Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-06 / 80. szám

L.LOI A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 80. SZÁM 1983. ÁPRILIS 6., SZERDA PéeeZi Vegyesipari Szövetkezet A bizalom és a termelés Megduplázták a kivitelüket Elég csupán a közelmúlt he­tekre, hónapokra visszatekin­teni: könnyű egy bizonyos faj­ta mérleget megvonni ma­gunkban arról, mennyit érnek azok az évzáró, évnyitó meg­beszélések, termelési tanács­kozások, rop- és részközgyűlé­sek, küldöttértekezletek, mun­kahelyi összejövetelek, ame­lyeken tapasztalatokat szerez­hettünk. Négyszer zászló A magam részéről azokra a rendezvényekre gondolok legszívesebben, amelyeken igazán tartalmas, elemző, ugyanakkor kellő kritikával, és ha kellett önkritikával fűsze­rezett értékelés hangzott el. A tiszta szó, a nyílt beszéd min­den tekintetben fontos ma­napság, a gazdasági ügyekre meg elsőrendű hatása van az ilyennek. Megszokhattuk máir, s ez. természetes, hogy a péceli Ve­gyesipari Szövetkezetben is minden évben előlépnek vala­mi újjal. Hogy ezt tétték, ar­ra bizonyság: eddig négyszer nyerték el a KISZÖV vándor- zászlaját. Ám most, hogy újabb sikeres esztendő után vannak, nem csak arról lehet számot adni, hogy a gazdasági munkában sikeresek, hanem arról is, hogy még inkább fi­gyelnek rá: közösségük min­den tagja elkötelezetten te­hesse dolgát a hétköznapokon. A nemrég tartott közgyűlé­süket például alapos előkészí­tés előzte meg. Már a munka­helyi tanácskozásokon minden tagjuk, minden dolgozójuk kézhez kapta nemcsak a mö­göttük és az előttük álló esz­tendő tény-, illetve tervszá­mait, hanem o teljes tervidő­szakban elért, s elérni kívánt gazdasági mutatóit közlő tá­jékoztatót is. Érezhető volt Nemcsak mi, mások is Sok­szor mondják: milyen nagy jelentősége van a jóra törek­vő tájékoztatásnak; lám az említett módszer ugyancsak hozzá tartozik ehhez. Miért? Az ember nem csak egyszerű munkálkodó, hanem gondol­kodó lény, tegye bár a dolgát, a tekercselőműhelyben, az öt­vösök között, az asztalosoknál, a kárpitosüzemben vagy bár­hol. Ha kisebb közössége,'szö­vetkezete egészének munkájá­ról folyamatában kap infor­mációt, jobban érzi, érezheti: milyen az a fejlődés, amit együtt elértek, vagy éppen azt, mit, mennyit kell tenniük a javulásért. Éppen á péceli. Vegyesipari Szövetkezetnek az elnöke, Csermely Gábor fogalmazott beszélgetésünk közben úgy, hogy remélik: az említett újí­tás nagymértékben segíti gazdasági munkájuk haté­konyságát a jövőben is. Talán éppen arra gondolt, hogy a szövetkezet egészéről biztos képet kapó munkatársak bi­zalma is erősödik, aminek vi­szont a szövetkezetpolitika is hasznát látja. Noha, a gyakor­latot ezen a tavaszon tették igazán általánossá, előszele évek óta érezhető lehetett a vegyesipariaknál. Kisebb létszám Az eredményes évzárás már a sokadik bizonyítéka ennek. 1982-ben a péceli Vegyesipari Szövetkezet teljes termelési A csata emlékére Fáklyás felvonulás Isaszegi ünnepségsorozat A hagyományokhoz híven az idén is megemlékeznek Isaszegen a nagy csatáról; 1848—49-es szabadságharc le­gendás ütközete százharminc­négy évvel ezelőtt zajlott le a község határában. Az idén a forradalmi ifjúsági napokhoz kapcsolt, minden bizonnyal népes és jókedvű ünnepség koronája az a fáklyás felvo­nulás, amit ma este hét órá­tól szervez a KISZ községi bi­zottsága. A menet a KISZ-he- lyiség elől indul majd a Rá­kóczi és a Ságvári utcán ke­resztül a Szobor-hegyre tart. Itt, a honvéd-emlékműnél műsort tartanak a fiatalok, s elhelyezik az alapszervezetek koszorúit. Az ünneplők között ott lesznek annak a vörössip- kás emléktúrának a résztve­vői is, akik a szabadságharc legendás fiatal katonáinak út­ját járják be az Iránytű című úttörőlap felhívása nyomán. A kerékpáros túra tegnap, április 5-én rajtolt Nagykátá- ról, s a honvédelmi-történelmi játék résztvevői ma délelőtt érnek Isaszegre, és itt töltik egész napjukat. Először a köz­ség nevezetességeivel ismer­kednek, délután a Csata em­lékműnél tisztelegnek, este a fáklyás felvonulásba kap­csolódnak be, az éjszakát isa­szegi úttörők otthonában töl­tik. Holnap először Szentjakab- puszta, az 1919-es úttörők el­ső táborhelye az úticél, ahol Surány Pál egykori úttörővel beszélgetnek. Aztán továbbin­dulnak Vác felé. Az emléktúra egyik védnöke a gödöllői járá­si úttörőelnökség­Állattartás Április elsejével életbe lé­pett Gödöllőn a városi állat­tartást szabályozó tanácsren­delet. A nap programja Április 6-án. Gödöllő, művelődési köz­pont: Az agrárközművelődési na­pok rendezvényei: fotó- és képzőművészeti kiállítás, meg­nyitó 13 órakor. Folklórbemu­tató, 13.30. A Csíkszeredái Har­gita együttes műsora, 19-óra­kor. Áz egyetem pinceklubjában: Vers- és prózamondók,-15 óra, dia-diapanoráma bemutató, 19 órakor. értéke 70 millió 900 forint volt, 11 százalékkal több az előző évinél. Nyereségük a hetvennyolcmilliós nettó árbe­vétel után 9 miliLió 78 ezer fo­rint. Ez utóbbi 26 százalékkal haladja meg a tervezettet. Ügy érték el, hogy létszámuk köz­ben három százalékkal csök­kent. Arra meg éppenséggel ré­gebbi jegyzetfüzetem a tanú, hogy évek óta nagy erőfeszí­téseket tettek a szocialista és a tőkés export növelése érde­kében. Ennek kívánsága szin­te minden közgyűlésükön, kül­döttgyűlésükön elhangzott. Ami eddig részbén csak aka­rat volt, azt most siker koro­názta. A szövetkezet 14,3 mil­liós exportjából 3,1 millió fo­rint a tőkés. A külföldre menő termékeik értékét összességé­ben majdnem ötven százalék­kal növelték! Fehér István Ba Moziké A 34-es gyors. Színes, szink­ronizált szovjet katasztrófa­film. Csak 4 órakor. Kísérő­műsor: Jelek a homályból. Üldözők. Színes, szinkroni­zált amerikai film. 6 és 8 óra­kor. Csak 16 éven felülieknek! Húsvéf hétfő Galgamácsán Senki sem marad pártában Az idei siker az összefogásnak köszönhető Azok közé tartozom, akik évek óta Galgamácsán töltik a húsvéthétfőt, hogy részesei legyenek gyerekkoruk már- már elfeledett népszokásának, a piros tojással jutalmazott húsvéti locsolásnak. Még nem volt hét óra, amikor népvise­letbe öltözött legénycsapat vi­dám zenekísérettel jelt adott a mácsai fiataloknak, hogy kez­dődhet a húsvétolás. Sarkig tárultak a lányos há­zak kapui, mert Galgamácsán tartják még a szokást, amely szerint az a lány, akit ezen a napon nem öntöznek meg, pártában m:»»ad. A legtöbben mára átváltották ugyan a vö­dör vizet néhány csepp rózsa­vízre, de a bögrék előkerültek, hogy a tiszta víz frissítő ereje fürössze a leányzót és űzze el szeplőit. Ősi szimbólum A falumúzeum is felkészült erre a napra, s amikor a köz­ség minden lányát az ősi szo­kás szerint megöntözték, a múzeum udvarán fejeződött be a játék. A galgamácsai le­gények nem sajnálták sem a kerekes kút vizét, sem a zse­bükben rejtegetett kölnit a messziről érkezett olaszoktól, franciáktól, németektől és más nsmzetiségűektől, de locsolták a fővárosból, vagy éppen ha­zánk egyéb tájáról idelátogató kíváncsiskodó lányokat, asszo­nyokat. Vankóné Dudás Juli nép­művész, az ősi rítus ismerője, őrzője, napjainkban is ébreszt- gető varázslója, a múzeum udvarán szegte meg a kerek fonott húsvéti mazsolás kalá­csot, és mint az egykori lá­nyos mamák szokták, vendég­től vendégig kínált sorba min­denkit, mert a húsvéti kalács a hímes tojással együtt az élet ősi szimbóluma. Film a múzeumban S hogy milyen az igazi hí­mes tojás, azt is megtanulhat­ták az érdeklődők. — A hús­véti piros tojás színe szintén jelkép, az élet szimbóluma ez is, magyarázta az érdeklődők gyűrűjében Vankóné, miköz­ben kattogtak a fényképezőgé­pek, berregtek a filmfelvevők és tolmácsok fordítottak tucat­nyi nyelvre az ősi mestersé­get értő és tanító Vankóné szavaik A tojásfestési próbálkozások után azok részére, akiknek nem sikerült, szívesen ajándé­koztak a népi együttes tagjai által míves kézzel festett hí- mes tojást. Készülődés a locsolkodáshoz tek asztalhoz. A tsz-tanyán öl­töztek a maskarák, hogy az­tán zeneszóval, lányok vidám énekkíséretével vonuljanak vé­gig a falu főutcáján. Ekkor már egész Galgamácsa az ut­cán volt, s érződött, ez az ün­nep nem elsősorban a faluba látogató kíváncsiskodóké, ha­nem az itt élő mácsai embere­ké. Sikongva menekülnek a lányok a zúduló víz elől Két intézet összefogásával Horgászok a nyolcas tavon Társadalmi munkában készült Pest megyei Intéző Bizottsá­ga 50 ezer forinttal támogat­ta a halasítást, a MOHOSZ pedig 300 ezer forinttal segí­tette a tó építését. Amint ar­ról az egyesület közgyűlésén beszámoltak: a horgászat mel­lett ketreces pontynevelési kí­sérletet is folytattak. Az egyesület gazdasági fe­lelőse Rétfalvi Antal: — Tavaly mintegy 560 ezer forinttal gazdálkodtunk, ez részben a tagsági díjakból, a támogatásokból és a marad­ványpénzekből állt össze. Ki­adásunk alig haladta meg a kétszázezer forintot, így erre az évre, a munkabérek, a tár­sadalombiztosítás, az ügyvitel és más kiadások céljaira lesz elegendő forrásunk. Ügy ter­vezzük, hogy szociális épüle­tekkel gyarapítjuk a horgász­tanyát, s költünk egy keveset a horgászversenyek győztesei­nek díjazására is. Csonka László, az egyesület ellenőrző bizottságának elnöke arról adhatott számot, hogy ebben a kis közösségben sen­ki sem maradt el a tagdíja megfizetésével, s egy kevés összeg a napijegyek befizeté­séből is befolyt. Mindenek­előtt a két intézet dolgozói­nak adtak ilyeneket. Tavaly egyébként ötven mázsa takar­mányt etettek be, így mint­egy 10—12 mázsa súlygyarapo­dást értek el. ősszel 160 har­csát 800 süllőt és 400 pontyot telepítettek a tóba pótlólag. A közgyűlésen az idei ter­vekről is szó esett. Például arról, hogy az ifjúsági tagok részére tábort szerveznek, s e sokak által szenvedélyesen űzött sport kevésbé látványos időszakában, télen, előadáso­kat,' filmvetítéseket tartanak a tagságnak. F. L az A művelődési házban évekkel ezelőtt készült Hús­véthétfő Galgamácsán című filmet vetítették. Sokan voltak kíváncsiak a néprajzi ihletésű munkára. Nem tudom, a filmnek volt-e nagyobb dicsé­ret. vagy a reggel kezdődött eseményeknek, amelyet egyik idegenvezetőtől hallottam. — Mintha ma készült volna a film, annyira hasonlít mindahhoz, amit láttunk. A filmvetítés után — akkor­ra már a nap is előbújt — a sétáló vendégek hívás nélkül indultak vissza a falumúzeum­hoz. Nemcsak az ínyencek, de szinte mindenki érezte az on­nan érkező, ínycsiklandozó il­latot. Pesti Rudolf, Kiss Fe­renc és Kurucz József elkészí­tették a húsvét elmaradhatat­lan ételét, a birkapaprikást. A legények, lányok nem ül­Esti bál A kolduló barát, az apáca jelmezét viselő fiatalok kosa­raiba gyűlt a tojás. A cigány­nak, csavargónak, a régi falu koldusának öltözött fiatalok kopogtak a kapukon és a há­ziasszonyok nevetve, kedves­kedve tették a kosarakba az j ajándékot. A lányok táncol­tak, s apró, ördögi ügyesség­gel sikló manók korommal kenték be a fotóriporter arcát, a néprajzi gyűjtő csillogóra tisztított autójának szélvédő­jét. A kilométernél is hosszabb úton, amerre a maskarák el­vonultak, ezernyi tréfa szülte a jókedvet, s fakasztott az ar­cokra mosolyt. A múzeum udvarán népi ze­nekar szórakoztatta a vendé­geket, mintegy hangulatot keltve az esti locsolóbálhoz, ahol egymásra találhatnak a párok, s a húsvéti ismeretsé­get követheti az őszi esküvő. Dr. Asztalos István aszódi múzeumigazgató Vankónéval beszélgetett. — Ügy sikerült, olyan szépnek és igaznak, ahogyan elterveztük — mond­ta Vankóné —, mert most mindenki segített. — Csak így lehet — helyeselt az igaz­gató — együtt a tanács, a ter­melőszövetkezet, a művelődési ház és a múzeum. Ez az összefogás adott bá­torságot ahhoz, hogy a galga­mácsai húsvéthétfő megálmo­dói már újabb tervekről be­szélgessenek. Fercsik Mihály Menyasszony, vőlegény maskurába öltözve Barcza Zsolt felvétele! JSSN 0133'—1957 (Gödöllői Hírlap) Ügy tartja a fáma, hogy a gödőHoi Csendes Völgy hor­gászegyesület létrehozása két, ■'szakmai berkekben jól ismert, sőt elismert szakember — ki tudja hányadik? — találko­zásának alkalmával vetődött fel. Még 1980 nyarán volt ez, amikor dr. Keserű János, az Állattenyésztési és Takarmá­nyozási Kutatóközpont főigaz­gatója és dr. Bánházi Gyula, a MÉM Műszaki Intézet igaz­gatója arra gondolt, hogy a Rákos-patak völgyében talál­ható, az ÁTK tulajdonában lévő nyolcas tavat a két in­tézmény dolgozóinak társadal­mi munkájával helyre lehetne hozni, s abban virágzó hor­gászatot lenne jó szervezni. Mindez persze nem ilyen egyszerű: hiszen a tó és a ma már létező horgászegyesü­let fenntartása, működtetése gazdasági tevékenység is. Az elképzelést hamar tettek követték: két éve ilyenkor már javában tartottak a föld­munkálatok, április végén megalakult a horgászegyesü­let, amelynek tagjai hétvége­ken több mint négyezer óra társadalmi munkát teljesítet­tek. Két zsilipet, egy kis duz­zasztót építettek meg, majd elkerítették a tó erdő felőli részét. Dehát ez már törté­nelem. A lényeg, hogy tavaly má­jusban, a tervezett határidőre átadták a tavat is rendelteté­sének, az egyesület hetvenkét fős tagsága újabb mintegy kétezer óra társadalmi mun­kával végleges formájára hoz­ta a környezetét is. A nagy munka a telepítés volt: ponty, süllő, harcsa, bu­sa. és amur került a tóba. Külső segítséget is kaptak. A MÉM 200 ezer, a MOHOSZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom