Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-24 / 121. szám
4 1983. MÁJUS 24., KEDD Közös írásbeli A Érettségi és felvételi Hétfőn országszerte megkezdődtek a közös írásbeli érettségi-felvételi vizsgák. Az egyetemekre, főiskolákra pályázók közül mintegy 17 ezren írnak dolgozatot matematikából; egymástól eltérő feladatokat kapnak a műszaki jellegű felsőoktatási intézményekbe és a gazdasági főiskolákra, illetve a közgazdasági egyetemre jelentkezők. Fizikából csaknem 20 ezren teszik próbára tudásukat, e tárgy esetében is kétféle feladatlap készült: az egyik a műszaki egyetemekre, főiskolákra, a másik az orvosi egyetemekre pályázóknak. Megközelítőleg hétezren adnak számot felkészültségükről biológiából — más és más dolgozatot írnak az agrárjellegű intézményekbe, illetve az orvosi egyetemekre jelentkezők — s mintegy háromezren élnek a közös írásbeli érettségi-felvételi lehetőségével kémiából. Vidéken a most végző diákok az iskolájuk, a már régebben érettségizettek a lakóhelyük szerinti megyeszékhelyen tesznek próbát; a budapestiek pedig a fővárosban kijelölt felsőoktatási intézményekben, illetve középiskolákban vetik papírra feladat- megoldásaikat. Akik két tárgyból írnak közös írásbeli érettségi-felvételit, azok ma, kedden újra elfoglalják helyüket az iskolapadban, hogy számot adjanak tudásukról. A többi tantárgyból június 23-án kezdődnek az írásbeli felvételikBizonyítottak Már tizenharmadik alkalommal hirdette meg az ország valameny- nyi általános és középiskolás tanulójának a Magyar Mezőgazda- sági Múzeum a Mezőgazdaság diákszemmel című pályázatot. Ennek keretében dolgozatokban, vagy képzőművészeti alkotásokban vallhatnak arról a fiatalok, hogy mit jelent számukra a mezőgazdasági munka. Megszokhattuk már, hogy a Pest megyei általános és középiskolások képviselői is ott vannak a nemes versenyben. Az idén a Korábbinál is több pályamunka érkezett a múzeumba az ország minden részéből. Meglepetéssel a Pest megyei középiskolások szolgáltak; mindössze két pályamunkát küldtek be. Annál szebben szerepeltek az általános iskolások. A gyáli Ady Endre utcai iskola képzőművészcsoportja. a Fóti Gyermekváros és a túrái általános iskola kis alkotói a csoportos pályázatokon egyaránt a díjazottak között voltak. Elismerést érdemel a ceglédi Földváry iskola diákjainak szereplése. Pákozdi Sándor dolgozata, a kisállattenyésztés jelentőségéről, első díjas lett. A kertészeti termesztésről írt Erdélyi Gabriella díjnyertes dolgozatot. A jutalma- zottak között van Jónás Andrea, Varga Ildikó és Csóka Erika is. Nemzetiségi nap Dunaharasztin Az örökség nem megy feledésbe A péceli ismétlődő randevú Képzés a jobb munka érdekében Hogy mi, olvasók milyen közérzettel távozunk a könyvtárakból, az a gyűjtemény állománya és felszereltsége mellett — legalább ennyire — függ a bibliotékák vezetőitől. Ezeknek a népművelőknek a képességétől, képzettségétől kap végső meghatározást a könyvellátottság színvonala. S bizony, ha a statisztikai adatokból indulunk ki, akkor semmi okunk az elégedettségre, hiszen meglehetősen sok még a képesítés nélküli könyvtáros, illetve a klubkönyvtáros. Bár arányuk Pest megyében sem rosszabb az országos átlagnál. A megyei művelődési központ és könyvtár vezetői mindent megtesznek, hogy alapszintű és továbbképző tanfolyamokon bővítsék a könyvek gazdáinak ismereteit. Elvek és tények Immár évek óta hagyomány, hogy Pécelen, a megyei továbbképző központban megrendezik az alapfokú könyvtárosi tanfolyamot Az idén éppen a múlt hét végén fejeződött be ez a képzési forma. Volt benne annyi újdonság is, hogy ezúttal egy időben rendezték meg a klubkönyvtárvezetők és a könyvtárosok oktatását. Fele-fele arányban, összesen negyven- ketten töltöttek egy hetet Pécelen. Míg a könyvtárosok teljesen képzetlenek voltak, a klubkönyvtárvezetők egy részének már volt szakképesítése. A megye közművelődését isnjerők bizonnyal egyetértenek abyan, hogy nagyon sok olyan téma található, amely mind a két csoport részére tartogat újat Ezért voltak közös előadások, így például A magyar közművelődés helyzete és időszerű feladatai, a Gyermek- könyvtáii munka, olvasóvá nevelés az általános iskolákban — ez utóbbi témát gyakorlati foglalkozásokkal is összekötötték. Ugyancsak közös foglalkozás volt a könyvtárosok fóruma. A péceli tanfolyam legnagyobb értéke abban van, hogy elkerült minden elméleties- kedést, nem akart egy percig sem elszakadni a praktikus problémáktól. Az alapfokú könyvtári kiképzésben helyet kapott o gyűjteménygyarapítás; az időszaki kiadványok beszerzése, a könyvtárellátás bonyolítása, a katalóguskészítés, s mindezek mellett olyan speciális kérdések is, mint a nemzetiségi. illetve a cigánykönyvtárak működtetésének problémái. A klubkönyvtárosok többek között foglalkoztak a helytörténeti munkával, az ismeret- terjesztés szerepével és a különböző társadalmi rétegek kulturális ellátottságával. Alkotó szintézis A tanfolyamokra sikerült kitűnő vendégelőadókat is meghívni, így például Arató Antalt, a Könyvtár Módszertani Központ vezető munkatársát, Hámori Lásziónét, az Országos Közművelődési Tanács helyettes titkárát és Verseg Ilonát, a Népművelési Intézet főelőadóját. Az elhangzottak, illetve a konzultációk elsősorban a tennivalók, a feladatok oldaláról közelítettek a témákhoz. — A könyvtárosok alapfokú képzését sajnos minden évben meg kell ismételnünk — mondta Veres János, a megyei művelődési központ csoportvezetője. — Azért kell hozzátennem, hogy sajnos, mert minden évben újratermelődik a képzetlenek aránya. Meglehetősen nagy a fluktuáció, a képzettek eltávoznak a megyéből, s helyettük csak egészen kezdőket tudunk felvenni. Tehát ezen a tanfolyamon mi elsősorban a könyvtárosság gyakorlatát vagyunk kénytelenek továbbadni, s alig jut idő a munka tartalmi vonatkozásainak magyarázatára. — A klubkönyvtárosoknál elsődlegesnek érezzük a szemléletformálást — kapcsolódott a beszélgetésbe Várady Géza, a megyei művelődési központ osztályvezetője. — Tapasztalatunk, hogy az érdeklődésük, képzettségük szerint klubkönyvtárosaink általában két irányban ténykednek: vagy a könyvtári tevékenységet részesítik előnyben, vágy a művelődési házi funkciókat. A jó természetesen az volna, hogy a főleg kisközségekben működő klubkönyvtárak vezetői képesek legyenek létrehozni a szintézist, az egyensúlyt. a két terület között. — Hitem szerint a klubkönyvtár legfontosabb feladata jelenleg az, hogy az emberek mindennapi életéhez, munkájához, életkörülményeihez kapcsolódjon, tehát a hétköznapi kultúra erősítését segítse — vélte Dóka Sándorné, a szentlőrinckátái klubkönyvtár vezetője. — Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy jó kapcsolatot tudjunk kialakítani a község oktatási intézményeivel, illetve társadalmi szervezeteivel. Ezt a problémát érintettem a könyvtárosok fórumán is. Emlékeztető sorok — Mindössze fél éve dolgozom könyvtárban, érettségi bizonyítvánnyal a zsebemben — mondta Denk Ibolya, a pi- lisvörösvári gyűjteményből. — Nekem valóban minden részletében újat mondott a péceli tanfolyam. Egy-egy tanfolyamnál mindig felmerül a kérdés: o feledhető, szóban elhangzottakon kívül mit visznek haza magukkal a hallgatók. Az alapfokú könyvtárosi képzésben akad egyetlen tankönyv, a klubikönyvtárosoknál viszont semmi. Ráadásul ez utóbbi területen még az intézményi működés módszertana sem kidolgozott. Ezért éreznénk nagyon hasznosnak, ha az elhangzott előadásokból a megyei művelődési központ vezetői kiadványt szerkesztenének, s ezt megküldenék a tanfolyam résztvevőinek is. Kriszt György A taksonyl gyerekek Járják a susztertáncot A tikkasztó hőségben játszadozik a szél. Megemeli, fellebbenti a súlyos vásznakat, a nap utat talál a réseken át. Letapogatja a sátortetők alatt védelmet kereső árusok portékáit. Népművészek kínálják munkáikat a dunaharaszti művelődési otthon előtt, a német nemzetiségi nap alkalmából. Kora délután jönnek az érdeklődők. Meg-megállnak a standoknál, nemigen vásárolnak, inkább csak bámészkodnak. Látnivaló pedig akad bőven. Emitt kiskosár, nagykosár, táskahegyek, amott feketére égetett agyagkorsók, kancsók, edények. Nem mesz- sze könnyű, hímzett ruhákat, kötényeket fodroz a szellő, mindjárt mellettük színes szőttest, papucsot árulnak. A szíjgyártónál nehéz, fekete nyereg is kapható. Vásárral fűszerezve Eled a művelődési ház Is. Izgatott gyerekek készülődnek , a fellépésre. A leánykák arca festéktől piroslik, a pillákra sötét máz kerül. Avatott kezek igazgatják a hajtincseket összefogó masnit, jut még egy simítás a ruha fodraira is. — Immár tizenkét esztendeje minden tavasszal megrendezzük a nemzetiségi napot — mondja forgalmas irodájában Gurján József igazgató. — A mostani annyiban jelent újdonságot, hogy első ízben fűszerezzük kirakodóvásárral. Az ilyen összejövetelek megfelelő alkalmat kínálnak a falu német ajkú lakosságának a haTv-figyblő' Ki mit tud? Egyre-másra olvashatjuk a különféle stáblistákon, hogy az éppen lepergetett műsornak ki volt az úgynevezett látványtervezője. Tehát az az illető, aki a produkciót képzőművészetileg összefogta, kereteit csinosította, hátterét megformálta. Afféle széptant kapitányként dirigál a többi dirigens között. Gondolná az ember, hogy egy olyan, évtizedek óta népszerű vetélkedő, mint a Ki mit tud? is megkapja a maga látványtervezőjét, hiszen nagy vállalkozás ez, a legnagyobbak közül való. De hát a néző remél, a televízió dönt, és a most emlegetett hölgy avagy férfiú közreműködése elmaradt. Díszlettervezője ugyan van ennek az ifjúsági tehetség-' mustrának, ám az ő figyelme úgy látszik csak arra terjedt ki, hogy mi kerüljön az Al- mássy téri új művelődési palota színpadára, arra azonban már nem, hogy mi lógjon a szereplők feje fölött. Ha ugyanis intézkedési körét a nevezett épület említett tájára is kiterjeszti, akkor bizonyára parancsot ad arra, hogy a versengés emblémáját leszedjék, és egy másik jelvényfélével cseréljék ki. Egyrészt azért, mert azt ismeretlen kezek az utóbbi idők egyik legstílustalanabb, legötlettele- nebb betűgrafikájaként barkácsolták össze, másrészt meg azért, mert nyelvtanilag is helytelen, hiszen a Ki mit tud szóhármasának végéről hiányzik a kérdőjel. Félmunka ez a lebegvény, úgy ahogy van. Már elnézést ezért a hosszas tűnődésért, de végignézve a vetélkedő első jelentkezését, óhatatlanul valami jelképisé- get látunk ebben a föliratban. Azt kell észrevételeznünk, hogy amint ez a színpadrész is csak felében-harmadában készült el, ugyanúgy maga a válogató sem adja azt, amire az élő adásokra kiéhezett, valamint a régi Ki mit tud?-ok- ba beleszerelmesedett előfizetők okkal-joggal vágyakoznak. Futó benyomásokról és nem alaposabb tapasztalatokról lévén szó, egyelőre csak találgatni lehet. Föltételezni például azt, hogy hiába volt a hírek szerint rekordjelentke- zés, a mennyiség nem váltott át minőségbe. Ha ugyanis átváltott volna, akkor ebbe a legelső rostálásba is belekerült volna legalább egy olyan műsorszám, amely eredetiségével, előadójának valamiféle hason- líthatatlan egyszeriségével megdobogtatja a szíveket. Ilyen produkciónak azonban nem tapsolhattunk. Szintén elüt elődeitől a zsűri is. Nem annyira összetételében, mint inkább abban, hogy most hiányozni látszik a korábban oly dicséretes együtthevülés, a felfedezés vágya. Kellene ezt éreznünk még akkor is, ha sajnálatos módon oly kevés a felfedeznivaló. Ami pedig a kedves új műsorvezetőt, Gálvölgyi Jánost, illeti, hát ő sem mutatkozott be úgy, mint egy mindentudó showman. Lámpaláz fékezte, tévedgetett is. Bizony, bele kell még ebbe a mesterségbe tanulnia. Száz szónak is egy a vége: többet is, mást is vártunk. A néző bizodalma azonban végtelen, és hadd higgyük azt, hogy a legközelebbi elődöntőn minden más lesz. Szülőföldem. Juhász Ferenc jelent meg a Szülőföldem című remek sorozat főszereplőjeként vasárnap késő este a képernyőn. Akik az ő hömpölygő, áradó folyók módjára tovazúduló verseit ismerik, bizonyára kellemes meglepetéssel nyugtázták, hogy mily hétköznapian kedves és közvetlen tud lenni szűkebb környezetében Bia Kossuth-díjas költővé, főszerkesztővé lett, s jelenkori irodalmunk egyik legmarkánsabb tehetségeként tisztelt fia. A lehető iegreme- kebb kalauzként járta be ifjúságának színterét abban a pillanatként tovaröppenő egy órában. Ahogyan pedig édesanyjával idézgette a múltat, arra a párbeszédre aligha lehet illendően tisztelgő jelzőket találni... Akácz László Egy perccel a fellépés előtt: jár » fésű, készül a frizura gyományok felelevenítésére, ápolására, és jó arra is, hogy mind több ember, elsősorban a fiatalok érdeklődését felkeltse. Társadalmi megbecsülés A művelődési ház ezen kívül is számos nemzetiségi programnak ad otthont. Rendszeresen tartunk sváb bálokat, minden hónap első vasárnapján pedig sördélutánon folyik a diskurzus. Van nemzetiségi táncegyüttesünk, amelyik rendszerint telt ház előtt játszik. — Jó érzés részt venni ezeken a rendezvényeken — mondja Kerner Ferenc, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének főmunkatársa. — A tapasztalatok azt mutatják, hogy a programok mindenütt nagy tömegeket vonzanak. Ez jelzi az örökség vállalásának igényét, és azt is, hogy erre adottak a lehetőségek. A nemzetiségi napok tovább erősítik azt a megbecsülést, amelyet a társadalom táplál irántunk a mindennapokon. Ritmusra koppanó A nagyteremben minden hely foglalt. Végre szétszalad a függöny, fényben fürdik a színpad, szól a sramli. Bájosan esetlen apró lányok billegnek a zenére, tapsot aratva a közönségtől. Majd biztos lábú, ügyes táncosok, az együttesek következnek. Hagyományőrző ruhák, lépések. Könnyedén pörögnek, forognak, hajladoznak, ritmusra koppannak a cipők, dobbannak a csizmák. Zizegve, suhogva szállnak a harangszoknyák. Gyorsan peregnek a számok, a percek észrevétlen. A hangulat emelkedik, de még nincs vége. Most kezdődik csak a sváb bál, igazi vidám mulatság, egészen hajnalig. Kövess László Suhognak a szoknyák, koppannak a cipők. A színpadon a haraszti nemzetiségi együttes dunaA kirakodóvásár legszebb darabjai: máz nélküli, feketére égetei agyagvázák, korsók Erdősi Ágnes felvétele
