Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-22 / 120. szám
1983. MÄJUS 22., VASÄRNAP 3 v/ŐWííp Hét végén a BHV-n A nagyközönségé a vásárváros Pest megyei kiállítók népszerű termékei Szebbnél-szebb prospektusokat gyűjtő gyerekek hada, sült kolbász illata, szoros csoportok a működő gépek, videó- ernyők előtt — ez a kép fogadta a Budapesti Nemzetközi Vásár szombati látogatóját, a nap bármely órájában lépett is be a kőbányai vásárváros kapuján, A szombat ugyanis a nagyközönségé volt, akárcsak a mai nap. A beruházási javak 77. seregszemléjén elsősorban szőkébb pátriánk, Pest megye vállalatainak, szövetkezeteinek standjait kerestük fel. Elégedettek lehettek a törökbálinti Mechanikai Müvek kiállítói. Sokan időztek az új benzineskannák, a szerszámosládák és a festékszórók előtt, néhányan még a szekrény nagyságú elektromos berendezés felől is tüzetesebben érdeklődtek. A .gödöllői Árammérőgyár BNV- díjat nyert fogyasztásmérő készüléke — mint azt az egyik feltaláló, Zmák Mihály elmondta — inkább a szakembereket vonzotta. Az előző napokban svéd, brazil képviselők kértek részletesebb információkat. Valószínűleg kevesen vették észre a váci Híradástechnikai Anyagok Gyára szerény, ám annál fontosabb tablóját. Fontos, mert a doboznyi fénycsőelőtét szintén díjat érdemelt. Az ikladi Ipari Műszergyár területe annál látványosabb és elegánsabb; az új típusú, BNV-díjas motorcsalád mellett sokan érdeklődtek a kerti kisgépek, s nem utolsósorban a tetszetős, új Margaréta asztali ventillátor iránt. Népszerűnek bizonyul a budaörsi Boscoop, Aircomp elnevezésű személyi számítógépe, A nagytudású, ám kicsiny Az ikladi Ipari Műszergyár motor, ventillátor és fűnyíró kollekciója előtt mindig sok érdeklődő álldogált. Barcza Zsolt felvétele dobozokhoz alig lehet hozzáférni, mindenki szívesen nyomogatja a gombokat, varázsolja elő az érdekes ábrákat. A járműipari szabadterületen a megszokott nyüzsgés — talán ez az a terület, amihez egy kicsit mindenki ért. A Rába teherautók, Ikarus autóbuszok és a külföldi speciális gépek mellett — immár évek óta — ott van a Csepel Autógyár mezőgazdasági teherautócsaládjának néhány tagja, kibővítve egy újdonsággal; a tűzoltókocsival. A pavilon melletti bejáratnál a szigethalmiak büszkesége, a díjat nyert, bonyolult szerkezető osztómű fogadja a vendégeket. Ugyancsak a szabadtéren, az építőipari részen áll a kiskunlach ' zi ÉGSZÖV összecsukható hűtőháza, távolabb a váci Hajógyár különböző konténerei, a Pevdi pavilonja az ajtókkal, szerelvényekkel, ablakokkal. Szombaton nem volt említésre érdemes szakmai esemény a BNV-n. A nagyközönség mérte fel hazánk és a világ iparának teljesítőképességét. K. T. Fórum fiataloknak Politikai közélet, beilleszkedés A KISZ Központi Bizottsága értelmiségi fiatalok tanácsának 5. országos értekezlete szombaton Siófokon befejezte munkáját. A háromnapos tanácskozáson a tanács és 9 munkabizottságának tagjai tájékozódtak társadalmi és gazdasági rendszerünk időszerű kérdéseiről, valamint a nemzetközi helyzet alakulásának a szocialista társadalmak fejlődésére gyakorolt hatásáról. Az országos értekezleten részt vett Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az MSZMP KB titkára, aki fórum keretében válaszolt a fiatal értelmiségi szakemberek kérdéseire. A felnövekvő nemzedék politikai, közéleti beilleszkedésének gondjairól, az ifjúsági szövetség aktuális feladatairól Fejti György, a KISZ KB első titkára tartott előadást. Csikós-Nagy Béla, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke, Kulcsár Kálmán, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese és Pulai Miklós, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese a gazdasági reform továbbfejlesztéséről tartott konzultációt a résztvevőknek. Tízesztendős az FMKT-mozgalom Vetélkedő az LSZV-ben Immár tízesztendős múltra tekinthet vissza a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsának tevékenysége, a budakalászi Lenfonó- és Szövőgyárban. Az eltelt évtized bizonyította, hogy a fiatalok e szervezete képes hasznos célokért mozgósíI tani tagjait, s ezzel nagy segítséget nyújtanak a gazdasági Béke brigád a meóban Ha a tűnek, fonálnak dolga akad I dúltam Papp Antalnéhoz, aki kilencéves megszakítással ösz- szesen huszonegy éve dolgozik ennél az asztalnál: — Ha az anyag jó minőségű ugyan, de nem éri el a szükséges méretet, rövidebb a végnél, akkor kilós áruként adjuk el. A selejtes végeket visszaküldjük a szövődébe. — Haragosunk is akad, mondván, túl szigorúak vagyunk. Mi lennénk a legboldogabbak, ha hozzánk már csak exportképes áru jönne. Jobb, ha mi küldjük vissza, mintha a vevő reklamál — szólt közbe a brigádvezető. Egy fiatalasszony lépett hozzánk, Tarczali Gézáné — búcsúzni jött. Súlyos beteg édesanyját kell ápolnia, ezért otthon marad. Kieső keresetét bedolgozással pótolja majd. — Ha a szükség nem diktálna, nem hagynám itt a brigádot! — mondja. — Gyere vissza, mindig szívesen látunk — búcsúztatták a munkatársai. — Mi azokat is brigádtagnak tekintjük, akik pillanatnyilag gyesen vannak, vagy már nyugdíjasok, esetleg egyéb okok miatt maradnak otthon. Tartjuk velük a kapcsolatot — mondja magyarázóan. Jövőre újra megpályázzuk Bendrin Iván az Innovatext mérnöke — azelőtt textilipari kutató — ott állt a minőségellenőrök mellett és velük együtt vizsgálta az asztalon levő bútorhuzat anyagot. — A kutató megváltozott neve más munkamódszert is jelent. Végigkísérjük a gyártási folyamatot a fonaltól a meó- zásig, mert csak úgy tudunk igazán segíteni, ha a helyszínen vagyunk. — Na kislányok, nyomjuk meg egy kicsit! — kiáltotta nevetve Bognárné és betolt egy hatalmas targoncát, amelyen magasan púpozódtak a vég vásznak. — Nem könnyű munka a mienk, egész nap állunk és az anyagot is nehéz forgatni, emelgetni. Van két fiunl^ akik kiszolgálnak minket, de ha nem győzik, mindannyian megtoljuk a targoncát is — mondta Csanda Istvánná. Azután leszedték a brigádvezető targoncájáról a bálákat és újra munkába mélyedtek. Bognárné elgondolkozva lapozgatta a teljesítményfüzetet: — Huszonkét éve vezetem a brigádot, azóta vagyunk együtt munkában, tanulásban, patronálásban és a szórakozásban. Sok mindent elértünk, de egy még nem sikerült, már két éve pályázunk a szakma kiváló brigádja címre. Az idén sem sikerült, de ez nem szegi a kedvünket. Talán jövőre meglesz. Seress Eszter vezetésnek a vállalati feladatok teljesítésében. Tegnap — a tizedik évforduló jegyeben — nagyszabású vetélkedőt rendeztek tíudaka- lászon, ahol fonó, szövő, kikészítő gépész és közgazdász szakmákDan mérték össze tudásukat a gyáregységekből érkezettek. Nem voltak könnyűek a kérdések, a tesztláp kitöltése után a szigorú zsűri előtt a gyakorlati fogások mellett elmeleti felkészültségükről is számot kellett adniuk a versenyzőknek. összesen nyolc- vanan álltak rajthoz, a legtöbben — mintegy negyedszázán — a szövő szakágban indultak. Délután a résztvevők számára rendezett fórumon Beck Tamás vezérigazgató válaszolt a feltett kérdésekre. Aktív véleménycsere bontakozott ki a fiatal szakemberek vállalaton belüli helyzetérő, az anyagi és erköcsi megbecsülésről, az FMKT helyéről, és szerepéről, majd ünnepélyes eredményhirdetést tartottak, ahol kiosztották a kiváló ifjú szakember, a szakma ifjú mestere címeket, valamint az Alkotó ifjúság-pályázat díjait. A tegnapi rendezvényre — mint azt Göndör Ilonától, a vállalat FMKT-elnökétől megtudtuk — meghívták atzokat a fiatalokat is. akik az elmúlt tíz esztendő alatt valamelyik szakmai versenyben az elsők között végeztek. A HÉT HÍRE BEGYEPESEDVE 0 A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa az idei feladatok végrehajtásának helyzetét tekintette át. ® Háromnapos országos közlekedési konferencia színhelye volt Szekszárd. ® A Hazafias Népfront Országos Tanácsa gazdaságpolitikai és pedagógiai munkabizottsága együttes ülésen tárgyalta meg az oktatásfejlesztés néhány kérdését. % A hét híre az is, hogy Kecskemét fogadta a szálastakarmány-termesztési tanácskozás résztvevőit. Tanítani nem kell az állatot legelni, ám azt tanulni kell, mi legyen a célszerű munka- megosztás ember és természet között a jószágot hizlaló szálas takarmányok termesztésében, a gyepek nevelésében, gondozásában. Ennek a fontos tudnivalónak az elsajátítása nem volt és ma sem mentesed végletektől. Hol amellett szólt a voks, ki az állatokkal a rétre, hol amellett, tapodtat se mozduljanak, degeszre tömött jászolból falatozzanak. Mint annyi másban, itt is zsákutcának bizonyultak a végletek, a járható irány a két véglet között lelhető meg, a célszerűség, az ésszerűség diktálta arányok kialakításában. Amire most már örvendetesen szaporodik a példák száma a megyében. Csupán lucernából harmincezer hektár a legutóbbi évek átlagában a vetésterület a megyében, amihez természetesen még társul a vörösherével, szarvaskereppel, őszi takarmánykeverékkel lefoglalt földek mennyisége is, valamint az a 66—69 ezer hektár, amelyet egy-egy esztendőben körébe von a gyepgazdálkodás. Pusztán az igénybe vett terület adatai is jelzik, nem mellékes feladatokat ölel fel mindaz, aminek végső megjelenési formája — laikus szemmel — á friss zöld takarmány vagy a széna az állatok előtt, bár persze a zöld takarmányban, a szénában egyaránt lehet természet növesztette, fillérbe sem kerülő fű, illetve vetőmagjával, öntözésével, gépi betakarításával 'a bankók vastag kötegét fölemésztő lucerna. Szó sincs tehát arról, bárki is venné a bátorságot, igenek, nemek osztásához. A rét igen, a lucerna nem? Vagy fordítva? Pontosan az a bökkenő, hogy az üzemi gyakorlat — és nem kevésbé a hivatalos megítélések mechanizmusa — sok esetben hajlik a végletességre, a fekete-fehér alapon történő mérlegelésre, bár mostanában már kevésbé, mint a hetvenes években. Mostanában ugyanis már bebizonyosodott, kizárólag termesztett takarmánnyal etetni, tartani a jószágot, a ráfizetések ráfizetése. A végletes gondolkodás és az ehhez igazodó cselekvés következményének kell betudnunk a sajnálatos tényt: a megyében az ötödik ötéves tervben a tervezettnél sokkal lassúbb volt a haladás a szá- lastakarmány-termelésben, a rét- és legelőgazdálkodásban. Ekkor még kevésbé hatott az a kényszer, amelyet 1981-ben és 1982-ben már tapasztalhattunk, s amely fölfedeztette a szálas takarmányok olcsóbb megtermelésének, valamint a legeltetésnek addig figyelmen kívül hagyott lehetőségeit. Ennek a kényszerű fölismerésnek a nem lebecsülhető haszna például a megyében — visszafogás után — a gyepeknék juttatott több műtrágya, ám az árak emelkedése ugyanakkor folyamatosan zsugorította az öntözött szálastakarmány- termő területeket, gyepeket. Az egy hektárra számított termésátlagok növekedése viszont arról tanúskodik, nagyobb figyelem jut a hosszú éveken át mellékesként kezelt szálas takarmányoknak, rétek, gyepek termésének, bár a szakemberek szerint a jelenlegi megyei átlagok — hektáronként 1200—1300 kilogramm — messze vannak a csúcstól, mert például intenzív gyepgazdálkodással ennek a háromszorosa is elérhető. Tévés irányba Indulnánk el, ha azt hinnők, némely begyepesedett gondolkodású fej teremti az akadályokat, okozza a lassú haladást. Van jele maradi gondolkodásnak is, óm annak szintén, hogy a lucerna és más termesztett növények szénakazlai tövében éppúgy, mint a legelők zöld asztalán, a gyepek adta fűszéna halmainál ott lelhetjük a termelési szokások, eszközök, agrotechnoló- giák és -technikák erősen begyepesedett rendszerét. Ez a begyepesedett rendszer volt az oka hosszú időn át a megyében a juhtenyésztés lebecsülésének — ma itt is örvendetesek a változások —, s oka volt a vitáknak arról, van-e egyáltalán jogosultsága a legeltetéssel kombinált takarmányozásnak, hiszen ez ellenkezni látszott az intenzív tartás technológiájának sok elemével. Ma a gondolkodásbeli, termeléstechnológiai ősgyepek feltörésénél tartunk. Sok ekefej elkopik még, mire a végére jutunk... Mészáros Ottó Fa alilakok, alfák helyett: műanyag A felirat még régi, az üzem új A KAPU FÖLÖTT még ez a felirat áll: PEVDI, Faipari Gyáregység. Tavaly, ha részben is. de utalt még az elnevezés az üzem tevékenységére. Idén befejező szakaszához érkezett az átállás, ötödik esztendejébe lépett a műanyag nyílászárók gyártása, kiszorítva a fa ablakokat, ajtókat. Mindez még nem jelenti azt, hogy az üzem kiállta a termékváltás próbáját. A tavalyihoz képest tízmillió forinttal még növelniük is kell a termelést. Mintegy hatvanmillió forint értékű faipari termelést kell helyettesíteni, s ez csak két műszakban lehetséges az eddigi eggyel szemben. A gyáregység vezetői úgy ítélik. ha ez az esztendő sikerül, akkor csatát nyertek. Ha arra gondolok, hogy a magánépítkezők egyre gyarapodó tábora még mindig szívesebben vásárol fa nyílászárókat, akkor nem látom tisztán az átállás hasznát. A gyáregységnek biztos piaca is volt, a Budapest-környéki TÜZÉP értékesítette termékeiket. Az érvek azonban eloszlatják a látszatot. A faalapanyag-elló- .tás sok kívánnivalót hagyott maga után, a minőséggel is sok gond volt. Lényegesen hosszabb volt a feldolgozási folyamat, munkaigényesebb a késztermék. S ráadásul nem is 3 legkorszerűbb típusokat gyártották Solymáron. S mindezekkel a hátrányokkal szemben ott a műanyag nyílászárók számtalan előnye. A készen kapott idomokból csak össze kell szerelni a különböző ablakokat, ajtókat Az energiatakarékossági kö vetelményeknek is ezek a típusok felelnek meg legjobban. S lassan-lassan bővül a piac is, keresettebbek lesznek ezek az áruk. Éppen ez tette lehetővé a teljes átállást. Ebben az évben már a solymári gyár szállítja az ablakokat, ajtókat a 43-as ÁÉV 1. számú házgyárának, ami 15 ezer négyzetméteres rendelést jelent. A gyáregység terve 1983- ra 40 ezer négyzetméter, amit később egészen 100 ezer négyzetméterig szerenének fölfuttatni. A műanyag nyílászárók széles körű elterjedését ugyanaz az idegenkedés és megszokás akadályozza, mint a korszerű falazóblokkokét. A kisiparosok nem szívesen dolgoznak vele. Amíg egy fa ajtó- vagy ablaktokot hozzá lehetett igazítani a fal nyílásához, ezt a műanyaggal nem lehet megtenni. Sokkal pontosabb precízebb munkát követel az iparostól. Kezdetben természetesen a gyár dolgozói is kétkedve fogadták az új anyagot. Képzeljünk el egy vérbeli, szakmáját és az anyagot szerető asztalost, akinek műanyaggal kell dolgoznia. Nem mintha szakértelmére kevesebb szükség lenne, sőt. A fokozott pontosság, precízség már az összeszerelésre is érvényes, az asztalosok tudására tehát szükség van. Lassan oldódik az idegenkedés, megszokják az emberek az új munkát: amíg kezdetben még ' átlagosan négy óra kellett egy négyzetméter műanyag nyílászáró gyártásához, addig ez az idő ma. 1.2 óra. A FELIRAT MÉG a régi a gyárkapun. De belül már egy teljesen új üzem működik, korszerű, a kor követelményeinek jobban megfelelő termékeket gyártanak. S ez az elsődleges, bár a vállalaton belül már kiírtak egy pályázatot a solymári gyáregység új nevének kitalálására. M. N. P. jj Mennyi tarkamintás vá- J i ^ szón! A hatalmas, csarnok- 11 ^ nak is beillő teremben, : ^ hosszú pultokon, mint a hí- I ^ mcs mezőn, annyi a kelmé- ^ re nyomott százszínű virág, í Könnyű fehér függönyvé- . é gek és köztük mintha csak ^ a szemet akarnák pihentet- ^ ni, nyersszínű vásznak gön- ^ gyölegei. A többi műhely- ^ bői nem hallatszik ide az ^ egyenletes gépzúgás, a Len- í fonó és Szövőipari Vállalat, « Budakalászi Gyáregységé- í nek minőségellenőrző rész- % legében csend honol. Gya- ^ korlott asszonykezek sze- ^ dik szét a végeket, párban ^ dolgoznak a pult két olda- ^ Ián. Tizenhat asszony a Bé- { ke brigád, ötször nyerte el | a vállalat kiváló brigádja '/ címet. Egy szempár kevés — A gyáregység valameny- nyi termékét mi ellenőrizzük. A legtöbb áru exportra megy, a Szovjetuniótól Libanonig, Ausztráliától Máltáig, a Kanári szigetekig rengeteg helyre szállítunk. Gondosan kell me- ózni, mert a megrendelők igényesek és nekünk sem mindegy a vállalat jó híre, — mondta Bognár Mihályné brigádvezető. — Melyek a leggyakoribb hibák? Erre a kérdésre már Gille Gáborné, alapító brigádtag válaszol. Három színnel jelöljük a hibákat. A zöld jelenti a legkisebb. a piros a közepes, a sárga pedig a nagyobb hibákat. Ezek az osztályos áruk: egytől négyig soroljuk. Ami ezen kívül van, az lehet kilós áru vagy selejt. A leggyakoribb a hibás szövés, ez sokféle lehet. Egy szemoár nem elég, ha négy szemünk lenne, még akkor is elnézhetnénk valamit. Ne a vevő reklamáljon — Mi a különbség a kilós áru és a selejt között? — for-