Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-11 / 110. szám
e "iffíihm 1983. MÁHTS 11.. «71TODA A rokkantsági nyugdíjba beszámít a felsőfokú tanulmányi idő • A kiskorú nem jogosult önálló lakásingatlanra • Mikor létesíthet a dolgozó másodállást? • Beszámít-e a szolgálati időbe az egyetemi, főiskolai tanulmányok ideje? A rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíjnál számít szolgálati időnek a felsőfokú oktatási intézmény (egyetem, főiskola) nappali tagozatán folytatott tanulmányok ideje, legfeljebb azonban a képesítés megszerzéséhez szükséges idő. (Az öregségi nyugdíjnál nem számít szolgálati időnek.) A felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok címén a tanulmányi időszak (tanulmányi félév) kezdetét magában foglaló hónap első napjától a végét magában foglaló hónap utolsó napjáig eltelt idő számít szolgálati időnek. Szolgálati időként kell figyelembe venni a két egymást követő tanulmányi időszak közötti tanulmányi szünet idejét is. Több képesítés megszerzésére irányuló tanulmányok folytatása esetén legfeljebb az egyik képesítés megszerzéséhez szükséges idő vehető figyelembe. A külföldi felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok idejét szolgálati időként akkor lehet figyelembe venni, ha a külföldön szerzett képesítést honosították, illetőleg a tanulmányok idejét hazai felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányi időbe beszámították. A külföldi felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán 1944 után folytatott tanul mányi időt az említett honosítás, illetőleg beszámítás igazolása nélkül is figyelembe kell venni, ha a hallgató ma gyár ösztöndíjasként vagy az illetékes magyar hatóság engedélyével államközi egyezmény alapján külföldi alapítványból nemzetközi szervezet által biztosított keretből, külföldi szervnél — magánkezdeményezésre — pályázat elnyerésével vagy meghívás alapján ösztöndíjban részesült, és így végezte tanulmányait. O Szerezhet-e kiskorú lakás- tulajdont, ha a család már rendelkezik eggyel? — Tizenhatodik életévét betöltötte gyermekem, kérdi Z. G. olvasónk, szerezhet-e önálló lakástulajdont? Ügy hallottam, a családban levő kiskorú önállóan nem jogosult lakásingatlan szerzésére, mert egy család csak egy lakástulajdonnal rendelkezhet. A 47/1982. (X. 7.) MT„ és a 20/1982 (X. 7.) ÉVM—IM. sz. rendeletek az állampolgárok lakás- és üdülőtulajdonának egyes kérdéseiről szóló korábbi rendelkezéseket módosította. A korábbi rendelkezések szerint, olvasónkat helyesen tájékoztatták. Ez év január elsejével azonban csak részben igaz ez a tájékoztatás. Változatlanul alapvető szabály, hogy egy személy, illetőleg egy család, lakás- és üdülőtulajdonának mértéke egy lakás, és egy üdülő. Az is igaz, ha a személynek, illetőleg családnak lakás- vagy üdülőtulajdona már van, további lakás-, illetőleg üdülőtulajdont — öröklés kivételével — nem szerezhet. A 47/1982. (X. 7.) MT sz. rendelet a kiskorúak tulajdon- szerzésével kapcsolatban, a korábbival szemben, kedvezőbben rendelkezik. Kimondja, az a kiskorú gyermek, aki a 16. életévét betöltötte, lakásszükségletének kielégítése érdekében, egy lakástulajdont külön is szerezhet. Ha a kiskorú gyermek a lakástulajdont lakásépítés útján kívánja megszerezni, az ahhoz szükséges építési engedély részére 2 évvel korábban is megadható. Az így felépített lakás nem minősül többlettulajdonnak. Olvasónknak tehát a fentiek szerint kedvező választ adhatunk. • Mikor adható engedély főállású dolgozónak más munkáltatónál történő foglalkoztatásához? Gödöllői olvasónk panaszolja, hogy jelenlegi főállásának létesítése előtt más munkáltatónál másodállásban dolgozott. Az új főállású munkahelyén ezt nem veszik figyelembe, mondván, hogy nincs legalább kétéves munkaviszonya náluk. Olvasónk esetében a munkáltató tévedésben van. Az igaz, hogy a más munkáltatónál történő foglalkoztatáshoz szükséges engedély csak abban az esetben adható meg, ha a dolgozó a munkáltatójánál legalább kétéves munkaviszonyban áll. Ezt a szabályt azonban nem lehet alkalmazni, ha a dolgozó másodállását a főállást megelőzően létesítette. összeférhetetlenség okából megtagadhatja úgyszintén akkor is, ha a dolgozó munka ideje a másodállásban, mellékfoglalkozásban és a munkára irányuló — engedélyezés, illetve bejelentés alá eső — egyéb jogviszonyban nem haladja meg havonta Együttvéve a törvényes munkaideje egyharmadát, fizikai tevékenység esetén annak felét. E rendelkezés alkalmazása szempontjából a díjazásnál alapul vett munkaidőt kell figyelembe venni, ha a szerződés munkaidőt nem ír elő. Figyelem mel kell lenni a főállású munkahelyen aría is, hogy a dolgozó főállásban munkáját kiváló eredménnyel és példamutatóan lássa el. Olvasónknál tehát a munkáltató által hivatkozott indokok nem állhatnak fenn. Április 27-i számunkban tévesen írtuk, hogy a munkaügyi döntőbizottság tagjait kijelölik. A tagokat választják. Dr. M. J. Felügyeld nélkül kóborolt Kötelességét teljesítette — Pulikutyámat a mezőőr a város belterületén ok nélkül lelőtte — panaszolta a megyei bíróságon egy gulyás. — Ezért tőle és munkaadójától: a városi tanácstól nyolcezer forint kártérítést kérek. — A kutya a város külterületén gazdátlanul kóborolt, tehát a mezőőrnek kötelessége volt lelőni — védekeztek az alperesek. — Nem kóborolt, hanem egy barátomnál hagytam pározta- tásra — replikázott a gulyás. — Az ő tanyájuk előtt lőtték le, holott barátom felesége közölte a mezőőrrel: nem kóbor kutya. A keresetet mind a megyei, mind a Legfelsőbb Bíróság elutasította. A jogerős ítélet indoklása szerint a vonatkozó rendeletek értelmében, községek és városok határában póráz, illetve kölönc nélkül ebek nem tarthatók. A külterületen talált állatokat a rendőrök, pénzügy-, mező-, erdő- és vadőrök minden melléktekintet nélkül kötelesek lelőni. A bizonyítékok alapján nem vitás, hogy a kutyát külterületen lőtték le. A mezőőr tehát kötelességét teljesítette. A gulyás a kutyáját lakásától több száz méterre, a város határában felügyelet nélkül hagyta kóborolni, és így maga idézte elő azt a helyzetet, hogy lelőtték. Ezért a bekövetkezett kárt viselni tartozik. Vizek partján- HORGÁSZBOTTAL Mérsékelt májusi remények Nem a sok helyen elrendelt részleges (pontyfogási) vagy általános tilalom miatt mérsékeltek talán a reményeink májusban, hanem, mert a tapasztalatok szerint az ívó hal nemigen kap. Annál jobban utána. Ráadásul az időjárás sem kecsegtet sok jóval. A hét eleji erős, nyirkos lehűlés, ha hinni lehet a népi megfigyeléseknek, a fagyosszentek érkezése miatt tartósnak ígérkezik. Hogyan és kit szolgál a szolgálat? Meghatalmazás nélkül is lehet Szakszerű és határozott támogatás szükséges Régi Ismerősömről azt hittem, hogy ügyvédként keresi a kenyerét, s csak véletlenül derült ki egy beszélgetés során, hogy X. vállalat Jogsegélyszolgálati vezetője. Azóta gyakran faggatom arról, milyen konfliktusok adódnak náluk a munkáltató és a dolgozók között, s hogyan próbálja ezeket a szakszervezeti jogsegélyszolgálat megelőzni, vagy — a vállalat ellenállása esetén — munkaügyi döntőbizottsági szakban érvényesíteni a dolgozó érdekeit. valóban csak nyomokban fordul elő, de vajon alátámasztja-e a jó munkahelyi légkört a munkahelyi döntőbizottság elenyészően csekély ügyforgalma? Az említett üzemben az év derekáig (a történet tavalyi) a döntőbizottság nem kevesebb, mint 34 munkaügyi vitát tárgyalt, de közülük csupán egyben képviselte a dolgozót jogsegélyszolgálat; egy, a vállalattól nemrég távozó üzemmérnököt új munkahelyének a jogsegélyszolgálata. Ezek után nyomon követtem a munkaügyi bíróságon a keresettel megtámadott 16 jogvita sorsát. A dolgozókat két tárgyaláson (a jogsegélyszolgálat helyett) ügyvéd képviselte, 14 ügyben senki, s a 16 bírósági ítélet közül 9 mégis a dolgozó javára szólt. Csalhatatlan főnökök? A tapasztalatok szerint a munkaügyi viták jó része a vállalati munkaügyi apparátus, vagy valamelyik főnök tévedéséből fakad, s magától értetődő, hogy ha az ellenfél nincs egyedül, a melléfogást hamarabb elismerik. Ismerősöm lelkes szavai nyomán azonban egy olyan vállalat képe rajzolódott ki előttem, ahol a főnökök jóformán csalhatatlanok, határozataik mindig szabályszerűek, ha pedig a dolgozó csinál rosz- szul valamit, némi túlzással bocsánatot kérnek tőle. Ezért aztán neki, a jogsegélyszolgálat vezetőjének semmi dolga a munkaügyekkel, s még szerencse, mert annyira sokan keresik fel gyermekelhelyezési, lakásszerzési, szülőtartási és egyéb problémáikkal, hogy ki sem látszik a sok munkából. Ha egy cég rendet tart a háza táján, s nem akarja dolgozóira hárítani az esetleges elhamarkodott döntések, hibás adminisztratív intézkedések hátrányos következményeit, akkor valóban ritkán éleződnek ki a konfliktusok, s nem lesznek belőlük munkaügyi viták. Az ügyek jogágak szerinti megoszlásában a munkajog mTí TInTa P RENDELETÉIBŐL! A munkaügyi statisztikai adatgyűjtési rendszerről szóló 102/1975. (Mü. K. 2.) számú utasítás módosításáról a 101/1983. (Mü.K. 5.) számú ÁBMH utasítás rendelkezik. (Munkaügyi Közlöny 5. szám.) A Legfelsőbb Bíróság munkaügyi kollégiumának 130., 132., és 133. számú állásfoglalása ugyancsak az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal hivatalos lapjának 5. számában jelent meg. Magyar állampolgár külföldön történő munkavállalásáról a 8/1983. (V. 4.) MT és ennek végrehajtásáról a 3/1983. (V. 4.) ÁBMH számú utasítás rendelkezik. Az állami vállalatokra vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról a 9/1983. (V. 4.) MT sz. rendelet intézkedik. (Megjelent a Magyar Közlöny május 4-i, 19. számában.) Az átképzési támogatásról ugyanitt jelent meg a Minisztertanács elnökhelyettesének a 3/1983. (V. 4.) ME számú rendeleté. Mégis közügy Mit bizonyít ez? Mindenekelőtt azt, hogy ismerősöm a dolgozók képviseletétől olyan munkaügyi vitákban is elzárkózott, amelyeknek támogatása pedig nem lett volna ellentétes a szocialista erkölcs követelményeivel, amelyeket feltehetően törvénysértés, vagy a dolgozót ért súlyos méltánytalanság idézett elő. Ettől azonban a kirívó eset még kettőnk magánügye, vagy legalábbis a vállalati szb belső ügye maradhatna. Közüggyé mégis az teszi a részletesen ismertetett fejleményeket, hogy sajnos nem is olyan kirívóak. Az alig hétesztendős, de már a bérből és fizetésből élők 65—70 százaléknak rendelkezésére álló jogintézmény működéséről, fejlődéséről kétségkívül sok jót elmondhatnánk, többet használunk azonban azzal, ha a leggyöngéob pontjára rámutatunk. Ez pedig éppen a munkaviszonnyal, a munkavédelemmel és a társadalom- biztosítással kapcsolatos vitás ügyek területe, ahol a dolgozók szakszerű és határozott támogatására valószínűleg a legnagyobb szüksége lenne. Elszomorító országos adat, hogy a munkaügyi döntőbizottságok és a társadalombiztosítási tanácsok előtt az ügyek alig tíz százalékában képviseli jogsegélyszolgálat a dolgozót, s ha a jogvita a munkaügyi bíróságon folytatódik, az eleve alacsony képviseleti arány tovább csökken 3—5 százalékra. Kérés nélkül E szerencsétlen helyzet egyik okaként arra szoktak hivatkozni, hogy mit tehet a jogsegély- szolgálat, ha egyszer a dolgozó nem fordul hozzá segítségért? Nos, éppen a munkaügyi vitákban érdemes elébe menni az emberek igényeinek. Kézenfekvő módja ennek, ha — a köztük lévő jó együttműködés révén — maga a döntőbizottság hívja fel a jogsegély- szolgálat figyelmét egy-egy olyan ügyre, amelyben a képviseletre szükség lehet. Különösen a munkaviszonyt érintő kérdésekben, amelyekben a szakszervezet (vagy megbízásából a jogsegélyszolgálat) — persze csak ha tudomást szerzett az adott ügyről — külön meghatalmazás nélkül is eljárhat a dolgozó érdekében. Ritkábban kerül szóba az a felemás megoldás, amikor a vállalat jogtanácsosa, illetve jogsegélyszolgálati vezetője ugyanaz a személy, s ha akarná, sem képviselhetné munkaügyi vitákban a szembenálló feleket, példának okáért a céget, amelyik fegyelmit adott, és a dolgozót, aki a fegyelmit kapta. Hogyan lehetne a felvázolt helyzeten javítani? Mivel a jogsegélyszolgálatot a vállalati szakszervezeti bizottság hozza létre és irányítja, talán éppen az szb-knek kellenek rendszeresebben és átgondoltabban ellenőrizni is — nem utolsósorban a döntőbizottsági, vala mint a bírósági adatokra tá maszkodva .— szolgálat tévé kenységét. Kéri Tamás A vándorho'-gászok tehát mindenképpen gondban lesznek, mert sajnos még mindig nem kielégítő az egyesületek egymás közötti, az egyesületek és az intéző bizottságok közötti vagy az ország különböző horgászvizeit összekötő információs lánc. (Hogy a sajátunkról ezúttal ne is beszéljünk.) Kockáztat tehát az, aki biztos hír nélkül vág neki egy kirándulásnak. Pedig az egyesületük maguknak is sok kellemetlenséget takarítanának meg, ha legalább az intéző bizottsággal, netán velünk, de a szomszédos egyesületekkel feltétlenül előre közölnék, mikortól, milyen halra rendelnek el fogási tilalmat. ,esz lánc Ez a téma egyébként szóba került a MOHOSZ két héttel ezelőtti sajtótájékoztatóján is, ahol Készéi Károly főtitkár elmondta, hogy foglalkoznak egy ilyen információs hálózat megszervezésének gondolatával. Hamarosan megjelenik egy kiadvány is, amelyet akár térkép gyanánt is használhatnak majd a vándorhorgászok, ha távoli vizek felé indulnak. Vines partner Több más megyénket érdeklő téma is szóba került a MOHOSZ vezetőinek és az újságírók beszélgetésén. Elhangzott például, hogy változatlanul — és véleményünk szerint okkal — sokat panaszkodnak sporttársaink a Délegyházi tavakon tavasztól őszig uralkodó anarchikus állapotokra. Sajnos, a helyzet valószínűleg csak lassan változik meg, mert az üdülőhelyi bizottságok megszüntetése óta csak a horgászoknak van szervezett érdekképviseleti szervük. Ügy tűnik, nincs viszont kivel tárgyalniuk arról, hogyan lehetne a fürdést, szélvitorlázást, csónakázást is szabályozott keretek közé illeszteni. Mindenesetre a MOHOSZ keresi a partnert, tőlünk pedig békés türelmet kér. Újabb terhek A Nagybudapesti Horgászegyesület tervezett létszám- csökkentése és decentralizálása miatt valószínűleg a jövőben is nagy nyomás nehezedik majd a megyénkben működő egyesületekre. A MOHOSZ álláspontja szerint megoldható, hogy a jelentkezőket csak állami jeggyel, illetve tagsági könyvvel lássák el, területi jegyet vagy napijegyet kevésbé zsúfolt helyen, illetve alkalmanként válthatnak. Valószínűleg nőni fog az új, vízzel nem rendelkező egyesületek száma is. Hogy ez a megoldás mennyire jó, vagy mennyire szolgálja a mozgalom érdekeit, azon lehet vitatkozni. A cél azonban mindenképpen az, hogy minél több ember, illetve család szabad idejének kulturált, pihentető eltöltését segítsük elő. Ifik döntője A hét végén — szombaton Szigetszentmiklóson megrendezték az országos ifjúsági horgászvetélkedő megyei döntőjét. Méghozzá meglepő végeredménnyel. Legutóbb azt írtuk, hogy sajnos nem bővül az ezeken a versenyeken fiataljaikat szerepeltető egyesületek listája. Most arról számolhatunk be, hogy láthatóan megváltoztak az erőviszonyok is. Eddig a babérokat — gyakorlati jártasságuktól eredő előnyük, helyismeretük miatt — általában a Duna-ági egyesületek ifjúsági horgászai siratták le. Az idén az alig 20 hektáros víztározóval rendelkező monoriak. Monori sikerek A Monor és Vidéke HE három versenyzője — ifj. Rigó László, ifj. Borsai József és Marosi György — már az elődöntőn it kiválóan teljesítette a gyakorlati feladatokat, sikeresen adtak számot elméleti felkészültségükről is. Szombaton halfogás, evezés és célbadobás szerepelt a döntő programjában. A végeredmény a 10—13 éves korúak csoportjában: 1. ifj. Rigó László (Monor), 2. Kiss László (Szentendre), 3, Szabó Péter (Csepel Autó). A 13—16 évesek korcsoportjában győzött: ifj. Borsai József, megelőzve Rózsa Istvánt (Szentendre) és Marosi Györgyöt (Monor). Vereszki János Furucz Zoltán Itt még semmi nem dőlt el. Az előtérben a későbbi győztes, ifjú Rigő László szorgalmasan gyűjtögeti az apró halakat. Kutz György az intéző bizottság ifjúsági felelőse átadja az oklevelet és a díjakat a második korcsoport első helyezettjének, ifj. Borsai Júzsenek. Jogi tanácsok
