Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-01 / 77. szám

LLŐI A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖUŐi JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 77. SZÁM 1983. ÁPRILIS 1., PÉNTEK Politikai képzési hónap x Fontos témák, szakélőadók Amióta a formálisnak bi­zonyult KISZ-es politikai kép­zést megreformálták, feljebb és lejjebb: az irányító KISZ- bizottságokon és az alapszer­vezetekben is keresik azokat az új módszereket, amelyek­kel az elképzeléseknek meg­felelően megújíthatnák ezt a fontos tevékenységet. Hitele­sebb, színesebb, vonzóbb, élőbb tájékoztatásra, sokolda­lúbb megközelítésre, az ér­deklődési köröknek megfele­lő programokra van, lenne szükség. Propagandistáknak Ennek ismeretében különö­sen figyelemre méltó az a próbálkozás, amelynek éppen járásunk, városunk lesz a helyszíne az elkövetkező egy hónapban: a KISZ Pest me­gyei Bizottsága, a városi és a járási testülettel, valamint a pártszervek támogatásával po­litikai képzési rendezvényso­rozatot szervez, amiről Kapu­fa Lőrinctőlf a KISZ városi bizottságának munkatársától kaptunk tájékoztatást. Megtudtuk, hogy az ese­mény nyitányaként április 5- én, kedden a gödöllői Petőfi művelődési központban pro­pagandista konferenciát tar­tanak, amire az alapszervezeti KISZ-titkárokat, az agit-prop, felelősöket, a reszort gazdáit hívták meg. Megnyitót Halasi Márton, a KISZ Pest megyei Bizottságának első titkára tart, majd két' szekcióban az idő­szerű kérdésekről beszélget­nek, vitatkoznak a résztvevők. Az egyikben Stiginszki Ta-1 más, a budapesti pártbizott­ság oktatási igazgatóságának munkatársa tart előadást a propagandista munka módsze­reiről, eszközeiről, a másik­ban Antal János, a budapesti pártbizottság munkatársa a vezetéselmélet kérdéseiről konzultál a fiatalokkal. Már az első esemény meg­hívott vendégei is azt példáz­zák: a szervezők azon voltak, hogy a különféle témákra szakavatott előadókat, vitave­zetőket szerződtessenek. Ez a politikai képzési hónap egyik célja; s egyben válasz a több alapszervezetben is felmerülő gondra, miszerint a vitakörök hatékonyságát rontja, ha csak egymás között, hasonló fel­készültségű, ha úgy tetszik, egyaránt tájékozatlan fiatalok győzködik egymást. Érveket, információkat a témákban já­ratos szakemberektől várnak. Bagón az első Ha sorra vesszük a prog­ramban szereplő témákat, ki­derül, jogos a kívánalom. Hi­szen olyan, a mindennapokban is fontos területekről lesz szó, mint a gazdaság, az agrárága­zat, a vallás és az egyház, a művelődési, a sport kérdései. Lesz vitakör Ifjúság és társa­dalom címmel, több külpoli­tikai fórumot is tartanak, az ötletfórum és az Alkotó If­júság Egyesülés közreműkö­désével szervezett vita egy­aránt arra ad alkalmat, hogy maguk a fiatalok gondolják végig, milyen szerepük lehet a gazdaság megújításában. Az első vitakört április 12 én, kedden Bagón tartják, ahol az egyházról, a vallásról lesz szó, meghívott: Bakó László, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezető he lyettese. A hónap hátralévő részében még tizenkilenc ren­dezvénynek adnak otthont a város és a járás üzemei, szö­vetkezetei, iskolái. A többi kö­zött a Szilasmenti termelőszö vetkezet, az Aszódi Ferro- klub, a kerepestarcsai kórház, a Tangazdaság, többször a gö­döllői Petőfi művelődési köz­pont. Lesz vitakör a gödöllői Tö­rök Ignác, az aszódi Petőfi Sándor gimnáziumban, a gö­döllői és a péceli szakmunkás- képző intézetben, az ikladi Ipari Műszergyárban és a Ganz Árammérőgyárban is. Ugyanígy az agrárcentrum intézményében, például a MÉM Műszaki Intézetében, az Állattenyésztési és Takar­mányozási Kutatóközpontban s természetesen az Agrártu­dományi Egyetemen is. A fórumok pontos idejéről, a témáról és az előadókról a rendezés napján program- ajánlatunkban részletesen be­számolunk. Mint ahogy annak a pol-túrának az útvonaláról is, amit a politikai képzési hó­nap záróeseményeként tarta­nak. De már most, külön is érdemes felhívni a figyelmet két általános érdeklődésre szá­mot tartó rendezvényre. Videovetélkedő Április 22-én, a gödöllői Pe­tőfi művelődési központban tartandó fórumon, Gödöllő te­lepüléspolitikájáról lesz szó a város vezetőinek jelenlétében. A másik érdekesség Kerényi Péter újságíró műsora, amit több helyre is elvisz: egy olyan politikai vetélkedőről van szó, amelyben felhasznál­ják a színes videotechnika nyújtotta játékos és szórakoz­tató lehetőségeket. Gáti Zoltán A jövő héten Agrár közműveMeSinapok Ebben az esztendőben har­madszor rendezik meg az egyetemi agrárközművelődési napokat, egyidejűleg a Gödöl­lői tavasz sorozatával. A meg­nyitó kedden, április 5-én lesz a városi Petőfi Sándor Műve­lődési Központban, délelőtt 11 órakor, majd ' délután 2-től .a zenei szekció mutatkozik be. A komoly zenei együttesek az egyetemi színházteremben, a könnyűzenészek a pinceklub­ban. A következő napon, szerdán fotó- és képzőművészeti kiál­lítást nyitnak meg a gödöllői művelődési központban, 13 órakor, fél órával később folk­lórbemutató ugyanitt. A vers- és prózamondók 15 órakor az egyetemi pinceklubban talál­koznak, ahol dia-diaporáma vetítés kezdődik 19 órakor. A Csíkszeredái Hargita együt­tes műsorának a városj műve­lődési ház a színhelye, szin­tén szerdán, 19 órakor. A zárónapon, csütörtökön mutatják be műsoraikat az irodalmi színpadok, a műve­lődési központban, 13 órától. Ä mogyoródi kis ház Felülmúlva a lehetőségeket Még a kicsik között is a legkisebbek egyike a mogyoró­di művelődési ház, nem mintha ez minősítené, bár tagadhatat­lan: a hely, a körülmények meghatározzák a tevékenysé­get. Legalább részben. Hiszen itt elképzelhetetlen, hogy csak a legkézenfekvőbb példát ve­gyük, a szó szoros értelmében vett nagy rendezvényeket, koncerteket, komoly appará­tussal dolgozó előadói csopor­tokat fogadni. Két év alatt A nagyterem, a gödöllői mé­retekhez, de még a túráihoz, a vácszentlászlóihoz vagy a bagihoz viszonyítva is legfel­jebb klubhelyiség vagy még annak is kicsi. Kívüle aztán csak egy szűk iroda, egy még szűkebb folyosó, s egy feles­ben használt kisterem szolgál­ja a közművelődést a három­ezer lelket számláló község­ben. Ettől, íme egy újabb bizo­nyíték a dolog ' ellentmondá­saira, még az is érthető lenne, hogy itt semmi különös se történjék. Kis ház — kis köz- művelődés, hogy kiforgassuk az ismert szlogent. De igenis történik, s ha csodát nem is tehet Kaposi László, hiszen nagyjából-egészéből az ő te­vékenységéről van szó, ha a mogyoródi házról beszélünk, mégis a mai és a két évvel ezelőtti állapotokat össze sem lehet hasonlítani. Illetve össze lehet persze, de akkor még inkább kitűnik: a semmiből hogyan termett itt tiszteletet parancsoló közmű­velődési óra. Köszönhetően először annak, hogy a község az omladozó régi kultúrotthont társadalmi munkával ismét használhatóvá alakította, az­zal a felkiáltással,, hogy a semminél ez is jobb! De hogy jobb is legyen, ahhoz kellett Kaposi László, aki jeles gé­pészmérnöki diploma tulajdo­nosaként váltott pályát bár ezen csak az csodálkozhat, aki nem ismeri őt. Mogyoró­don pedig nagyon sokan is­merik. Partner az iskola Először a tanácson, ahol az eltelt két év alatt ‘elégedettek munkájával, aztán az iskolá­ban, amely a közművelődés második otthona a községben, helyet is ad, a pedagógusok személyében klubvezetőként, szervező segítséget, s a diák­ság a közönség. Főként őket, a tanulóréte­get sikerült megragadni az elmúlt nem túl hosszú idő­szak újabb és újabb próbál­kozásaival, ötleteivel. Mint amilyen a bábszakkör, a szín­játszó kör, a balett-tanfolyam, a népi tánc és népi játék vagy a társastánctanfolyam, amely utóbbi éppen most alakul át állandó klubbá. A művelődé­si ház tehát betölti szerepét: a gyerekek iskolán kívüli ne­velésében, ismereteik bővíté­sében szervezett kereteket ad. Nem véletlen tehát a két in­tézmény szoros, jó kapcsolata. A fiatalokkal már nehezebb a dolog, úgy tűnik a községi KISZ-szervezet sem igazi partner. S bár külön ifiklub nincs a fiatalok egy társasá­ga hetente háromszor prog­ram nélkül is betalál a nyi­tott házba. Vajha okos, értel­mes programokra, időtöltésre is sikerülne szoktatni őket! Gyermekszínjátszók Kaposi László szerint a harmincasokat^ negyveneseket, sőt az idősebbeket is sikerült egy picit megfogni, s e tekin­tetben az asszonykórus bizo­nyult a legjobb ötletnek. Az ő műsoraikra mindig szűk­nek bizonyul a hely, sőt: ré­vükön a járás szinte vala­mennyi érdemes együttesét meghívták már, s a telt ház biztos volt. De a járási közösből is ki­veszi a részét a ház, itt is működik, méghozzá sikerrel a művelődéstörténeti játszóház s megint csak nem utolsósor­ban Kaposi Lászlónak kö­szönhetően a gyermekszínját- szó-mühely. A ház igazgatója maga is szenvedélyes színhá­zas, a GT ’80 tagja, aki a já­rási hivatal művelődésügyi osztályával közösen évente két műheiytalálkozót szervez Mo­gyoródon, amit Gödöllőn be­mutató követ Ösxtönzés nélkül Csak ismételni lehet: cso­dák nincsenek. Viszont az ügyszeretet az adott lehető­ségből többet hozhat ki, mint amennyit józan mérlegeléssel előzetesen elvárhatnánk. Iga­zán csak sajnálni lehet, hogy az erjedést érthetetlennek tű­nő megkötések is gátolják. De ez már nemcsak mogyoródi gond: az idén amellett, hogy a művelődési intézmények sa­ját bevételi terveit alaposan megemelték, a többletjövedel­mek korábban kínálkozó fel­használási lehetőségét meg­vonták. Ebből csak nagyon szigorú követelmények esetén, jövőre profitálhatnák az intézmé­nyek, akkor is korlátozottan. Mintha a szorító gazdasági kényszer kiváltotta módsze­rekkel a művelődési ágazat­ban éppen fordítva élnének. Megvonva az ösztönzés erejét. G. Z. Röplabda Hazai pályán vereség Űjabb vereséget szenvedett a GSC férfi röplabdacsapata, az NB Il-es bajnokság tavaszi idényének negyedik forduló­jában, amelyben a FÉG SK csapatát látták vendégül. A találkozó szoros, drámai küz­delmet hozott. Csapatunk nem tudta azt a magas színvonalú játékot produkálni, amit ko­rábbi mérkőzésein megszok­X \ Élő agrátförfénet Ha a főszereplő az ember Van, aki csodálkozik: mást várt Kunkovács László fotó­művész gödöllői tárlatától, amely az Élő agrártörténet cí­met viseli. Pedig nőmén est omen: az agrártörténetet itt jószerivel tudományos megha­tározásnak kell felfognunk s az élő kitétel pusztán jelző. Persze nem valamennyi kiál­lított kép esetében, de a túl­nyomó többségében.* Érzésünk szerint a szocio- meg a dokumentumfotó nem egy és ugyanaz. Következés­képpen mindkét fajtából ta­lálunk a paravánokon, mégis a dokumentumokból van több. S ez nem elmarasztalás. A maguk nemében ezek a felvételek páratlanul értéke­sek. Abban az értelemben is, ahogy maga a művész írja a kiállítás katalógusában: „A művészeti ágak művelői közül egyedül a fotóművész közve­títi a valóságot egyúttal akár a tudományos megismerés számára is hasznosíthatóan. Ebből következik, hogy a fo­tográfus jól teszi, ha szakít a művész (mint afféle intuitív ösztönlény) státuszával és a művészi kifejezés eszköztárá­nak megtartásával a valóság racionálisabb megközelítésére törekszik. Érdemes tehát fel- szerelkőzni esetünkben — me­zőgazdasági néprajzi ismere­tekkel és a szociográfus mun­kamódszereivel. Emberünk et­től kezdve már nem illuszt­rátor, nem utánalő annak, amit a társadalomtudományok, az irodalom és más_ művésze­tek már bemutattak, hanem vadonatúj adatokat és össze­függéseket is felszínre hoz. .. .Azt hiszem, épp amikor agrártermelésünk a szemünk láttára ért el külországokban is irigyelt fejlettséget, tanul­Széldaráló a Dél-Alföldön. ságos visszatekinteni. Kultú­ránk részét képezik azok az agarártörténeti mozzanatok, amelyek a 70-es években még éppen — és utoljára! — ere­deti funkciójukban dokumen­tálhatók voltak." A fotók címe ezt a doku­mentumhűséget, hajdan volt idők mára csak nyomokban megmaradt, holnapra végleg eltűnő látványát rögzítik. „A prehistórikus időkből is is­mert föld alatti gabonatároló üregek. Ma krumplisvercm- nek használják. (Tisza-vidék.) Más: Szemes termény tárolá­sára szolgáló udvari hombá­rok. Szántalpakon nyugsza­nak, tűzvész esetén elvontat- hatók. (Észak-Bácska.) Vagy: Belső-Ázsiában elterjedt nagyállat-kifogási mód: a bo- tospányva használata (Horto­bágy). S a képeken a cím­ben ígérteket látjuk, népraj- zilag, műszakilag elemezhe- tően. Főként ott, ahol az em­ber csak mint egyszerű hasz­náló illusztrálja az egykori eszközök, eljárások miben­létét. Ám a dokumentumkép szi­gorú, tárgyszerűségét sok he­lyütt oldja igazán művészi mondandóvá, a puszta múzeu­mi lenyomatot valóban szo- ciográfikus híradássá a fősze­replővé előlépő ember. Aki szembefordul, akinek arcát mint korlenyomat, ezer baráz­da szántja: az agrártörténet élőbbnél is élőbb alakja. Mint a hortobágyi magatarti juhász, vagy a kiskunsági juhász fest­ményeivel. De elég, mint a mellékelt ábra mutatja: hogy a szélma­lom mellett két tenyérbe fog­va, kalapban, feltűrt ingben ott álljon a parasztember. Tartása, mozdulata ad külön horizontot a tág alföldi vi­déknek. Ezek a képek nem­csak tárgyilagosan tudósíta­nak, nem csak számbaveszik a múlt mezőgazdasági eszkö­zeit, de megráznak, s sze­replőin át összekötnek ben­nünket a múlttal. Ami így lesz igazán élő. S ha éppen nem műszaki érdeklődésűek, ne­tán agrárszakemberek vagy néprajzosok, muzeológusok vagyunk, főként ezekért a képekért érdemes megnéz­nünk az április 10-ig nyitva tartó tárlatot. Na meg az utolsó fotóért, amelyen ikladi asszonyok lát­hatók, sokszoknyában, a há­tukon nagy fonott kosarakkal, s a kosarakban cserére szánt vagy cseréből hozott propán­bután palackokkal. Akárhon­nan is jönnek, akárhová is mennek: örül az ember szí­ve. G. Z. tunk. Hiányzott a játékosok­ból a győzelem akarása is. A látottakból azt a következte­tést vonhatjuk le, hogy sokat kell még fejlődniük a nyitá­sok fogadásában, s meg kell értetni a csapat tagjaival, hogy egy-egy szép, de kocká­zatos megoldás helyett az egy­szerűbb, biztos pontot hozót kell választani. Még van le­hetőség a javításra, hiszen a bajnokság nagyobb része még hátravan. Ehhez azonban ugyanolyan lelkesedés és akaraterő szükséges, mint az előző három fordulóban. GSC—FÉG SK 2-3 GSC: Dóczi, Molnár, So­mogyi J., Csorna, Berták, Ré­ti. Csere: Kardos, Giczy, Al­mást Edző: Körösfői András. A játszmák: 11-15, 15-10, 8-15, 15-7, 8-15. A szép számú nézősereg a felnőttek után pályára lépő fiatalok játékával és győzel­mével kárpótolta magát némi­leg. Az ifjúságiak könnyedén győztek. GSC ifi—FÉG SK ifi 3-0. GSC: Almási, Tompa T., Pleizer, Kovács Z., Porgányi G., Újvári M. Csere: Ternyik L. A játszmák: 15-0, 15-1, 15-5. Sz. Zs. A nap programja Április 1-én. Gödöllő, művelődési köz­pont: Gödöllői tavasz. Megnyitja: Ritecz György, a városi ta­nács elnöke, 18 órakor. A megnyitó után Fábián Dénes festőművész kamarakiállításá­nak megnyitója. Megnyitja: Kéri Ádám képzőművész. Kunkovács László Élő agrár­történet, fotókiállítás, meg­tekinthető 10—20 óráig. nass Mozi A 34-es gyors. Színes, szink­ronizált szovjet katasztrófa­film. Kísérőműsor: Jelek a homályból. Csak 4 órakor! Üldözők. Színes, szinkroni­zált amerikai film. Csak 16 éven felülieknek! 6 és 8 óra­kor. ISSN 0138—1937 (Gödöllőt Hírlap,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom