Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-15 / 114. szám

1983. MÁJUS 15\VASÁRNAP xMrlap \------­\ Hogyan segítsünk? Úttörő-vetélkedő Nagy volt a sürgés-forgás szombat délelőtt Pomázon, az I. számú általános iskolában. Sorra érkeztek a megye legtá­volabbi sarkaiból is a piros nyakkendős úttörők, hogy ösz- szemérjék tudásukat, mennyi­re készültek fel az élsősegély- nyújtási ismeretekből, a cse­csemőgondozás szabályaiból. A városok és a járások kép­viseletében azok a pajtások vettek részt az elsősegélynyúj­tó-versenyen, és a csecsemő- gondozó-vetélkedőn, akik az idei tanévben végezték el a Vöröskereszt által szervezett tanfolyamokat, s még nem sze­repeltek versenyeken. A kitű­zött elméleti és gyakorlati fel­adatok alaposan próbára tették a gyerekek .tudását. Bizony, nem volt könnyű szakszerűen válaszolni a tesztlapok kérdé­seire vagy ellátni megfelelően a háztartási balesetek, iskolai és közlekedési balesetek sé- sérültjeit. A verseny győztesei a május 27. és 29. között Zánkán meg­rendezésre kerülő országos versenyen képviselik majd a megyei .színeit, s részt vesznek az úttörőgárda szakági talál­kozóján, augusztus közepén. Hásfél évtized fejlődése A felújítások mesterei lettek Huszonöt százalékkal gazdaságosabb az átlagnál Az éppen tizenöt esztendeje alapító.t kerepcstaresal Általános Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat Idén hatodik alkalommal nyerte el a Kiváló Szövetkezeti Társulás címet. Visszatekintve ennek a tizenöt évnek az eredményeire, a legszembetűnőbb, az 1971 óta tartó folyamatos, töretlen fejlődés. Az akkori 40 milliós árbevétellel szemben ma 238 millió forint áll, a nyereség pedig megtízszereződött ezalatt az idő alatt. A dolgozók létszáma vi­szont csak a duplájára emelkedett. Többek között ennek is kö­szönhető, hogy egy forint termelési értékre mindössze 45 fillér eszköz- és bérköltség Jut a hetveníilléres ágazati átlaggal szem­ben. Időben léptek A vállalat nem tartozik azok közé a szervezetek közé, ame­lyeknél gyakori a profilváltás, az új utak keresése. Na, nem mintha a vezetés híján lenne a vállalkozó szellemnek, csak még idejekorán kialakították tevékenységi körüket, mellyel megtalálták számításaikat. Még azt sem túlzás állítani, hogy úttörők voltak például a felújítások, karbantartások vál- ---------i----­Új megoldásokat keresnek Kismamák négy órája Jó szem és sok türelem kell a ki varráshoz. Hancsovszkl János felvétele Divat lett időnként megkon­gatni a vészharangot a textil­ipar fölött, de tegyük hozzá nyomban azt is, hogy alapta­lanul. A belföldön gyártott fo­nalak és szövetek versenyké­pesek a világpiacon, arról nem is beszélve, hogy meny­nyivel előnyösebb ezeket a termékeket hazai üzemekben előállítani, mint külföldről vá­sárolni. Ám mindezek ellenére az átmeneti hullámzásokat erő­sen megérzik a textilesek, így például az anyagellátás zök­kenői olykor még hosszú idő után is éreztetik hatásukat. Több textilgyáriak így van ez Tatárszentgyör- gyön is, ahol tizenhat eszten­deje működik az Örkényi Béke termelőszövetkezet textilüze­me. Négy nagyvállalat — a Magyar Posztógyár, a Hazai Fésűsfonó, az Újpesti Gyapjú- fonó és a GYTV — részére válogatnak gyapjút, noppol- nak és kivarrnak. Jelenleg százöten vannak, de múlt év augusztusától de­cemberig — tehát néhány hó­nap alatt — harminc asszony megvált tőlük, Jóri Miklósné, a fiatal üzem­vezető, aki idén januárban került a posztjára, anyagellá­tási nehézségekkel (melyeket azóta már sikerült orvosolni) magyarázza a .távozásokat. Most már bőyen van munká­juk, olyannyira, hogy az éves tervük — 9 és fél millió fo­rint termelési érték — teljesí­téséhez nagy szükség lenne azokra is, akik kiléptek tő­lük. — Sajnálom, hogy elmentek — mondja —, mert olyan tár­saság van itt ma is, akikre minden körülmények között lehet számítani. Patronáljuk az ócsai szociális otthont, tár­sadalmi munkában az iskolái is szépítjük. Ami meg a texti­les szakmát illeti: nagy gya­korlat kell, amíg valaki iga­zán jól tudja csinálni. — Tehát megpróbálják visz- szász er ezni a régi dolgozókat? Leveleket küldtek — Leveleket írtam nekik, látogatóban is jártam néhány helyen. Négyen visszajöttek, de ez nem sok. A helyi mun­kalehetőségekben itt elég nagy a konkurrenoia. Nem mesz- sze tőlünk van a seprőüzem, ott is asszonyok dolgoznak. Augusztusban pedig a Mű- széntermelő Vállalat új rész­lege kezdi meg a termelést, ott is majd harminc-negyven embert tudnak elhelyezni. Ne­künk valami új dolgot kell ki­találnunk, ezért gondoltunk a kismamák négyórás foglalkoz­tatására. Ügy tűnik, erre len­ne igény, meg a bedolgozásra, és nálunk ez is megoldható. A szövetkezet hetenként egyszer házhoz tudja vinni, és a ki­varrás is lehet otthoni mun­ka. Később pedig, ha valaki megszerette ezt a szakmát, sokféle továbbtanulási lehető­ség közül válogathat. Jóri Miklósné nagyon fiata­lon, a nyolc általános elvég­zése után került a textilüzem­be. Érdekelte már akkor is a munkája, olyannyira, hogy sok fáradságot és kényelmet­lenséget vállalva elvégezte a Bolyai textilipari szakközép- iskolát. Nagyon biztattak — Megérte? — A vezetők nagyon biztat­tak, hogy van itt perspektíva. Igazán nem bántam meg, hogy hittem nekik. Most sem köny- nyű, mert egyéves a kislá­nyom, de a nagymama elvál­lalta a gondozását, és ez nagy szerencse. Az elődöm, a ko­rábbi üzemvezető, régi szak­ember, és tanácsadóként most is sokat segít. — Talán azért gondolt a kismamákra, mert hasonlók a körülményei? — Igen. Azt hiszem, a gyer­mekgondozás mellett még másra is juthat idő. Munka pedig akad itt bőven, csak győzzük... Gál Judit lalásában. Nem tolongtak még a jelentkezők az ilyen jellegű munkákra, amikor a kerepes- tarcsaiak műemlékek komoly szakértelmet igénylő rekonst­rukciójába vágtak bele. Mun­kájukat dicséri a Nemzeti Mú­zeum, a Néprajzi Múzeum, a Károlyi-palota helyreállított épülete, jelenleg a Szépművé­szeti Múzeumban dolgoznak. Az évek során e nagyon igé­nyes, nemegyszer speciális szakértelmet kívánó munká­nak mesterei lettek, verseny­társuk alig-alig akad ebben a műfajban. Ez a tevékenység ma is mintegy hatvan százalé­kát adja termelésüknek. Ugyancsak a kezdet kezde­tén, már 1967-ben bekapcso­lódtak a vasútvillamosítási programba. A vállalat brigád­jai az oszlopokat alapozzák és állítják, most éppen Budapest és Pécs között. Az eltelt más­fél évtized alatt több mint ezer kilométer vasútvonal vil­lamosításából vették ki részü­ket. Takarékos módszer S ha ki is tartanak a kipró­bált, jól bevált tevékenysé­gek mellett, agt nem mondhat­juk, hogy az időknek új kö­vetelményeit ne értenék meg. Olyan hőszigetelési eljárást dolgoztak ki, ami drága im­portalapanyagot takarít meg, s még a hatásfoka is jobb a ko­rábban ismert módszerénél. Az eljárás lényege, hogy az az­besztet bazaltgyapottal pótol­ják. Eddig mintegy 15 millió forint értékben szigeteltek, s országszerte érdeklődnek a li­cence iránt. Mi több, külföldi értékesítésére is lehetőség kí­nálkozik, erről már tárgyalnak a leendő partnerekkel. A vállalat az elmondottakon kívül túl természetesen kielé­gíti az alapító termelőszövet­kezet és a székhelykpzség igé­nyeit is. A közelmúltban fe­jeztek be például egy üzem­épületet Ikladon, a galgamá- csai összefogás Tsz-nek. Ke- repestarcsán könnyűszerkeze­tes iskolát építettek, amit ké­sőbb négy tanteremmel, most pedig tornateremmel bővítet­tek. De a rekonstrukcióból és karbantartásból is kivették ré­szüket a gödöllői egyetemen. Kedvelt munkahely A felsoroltakon kívül a biz­tos, kiegyensúlyozott gazdál­kodás eredményei közé sorol­ható még, hogy az építőipar manapság oly divatos betegsé­ge. a munkaerőhiány nem sújt­ja a vállalatot, pedig az elván­dorlás, a nagy fluktuáció ép­pen • itt, az agglomerációs öve­zetben a legnagyobb arányú. A kerepestarcsaiakat viszont alig érinti, Sőt, idén növelni is tudták létszámukat, amire fel­adataikat tekintve szükségük is van. M. Nagy Péter Mindkét brigád kiváló A szakma legjobbjai Nem elégedtek meg a csak-aranykosiorúval Elnyerte a Szakma Kiváló Brigádja kitüntető címet az Országos Takarékpénztár Pest megyei Igazgatósága szentend­rei városi-járási fiókjának Ta­karék szocialista közössége. Dr. Kállai Lajos pénzügymi­niszter-helyettes adta át az el­ismerést Kotroczó Ferencné- nek, a kollektíva vezetőjének, aki a brigád megalakulása óta — 1962-től — irányítja mun­kájukat. Ezzel a szentendrei fiók mindkét brigádja megkapta a szép elismerést. A nemes ver­sengésben a Fáy András kö­zösség is dicséretesen szere­pelt: ők már 1979-ben a leg­jobbak közé kerültek, s a szak­ma kiválói lettek. Ez a siker arra ösztönözte a takarékoso­kat is, hogy még jobban dol­gozzanak, s ne elégedjenek meg csak az aranykoszorúval. Alakulásuk óta ugyanis négy­szer vehették át a bronz-, két­szer az ezüst- és tízszer pz arany jel vényt. S a ráadás: most a Békéért emlékplakettet vehették át. A tizennégy tagú kollektíva — amelynek vezetője az idén április 4-én az ágazat kiváló dolgozója lett — nem csupán a takarékbegyűjtésből, a szám­viteli és számlakezelési mun­kákból veszi ki a részét, ha­nem ezen túl számtalan kez­deményezésben vállalnak sze­repet. ARANYCSINÁLÓK 9 Kiállítás nyílt Debrecenben a felszabadulás utáni magyar építészet alkotásaiból. 9 Vitaülésen ele­mezték a hazai állatifehérje-termelés gazdaságosságát a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesületben. 9 Nemesnádudvaron mezőgazdasági fagyvédelmi be­rendezések országos bemutatójára került sor. ® A hét híre az is, hogy Kecskemét volt a színhelye a IX. ve­gyésznap országos rendezvényeinek. A TarSUSban született és Ko­fában — a VIII. század má­sodik felében — élt Abu mus- sa Dsabir Ben Hajjam Ben Abdallah el Sufi el Tarsusi el Kufi, akit Geber néven tart számon a tudománytör­ténet, s aki Dsafer el Sadie főpaptól tanulta a titkok tu­dományát, aligha gondolta, hogy századokkal később a kémia megalapítójaként em­legetik majd nevét. S azt még kevésbé gondolhatta, hogy munkásságával a mo­dern világ leglátványosabban fejlődő iparágai egyikének a szülőatyja lesz. Ö a Lapis phi- losophorumot, a bölcsek kö­vét kereste, mely arannyá változtatja a nem fémes ele­meket. Ahogy ezt, a bölcsek kövét, a nagy elixírt kereste Basilius Valentinus, Albertus Magnus — aki arany helyett végül is a cinket fedezte fel —, Homberg és Böttger, s ezernyi elődük, utóduk; az al­kimisták. Korunk aranycsinálói mér­nökök, laboránsok, szakmun­kások, munkabeosztásuk sze­rint kutatók, üzemvezetők, táblakezelők, analitikusok, le- fejtők, tárolótérmesterek, a megyében nyolc és fél ezren. Nomád élet volt valamikor az övéké, hiszen legtöbbször elhagyott pincékben, városszé­li házakban állíthatták fel bo­szorkánykonyhájukat, most meg műszerek serege övezi őket, bonyolult berendezések csapatának parancsnokolnak; a megyében a vegyipar bir­tokolja a legnagyobb részt a közös tulajdonú ipari terme­lőeszközökből. Az „aranycsi- nálás” nem olcsó. Cégnevek: Dunai Kőolaj­ipari Vállalat, Forte Fotoké­miai Ipar, Pest megyei Mű­anyagipari Vállalat... ben­zin, fűtőolaj, film és fotópa­pír, Pemüflon bevonatok, ci­pőkellékek, az agresszív folya­dékoknak is ellenálló mű­anyag alkatrészek, csőelemek, azaz olyan termékek sora, amelyek mindennapjaink megszokott, nélkülözhetetlen eszközei. A vegyipar nem egyszerűen az iparterületek egyike lett, hanem a kiemel­kedő fontosságúak közé küz­dötte fel magát nagy tempó­ban, hiszen 1980-ban és 1981- ben Is — a termelési érték alapján számítva — az or­szágosan legnagyobb terme­lőhelyet a vegyipar — és a megye — mondhatta magáé­nak. Ez a termelőhely a Du­nai Kőolajipari Vállalat. Gyógyszer, fólia, a mező- gazdasági gépek acélradiál gumiabroncsai, műszálak, műtrágyák, növényvédőszerek éppúgy a vegyipar boszor­kánykonyhájából kerülnek ki, mint a xilol, a toluol, a maleinsavanhidrid, s ha gép­kocsinkba a benzint töltik, már-már aranycsinálóknak kellene lennünk magunknak is, hogy fizessük zokszó nél­kül az árát annak, amiből Százhalombattán tizenkét hó­nap alatt 1,3 millió tonna ké­szül. Micsoda pénz? Micsoda beruházások! A finomító-vá­rosban egy-egy termelőrészleg létrehozásának költségei tíz számjeggyel írhatók le... a most épülő fluid katalitikus krakk üzemcsoport több, mint hatmilliárd forintos ráfordí­tást követel. Otthonunkban felületes és gyors szemle alapján is a vegyipar készítményeinek tu­catjait találjuk — a mosósze­rektől a babakrémen, a dezo­doron át az ajtók, ablakok ■lakkfestékéig —, amint mun­kahelyünkön már száz vagy éppen ezer fölé emelkedik ez a szám, tudatva, egyszerre va­gyunk hasznosítói és kiszol­gáltatottjai egy iparterület ja­vakban megtestesülő teljesít­ményeinek, hiszen a megyé­ben egy esztendő alatt csu­pán mosószerekből kétezer tonnányit vásárolnak meg az üzletekben a háziasszonyok, akik aligha térnének vissza a fahamuhoz, lúghoz, kenő­szappanhoz, bár azok is vegy-^ ipari — vegykisipari — csi- nálmányok voltak. A mai al­kimisták ezer mindent tesz­nek tehát hasznos eszközként a kezünk ügyébe, ám sem ők, sem mi, felhasználók, nem feledhetjük, ezeknek az esz­közöknek a döntő része csak célszerű használat formájá­ban szolga, ellenkező esetben szembefordulhat velünk, mint tapasztalhatjuk a túlzottan sok műtrágya, a vízbe kerü­lő . olaj, a termőtalajt kiégető vegyi hulladékok, az erdőket csúfító műanyagok áldatlan hatásait. Óvakodjunk tehát okos módon attól, hogy a föl­kínált aranyszerzési lehető­ségekből ne a saras homok maradjon markunkban. Mészáros Ottó GONDOLATÉBRESZTŐ INTERJÚ A TELJESÍTMÉNY TISZTELETE Milyenek a lehetőségeink a jelen gaz­dasági nehézségeinek a leküzdésére? Miként növelhető a magyar gazdaság teljesítőképessége. Ezek az immár mind szélesebb rétegeket izgató kérdések sze­repeltek annak az interjúnak a közép­pontjában, amelyet Marjai József mi­niszterelnök-helyettes adott a televízió­nak Matkó István kérdéseire. Az ország belső és nemzetközi hely­zetét sokoldalúan elemző beszélgetés hangsúlya tudatosan tolódott e két egy­mással szorosan összefüggő kérdésre. Mert jó ideje nyilvánvaló: a továbblé­pés ellőrangú feltétele a teljesítmény. A miniszterelnök-helyettes karaktere­sen fogalmazott: olyan helyzetet kell teremtenünk, amelyben a valódi telje­sítmények méltó rangjukra emelkednek, ahol a munka honoráriuma valóban arányban áll a munka értékével. Nem ringathatjuk magunkat illúziók­ban. Amíg tessék-lássék munkáért, lát­szattevékenységért csaknem annyit, esetleg több pénzt lehet kapni, mint valódi eredményekért, addig nem ala­kulhat ki egységes és egészséges társa­dalmi értékrend, addig az egyéni és a vállalati teljesítmények nem javulhat­nak a mainál lényegsebben gyorsabb ütemben. Márpedig ez nélkülözhetet­len, mert a nemzetközi porondon ki­élezett és mind kiélezettebb a verseny. A recesszió, a válság éveiben sem állt meg a világ technológiai fejlődése, s be kell látnunk: a világ számos orszá­gában nálunk eredményesebben, gyor­sabb ütemben tudták csökkenteni a termelési költségeket, az anyag- és energiaigényt. A versenyben maradás feltétele — mondotta a kormány elnökhelyettese — az, hogy azokban az ágazatokban gyor­sítsuk a fejlesztést, oda összpontosítsuk erőforrásainkat, ahol a legjobbak az adottságaink, ahol a felhalmozott szak­ismeret és anyagi erő lehetővé teszi az exportképes termékek viszonylag nagy tömegű előállítását. Eredmények ter­mészetesen csak évek következetes munkájától várhatók, amelyben egy­aránt mindenki részt vesz. Ez a megállapítás korántsem azt je­lenti, hogy mindenkire azonos felelős­ség hárul. Az ilyen nehezebb idősza­kokban különösen nagy C2 irányítók fe­lelőssége. örvendetes, hogy egyre több a magyar gazdasági életben az olyan ve­zetők száma, akik szépen csendben, ki­tartóan, szívósan dolgoznak, s ha nem is mutatnak föl látványos sikereket, de a gondjaikra bízott gazdálkodó egysé­gek teljesítménye évről évre javul. Csak ilyen emberektől várható el, job­ban mondva tőlük elvárható, hogy szün­telenül megújítsák önmagukat, s ezt az önmegújuló képességet kiváltsák kör­nyezetükből. ók a letéteményesei a ma és a holnap eredményeinek, az ö mun­kájuk az igazi nekilendítő erő. Ma olyan vezetőkre van szükség, akik — Marjai József szavaival — hihetet­len helyzetekben tudnak helytállni, nemzetközileg is egyedülálló megoldá­sokat találni... Tényleg csodálatos em­bereink vannak, nagyon sokan, akik kiemelkedő, egyedülálló teljesítmények­re képesek, és mögöttük százezrek, mil­liók, akik minden nap tisztességgel meg­oldják feladatukat. Az egészséges társadalmi értékrend­nek az ő munkájukat kell mindenek­előtt értékelnie. Mert ha nincs különb­ség, nincs jól érzékelhető differencia az élbolyban haladók és az elmaradók kö­zött, az óhatatlanul önértékelési zava­rokhoz vezet. A miniszterelnök-helyet­test idézve, a nap és a holnap követel­ményének mindannyian csak akkor fe­lelhetünk meg, ha szigorúak leszünk, nagy és növekvő követelményeket tá­masztunk saját magunkkal szemben. G. L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom