Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-14 / 87. szám

< / Nemcssk kills© változások Hasznot hozó huíladékhegyejc ^ Az új monori MÉH-tele- ^ pen járva, aki ismerte a ^ régi telepet is, a vásárté- í rit, elismeréssel szemlélő- í dik a hasznos vagy hasz- í nosítható hulladékhcgyck ^ között. így méregettem ^ magamban én is a válto- ^ zást: nem éreztem semmit | abból a nyomasztó „sze- £ mét-közelségből”, amit az * előző telepet körüllengte. Bár éppen nagy munka kö­zepén, a negyedévet záró, mérleg készítését megelőző szállítások zajlottak, Nagy István telepvezető készséggel állt rendelkezésemre, mikor kértem: beszéljen eddigi ta­pasztalatairól, s arról, hogyan volt elérhető ez az ugrásszerű fejlődés ilyen rövid idő alatt. — Ami rögtön minden szem­lélőnek feltűnik: a korszerű válogató üzemcsarnokok, a tá­gas, egymástól jól elkülöníthe­tő tárolóhelyek, a betonozott utak már önmagában jelzik, hogy valami mást, jobbat sze­rettünk volna adni a lakos­ságnak. A f égi telep még a nagykátainak volt egy lerakó­helye, ez azonban teljesen ön­álló. Nyolc tonna vas A négyszeresére növekedett terület mellett meg kell em­lítenem még a hátteret is: a vásártéri kis „lavórkomfor­tos” helyiség helyett, ami egy­magában volt iroda, mosdó és öltöző is, itt minden igénynek megfelelő melegvizes fürdők, a dolgozóknak saját öltöző- szekrények állnak a rendelke­zésükre, s mellette egyéb szo­ciális létesítmények is helyet kapnak abban az épületben, amelynek bővítését most kezd­jük: szükség lenne a meglé­vőkön kívül még egy válogató csarnokra, valamint egy tmk- műhelyre. Előreláthatólag a harmadik negyedévben kezdünk egy or­szágosan is első vállalkozás­ba: műanyaghulladékok, főleg kertészeti fólia felvásárlásába és feldolgozásába. De ez még félig-meddig terv csupán. Ami a valóság: a tavalyihoz képest minden változott, nem is ér­demes régi számadatokat em­líteni, tervteljesítésünk össze­hasonlíthatatlanul jobb ered­ményeket produkált. Amit nyugodtan mondha­tok — bár egyelőre még szám­adatok nélkül, hiszen a mérleg csak most készül —, s ami már a mi eredményünk: ne­gyedéves zárásunk jól sike­rült. Személyi feltételeink, s a telep 16 fizikai dolgozójá­nak jó munkakörülményei természetesen kihatnak a fel­vásárlásra is. Igyekszünk min­dent megtenni annak érdeké­ben, hogy ne csak átvevők legyünk, hanem mindinkább a lakosság érdekében tevé­kenykedjünk. Persze nehéz el­szakadni a konvencióktól, ta­lán ezért is az érdeklődés hiá­nya. De lehet, hogy nem is tudnak rólunk, vagyis inkább helyesebben úgy mondanám: még nem tudják, hogy a kül­ső, látványos változások mel­lett egy nagyon jelentős struk­túraváltás is történt: nem csu­pán felvásárolni, de szolgál­tatni is szeretnénk. Első vállalkozás Hogy mindjárt példa is le­gyen a fura szó mellé: az ide beszállított, s a MÉH-nek el­adott hulladékokból, ha va­lakinek szüksége van rá, vá­sárolhat is. Ha valakinek ép­pen egy tengelyre, vagy csak egy félméteres csodarabra van szüksége, saját felelőssé­gére azt és annyit böngész ki magának, amennyit csak ta­lál. Az áraink rögzítettek, ál­talában kilós elszámolással. Ilyen válogatásos módszerrel március elejéig 8 tonna va­sat adtunk el. De állandó vá­sárlónk többek között a Gyöm- rői Vasipari Szövetkezet is: ők kötegelt újságpapírt vesz­nek, csomagolásra. Ám az ér­deklődő találhat vadonatúj termékeket is: foglalkozunk idomvasak, csövek', lemezek, de fólia és csempe, a közeljö­vőben pedig festékáruk vi- szonteladásával is. Aki nálunk vásárol, jelentős összeget takarít meg, ha van bizalma hozzánk, s elhiszi: nem a selejtet kapja. S az anyagi vonatkozáson kívül egy másik cél, ami szintén vezé­relt minket, mikor bevezettük az előbb említett szolgáltatá­sokat, szeretnénk, ha nem kel­lene a vásárlóknak mindenért a városba, vagy akár a fővá­rosba utazniuk, s ezáltal is javulhatna az ellátás színvo­nala. Alaptevékenységünk az ér­tékmentés mellett továbbra is az értéknövelés: a hozzánk ke­verve, ömlesztetten beérkező árut a szabvány minőségi osztályainak követelményei szerint szétválogatjuk: így mi is, de a feldolgoz;/is jól jár. Jelenős helyen s/erepel a vál­lalati, illetve iskolai gyűjtő­akció éves programja. Itt egyik legbiztosabb partne­rünk a pilisi Aranykalász Tsz, de az iskolákban ősszel be­gyűjtött zsákos Vongyhulladék is hasznot hozott nekünk is, az úttörőcsapatoknak is. Saj­nos még ezen a téren, az is­kolák és a pedagógusok előtt is be kell bizonyítanunk, hogy ha voltak is eddig rossz ta­pasztalataik, legyenek biza­lommal hozzánk. A rendelke­zésünkre álló három teher­gépkocsival igyekszünk ponto­san teljesíteni szállítási köte­lezettségeinket. S ha már szóba került a szállítás, hadd panaszoljam el egyik legégetőbb gondunkat, amellyel — épp a környezeti adottságokat figyelembe véve — nem hiszem, hogy egyedül lennénk. Ipari utca — így ne­vezik ezt a szélső utcát, s hogy milyen „Iparok” vannak? Kezdődik velünk a MÉH-te- leppel, s melletünk a TÜZEP, Filmtechnikai Vállalat, s az egyik legtöbbet szállító: a FŰSZERT. Ügy érzem, közös gondunkat és vágyunkat feje­zem ki, ha megemlítem: na­gyon képtelen ötlet, hogy az Ipar utcát esetleg egy ipari vágány is összekösse a vasút­tal? Élni a lehetőséggel Érdemes lenne a elgondol­kodni rajta. Meg azon is, amit egy vasadi gazda jegy­zett meg, aki kocsijához kere­keket keresett — sikerrel: — Ami a vállalatnál selejt, nekem még a vasadi homok­ban 3—4 évig elgurul. Kár lenne itthagyni. S kár kihagyni a lehetősé­geket is, ha már ilyen jó és sokoldalú szolgáltatás létezik. B. T. Suli-mozi Diólörő-fantázla A Suli-mozi következő mű­során — szombaton 10 órától — a Diótörő-fantázia című színes japán bábfilmet nézhe­tik meg a gyerekek Monoron, a járási művelődési központ- ban^ Délután 2 órától a Me­seszínház várja az érdeklődő­ket az Aladdin és a csodalám­pa bemutatójára. A belépődíj az előbbinél 2, az utóbbinál 10 forint­Kézilabda Tavaszi rajt — vereséggel A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 87. SZÁM 1983. ÁPRILIS 14., CSÜTÖRTÖK Mindnyájunk kHiös Itgye Tisztaság:/töbls®! ér a reklámnál Járási példákat követve 1981. április 1-én Üllő nagy­község területén is megalakult a környezetvédelmi operatív bizottság, 13 taggal. A napokban Erdei Gábor tanácselnökkel az élen, aki egyben a bizottság elnöke is — összeültek, hogy megbeszél­jék, megszervezzék a község idei nagytakarítását. A mottó: közös otthonunk, községünk tisztaságáért mind­nyájan felelősek vagyunk! Kiemelt utak Mert hiába tartja rendben az egyik ember a portáját, ha a szomszéd szemetét odafújja a szél. Mert hiába rendezett egy-két ház előtt a környezet, ha a szomszéd telke előtt ott virul a gaz, az ottfelejtett épí­tőanyag, a sóder, a salak, a törmelék és a hamu. A tél folyamán mindenütt sok limlom összegyűlt bizo­nyosan. Most mindenki meg­szabadulhat tőle. A lomtalaní­tási nap április 18-án, a 4-es főúttól a vasút felé eső részen, 19-én a főúttól az Úcsa felé eső részen lesz. Az összegyűlt hulladékokat: vasat, papírt, elhasznált, tönkrement bútoro­kat stb. mindenki kikészítheti a kapuja elé, íj tanács és a kü­lönböző közületek kocsijai mindent elszállítanak a kije­lölt szemétgyűjtő helyekre, A környezetvédelem szem­pontjából kiemelt út, a 4-es főútvonal mindkét oldala, va­lamint az Ócsai és a Gyömrői út. Kiemelt közterület a Marx tér, a hősi emlékmű, a tanács előtti parkok, a MÁV-állomás és játszóterek környéke. A község külterületein pedig a területi egységhez tartozó gaz­daságok kötelesek a hulladé­kot összegyűjteni és elszállíta­ni, illetve felügyelet mellett elégetni. Üllő önkéntes tűzol­tói erre készségesen vállalkoz­tak is. Kiemelt feladat kell hogy legyen a gazdasági, kereske­delmi és vendéglátó egységek belső és külső rendjének biz­tosítása is. Fák, virágok A környezetvédelmi bizott­ság és a Vöröskereszt vezető­ségének kérése az, hogy a to­vábbiakban gondot kell fordí­tani a külső utcaképre is. Ah­hoz ugyanis, hogy jó kedvvel, jó érzéssel megálljon és be­térjen egy üzletbe vagy étte­rembe valaki, a külső képre is adni kell. Ne a reklámtáblák legyenek csak csalogatóak — a virágos, rendezett és tiszta környezet többet ér minden reklámtáb­lánál. Az „utcaképek” megfelelő kialakítása érdekéért egy já­rási és tanácsi felhívást is sze­retnénk ismertetni: „Az elha­nyagolt lakóházakat, kerítése­ket rendbe kell hozatni, fel kell újítani!” (Ezt a tanács fokozottan ellenőrizni is fog­ja.) A Vöröskereszt felhívása a lakosság felé pedig nem más, mint a fa- és virágültetés. De nemcsak az udvarba, hanem a házak és a kapuk elé. Kiosztás előtt A községi Vöröskereszt ak­tívái tavaly a tisztasági akció keretében felmérték a falut és közel 400 házat találtak „na­gyon szépnek és rendezettnek”. A megrendelt „Tiszta udvar, rendes ház” címtáblák a na­pokban megérkeztek. A lom­talanítási akció után ellenőr­zést végezve, kiosztásra kerül­nek a táblák is. Monostori Kriszta Vetik a káposztamagot A vecscsi Ferihegy Tsz-ben a hét elején megkezdték a káposzta magról vetését. Pócsik Gergely traktoros az MTZ 80-as masinával vontatja a svéd Nibex típusú vetőgépet a 45 hektáros táblán. Hancsovszki János felvétele ■■■■——■p—BHiiiniiiiwiririwTca—McmBgRa MEGYEI FÉRFI I. OSZ­TÁLY : Budakalász—Gyömrő 25-21 (14-10), Budakalász, ve­zette: Hegedűs—Udvardi (kö­zepesen). Nincs szerencséjük a gyöm- rőieknek. Túl azon, hogy a megye egyik legerősebb csa­pata otthonában kezdték baj­noki szereplésüket, az együt­tes gólerős átlövője, Nagy J. belázasodott. így nem is uta­zott Budakalászra. Ez egy ki­csit befolyásolta a hangulatot. Szerencsére a játékon ez nem látszott. Mindkét csapat keményen, de sportszerűen játszott, s a kissé nagy mellénnyel kezdő Budakalásznak hamar rá kel­lett jönni, ez a mérkőzés nem lesz sétagalopp. Az első játékrészben szer­zett előnyüket a második fél­idő közepétől időhúzással, a játék tudatos lassításával és olykor bírói segédlettel tudták megtartani. A hazaiak kritikus perceiben például nem adtak meg két teljesen tiszta hét­méterest a gyömrőiek javára, a 24. gól pedig úgy született, hogy a kalászi játékos mind­két lábbal a hatos vonalon állt. Több hibát nem is vétet­tek ... Nem vallott szégyent járá­sunk együttese. Olykor kifeje­zetten jól játszottak, szép tá­madásokat vezettek, s a má­sodik félidőben jól is véde­keztek. Talán csak a bal átlö­vők gyengélkedtek, ahonnan nagyon hiányzott Nagy J. GÓLDOBÓK: Szabó Imre (6), Szél Sz. (5), Novák L, Kiss Zs. (3—3), Érsek T. (2), Veres G., Erős J. JÓ: Szél Sz. (a mezőny leg­jobbja), Novák I., Kiss Zs., Erős J. Legközelebb a gyömrőiek otthonukban fogadják a Cse­pel Autó együttesét. A talál­kozóra április 16-án, szomba­ton délután 4 órakor kerül sor. G. L. A nap kulturális programja Gyomron: zenetanfolyam, órarend szerint, az úttörőház­ban, 9 órától és 14.30-tól: a kisdobos színjátszó; 15-től: a fotó; 16-tól: a báb és az asz­talitenisz szakkör foglalkozá­sa. Monoron, 14-től: Aktuális politikai tájékoztató a Mono­ri Építők Ipari Szövetkezeté­ben, az irodalmi színpad pró­bája a gimnáziumban, 18-tól: német nyelvtanfolyam. Pilisen, 17-től: személygép­kocsivezetői; 17.30-tól: német nyelvtanfolyam kezdőknek, 18-tól: haladóknak, a sakk; 18.30-tól: a fotó szakkör fog­lalkozása. A moziban, 17.30- tól és 19.30-tól: Pucéran és szabadon. Vecsésen, 19-től: ifjúsági klubfoglalkozás. Az utasok sem angyalok Lesz-e rend az állomás Jcőrííyékén? A monori vasútállomás át­lagos napi forgalma 200—210 szerelvény, ez annyit jelent, hogy a vonatok — elméletileg — 7 percenként követik egy­mást.- Hangsúlyozni kell: elmé­letileg. Hiszen azt mi, járóke­lők, várakozó autósok is ta­pasztalhatjuk, ez a szám sok­szor mennyire megváltozik, a vasúti „csúcsforgalom” idején szinte egymást érik a szerel­vények, vagy akár egy időben robognak át az állomás terüle­tére érkező, ellentétes irány­ban továbbszaladó vonatok, s a tolatás sem elhanyagolható tényező. Sárba taposva Sok volt a panasz mindig az Ady utcai sorompóra, tekint­ve, hogy egyik legforgalma­sabb utcánkat keresztezik a vasúti sínek. Gondjaik utáni érdeklődéssel kerestem fel El- lenpacher Lajost, aki alig egy hónapja állomásfőnök Mono­ron. — Vasutasnak már régi és tapasztalt vagyok, s ez nem kis előny most, amikor az ál­lomás életének irányítása a ke­zembe került. Sajnos Monoron évekig nem volt önálló állo- másfőnoik, ez nagyon érezhető minden szolgáltatásunkon. Mert a vasút — szolgáltat, mégpedig minőségi szolgáltató vállalat szeretne lenni. Kicsit talán megkérdőjelezik ezt azok, akik végignéznek az ál­lomáson és környékén, de azt sem szabad elfelejteni: az éremnek van egy másik olda­la is. Az utasok, akik szotyo- láznak, míg várják a vonatot, a lángos papírját soha nem a lángossütőnél dobják el — hi­szen „menet közben”, egymás­sal beszélgetve fogyasztják el, éhségcsillapító, zsíros tartal­mát —, hanem az állomáson. — S nem csupán az.utasok- kal szemben problémánk ez, hanem a szállítókkal is: az el­szóródott, vagon mellé hullott termények számukra felesleges „szemét”. Vajon hány vagonnyi „sze­mét” kerül évenként a teher­gépkocsik gondos munkája nyomán sárba taposva vagy jobbik esetben „illetéktelen ke­zekbe", a böngészők, dézsmá­lok batyukba, zsákjaiba, kere­kes kocsijaiba — az illetékesek gondatlanságából, hanyagsá­gából. Nagyközségi szinten is közös feladat lenne a dézsmálók megfékezése, a szállító felek érdekeltté tétele — akár a karhatalom segítségét is kér­ve, mert néha bizony szükség van még erre is, hogy keve­sebb legyen a tényleges vesz­teség, a szóródási százalék mellett a másik. Jelenleg még ugyanígy szóródásnak neve­zett: a „hanyagsági százalék”, a kocsi platója és a vagon kö­zötti lehullott termény, sőt sú­lyosabb esetben a vagon fel­tört fámzárja is. Ez sürgős megoldást kíván, ami csak kö­zös összefogással lesz elérhető. •• Given vagon Az áruszállításról még any- nyit: jelenlegi kapacitásunk­nak, ami napi 25—30 vagon fogadását teszi lehetővé, csak­nem a kétszeresét, 30—50 va­gonnyi áru forgalmát vagyunk kénytelenek biztosítani. így sokszor megesik, hogy a teher­vagonokat — más megoldás nem lévén — fővágányon kell tárolni. Jelentősen csökkenne a tartózkodási idő, ha a vas­úthoz hasonlóan legalább a legnagyobb szállítóknál — az állami gazdaságnál, amely na­pi 15—20 vagonnyi forgalmat bonyolít, vagy a FÜSZÉRT- nél megoldható lenne a folya­matos, tehát éjjel-nappali szál­lítás. Talán enyhít majd a gondon az a tervezett ipari vá­gány, amit az állami gazdaság építene, önköltségen. A közelmúltban szó volt ar­ról: milyen az Ipar utca ipari vágány nélkül? A válaszom erre csak az: ha az igénylők közös összefogással vállalják, hogy az állami gazdasághoz ha­sonlóan, saját költségükre ipa­ri vágány létesítését érzik szükségesnek, a vasút sem zár­kózik el a lehetőségtől, hogy az Ipar utcáig a meglevő két forgalmi vágány mellé egy harmadik sínpárt fektessenek le. Egyszeri kiadásnak talán soknak tűnik az összeg, de ma, amikor lépten-nyomon a ta­karékosságot hangoztatjuk, meg kell tanulnunk távlatok­ban is gondolkodni. S így már mindenképp megérné. — Utasforgalmunk eléri a havi 10 ezer főt. Az ő igényeik­nek igyekszünk eleget tenni — s a nagyközség képéhez iga­zodni, amikor az állomás épü­letét felújítjuk, jelenleg a nyílászárók kicserélése befe­jeződött, a továbbiakban kül­ső-belső tatarozásra, s a mel­lékhelyiségek átalakítására kerül sor. Ők is felelősek Mindez persze csak akkor ér valamit, ha az utasok hoz­záállása is más lesz, ők is fe­lelősnek érzik magukat a meg­teremtett kulturált környezet megőrzésében. S még valami: szeretnénk, ha visszaállna a valamikori jó kapcsolat a vas­utasok és az utazóközönség kö­zött. A vasúti szabályzat elő­írásainak betartása mellett igyekszünk mindent megtenni, a közúti forgalom zavartalan­ságáért. Bukai Tibor ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom