Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-11 / 110. szám

1983. MÁJUS 11., SZERDA Állattenyésztés, takarmányozás Fontos a minőség Gyakran elhangzik manap­ság, hogy a világgazdaságban tapasztalható válság, nekünk is sok gondot okoz, hiszen ezernyi szállal kapcsolódunk a nemzetközi gazdasági élethez. Haladásunk, országépítő mun­kánk üteme, eredménye igen jelentős mértékben attól függ, hogy gazdasági teljesítmé­nyünkkel — s ezen ma már nemcsak a mennyiség, hanem a minőség és a versenyképes­ség is értendő —, mennyire vagyunk képeseik alkalmaz­kodni az új követelmények­hez. Ennek jegyében került sor tegnap, a Magyar Tudományos Akadémián a VI. tudományos termelési tanácskozásra, amelynek témája az állatte­nyésztés és a takarmányozás volt. Dr. Papócsi László me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes megnyitó beszédében hangoztatta, hogy a mennyiségi szemlélet mel­lett egyre nagyobb szerepet kell kapnia a minőségnek. Jobb együttműködés szüksé­geltetik ezért a kutatóhelyek éa az üzemek között. Fontos, hogy a kutatás mindig a gya­korlat előtt járjon és ne for­dítva. A megnyitó után több ku­tató és gyakorlati szakember tartott előadást. Élet, egészség, biztonság • • Összehangolt gyakorlat A tűz a gyár egyik műhelyében keletkezett, a lángok egy vas- szerkezetet nyaldostak körbe, miközben fojtó, nehéz füst töl­tötte be a helyiséget. A sebesültek a földön, vagy oszlopnak dűl­ve hevertek. A riasztott polgári védelem és tűzoltóság emberei azonnal a helyszínre érkeztek, a poroltók működésbe léptek, a mentőalakulat hordágyokon vitte ki a szabadba a sérülteket ahol rögtön elsősegélyben is részesítették őket... Azazhogy csak a sérültnek tetetett dolgozókat, mert bái a vörös festék élethűnek tün­tette fel a bőrön, mégsem vol­tak valódiak az égési sebek, miként a tűz is mesterségesen keletkezett, s a mentő- és oltó- akció sem volt Szerencsért, több gyakorlatnál. Az Életünk, egészségünk, biztonságunk védelméért cím­mel minap kezdődött megyei rendezvénysorozat részeként tegnap délelőtt Ikladon, az Ipari Műszergyár területén tűzvédelmi napot tartottak. Komplex gyakorlatra került sor, melyen a vállalat önkén­tes tűzoltói, polgári fegyveres őrsége és polgári védelmi szakaszai mellett a Pest me­gyei Rendőr-főkapitányság és a megyei tűzoltóparancs­nokság egységei vizsgáztak az együttműködésből, az össze­hangolt és gyors cselekvés mikéntjéről. A már említett műhelybeli megrendezett tűzeset után szabadtéri gyakorlat követke­zett: ez alkalommal a nyilt hordós üzemanyagtároló szomszédságában egy raktár- helyiségben csaptak magasra a lángok. A vállalati tűz­oltók most riasztották a gö­döllői városi tűzoltóparancs­nokságot is; megszólalt a gőzduda, a veszélyes környé­ket a fegyveres polgári őrök lezárták, a vállalati tűzoltók a benzines hordók védelmére vonultak, miközben szirénázva megérkeztek a fecskendős autók is: elsőnek a gödöllői vá­rosi-járási tűzoltóság, majd a váci, s villámgyors szerelés után előbb két, majd kisvártat­va öt vízsugár zuhogott min­den irányból a tűz fészkére. Az Ipari Műszergyár tanács­kozó termében a tűzvédelmi nap résztvevői előtt Nagy Zsolt tűzoltó őrnagy, a Pest megyei Tűzoltóparancsnokság helyettes vezetője összegezte a tapasztalatokat. A gyakorlat szinte hibátlanul zajlott le, a tűzvédelem hivatásosai és önkéntesei, valamint a rend­őrség összehangoltan, nagy szakértelemmel oldották meg feladatukat. A vevő is, az eladó is kiszolgáltatott Nem elosztani, kereskedni kell Ha egy marslakó vagy kül­földi körülnézne dugig tömött bútorboltjainkban, áruházaink­ban, azt mondaná: minden rendben! Lehet, hogy a mars­lakó jónak tartaná a túlkíná­latot, de a kiegyensúlyozott kínálathoz-kereslethez szokott emberek a hatalmas és feles­leges készleteket látva nem hiszem, hogy elismerően szól­na a magyar bútoriparról és kereskedelemről. Se raktára, se pénze Ä vásárlónak is csak akkor jó a túlkínálat, ha az áru szép, használható és nem túl drága. A kereskedelemnek és az ipar­nak azonban sosem jó, hiszen munka, pénz, vagyis érték fekszik benne, ami a hosszú állásban egyre kopik. De a nagy kereslet vagy a hiány- gazdálkodás sem, mert felbo­rul a termelési-értékesítési rendszer. Ezt a bútoripar és a keres­kedelem illetékesei nem tud­nák? Azt például, hogy a ház­gyári lakásokba nem hatalmas szekrénysorok, hanem szét­szedhető, variálható — és per­sze szép — elemes bútorok kellenek? Tudják, mégsincs elegendő elemes bútor. Tavaly nyitották meg a Bú­torkereskedelmi Vállalat ele­mes bútorboltját a fővárosban, a Lenin körúton. Ezt követően mondta dr. Csapiár Gábor, a Bútorker vezérigazgatója: — Itt, elsőként az ország­ban, audiovizuális eszközök segítik a vásárlást. Tartottuk azt, a korábban kétkedéssel fogadott ígéretünket is, hogy az előrendelt elemes bútorok átfutási idejét jelentősen csök­kenteni fogjuk. A korábbi ki­lencven nap helyett most negyvenöt-hatvan napot kell várni... Igen, még a nagy- és kiske­reskedelmi tevékenységet egy­aránt kifejtő Bútorkereskedel­mi Vállalat szakboltjában is várni kell. Az ipar ugyanis szakaszosan gyárt. A már el­készült darabokat raktározni kell, amihez természetesen ha­talmas raktár szükséges és ez pénzbe kerül. A kiskereskede­lemnek erre se raktára, se pénze. Tóth István, a váci Na­szály áruház igazgatója mond­ta: — Az elemes bútor vál­tozatlanul hiánycikk. Amit az ipar gyárt, azt majdnem telje­sen leköti a Domus és a Bú­torkereskedelmi Vállalat. Ez nem lenne baj, ha átadnák a kiskereskedelemnek. De a sa­ját üzleteikben értékesítik. Nem is marad a nyakukon... Az elemes bútor kivételével vidéken valamivel jobb hely­zetet találunk, ha általában nézzük a bútorpiacot. Ennek is egyszerű az oka. Tanyán, falun, nagyközségben és kisvá­rosban mások az igények, mi­vel nem kis alapterületű ház­gyári lakásokban laknak az emberek. Míg tavaly az országban, fő­leg a városokban csökkent a bútorforgalom, a Nagykáta és Vidéke Afésznál emelkedett. Egyetlen, de 150 négyzetméte­res bemutatóteremmel és két nagy raktárral rendelkező bú­torboltjuk forgalma 82 millió 305 ezer forint, az előző évi­nél 15,1 százalékkal több volt. Tíz község van az áfész mű­ködési területén, a bútorbolt vonzásköre azonban sokkal nagyobb. Legközelebb ugyanis csak Cegléden lehet bútort vásárolni. Ez azonban csak a viszonylag nagy, de nem az évről évre emelkedő forgalmat indokolja. — Egy mondatban megfo­galmazható sikerük titka — mondta Bori Pál, a Nagykáta és Vidéke Áfész áruforgalmi főosztályvezetője. — Gyorsa­ság, az igények ismerete és megfelelő választék. A gyor­saság, a közvetlen áru- beszerzéssel növelhető. A bolt 1981-ben 12, tavaly 20, az idén a terv szerint 35 millió forint értékű bútort közvetlenül az ipartól vásrolt, illetve vásárol. Nagykáta, a fehér holló A nagykátai bútorboltot a Terék házaspár vezeti. Ottjár- tunkkor a férj — Terék János — a raktárban dolgozott, a vevőkkel a feleség foglalko­zott. — Hogyan mérik fel a vá­sárlók igényeit? — kérdeztem Terék Jánosnétól: — Huszonhárom éve dolgo­zunk itt, egy helyben. Kérdez­zük, de maguktól is elmond­ják, hogy mit szeretnének. S 'válogatási lehetőséget biztosí­tunk. Ha valamelyik új ter­mékről hallunk, akkor annak utánajárunk. A BNV-re is el­megyünk, legalább a mintada­rabokat igyekszünk beszerezni. A bolt viszonylag nagy be­mutatótermében állandóan többféle bútor látható. Elemes azonban itt sincs ... — Nincs is hozzá megfelelő raktárunk — mondta Terék*!* — De amit csak lehet, azt mi bontjuk és darabonként áru­sítjuk. Különben is, rengeteg baj van az elemes bútorokkal. Rosszul illeszkednek, meg az­tán egy-két év múlva hol ez, hol az az elem nem kapható. Ügy kéne, mint az NDK-ban: bemegy a vevő a bútorboltba és válogathat. S ott van mel­lette a barkácsbolt, ahol akár öt év múlva is megveheti az ajtót vagy azt, ami éppen kell. Sorra járják a gyárakat : Milyen módon tudták el­érni, hogy a boltot partnernek tekintsék a bútorgyárak? — Úgy, hogy rendkívül ru­galmasak, talpraesettek — mondta a boltvezető házaspár­ról az áfész áruforgalmi fő­osztályvezetője. — Nem saj­nálják a fáradságot, sorra fel­keresik a gyárakat... Tehát a vevő, a kereskedő kiszolgáltatott. Fel sem vető­dik, hogy a gyártó kilincsel­jen. Hogy ő próbáljon eladni. Hogy azt gyártson és annyiért adja el, amire, amennyiért igény van. De meddig? Szentc Pál A megyei népfronfelnökség ülése Kisvizekért nagy összefogást Késik a közös felelősség fölismerése Kedden délután a mozgalom megyei székházában tar­tott ülésén a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága elnöksége a jóváhagyott napirendnek megfelelően meg­tárgyalta és elfogadta azt az összefoglalást, amely a be­járó dolgozók körében folytatott ismeretterjesztő tevé­kenység eredményeit és feladatait elemezte. A testület úgy döntött, hogy az anyagot a bizottság következő ülé­sén beterjeszti megvitatásra. A továbbiakban az elnök­ség áttekintette a megye kisvizeinek helyzetét, védelmé­nek teendőit, majd tájékoztatót hallgatott meg a nép­front egyházpolitikai tevékenységéről a megyében. Az alábbiakban a kisvizek helyzetéről készített beszá­molót és a vitában elhangzottakat ismertetjük. Rohamosan romlik Vetített színes diaképek, tér­képvázlatok érzékeltették azt, amit napi tapasztalatok is egy­re riasztóbban tárnak elénk: rohamosan romlik a megye kisvizeinek állapota, némelyik patak már sokkal inkább ne­vezhető nyílt szennyvízcsator­nának, mint élővízfolyásnak. Érzékeltet valamit a látszatra nem nagy horderejű gond sú­lyából, ha tudjuk: kétezer négyzetkilométernyi gyűjtőte­rületről, napi 10—25 ezer köb­méter vízről van szó. Az idő­szakos vízfolyások, mint ami­lyen a Sasadt-árok, a Diósát árok, a Barát patak, az állan­dó vízfolyások, így a Bükkös- patak, a Gyáli patak, a Hosz- szúréti patak, egyaránt arra a sorsra jutnak, hogy legálisan közületi és lakossági szenny­vizek elvezetésére szolgálnak. Meghökkentő, a közös fele­lősséget, még mint fölismerést is nélkülöző példákat mondtak el a vita résztvevői arról, mi­ként növekszik a bakteriális szennyezettség, hogyan lesz egyre több helyen gyakorlattá a csapadékvíz-csatornákba történő szennyvízürítés, mi­lyen könnyedén véli szemétte­lepnek a lakosság bizonyos csoportja a vízfolyásokat. A megyében naponta körül­belül 150 ezer köbméter szennyvíz keletkezik, ennek döntő része azonban nem jut el megfelelő tisztítóberende­zésekbe, hanem fokozódó mér­tékben terheli környezetüket. Ilyen okok következtében, ipa­ri és lakossági eredetű hatá­sok nyomán lett erősen szeny­nyezett a Barát patak, az Aranyhegyi, a Hosszúréti, a Rákos, a Szilas patak, gyorsan romlik a helyzet a Dera, a Bükkös, a Mogyoródi patak­nál. Néhány vízfolyásnál már bekövetkezett a vég; a környező növény- és állatvi­lág teljesen elpusztult, a me­der messzire bűzlő szennyvíz- csatornaként szolgál, azaz több helyen — hangoztatták a felszólalók — mór nem kör­nyezetvédelmi teendőkről kell beszélni, hanem környezet- helyreállító feladatokról. Amennyiben a szemléletben és a gyakorlatban nem követke­zik be alapvető fordulat, biz­ton számítani lehet rá, továb­bi vízfolyások jutnak erre a sorsra. ecseri ágának körzetében te­vékenykedik majd ilyen cé­lokkal fiatalok közössége. Természetesen senki sem dédelgethet olyan illúziókat — hangzott el a vitában —, hogy a súlyos környezeti károk né­hány ifjúsági környezetvédel­mi tábor megszervezésével megszüntethetők. Főként ak­kor nem, ha a helyreállított, vagy legalább jobbá tett víz­folyásszakaszon rövid idő el­teltével ugyanazokat az ipari, mezőgazdasági, lakossági ere­detű szennyeződéseket lehet megtalálni. Sajnos, ez utóbbi­ra nem számítanak kivételes­nek a példák, azaz — húzták alá többen — jelentős szemlé­leti, gondolkodásbeli akadá- 'yokat is le kell gyűrni ahhoz, hogy a kívánatos irányba for­dulhassunk, tehát olyan össze­fogásra van szükség, amely tükrözi a széles társadalmi ér­dekeltséget és egyben a jö­vőért érzett felelősséget is. Er' öfcji k'nysier Táborok haszna Nem kerülve meg a riasztó tényeket, tapasztalatokat, a megyei népfrontelnökség ösz- szegezhetett jó törekvéseket is, szerény kezdeti eredménye­ket erről a területről. így a többi között a népfrontmozga­lom keretében tevékenykedő környezetvédelmi társadalmi őrségek fokozódó aktivitását a települések egy részén, az 1981-ben és 1982-ben életre hívott — öt váltásban dolgo­zó — ifjúsági környezetvédel­mi táborok munkáját, amely­nek értéke hárommillió forint volt a szentendrei Bükkös pa­tak természeti környezetének helyreállításánál. Idén, e tábo­rok jó tapasztalataira támasz­kodva, a Magyar Eszperantó Szövetséggel közösen a Sződi patak, az interdiszciplináris tudományos diákkörrel össze­fogva pedig a Maglódi patak Az elnökség az adott, nem túlzottan vigasztaló helyzetből kiindulva, széles körben hatá­rozta meg a népfrontmozga­lom további teendőit a kisvi­zek védelmének elősegítésé­ben. E teendők sorában helyet kapott lakossági fórumok, víz­védelmi ismeretterjesztő elő­adások rendezése, a társadalmi őrségek munkájának felfrissí­tése, a házi szennyvizek keze­léséhez szükséges anyagok, be­rendezések széles körben való megismertetése, a helyi szennyezőforrások nyilvános­ságra hozatala az erkölcsi kényszer jegyében tanácstagi beszámolókon és tanácsülése­ken éppúgy, mint a népfróht- testületek összejövetelein. Döntött az elnökség arról is, a népfrontmozgalom milyen irányban és módon keresse a hatásosabb vízvédelmi kapcso­latokat a tanácsokkal, más hi­vatalos szervekkel, milyen for­mákkal — például a kertbarát­körök bekapcsolásával — gya­rapíthatja azok táborát, akik szeretik, óvják környezetük kisvízeit. M. O. Arcok a mezőgazdaságból A traktoros megtalálta önmagát Hatalmas tábla az Ml-es ■út mellett, amit túloldalt a komáromi vasútvonal határol. Rajta két John Deere és egy Rába—Steiger rója a köröket. Magágyat készítenek a kuko­rica alá. Schlégl Ferenc trak­toros ingujjra vetkőzve ül a légkondicionált vezetőfülké­ben. A legjobb traktoros így em­legeti a pátyi Zsámbéki Me­dence Termelőszövetkezetben a 42 esztendős Schlégl Feren­cet — pontosan akkurátusán megszervezi munkáját. Ha va­lakivel dolga van, hozzáteszi légy szíves, de elvárja, hogy úgy is legyen. Sok fiatal kez­dő traktoros érett már ember­ré a keze alatt. Rájulí lehet bízni a nagy értékű erőgépe­ket. Ö most kapta az új Rá­bát, alig használta még többet 250 üzemóránál. Mégis kezdi kiismerni fortélyait. Pedig az új gép mindig rakoncátla­nabb, mint a régi, vezetőjével összenőtt traktor. Az ő kezé­ben azonban bármelyik erő­gép kezesbárány ként viselke­dik. Beosztja velük a munkát, olyannyira, hogy gyakran még éjszaka sem pihen. A kelleté­nél is több órát tölt a nyereg­ben. Mások azt mondanák, munka- és üzemszervezés. Ö azt vallja, rend a lelke min­dennek. Egyre megy. Jó mun­kát takar. Erre neveli két fiát is. A nagyobbik a 18 éves, már a szövetkezetben dolgo­zik, szobafestő. A kisebb a 12 éves apja nyomdokait követi majd. Nyári szünetekben ő is felkerül már a pótülésre, mint annak idején apja, a szomszéd ember traktorára. Amikor nősültem a sem­miről indultam. A feleségem­mel a mányi búcsúban hozott össze a sors. Én a Komárom megyei Tarjánból, ő Zsám- békról rándult át a nagy nép­ünnepélyre. Ott gabalyod- tunk egymásba, aztán itt ra­gadtam. Amink van, azt a fe­leségemmel, ketten kapartuk össze, ö huszonöt éve dolgozik a zsámbóki csecsemőotthon­ban, otthon meg jószágot ne­vel. Igaz, csak saját szükség­letre. — Azt mondta a tsz vezető­sége, nagyon elégedettek a munkájával. — Ezt anyagilag és erköl­csileg is elismerik. A havi jövedelmem 7 ezer forint kö­rül alakul. Kétszer kaptam ki­váló dolgozó kitüntetést, egy­szer a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Az elismerés jólesik, de nem azért csiná­lom, amit csinálok. Szeretem a földet, ennek közelében akartam maradni. Ebben nőt­tem fel, ami változott az a gazdaság, az gyönyörű. Már régen látom, érdemes volt vé­gigcsinálni a 20—30 esztendőt. Minden olyan, mintha ma történt volna. 14 éves korom­ban jelentkeztem a gépállo­másra. Hofherr-traktoron kezd­tem a munkát, három hóna­pig dolgoztam rajta. Utána áttettek a magyar DT—413- asra segédvezetőnek. Egy év után már én vezettem a trak­tort négy éven keresztül. Pálya­futásomat a szovjet DT—54- sen folytattam 1961-ig. Ek­kor bevonultam katonának. Mikor a szövetkezetbe ke­rültem, ismét DT—4123-ast kap­tam. Ezzel a traktorral senki sem tudott bánni. Gyakran elromlott. Éjjel szántottam ve­le, nappal meg javítottam, vagy fordítva. Szerencsére nem sokáig tartott ez az ál­lapot, egy DUTRA 50-esre szálltam át. Ezzel is sok gon­dom volt. Hanem egyszer azt mondja az elnök. Te Ferenc, ha vállalod, rendelünk egy DT—75-öst. A gépet négy évig hajtottam nagyjavítás nélkül. A főnöknek igaza lett. Na­gyon bevált a traktor, csak hat év után kerültem le ró­la, mert jöttek az amerikai Erdősi Agnes felvétele gépek. Ezek aztán traktorok voltak a javából. Forduléko- nyak, erősek, ma is több John Deere dolgozik a szövetkezet­ben, pedig koruk már a 10 évet is meghaladta. Indulunk Schlégl Ferenc is igyekszik. Befejezték a vasúti töltés és az Ml-es út által ha­tárolt tábla talajelőkészíté­sét. A gépek hidraulikájukkal szállítható állapotba hozták a nehéz tárcsákat. Elindultak Biára az újabb 260 hektáros táblára, hogy ott- is jó mag­ágyat készítsenek a kukorica alá. Bóna Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom