Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-27 / 98. szám

t \ ’sMiUm 1983. Április 27., szerda ■ Zenei panoráma» Muzsikusok Vácott Vác zenei életéről nem győ­zünk eleget írni. Az Országos filharmónia és a zeneiskola Jóvoltából egymást követik a koncertek. A közelmúltban Fischer Annie hangversenyé­ről számoltunk be, majd a Liszt Ferenc Kamarazenekar fellépéséről. A világjárók mellett figyelmet érdemelnek az országszerte számon tartott helyi kórusok, s azok a hang­szeres tanárok, akik nemcsak zeneértőket nevelnek, hanem biztosítják a muzsikus-után­pótlást is. Spirituálék Az elmúlt hét szombatján a Híradástechnikai Anyagok Gyárának KISZ-bizottsága rendezett ifjúsági zenei napot. A HAGY ebédlőjében részt vettünk már irodalmi esten, tárlaton, csak üdvözölhetjük, hogy a helyszín a muzsikának is otthont ad. A gondos szer­vezés nemcsak előadókról, ha­nem közönségről is gondosko­dik. A zene így nem a sze­replők öncélú megmutatkozá­sa, hanem érzelmeket keltő kö­zösségi műfaj is. A budapesti Haydn Kamarazenekar és a Váci KISZ-kórus estje erről győzött meg. Hangulatkeltésként néger spirituálékat adott elő a kórus. Megszólaltatásuk — tudjuk Budapesten fellépő külföldi előadóktól — nem könnyű fel­adat Egy-egy számunkra szo­katlan hangsúly vagy ritmus mozgásra késztetheti a lábat, a fejet, ám a külső átélés még nem jelent autentikus tolmá­csolást. Ezek a sorsénekek rendkívüli elmélyülést kíván­nak. A fiatal kórustagoknak ez sikerült, ám azzal tisztában kell lenniük, hogy a darabok további színbeli gazdagodást kívánnak. Tóth Tamás Haydn C-dúr trombitaversenyének két téte­lét játszotta. Jó adottságú, ügyes technikai érzékkel ren­delkező fiatalember. Különö­sen a gyors tétel megformálá­sa volt magával ragadó, a szó­lóhangszer és a zenekar pár­beszédének hangsúlyozása. Bemutatkozás A hangverseny meglepetését és legnagyobb sikerét egy olyan zongorista okozta, aki­nek a lába még alig ér le a pedálig. Bogányi Gergely há­rom hete az országos zeneis­kolai zongoraverseny első ka­tegóriájának a győztese volt, s ezúttal élete első zenekari kí- séretes koncertjét adta. Haydn G-dúr concertóját tolmácsolta, frissen, megilletődés flélkül, azzal a természetes gyermeki hozzáállással, hogy ő úgyis biztos a dolgában, akkor hát minek izgulni. Ez az ifjú pianista már most rendelkezik azzal a technikai adottsággal, amelyről Kocsis Zoltán, Nagy Péter esetében szuperlativuszokban írnak. Hangsúlyozzuk azonban, hogy ez lehetőség, mint ahogy a Bogányi Gergely által megfor­mált dallamból kiérződött az értő muzsikus és megcsillant a zene szépsége is. Keze alól ömlött a hang, még a nehéz blllentésű zongora sem jelen­tett legyűrhetetlen ellenállást. A második tétel poézise, szép trillái, a harmadik tétel sodró lendülete ünnepi perceket szerzett a mindezt tudatosan átélő közönségnek. Azt azon­ban nem tudtuk megemészte­ni. hogy a remeklő ifjú pianis­ta miért » sarokba szorítva játszotta el szólistaként első zenekari koncertjét. Ezt aligha lehet megmagyarázni, hiszen Bogányi Gergely játéka már most több figyelmet érdemelt volna. A Haydn Kamarazenekar kísérte mindkét szólistát. A trombitaversenyt összefogot- tabban, a zongoraversenyt ön­állóbban. Az utóbbiban kevés­bé voltak alkalmazkodók. sa­ját maguk alkotásmódjával voltak elfoglalva. Az önálló bemutatkozás azonban feled­tette a korábbi gondokat. Grieg Elégikus melódiái és Dvorzsák Két keringője felmu­tatta az igényes vonós hang­zás mélységét. Karmesterük, Déri András mindent közölni akar vezénylésével, kissé pa­zarló, gyakorta olyannyira be­lefeledkezik a zene önálló ér­telmezésébe, hogy már ő vá­lik produkcióvá és a felhang­zó zene szinte másodlagos. Együttműködése a zenekarral — a túlzások ellenére — pél­daadó; ismerik, tudják szándé­kait. A romantikus művek előadása ezért meggyőző volt. A hangverseny záróharma­dában a kórus és a muzsiku­sok Bach Dona nobis pácén* című művét szólaltatták meg Bogányi Tibor vezényletével, majd a Tavaszkórus, illetve a Halleluja következett Haydn Évszakok és Händel Messiás című oratóriumából. A siker szerint figyelmet érdemlően, az egybegyűltek igényét kielé­gítve. Záróharmad Hétfőn este a zeneiskola or­gonáján Virágh Endre adott hangversenyt. Műsorát Vivaldi kéthegedűs concertójának Bach átiratával kezdte. A vá­lasztás nem volt szerencsés, keveset villantott fel a hang­szerjáték természetéből. Bach c-moll partitájának megszó­laltatása is adós maradt a ze­nei mélységek feltárásával. A C-dúr prelúdium és fúga már nemcsak regiszterbeállítást je­lentett, hanem végre muzsi­kát. Az orgona ebben szólalt meg teljes fényében, s a mu­zsikus alkotó szándéka átsü­tött a zene szövetein. Szünet után Vivaldi ver­senyműve hangzott el hegedű­re és orgonára. A Győri Fil­harmonikusok tagjaiból ala­kult kamaraegyüttest Margit- tay Sándor vezényelte, a he­gedűszólamot Pothof Csaba játszotta. A produkció kiérle- letlen volt, az alkalmi társulás kevés szépséget varázsolt a pódiumra. Koloss István or­gonaversenyében a budapesti MÁV Szimfonikusok ütős já­tékosaival egészült ki a kama­razenekar. Ez a zene hagyo­mányos megformálású, szöve­gében inkább eklektikus, mint modern. Váci bemutatása hasznosnak bizonyult, tágult a közönség kortárs zenéről ki­alakult képe. M. Zs. Magyar—szovjet írószövetségi tanácskozás Az Írószövetség székházában kedden megkezdődött a ma­gyar és szovjet írószövetség közös titkársági ülése. A Ma­gyar Írók Szövetsége tevé­kenységéről Hubay Miklós el­nök számolt be. Jovánovics Miklós főtitkár, az Írószövetség munkáját, mint az irodalom, az alkotóik egészséges fejlődé­séhez feltételeket biztosító társadalmi szerv tevékenysé­gét elemezte. Georgij Markov, a Szovjet Írószövetség első titkára arról a felelősségteljes munkáról számolt be, melyet szövetségük végez azért,' hogy a kortársi alkotók minél közelebb kerül­jenek napjaink valóságához. Grigol Abasidze grúz költő a Szovjetunió nemzetiségi iro­dalmai közötti testvéri barát­ságról beszélt, és elmondta, hogyan lett belőle Petőfi köl­tészetének grúz tolmácsolója. Alfonsas Maldonis litván költő napjaink gyors társadalmi vál­tozásainak és az irodalom mozgásának kapcsolatát vizs­gálta. Fekete Gyula alelnök az Írószövetségen belüli jobb tájékoztatás fontosságát hang­súlyozta; Fodor András alel­nök arról szólt, miként lett a magyar olvasók sajátja a mai szovjet irodalom. A tanácskozás ma, szerdán folytatódik. KISZ-szervczetek Honvédelmi nevelés A KISZ Központi Bizottsá­ga 1979-ben napvilágot látott „A KISZ feladatai az ifjúság honvédelmi nevelésében és felkészítésében” című határo­zata megvalósításának eddigi tapasztalatait összegezték a KISZ KB honvédelmi nevelé­si tanácsának keddi ülésén. A résztvevők megállapították: a dokumentum megjelenése óta a honvédelmi nevelés az ifjú­sági mozgalom szerves részé­vé vált, de a KlSZ-szerveze- teknek a jövőben bátrabban, határozottabban kell alkal­mazniuk azokat az eszközö­ket, munkaformákat, amelyek a fiatalok honvédelmi nevelé­sét és felkészítését szolgálják. Az ifjúság körében népsze­rűek a harci túrák, a fegyve­res erők napja alkalmával ren­dezett honvédelmi napok, a sport- és turisztikai rendezvé­nyek honvédelmi programjai. Jó együttműködés alakult ki a KISZ-szervezetek és a hadki­egészítő parancsnokságok kö­zött a bevonulás előtt álló fiatalok felkészítésekor. Kiállítótermekből Műgonddal átköltött valóság A Pesterzsébeti Múzeum ezúttal a XX. kerületi Ság- vári iskola galériájában rendezte meg a városrész képzőművészeinek 19. ta­vaszi tárlatát. Szepes Gyu­la érdi festőművész müveit a ráckevei Ács Károly Mű­velődési Házban láthatták az érdeklődők. Balázs Gyula festőművész képei az MSZMP Pest megyei Okta­tási Igazgatósága székha­zában tekinthettük meg. Erős hagyomány Erős hagyományt alakítot­tak ki azok az erzsébeti és soroksári festők, grafikusok, szobrászok, akik vizuális for­rásanyagukat szűkebb pátriá­jukon túl a Ráckevei-Duma, Zsámbék, öcsa, Vác, Zebe- góny, Szentendre látványából merítették. A korán elhunyt Gaál Imre klasszikus értékű életműveit hozott létre; szür­realista látomásaival komoly hatást gyakorolt társaira, el­sősorban Rátkay Endrére. A Kiskunlacházán született Gaál Imrére többen emlékeztek grafikákkal és rajzokkal, el­sősorban Bartl József, ö szin­tén két táj alapján határozza meg festői tájékozódását, So­roksár és Szentendre között megosztva. Misch Ádám kellemes meg­lepetést okozott egyre jobb ké­peivel, valamint Bakallár Jó­zsef és ráckevei tanítványa, Czinege Sándor. Egyéniség­nek bizonyul Pánti Imre és Bodnár Ede. A festők kollek­ciójához társul Rácz Edit re­mek éremsorozata és Meszlé­Bodnár Ede: Műemlék Rádiófigyelő GONDOLATJEL. Néhány évtizede, amikor festőművész barátomnál az állványon egy félig kész vásznat láttam, megkérdeztem tőle, hogy min dolgozik. Fanyar mosollyal válaszolta, hogy a Képzőmű­vészeti Vállalatnak készíti azt a képet, mely hamarosan a lektorátus zsűrije elé kerül. Mint szavaiból kiderült, ebben a hónapban ez a második munkája, melyet beküld. Ha elfogadják, azonnal kifizetik. Hogy mi lesz a további sorsa? Erről soha tudomást sem sze­rez. Akárcsak az eddigi tíz­ről sem, amely megütötte a bírálók mércéjét. Neki a kö­zönséggel ilyenformán semmi­lyen kapcsolata nincs. A vál­lalat megveszi képeit, és ezek biztosítják azt, hogy többé- kevésbé anyagi gondok nélkül, szabadjára engedhesse művé­szeti fantáziáját. A példa egyáltalán nem volt elszigetelt jelenség. Te­hetséges — főként fiatal — képzőművészek színe-java így élt hosszú éveken át szerte az országban. A Képzőművészeti Alap tagságának birtokában, a hivatalos zsűri jóindulatú, ám az új törekvésekre kevés­bé fogékony oártfosását él­vezve, kettős életet élt. Legfel­jebb egy-egy szerencsésen megrendezett kiállítás nyitott igazi művészi munkájukra az értő, igényes közönség előtt ablakot. Persze az istenlátta tehetség kezét még a kötelező feladatok sem tudták gúzsba kötni. Ha nem is mindig re­mekműveket, de a maguk ne­mében jelentős értéket hordo­zó alkotásökat hoztak létre. Megpróbáltam nyomába eredni, hogy vajon a Képző- művészeti Vállalat boltjaiba került képek, grafikák, szob­rok, plakettek leltek-e gazdá­ra? Hosszas utánjárással elju­tottam a kelenföldi lakótelep egyik házának alagsorába, melyet a vállalat bérelt. A hosszú folyosón lévő polcokon megszámlálhatatlan festmény sorakozott áttekinthetetlenül, címüket, szerzőik rangját rejt­ve álmodták hosszú idők óta Csipkerózsika-álmukat. HARMINC ESZTENDŐVEL ezelőtt született az a rendelet, mely a művészet állami párt­fogását az akkori idők szelle­mében értelmezve, a képző- művészeti alkotások értékesí­tésére a föntebbi gyakorlatot szentesítette. Most, az elmúlt év végén a Minisztertanács olyan határozatot hozott, amely minden bizonnyal új fejezetet nyit képzőművésze­tünk életében. Ennek értel­mében a túlzott központosí­tást fölszámolják és olyan művészi alkotóközösségeket hoznak létre, melyek a közön­ség igényeihez igazodva alkot­hatnak és műveiket maguk értékesíthetik kisvállalkozások formájában, vagy akár saját ügynökeik útján is. Érről szólt a Gondolatjel mostani műsora. Izgalmas, kulturális politikánk sok kér­dését árnyaltan taglaló beszél­getés folyt Köpeczi Béla kul­turális miniszterrel, Drecin József miniszterhelyettessel, Horváth György főosztályve­zetővel és Bereczky Loránddal a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatójával. Hangsúlyozták, hogy két szempont vezette az új ren­delet fogalmazóit, Egyfelől az alkotók érdeke, másfelől az állam jelenlegi gazdasági-mű­vészeti politikája. Hosszú idő — két esztendő — telt el, míg végül a határozatot nyélbe ütötték. Sok, egymással perle­kedő nézetet kellett számba venni és végül közös nevező­re hozni. Művészetpolitikai és gazdasági megfontolások egy­aránt estek súllyal a latba Hogy az új mennyire fogja beváltani a hozzáfűzött re­ményeket? Ezt a következő évek gyakorlata dönti el. Min­denesetre csak üdvözölni le­het ezt a lépést, melyet biza­kodással fogadtak máris a művészek és közönség egy­aránt. Sz. E. Németh Miklós: Városrészlet nyi János Radnótit idéző plasztikája. Hiányzott a tárlatról Juris Ibolya, aki a magyar batik egyik jeles képviselője. Nélkü­löztük Rátkay Endre meg­hökkentő látomásait is. Lux Antal metszeteiről nem is szólva. Távolmaradásuk elle­nére a tárlat összképe mégis megnyugtató, jó benyomást kelt. Jókedv és bizalom Szepes Gyula meglepetést okozott Ráckevén legújabb képeivel. Szinte hihetetlen, mégis igaz, ez a festő nyolc­vanéves korában is frissí­tőén fiatal, teli erővel, meg­újulással. Vérbeli kolorista, olyan plein air-festő, aki Ma­tisse ösvényén nevelkedett, színnel fogalmaz, színnel ér­telmezi a világ vizuális ese­ményeit. Tele jókedvvel, biza­lommal, finomsággal. Szepes Gyula tényleges ér­tékeinek hiányos fogadtatása arra figyelmeztet, hogy indo­kolt érzékenyebbé tenni a hazai művészetkritika ellen­őrző és felderítő szerepét. Így nem történhet meg az, hogy Hincz Gyula egykori kollé­gája a Képzőművészeti Főis­kolán úgy maradjon háttér­ben, hogy közben sajátos jó képek sorozatát festi még a nyolcadik évtized végén is. Ezúttal arról számolhatunk be. hogy enteriőrjei érétteb- be'k, szerkezetük tisztázottabb, Szepes Gyula művészete meg­újult, újból gazdagodik. Összetett érték Balázs Gyula minden műve a tényleges valóságot és an­nak konstruktív átköltését egyezteti korrekt módon. Szí­neiben az alföldi festészet ér­tékei válnak meghatározókká, a vonalvezetést Barcsay al­kalmazott eszményei is szabá­lyozzák. Ami különös: e példák nyo­mán is egyéni marad, egyé­nivé válik művészete éppen azért, mert emberi élményeit festői tapasztalatai véglege­sítik. Érződik nemcsak a gon­dolkodás mélysége, a műgond felelőssége, hanem egy vonzó szemérem és tartózkodó grá­cia. Első pillanatra egyszerű minden szerkesztett és leírt látványa, ha azonban elem­zőbben figyeljük képeit, össze­tett értékekre bukkanunk. Losonci Miklós M®ZIMUS@R ÁPRILIS 28-TÖL MÁJUS 4-IG. ABONY 28—29: Serpico* 30— 1: Sebességláz* 1: Az „I” akció (du.) 2— 3: A seriff és az idegenek BUDAÖRS 28— 1: Feketeszakáll szelleme 2— 3: Nőé bárkái CEGLÉD, Szabadság 28— 1: Morfium (du.) Vérszerződés* (este) 2— 4; Muppet show (du.) Serpico* (este) CEGLÉD, Kamaraterem 28— 4: Az elveszett kutya (du.) Abba (este) DABAS 28—29: Sértés 30— 1: Pucéran és szabadon* 2: Bosszúvágy** DUNAKESZI, Vörös Csillag 28—29: Hatásvadászok 30— 3: Üldözők** 1: Huckleberry Finn és a csirkefogók (du.) DUNAKESZI, József Attila 28: Agónia I—II.* 1: A bátyám öccse minden pénzt megér 2: Jobb ma egy nő, mint tegnap három** 4: Esküvő* DUNAHARASZTI 28—29: Szerencsés Dániel* 30— l: A szelíd vadnyugat 2— 3: Éretlenek ÉRD 28—29: Nóé bárkái 1: Kisdarázs* 2— 3: Talpig olajban FÓT 28—29: Koncert 30— 1: Ezüstnyereg 1: Tündér Lala (du.) 2— 3: H a fás vadászok C-ODÖLIŐ 28— 1: Talnig ólaiban 2— 4: A bűvös kő és a csodakút (du.) Ez Amerika** (este) GYAL 28— 1: Egy zsaru bőréért* 1: Szcloburdi család (du.) 2— 3: Sértés MONOR 28—29: S#,bi*csé?rTáz* 30— 1: Sivatagi show (du.) Semico* (este) 2— 3: Morfium NAGYKÖRÖS, Arany János 28— 1: A Keresztapa I—II.** ' (g. rész) 2— 4: Vérszerződés* NAGYKÁTA 28— 3: A postás mindig kétszer csenget I—ri.** 30— 1: Klabus a világűrben (du.) NAGYKÖRÖS, Stúdiómozi 28— 4: A legkisebb törpe újabb kalandjai (du.) 28— 1: Ária egy atlétáért (este) 2— 4: Kis kiruccanások* (este) PiLISVöRöSVAR 28—29 és 1: Akit Bulldózernek hívtak 2: Panelkapcsolat* POMÁZ 28—29: Ezüstnyereg 30— 1: Éretlenek 2: Feketeszakáll szelleme RÁCKEVE 28—29: Száguldás gyilkosságokkal* 30— 1: Skalpvadászok* 2— 3: Szerencsés Dániel* SZENTENDRE 28— 1: Elefánt story (du.) Földrengés Tókióban (este) 2— 4: Vadállatok a fedélzeten (du.) A kolónia* (este) SZENTENDRE, Autós kertmozi 28— 4: Dutyi-dili SZIGETSZENTMIKLÓS 28—29: Skalnvadászok* 30— 1: A gejzírvölgy titka (du.) Szerencsés Dániel* (este) 2— 3: Istenke teremtményei* TAPIÓSZELE 28—29: Detektív két tűz közéit* 30— 1: Maekenna aranya 2: Modern Robinson és családja VÄC, Madách Imre 28— 1: Timur és csnnata (du.) 28— 4: Bombanö** (este) VECSÉS 29— 1: A dominó elv* 1: Noé bárkái (du.) 2— 4: Kisdarázs* • 14 éven aluliaknak nem ajánlott. •* Csak 16 éven felülieknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom