinte koccanás nélkül, Furák Károly meg a kilométermil­liomosokat közelítette meg. Vasárnapi műszak A háromszorosan is kiváló dolgozónak minősített Kun Já­nos brigádvezető büszkén han­goztatja: törzsgárda tagok va­lamennyien, közöttük ugyanis csak az marad meg, aki vál­lalja a munka nehezét is. Ab­ban pedig itt nincs hiány. A múlt vasárnap délelőtt­iét is a telephelyen töltötték, rendezték a környékét, gyűj­tötték, selejtezték az elhasz­nálódott gépkocsik fődarab­jait, azonnal vitték isaMÉH- nek, pénzértékét a KlSZ-szer- vezet kapta, táborozási célo­kat szolgál. Saját pertájukon Persze a kitüntető elisme­rést nemcsak a felsorolt ér­demekért kapták. A saját por­tán, munkaterületen is szer­vezettebbé vált a . szállítás, munkafegyelem is szigorúbb lett, üresjáratok szinte nin­csenek, s a megtakarított üzemanyag-mennyiség értéke százezreket tesz ki. A vagon­állás megszűnt, a megtakarí­tott fekbér közvetlen pénzér­tékét is csak hat számjeggyel lehet kifejezni. A szállítók brigádja így mu­tat — követhető — példát. Kiss Sándor A hasznos munka utáni jóleső fáradtsággal gyűltek össze — a felvétel kedvéért —, egy pillanatra a brigád tagjai. Az iskolások között g akad iftátípítüás Sokan tudják — és a szü­lők többnyire tapasztalják, is —, hogy járásunk lelkes kis úttörői, kisdobosai mennyire szeretik a sportot, a mozgást. Így érthetővé válik, hogy az egymást követő kézilabda- és atlétikai versenyeken szinte mindegyik általános iskola képviseltette magát csapattal. A versenyék megnyitásaként legelőször a futó-csapatbaj­nokság zajlott le. Ezen az 5— 6. osztályosak korcsoportjában első a lányoknál a monori Kossuth, fiúknál a Munkásőr iskola lett. A IV. korcsoport­ban a 7—8-osok versengtek: a lányoknál a Munkásőr, a fiúknál az üllői iskola csapata szerezte meg az első helyezést. A továbbjutott együttesek közül a Munkásőr úti lányok érték el a legtöbb pontot a megyei területi döntőn: ezüst­érmesek lettek. Ámi régeb­ben háromtusa volt — az most hárompróba és itt a kisdobo­soké a terep. Kislabdadobás- ban, távolugrásban és 30 mé­teres futásban versengtek egy­mással a csapatok tagjai, míg az elsőséget a kislányoknál a Kossuth, a kisfiúknál a Mun­kásőr gárdája szerezte meg Monorról. A négypróbában maradt a távolugrás, kislabdadobás, vi­szont új számként bekerült a 60 méteres, valamint a 400 méteres futás. Persze itt már nagyobbak: az 5—6. osztályo­sok hajráztak és végül a lá­nyoknál a pilisi 1, számú isko­la, fiúknál a monori Munkás­őr csapata állhatott a dobo­gó legfelső fokára. Az ötpróbában — kislabda­dobás, távolugrás, súlylökés, 60 méteres és 600 méteres síkfutás — a legnagyobbak, 7—8. osztálybeliek indultak az első hely eléréséért. Ez a fiúk­nál a vecsési központi (1. sz.) iskolának, lányoknál pedig a monori Munkásőrnek sikerült Az összes versenyen elért pontszámok összesítése alap­ján eddig magasan első a mo­nori Munkásőr úti iskola (156 pont), második a pilisi 1. sz. iskola (111 p.) és a járásban harmadik az üllői általános iskola (87 p.). N. M. Monori-erdei tájfutósikerek Megyei bajnokság A monori-erdei tájfutók, ha kissé szűkebb létszámban is versenyeznek és a nagy elő­dök országos sikereit nem is tudják megismételni, szűkebb pátriánkban, Pest megyében továbbra is meghatározó sze­repet játszanak. Az idei versenyek máris több szép sikert hoztak. A me­gyei úttörő-olimpián Kálmán Olga 2., Velő Zsuzsa 3. lett. Kálmán Olga ezzel jogot szer­zett a debreceni döntőn való részvételre, 1975 óta minden évben volt döntős versenyző­jük az erdeieknek. Az 5—6. osztályosok verse­nyét Jankovics Gyula nyerte, 2 helyen ifjú Szalontai Attila 3. helyen Zlinszki Zsolt vég­zett a 26 induló között. Elsöp­rő siker volt. Egy héttel később a megyei általános iskolai bajnokságon Velő Zsuzsa 1., Gál Mária 2., Kálmán Olga 3. helyen vég­zett. á „kicsiknél" Szalontai nyert Zlinszki és Jankovics előtt. A megyei csapatbajnokságon betegségek miatt csak egy csa­pattal vettek részt. A Szalon­tai, Jankovics, Zlinszki össze­tételű gárda fölényesen győ­zött, így aztán ez a három 12 éves fiú igazán elmondhatja az idei tájfutóévadról: jöttek, láttak, győztek! Csak így to­vábbi Sz. Á. ISSN 0133—26S1 (Monori Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom