Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-09 / 83. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 83. SZÁM 1983. ÁPRILIS 9. SZOMBAT SCéssiil a kufyakataszfe? A veszettség ellen védekeznek Harap-utca három alatt/ Megnyílott a kutya-tár — kán- tálják jókedvűen Weöres Sándor vidám versét az óvodások. Az állatszeretetet nem lehet elég korán a zsenge lélekbe plántálni, s ami az ebek rendkívül magas számát illeti, ebben honfitársaink ugyancsak az élen járnak. A szakemberek szerint indokolatlanul sok ku- tyus csahol, csóválja a farkát, sétál az utcákon. Kétségtelen, Ügy tűnik, mintha Cegléden is egyik évről a másikra- hirtelen megszaporodtak volna. •• Összeírt négylábúak Néhány hónappal ezelőtt a Városban — költséget és fáradságot nem kímélve — ebösszeírást tartottak a Török János Mezőgazdasági Szafkkö- zépiskola diákjai. A szigorú számlálóbiztosok lajstromba vettek minden házőrzőt és ölebet, feljegyezve nemcsak gazdája adatait, hanem a derék négylábú fajtáját, korát, nemét és színét. Ennek alapján állítják majd össze a kutyakatasztert. (Az összeírókat szorgalmas 1 munkára ösztönözte, hogy a külterületen hat, a belterületen négy forintot kaptak minden jegyzékbe vett kutyáért.) A számvetésnek kettős haszna van. Részben egészségügyi, hiszen ily módon az évenkénti veszettség elleni védőoltásra szinte név szerint várhatnak minden kutyust, részben az adóhivatal dolgát könnyíti, mivel belterületen a második, külterületen a harmadik eb után már progresszív módón kell adózni. Előfordulhat, hagy a ceglédi kutyák szembeszökő megszaporodása ennek a meg- számláltatésnak az eredménye. Egy azonban bizonyos; amíg egy. évvel ezelőtt ötezer kuvaszt, komondort, pulit, meg pincsit oltottak be az állatorvosok, az idén hatezret. Sebtiben kellett ezer adag szérumot rendelni pótlólag. Az oltás a gazdiknak ingyenes, a tanácsnak viszont 180 ezer forintjába került. A hivatalos szervek afelől sem hagynak kétséget, hogy az oltás elmulasztásának viszont nagy ára van. Olyan összegű büntetést rónak ki a mulasztókra, hogy Zenéről, dalról szálnak 1 -Napjaink sodrásában van, hogy eg/-egy eseményről, bár közérdekűén fontos, csak néhány szót szólunk, pár sort írunk. Pedig annál többet érdemelne; Jóval többet. A beszéd hosszát, áe írás terjedelmét megszabja sok minden. És van, amikor a néhány szó is sokat- jelent. Mostanában például Cegléden gyakori téma a zene, a dal. Konkrétabban: a város zeneiskolája pedagógusainak és az aranyjelvényt szerzett pedagógus énekkarnak a szereplése. A tanári hangverseny a zeneiskola pódiumán bérleti-előadásként zajlott, a pedagógus énekkar és a tanári kamarazenekar emellett a felszabadulási ünnepséget követő városi tanácsülést tette még fennköltebbé, emlékezetessé. • Az iskola zenetanárainak hangversenye évenként ismétlődik. A kórus országos találkozókon szerez tiszteletre méltó helyet magának a sorban. A • több esztendei munka gyümölcse beérett, szerepléseiket hallgatva nyugodtan mondhatjuk. Nem kéne szerénykedniük nagyobb teremben, népesebb közönség előtt sem —, bár a most lezajlott hangversenyek válóban teltházasak voltak. A kórus hangja kiforrt,^ kulturált. Tág teret kíván, levegőt, hogy szabadon zengjen, itthon is igazi énjét mutassa. Hasonlattal élve, a pompás faragott bútorra felfigyel az ember kis szobában is —, ám mennyivel többet mutat, teljes egyéniségét adja megfelelő környezetben, térben-fény- ben. A zenepedagógusokról egy- egy hangversenyen megtudhatjuk, hogy munkájuk mellett, hivatásuk mellett bennük hogyan él a zene. Megnyugtatóan jó tudni, hogy a muzsika szeretetére, hangszerek ismeretére, használatára ők nevelik a ceglédi fiatalok szazait. Köztük már többen vannak, akik nem is oly régén még tanulósorban voltak itt. Hangversenyük műsorának válogatása, előadásmódjuk tiszteletre méltó, nem mellőzheti az elismerést. Nem olyan mint volt egy éve, több éve. Láthatatlan úton, de figyelemkeltően Haladnak' előre,, feljébb, egyre 'feljebb. Igényességük művészi igényesség, előadásmódjuk megerősíti ezt. Zenetanárok előadása, pedagógusok éneklése: két olyan dolog, amiről,- mint említettem, keveset szólunk, bar többet érdemelne. Előrehaladásuk a saját érdemük. Nem szakmaszeretetből, hanem elhivatottságból, plusz melletti pluszként mívelik az amúgy is oly kevés szabad időt igénybe vevő önképzést, szigorú mércével. Tudásuk kincsét, gyöngyszemeit osztják meg velük egy-egy szereplés alkalmával.’ Megtisztelő szép ajándékukat fogadjuk ezután is érdeklődő figyelemmel, köszönettel. Városunk nevét, rangját öregbítik művészi ambícióik kiteljesítésével. E. K. megemlegetik. Ez így van rendjén, hiszen a veszettséggel nem lehet tréfálni, az emberi egészségről, életről van szó. A gyepmesteri intézmény korszerűsödő korszakába lépett. Hol van már a lovaskocsi a lécekből tákolt kutya- kóterrel, a hurokkal futkosó sintér a kutyapecér fogdme- gekkel. A modern idők gépesítették őt is, jogosítványt szerzett, autót kapott. Még egy külföldi gyártmányú csodapuskára vár, amelyből altatq töltetet röpíthet a kódorgó állatba, s minden megrázkódtatás nélkül ártalmatlanná teheti. Csupán idő kérdése, és megjön ez a dolláros portéka. Most szervezik Miután a városban és környékén magas a talajvíz, az állati hullákat nem szabad dögkutakba helyezni, elásni. A mezőgazdasági nagyüzemekkel közösen most szervezik meg azt a szolgáltatást, amely a gyepmester ilyen irányú elszállítási feladatait szabályozza és az anyagi hozzájárulás formáját tisztázza. Sokan nem tudják, ha az árokparton, máshol kutya, macska tetemét látják, akkor a városi tanács termelés-, ellátásfelügyeleti osztályán jelentsék be vagy a gyepmesternél. Óvja, védje ebét A veszettség évente hónapokig tartó láncolata egyre nagyobb éberségre és szervezettebb cselekvésre sarkallja a hatóságot. Azt szeretnék megértetni az emberekkel, hogy akinek kedves háziállata a kutyája, macskája, az értő módon óvja, védje. Nemcsak azért, mert állatbarát, hanem elsősorban azért, mert embertársaival szemben vannak szigorú kötelezettségei. Nem érdemes hát eltitkolni egyetlen házőrzőt sem, beoltatni viszont mindenképpen érdemes. Pénzbe' csak ennek elmulasztása kerül. T. T. Fogadóórák Sárik Jánosné, a városi tanács elnökhelyettese április 13-án, szerdán délelőtt 8-tól 12 óráig fogadóórákat tart a városházán, hivatali helyiségében. Ültessünk beikenyefát A Hazafias Népfront városi bizottsága továbbra is szorgalmazza a városszépítő, környezetalakító fásítási akciót. A facsemetéket ingyen adják az igénylő faültetőknek. A kutatóintézet lerakatánál át lehet venni a kétéves berkenye facsemetéket. A berkenyefa általában városba illő, közép termetű fa, lombkoijonája sátras, virágzáskor igen tetszetős. Különösebb gondozást” nem igényel — ám az elültetett facsemetéket —, nemcsak ezt, hanem minden telepit- vépyt —, rendszeresen locsolni kell, erősödjön, fejlődjön a gyökérzete. Tavaszi teendők Megvalósítják az álmaikat Kiskertek ezreiben kezdődött meg a tavaszi tevékenység szerte a járásban és a város határában. Sokan vannak, akik kedvet kaptak a kertészkedéshez, és pár száz négyszögölön próbálják megvalósítani álmaikat. Azt szeretnék, ha, minél több fajta gyümölcsből csemegézhetné saját termését a család, s jutna belőle a kerek hasú dunsztosüvegekbe is télire. A portákon, háztájikban folyik a munka: a kéregkaparás utáni lemosó permetezés, a metszés és természetesen a telepítés is. A kertszomszédok a kerítés mellett meg-megállnak egy szusszanásnyi időre, tanácsot adnak, facsemetét kom- mendálnak egymásnak, meghányják-vetik; melyik fajtának mi az előnye, esetleg hátránya. így alakul ki az elhatározás, ki mire lesz vevő._ A Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Fejlesztő Vállalat ceglédi állomásán — hosszú idő Pályamunka, vetélkedő A névadóval ismerkedtek Kossuth-verseny a gimnáziumban A ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban a napokban megtartották az iskola névadójának tiszteletére rendezett Kossuth-versenyt. Erre a megemlékezésre a tanulók már ősz óta készültek. Novemberben pályázatot hirdetett az iskola Kossuth Lajos életútjáról, és örömmel tapasztalták, hogy a gimnázium diákjai közül többen is vállalták ezt a nem könnyű, egyéni kutatásokat igénylő műnkét. Ezeknek a pályamunkáknak az elkészítése fontos előzménye volt a szóbeli vetélkedőnek. A gimnázium harmadikos tanulói is bekapcsolódhattak osztályonként a versenybe. Számot adhattak tudásukról, kamatoztathatták a felkészülés szorgalmas munkáját. Kocsis Gyula, a Kossuth Múzeum igazgatója, Magyar Antal, a múzeumbaráti köt vezetője, Tóth Mihály, a gimnázium igazgatója, valamint az iskola történelemtanárai alkották a zsűrit. Mind az egyénileg, mind a csoportosan versenyzők között szoros volt a küzdelem, amely az alapos felkészülést bizonyítja. A csapatversenyt a 3/D osztály nyerte. Az egyéni versenyben 1. helyezést ért el Lendér Márta 3/A, 2. Uzonyi Rita 3/A, 3. Szabó Márta 2/B. osztályos tanuló. Az egyéni verseny végeredménye a pályázatokat is figyelembe véve született meg. Ezek a diákok a múzeumbaráti kör könyvjutalmában részesültek. A pályázatra kitűzött díjakat a nyertesek az éneklő osztályok vetélkedőjén kapták meg. A gimnázium tanárai és diákjai remélik, hogy ez a Kossuth-verseny csak a kézRágcsálók, rovarok riadója dete volt egy kialakulóban lévő hagyománynak. Ügy érzik, ennyivel tartoznak névadójuk, Kossuth Lajos emlékének és a város közösségének is. Tündik Erika gimnáziumi tanuló óta csak kutató intézet néven ismert — most 30 százalékos árengedménnyel kínálják az oltványokat. Jelenleg még almából, meggyből és őszibarackból tudják kielégíteni a vásárlók igényeit. Újdonságként az idén először árusítanak a többi állomás szaporítóanyagából is. Ennek köszönhető, hogy piros- és feketeribizu is rendelkezésre áll. A szőlőoltványokhoz a termelőszövetkezetekkel kialakított együttműködés révén jutottak. Almából. az Idared. Stacking, Gloster, Jonatán, és Gravensteini fajtákat, meggyből a Pándyt és a Cigányt, őszibarackból a Jubileumot, Reginát. Redhavent, Sunhavent és a Raritan Roset ajánlják. Az egyes fajták különböző időszakokban érnek be. A faiskola szombaton is nyitva 8-tól 13 óráig, a hét többi napján 7-től 16 óráig. Mezőtúri! kerámiák A mezőtúri kerámia legszebb darabjaiból nyílik népművészeti kiállítás április 15-én, pénteken délután négy órakor Nagykőrösön az Arany János Múzeumban. A nagykőrösi és a szolnoki Damjanich Múzeum anyagából összeállított kerámiakollekciót Tálas László, a Szolnok megyei Múzeumok igazgatója mutatja be a közönségnek. Néhány napra leálltak az őrléssel Cegléden, a Kőrös! úti malomban. A Gabonatröszt szolgáltató vállalatának szakemberei ez idő alatt rágcsálók és rovarok elleni fertőtlenítést végeztek. A tavászi nagytakarítás után ismét megindul az őrlés. Apáti-Tóth Sándor felvétele Jegyzet Jó az öreg a háznál A fiatalabb korosztály kömjyen és gyakran megmosolyogja az idősebbeket. Kár lenne ebbe valamiféle nemzedéki ellentétet belemagyarázni, mert arról szó sincs. Csupán az az igazság, hogy a kevesebb élettapasztalattal rendelkezők néha furcsállják a náluk jóval öregebbek némely cselekedeteit, de aztán évek, évtizedek múlva maguk is sok mindenben azonosulnak az előttük járókkal. A régi öregek — de van rá példa most is — szinte semmit sem dobtak el. Feleslegessé vált, hasznavehetetlenné vált tárgyaikat félretették, de nem hajították a szemétbe. Nemcsak az, egykori hasznosság és érték okán voltak kíméletesek eszközeikkel, de munkált bennük valami előrelátó óvatosság is: hátha jó lesz még valamire a kiérdemesült holmi? A néprajznak külön fejezete lehetne; mit, miből, hogyan pótoltak, amikor házilag kellett megjavítani valamilyen nélkülözhetetlen tárgyat. Nem szégyen az, inkább erény, hogy napjainkban is találkozunk ilyen törekvésekkel, s nemcsak egyéneknél, hanem nagy, gazdálkodó közösségeknél is. A Közép ■agyarországi Pincegazdaság gerjei telephelyén joggal büszkék arra a palackozó automata gépsorra, amelyet jószerével az ócskavasból mentettek meg valahol Baranyában. Helyrepofozták a márkás nyugati szerkentyűt, amely most csak drága dollárokért lenne beszerezhető, és nagyszerűen töltögetik a ceglédi kisüsti pálinkát a kétdecis meg a félliteres üvegekbe. Szé- gyellje magát az, aki köny- nyelműen kidobta, hiszen az „uraságtól levetett” holmi — ha még ésszerű költségráfordítással hasznosítható — napjainkban egyáltalán nem rangon ai"li. Í gy gondolták ezt már évekkel ezelőtt az al- bertirsai Szabadság Termelőszövetkezetben is. Az új kenyér ünnepén rendezett munkás-paraszt találkozókat komolyan vették, szívesen vendégeskedtek náluk évről évre a pesti szakik, barátság bontakozott ki a tsz és a gyár között. Amikor a melléküzemágak kibontakoztak, a Láng Gépgyártól vettek bérbe kiérdemesült, de számukra még elfogadható esztergapadokat. Eltelt egykét év, s a szövetkezeti vezetők elkezdtek számolni. Kiderült, olcsóbb lenne, ha bérleti díj fizetése helyett megvennék a forgácsoló alkalmatosságokat. Megegyeztek a gyárral, s az együttműködés folytatódott tovább; mind a mai napig kellenek az általuk gyártott alkatrészek. Tavaly az ipari részleg vezetője azzal állt a tsz vezetősége elé, hogy nagyon elöregedtek már az eleve névleges összegért vásárolt gépek, ideje volna újakat venni helyettük.) Ezzel mindenki egyetértett, megrendelték az új esztergagépeket. Igen ám, de mi legyen a kiérdemesült vén- ségekkel? Az ócskavástele- pen elvesztegessék forintért kilóját? Erre nem vitte volna rá őket a lelki ismeret. Közben az emberek „súgtak”: adják oda nekik, majd ők megmutatják, hogy az öreg eszterga nem vén eszterga, le lehet arról húzni még egy bőrt. A felvetés meghallgatásra talált, és megalakult az a kisvállalkozás, amelynek jelenleg tizennégy tagja és hét gépe van. Mikor híre terjedt ennek a lehetőségnek, még ve- csési meg üllői emberek is jelentkeztek volna, persze hasztalan, mert saját dolgozóikat részesítették előnyben. Otthon kinek- kinek magának kellett a műhelyt kialakítania, a villanyvezetékről gondoskodnia. A rezsi a vállalkozókat terheli, a szerszámot a tsz adja, házhoz viszik, elhozzák a munkadarabokat. A bevétel 45 százaléka az esztergályosoké, a többi a szövetkezeté. Azért kaptak ketten egy génét, hogy — váltott műszakban lévén a tsz-ben — a szabad órákat délelőtt, délután egyaránt kihasználhassák. így sikerült elérni, hogy ezek a már-már hasznavehetetlennek ítélt berendezések még most is az egyéni és a kollektív hasznot gyarapítják. Lehet, hogy ők erre is értik: jó az öreg a háznál. Tamasi Tamás ISSN 0133-aSOO- (Ceglédi Hírlap).
