Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-25 / 122. szám
1983. MÁJUS 25., SZERDA # 3 Az a nagy májusi kánikula.,; Az éjszaka sem hoz enyhülést Hajnalban sem enyhül a kánikula, az utcán Is rek- kenő a hőség Vajon, hogyan kell köszönni, amikor éjféltájban betoppan az ember egy üzembe: Jó napot? Jó estét? Vagy jó éjszakát? Ezen töprengtem, amikor éjszakai kőrútunk első ál- Iomááára az Egyesült Izzó váci gyárába megérkeztünk, megtudni, hogyan dolgoznak a májusi hőségben azok, akik télen sem fáznak; a melegüzem munkásai. Fogy a szódavíz — Ez a csarnok nappal, különösen a második műszakban maga a pokol — magyarázza Nagymihály Lajos, a gyár osztályvezetője. ■— A japán gépsor naponta sok ezer fénycsövet állít elő. A berendezésben gázlángok égnek, s hogy a technológia miatt előírt hőmérséklet ne változzon, tilos huzatot csinálni. Az első két műszakban akkor sem nyitnak ablakot, há- 60 fokos a meleg. r ‘ i '<> Most azonban sarkig tárva minden ablak. A harmadik nyolc óra a karbantartó brigádé. Ilyenkor kezelésbe veszik a bonyolult szerkezetet és átvizsgálják. Kijavítják a hibákat, amelyeket napközben bejegyeztek a naplóba. — Ebben a műhelyben legjobb éjszaka dolgozni, ilyenkor már állnak a gépek, lehet szellőztetni — mondja Szabó Sándor, a karbantartók csoportvezetője. — Nekünk szerencsénk is van a meleggel, az éjszakák hűvösebbek, a nappali kánikula egy részét pedig átalusszuk otthon. — Ha nincs is olyan forróság, mint a másik üzemben, a kemencéknél, azért jólesne nekünk is több védőital — veszt át a szót Bergman Antal. — Gyakran megesik, hogy nekünk éjszakásoknak már nem marad a szódából. Pedig külön szikvízüzeme van a gyárnak és mint azt az osztályvezetőtől megtudtuk, naponta csaknem 150 huszonegy és fél literes báliont töltenek meg. Olyan munkahelyre érkezünk, ahol egy-egy dolgozó két-három liter folyadékot is megiszik egy műszak alatt. Az ólomüveggyártó üzem harminc méter magas és vagy száz méter hosszú, csarnokában mindössze tizenhat ember dolgozik. Az izzó kemencékből a forró üveg hosszú csatornába folyik, hogy azután lehűtve a rendszer végén méretre vágva hulljon ki. Dián József kemencekezelő azbesztkesztyűt és védő álarcot ölt, amikor az üvegcső falvastagságát állítja be a kemence torkánál. Nekünk tőle tíz méter távolságra is szinte elviselhetetlen a hőség. — Meg lehet szokni — mondja ő. Aludni nem lehet a kútnál, tíz- percenként jön. egy-egy kocsi Százezernyi alkatrészt vizsgál át a ténycsőgyárban Bergman Antal csőt. Nem könnyű munka — különösen éjszaka... A Hazai Fésüsfonó kerepes- tarcsai gyárában monoton zúgással járnak a gépek. — Mennyi folyadékot iszik meg egy ilyen kánikulai műszak alatt? — kérdezem Sar- kadi Gábornétól, aki a két gyűrűsfonógép között állva kortyolja az otthonról hozott citromos teát. — Két liternél is több fogy el. Kapunk szódát, de én azért mindig hozok egy kis teát. az jobban hűsít. Ilyenkor hajtom fel, amikor kezdek elálmosod- ni. Három és négy óra között a legnehezebb. — Mikor alussza ki magát? — özvegy vagyok. Egyedül nevelem a hat és fái éves kislányomat. Reggel elindítom otthonról, utána lepihenek. Egy éve állandóan éjszakára járok. Az idő nem számít Vác alszik. Elmúlt éjfél, az ablakok sötétek, könnyű szellő lengeti a függönyöket. A benzinkútnál halvány fény jelzi, hogy nyitva tartanak. Az üvegkalitka — amelyből Bagin Zoltán, az AFOR-kú; kezelője jöttünkre kilép — szinte ontja magából a meleget. — Télen hideg, nyáron forró. Legjobb ilyenkor kint üldögélni, aludni úgysem lehet. Tíz-tizenöt percenként érkezik egy-egy kocsi tankolni. Hétvégén még éjjel sem tudtunk leülni, annyian voltak. Dunakeszi csendes. Mint Jenéi Gábor főtörzsőrmester a rendőrség ügyeletese elmondta, ezen az éjszakán még családi viszálykodáshoz sem riasztották őket. Minden ház sötét. Illetve: egyszerre egy világos ablak tűnik föl. Előtte fiatalember könyököl a pultra. Mire visz- szatolatunk már egy gyönyörű kenyérrel távozik. Závodnyi József pékségében huszonöt mázsa kenyeret dagasztanak, vetnek be a kemencékbe. Az eladótér is nyitva, mint mondják, minden éjjel van néhány vevőjük. — Hogy bírjuk a meleget? — kérdez vissza Farnadi István, aki kenyér helyett paradicsommal eszi a császárhúst — ötven év alatt megszoktam. Ennyi időt töltöttem a kemencék mellett. Ahol mindig ötven fok körül van a hőmérséklet, ott mindegy, milyen 'az idő odakint. Gyöngyöző homlokkal Az Épületkerámia Ipari Vállalat őrbottyáni üzemében az éjszakai műszak 13 dolgozója két-három családi ház felépítéséhez elegendő téglát gyárt. — Ilyen hőségben legjobb az éjszakai munka — mondja Szlovák József csoportvezető. — Itt a csarnokban megreked a levegő, az alumíniumszerkezet szinte süt a nap melegétől. A korszerű gépsoron emberi kéz szinte nem is érinti a téglát. Tucatnyi nyomógombbal felszerelt asztalok mellől irányítják a termelést. Csak állnak mozdulatlanul az emberek. szemük a görgők szállította téglán. Ha elakad a rendszer, egyikük leállítja a gépet, a másik feszítővassal helyére lökdösi a szállítóráAz (izémből kifélé menet egy középkorú férfi előtt haladunk el. Fémládán ül, kezében sapka, karjával gyöngyöző homlokát törli. Virrad. Móza Katalin Gervclm Géza keze már hozzá- edződött a forró kenyérhez Mezei munkások, túl a hatvanon Hogy ne legyen különbség A szövetkezeti paraszt............................. ság köztudott an nagyra értékeli a — nemzetközi mércével mérveis — jelentős eredményeket, amelyeket a szocializmus építésében elértünk az utóbbi negyedszázadban. Am le is tette a magáét tisztességgel ezekért az eredményekért. Ezért indokolt, hogy a Hazafias Népfront országos elnökségének szövetkezeti és agrárpolitikai munkabizottsága napirendre tűzte tegnapi — Kartalon megtartott — ülésén a szövetkezeti parasztság nyugellátásának egyes kérdéseit. A munkabizottság tagjai — közös gazdaságok elnökei, áfé- szek vezetői, államigazgatási szakemberek, ipari szövetkezetek képviselői — nagy figyelemmel — hallgatták Varga Ernőnek, & Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa tanácsosának vitaindító előadását. Elmondta, hogy jelenleg a mezőgazdasági szövetkezeteknek, halászati és szakszövetkezeteknek 920 ezer tagja van. A nyugdíjasok száma 349 ezer, a járadékosoké 124 ezer. Az átlagos, havi nyugdíj 2486 forint, a járadék havi 1570 forint volt az elmúlt esztendőben. Az újonnan nyugdíjazottak havi átlaga mintegy' 900 forinttal alacsonyabb a munkásak, alkalmazottak számára folyósított összegnél. Súlyosbítja a helyzetet, hogy csaknem 120 ezer tsz-nyugdíjas ellátása még ma is havi 1800 forint körül van, tehát nem éri el a minimumot sem — amely minimum egyébként 100 forinttal alacsonyabb a munkásalkalmazottiénál. | Ezek a szigorú tények. Da tény az is, hogy a szövetkezeti mozgalom — mint arról Varga Ernő is részletesen szólt — az elmúlt évtizedekben számos eszközzel, rendkívül sakirányúan segítette idős, munkaképtelen tagjait, rászoruló nyugdíjasait és járadékosait. A szövetkezetek belső szabályzatai tartalmazzák a segélyezés feltételeit, módját és mértékét, a vezetőség, illetve annak bizottságai pedig a közvetlen elosztás formáját határozzák meg. S tény az is, hogy ahhoz a 313 forinthoz képest, amennyi a tsz-nyugdíjrs fix összege volt kezdetben (a járadéké 216), jelentősnek mondható az előre lépés napjainkig. Most azonban újabb lépésekre van szükség, még akkor is, ha fi- gyelembo vesszük, hogy a nyugdíjas szövetkezeti paraszt életkörülményei nem Változnak meg annyira gyökeresen az aktív korszak átlépésével, mint például az ipari munkásoké. A szövetkezetekben a nyugdíjazással nem szűnik meg a tagsági viszony, a tagnak jogában áll továbbra is — a törvényes keretek között — részt venni a közös munkában, a szövetkezet pedig köteles a lehetőségekhez mérten sokoldalúan gondoskodni idős tagjairól. A legtöbb szövetkezetben ez á gondoskodás megkezdődik még a korhatár elA gépsort és a téglák mozgását állandóan figyelni kell Trencsényl Zoltán felvételei érése előtt, bár a tsz-ekben nem alakultak kifejezetten nyugdíjelőkészítő bizottságok, hanem a szociális bizottságok látják, el ezt a feladatot is. Igaz, nem mindig rendelkeznek ehhez a kellő mennyiségű információval. (A TOT közbenjárására társadalombiztosítási előadók seregét képezték ki, akik eredményesen is dolgoznak, csak még kévésén vannak a szövetkezetekben.) Jórészt anyagi jellegű problémák jelentkeznek az esetek többségében, a várhatóan alacsony nyugdíjak miatt. (Ugyanez a helyzet a járadékosoknál is.) Több tízezerre tehető azoknak a tagoknak a száma, akiknek a havi nyugdíjösszege még a minimumot sem éri el, mivel a havi nyugdíj összege nem haladhatja meg az átlagkereset összegét. És itt az egyik indokolatlan különbséget szülő tényező: a nyugdíjalap kiszámítása. Az életkor emelkedésével csökken a teljesítmény, ezt mindenki tudja, kevesebb tehát a kereset is. Azon kívül a mezőgazdaságban kisebb az osztószám, mivel esztendőnként kevesebb eleve a munkában tölthető napok száma. Végeredmény? Az így kiszámított kereset nem ritkán egyharmada annak, amit a valóságos munkanapok után hazavittek a borítékban. Márpedig a nyugdíjösszeg megállapításához azt az egy- harmadot veszik figyelembe. A szövetkezetnek módjában áll szociális és kulturális alapjából segélyezni rászoruló idős tagjait. Azaz, módjában állna még kedvezőbb arányban, ha az alap képzésénél az úgynevezett „fejkvótába” beleszámíthatnák nyugdíjas és járadékos tagjaikat is — mivelhogy a tagsági viszony sértetlenül fennáll. Nem lehet. Ez ügyben a TOT többször is megkereste már a Pénzügyminisztériumot, de sajnos, eddig még eredménytelenül. A szövetkezeti parasztság — objektív okokból — még nem tudhat fölmutatni annyi szolgálati évet a nyugdíj megállapításához, mint a munkások, alkalmazottak. Ezért is kevesebb a nyugdíja. | Most áprilistól a tot saját hatáskörében bírálhatja el a különlegesen rászorulók esetében a kivételes nyugellátás lehetőségét. Megnőtt tehát a szociális bizottságok szerepe, melyeknek tagjai fölkutathatják és a területi szövetségeken keresztül jelezhetik e súlyos anyagi helyzetben levő tagok létezését. A munkabizottság tagjai megegyeztek abban, hogy az elhangzottakról — s azt konkrét tapasztalatokkal kiegészítő hozzászólásokról, köztük Kovács Lászlónak, a kartali Petőfi Tsz elnökének véleményéről — írásos emlékeztetőt küldenek a HNF OT titkárságának és a TOT-nak, abban a reményben, hogy a szóban forgó indokolatlan különbségek, hátrányos helyzetek mielőbb megszűnnek. B. 1. Megtalálták a helyes utat Áz idén sem adják alább Gazdálkodni, soha sem volt könnyű feladat. Hiszen az emberi akaratba r férrfiSSZét is beleszól. E mellé társulnak újabban a megváltozott gazdasági körülmények, amire sok helyen — sokat hivatkoznak mostanság. Épp ezért volt meglepő, hogy Tápiószentmár- ionban szinte alig esett szó a szabályozó rendszer, valamint az áremelkedések negatív hatásáról. Azon kevesek közé tartoznak, akik soha olyan jó esztendőt, mint a tavalyi, még nem zártak. A növénytermesztési főágazat árbevétele 1981- hez képest 12 százalékkal, a tervhez viszonyítva pedig 17 százalékkal növekedett tavaly. Ez csaknem 14 millió forint többlet árbevételt hozott, miközben az értékesítés szűkített önköltsége két és fél millió forinttal csökkent. Ekkora ugrást, nem sok gazdaság mondhat magáénak. Sokakban talán megfogalmazódik a kérdés: célként minimális gazdasági programmal indultak? Kár lenne találgatni, tény: nagyon tudatos, a részletekkel is számoló munka eredménye az, amiben egy kicsit az időjárás is segített. A növénytermesztés mellett nem maradt el az állattenyész tés sem. A tehenenkénti tejtermelés ma már meghaladja a 4 ezer 600 litert. Ennél is fontosabb, hogy 1 liter tej előállítási költsége 5 forint 40 fillér. A marhahizlalásban a 90 tonnás súlygyarapodást 30 százalékkal túlteljesítették. Á húsmarha-ágazat ,2,6 millió forinttal teljesítette túl nyereségtervét. A sertéságazaton a két új sertéshizlalda lendített sokat. Igaz, az árbevételi tervet nem teljesítették, de a költségmegtakarítással 576 ezer forint nyereséget könyvelhetett el az ágazat. Az ismert értékesítési nehézségek folytán csak a juhászaira fizetett rá a gazdaság. Az ipari és kereskedelmi tevékenységben a tervezetthez képest, csaknem tízmillió forinttal növekedett az árbevétel. Az innét származó nyereséget az alaptevékenység továbbfejlesztésére fordítják. Nagy súlyt helyeznek a háztáji integrálására is. Tavaly több mint 250 tonna szőlőt, csaknem 200 tonna sertést vásároltak fel a háztájiból. Természetesen ehhez lucernaterületet, kaszálót, legelőt, álomszalmát adnak a tagságnak. Jutott pénz beruházásokra is. Határidőre elkészítették a 600 férőhelyes sertéshizlaldát, korszerűsítettek több mint 130 hektár szőlőültetvényt. A szövetkezet tagsága az Idén sem adja alább, jelenleg biztató képet mutat a határ, így minden remény megvan arra. hogy az idei esztendő sem lesz rosszabb a tavalyinál, B. Z. Egyházak a leszerelésért Kedden megkezdte munkáját Budapesten a Keresztyén Békekonferencia leszerelési konzultációja, amelynek fő témája: A fegyverkezés új szakasza — vagy első lépések a leszerelés felé? Mit tehetnek az egyházak a leszerelés érdekében? A vendéglátó hazai egyházak nevében — amelyek is alapító tagjai a Keresztyén Békekonferenciának — Bariba Tibor püspök, a református egy ház zsinatának és a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának elnöke köszöntötte a konzultáció résztvevőit: a több mint 150 vezető egyházi személyiséget, akik Európából, az Amerikai Egyesült Államokból és Kanadából érkeztek hazánkba; a Keresztyén Békekonferencia elnökségének afrikai, ázsiai és latin-amerikai tagjait, 8 egyházi világ- szervezet, valamint a nyugateurópai és észak-amerikai békemozgalmak jelenlevő képviselőit. Az ünnepélyes megnyitó ülésen megjelentek a magyarországi egyházak vezetői, ott volt továbbá Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Sarkadi Nagy Barna, az Országos Béketanács főtitkára. A plenáris üléseken kívül a konzultáció három munkacsoportban is folyik. A konzultáció pénteken a munkacsoportok jelentéseit, a tanácskozás eredményeit rögzítő dokumentum és a záróközlemény elfogadásával ér véget.
