Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-30 / 101. szám

4 1983. ÁPRILIS 30., SZOMBAT Shultz nem számít gyors siketre Tárgyelások a csapatkivonásról mK'ádtófigyblőm A szemben álló felek köl­csönös meghallgatása, az izrae­li csapatkivonási feltételek és a lehetséges libanoni engedmé­nyek megismerése után George Shultz amerikai külügyminisz­ter első közel-keleti misszió­ja a tájékozódás szakaszából a közvetítés szakaszába lépett. Bejrútból Tel Avivba vissza­térve Shultz kijelentette: most már készen áll arra, hogy energikusabb szerepet játsszék a csapatkivonási megállapodás előkészítésében. Shultz, aki pénteken dél­előtt három napon belül har­madszor találkozott Menahem Begin izraeli miniszterelnök­kel, saját bevallása szerint nem számít gyors, a jelenlegi ingázását sikerrel koronázó eredményre. Annyit világossá tett, hogy a csapatkivonási egyezmény keretében tovább növelhetik a Libanonban tar­Továbbra sincs előrehaladás a madridi találkozó munkájá­ban. Egyes nyugati küldöttsé­gek időhúzó taktikája fékezi az érdemi tárgyalásokat. Töb­bek között erről szólt a pén­teki plenáris ülésen Konsztan- tin Grigorov bolgár nagykö­vet. Az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó fórumon felszólalt Szergej Kondrasov, a szovjet küldöttség helyettes vezetője is. Utalva az előző plenáris ülés nyugati felszólalóira, akik jelezték, hogy „módosító javas­latokat” kívánnak előterjesz­teni a megújított tervezethez, leszögezte: „Bizonyos jelzések aggodalomra adnak okot. Ezek szerint ugyanis az úgynevezett javítások olyan problémákra vonatkoznak, amelyek egyrészt a jelenlegi nemzetközi felté­telek között még nem érettek meg a megoldásra, másrészt olyan egyoldalú nyugati érde­keket tükröznek, amelyek nem számíthatnak az egyhangú egyetértésre”. Az ülésen Max Kampelman, az amerikai küldöttség veze­tője megerősítette, hogy való­ban szükségesnek tart „változ­tatásokat” a semlegesek terve­zetében, s ismét előállt azzal, hogy az USA megítélése sze­rint egyes szocialista országok­Reagan elnök közép-ameri­kai politikája növekvő ellen­állásba ütközik a demokrata többségű képviselőházban. A The Washington Post pénte­ken azt jósolja, hogy a De­mokrata Párt az úgynevezett Boland-törvényjavaslat elfoga­dásával megkísérli leállítani a CIA Nicaragua elleni titkos műveleteit. Edward P. Boland massa- chusettsi demokrata képviselő, a ház hírszerzési ügyeivel fog­lalkozó bizottságának elnöke Ä' Bécsben folyó koalíciós kormányalakítási tárgyaláso­kon a szavazatok 47,8 száza­lékával rendelkező Szocialista Párton (SPÖ), illetve a 4,9 százalékot szerzett Szabadság Párton (FPÖ) belül kibonta­kozóban van a tervezett koa­lícióval szembeni ellenállás. Az SPÖ ifjúsági szárnya, valamint az egyelőre nem túl befolyásos balszárny az FPÖ- vel való koalícióval szemben előnyben részesítené az ellen­zéki szerepkört, mondván, hogy 13 évi kormányzás el­használta a pártot és ideoló­giai szempontból is hasznos lenne egy hosszabb-rövidebb ellenzéki önvizsgálat. Az SPÖ- hoz nagyon közel álló szak- szervezetek viszont — legaláb­bis eddig — a nagykoalíció mel­lett tették le a garast, hiszen ez felel meg legjobban az úgy­nevezett szociális partneri vi­tozkodó amerikai csapatok 12U0 fős létszámát. A Beginnel folytatott kétórás pénteki megbeszélés után Shultz bővebb magyarázat nél­kül kijelentette, hogy „egy, sőt talán másfél lépést" tettek előre. Shultz küldetésével pár­huzamosan az izraeli sajtó, rá­dió és televízió összehangolt támadást indított a libanoni kormány ellen, azzal vádolva, hogy sok kérdésben módosítot­ta a négyhónapos tárgyaláso­kon kialakított álláspontját, visszatáncolt az Izraelnek tett biztonsági, normalizálási en­gedményektől. Az elvetett iz­raeli követelések a katonai je­lenlét változatos formáira, a libanoni belügyekbe való dur­va beavatkozásra, Libanonnak az arab világtól való politikai és gazdasági elszakitására irá­nyulnak. ban megsértik az emberi jo­gokat, s ezek árnyékot vetnek a madridi tárgyalásokra. A nemzetközi biztonság szem előtt tartásával, érdemi tárgyalásokon kell újabb és határozottabb erőfeszítéseket tenni a fegyverkezési hajsza korlátozására — jelentette ki Viktor Iszraeljan szovjet kül­dött a leszerelési bizottság ülésszakán. Az idei ülésszak első fordulója pénteken ért véget Genf ben. Mint Iszraeljan emlékez­tetett, a Szovjetunió, a többi szocialista ország és az el nem kötelezett országok a küldött­ségek többsége által támoga­tott javaslatokat terjesztettek A Varsói Szerződés védelmi erejének növeléséről írt cik­ket a Pravda pénteki számá­szerdán terjesztette elő tör­vényjavaslatát, amely meg­tiltja „a központi hírszerző ügynökségnek, vagy bár­mely más hírszerzéssel fog­lalkozó amerikai hivatal­nak, ügynökségnek vagy jogi személynek” anyagi eszközök felhasználását „nica- raguai vagy Nicaragua elleni katonai és félkatonai művele­tek támogatására, bármely or­szág, csoport, szervezet, moz­galom, vagy egyén felhaszná­lásával”. szony, a munkaadók és mun­kavállalók között hosszú éve­ken át kialakított „csendes szövetség” átmentésének. Joannisz Haralambopulosz görög és liter Turkmen török külügyminiszter csütörtökön egyetértettek abban, hogy ja­vaslatokat terjesztenek kor­mányaik elé a két ország kap­csolatainak jövőjéről, és to­vábbi erőfeszítéseket tesznek a viszony javítására. Ez derül ki abból a közös közleményből, amelyet csütörtökön adtak ki Strasbourgban a görög és a tö­rök diplomácia vezetőjének nem hivatalos találkozója után. Moszkva Befejeződött a KGST-találkozó Április 26—28-án Moszkvá­ban tartották meg a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamai, kommunista- és munkáspártjai, központi bi­zottságai titkárainak és KGST- képviselőinek munkatalálkozó­ját. A résztvevők megvitatták a KGST-országok gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működésének további elmélyí­tésével és tökéletesítésével ösz- szefüggő kérdéseket. A találko­zó a barátság és a kölcsönös megértés szellemében zajlott le. Fakdüzenet Andropovkoz Fahd szaúd-arábiai király üzenetet intézett Jurij Andro- pövhöz, az SZKP KB főtitká­rához — jelentette egy kuvai­ti lap. A szaúdi uralkodó az kéri a Szovjetuniótól, hogy segítse az iraki-iráni konflik­tus megoldását célzó erőfeszí­téseket. elő a bizottság napirendjén szereplő fő kérdésekről, így az atomháború megakadályozásá­ról, az atomfegyver-kísérletek eltiltásáról, a világűr militari- zálásának megelőzéséről és a vegyi fegyverek betiltásáról. A küldöttségek többsége sürgette, hogy az űrfegyverke­zés problémaköréről haladék­talanul kezdjenek tárgyaláso­kat. Az Egyesült Államok el­lenben még azt is megakadá­lyozta, hogy hozzanak létre munkacsoportot, amely nem­zetközi megállapodást dolgoz­na ki mindenfajta fegyvernek a világűrből való kitiltására. ban Viktor Kulikov marsall, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka. Megállapítja: ma minden korábbinál nyil­vánvalóbb, hogy a béke ügyét védelmező szocialista orszá­goknak még szorosabb egysé­gét kell kialakítaniuk és gon­doskodniuk kell védelmükről. Biztonságukat nem egyenként, hanem az egész szocialista közösség erejére támaszkodva tudják megbízhatóan szava­tolni. Kulikov marsall felhívja a figyelmet, hogy a fegyverkezé­si hajsza fokozódása, a NATO egyébként is hatalmas erejé­nek növelése szükségessé teszi a szocialista vívmányok vé­delmének erősítését. E cél ér­dekében állandóan új tapasz­talatokkal gazdagodik a szö­vetséges államok és hadsere­geik katonai együttműködése, tökéletesebbé válnak ennek az együttműködésnek a formai és módszerei. A Varsói Szerző­désen belül a katonai együtt­működés egyik legfőbb területe a hadseregépítés összehangolá­sa. Mint jelentettük, Haralam­bopulosz és Türkmen a stras- bourgi székhelyű Európa Ta­nács központjában találkozott, és a két kormány közötti pár­beszéd felújításának lehetősé­geit vitatta meg. Ez volt a két külügyminiszter első kapcso­latfelvétele a tavaly októberi ottawai találkozó óta. Az Európa Tanács ülésének napirendjén egyebek között éppen a görög—török viszony szerepelt. Tettek csillaga Úttörő-alapítvány Tegnap második alkalommal nyújtották át Kartalon — az 1919-es úttörők Örökség ala­pítványaként — a Tettek csil­laga kitüntetést. A Pest me­gyei Úttörőelnökség, az Irány­tű szerkesztősége és a helyi úttörőcsapat rendezte ünnep­ségen Nemoda István megyei úttörőelnök méltatta az ala­pítvány jelentőségét, majd Haraszti István, az úttörőszö­vetség titkára húsz pajtásnak átadta az érmeket. A jutal- mazottak között az idén két Pest megyei piros nyakkendős is van: Varga István Nagykő­rösről és László Erzsébet Kur­táiról. Tegnap megnyílt Meggyes László tárlata Szigetszentmik- lóson. Dr. Novák István, a Pest megyei Tanács V. B. mű­velődési osztályának vezetője méltatta a Szolnokon élő fes­tőművész munkásságát a ta­nács nagytermében, mely má­jus 20-ig tekinthető meg. A bemutatkozást a Magyar Nem­zeti Galéria, a szigetszentmik- lósi nagyközségi tanács és a Szigetfö Tsz közösen rendezte. A művész 1928-ban Sziget- szentmiklóson született és a Képzőművészeti Főiskola el­végzése után a szolnoki mű­vésztelep tagja lett. Azóta fő ihletője a Zagyva-part és a tiszai táj. Megnyitójában dr. A (VAS) PÄLYA. Akárcsak a vasárnapi Szivárvány szer­kesztőjét Szigethy Annát és riportereit, közreműködőit — Szente Lászlót vagy Széli Jú­liát — engem is különleges vonzalom fűz a vasúthoz. Hogy náluk mi az oka a szim­pátiának, azt nem tudom. Jó­szerével azonban arra sem tu­dok egyenes választ adni, hogy bennem mi keltette ezt a kí­váncsisággal vegyes ragaszko­dást. Talán valamelyik kora gyermekkori élmény, amikor engem is tovarepített a loko­motív. Származhat a kötődés nagyapám révén, aki a bala­tonkenesei vasútépítők raktá­rosa volt. A nosztalgiára ma­gyarázatot adhat az is, hogy Novák István elmondta: most egy gazdag életmű eddigi állo­másainak keresztmetszetét lát­juk, melynek lényeges vonása a hazatérés hűsége. Ezzel kap­csolatban jegyezte meg Garai István, a Szigetfő Tsz képvi­seletében, hogy a szigetszent- miklósiak várják azt a pilla­natot, amikor Meggyes László munkásságában visszatér ifjú­ságának környezetéhez. Az eseményen nagy létszámú közönség szemlélte a mintegy ötven festményt. Kedves szín­foltot jelentett a szolnoki ta­nács üdvözlő táviratának fel­olvasása. voltam szemtanúja vasút meg­szüntetésének éppúgy, mint egy másik pálya újjáépítésé­nek. Nosztalgia? Ebben az eset­ben a kérdőjel alighanem töb­bet fejez ki érzéseinkből, mint maga a fogalom. Széli Júliá­val együtt hiszem, hogy egy évtizede, amikor sorra szűn­tek meg a gazdaságtalannak ítélt szárnyvonalak és keskeny nyomtávú vasutak, túlságo­san is a számoknak hittek az ítélkezők. Akiknek még joga, s oka lett volna hozzászólni, példá­jukban a Dél-Zala, azaz Gö­csej népe. Csakhogy ők sem hitték el, hogy lenne foganat­ja szavuknak. Azóta már meg­tanulták, megtanulják, hogy ami ebben az országban tör­ténik, az igenis ránk tartozik, A SEMMITMONDAs mű­vészété. A műsornak, amelyről most írok, az a címe: a Rádió kívánságműsora 2-től 5-ig. Valaha a korszerű rádió­zás egyik újszülötte volt, mely örökölte a régi Szívküldik népszerűségét, de szereplői a zeneszámok konferálásán túl, kiegészítették a zenét aktuá­lis publicisztikával, hasznos tanácsokkal, elmés és szelle­mes tréfákkal, szójátékokkal. Ezen közben viszont a 2-től 5-ig lassan elszürkült. Okát adni a miértnek, őszintén szólva nem tudom. Talán ál­landó műsorvezetői untak rá? Pedig a lélektelen, számukra is unalmas szereplés éppúgy árt saját népszerűségüknek, mint a Rádió tekintélyének. SEDIANSZKY. Néhány hó­napja írtam Sediánszky János Világvasárnap című műsorá­ról, s újraolvasva a kis jegy­zetet, meglepve tapasztaltam, hasonlóra sikerült, mint maga a műsor. Kicsit szárnyaiéra, meséiére, álmodozóra. Félre­értés ne essék, nem hiszem, hogy jó tanítványa lennék a mesternek, s a néhány soros írásban sikerült volna ugyan­olyan kellemes érzeteket kel­tenem az olvasóban, mint ne­ki azokban, akik a hangszóró mellett hallgatják az eredetit. Ez a nagyközönségre tulaj­donképpen nem is tartozó ta­pasztalat csupán azért jutott eszembe, mert legutóbb alig szólalt meg Sediánszky. De a többiek majdnem olyan kelle- mesen-szépen meséltek, mint maga a műsor gazdája. L. M. Egy parasztpolitikus életútja Emlékezetből i'ijabb kötettel gyarapodott a magyar me­U moárirodalom. Nánási László parasztpo­litikus visszaemlékezéseivel, A Kossuth Kiadó a napokban jelentette meg az ízléses borí­tóval ellátott könyvet. Egy ember őszinte vallomását. Olyan emberét, akit ismer az or­szág, hiszen a nagykunsági parasztból lett politikus ma is aktív tagja a parlamentnek, s az Elnöki Tanácsnak. Közel a nyolcvanhoz, úgy érezte: érdemes lejegyezni életének főbb állomását, hogy az olvasók, a mai fiatalok lássák: hogyan jutott el szinte a legszegé­nyebb sorból arra a magaslatra, ahonnan már látni lehet az egész országot. Az ízes, szép magyar nyelven megírt Emlé­kezetből című kötet nemcsak egy ember életútját fogja egybe, hanem közelmúlt tör­ténelmünknek egy darabját is. Jellemző ké­pet ad egy alföldi vidék; a Nagykunság pa­rasztságának életéről, munkájáról, gondolko­zásmódjáról és magatartásáról. Közben meg­ismerünk egy kivételes életet, mert Nánási Lászlóét annak nevezhetjük. Azt mondják róla, hogy szerencsés ember. Lehet, maga is ír erről, de mégiscsak annak köszönheti, hogy ilyen magasra jutott, hogy nyughatatlan természetű volt, aki nem alku­dott meg a sorssal, már gyermekkorában szembeszállt vele. Az apja kivette az első gimnáziumból, mert minek a parasztgyerek­nek tanulni. De ő mégis tanult, mégpedig a vályogfalu kis tanya istállójában, füstölgő petróleumlámpa vagy gyertyafény mellett: olvasgatott éppen azt, amit lehetett. Azt ír­ja, hogy nem az iskola, hanem a nehéz pa­raszti élet, az öreg agrárszocialisták, az 1919- es volt vöröskatonák voltak az oktatói, és persze nem utolsósorban a könyvek. Megma­radt ugyan a parasztembernek, de többet tu­dott és látott, mint sorstársai, mert kapcsola­tot tudott teremteni már elég fiatalon például a Márciusi Front fiataljaival, Kállai Gyulával, Fehér Lajossal, Zöld Sándorral, Kovács Kál­mánnal és Pesten Szabó Pállal, Veres Péter­rel, Kovács Imrével, Erdei Ferenccel, Darvas Józseffel, akikkel együtt dolgozott azon, hogy megváltozzon az ország helyzete, s akik közül Csillák András nem egy segítette megtalálni a helyes utat, s később a parasztpártban együttműködött. A mindvégig izgalmas és érdekes könyv bővelkedik eseihényekben, olyan epizódokban, amelyek ma is szórakoztatók, mint találkozá­sa Dálnoki Miklós Bélával vagy az Upor-pa- lotában eltöltött hetek, ahol hivatalt kapott, ugyanis itt székelt a Nemzeti Parasztpárt or­szágos központja, s Laci „bácsi” igencsak be­kapcsolódott a szervezésbe. Persze nemcsak az anekdotaszerű dolgok érdekesek, hanem azok az idők is meg a későbbiek, amelyeket olyan szeretettel rajzol meg légyen az akár a vá­lasztási harc vagy az „útitárs” szerep, hiszen miközben ezekről ír, kirajzolódik egy napon is érdekes emberi sors és maga a történelem szól a lapokról. Az ismertetőnek nem feladata, hogy az egész könyv tartalmát összefoglalja. Ezt el kell olvasni, mert csak így tudjuk megérteni és magunkban elhelyezni azokat az időket, amelyeknek Nánási László belülről látta min­den fortélyát, gondolatiságát. Egyike azoknak, akik őszintén közeledtek a kommunista párthoz, elfogadva annak vezető szerepét, hasznosan tudtak együttműködni a szocialis­ta fejlődés érdekében és ezáltal százezreknek tette lehetővé, hogy ők is felismerjék az egyedül lehetséges utat, amely a fejlett szo­cialista társadalom építéséhez vezetett. Azért is jó könyv Nánási Lászlóé, mert őszintén, egyszerű szavakkal mondja el a po­litikumot, természetes észjárással rögzít ne­héznek vélt, bonyolult politikai kérdéseket is. Ügy érezte, hogy mindezt el kell monda­ni az utókornak, hiszen azok között harcolt, akik a magyar nép biztos jövőjének alapját, a szocialista társadalmi rendet sok küzdelem­mel, tévedések és hibák elkövetésével, de mégiscsak lerakták. S öreg napjaira az ad nyugodt biztonságot, örömet, hogy gyerme­keinknek, unokáinknak van mire építeniük, van mit megőrizniük, s továbbfejleszteniük. E mberként igyekezett mindig élni. Kezébe ez az emberség adta most is a tollat. Ügy érzi: nem élt hiába, s még mielőtt eltávoz­na át akarja adni tapasztalatait, s életútjá­nak elmondásával segíteni fiataloknak, hogy ők is rátaláljanak a helyes útra. Ügy véljük, hogy ezt a szándékát evvel a könyvével elérte. Gáli Sándor Nyugati időhúzó taktika Nincs haladás Madridban USA —Közép-Ameríka Képviselőházi ellenlépések Az osztrák választások után Vita a tervezett koalíciérél Véget ért a genfi első forduló Megválaszolatlan javaslatok Kulikov marsall cikke Szükséges a védelem erősítése Görög—török megbeszélések Javítani kell a viszonyt Kiállítás a szülőföldön \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom