Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-14 / 113. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM. 113. SZÁM 1983. MÁJUS 14., SZOMBAT Kezdődik a próbagyártás Megújult az Alföldi Tej üzeme Jobb minőségűek lesznek termékeik j Mária Terézia legendás alakjához anekdoták egész i sorát fűzte a tiszteletlen utókor. Példának okáért fenn- 4 maradt egy história, mely szerint a nép sanyarú sor- $ sát ecsetelendő a császárnővel közölték, hogy alattvalói 'j nagy részének nincsen meg a mindennapi kenyere. $ Erre 6 — állítólag — emígyen válaszolt: Ha nincs ke- $ nyerük, egyenek kalácsot. Korunkra ez a kenyér-ka­lács kérdés szerencsésen meg­oldódott, általában jut mind­kettőből, mi több, még vajat is kenhetünk a kenyerünkre, bár még nem állítjuk, hogy elértük volna a tejjel, mézzel folyó Kánaánt. Köpiilő kerestetik Törekvéseink mindenesetre tiszteletre méltók. Ha csupán egy szűkebb területet, a járás falvait, Cegléd és Nagykőrös mezőgazdasági nagyüzemeit tekintjük, kitűnik, hogy álta­lában egy-egy tehéntől évente majdnem ötezer liter tejet fejnek. Ezt a szép eredményt díjak egész sora honorálta, s lévén sok, jól benépesített te­henészeti telpünk, ekkora tej- mennyiség feldolgozása némi gondot jelent'A Ceglédte} és az Alföldi Tej csak nehezen birkózik meg a tejözönnel, bár hamarosan javul a hely­zet, ba befejeződik a kőröste- tétlerii tejüzem rekonstruk- ciójá. Az évtizedes múltra vissza­tekintő Alföldi Tej épületei és gépei elavultak. Sem a meny- nyiségi, sem a minőségi kö­vetelményeknek nem felelnek meg. Ennek tudatában kezd­tek hozzá 1980 nyarán a nagy­szabású rekonstrukcióhoz, amely a napi 15 ezer literről 40 ezer literre emeli a feldol­gozható tejmennyiséget. Saj­nos mire a beruházást sínre tették, nehezebb idők jöttek, és állami támogatásra nem számíthattak. Részben saját erőből, rész­ben hitelből fedezték az épít­kezés, gépvásárlás 43 millió forintos összegét. Időközben a kamatok 6 százalékról 14 szá­zalékra emelkedtek, így fogós leckét kapott a vállalat a kö­vetkező évekre, hogy ezt is maradéktalanul kigazdálkodja. A termékek összetétele nem változik; ezentúl is napi fo­gyasztásra szánt tejet, túrót és tejfölt gyártanak partne­reiknek. Eredetileg vajkészí­tést is terveztek, de a mosta­ni szigorú devizagazdálkodási viszonyok között a nyugati gépvásárlás nem időszerű, s így elesnek attól az évi 6—7 vagon vajtól, ami segíthetett volna nyereségesebhé tenni a munkájukat. Nem adták fel azért ilyen könnyen a re­ményt, megpróbálják hazai forrásból beszerezni a köpü- lőt, más berendezéseket. Van rá vevő Tavaly és az idén egy-egy millió literrel emelték a fel­dolgozott tej mennyiségét, ezt tovább már nem tudják fo­kozni, ezért más módon kell gazdaságosabbá tenni műkö­désüket. Miután a régi üzemet élelmiszerfélék előállítására ezentúl nem használhatják, inég az sem elképzelhetetlen, hogy valamiféle fémipari mel­léktevékenységbe kezdenek. Ezzel további helybeli embe­reknek adnak munkát abban a reményben, hogy a viszony­lag magas haszonból a tej- feldolgozás útját egyengeihe tik. A7- üzem erre az évre 12 millió liter lej felvásárlására kötött szerződést. A Ceglédi Állami Tangazdaság, a jász- karajenői Árpád, a ceglédi Magyar—Szóvjet Barátság Tsz., továbbá ceglédi, abonyi, és köröstetétleni háztáji gazda­ságokból jön össze ez a meny- nyiség. A termékek értékesí­tése nem okoz gondot, vevő rájuk tíz kiskereskedelmi vál­lalat, a ceglédi és a járásbeli, meg a budapesti boltok jut­tatják el a vásárlókhoz ké­szítményeiket. S ha már a kereskedelem­ről szólunk, megemlítjük, hogy sokallják az ötszázalék­nyi .visszárut, melynek költ­ségeit nekik kell lenyelniük. (A boltosok általában nagy biztonsággal rendelnek, hi­szen tejet egészen záróráig kötelesek tartani minden üz­letben. Ha nem fogy el, lé­vén rövid szavatossági idejű áru, v^zik vissza a tejüzem­be.) Előfordulnak még jogos panaszok; szakad a műanyag zacskó, csepeg, csurog a tar­talma. Máskor savanyú a tej, A közeli, szomszéd megye- székhely idegenforgalmi hiva­tala a TISZATOUR ebben az évben olyan viziutakat szer­vez, amely minden bizonnyal felkelti a Dél-Pest megyeiek érdeklődését is. A hétfői szün­nap kivételével hajókirándulá­sokat tartanak a Tiszán. Ked­den, csütörtökön és pénteken a Szolnok—Tiszapüspöki— Szolnok útvonalon viszi a ví­— Ugyan, Pali bácsi, hol van már a húsvét? A csudának emlegeti folyton? — De ha egyszer forduló­pont volt! — Fordulópont...? — Az. Ekkor kezdődött el a szemét mennyiségi fejlődése, ami később minőségbe csapott át. — Miféle szemét? — Ha így jobban tetszik: a háztartási hulladék. Képzelhe­ti, egy ilyen sonkás, tojásos ünnep után mennyi összegyű­lik. Aztán tépelődhet az em­ber, hogy hova rakja. — Van egy tippem: a ku­kába. Az a legbiztosabb. — A kukába ...? No, ezt jól kitalálta. Még mit nem! Fi­gyeljen csak! A kuka, ugye­bár, egy meghatározott űrtar­talmú műanyag edény, aminek van egy rém rossz tulajdon­sága: ha színültig les? szemét­tel, akkor már nem fér bele több. — Jaj, de vicces! Viszont ha vár egy napot, közben a vál­lalat emberei elszállítják azt 3 szemetet, és máris telipa­kolhatja a kukát. — Hát éppen ez az. Vártunk mi erre nem is egy napot, egé­szen április közepéig. De hiá- ba, csak nem vitték. Rereng már, hogy miféle minőségi vál­tozáson megy át a tengernyi megtaposott szemét ennyi idő alatt? — Hm... Jobb, ha nem is részletezi. — Pedig igazán vonzó volt összemegy. Ennek az új üzem beindulása után már nem szabad előfordulnia. Szakembert várnak A jól felszerelt új üzemben elegendő munkáskéz lesz. Másféle gondjuk van. Igaz, hogy saját költségükön isko­láztattak 16 embert a tejipari szakmunkásképző kihelyezett tagozatán, de technikusok, megfelelő szakmai felkészült­ségű középvezetők is kellené­nek. Próbálkoztak már az is­kolákban, ám eddig még nem akadt jelentkező, pedig ezek az állások nem maradhatnak sokáig betöltetlenek. Kőröstetétlenen azt terve­zik, hogy ebben a hónapban megkezdik a próbaüzemet és várhatóan június elejétől már az új falak és gépek fogadják fehér italunkat. Az időzítés jó, hiszen közeleg a nyár, a meleg idő, így hát gyorsan vizsgázhatnak emberek és be­rendezések a minőségi előírá­sok betartásából. Remélhetően versenyképes árufélék kapnak helyet a hűtőpultokban az Al­földi Tej címkéjével. Tamasi Tamás zibusz a kirándulókat, kétórás a hajókirándulás. Iskolás és még óvodás csoportokat is utaztatnak. Szombatonként Szolnokról Kiskörére megy a kiránduló­hajó, a 150 személyes Horto­bágy vízibusz, indul reggel 7 órakor, a vízállástól függően a sportcsarnoktól Tiszaliget- ről, illetve a Zalka sétányon levő hajóállomásról. a ceglédi' Kossuth Ferenc ut­ca 28—30. akkoriban. A lát­vány meg a szag együtt, hát az óriási. Állítom, hogy egy mindent megélt KÖJÁL-os is zavarba jött volna. ■ — Miért nem szóltak nyom­ban a vállalatnak? — Hova gondol? Természe­tesen szóltunk. Meg is mond­ták világosan, hogy mostantól fogva, ha nem rakjuk ki a kukákat a tárolóhelyről a be­tonút szélére, akkor nincs sze­métszállítás. Ráadásul ezt egy tanácsrendelet mondja ki. — Bizonyára húsvét napján lépett életbe ez a rendelet. — Ugyan, dehogy. Itt van, ni, az a címe, hogy rendelet a közterületek tisztán tartásá­ról. a háztartási szemét össze­gyűjtéséről és elszállításáról. Már 1981-ben létezett. — Akkor meg az történhe­tett, hogy valaki feljelentette a vállalatot, mert 1981-től egészen idén húsvétig jogsza­bályellenesen hordta el a sze­metet. — Már megint miket beszél! Egyszerűen csak kinyitották azt az ajtót, ami a járdától négy méterre van, kigurították az edényeket, és kész. Nem akadt semmi gond. De most ennek vége. Mindenesetre jó lett volna, ha a vállalat érte­síti a lakókat a munkamód­szer megváltozásáról. Mind­annyian szívesen kifizetnénk a többletköltséget, hogy az eddigiekhez hasonlóan szaba­duljunk meg a hulladéktól. Tiszai túrák Kirándulók a vízibuszon A kuka jegyében Kibontakozóban a lakótelep A korábban átadott huszonhárom lakás mellett újabb huszonegy épül a Ceglédi Állami Tan­gazdaság bedei központjában. A két és fél, három és fél szobás otthonokba a gazdaság dolgozói költöznek. Apítl-Tóth Sándor felvétele Portré Nyársapátról Gyorsan felcseperedett a falu Nyársapát nevét ugyan a középkor óta számontartják az oklevelek és a krónikák, önálló településsé mégis csak az ötvenes évek elején emel­kedett. Fejlődése még ekkor sem lódult meg igazán. Előbb rendeződniük kellett a hely- beli_ gazdasági viszonyoknak, s ’ez csak a termelőszövetke­zetek egyesülése után követ­kezett be. Azóta szemlátomást fejlődik, formálódik a község, mint ahol szorgos, takarékos és igényes emberek élnek. Ahogy fogy a tanyák száma, úgy nőnek ki az utcákban az új házak, s akad már köztük emeletes is. Döntő évtizedek Az utóbbi tíz-húsz év volt a döntő az előrehaladásban, hiszen ami most van, annak a nagy része akkor keletke­zett. Aligha tudna erről más avatottabban szólni, mint Si- vók László, a községi pártve­zetőség titkára, aki ebben a faluban dolgozta végig az el­múlt két évtizedet. — Amikor a mezőgazdaság nagy átszervezése volt, akkor lettem pártmunkás a járási pártbizottságon. 1963-ban ke­rültem Nyársapáira, ahogy Egyébként ez a bizonyos ren­delet csak annyit ír, hogy a szemétgyűjtő tartályokat kizá­rólag a megjelölt napon lehet a közterületen elhelyezni oly módon, hogy az sem a gyalo­gosok, sem a járművek forgal­mát ne akadályozza, és a ra­kodók késedelem nélkül fel tudják rakni a szemétszállító járműre. Ha a járdára von­szolnánk a kukákat, a gyalo­gosok slalon zhatnának, ha az úttestre, akkor az autóso­kat hergeljük. — Mit is mondott? Közterü­let? Frappáns megoldás lenne, ha a kukákat alkalmanként kituszkolnák a tárolóhelyiség ajtaja elé. Az már egyértel­műen közterület, ezt még a vállalat sem tagadhatja. — Nagy gondolat. Csakhogy a rakodóknak akkor is ugyan­annyit kellene lépniük, legfel­jebb egy ajtónyílást spórolhat­nának meg. Nem vagyok biz­tos' abban, hogy ez nekik meg­éri. — Mondja, végül is mi tör­tént a húsvéti szeméttel! — Nagyon elegem lett az egészből, és a saját munka­helyemről kértem egy teher­autót, persze fuvarlevéllel, nem ingyen. Két fordulóval vitték el a rothadó hulladékot Alig akarták beengedni őket a szeméttelepre. Ki fogja ezt nekem megfizetni? — E'árulhatom: senki. Ol­vassa csak el a rendeletnek ezt a pontját! „A szemétszállí­tási díjat akkor is meg kell fi­zetni, ha a háztartási szemét elszállításáról vagy megsem­misítéséről a kötelezett maga gondoskodik". V. S. akkor mondtuk, községi csúcs­titkár lettem. A tsz-be 1965- ben jöttem, alapszervezeti tit­kárnak választottak, meg az építőbrigád vezetője lettem, mert korábban az építőipar­ban dolgoztam. Megszerettem a nyársapáti embereket, egy­szerű, dolgos nép, amely von­zódik a kultúrához, bizonyítja számtalan kirándulás, színház- látogatás. Ide nem lehet ám akármilyen műsort hozni, mert megkritizálják. — A hetvenes években in­dult fejlődésnek igazán a község. Akkor lett az óvoda, a villamosítás, épült az eme­letes iskolánk, és a járásban elsőként körzesítettük a tanyai iskolákat. A, pedagógusoknak szép szolgálati lakásokat épí­tettünk. A könyvtárunk bár­hol megállná a helyét. Az or­vosi ellátás megfelelő, van már fogászati rendelőnk is. Épült bolt, melegkonyhás vendéglő, amely «háromszáz gyerekre és felnőttre főz. Most megint az óvodabővítésen törjük a fe­jünket — terelte a tegnapról a mára a szót a párttitkár. — Van presszónk, tavaly megoldódott a felvásárlótelep sorsa. Most azon munkálko­dunk, hogy olyan TÜZEP-te- lepünk legyen, ahol nemcsak tüzelőt kapni, hanem építő­anyagokat is. A gázcseretelep is sokat könnyített a lakosság helyzetén, s van mit a tűzre tenni, hiszen a húsellátás meg­oldódott. Kellene még egy rö­vidáru üzlet, ahol gyerekhol­mikat is kapni, mert ezt sokan keresik. Persze nyílt már bu­tik, van fodrász, újabban fényképész is, meg sok más szakmájú kisiparos. Lehet rá számítani Sivók László, a csöndes, áll­hatatos emberek közül való. Rég rájöttek, hogy lehet rá számítani, mert amivel meg­bízzák, abban a legjobb tudá­sa szerint helytáll. 1957-ben így lett a munkásőrség alapí­tó tagja, majd zászlóalj-pa­rancsnok helyettese. Tisztsé­geinek, megbízatásainak se szeri se száma. Igaz, a közel­múltban a Haladás Teremlő- szövetkezetben az egyik veze­tőségi ülés egy kicsit ünnepé­lyesebbre sikerült, mint a töb­bi, bár ő tiltakozott ellene. Az szolgáltatott indokot, hogy tsz-eloökhelyettesi és személy­zeti vezetői posztjáról lekö­szönt, mivel nyugdíjba ment. Persze azért maradt még tár­sadalmi teendő &épen. Alig győztük számba venni. — Amíg szükségét látják a közreműködésemnek, addig el látom a községi pártvezetőség titkári tisztet. A tanácsban vb-tag vagyok, a tsz-ben veze­tőségi tag maradtam, meg az 5-ös számú Építőipari Közös Vállalat ellenőrző bizottságá­nak elnöke. Az építőbrigád irányításáról sem mondtam le — Az évek során kaptam vagy tucatnyi oklevelet, ki­tüntetést, most legutóbb má jus elseje alkalmából a Kiváló termelőszövetkezeti dolgozo érmet. Szeretnék még tovább munkálkodni, hiszen olyan rohanó ez az élet, hogy ha az ember hirtelen megáll, köny- nyen orra bukik, nekem meg kell a tevékenység. A két család Szívesen beszélt a családjá­ról, a feleségéről, aki Ceglé­den dolgozik a Dél-Pest me­gyei Tanácsi Építőipari Válla­latnál, mint anyagkönyvelő, meg szakszervezeti vezetőségi tag. Fia már révbe jutott: a KISZ KB iskolájának tanára. Lánya még tanul, a nagykőrö­si gimnázium elvégzése utárt jelentkezett a Bartók Béla. Zeneművészeti Szakközép is4 kólába, ahol az idén végez. Tovább szeretné folytatni a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán az énektanulást, mert dédelgetett vágya szerint az operaénekes pályát válasz­taná. Sivók László, a nagyobb családjáról is beszélt, a nyárs­apáti párttagságról. Megemlí­tette: az agitációs-, propagan­damunkát kellene körükben élénkíteni, hogy másokat is megnyerhessenek a soraikba — vélekedett a titkár, aki sok alkalmas embert ismer, köz­tük fiatalt is, életmódjával, munkájával bizonyítót. T. T. Végzősök műsora Az albertirsai ifjúsági klub­ban két ceglédi diák, Micsi- nyei Károly és Bosznyai Jó­zsef Álmodó című műsorával mutatkozott be. A Kossuth Gimnázium végzős tanulói, a szó emelkedett értelmében vett amatőrök. A szerelem és a sors konfliktusteli mozza­natai jegyében erdélyi költői; verseit fűzték össze. Az őszin­teség, a szépség, teremtő in­dulat és az útkereső lépése’: bizonytalansága jellemezt - előadásukat. Ritkán tapasz talható szép élményt adtak, becsületét erősítve a színvona­las amatőr művészeti mun­kának. Fogadóórák Sárik Jánosné, a városi ta­nács elnökhelyettese május 18- án. szerdán délelőtt 8-tól 1? óráig fogadóórákat tart a vá­rosházán, hivatali helyiségé ben. Különb usz. A ceglédi KÖZ­GÉP SE kézilabda csapata május 14-én, szombaton Szol­nokon lép pályára. Az egye­sület a mérkőzésre különjára­tú autóbuszt indít délután fél 2-kor a járásbíróság épülete elől. A szurkolókat díjtalanul szállítják. ISSN 0133—2S0o (Ceglédi Hírlap;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom