Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-15 / 114. szám

\ A kiváló üzem-cím kötelez Összetartó, szorgalmas kollektíva Az egész környéket átszelő Kossuth Lajos utca legele­jén szerényen húzódik meg a Budapesti és Pest megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat monori takar­mánykeverő üzeme. Az utcáról csak azt látni a nap minden időszakában, hogy gépkocsik jönnek, mennek. Pedig odabenn igencsak szorgalmas munkával zajlik a termelés, pontosabban a tápok előállítása. Harmincöt- negyvenféle tápot gyártanak a monori üzemben, amely elsősorban a háztáji kisgazdaságok ellátását szolgál­ja a járásban. Az innen kikerülő terméknek 95 száza­léka jut a kistermelőkhöz, s csak öt százalék a mező- gazdasági üzemekbe. A napokban szerény ünnep­ség keretében átadták a kol­lektívának a vállalat kiváló üzeme címet tanúsító okleve­let. Először nyerték el ez.t a kitüntetést, rajtuk kívül még a váci malom és a ceglédi tárház kapta .meg ezt az elis­merést. Nagy Sándor öt éve vezeti az üzemet: — A mi feladatunk a lakos­ság tápigényeinek maradékta­lan kielégítése. Ennek az el­várásnak igyekszünk mara­déktalanul eleget tenni, bár a kereslet egyre nagyobb. A mennyiség mellett gondot for­dítunk a jó minőségre is. Azt hiszem, ezen a téren is jól ál­lunk, hiszen például Dabasról is vásárolnak tőlünk tápokat, pedig ott is van keverő... Se sok, se kevés — Több éves szorgalmas munkával köszönhetjük a ma­gas elismerést, amely osztat­lan örömet , szerzett dolgo­zóink körében. Meg aztán az éves leltár kiváló minősítése is beszámított az értékeléskor. Minden esztendőben egy hó­napig leáll az üzem, ilyenkor zajlik a leltár. Azt ellenőrzik, mennyi alapanyag, van a tele­pen. Az is báj, ha sok, az is, ha kevés. A tavalyi leltár so­rán nem volt sok és nem volt kevés, állapították meg a lel­tárt végző szakemberek. — Tavaly 16 ezer tonna táp előállítása volt a tervünk, ezt több mint ezer tonnával túl­teljesítettük. Ma már ott tar­tunk, hogy az igényeket csak nehezen tudjuk kielégíteni. Gyártunk már környei tápot is, amely iránt igen nagy a kereslet. — Két műszakban — reggel 6-tól 14 óráig, és 22-től reggel hat óráig — dolgozunk. Meg­szűnt ,a korábbi vándorlás, alig-alig akad kilépő, s ez a közösségi szellemnek köszön­hető elsősorban. Negyvenket- ten vagyunk, ebből hatan ad­minisztratív dolgozók. A bri­gádok értékelése során a Jó­zsef Attila arany-, a Zalka Máté ezüst-, a komplex bronzkoszorús fokozatot érde­melt ki. Szepesi Pálné vezető admi­nisztrátor, az üzem doyenje, hiszen idén 30 éve, hogy a vállalatnál dolgozik. Korábban a nagykátai körzeti üzemben dolgozott, 1975 óta ismét Mo- norra utazik naponta gyömrői lakóhelyéről. — Én még jól emlékszem a 60-as évekre, amikor igen rossz volt a monori üzem hí­re. Bizony még a sikkasztá­sok, csalások, sem voltak rit­ka vendégek. Visszaszerzett bizalom — Nem volt könnyű az el­vesztett bizalmat visszaszerez­ni, de úgy tűnik, sikerült. Csak a becsületesebbe ma­radt itt, a többiek vették ka­lapjukat. Szerencsére. Mert a mai kollektíva példát mutat évről évre, s jó munkájával hívja fel magára a figyelmet. — A takarmánykeverőbe Hasznos gyűjtőszenvedély v Gyermekláncfű és pitypang A Hortobágyon iparszerű termesztésben kamilla virág­aik, ott, ahol néhány évvel ez­előtt még á rideg gulya ha- rapdálta a néhány ujjnyi hosz- szúságra nőtt ritkás füvet. Most kezdődik az értékes vi­rág aratása, jó pénzt, fizetnek érte a határainkon túl, s sváj­ci és az NSZK-kereskedők va­gontételekben vásárolják, hi­szen tudós orvosok javallják, ajánlják a gyógyfüvekből fej­zott teát a betegségek kifejlő­désének megelőzése céljából — vélekedik Czinege Mátyásné, aki a férjével a Hortobágy széléről költözött a közelmúlt­ban Üllőre. Itt sem tétlenkedett sokáig. A mohoraá Dragunion megbí­zásából megkezdte, felújította a községben nagy hagyomá­nyokkal bíró, de az utóbbi időben eléggé elhanyagolt éti­csiga és gyógynövény felvásár­lását. Néhány évvel ezelőtt szinte csoportosan szedték és nagy lepedőkön szárították a sárga virágot, az út szélén nőtt kamillát a községben, de volt bőven bodza és hársvirág is. Ügy tűnt, hogy idegen Üllőn ma már ez a hasznos tevé­kenység, a valóság azonban megcáfolta a téves hiedelmet, hiszen eddig éticsigából közel 10 mázsát vásároltak itt fel. Vannak, akik a nyári szabad­ságuk terhére nedves hajna­lokon a francia és az olasz ínyencek kedvenc csemegéjét gyűjtötték. Valamikor a pelyhes kiska­csáknak, falánk kislibáknak vágták apróra a csípős csalán­leveleket, most mázsaszáimra gyűjtik. HjjH isiia Nem is hinnénk: értékes gyógyszer. alapanyag, mint ahogy sihederkorunk gyermek­láncfűvé, a pitypang. Rágtuk, a hagy bokrokká terebélye­sedett papsajt apró termését. Most nemcsak a levele, a szi­kár gyökere is érték. A bod­zabokrok ernyős fehér virágá­ból és az átható szagú, ka­kukkfűből készült teák, főze­tek a bélműködést segítik elő, amellett ez a növény nyugta­tó hatása folytán fürdőnek is igen alkalmas, hiszen a gyul­ladásos betegségekre, az ideg- rendszerre és reumatikus fáj­dalmakra is csillapítólag hat. Persze, kozmetikumok, szépí­tőszerek alapanyagául is szol­gál. És sorolja a fiatal gyógynö­vény-felvásárló a népgazdasá­got is érintő előnyöket, hogy ne vesszen kárba az a sok ér­ték amit a természet kínál. A kerték illatos virága a bazsalikom a francia konyha kedvelt ételízesítője, a C-vita- minokban gazdag csipkebo­gyóból vitamindús leveseket készítenek a svéd háziasszo­nyok. Az alapanyag persze or­szágunkból származik. Ugyan­olyan mennyiség pedig az er­dőkben veszendőbe megy, mert nincs aki leszedje, begyűjtse. fi A vadgesztenyét és a mák­gubót is várják korlátlan mennyiségben a gyógyszertá­rak és a külföldi partnerek. Többszörösen is hasznos te­hát ez a tevékenység, a vadon termett gyógynövények gyűj­tése. K. S. A tanácstagok klubjában Előadás és vita A monori tanácstagok klubjának legközelebbi össze­jövetele május 23-án, hétfőn 18 órakor lesz a tanácsülés termében. A téma a szokásosnál is ér­dekesebbnek ígérkezik: a he­lyi cigánylakosság problémái­ról, a cigánytelep felszámolá­sának lehetőségeiről lesz szó. Dr. Bódi Zsuzsanna, a Pest megyei tanács V. B. cigány­koordinációs bizottságának titkára tart előadást, melyre — s azt' követő beszélgetésre, vitára is —, minden érdeklő­dőt várnak a szervezők. 1964-ben jöttem dolgozni — mondja Viszkok István, aki Gombáról jár be Monorra. — Azelőtt a húsiparban dolgoz­tam a fővárosban, de már un­tam a bejárást. A feleségem is itt dolgozik, egy műszak­ban járunk, így aztán nincs probléma. — Nehéz munkát végez? — Nézze a lábaimat, azt hi­szem mindent elárulnak. Há­rom emeletnyi magasságból irányítom a munkát, silókeze- lő vagyok. Naponta ki tudja hányszor kell megtennem az utat a földszint és a legfelső emelet között. De a húsz év alatt már megszoktam ezt a munkát. — Elégedett a fizetésével? — Nem panaszkodom, nincs is okom rá. ötezernél is több összejön havonta, a feleségem sem keres sokkal kevesebbet. Otthon nagy kertem van, meg aztán két-három disznót is felnevelek évente, így szinte önellátók vagyunk. — Milyen ember ön sze­rint az üzemvezető? — Sohasem játszik főnö- kösdit, én jól kijövök vele. Megköveteli a pontos és jó munkát, de hát ez a feladata. Furcsának tűnhet, de ebben az üzemben nem beszélhe­tünk szakemberhiányról. öt szakképzett molnárunk van, egyikük — Viszkok Istvánnal egyetemben —, id. Egri Mik­lós nemrégiben lett kiváló dolgozó. — Gyerekkorom kedves idő­töltése volt a malom környé­kén való lődörgés. Már akkor döntöttem, hogy molnár lesz az én mesterségem. Aztán a szüleim mégse engedték, de később felnőtt fejjel megvaló­síthattam vágyaimat. Jó kollektíva a miénk, úgy érezzük rászolgáltunk az elis­merésre, a vállalat kiváló üzeme címre. Nagy Sándor üzemvezető sorolja a terveket, hogy tovább­ra is kiemelt feladatuk a ne­héz fizikai munka könnyítése, a minőségre egyre nagyobb gondot fordítanak. Megemlíti hogy az 5. számú teleppel ki­váló az együttműködés, ők ad­ják az alapanyagot nekik. — Kis üzem a miénk, de fontos feladatot teljesítünk minden nap. A kiváló cím ar­ra kötelez mindnyájunkat, hogy a jövőben is teljesítsük a ránkszabott teendőket. Ügy érzem, ebben a munkásgár­dában még vannak tartalé­kok, sportnyelven szólva esé­lyünk lehet a további jó sze­replésre. Potyautas voltam A keverőüzemtől potyautas voltam a főtérig Boda László kocsijában, ő a nagykátai körzeti üzem dolgozója, s vé­leménye abszolút pártatlan: — A monoriak közössége példaképül állhat előttünk. Amikor idejövök, egy kicsit mindig irigykedem, mert tu­dom, hogy ilyen kollektívá­ban érdemes jól dolgozni... Gér József ŐRI Man A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM 114. SZÁM 1983. MÁJUS 15., VASÁRNAP Jövőre is jogos remények Ok nincsenek a pálya szélén Az utóbbi években mozgalmassá, nehézzé vált gazda­sági terepen gyakori a karambol, a dugó, sok a lehetsé­ges buktató. Azok, akik ügyesen haladnak, előre jutnak. Mások, akik lemerevedtek, a pálya szélére kényszerül­nek... Talányok nélkül: azok az ipari vagy mezőgaz­dasági üzemek, szövetkezetek, amelyek vezetői, dolgo­zói tudomásul veszik a kényszerű változásokat, rugalma­san alkalmazkodnak az új és új helyzetekhez, fejlőd­nek, de legalábbis megőrzik korábbi eredményeiket. A többiek lemaradnak. A vecsési Ferroelektrika Ipari Szövetkezet az előbbiek közé tartozik. Hosszú évek óta tartósan kiegyensúlyozott tel­jesítményt nyújtanak. Pedig sokan sincsenek, preferenciá­kat sem élveznek. Gondjaik persze akadnak, de jó helyzet- felismerésük, reális program­jaik révén messze környéken versenyképesek. Csak következetesen Ilyesfajta pozíciót manapság nem könnyű kiharcolni. Szám­talan apró csatát kell meg­vívni minden forintért, jó szakmunkásért, értékesítési lehetőségért. A munkaerő és bérgazdálkodás minősége, ha­tékonysága hasonlóképp kulcskérdéssé vált az utóbbi időben. A Fenroelektrilka Ipari Szö­vetkezetben az elmúlt öt esz­tendőben tulajdonképp kettős termelési szerkezetváltás tör­tént. Maradt a zömmel szak­munkásokat foglalkoztató sze­lepgyártás és a lakatosmunka, valamint a háztartási készü­lék (hajszárító, hajsütővas) és a banándugó készítés. Az utóbbiakat betanított munká­sok végzik el. Ez a kettősség a termékszerkezetben és a szakmai összetételben lehető­vé teszi azt, hogy minden te rületen elfogadható béreket alakítsanak ki. Nem véletlen tehát, hogy a szövetkezetben viszonylag alacsony — 10—12 százalék éves szinten — fluktuáció. Abban, hogy kevés a kilé­pő, nyilván szerepe van an­nak: gazdálkodásuk tervsze­rű, előre kiszámított. Harma­dik éve egyébként már nem­csak létszámbővítést nem ter­veznek, hanem 2—3 százalé­kos csökkentést irányoztak elő. Ez eddig „féloldalasán” valósult meg: a fizikai dolgo­zók száma csökkent, a nem termelőké nem, vagy alig. Ezt részben indokolja, hogy az Szerelik az akkumulátorokat Már csak néhány vasárnap, s befejeződnek a különböző szintű labdarúgó-bajnokságok. Minden forduló tartogat meg­lepetéseket, jósolni ilyenkor a legnehezebb. Egyes csapatok minden utolsó erőtartalékai­kat is bevetik, mások meg le­eresztenek, gondolataik már a nyári vakáció örömei körül fo­rognak. Megyei I. osztályú csapa­tainknak most lenne a legna­gyobb szükségük a koncentrá­lásra, hiszen még veszélyes helyzetben vannak. A Ferihegy SE múlt vasárnapi győzelmé­vel nagy lépést tett a bennma­radás felé vezető úton. Ma délután tovább gyarapíthatják pontjaik számát a Tápiószent- márton ellenében. Sokkal nehezebb a helyzete a sülysápiaknak. Legutóbb a már biztos kieső Iklad ottho­nában is kikaptak, s ez igen­csak fagyossá tette a hangula­tot a csapat háza táján. Az NB I-es játékosokkal telitűzdelt Gödöt ők is otthon fogadják ma. A nagy kérdés: felül tud- nak-e végre kerekedni a kis­Muszakonkent 130 darab 12 voltos akkumulátor készül az Uni- , ráíllk. technika Ipari Szövetkezet sülysápi telepén. Képünkön Kozma A !, ,Jf , ,, .J , Béla akkumulátorszerelő az összekötő lamellák és a pozitív és ^ pont (ok) nagyon kellenének, a negatív végkivezetők szerelését végzi I rájuk már aligha fogadna Hancsovszki János felvétele 1 bárki. irányítási feladatok és az ad­minisztráció is inkább nőtt az utóbbi időben. Ennek ellené­re következetesen kívánnak továbbhaladni: az improduk­tív állomány arányát is mér­sékelik. Valójában tehát nincsenek munkaerőgondjaik. Igaz, négy­öt kvalifikált gépkarbantartó és esztergályos hiányzik. Ezekre a helyekre előbb- utóbb biztosan kapnak majd embert, mert a szövetkezet arról is ismert, hogy nem zárkóznak el az új kezdemé­nyezések elől. Elsők között voltak például, akik szakcso­portokat szerveztek. Ezekbe eddig huszonöt dolgozójuk kapcsolódott be, de a bővítés elől sem zárkóznak el. Demokratikus keretek A Ferroelektrika Ipari Szö­vetkezet bérgazdálkodásának jellemzője a teljesítménybér. Természetesen ezzel is terv­szerűen gazdálkodnak: a tel­jesíthető maximumot mindig a szövetkezet pillanatnyi hely­zete határozza meg. S ezt tud­ják a dolgozók is. A szövetkezet bérszínvona­la — vezetői megítélése sze­rint — megyei mércével mér­ve közepesnek ítélhető. Tavaly 47 ezer 692 forint jutott egy dolgozóra, 14 százalékkal több, mint két évvel azelőtt. Igaz, ők a kötött bérgazdálkodás keretei között alacsony szint­ről indultak, s így is csák ne­hezen tudják a lemaradást be­hozni. Évente általában 4—5 százalékos ‘béremelést tervez­nek, illetve hajtanak végre, a lehetőség egyharmad részét mozgóbérként tartalékolják. S ez egy újabb ösztönző forrás. Tanulságos lehet az is, ahogy a bérfejlesztést részle­genként, illetve személyre szó­lóan a közvetlen vezetők, de­mokratikus keretek között ha­tározzák meg. Mindenki tud­ja tehát, kinél reklamálhat, vagy miért kapott annyit, amennyit. Ez a módszer egyébként — az amúgy is jó — munkafegyelmet erősíti. Ha évente egy-két alkalommal kell szankciót hozni, az álta­lában még az érintettek egyet­értésével is találkozik. Jellem­ző, hogy az utóbbi tíz évben mindössze hárman fordultak munkaügyi döntőbizottsághoz. A Ferroelektrika Ipari Szö­vetkezet termékeinek egy ré­szével naponta találkozik háziasszony, vagy az ügyeske­dő férj. Gyártmányaik másik részét- — a mágneses szelepe­ket — viszont a szakemberek közül sem mindenki ismeri. A helyi vezetők szerint hasonló a helyzet a külkereskedelem­ben is. (Kiváló címük állító­lag az elégtelennek ítélt ex­porttevékenységük miatt úszott el. — A szerk.) Császi Sándor, a szövetkezet elnöke mondta: hajszárítóikból, haj­sütővasaikból többet is el tud­nának adni — bár világhírű cégekkel kell versenyezniük —, ha az árral is versenyez­hetnének. Mire azonban kül­kereskedőink kijutnak velük a piacra, olyan sok az úgyneve­zett rárakodás, hogy a tőkés cégek kerülnek előnyösebb helyzetbe.' A mágneses szele­pekhez pedig a közvetítők egyszerűen nem értenek, nem is tudhatják tehát megfelelően ajánlani. Nem adják alább Ismerős helyzet, kétségtelen, de nem akarnak belenyugod­ni Vecsésen. Tervszerű — és a külkereskedőkkel összehan­golt — piackutató munkára kell törekedniük, ha jövőre is jogos reményekkel szeretnék megpályázni a kiváló címet. Pedig szinte biztos, hogy nem adják alább. Vereszkl János Mai fociajánlatunk Harc a jobb helyezésekért A II. osztály A-csoportjában a Pilis úgy tűnik, simán benn­marad, az Üllő viszont még menekül az alsóházból. A mai fordulóban az Üllő Aszódon, a Pilis Vácszentlászlón próbál szerencsét. A tárgyilagosság szellemében az otthon játszó gödöllői járásbeli együttesek esélyesebbeknek látszanak. A járási I. osztályban ma viszonylag sima forduló ígér­kezik, inkább csak a jobb he­lyezésekért szállnak harcba a csapatok. A Maglód—Péteri, a Mende —Kecskésaárda, az Abony— Törtei találkozókon esélye­sebbnek látszanak az otthon játszók. Vendéggyőzelem várható vi­szont a Nyáregyháza—Monor és a Vasad—Gyömrő meccse­ken, s döntetlenhez közel álló lehet az eredmény a Dánszent- miklós—Ceglédbercel összecsa­páson. A serdülőknél érdekesnek ígérkezik a Vecsés—Üllő szom- szédvárrangadó, s az Albert- irsa—Abony találkozó is tar­togat izgalmakat. G. ». ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom