Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-27 / 98. szám
t \ ’sMiUm 1983. Április 27., szerda ■ Zenei panoráma» Muzsikusok Vácott Vác zenei életéről nem győzünk eleget írni. Az Országos filharmónia és a zeneiskola Jóvoltából egymást követik a koncertek. A közelmúltban Fischer Annie hangversenyéről számoltunk be, majd a Liszt Ferenc Kamarazenekar fellépéséről. A világjárók mellett figyelmet érdemelnek az országszerte számon tartott helyi kórusok, s azok a hangszeres tanárok, akik nemcsak zeneértőket nevelnek, hanem biztosítják a muzsikus-utánpótlást is. Spirituálék Az elmúlt hét szombatján a Híradástechnikai Anyagok Gyárának KISZ-bizottsága rendezett ifjúsági zenei napot. A HAGY ebédlőjében részt vettünk már irodalmi esten, tárlaton, csak üdvözölhetjük, hogy a helyszín a muzsikának is otthont ad. A gondos szervezés nemcsak előadókról, hanem közönségről is gondoskodik. A zene így nem a szereplők öncélú megmutatkozása, hanem érzelmeket keltő közösségi műfaj is. A budapesti Haydn Kamarazenekar és a Váci KISZ-kórus estje erről győzött meg. Hangulatkeltésként néger spirituálékat adott elő a kórus. Megszólaltatásuk — tudjuk Budapesten fellépő külföldi előadóktól — nem könnyű feladat Egy-egy számunkra szokatlan hangsúly vagy ritmus mozgásra késztetheti a lábat, a fejet, ám a külső átélés még nem jelent autentikus tolmácsolást. Ezek a sorsénekek rendkívüli elmélyülést kívánnak. A fiatal kórustagoknak ez sikerült, ám azzal tisztában kell lenniük, hogy a darabok további színbeli gazdagodást kívánnak. Tóth Tamás Haydn C-dúr trombitaversenyének két tételét játszotta. Jó adottságú, ügyes technikai érzékkel rendelkező fiatalember. Különösen a gyors tétel megformálása volt magával ragadó, a szólóhangszer és a zenekar párbeszédének hangsúlyozása. Bemutatkozás A hangverseny meglepetését és legnagyobb sikerét egy olyan zongorista okozta, akinek a lába még alig ér le a pedálig. Bogányi Gergely három hete az országos zeneiskolai zongoraverseny első kategóriájának a győztese volt, s ezúttal élete első zenekari kí- séretes koncertjét adta. Haydn G-dúr concertóját tolmácsolta, frissen, megilletődés flélkül, azzal a természetes gyermeki hozzáállással, hogy ő úgyis biztos a dolgában, akkor hát minek izgulni. Ez az ifjú pianista már most rendelkezik azzal a technikai adottsággal, amelyről Kocsis Zoltán, Nagy Péter esetében szuperlativuszokban írnak. Hangsúlyozzuk azonban, hogy ez lehetőség, mint ahogy a Bogányi Gergely által megformált dallamból kiérződött az értő muzsikus és megcsillant a zene szépsége is. Keze alól ömlött a hang, még a nehéz blllentésű zongora sem jelentett legyűrhetetlen ellenállást. A második tétel poézise, szép trillái, a harmadik tétel sodró lendülete ünnepi perceket szerzett a mindezt tudatosan átélő közönségnek. Azt azonban nem tudtuk megemészteni. hogy a remeklő ifjú pianista miért » sarokba szorítva játszotta el szólistaként első zenekari koncertjét. Ezt aligha lehet megmagyarázni, hiszen Bogányi Gergely játéka már most több figyelmet érdemelt volna. A Haydn Kamarazenekar kísérte mindkét szólistát. A trombitaversenyt összefogot- tabban, a zongoraversenyt önállóbban. Az utóbbiban kevésbé voltak alkalmazkodók. saját maguk alkotásmódjával voltak elfoglalva. Az önálló bemutatkozás azonban feledtette a korábbi gondokat. Grieg Elégikus melódiái és Dvorzsák Két keringője felmutatta az igényes vonós hangzás mélységét. Karmesterük, Déri András mindent közölni akar vezénylésével, kissé pazarló, gyakorta olyannyira belefeledkezik a zene önálló értelmezésébe, hogy már ő válik produkcióvá és a felhangzó zene szinte másodlagos. Együttműködése a zenekarral — a túlzások ellenére — példaadó; ismerik, tudják szándékait. A romantikus művek előadása ezért meggyőző volt. A hangverseny záróharmadában a kórus és a muzsikusok Bach Dona nobis pácén* című művét szólaltatták meg Bogányi Tibor vezényletével, majd a Tavaszkórus, illetve a Halleluja következett Haydn Évszakok és Händel Messiás című oratóriumából. A siker szerint figyelmet érdemlően, az egybegyűltek igényét kielégítve. Záróharmad Hétfőn este a zeneiskola orgonáján Virágh Endre adott hangversenyt. Műsorát Vivaldi kéthegedűs concertójának Bach átiratával kezdte. A választás nem volt szerencsés, keveset villantott fel a hangszerjáték természetéből. Bach c-moll partitájának megszólaltatása is adós maradt a zenei mélységek feltárásával. A C-dúr prelúdium és fúga már nemcsak regiszterbeállítást jelentett, hanem végre muzsikát. Az orgona ebben szólalt meg teljes fényében, s a muzsikus alkotó szándéka átsütött a zene szövetein. Szünet után Vivaldi versenyműve hangzott el hegedűre és orgonára. A Győri Filharmonikusok tagjaiból alakult kamaraegyüttest Margit- tay Sándor vezényelte, a hegedűszólamot Pothof Csaba játszotta. A produkció kiérle- letlen volt, az alkalmi társulás kevés szépséget varázsolt a pódiumra. Koloss István orgonaversenyében a budapesti MÁV Szimfonikusok ütős játékosaival egészült ki a kamarazenekar. Ez a zene hagyományos megformálású, szövegében inkább eklektikus, mint modern. Váci bemutatása hasznosnak bizonyult, tágult a közönség kortárs zenéről kialakult képe. M. Zs. Magyar—szovjet írószövetségi tanácskozás Az Írószövetség székházában kedden megkezdődött a magyar és szovjet írószövetség közös titkársági ülése. A Magyar Írók Szövetsége tevékenységéről Hubay Miklós elnök számolt be. Jovánovics Miklós főtitkár, az Írószövetség munkáját, mint az irodalom, az alkotóik egészséges fejlődéséhez feltételeket biztosító társadalmi szerv tevékenységét elemezte. Georgij Markov, a Szovjet Írószövetség első titkára arról a felelősségteljes munkáról számolt be, melyet szövetségük végez azért,' hogy a kortársi alkotók minél közelebb kerüljenek napjaink valóságához. Grigol Abasidze grúz költő a Szovjetunió nemzetiségi irodalmai közötti testvéri barátságról beszélt, és elmondta, hogyan lett belőle Petőfi költészetének grúz tolmácsolója. Alfonsas Maldonis litván költő napjaink gyors társadalmi változásainak és az irodalom mozgásának kapcsolatát vizsgálta. Fekete Gyula alelnök az Írószövetségen belüli jobb tájékoztatás fontosságát hangsúlyozta; Fodor András alelnök arról szólt, miként lett a magyar olvasók sajátja a mai szovjet irodalom. A tanácskozás ma, szerdán folytatódik. KISZ-szervczetek Honvédelmi nevelés A KISZ Központi Bizottsága 1979-ben napvilágot látott „A KISZ feladatai az ifjúság honvédelmi nevelésében és felkészítésében” című határozata megvalósításának eddigi tapasztalatait összegezték a KISZ KB honvédelmi nevelési tanácsának keddi ülésén. A résztvevők megállapították: a dokumentum megjelenése óta a honvédelmi nevelés az ifjúsági mozgalom szerves részévé vált, de a KlSZ-szerveze- teknek a jövőben bátrabban, határozottabban kell alkalmazniuk azokat az eszközöket, munkaformákat, amelyek a fiatalok honvédelmi nevelését és felkészítését szolgálják. Az ifjúság körében népszerűek a harci túrák, a fegyveres erők napja alkalmával rendezett honvédelmi napok, a sport- és turisztikai rendezvények honvédelmi programjai. Jó együttműködés alakult ki a KISZ-szervezetek és a hadkiegészítő parancsnokságok között a bevonulás előtt álló fiatalok felkészítésekor. Kiállítótermekből Műgonddal átköltött valóság A Pesterzsébeti Múzeum ezúttal a XX. kerületi Ság- vári iskola galériájában rendezte meg a városrész képzőművészeinek 19. tavaszi tárlatát. Szepes Gyula érdi festőművész müveit a ráckevei Ács Károly Művelődési Házban láthatták az érdeklődők. Balázs Gyula festőművész képei az MSZMP Pest megyei Oktatási Igazgatósága székhazában tekinthettük meg. Erős hagyomány Erős hagyományt alakítottak ki azok az erzsébeti és soroksári festők, grafikusok, szobrászok, akik vizuális forrásanyagukat szűkebb pátriájukon túl a Ráckevei-Duma, Zsámbék, öcsa, Vác, Zebe- góny, Szentendre látványából merítették. A korán elhunyt Gaál Imre klasszikus értékű életműveit hozott létre; szürrealista látomásaival komoly hatást gyakorolt társaira, elsősorban Rátkay Endrére. A Kiskunlacházán született Gaál Imrére többen emlékeztek grafikákkal és rajzokkal, elsősorban Bartl József, ö szintén két táj alapján határozza meg festői tájékozódását, Soroksár és Szentendre között megosztva. Misch Ádám kellemes meglepetést okozott egyre jobb képeivel, valamint Bakallár József és ráckevei tanítványa, Czinege Sándor. Egyéniségnek bizonyul Pánti Imre és Bodnár Ede. A festők kollekciójához társul Rácz Edit remek éremsorozata és MeszléBodnár Ede: Műemlék Rádiófigyelő GONDOLATJEL. Néhány évtizede, amikor festőművész barátomnál az állványon egy félig kész vásznat láttam, megkérdeztem tőle, hogy min dolgozik. Fanyar mosollyal válaszolta, hogy a Képzőművészeti Vállalatnak készíti azt a képet, mely hamarosan a lektorátus zsűrije elé kerül. Mint szavaiból kiderült, ebben a hónapban ez a második munkája, melyet beküld. Ha elfogadják, azonnal kifizetik. Hogy mi lesz a további sorsa? Erről soha tudomást sem szerez. Akárcsak az eddigi tízről sem, amely megütötte a bírálók mércéjét. Neki a közönséggel ilyenformán semmilyen kapcsolata nincs. A vállalat megveszi képeit, és ezek biztosítják azt, hogy többé- kevésbé anyagi gondok nélkül, szabadjára engedhesse művészeti fantáziáját. A példa egyáltalán nem volt elszigetelt jelenség. Tehetséges — főként fiatal — képzőművészek színe-java így élt hosszú éveken át szerte az országban. A Képzőművészeti Alap tagságának birtokában, a hivatalos zsűri jóindulatú, ám az új törekvésekre kevésbé fogékony oártfosását élvezve, kettős életet élt. Legfeljebb egy-egy szerencsésen megrendezett kiállítás nyitott igazi művészi munkájukra az értő, igényes közönség előtt ablakot. Persze az istenlátta tehetség kezét még a kötelező feladatok sem tudták gúzsba kötni. Ha nem is mindig remekműveket, de a maguk nemében jelentős értéket hordozó alkotásökat hoztak létre. Megpróbáltam nyomába eredni, hogy vajon a Képző- művészeti Vállalat boltjaiba került képek, grafikák, szobrok, plakettek leltek-e gazdára? Hosszas utánjárással eljutottam a kelenföldi lakótelep egyik házának alagsorába, melyet a vállalat bérelt. A hosszú folyosón lévő polcokon megszámlálhatatlan festmény sorakozott áttekinthetetlenül, címüket, szerzőik rangját rejtve álmodták hosszú idők óta Csipkerózsika-álmukat. HARMINC ESZTENDŐVEL ezelőtt született az a rendelet, mely a művészet állami pártfogását az akkori idők szellemében értelmezve, a képző- művészeti alkotások értékesítésére a föntebbi gyakorlatot szentesítette. Most, az elmúlt év végén a Minisztertanács olyan határozatot hozott, amely minden bizonnyal új fejezetet nyit képzőművészetünk életében. Ennek értelmében a túlzott központosítást fölszámolják és olyan művészi alkotóközösségeket hoznak létre, melyek a közönség igényeihez igazodva alkothatnak és műveiket maguk értékesíthetik kisvállalkozások formájában, vagy akár saját ügynökeik útján is. Érről szólt a Gondolatjel mostani műsora. Izgalmas, kulturális politikánk sok kérdését árnyaltan taglaló beszélgetés folyt Köpeczi Béla kulturális miniszterrel, Drecin József miniszterhelyettessel, Horváth György főosztályvezetővel és Bereczky Loránddal a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatójával. Hangsúlyozták, hogy két szempont vezette az új rendelet fogalmazóit, Egyfelől az alkotók érdeke, másfelől az állam jelenlegi gazdasági-művészeti politikája. Hosszú idő — két esztendő — telt el, míg végül a határozatot nyélbe ütötték. Sok, egymással perlekedő nézetet kellett számba venni és végül közös nevezőre hozni. Művészetpolitikai és gazdasági megfontolások egyaránt estek súllyal a latba Hogy az új mennyire fogja beváltani a hozzáfűzött reményeket? Ezt a következő évek gyakorlata dönti el. Mindenesetre csak üdvözölni lehet ezt a lépést, melyet bizakodással fogadtak máris a művészek és közönség egyaránt. Sz. E. Németh Miklós: Városrészlet nyi János Radnótit idéző plasztikája. Hiányzott a tárlatról Juris Ibolya, aki a magyar batik egyik jeles képviselője. Nélkülöztük Rátkay Endre meghökkentő látomásait is. Lux Antal metszeteiről nem is szólva. Távolmaradásuk ellenére a tárlat összképe mégis megnyugtató, jó benyomást kelt. Jókedv és bizalom Szepes Gyula meglepetést okozott Ráckevén legújabb képeivel. Szinte hihetetlen, mégis igaz, ez a festő nyolcvanéves korában is frissítőén fiatal, teli erővel, megújulással. Vérbeli kolorista, olyan plein air-festő, aki Matisse ösvényén nevelkedett, színnel fogalmaz, színnel értelmezi a világ vizuális eseményeit. Tele jókedvvel, bizalommal, finomsággal. Szepes Gyula tényleges értékeinek hiányos fogadtatása arra figyelmeztet, hogy indokolt érzékenyebbé tenni a hazai művészetkritika ellenőrző és felderítő szerepét. Így nem történhet meg az, hogy Hincz Gyula egykori kollégája a Képzőművészeti Főiskolán úgy maradjon háttérben, hogy közben sajátos jó képek sorozatát festi még a nyolcadik évtized végén is. Ezúttal arról számolhatunk be. hogy enteriőrjei érétteb- be'k, szerkezetük tisztázottabb, Szepes Gyula művészete megújult, újból gazdagodik. Összetett érték Balázs Gyula minden műve a tényleges valóságot és annak konstruktív átköltését egyezteti korrekt módon. Színeiben az alföldi festészet értékei válnak meghatározókká, a vonalvezetést Barcsay alkalmazott eszményei is szabályozzák. Ami különös: e példák nyomán is egyéni marad, egyénivé válik művészete éppen azért, mert emberi élményeit festői tapasztalatai véglegesítik. Érződik nemcsak a gondolkodás mélysége, a műgond felelőssége, hanem egy vonzó szemérem és tartózkodó grácia. Első pillanatra egyszerű minden szerkesztett és leírt látványa, ha azonban elemzőbben figyeljük képeit, összetett értékekre bukkanunk. Losonci Miklós M®ZIMUS@R ÁPRILIS 28-TÖL MÁJUS 4-IG. ABONY 28—29: Serpico* 30— 1: Sebességláz* 1: Az „I” akció (du.) 2— 3: A seriff és az idegenek BUDAÖRS 28— 1: Feketeszakáll szelleme 2— 3: Nőé bárkái CEGLÉD, Szabadság 28— 1: Morfium (du.) Vérszerződés* (este) 2— 4; Muppet show (du.) Serpico* (este) CEGLÉD, Kamaraterem 28— 4: Az elveszett kutya (du.) Abba (este) DABAS 28—29: Sértés 30— 1: Pucéran és szabadon* 2: Bosszúvágy** DUNAKESZI, Vörös Csillag 28—29: Hatásvadászok 30— 3: Üldözők** 1: Huckleberry Finn és a csirkefogók (du.) DUNAKESZI, József Attila 28: Agónia I—II.* 1: A bátyám öccse minden pénzt megér 2: Jobb ma egy nő, mint tegnap három** 4: Esküvő* DUNAHARASZTI 28—29: Szerencsés Dániel* 30— l: A szelíd vadnyugat 2— 3: Éretlenek ÉRD 28—29: Nóé bárkái 1: Kisdarázs* 2— 3: Talpig olajban FÓT 28—29: Koncert 30— 1: Ezüstnyereg 1: Tündér Lala (du.) 2— 3: H a fás vadászok C-ODÖLIŐ 28— 1: Talnig ólaiban 2— 4: A bűvös kő és a csodakút (du.) Ez Amerika** (este) GYAL 28— 1: Egy zsaru bőréért* 1: Szcloburdi család (du.) 2— 3: Sértés MONOR 28—29: S#,bi*csé?rTáz* 30— 1: Sivatagi show (du.) Semico* (este) 2— 3: Morfium NAGYKÖRÖS, Arany János 28— 1: A Keresztapa I—II.** ' (g. rész) 2— 4: Vérszerződés* NAGYKÁTA 28— 3: A postás mindig kétszer csenget I—ri.** 30— 1: Klabus a világűrben (du.) NAGYKÖRÖS, Stúdiómozi 28— 4: A legkisebb törpe újabb kalandjai (du.) 28— 1: Ária egy atlétáért (este) 2— 4: Kis kiruccanások* (este) PiLISVöRöSVAR 28—29 és 1: Akit Bulldózernek hívtak 2: Panelkapcsolat* POMÁZ 28—29: Ezüstnyereg 30— 1: Éretlenek 2: Feketeszakáll szelleme RÁCKEVE 28—29: Száguldás gyilkosságokkal* 30— 1: Skalpvadászok* 2— 3: Szerencsés Dániel* SZENTENDRE 28— 1: Elefánt story (du.) Földrengés Tókióban (este) 2— 4: Vadállatok a fedélzeten (du.) A kolónia* (este) SZENTENDRE, Autós kertmozi 28— 4: Dutyi-dili SZIGETSZENTMIKLÓS 28—29: Skalnvadászok* 30— 1: A gejzírvölgy titka (du.) Szerencsés Dániel* (este) 2— 3: Istenke teremtményei* TAPIÓSZELE 28—29: Detektív két tűz közéit* 30— 1: Maekenna aranya 2: Modern Robinson és családja VÄC, Madách Imre 28— 1: Timur és csnnata (du.) 28— 4: Bombanö** (este) VECSÉS 29— 1: A dominó elv* 1: Noé bárkái (du.) 2— 4: Kisdarázs* • 14 éven aluliaknak nem ajánlott. •* Csak 16 éven felülieknek.