Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-30 / 101. szám

<Milan 1983. ÁPRILIS 30.. SZOMBAT POSTABONTÁS-jjfe VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF: 311 - 1446 Emlékezés A Tanácsköztársaság dicső­séges 133 napjának emléke elevenen él a község (főleg Idősebb) lakosságának tudatá­ban. A megvetettség, a szolga­ság végét, a szabadság kezde­tét jelentette. Elődeink az ak­kori május elsején zászlókkal és feliratos táblákkal vonul­tak ki a Hét naspolyafához ne­vezetű tisztásra, ahol a fúvós zenekar pattogós indulókat, népdalokat játszott. A helytör­téneti szempontból oly jelen­tős erdei tisztás (vagy rét) a Körte-völgy erdeje mellett te­rül el. A korabeli szemtanúk elmondása szerint csodás volt ez a környék. Akác-, tölgy-, vadalma-, vadkörte- naspolya­fák; gyönyörű bokrok, vadvi­rágos tisztások váltották egy­mást Felejthetetlen élményt je­lenthetett annak, aki részt vett az 1919-es május elsejei ün­nepségen. A község apraja- nagyja ott volt az eseményen. Á felvonulás alatt egy-egy ki­kiáltó a szabadságot, a függet­lenséget, a békét hirdető jel­szavakkal buzdította a népet, majd — aláfestésként — a ze­nekar indulókat játszott. A Hét naspolyafához elnevezésű tisztáson pedig ünnepi beszéd köszöntötte az érkezőket, majd tánc, nóta és játék színesítette a napot. Senki nem gondolt ak­kor arra, hogy ezt a szabad má­jus elsejét jó ideig nem követi majd hasonló. Nem tudhatták, hogy utána hosszú ideig tilos lesz a Körte-völgybe járni, és hogy e területet a csendőrség mindig figyelni fogja. Ma már sajnos csak kevesen élnek azok közül, akik akkor, 1919- ben ott majálisoztak a réten. Az emlékeket a tisztás őrzi, rnelyet fáiról neveztek el. A hétből még három naspolyafa ma is él! Padányi Lajos Budakeszi Segédmotorosok Nemcsak Gödöllőn, hanem a környéken is sok segédmotoros panaszolja, hogy a járási szék­helyen nincs olyan szerviz, ahol ezeket a járműveket meg­javíttathatnák (noha Gödöllőn épült egy gépjárműszerviz, ahol talán lehetett volna né­hány négyzetméter területet erre a célra berendezni). Mi­vel a legközelebbi szerviz Bu­dapesten van (tehát 30 kilo­méterre Gödöllőtől), és ezek­kel a motorokkal, csak 15—20 kilométert lehet megállás nél­kül megtenni, így az út körül­belül 2 órát vesz igénybe. Ar­ról nem is beszélve, hogy a fővárosi szervizt csak munka­időben lehet felkeresni. i Igaz, van egy másik megol­dás is: tehertaxival a fővá­rosba szállíttatni a motort, s akkor rövidebb idő alatt jár­ható meg ez út. Tehertaxit vi­szont nehéz szerezni és ráadá­sul drága a fuvar. A gödöllői — és a környékbeli — segéd­motorok tulajdonosai nagyon szeretnék, ha valaki — vagy valakik — fölfigyelnének pa­naszaikra és enyhítenének gondjaikon. . Kelemen János Gödöllő Kirándulás Több mint négyszáz kiskun- lacházi kisdiák várta izgatot­tan április 16-át. Ezen a napon — a Munkácsy úti iskola elől — kilenc autóbusz indult Deb­recenbe. Az iskola vezetői és pedagógusai már a tanév ele­jén tervet készítettek, hogy segítsenek a diákoknak sza­bad szombati propramjaik megszervezésében. A tervezés­ben és az előkészítésben aktí­van vettek részt a szülői mun­kaközösség tagjai is. Miután eldöntötték, hogy Debrecenbe mennek, az volt a legnagyobb gondjuk; hogyan szerezzenek autóbuszokat. A Volán szigethalmi üzemének vezetői és dolgozói megértet­ték problémáikat és két napra kilenc autóbuszt biztosítottak részükre. Volt is nagy öröm, amikor begördültek a buszok az isko­la elé! A gyerekek kilencvenöt százaléka még nem látta a Hortobágyot és Debrecent. A Légy jó mindhalálig című fil­met viszont igen, így megha- tottan álldogáltak a debrece­ni kollégium előtt, és érdek­lődve járták be az épületet. Fölkeresték a Nagytemplomot és a Déry múzeumot is. El­nyerte tetszésüket a híres hortobágyi kilenclyukú híd, valamint a pásztormúzeum. Ellátogattak Kiskörére, ahol a természet szépségeiben gyö­nyörködhettek. A lacházi gyerekeknek so­káig felejthetetlen lesz ez a szombati nap, a résztvevők há­lával gondolnak a Volán szi­gethalmi üzemegységének ve­zetőire és dolgozóira, hiszen az ő segítségük nélkül nem ke­rülhetett volna sor a kirándu­lásra. Bálint Ferenc Kiskunlacháza melyei főleg savanyúságok ké­szítéséhez ajánlanak. Így olvasónknak egyelőre csu­pán azt tudjuk javasolni, hogyha Budapesten jár, menjen el a Ská­la áruházba, ott gyakorta látható a pultokon almaecet. Látomás Almaecet Gyakran olvasom az újság­ban, hogy az élelmiszerüzletek milyen jól ellátottak. Valóban sok finomságot lehet vásárol­ni. Almaecetet azonban, saj­nos nem lehet kapni. Régóta keresem, mindig azt mondják: hiánycikk. Pedig az ételek ízesítésére, saláták készítésé­hez kiváló; a háztartásban jól lehet használni. Tudom, al­mából bőségesen van, ezért nem értem, hogy miért nincs álmaecet. Vagy a kereskede­lem a hibás? Semetka Gyuláné Cegléd k Telefonon megkerestük Garat Lászlót, a Pest—Komárom—Nógrád megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat osz­tályvezetőjét, aki elmondta, annak örülnének, ha sok hasonló leve­let címeznének hozzájuk. Az ugyanis azt jelentené, hogy az al­maecet népszerű cikk, azaz for­galmazható. A gyakorlat azonban épp az el­lenkezőjét bizonyította: ez az étel­ízesítő nem volt kapós. Jelenleg tehát nem forgalmazzák. Kapható azonban az ízesített csemege étel­ecet — félliteres üvegekben —, A Látomás, a színes fényké- pezők baráti köre, hosszabb ideig nem rendezett nyilvános bemutatót. Ez év első négy hónapjában mindezt pótolták, és három színes diaképelőadást tartottak. Az elsőn Nánási Iván, a másodikon Barna Ka- rolin, a harmadikon pedig Kat- zur Pál diaképsorozatát lát­hatták az érdeklődők. E har­madik előadás alkalmával kis ünnepséget is rendeztek, ezt a Kossuth gimnázium egyik ta­nulójának szavalata vezette be, utána a zeneiskola tanárai rövid koncertet, majd a gim­názium kamarakórusa köszön­tötte műsorral azokat az ama­tőr fényképészeket, akik ötven évvel ezelőtt kezdtek hódolni e nemes szórakozásnak. Az eseményre több mint három­százan voltak kíváncsiak. Ek­kor adták át a Látomás arany­nyomásos címerével ellátott ju­bileumi oklevelet fél évszáza­dos amatőr fényképészeti mun­kásságukért dr. Czeglédy Lász­lónak, Hanga Istvánnak, Scholtz Gyulának, dr. Polonyi Istvánnak és Tury Lászlónak. Barna Karolin, Boros Melin­da, Kistamás Sándor, Kovács András, Pesti Antal, Tószegi Miklós, Kisfaludi István és Varga Zoltán pedig a második színes diaképversenyen díja­zott munkáikért plaketteket kaptak. A szervezőknek és a nyerteseknek, valamint a részt­vevőknek örömmel gratulál­hattunk, hiszen tevékenységük­nek köszönhetően népszerűsí­tik, közkedveltté teszik ezt az érdekes és fontos hobbit váro­sunkban. hető az örömöm. Az újságost ifi. Bagi Lászlónénak hívják, és nemcsak pontos, hanem nagyon udvarias és készséges. Valija: kötelessége, hogy az újságot minél korábban, mi­nél pontosabban a házakhoz vigye, hiszen az előfizetők reg­gel szeretik olvasni, nem pe­dig késő este. Ügy hiszem, az hogy mifelénk megoldódott az újságkihordás problémája, el­sősorban ifj. Bagi Lászlóné jó munkájának köszönhető. Rassay János Dunakeszi . ★ Levelének örömmel adtunk he­lyet, de sajnos, éppen e témával kapcsolatban érkezett hozzánk egy másik levél Is — tizenhármán fr- ták alá —, melyben dicséretnek, nyoma sincs, tme: Késnek Járatom a Pest megyei Hír­lapot, ezért fordulok önökhöz. Nem értem — és sokan má­sok sem —, hogy Örkényben miért nincs újságkihordó, miért a kézbesítőnek kell ház­hoz hoznia a lapokat. így for­dulhat elő, hogy csak délután kapjuk meg az újságot. Sokan mérgesek ezért, de még ennél is bosszantóbb, ha egy héten .Szeker Béla Cegléd Elhozzák! Örömmel közölhetem, hogy a Pest megyei Hírlapot április eleje óta minden nap — a reg­geli órákban — megkapom! Mivel erre régebben nem volt példa, úgy gondolom, hogy ért­Diáklevelezők írták Sulishow Perbálon A perbáli általános iskolából két kedves Írás érkezett el­münkre. Most mindkettőt közöljük, annak ellenére, hogy az egyik kissé megkésve került hozzánk, de Bodnár Enikő nyol­cadikos diák sorait bizonyára szívesen olvassák mások is. tme, a megkésett levél: Április 1-én jó szórako­zásban volt részük a per­báli iskola felső tagozatos tanulóinak és tanárainak. Előző napon a mi osztá­lyunkban, a Vili. a-ban hangzott el a javaslat, hogy rendezzünk fordított napot. Az igazgató bácsitól enge­délyt kértünk, amit meg is kaptunk. Aznap minden osztályból küldötteket hív­tunk a megbeszélésre. Más­nap reggel kihirdettük az ügyeleti beosztásokat, me­lyeket persze a tanárok töltöttek be. Az órákon a kijelölt tanulók parodizál­ták és tanították a tanáro­kat. A harmadik szünetben bemutattuk azt a suli- show-t, melyet mi állítot­tunk össze. Ezt a műsort szintén a tanárok adták elő. Jól mulattunk, de sajnos, ennek a programnak, is vé­get kellett vetni egyszer. Azért 8-tól 12 óráig reme­kül kiszórakoztuk magun­kat. Az igazgatónk azt mondta, a fordított napot ezután minden évben meg­rendezzük. k A második levelet osz­tálytársával, Czuczor Ilo­nával közösen írta Bodnár Enikő: Már napok óta készül­tünk a rendhagyó irodalmi órára. Levendel Júlia köl­tőt és még három társát vártuk. Ügy volt, hogy dél­után háromra jönnek, és valamennyi felső tagozatos részvételével — a községi művelődési házban — ren­deznek találkozót. Végül a költőnő csak egyedül tu­dott jönni egy órára. Ezért — csökkentett létszámmal — a hetedikes és nyolcadi­kos úttörőknek rendeztek ■ találkozót az iskola magyar szaktermében. A pajtáso­kon kívül ott volt még Molnár Zoltánná igazgató- helyettes, valamint két ta­nár, Wentzel Ferencné és Sinkai Imre. Levendel Júlia sok köny­vet hozott magával és érde­kes foglalkozást tartott a XX. századi Nyugat-nem­zedék költészetéről. Külö­nös gonddal mutatta be a 100 éve született Juhász Gyula legszebb tájleíró és szerelmi verseit. Az elő­adást kérdésáradat követ­te, s így az sgy órából ket­tő lett. Szép virágcsokorral kö­szöntük meg neki, hogy el­fogadta a perbáli iskola nyelvművelő szakkörének és úttörőinek meghívását. Gólya, gólya, hosszúláb Kivágták a fészket tartó fát Gólya, gólya, hosszúláb, hol kezdődik a világ? / A tó szélén ring a nád, ott kezdődik a világ... / Gólya, gólya, hosszúláb, hol ér véget a világ / Ha az a tó enni ád, egy tóból áll a világ. Zelk Zoltán kedves versét a Gólya, gólyát az óvodások verseskönyvéből, a Cini-clni muzsikából tanulják meg gyermekeink. Társaságunk aprónépe mindannyiszor rá­zendített, valahányszor Vámosmikolát elhagyva nagy ívben balra befordultunk a Tésára vezető bekötő útra. Sokan visszavárják E két község a megye észa­ki csücskében az Ipoly és a Börzsöny ölelésében fekszik, távol az üzemektől. Errefelé ma már csak kevés helyen fel­lelhető nyugalom és csönd van. Nyilván ezért fészkelnek e környéken ritka madarak. így az a gólyacsalád is, amelyet évek óta személyes barátjának tartott minden városi gyerek, akinek jó sorsa megadja, hogy a hétvégeket ezen a festői kör­nyéken töltheti. Kijártak ide a közeli községek iskolásai is, hogy az élővilág és környezet- ismeret órák keretében a való­ságban ismerkedhessenek a méltóságteljes, hosszú lábú, hosszú csőrű szép madárfaj­jal. Egészen a legutóbbi időkig. Az elmúlt ősszel ki-ki a ma­ga módján búcsúzott el tőlük, amint lelátogattak a kiöntött Ipoly mellé, ahol nagyétkű fiókáiknak gyűjtögették a bé­kát, vagy megállva a fa alatt, melynek tetején a fészekben nyújtogatták csőrüket a szépen gyarapodó és hosszú útra ké­szülődő gólyacsemeték. Sokan várták vissza a csa­ládot. A környék különleges nevezetességei voltak „ők”, hiszen közel s távol nem fész­kelt több belőlük. Legközelebb Váccal szemközt, a Szentend­rei-szigeten Tahitótfaluban — a község közepén — található még egy gólyacsalád. Védett madár Az elmúlt hetekben az első tavaszi napok hívogatására a környékbeli községek nyári lakói, a kemencei, peröcsényi, bernecebaráti és tésai kis fa­lusi házak városlakó tulajdo­nosai már hiába keresték a fészket. A fát, amely tartot­ta, a terület rendezésekor ki­vágták. A vámosmikolai tanács el­nöke Varga Lajos hívásunkból értesült a fa és a fészek el­pusztításáról. Nem tudta mi­re vélni, s csak annyit tudott mondani, hogy az Ipoly menti I2-es út Ipolytölgyes és Ber­necebaráti közötti szakaszának felújításakor kerítettek sort a tésai bekötő út rendezésére is. Ennek kapcsán megtisztították az útmenti területet a bozót­tól, elegyengették az útpadkát — talán némi útfelújításra is sor kerül — és vízelvezető ár­kot készítenek. Bővebb felvi­lágosítással azonban nem tu­dott szolgálni. Kopasz Margit, a Környezet és Természetvédelmi Hivatal budapesti és Pest megyei fel­ügyelőségének igazgatója ért­hetetlennek tartotta a dolgot. Annál is inkább, mert ma már a legkisebb gyermek is tud­ja, hogy a gólya hazánk vé­dett madarai sorába tartozik. Nemcsak elpusztítani nem sza­bad — büntetendő cselekmény —, hanem mindenkor gondos­kodni kell fészkelő helyéről is olyannyira, hogy jogszabály írja elő, ha elektromos vagy más munkálatok miatt egy-egy gólyafészket tartó fát el kell távolítani, akkor a munkála­tot végző cégnek mesterséges fészekről és azt tartó oszlopról kell gondoskodnia. A KPM váci üzemmérnök­ségén, amely a tésai munkát is irányítja, Habony Tibor ve­zető a következő tájékoztatást adta: — A mi embereink arrafe­lé csak a bozótot és a cserjét irtották ki, ott ahol arra fel­tétlenül szükség volt. A fáról nem tudunk, nem mi vágtuk ki. A kör bezárult A kör bezárult. De nem mondunk le arról, hogy te­gyünk valamit a környék ma­dárvilágának nyugalma érde­kében. Felkeressük a közeljö­vőben Saskó Istvánt, a megye környezetvédelmi és termé­szetvédelmi főfelügyelőjét, aki az elmúlt években oly ered­ményesen működött együtt az Elektromos Művekkel, mely­nek eredményeként minden, az energiahálózat útjában álló madárfészket tartó fa helyére pótfészket és tartó oszlopot ál­lítottak. Megkérdezzük tőle is: mit lehetne tenni a nyomtala­nul eltűnt tésai fészek ügyé­ben, noha úgy sejtjük, ez a gólyacsalád ide valószínűleg már nem tér vissza. Ha értük már nem is tehetünk semmit, azért talán igen, hogy a kör­nyéken fészkelő, költő többi ritka . madárfaj ne kerüljön hasonló sorsra. Bányász Hédi csak kétszer kapjuk meg a saj­tóterméket. Itt sok az öreg és a nyugdíjas, nagyon kellemet­len ez az állapot. Már voltunk a bíróságon is, de még mindig nem kapjuk meg rendszere­sen a postánkat. Tóth Sándor és tizenhárom nyugdíjas társa Örkény Veszélyes Pom&zon — a Dobogókő fe­lé vezető úton — van egy híd, melynek igen nagy a for­galma. A gyalogosok is ezen járnak át, mert másfelé, más­hol nem tudnak közlekedni. Ez pedig nagyon balesetveszé­lyes. A híd előtt ugyanis van egy kanyar, az út nem belát­ható. Félünk attól, hogy vala­mi komoly baj történik majd itt. Ha a híd mellett egy gya­logos átjáró épülne, úgy meg­oldódna a probléma, megszűn­ne a balesetveszély. ■k Beköszöntött a szép idő, igen sok kiránduló jön Po- mázra. Egy héttel ezelőtt szo­morú látvány fogadta a köz­ség lakóit: égett az erdő; a tűz igen gyorsan terjedt. A hegyoldalban sok a hétvégi ház; borzalmas látvány volt A tulajdonosok rémülten ér­keztek meg este Budapestről megnézni, nem lett-e nyaraló­juk a lángok martaléka. Ez a szomorú eset is figyelmeztes­sen minket arra. hogy védjük a természetet, óvjuk, környe­zetünket, és figyelmeztessük a felelőtlen kirándulókat, az égő csikkeket eldobálókat. Csere László Pomáz Tél után Mi, feisőpakonyiak gyakran úgy érezzük, hogy községünk­nek nincs is gazdája. Közigaz­gatásilag ugyan Gyálhoz tar­tozik, de ennek ritkán látjuk bizonyítékát. Télen például, amikor leesett a hó, nem tet­ték járhatóvá az utakat (illet­ve csak néhány utat takarítot­tak le), és megesett, hogy az iskolásoknak, a fiatal anyák­nak, az öregeknek, egyszóval mindenkinek térdig érő hóban kellett gyalogolnia. Van még más panaszunk is. A maszek boltosnál mindig friss a ke­nyér (saját kocsijával szállít­ja kora reggel), míg az Áfész- boltban — ilyen is előfordult — nem vették át az oda szál­lított kenyeret; a boltvezető visszaküldte, így sokan kenyér nélkül maradtunk. Varga Lajos Felsőpakony Panaszával megkerestük az Afész illetékeseit, fik nem tudnak a visszautasított kenyérről. Szerin­tük, valami félreértés történhe­tett, ugyanis a boltvezető nem küldheti vissza a szállítmányt, ígéretet kaptunk arra vonatkozó­lag, hogy a fcisfipakonyi üzlet működését fokozottabban figye­lemmel kisérik majd. Ami az utakat Illeti, talán a köz­ség lakóinak összefogása is segít, hetne. Több községben lapátot, seprűt ragadnak a helybeliek, hogy ne kelljen térdig érő hóban gya­logolniuk. Szerkesztői üzenetek M. M., Tahitótfalu: Hiányolta hogy nem ielennek meg sorai ; Postabontásban. Nos, azóta mái olvashatta, hogy Fúj a szél cimme az elmúl* heti számunkban közöl tűk írását. Várjuk újabb levelét. Sz. s., Vecsés: Levelét továbbí­tottuk a2 illetékesekhez. A válasz — reméljük rövidesen — olvasnak ja lapunkban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom