Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-03 / 103. szám
SkMüw 1983. MÄ.I11S 3., KEDD Fergetegesen járták a táncosok Sárga trikóban Pest megye Fesztivál péntektől hétfőig Eger fesztiválváros volt az elmúlt hét végén. Három megye hétszáz diákja randevúzott péntektől hétfőig. A tizenévesek birtokukba vették a Dobó teret, megkapták a város kulcsát, énekeltek, muzsikáltak, irodalmat mondtak, politizáltak, ügyeskedtek a sport megannyi ágában. Tetszett? — Borzasztóan tetszett minden — mondta Fechtl Erika, a dunaharasztiak képviseletében. — Egyedül jöttem a gimnáziumból, s így igényem támadt arra, hogy sok-sok diáktársammal beszélgessek. Kíváncsi voltam, mi érdekű őket, hogyan gondolkodnak, mivel töltik idejüket. Jó érzés sok ember között lenni. Felmértem, hogyan viszonyulok hozzájuk, hogyan tudok büszke lenni arra, aki szépen szavalt vagy ötletekkel megrakva megrendezte megyéje műsorát. Mindez már vasárnap délután, a megyék bemutatkozása után hangzott el. — Nóg- rád tarolt — mondták a szolnokiak, s ezzel a Pest megyeiek egyet is értettek. — Ez tényleg produkcióóóóó volt — nyújtotta el a hangját egy kék sapkás jászberényi lány. — Ök kérték a ringet és be is játszották. A nógrádiak keretjátéka elsöprő volt. Disco táncuk éppúgy, mint mai dalosaik szereplése. A bokszring — mely dobogóul szolgált — lányok csatahelyévé változott, s a békésre forduló attrakció végén valamennyi szereplő elénekelte a Hair című film hiteles záródalát. Mindezek után a Pest megyeiek egy kicsit elszontyolodtak. — Milyen volt a miénk? — kérdezték másoktól és egymástól. — Tetszett? — Okék voltatok — mondták a szolnoki fiúk. — Miért ne tetszett volna?! — kérdezték vissza a karcagiak, akik még az érdiek Marseillaise- éneklésébe is besegítettek. Görcsoldó A bemutatkozás jól kezdődött. Bár elsőként léptünk színre, s a Körcsarnok hangulata a délelőtti Szépasszony- völgyi majális és az ebéd utáni emésztés következtében álmosító volt, sikerült felrázni a közönséget. Vízi Levente fakadt dalra, majd Fechtl Erika A kis hercegből adott elő részletet. Élénkült a figyelem, s még mindig csak az elején tartottunk. Az érdi második cések forgószél erejével kezdtek, aztán egy kicsit lejjebb engedtek. A hangosítás nem sikerült a legjobban, s ezért a monológok hosszúnak tűntek. Végül — láttuk a tekintetekben — sokakat elgondolkodtatott Büchner Danton drámáját. — Ezt el kell olvasni — mondotta egy tarjáni fiú, s mögötte hümmögtek a balassagyarmatiak. Aztán következett a móka, s lett vidámság, derű. Hamlet érkezett Onedinék hajóján, miközben maga fújta vitorláját. Az érdi gimnazisták újabb csapata remekelt Hamlet, tán királyfi? című paródiájával. Egyveleg volt ez a Pest megyeiek a megnyitón Veress Jenő és Molnár Zsolt íelvételei javából, irodalmi falsok gyűjteménye. A poénok kacagta- tóak voltak, s még a nógrádiak is irigykedve szemlélték azt a könnyedséget, amivel a leendő negyedikesek bűvölték társaikat. Egyesek görcsoldóért szaladgáltak a sok nevetés eredményeként, majd az ugyancsak érdi táncosok újabb színt, keménységet, tartást varázsoltak a ringbe. A legvégén a Szózat zárta a mieink műsorát. Történelem A ki hogyan látta belülről? című kérdezősködésre Robes-- pierre és Danton válaszolt, azaz Herendi György és Koncz Zsolt. — Már két hete extázisbán vagyunk — mondta az utóbbi, s barátja hozzátette: — soha ennyire nem éltem át a szerepemet. Izgultunk, de úgy érzem, sikerült levetkőzni gátlásainkat. Ezért érdemes volt eljönni Egerbe. Más is így látta. Hegedűs Éva Ceglédről kamarakórussal érkezett a diáknapokra. — Jól jön ez az ide-oda szaladgálás — kezdte, kedvünk, a csúcson van. A sportversenyeken mindenki részt vehetett. Igyekeztünk is, hogy a megye eredményéhez hozzájáruljunk öt—tíz zsetonnal. No, gyere, ne maradj le, biztattuk egymást a futásban, s a honismereti verseny is segített, az otthont adó várost jobban megismerni és megkedvelni. — Ez nem volt nehéz — folytatta Koncz Zsolt. — Eger kedves hely, tetszenek a parkok és az ittlakók. Mindig készségesek voltak, s a város- ismereti vetélkedőn is gyarapították tudásunkat. — Akkor nem is volt nehéz eredményesen szerepelni?! Periszkóp — Igyekeznünk kellett — replikázott a fiú. — Az egriek büszkék arra, hogy ismerik városuk történetét. Vigyáznak hírnevükre, hálásak minden köszönésért. Ügy vettem észre, hogy az országos diáknapok alatt az idősebbek is megfiatalodtak, mindenki kihúzta magát az utcán. Az ismerkedés nem jelentett nehézséget. A diákok tömegesen tódultak a tanárképző főiskolára. Felmentek a hetedik emeletre és elámulva tapasztalták, mit tár eléjük az ügyesen mozgatott periszkóp. — Ez a Dobó gimnázium... ez a megyei könyvtár... itt ebédeltünk. .. ott léptünk dobogóra. .. itt pedig a Dobó tér a szobrokkal... milyen tömeg van most itt... hangzottak a megjegyzések. A tavaszi kánikulában, a derűs napsütésben sok sárga trikós Pest megyei diákot láttunk odafentről. Gitárkísérettel énekeltek — ezt mutatta minden mozdulatuk. Hátai Ildikó, a KISZ megyei bizottságának iskolafelelőse megnyugodott a bemutató végére. A diákokkal együtt izgult. Felszabadultság volt a gyerekek között is. Ez a diáknap is jól sikerült. A focisták a másodikok lettek, az úszást Pest megye nyerte, az ügyességi versenyt nem egészen nekünk találták ki. A művészeti bemutatókon jeleskedtünk, a városismeretin másodikok lettünk. Vasárnap este szólt a disco, fergetegesen játszott a Bikini együttes. Az 11 silentio csak a napnak vetett véget. A diákcentrum, az ifjúsági ház, a Körcsarnok, az utcák, a terek emlékként megmaradnak. A diáknapok két év múlva folytatódnak. Addig is lesz min meditálni. M. Zs. Befejeződött a gödöllői tavasz Ma is élnek a népszokások 9 A hagyományos formák /nem csupán hagyományo- f zódnak, hanem beleépülnek ^ a születő újba: megváltoz- ^ tatnak vagy úgy őrzik a ha- ^ gyományt, hogy az lassan ^ mennyiségileg és minőségi- ^ leg is módosul. f Ortutay Gyula Hagyo- ^ mány, változás, népi kultú- f ra című tanulmányának j igazságát érhettük tetten ^ szombaton este a gödöllői ^ művelődési központban. A ^ tavaszi fesztivál záróak- ^ kordjaként e táj gazdag £ népművészetéből kaptunk / ízelítőt. Karnyújtásnyira a fővárostól, a szürke hétköznapokon is találkozhatunk népviseletbe öltözött asszonyokkal, ami arról árulkodik, hogy a régi szokások itt még ma is élnek. S ha a tárgyi emlékek zömét már le is takarították a padlásokról, a szép hímzéseket, az ünnepi ruhákat még őrzik a ládafiában, s nem felejtették el a dalt, a táncot, a régi szokásokról szóló mesét. A Gal- ga menti találkozó erénye éppen abban rejlik, hogy a falvak lakói — ha életformájuk meg is változott — szeretnek emlékezni a régi szokásokra. Féltő gonddal őrzik a szép viseletét s a szellemi kincset. Játékok A műsor összeállítója, Hintáién László, a kimódoltság helyett jó érzékkel sorolta egymás mellé a műsorszámokat. Megpróbálta e művi körülmények között a természetesség látszatát megteremteni. A gal- gahévizi Bata Jánosné dala után a szadai gyerekek üde gyermekdalai és betlehemese a generációs továbbélést érzékeltette. Lelkes népművelők, néprajzosok, pedagógusok nem véletlenül gyűjtötték a Galga- vidék népművészeti emlékeit. A színpadon megelevenedő gyermekjátékokban felfedezhetjük a hévizgyörki gyermekjáték-gyűjtemény motívumanyagát és szándékát. Azt, hogy a kisgyerekek már zsengén gyakorolják az éneket, a táncot, de korosztályuknak megfelelően játékosan. A csömöri gyermek-játékcsoport például fehér blúzban, kék szoknyában lépett a színpadra. S csupán az első pillanatban éreztük a dobogó feszé- lyeztető hatását. A mozgás, az ének ritmusa elragadta őket, mintha csak az iskola udvaA galgamácsal gyerekek műsora Barcza Zsolt felvételei rán ugrándoznának. Ez a természetesség jellemezte a kere- pestarcsaiak szlovák kisze- és zöldágjárását is. A hagyományok öntörvényűén nem elevenednek fel, de más formába öntve megjeleníthetők. A nagymamák meséi alapján megidézett történetek koreografált változatai nem csupán a szereplők, hanem a nézők számára is élményt jelentenek. Így elevenednek meg Vankóné Dudás Juli átélt eseményei a képein. (Ugyanezen a szombat délutánon nyitották meg kiállítását a művelődési központban.) A galgamácsal életképek megelevenedtek a színpadon is. Néhány hete arról panaszkodott Dudás Juli, hogy egyre kevesebben jönnek táncolni, énekelni. Most örömmel fedezhettük fel, hogy mind a felnőtt-, mind a gyermekcsoport új tagokkal gyarapodott, akik éppolyan ügyesek, mint azok, akik régóta táncolnak. Ezúttal a keretet a fonó egykori vidámsága adta. A sikamlós tréfák az ifjak kedvéről tanúskodtak. Ünnepek A tánc s az ének az esztendő és az emberi élet fordulóinak, ünnepeinek eseményeihez kötődött a leggyakrabban. Az esti mulatságok, a hétvégi találkozások jó alkalmak voltak a gyakorlásra. A karta- liak karikázója és bukós csárdása a mozdulatok beidegződését példázta. XJrbán János és felesége, Bereczki János és-FIGYELŐ Hídépítők. Látványában szebb, tartalmában érdekesebb, mondandójában pedig jelképesebb műsorral aligha köszönthette volna a munka ünnepét a televízió, mint annak a filmnek a bemutatásával, amelynek a Hídépítők volt a címe, és amely vasárnap délután — a majálisozás nyilvánvaló csúcspontján —, kötötte le azok figyelmét, akik készülékeik mellett maradtak. Igaz, nagyon-nagyon szép volt ez a film, hiszen egy híd, mint műszakilag és esztétikailag egyaránt a tökélyig megkomponált alkotás, önmagában is gyönyörűség. Hát még azok az építmények, amelyek itt, a mi Dunánk felett mutogatják karcsúnál karcsúbb testüket. És rendkívül érdekes is volt ez a Benedek István Gábor írta, rendezte egy óra, hiszen attól kezdve, hogy a nevezetes váci köhídról megtudtuk, hogy az prágai minta alapján készült, sorra méltatták mindazokat, akik a magyar hídépítő szakmát világhírűvé tették. Tudós mérnökök munkálkodásáról kaptunk tömörségükben is tökéletesen informáló összefoglalókat, és láthattuk, hallhattuk azokat a munkásokat is. akik a szó legszorosabb értelmében véve hivatásként vállalták a kábelszerelést, a szegecselést. S ami ennek a tapasztalhatólag több éven át forgatott képsornak a jelképiségét illeti, erről aligha kell sokat beszélni, hiszen a híd és a munka — sőt, mint hallottuk többször is, a híd és az élet —, oly összetartozó fogalmak. Mindenképpen jeles vállalkozás volt tehát ez a most emlegetett összefoglaló. Any- nyira jeles, hogy sem a tudományosságnak, sem a szakmai vitáknak nem volt híjával. Ami tudományosságát illeti, az egyrészt a szerkesztés és a kivitelezés megannyi hogyanjára, mikéntjére vonatkozott, másrészt meg arra, hogy his- tóriailag is tökéletesen eligazodhattunk. Megérthettük például azt, hogy mi is volt az a felszabadulás utáni hidcsa- ta; az a rövid néhány évig tartó rendkívüli erőfeszítés, amelynek köszönhetően ismét helyreállt az ország gazdaságának vérkeringése. (A soksok ismeretlen híradórészlet felkutatásáért Borsodi Ervin érdemel külön dicséretet.) A szakmai viták pedig a körül parázslottak fel, hogy vajon melyik a jobb, a megbízhatóbb, a tartósabb: az acél- avagy a feszített vasbetonból készült híd. A magyar ipar eddig az előbbivel aratott világszerte sikereket, míg az utóbbi az újabb, a reménytelibb. S hogy végezetül még egyszer Pest megyei érdekűnek minősíthetjük ezt az egyáltalán nem túldicsért Hídépítőket, az azért lehetséges, mert sok egyéb mellett a majdan építendő újabb Duna-hidakról is szó esett benne. Még nem tudni pontosan mikor, de el kell majd készülniük azoknak is, amelyek a fővárostól északra,, illetve délre vezetik át a forgalmat a folyam felett. Az előbbi talán Szentendre táján, az utóbbi — erre lenne égetően szükség —, Nagytétény körzetében venné hátára a gépkocsikat. A szakemberek úgy nyilatkoztak, hogy akár azonnal is készek hozzáfogni a munkához — csak kapják meg azokat a bizonyos milliárdosat. A felvonulók kérlek. Kedvesen tarkabarkára sikeredett a vasárnap esti gála, a Fel vonulók kérték című kívánságműsor. Ami különösen tetszett. az a stúdióban előadott magán- és társas számok szokatlan sokasága volt. Végre újra nemcsak felvételről láthattuk színészeink egy kis csapatát, amely legalább olyan jól szórakozott. min' ahogyan szórakoztatott. A most emlegetett külön kiadásnak tehát maradékta lanul örvendhettünk. Anná bosszantóbb volt viszont az a felkészületlenség, ahoevan a délelőtti körkapcsolás vidékrr kiküldött riporterei használ ták a mikrofont. Különösen Debrecenben hangzottak el a partnert lekezelő, idétlenü' szellemeskedő szavak. Akácz László Darázs Jánosné páros csárdást és kartali bukóst táncoltak mesterien. Szinte megszámlálhatatlan variációt tudtak, s amikor arról faggattuk őket, mi a titka e szép táncnak, csak annyi mondottak, hogy elődeik is így ropták. S amikor csak tehették, gyakorolták. Három esztendeje táncolnak együtt, s járják az országot. Ez évben asszonykórus is szegődött hozzájuk. Így a kartali szép ruhákban éneklő asszonyok dalára, no meg Juhász Zoltán dudaszólójára ropták a csárdást. A galgahévizi Pávakör tagjai a közös éneklés szépségéről adtak számot. Gazdag dallamkincset próbált megszólaltatni az alig egy esztendeje alakult mogyoródi Pávakör, de éppen az egyöntetű hangzás hiányzott. Élmények Míg az est első felében igyekeztek a Galga-vidéket bemutatni a népművészet eszköztárának segítségével, addig a szünet után a Dunántúltól Moldváig a teljes magyar kincsestárból válogattak az együttesek. A bagiak dunántúli ugrósa, a turaiak somogyi karikázója, a zsámbokiak délalföldi ugrósa, mellett a bagi Muharay együttes szólistái székely férfitáncot adtak elő kidolgozottan. Igazi tartással, mint ahogyan a mezőségi legények vetélkednek. Mennyi figurát tudnak kitáncolni egy motívumra. Ugyancsak szép volt a galgahévizi gyerekek bemutatója, amikor a mezőségi táncokból nyújtottak át egy csokorravalót. Külön szeretnénk emlékeztetni Sápiné Homoki Julianna mesélőkedvére: emlékezetéből a párkeresés jeleneteit villantotta fel. Mintha nem is a színpadról szólana hozzánk, meditált a múlton s azon, vajon a mai lányok hogyan találnak igaz pórra? Hazám, hazám, csendes hazám ... szállt a moldvai dallam hangfoszlánya a tavaszi éjszakában. Az együttesek és a nézők egyaránt szép élménnyel gazdagodva indultak haza Gödöllőről. Erdősi Katalin Akadémiai számvetés Közgyűlés előtt A Magyar Tudományos Akadémián hétfőn megkezdődött az akadémia idei közgyűlését megelőző osztályülések háromnapos sorozata. Az első napon Hagyományos és ú) a magyar szellemi életben címmel a nyelv- és irodalomtudományok, a filozófiai és történettudományok, valamint a gazdaság- és jogtudományok osztálya együttes ülést tartott. A műszaki tudományok osztályának ülésén a távközlés, távinformatika és a kommunikációs infrastruktúra aktuális kérdéseit vitatták meg. A biológiai tudományok osztályának ülésén az állati magatartásvizsgálatokról és azok gyakorlati felhasználásáról hangzottak el előadások. A föld- és bányászati tudományok osztályának ülésén a föld dina- bájának kutatásairól adtak számot a tudósok.
