Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

1983. MÁJUS 1., VASÁRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP 3 Haféríds előtt készül eí az yzemériás Beruházás példátlan tempóban óriási daruk, szinte megállás nélkül jövő-menő irdat­lan szállítójárművek, magasba szökő beton vasszerkeze­tek, tornyokként felmagasló tartályok és acélhengerek. Egy kívülálló számára is impozáns az az építkezés, me­lyet Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalat terü­letén látni. Lenyűgözők a méretek, a felvonultatott technika, a szakemberek százainak értő és összehangolt munkája, melynek nyomán szemet gyönyörködteíőn for­málódik az új, a hazánkban egyedülálló kőolajíeldolgo- zó létesítmény. Nincs két esztendeje, hogy Magyarország első katali­tikus krakküzem ének megvalósításához hozzákezdtek. A mintegy 6 és fél milliárd forintos költséggel épülő óriás létesítményt valami szokatlan, a hazai gyakorlatban pél­dátlan vállalkozásként tartják számon máris, hiszen az elkészültével várható gazdasági előnyökön túl, magának a kivitelezésnek a határideje Is rövid. Magyarán: ter­vezőknek, beruházóknak, építőknek és szerelőknek olyan szervezettséggel, pontossággal és olyan ütemben kell munkálkodniuk, ami már a fejlett nyugat-európai országok beruházási tempójával, gyorsaságával mérhető. idő előrébb hozataláról be­szélnek már. Aminek jelen­tősége óriási, hiszen minden egyes hónap, nem kevesebb, mint 100 millió forint terme­lési eredményt jelentene. Ha a kitűzött határidő előtt három hónappal már üzemelne az új létesítmény, 300 millió fo­rinttal gyarapodna a vállalat, s természetesen a népgazda­ság. A gyorsaság titka Vajon sikerül-e? Nos, ez el­sősorban nagyberuházáson dolgozó vállalatokon múlik. Ezek közrül az egyik legna­gyobb szerepet vállaló cég a , Mélyépítő Vállalat. — Ami építőmunka volt a tizenkét létesítményből álló üzemcsoportnál — tájékoztat Réthelyi László főépítésvezető —, azt mind mi vállaltuk. Hogy számadattal Is érzékel­tessem, a hat és fél milliárd forintos beruházásból X mil­liárdos munka jutott, illetve jut nekünk. Eddig nagyon jól alakult minden: nemcsak tartani tudtuk a tervet, de túl j is teljesítettük, mintegy 10 I százalékkal, ami azt jelenti, ! hogy az építőipari készültség j eléri a 70—75 százalékot. S j ez a későbbiekre is igen ked- j vező hatással lesz, hiszen a j technológiai szereléseknek | semmiféle akadálya nincs, j — Mi a titka ennek a gyor­saságnak? — Első helyen említeném ■ a kísérleti bérgazdálkodási rendszer bevezetését. Egyértel- ! műén azt mondhatom, hogy j bevált, és nagyot lendített a munkán. Dolgozóink érdekel­tek anyagilag, tehát készség­gel vállalják a többíetrriün- kát a többletjövedelem remé­nyében. Mivel nyereségünk terhére annyit fizethetünk dol­gozóinknak, amennyit aka- i runk, nincs munkaszervezési ; és munkafegyelmi problé­mánk. Akad ugyan, aki évi 40 ezret, de olyan is, aki 130 ezer forintot keres meg. — Van azonban ennek a kí­sérleti bérezésnek egy hátul­ütője ... — Igen, s ezzel számolunk is. Ha a krakküzem, bárme­Havonta százmillió A kell kifejezés nagyon is hangsúlyos, több szempontból. A kőolajfeldolgozásban az el­múlt években igen nagy vál­tozások mentek végbe; míg korábban több mint 10 és fél millió tonna volt a feldolgo­zott kőölajmennyiség, az utóbbi években ez 8 és fél millióra esett vissza. Ezzel pár­huzamosan kőolajtermékek importja is csökkent mintegy 25 százalékkal. Ez a helyzet a kőolajfeldolgozó ipart igen szigorú és nagy felelősséggel járó egyensúlygazdálkodásra kényszerítette, hiszen az or­szág zavartalan ellátásának biztosítása mellett fokoznia kellett exportját is. elsősor­ban az úgynevezett nem ener­getikai termékekből. A legnagyobb gondot a fe­héráruk megtermelése okozta, ezen belül is a benziné, ami­ből az utóbbi esztendőkben egyre nagyobb hiány mutat­kozott. így aztán érthető, hogy a katalitikus krakküzem mielőbbi beindítása rendkívül fontos lett, hiszen ebben az üzemben a kénes fűtőolajat 80 százalékos hozammal lehet át­alakítani fehérárukká. Megépíteni, s mielőbb üzem­be állítani — ez volt tehát az a döntés, amikor másutt mérsékelték a beruházásokat —, melynek megvalósításán ma építő és szerelő vállalatok tucatjainak munkásai dolgoz­nak. S tegyük hozzá: dicsére­tes szervezettséggel és inten­zitással. A két esztendeje még csak tervekben létező krakk­üzem körvonalai már kiraj­zolódtak, s az elképzelés, mi­szerint jövő év júniusában az új kőolajfeidoigozó létesít­mény már megkezdheti a pró­baüzemet, kedvezően módo­sult: beruházók és kivitelezők az egyébként is rövid határ­Batalinas daruk toronymagas tar' tályokat emelnek az üzemi blokk betonvázára S lyik kivitelező vállalat hibá- I jából nem készül el határidő­re, az évközben kifizetett többletbérek visszamenőlege­sen megterhelik valamennyi vállalat nyereségét, s évekre elúsztatják, vagy tönkre is te­hetik egyik-másik céget A kivitelezők jutalma Helyükre kerülnek a vas­berendezések és acél­vényszerűen érvényre kell jutnia a keresetek­ben is. A Minisztertanács és a SZOT a munkahelyi demokrácia egyes kérdéseiről szóló új hatá­rozata minden eddigieknél nagyobb önálló­ságot ad az egyes kollektíváknak. A mun­kahelyi demokrácia fórumainak fontos sze­repe van a vállalati és egyéni érdekek egyez­tetésében, segíti a dolgozók kezdeményező készségének kibontakoztatását, javaslatainak hasznosítását. Ezen túl, ebben a nehezebbé váló időszakban politikai jelentősége van a nyílt és őszinte eszmecserének, amelyben va­lamennyi feszítő gondunkat feltárhatjuk, és eközben megtaláljuk rájuk a megoldást! Eb­ben a demokratikus vitában a kis munka­helyek vezetőinek, a szakszervezeti alapszer­vezeteknek és a bizalmiaknak megkülönböz­tetett szerepük van. E fórumokat megillető jogosítványok közül sokban változott, fejlődött a véleményezési jog. Az év elejétől minden eddiginél széle­sebb körben gyakorolható a vezetők több éves tevékenységét — megbízatását, minősítését, kitüntetését, felmentését — érintő véleménye­zési jog. A múlt évi szociális tervek reális célokat határoztak meg. Bizonyítja ezt az, hogy a tervekben foglaltak — elsősorban az üzemi étkeztetéssel, a dolgozók szállításával, vala­mint az egyéb szociális juttatásokkal kap­csolatos előirányzatok — összességükben tel­jesültek. Az idei szociális tervek alapvető elve, hogy összhang legyen a gazdasági és szo­ciális tervek között. Érvényesüljön az idén is szakszervezetünk XXV. kongresszusának szelleme és határozata: „az élet- és munka- körülmények alakulásának elengedhetetlen fontos része a dolgozókról való állandó szo­ciális gondoskodás, az egészséges és bizton­ságos munkakörülmények folyamatos javí­tása ...” Szakszervezetünk csaknem 400 ezer szer­vezett mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi dolgozó törvényes képviselője. Itt nemcsak hatalmas létszámról, hanem sokféle egyéni probléma, személyes gond megoldásáról is szó van. Szakszervezetünk mindig arra töre­kedett, hogy a munkahelyeken kirobbanó, olykor szükségszerű emberi konfliktusok, kisebb-nagyobb emberi sérülések igazságo­san, megnyugtatóan oldódjanak meg! E fel­adatunk érvényesítése másfajta tennivalót is magában rejt, mégpedig azt, hogy közremű­ködésünk is elősegítse a jó munkahelyi lég­kör, a hatékonyabb munka és munkamorál megteremtését. Számunkra elsődleges a dolgozók jogainak képviselete. Azonban mindenféle konfliktus­ban határozottan leszögezzük, hogy az egyé­ni jogok érvényesítése egyúttal azt is jelenti, hogy valamennyi tagunktól, valamennyi szer­vezett dolgozótól többet várunk munkamo­rálban, közösségi feladatvállalásban, mint a szervezeten kívüliektől! Jogok önmagukban nem léteznek, mint ahogy csak kötelességek sem létezhetnek önmagukban. Azt kell meg­értetni, hogy a jogok és a kötelességek csak egységben foghatók fel, érdekvédelmi mun­ka csak ebből az alapállásból folytatható. Egy szemléletes példával szeretnék élni. A dolgozókat kiterjedt és sokoldalú munkavé­delmi gondoskodás illeti meg. Aki munkahe­lyén balesetet szenved, az bizton számíthat a szakszervezet segítségére. Azt azonban min­denkinek tudnia kell, hogy ezzel a védelmi joggal visszaélni nem lehet, nem kaphat vé­delmet például az a dolgozó, aki ittasság, sa­ját felelőtlensége miatt szenvedett balesetet. Az eltelt két és fél esztendő a munka je­gyében telt el, mégpedig úgy, hogy a meg­változott külgazdasági körülmények a koráb­biaknál magasabb színvonalú tevékenységet igényeltek valamennyiünktől. Ügy gondolom, hogy elkövetkezendő két és fél esztendő sem lesz könnyebb. inden időszakban munkát ad ágazatunk dolgozóinak a természet örök körfor­gása. Ezekben a hetekben az ősszel megkezdett mezei munkák folytatásá­ra irányul a fő figyelem, hiszen az ősz, a ta­vasz gondos munkája egyaránt betakarítás­kor kamatozik a szorgos mezőgazdasági, víz­ügyi, erdészeti dolgozóknak. Biztos vagyok azonban abban, hogy Pest megye munkásai, köztük a mezőgazdaságban, az erdő- és víz- gazdálkodásban foglalkoztatottak, tisztségvi­selőink és valamennyi szakszervezeti tag vi­lágosan látja, hogy máshogy, szebben, értel­mesebben élni csak azon az áron lehet, hogy többet és színvonalasabban dolgozunk. lesz ke M A Mélyépítő Vállalat mun­káskollektívája eddig még minden határidőt precízen tart­va, két-három hónappal ha­marabb akarja feladatát tel­jesíteni. Nos, ez a bizonyos két-há­rom hónap előny az, amiért érdemes minden erőt latba- vetni az idén. — A katalitikus krakküzem tervezési és építési munkála­tai már tavaly olyan ütemben haladtak — tájékoztat dr. Rá- tosi Ernő, a Dunai Kőolajipa­ri Vállalat vezérigazgatója—, hogy reális lehetőség nyílt a befejezési határidő előrehoza­talára. Természetesen számos akadályt kell még leküzdeni, de a fő feltételek már adót tak. A kivitelező vállalatok képesek megfelelni ennek, feladatnak, s a külpartnerünk, a Procofrance, akivel szer­ződést kötöttünk, leküzdötte azokat a nehézségeket, ame­lyek a berendezések szállítá­sát akadályozták. A beruházás meggyorsításának mértéke ma még pontosan nem definiál­ható, de a törekvés az, hogy jövő év márciusának végén — helyesebben: felszabadulásunk ünnepére —, a krakküzem el­készüljön. r­— S akkor kimondhatjuk, hogy eddig ismeretlen tempó ban valósult meg hazánkban is egy beruházás? Olyan szer­vezettséggel, fegyelemmel, ahogyan a nyugati építkezé­sekről beszélünk? — Föltétlenül, hiszen már az eredeti határidő is ezt az ütemet feltételezte. — Se nagyszerű teljesít­mény jutalma? — Ha csak a termelési ered­ményt nézzük, az havi 100 millió forint, egyébként az új üzem 100 millió dollárt meghaladó devi­zaegyenleg-javulást eredmé­nyezhet évente a népgazda­ságnak. Ami pedig a kivitele­zésben részt vevő alkotó együttes jutalmát illeti: az eredményből képződő nyere­ség ötven százalékából ki-ki végzett munkája alapján kap részesedést. Tamási István A KÉT HÍRE GONDOSKODÁS O Az országgyűlés építési és közlekedési bizottsága a telekellátás helyzetéről tárgyalt. © A Méréstechni­kai és Automatizálási Tudományos Egyesületben az ipari robotok alkalmazásának lehetőségeit vitatták meg. © Nemzetközi zajcsökkentési szeminárium szín­helye volt Debrecen. © A hét híre az is, hogy a szo­cialista gondoskodás új feladatairól rendeztek tanács­kozást Tatabányán. Vívmányok, szocializmus te­remtette folyamatos fejlődési eredmények sűrűsödnek a szociálpolitikában, amely sok­kal magasabb fokú, mint volt öt vagy tíz esztendeje, ám hátrább tart több tekintetben, mint amire jogos igények, szükségletek alakultak ki. A szociális gondoskodás fogal­mazást sokat félreértik. Ügy hiszik, e tevékenység a tár­sadalom jótékonykodása, hol­ott — valójában — pusztán arról van szó, a társadalmi össztermék egy részét — amint elnevezése is mutatja, a társadalom termeli meg ezt az értéket — az erre rendelt intézményi keretek között azokhoz juttatják el, akiknek erre szüksége, jogosultsága van. Idén a megyében csupán a tanácsok több, mint nagyed- millárd forintot — pontosan: 265,4 milliót — költenek el a szociális ellátás terepén, egyebek között a 23 szociális otthon fenntartására, az idő­sek napközi otthonaira, a há­zi szociális gondozásra, rend­szeres és rendkívüli segélyek­re. Tágítsuk a kört: a megyé­ben — annak ellenére, hogy az ún. fiatal lakosságú, azaz alacsony átlagos életkorú köz- igazgatási területek közé tar­tozunk —, kétszázezerhez kö­zelít a nyugdíjasok száma. A megyében egy év alatt ötmil­lió napot fizettek ki azoknak, akik táppénzes állományba kényszerültek, azaz azoknak, akik ötmillió napot nem tud­tak munkával eltölteni. Napi átlagban 16—17 ezer között van azok száma, akik kereső­ként a megyében orvosi jó­váhagyással otthon maradnak, a gyermekgondozási segélyt igénybe vevők csoportjába 13—14 ezren tartoznak, a csa­ládi pótlékot havonta 77—78 ezer szülő veszi fel... hosz- szú a sor. Hosszú a sor, ámde beletar­tozna az is, amit szemérmes csönd vesz körül, nevezetesen sokféle ellentmondás, feszült­ség, túlhaladott állapotokat tükröző gyakorlat keveredik a szociális gondoskodás ered­ményeivel, haladásának té- nyeivel. A gazdag példatárba belemarkolva: igazságos-e, he- !yes-e az, ha' a jövedelmi lelyzet és a szociális ellátás semmiféle kapcsolatot nem mi tat, mert a magas jövedel­mű családi pótléka azonos az ilacsony jövedelműnek kifi­zetettel, az üzemi étkezte tésért mindenki egyforma té rítést szurkol le, amint a: sem ritka eset, hogy az idő anya vagy apa a társadalm gondoskodásra szorul rá, mi vei rendezett, anyagiak közöt élő, jó jövedelmű gyermekük gyermekeik nem törődnek ve­lük. Valóban mindent é mindenkor vegyen magára i társadalom? Humánum-e ez avagy már felolvad valam furcsa, meg nem indokolhat* álhumánumba? Öt esztendő alatt a megyében megketsze- reződött a kifizetett család pótlékok összege, most rná: egymilliárd forint jut így égj esztendő alatt a pénztárcákba Nagy összeg! Nagy, ám - ki- sebbedik a súlya akkor, hi azt látjuk, az egyik helyen — mert olyan a jövedelem — zsebpénzként teszik el, a má­sikon viszont minden bankó­nak öt helye lenne. Kvadrál- na az igazságérzetünkkel, ha mindkét — képletes — család megemelt pótlékhoz jutna?! Avagy itt is, a szociális gon­doskodás sok más területén is az eddig megszokottaktól el­térően új gyakorlatra, diffe­renciálásra lenne szükség? Ráérezve a közgondolkodás­ban végbement változásokra, a napi tapasztalatok fölmu­tatta feszültségekre, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága 1983. április 12—13-i ülésének határozata — A XII. kongresszus óta vég­zett munkáról és a párt fel­adatairól — kimondotta: „A következő években át kell te­kinteni a szociálpolitika in­tézményrendszerét”. Indokolt döntés, szükséges lépés. A tár­sadalombiztosítási kiadások­nak már a 69 százalékát vet­ték igénybe tavaly a nyugdí­jak, ám ennek ellenére is igaz, rendkívül eltérő nyug­díjas és nyugdíjas helyzete, azaz általában a nyugdíjasok­kal, nyugellátásukkal foglal­kozni veszedelmes, mert híná- ros terepre vezető út lenne. Hosszú-hosszú időn át meg­szokott. helyesnek bizonyult formákon, megoldásokon lé­pett túl az idő, de ezt másutt is nehezen, a szociálpolitiká­ban pedig szinte egyáltalán nem érzékelte a társadalom. Gondoskodni kell tehát mielőbb a gondoskodás intéz­ményrendszerének, elveinek, módszertanának korszerűsíté­séről. Mészáros Ottő A jó munka jutalma Az ötlet pénzt hozott A hatodik ötéves terv elején kormányhatározat döntött a hasznosítható hulladékok be­gyűjtésének korszerűsítéséről, meggyorsításáról. Ám minden jó szándék papíron maradt volna, ha azok, akiknek csele­kedniük kell, nem mozdulnak. Köztük van a Budapest és Vi­Lenyűgözök a méretek és a felvonultatott technika Hancsovszki János felvételei déke MÉH Nyersanyaghaszno­sító Vállalat is, amely a trösz­tön belül a legnagyobb. Tavaly a gondok ellenére is kiemelkedő esztendőt zár­tak: dinamikusan növelve a felvásárlást, több új ötletet va­lósítottak meg a lakossági szolgáltatásokban Is. A na­gyobb településeken például konténer-átvevőhelyeket léte­sítettek, mert a szeméttelepe­ken is sok még a hasznosítha­tó anyag. Ennek is köszönhetően a tegnapi ünnepségen Székely Sándor, az Országos Anyag- és Árhivatal főosztályvezetőié adta át Somos Béla igazgató­nak a kiváló vállalat okleve­let, dr. Mácsik György, a tröszt vezérigazgatója pedig a legjobb egységet megillető vándorzászlót. Az ünnepségen — amelyen ott volt Csapó Sándor, a bu­dai járási pártbizottság titkára is — Szűcs László. a megyei pártbizottság politikai munka­társa tolmácsolta a testület elismerését a tavalyi «kere­kért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom