Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-20 / 92. szám

PEST MEEWEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXVII. ÉVFOLYAM, 92. SZÁM Árrt: |,40 forint 1983. ÁPRILIS 20., SZERPA Már az őszre is geadel a Mezőgép Tröszt Gépek a tavaszi munkákhoz Cél: a rendelői igények maradéktalan kielégítése A budaörsi székhelyű Me­zőgép Tröszt vállalatai az év első negyedében a terve­zettnél 3—4 százalékkal több gépet és alkatrészt állítottak elő, s általában eleget tettek minden szerződéses kötelezett­ségüknek. Eddig igény szerint szállították egyebek között a száraztakarmány-betakarító gépeket, a talajmegmunkáló berendezéseket, az élelmiszer­üzemekbe szánt feldolgozó­sorokat, s bár a munka csak ősszel indul, megkezdték a kukoricabetakarító gépek át­adását is. Ugyanakkor kisebb tétellel elmaradtak viszont a kultivátorok szállításában, mert néhány alapanyag- és részegységszállítmány kése­delmesen érkezett meg. A r TUDATLANUL T apasztalatként, nerá panaszként említi a tanácselnök, az újon­nan kialakított és tartós használatba adásra szánt házhelyekkel mennyi a gondjuk. Tapasztalatként, nem panaszként beszél a városgazdálkodási vállalat vezetője arról, milyen nagy mértékben megnőtt az ügy­félforgalom, döntően a nyugdíjasok közül, akik ta­nácsi bérlakásban élnek, s most azon méltatlankodnak, hogy „rosszul” állapították meg a lakbérüket, mert nem vették figyelembe a nekik járó szociális támo­gatást ... Félelmek, félre­értések, ismerethiányok ta­lálkozása a teleknél, a lak­béreknél, hiszen a jogsza­bályok pontosan rögzítik a lehetőségeket, ám födve marad az érintett állam­polgárok előtt, mi a helyzet, mi a teendő. Mert például a telkek esetében az a hely­zet, hogy míg áll az épü­let a területen, addig a tar­tós használat is érvényben van, de legalább ötven évig mindenképpen, a nyugdí­jasoknak viszont nem a házkezelési ellátó szervezet a partnere az ún. szociális támogatás megadásában, hanem a nyugdíjfolyósító igazgatóság. A ráckevei járásban öt év alatt majdnem ötszáz, a szomszédos dabasi járás­ban 285 telket adtak tartós használatba a jelentkezők közül kiválasztottaknak, hi­szen az igénylők sokkal többen voltak, mint ameny- nyien végül is hozzájuthat­tak az áhított területhez, például a ráckevei járás­ban jócskán a háromszoro­sát tette ki a jelentkezők létszáma azokénak, akik megkapták a fölépítendő családi ház helyét. Amiből nem elsietett dolog _ arra következtetni, csak részben ismert feltételei ellenére is, népszerű ez a lehetőség, s bár a félreértések nem rit­kák — az állampolgár ré­széről éppúgy, mint némely tanácsi ügyintéző oldaláról, aki hibásan értelmezve a rendelkezéseket, konkrét időhatárokat jelöl meg a tartós használatba adásnál —, a forma sikeres, ter­jesztésre, fejlesztésre érde­mes. Egyetlen ügyben, esetben sem mentség a tudatlanság, ahogy mondani szokták, a törvény nem ismerése nem mentesít a következmények alól, ám nem szabad be­rendezkedni arra, hogy aki nem tud valamit, az nézze meg magát. Érthető például a nyugdíjasok izgalma, mert egyetlen családnak sem közömbös, de nekik végképp nem, miként ala­kul a lakbérük, s mert leg­többször jogban járatlan, hivatalos ügyek intézésében kevés tapasztalatú embe­rekről van szó, megbocsát­ható, ha nem tudják téved- hetetlenül, hol milyen iga­zolást kell kérniük — a házkezelési szerv állítja ki ugyanis a szociális támoga­tást magában foglaló nyom­tatványt —, s azzal mi a további teendő. Megbocsát­ható a tudatlanság, ám hi­ba lenne úgy venni, mint ami természetes, elkerülhe­tetlen. Tapasztalatokra ala­pozott meggyőződésünk: rengeteg kihasználatlan és egyszerű lehetőség van a kellő tájékoztatásra, a fél­reértések elkerülésére...! Ahogy a ráckevei járás né­hány községében megtették, úgy másutt sem bizonyul­na fölösnek a tanácstag­népfront aktivista páros összehozása, akik azután a körzetükben megismertet­ték a tartós használatba adás feltételeit minden ér­deklődővel, egyben arra is módot lelve, fölbecsüljék, mekkora az érdeklődés, mi­lyen mérvű jelentkezés vár­ható. Az sem tartozott a túlbúzgóságok körébe, hogy néhány településen — első­sorban városokban — a bérlakásokat fölmérő hiva­talos emberek tájékoztatták a nyugdíjasokat, mi lesz majd a teendőjük, ám meg­kerülhetetlen a kérdés, miért nem kerítettek sort erre mindenütt? F igyelemből, alaposság­ból, egy aprónak lát­szó tájékoztatási mu­lasztás következményeinek előzetes fölméréséből sok helyen szűkölködnek. A tartós használatba vehető telkekről kitett egy-két hir­detmény — a tanácsháza folyosóján — nem pótolja a tanácstagi választókerü­letekben kifejtett tájékozta­tást, amint nem bízható kizárólag a Magyar Köz­lönyre — a végrehajtási utasításokat tartalmazó szakági közlönyökre — az idős embereknek rendkívül fontos lehetőség ismerteté­se, a szociális támogatás igénylésének módja. A hir­detmények, a rendelkezések mellé társulnia kell a helyi öntevékenységnek, hiszen — ugye, furcsa ellentét ez — a tanács, a társadalmi szervezetek meglelik a kap­csolatot a lakossággal ak­kor, amikor kérnek: hozzá­járulást, önzetlen munkát. A tudatlanság, a tájékozat­lanság egy-egy helyi ügy­ben elsősorban nem az ál­lampolgárra vet fényt, ha­nem azokra, akik mechani­kusan kezelik a tájékozta­tást, akik úgy hiszik, ilyes­mire nem kell időt szakí­tani. Később azután három­szor több idő megy rá a tudatlanság, tájékozatlan­ság következményeinek az enyhítésére. Mészáros Ottó tröszt ígérete szerint azonban április végéig átadják az ösz- szes megrendelt készüléket, hogy amikorra a gazdaságok­nak szükségük lesz a gépek­re, rendelkezésre álljanak. A tavaszi munkákhoz alkat­részekből is csaknem mara­déktalanul kielégítették a megrendelők igényeit. A tröszt vállalatai vagy tízezer­féle alkatrészt gyártanak rendszeresen, jórészt az im­portált erő- és munkagépek­hez, betakarító gépekhez. A jelek szerint az idén tovább csökken az alkatrész-részegy­ség felújítások aránya, bár az ilyen jellegű szolgáltatás még mindig körülbelül évi egymil- liárd forintot tesz ki. Az igánycsökkenés oka az, hogy sokhelyütt, elsősorban a na­gyobb termesztési rendszer- gazdák kiépítették saját fel­újítóhálózatukat, korszerű technológiákkal új üzemeket szereltek fel. A Mezőgép Trösztnél ily módon felszaba­duló kapacitást a gépgyártó ágazatba csoportosítják át. A tröszt néhány olyan be­rendezés szállítását is meg­kezdte, amelyek az Agro- masexpon is csak most látha­tók először. A rövidesen kez­dődő növényvédelmi munká­kat számos helyen már a leg­újabb permetezőgépek is segí­tik. Megkezdődtek a magyar-palesztin tárgyalások Jasszer Arafat Budapesten Ma: Fogadás a repülőtéren A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására kedden dél­után a Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet küldöttségének élén hivatalos, baráti látoga­tásra hazánkba érkezett Jász- szer Arafat, a PFSZ végrehaj­tó bizottságának elnöke. A de­legáció tagjai: Ahmed Dajani, a PFSZ végrehajtó bizottsá­gának tagja, Hani El Hasszán, a PFSZ központi tanácsának, a Fatah központi bizottságá­nak tagja, Abu Ala, a PFSZ gazdasági vezetője, Ahmed Abdul Rahman, a PFSZ egye­sített tájékoztatási osztályá­nak vezetője. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Varkonyi Péter, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára, Borbándi Já­nos, a Központi Bizottság tag­ja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, Karvalics László, Nagy Gábor, a Központi Bi­zottság osztályvezető-helyet­tesei, Garai Róbert külügymi­niszter-helyettes és Kovács Béla, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának titkára fo­gadta. Jelen volt Abdallah Hijazi, a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezet budapesti kép­viseletének vezetője. Az érkezést követően Vár- konyi Péter és Jasszer Arafat vezetésével a magyar és a pa­lesztin tárgyaló csoport meg­kezdte munkáját. A tárgyalásokat követően Losonczi Pál, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke fogadta Jasszer Arafa tot és a kíséreté­ben levő személyiségeket. Je­len volt Várkonyi Péter és Garai Róbert. Szívélyes, baráti szellemű eszmecserére került sor a magyar—palesztin kap­csolatok kérdéseiről. Losonczi Pál megerősítette a közel-ke­leti helyzet átfogó megoldásá­ra, a palesztin probléma, igaz­ságos rendezésére vonatkozó magyar álláspontot. Losonczi Pál vacsorát adott Jasszer Arafat és kísérete tisz­teletére. 3. oldal: Dekázni keli az energiát A népfront hozza a tömegeket 4. oldal: Arcmása ars poeticát láttat A természet dicsérete 6. oldal: Jogi összefoglaló Tallózás üzemi lapokban 7. oldal: A portás sokat potyázott Remeklő solymáriak 8. oldal: Balesetek ital miatt Olcsóbb lenne a jobb A hernádi Március 15. Tsz-ben Szovjet vendég látogatása A közös gazdasággal ismerkedtek Közösségi antennarendszer Nem pontos számítások sze­rint egy közepes méretű kis­városi lakótelep közösségi an­tennarendszere, amely egy ve­vőberendezés és az egész la­kótelepet átfogó kábelhálózat segítségével 4—5 televíziós műsorprogramot továbbít a la- káspkba, harmadába kerül, mint a két lépcsőházanként felszerelt központi antenna és a megszámlálhatatlanul sok házilag eszkábált egyéb jelfo­gó. Az ilyen közösségi anten­narendszer azonban ma még ritka az országban, mint a fe­hér holló, s Pest megyében egyetlen egy sem található. Pe­dig ez — különösen a lakóte­lepek megépítésének idején — viszonylag könnyen megoldha­tó műszaki feladat. A Posta Rádió és Televízió Műszaki Igazgatósága osztály- vezetőjétől, dr Tóth Kovács Attilától érdeklődtünk, miért nincsenek, s mi módon lehet­nének a váci, a dunakeszi, a szentendrei és a budaörsi la­kótelepeken ilyen jó minőségű vételt biztosító közösségi an­tennarendszerek ? A posta szakembere szerint a hiány oka valószínűleg az, hogy bármennyire is elterjedt a te­levíziózás hazánkban s az or­szág minden részén legalább 4—5 programot lehetne fog­ni, az antennaügynek nincs igazi gazdája. Az olyan lakóte­lepeken, ahol a lakások több­sége állami tulajdonú, ott az ingatlankezelő, illetve város­gazdálkodási vállalatok szerel­tették fel a központi antenná­kat, de éppen mert az ilyen városrészekben OTP-, szövet­kezeti és tanácsi lakások egy­aránt vannak, ezek a cégek a közösségi antennarendszerek esetében nem vállalják a gaz­da szerepét. Nem tartja magát illetékes­nek a posta, az Építési és Vá­rosfejlesztési Minisztérium, s elegendő anyagi eszköz híján nem vállalkoznak rá a taná­csok sem. Pedig a közösségi antenna- rendszerek ügyében mihama­rabb egyezségre kellene jutni, gazdát találni a nagy tömegek színvonalasabb szórakoztatá­sát, egyben a népgazdasági méretű takarékosságot is szol­gáló, Pest megyében is száz­ezreket érintő szolgáltatásnak. Cs. A. Szlukáné Fajth Mária háztáji gazdaságát tekintették meg a szovjet vendégek. A képen jobboldalt a szovjet nagykövet Barcza Zsolt felvétele Pest megye vendége volt tegnap Vlagyimir Nyikolaje- vics Bazovszkij, a Szovjetunió budapesti nagykövete, aki a hernádi Március 15. Termelő- szövetkezet vezetőinek meghí­vására az állattenyésztő gaz­daság munkájával ismerke­dett. A látogatásra elkísérte lzjaszlav Genrihovics, a kö­vetség mezőgazdasági ügyek­kel foglalkozó tanácsosa. Hernádon Csillag Nándor, a termelőszövetkezet elnöke és Kispál Mihály, a tsz-nagyköz- ségi pártbizottság titkára fo­gadta a vendégéket, s tájékoz­tatta őket a több mint ötezer embert foglalkoztató, 7500 hek­táron gazdálkodó nagyüzem tevékenységéről. A vendégek kérésére elsősorban a baromfi­ágazat működését, a háztáji és a közös gazdaság együttműkö­dését, valamint a nagyüzemi szaporítás és feldolgozás tech­nológiáját mutatták be a há­zigazdák. Ezért látogatták meg a szövetkezet több baromfine­velő és keltetőtelepét, vala­mint a környékbeli háztáji gazdaságok közül Baranyai Istvánná és Szlukáné Fajth Mária portáját. Az előbbi ud­var korszerű istállójában egy­szerre 3500 broyler csirke ne­velődik, az utóbbiban pedig — szintén a szövetkezettel együttműködve — egyszerre 40 sertést hizlalnak. Vlagyimir Nyikolajevics Ba­zovszkij elismeréssel szólt a látottakról. Washington kitart közel-keleti tervei mellett Tovább folytatódik a mentés Az izraeli rádió tegnap reg­geli jelentésével ellentétben mégis megtartották tegnap Natanjában az izraeli—libano­ni—amerikai tárgyalások soron következő fordulóját. Az Egye­sült Államok ily módon de­monstrálta, hogy a bejrúti kö­vetsége ellen elkövetett hétfői bombamerénylet ellenére ki­tart Reagan elnök libanoni, kö­zel-keleti kezdeményezése mel­lett. A részben rombadőlt követ­ségen tegnap is folytatódtak az erőfeszítések mintegy húsz el­tűntnek nyilvánított személy felkutatására. A halottak szá­ma eddig 41, a sebesülteké 120. Safik El-Vazzan libanoni mi­niszterelnök közölte, hogy a hatóságok olyan adatok birto­kába jutottak, amelyek lehe­tővé teszik a támadók azono­sítását. öt libanoni gyanúsí­tottat vettek őrizetbe. Miután három különböző szervezet is vállalta a felelősséget a me­rénylet elkövetéséért, valószí­nű, hogy félrevezető közlemé­nyekről van szó. Tegnap Washingtonban be­jelentették, hogy a bejrúti ame­rikai nagykövetség őrzésére kirendelt tizenegy katona kö­zül egy életét vesztette a hétfői robbanás következtében. Ezen kívül eddig hét amerikai ál­dozatot, köztük három katonai kiképzőt azonosítottak, s to­vábbi nyolc amerikai állam­polgárt „eltűntként” tartanak számon. Nicholas Veliotes, az ameri­kai külügyminisztérium közel- keleti ügyekkel foglalkozó ál­lamtitkára tegnap reggel rá­mutatott, hogy a katasztrófa nyomán az amerikai diplomá­cia nem korlátozni, hanem el­lenkezőleg, fokozni kívánja te­vékenységét a Közel-Keleten. Ez volt a fő tartalma Reagan elnök és Shultz külügyminisz­ter nyilatkozatának is. Közélet Jiri Kubka, a Nemzetközi Ojságírószervezet főtitkára áp­rilis 18—19-én megbeszélése­ket folytatott Budapesten a Magyar Újságírók Országos Szövetségének vezetőivel. Áttekintették a Nemzetközi Űjságírószervezet és a magyar újságírószövetség együttmű­ködését, a fejlődő országok újságíróképzésének segítését, valamint az időszerű nemzet­közi kérdéseket, s az azokból adódó újságírói feladatokat. Jiri Kubkát fogadta Laka­tos Ernő, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottságának osztályvezetője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom