Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-09 / 83. szám
Mtcrrt 4 1983. ÁPRILIS 9. SZOMBAT ÜbSzínházt LEVÉT. Macskatanulságok Vita a jövő nemzedékéért • ] Lépjünk egyet — egymás felé Ha vihart nem is, de ellentétes véleményeket annál inkább kavart a Fest megyei Hírlap február 17-i számában Kriszt György Tanórán kívül című írása. A cikk a pedagógusok szabadidős tevékenységével foglalkozott, azzal az igénnyel, hogy mindenekelőtt az ő többletvállalásukkal lesznek a nevelők példaképek a gyermekek szemében. A jegyzetre olvasóink többféleképpen reagáltak. Voltak, akik telefonon mondták el nemtetszésüket, mások egyéni beszélgetések keretében adtak hangot saját vagy tantestületük véleményének. A megnyilvánulok harmadik — számunkra legfontosabb — csoportja tollat ragadott és megírta mondanivalóját. Aktivitásukat, vállalásukat köszönjük. A sort március 10-i lapszámunkban Patkós József és Mosoni Árpád nyitotta meg Maglódról és Szentendréről. Egy héttel később Gulyás László és Magyar Katalin hozzászólását közöltük Gyömrőröl és Monorról. Újabb egy hét múltán Verseg- TŐl Bene Mihály, Vácszentlászlóról Tóth Imre Véleményét szemléztük. Orosz Károly és Öcsai István reflexiója Vecsésről, illetve Ceglédről március 31-t lapunkban kapott helyet. Április 7-én Nemoda István megyei úttöröei'aök mondta el véleményét. Meggyőződésünk, hogy valamennyien gazdagítottak a napjaink pedagógusáról kialakuló képet. Eonfosnak tartjuk ezt azért is, hogy velük együtt és mákokkal közösen próbáljuk visszaszerezni és -adni egy pálya rangját, művelőinek tekintélyét még akkor is, ha alkalmasint gondok adódnak. Szándékunk szerint Kriszt György írásával problémát alcartunk felvetni, elgondolkodtatni szakembereket és érdekelteket egyaránt: a jövő nemzedékéért érzett közös felelősségünkben hogyan léphetnénk előre a tettek során? Ezért kértük fel Szabó Alfrédot, a Magyar Pedagógiai Társaság Pest megyei tagozatának titkárát: foglalja össze a majd kéthónapos vita tanulságait, hogy mindazt tovább elemezve (és netán az újabb hozzászólásokat lapunk más oldalán közreadva) szakmailag megerősödve bizonyítsuk: véleménycserénk nem volt hiábavaló. Jelenleg egy, a [ papírforma ellenére született sikertől hangos a budapesti színházi világ. A Ma- idách Színház Macskák előadásáról van szó. ;t Nem egészen két esztendeje, 1981 májusában, a londoni New London Theatre-bcm mutatták be a Cats (Macskák) című musicalt, melynek zenéjét a modern zenés színpadi játék egyik sikerembere, Andrew Lloyd Webber, a ' Jézus Krisztus Szupersztár és az Evita, komponistája írta, librettója pedig a XX. századi angol költészet kiemelkedő alakjának, Thomas Stearns Elíotnak az 1939-ben írt Óid Possum’s Book of Practical Cats (magyarul: Macskák könyve) tizenkét versére •épült. • A Macskák nem a musical megszokott színpadi és dramaturgia eszközeivel él. Cselekménye gyakorlatilag nincs; a tucatnyi Eiiot-verset csupán egy ügyes ötlet köti össze és ágyazza keretbe: a macskák szőkásos évi nagy ünnepükre gyűlnek egybe, s ezen az öreg mácskakirály kiválaszt egy macskát, hogy abban éljen tovább az ő szelleme. Ezen a képzeletbeli ünnepen vonulnak fel a macskák különböző típusai, ahogyan Eliot elképzelte őket: Gimb-Gömb, Gri- zabella, Old Gsendbelenn, Lingelingéla, Elvisz Trén, Bombalurina, Mindlevery, Ben Mickering, Micsel Rumli, Meiisztulész, - Gastrofar George, Nagy Hírig Macska, s a többiek. A versek elbűvölően gazdag szó játékai, nyelvi ötletei, Eliot huncut humora és érzelmes lírája, s. az egész könyvet átható emberiesítés különleges művé avatják a Macskák könyvét, A költő ugyan gyermékitönyvri'ek szánta, de hát ez sem -jobban gyermekkönyv, . mint Lewis Carroll híres,, Alice Csodaországban című könyve. A lényeg ebben is a beleérző képesség, mellyel Eliot szinte emberi lényekké varázsolja a macskákat, karaktert, , sorsot, egyéniséget ad nekik —, de mégis mindvégig meghagyja őket macskáknak is. W ebber jó érzékkel vette észre, hogy ebből; az anyagból csak ügy lehet egy musical librettója, ha nem nyúl hozzá, nem íratja sztorivá, nem talál ki cselekményt. Egyszerűen megkomponálta a tizenkét verset, az egyes macs- kalcarakterekhez illő zenei karaktert adva az egyes számoknak, az érzelmes keringőparafrázistól a rockig, a bluestől a revűszámig, a csillogó bravúrtól a filozofikus elmélyülésig. A Cats azonnal óriási siker 1-ett; egy év után átkerült a New York-i Broad way re, s ott is robbantott. A négymillió dollárt felemésztő szuper- produkció jelenleg az egyetlen állandó teltházas előadás a Broadwayn. Nos, ezt a világsikert szerezte meg előadásra a Madách Színház. Lefordította a verseket Romhányi Józseffel, aki a korábbi, 1972-es Macskák könyve remek műfordítói — Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor, Tandori Dezső és mások —, után most egy sziporkázó színpadi fordítást készített. Szirtes Tamás rendező mellé meghívta koreográfusnak az Operaház balettegyüttesének vezetőjét, Seregi Lászlót. A színház kitűnő szcenikusával, Göiz Bélával ■ olyan díszletet terveztetett, amilyen magyar musical-színpadon még nem volt látható, mert ez a színházi kácattárra emlékeztető színpad minden ízében játszható, vibrál, mozog, s játszik maga is, Bajkai István karakterizá- ló erejű maszkokat készített, Vágó Nelli macskaszerű, s mégis színészekre illő színpadi jelmezeket tervezett. A színpadjainkon szokatlanul gondos és alapos szcenikai munkát a világítási effektusok gazdagsága, ötletessége egészítette ki. Igen ám, dehát ezt a színház egy prózai társulat otthona, s a társulat sok mindenről híres, de arról nem, hogy zenés darabokat, s pláne musicaleket játszik. Vannak ugyan fiatal és kevésbé fiatal művészei, akikről tudjuk, hogy jól énekelnek és ügyesen mozognak, de hát ehhez a darabhoz ez egyáltalán nem elegendő. Egy átlagos musicalben is alapkövetelmény a tökéletes tánc- és énektudás, a kifogástalan színészi játék mellett persze. A papírforma tehát azt mutatta, hogy a Macskák a követelményeknek talán legkevésbé megfelelő budapesti színházba tévedt be. És itt jött az első meglepetés. Nálunk elképzelhetetlenül hosszú próbaidő, mintegy fél esztendő' alatt a Madách művészei — és az Opera balett- együttesének tucatnyi táncosa —, Seregi László hallatlanul invencíózus, bravúros koreográfiáját úgy megtanulták, a dalokat annyira magas színvonalon énekelték, hogy a ..hivatásos t^nmsöfc -meg a hivatásos énekesek és a színészek között alig lehetett felfedezni különbséget. Létrejött az, amit a Madách Színház ismerői korábban talán el sem hittek volna: egy szinte hibátlan csapatjáték, melyben mindenki egyenlő esélyeket kap, s ezeket nem szólózásra, csillogásra használja fel, hanem az együttesbe illeszkedve oldja meg. A különleges feladat valósággal új művészeket formált jnár-már az önnön rutinjukba belesüppedt érett művészekből, s hallatlan ambíciót hozott ki a fiatalokból Az együttes olyan fizikai'teljesítményt (is) nyújt az előadásban, amilyent magyar színpadon (s nemcsak prózai színpadon!) eleddig még elvétve is alig lehetett látni. S vegyük mindehhez még azt is, hogy ez a Macskák nem másolja sem a londoni, sem a New York-i előadást, hanem teljesen eredeti, honi alkotás. A Macskák itt is nagy siker — és nagy tanulság. Arra int, hogy a gyakran, s nem is ok nélkül csepült magyar színművészetben sokkal de sokkal több tehetség és képesség rejlik, mint gondolnánk, csak éppen ki kell használni ezt a tehetséget, s teret kell neki adni. Takács István Vannak mesterek „Az időszaki sajtó szövetnek, melynek néha gyújtania kell, de melynek rendes feladata az marad, hogy világítson” — írta Eötvös József 1846-ban a Pesti Hírlapban, amikor a közoktatás ügyéhez szólt, hozzá. A Pest megyei Hírlap vitájának —, amely a jövő nemzedékéért folyt — mottója és summázata is lehetne Eötvös gondolata. Gyújtott és rendes feladatát is teljesítette, s ezért elismerés illeti s. lapot. Magam is nyugtalan voltaim Kriszt György cikkének elolvasása után. Eszembe jutott Pados Józsi bácsi, az egytení- tós véneki iskola és a kétszáz lelkes község minden/ese, amikor az ötvenes évek elején tanított a filmvetítésre, a gépírásra, a zongorázásra, a kirándulások megszervezésére, a Színjátszásra és még sok rnin-j denré. Mikor? ' Ma úgy fogai- ] máznék: tanórán kívül. A köztünk levő érzelmi kontaktus, a hitelesség mesterré tette őt, kompetenssé. Megkérdeztem az érettségi előtt álló, nevelési alápisme- retekef tanuló tanítványaimat: hány nevelőjére emlékszik . vissza, úgy az általános iskolából, hogy az illetőt szívesen tekinti példának? A IS diák 34 nevelői mintát talált, követésre méltónak, s újabb kilenc modellt a gimnáziumból. A leggyakoribb jelzők: közvetlenség, segítőkészség, türelem, megértés, emberség, tudás. Vannak hát mesterek! Igen, de mennyien? Ezeket a tanulókat eddig egyenként legalább harminc pedagógus tanította! Milyen szerencsém volt az én tanítómmal: az egyből ő volt a mester! Kriszt György jól érzékeli, hogy „kevés, a szükségesnél sajnos sokkal kevesebb az ilyen pedagógus". Mosoni Árpáddal, Ocsai Istvánnal vallom együtt, ez nem azért van, mert a felsőoktatási intézményben „beépítettek a 'jelölt agyába valamiféle megkülönböztetett léttudátot, katedra- centrikusságot”. Inkább azzal van a hiba, amit nem építettek be. A pedagógusképzés gondjairól van itt szó. Nem készítenek fel a napközis feladatra. Alacsony színvonalú a módszertani felkészültség — ám deklaráljuk a módszertani szabadság elvét, és hiányos a közművelődési i feladatokra motiválás. Jól látja Gulyás László az új tanterv néhány vonatkozását, amikor a tankönyveket bírálja. Rövid úton ki kellene cserélni a rossz tankönyveket, s ebben hallgatni kellene azokra, akik használják. Felkelteni az érdeklődést Az ötnapos munkahét megyei tapasztalatai azt mutatják. hogy az alsó tagozaton már a 3. osztályokban 10 tanítási napból 7 alkalommal ötödik órát is tartanak a nevelők. Felső tagozaton a 6. órák beiktatása már hatodik osztályban szükségessé vált. A tagozatos osztályokban napi 7 órás program is előfordul. Kit terhel mindezek: sum- áiálódása? Elsősorban a pedagógust És' nem az ő hibájából. Ugyanakkor minden ta- 'nítónak, tanárnak tudnia kell, hogy az életmódváltást szemléletformálással, a család és az iskola kapcsolatrendszerének szorosabbra fűzésével, az oktatás és a közművelődés egymást segítő tevékenységével kell előmozdítani. Az iskolának igényes: nevelőmunkát kell végeznie, hogy felkeltse az érdeklődést a kulturális rendezvények iránt. A tanulók tömeges jelenléte a művelődési otthonokban a diákéletmód fontos, új jelensége. Sajnos, Orosz Károly sorait- igazolom: a szülők igen keveset tesznek ezért. Egy 33-as létszámú középiskolai II. osztályból például 17 fő egyszer sem volt a szüleivel színházban, moziban vagy hangversenyein fél év alatt. Az egyik hetédik osztályban egy hét alatt 12 óra 29 percig nézték átlagosan a tévét a gyerekek. Nemoda István elgondolkodtató észrevétele arról, hogy sem szülők, sem. közművelődési dolgozók, tömegszervezeti vezetők nem szóltak hozzá az eszmecseréhez — jogos. Lehet, hogy egyszer arra is sor kerül. Valóban, mindennél fontosabb a pedagógus megnyerése, fölkészítése és a bizalom iránta. Egy tény: a mai tantervekkel és a ma,i nevelőkkel kell megoldanunk a jövő feladatait. Az MSZMP KB tavaly , áprilisi állásfoglalása kimondja: „Az iskolában végzett pedagógiai munka színvonalát kell a pedagógusok tevékenységének alapvető mércéjévé tenni. A pedagógusok iskolán kívüli társadalmi-közéleti tevékenysége nem mehet öktató-nevelő munkájuk rovására". Sokan félremagyarázzáfc e sorokat.. A jövő feladatainak megoldásához, a nevelő-oktató. munkához tartozik a tanórán kívüli tevékenység is. Akkor van baj, ha lassan változik az a társadalmi légkör, melynek alapján mindenfajta szervezési-adminisztratív teendők ellátására igénybe veszik a pedagógust. A felkészülés, a továbbképzés és más iskolával összefüggő tevékenység mellett időt kell hagyni számára a közművelődési intézményekkel való koordinációra. Mindkét oldalról Az Ifjúság művelődéséért megyei pályázat ceglédi, váci, nagykőrösi tapasztalatai optimistává tesznek. Ezer és ezer pedagógus dolgozott együtt a jövő nemzedékéért, a szabadidő hasznos eltöltéséért az elmúlt években a közművelődés szakembereivel. Mert mindhárom vonatkozásban fontos, hogy ne azt kelljen igénybe venni, ami éppen adódik. Az iskola joggal várja a családdal, a párttag szülőkkel, a szocialista brigádokkal, a népfronttal és minden közművelődési intézménnyel a cselekvés szervezett rendjét. Haladja meg hát mindenki eddigi önmagát, s lépjen egyet — egymás felé. Ott középen gyermekünk áll, jövőnk — mindkét oldalról fogjuk meg a kezét. Ez az a gondolat, amiben véleményem szerint a szövésnek nemcsak gyújtott, de rendes feladatát is teljesítette: jól mutatta meg az utat. Ám nem hallgathatok el egy másik tanulságot sem. Már az 1886-os Pedagógiai Enciklopédia lajstromba szedte a tanító legfőbb tulajdonságait, kimondván, hogy „a hivatással össze nem férő magánfoglalkozásoktól tartózkodjék. Mellékkeresetre az illetékes főhatóság adja meg az engedélyt, ámde azért tekintélyét lealázó foglalkozások alattomban még sokszor 'észlelhetők.” Lehet, hogy más foglalkozásokra is érvényes ez, csak nem beszélünk róla? Szabó Alfréd Gesz, gamesz. Ellentétben a Pedagógusok fóruma című sorozat csütörtöki jelentkezésének furcsa gyakorlatával, mi nem áltatjuk egyetlen , percig sem az olvasót és tüstént- elmondjuk, hogy mi fán terem ez a sziszegve végződő gesz és gamesz. Nos, mindkét betűszó rövidítés: az előbbi a gazdásági ellátó szervezet, az utóbbi a gazdasági és műszaki ellátó szervezet — sikerült, sikerületlen? — rövidítése. Azt azonban nyilván már nem kell tudatni, hogy mely intézményeinkhez kapcsolódva működnek újabban ezek a geszek és gameszek, ha a tanárok, tanítók, óvónők televíziós programja kezdte el emlegetni azokat, nyilvánvaló: valamiféle iskolai, iskola közeli szervezetek. így is van. Életre hívóik azért segítették a világra a gesz és a gamesz szolgáltató- kettősét, hogy a tanintézetek vezetőinek vállairól levegyék mindazokat a terheiket, amelyek eddig a gazdasági teendők ellátása kapcsán reájuk nehezedtek. Hogy példát is említsünk: újabban ezek a geszek központilag gazdálkodnak a bérekkel, a gameszek pedig szintén központilag viselik az iskolák technikai működésének ezernyi gondját. Mindezt nyilván azért, hogy a direktorok egész figyelmüket az oktatás és nevelés tennivalóira fordíthassák, s hogy a tantermek, -műhelyek működésének feltételei is központi irányítással teremtődjenek meg. Azt. hogy mennyire találta meg a helyét oktatási rendszerünkben a gesz és a gamesz, a pedagógusok szóban forgó műsora két helyszínen, Budapesten és Pest megyében vizsgálta meg. Ami a fővárost illeti, itt olajozottabbnak látszik a gazdasági, illetőleg a gazdasági és műszaki ellátók munkálkodása. Mint hallhattuk, mindenekelőtt azért, mert az intézkedések felelőseit könnyebben él lehet érni, no meg azért is, mert itt közvetlenebbül tud Javaslat Több legyen a képzési idő Az egészségügyi munkaerő- helyzetéről, a várható változásokról tárgyalt pénteken, a Parlamentbe^ rendezett ülésép az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága. A tanácskozáson részt vettek az egészségügyi dolgozók szak- szervezete elnökségének tagjai is. Készül az egészségügy új bér- és tarifarendszere, melynek első részeként — még az idén — korszerűsítik az ügyeleti díjakat: ezeket a,felada- tokhoz mérten fogják differenciálni, als^5 határuk a jelenlegi összeg 'lesz. A fekvőbetegek mellett, három műszakban dolgozókat 1984. január 1-től fizikai állományűaknak minősítik, így ők is megkaphatják o második és a harmadik műszak pótlékát — egyebek között erről számolt be dr. Juszt Lajos egészségügyi miniszterhelyettes. Az eszmecserén — melyet dr. Pesta László (Budapest), az állandó bizottság elnöke veze- tett — először dr. Juszt Lajos és dr. Kormos Miklós, az Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezetének titkára fűzött szóbeli kiegészítést a két intézmény írásos beszámolóihoz, melyek az egészségügy munkaerőhelyzetével foglalkoztak. A középfeáderek helyzetéve) szorosan összefügg a képzés, továbbképzés jó néhány gondja is. Elhangzott az ülésen az a javaslat: hasznos lenne, ha módosítanák azt a jelenleg! gyakorlatot, amely- szerint az egészségügyi szakközépiskolából kikerülteknek még tíz hónapig kell dolgozniuk valamelyik gyógyiniézményben. hogy szakképzettséget szerezzenek. Elképzelhetőnek tartották azt is. hogy a képzési időt növelnék, így a képesítést még az iskolákban szereznék meg a tanulók. A vitát dr. Pesta László foglalta össze. kapcsolódni egymáshoz az ellátó szolgálat meg az űj, ösz- szevont szakigazgatási szerv. Míg ellenben Pest megyé. ben? Míg ellenben e főváros környéki tájon már más a helyzet, hiszen Pilisvörösváron például az önálló pénzgazdálkodás megszüntetése okoz gon- dokat_ — január 1-től; külön kell érdeklődgetni az átsorolások állása felől —; Budaörsön a karbantartók megjelenését kell kérvényezni, hiszen azokat úgymond, elvonták; és más, kisebb helyeken is megszaporodott az írnivaló. hiszen javarészt estik levelezés útján lehet lebonyolítani a kérések tömkelegének továbbítását. Elismerő szó nem sok hangzott el a geszek és gameszek Pest megyei tapasztalatairól. (Törökbálinton, úgy látszik, bevált az új szisztéma: ott örvendenek, hogy nem kell többé leltározni, és egyáltalán, jó hogy megoszlik a felelősség.) Hogy végül is mikor váltják be a hozzájuk fűzött jogos reményeket ezek a szervezetek. egyelőre nem tudni. Mindenesetre megyénkben még csak kevés érdekelt tapsol neki. Alberíirsa. Szintén csütörtökön került a képernyőre Karácsondi Miklós Bűvöskockázat című sorozatának Csipp- csupp cseppek elnevezésű darabja. Egyéb helyszínek mellett ez az összeállítás is Pest megyét idézte. Nevezetesen Albertirs,át, ahol oly nagy sikerrel alkalmazzák a csepegtető öntözést. És nemcsak a helybeli termelőszövetkezetben. hanem a háztáji gazdaságokban Is. Sőt. már exportőrként terjesztik ezt a takarékos és a szó legszorosabb értelmében gyümölcsöző eljárást, hiszen szakembereik a vízben szegény Algériában. Tuniszban. sőt Abu D habiban is megjelentek. Okkal-joggal fővállalkozói szeretnének lenni eme általuk fölkarolt talaiáz- tatási eljárás határainkon túli meghonosításának. Megérdemelnék! Akáez László Jelenet a Madách színházbeli előadásból ÉsTv-figyelői!