Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-03 / 79. szám
19S3. ÁPRILIS 3., VASÄRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP A békásmegyeri lakótelepig jó ütemben haladunk Budapestiül Szentendre felé. A három sávban elosz- Iik a forgalom. A határt elérve — az út két sávra szűkül. Akik rendszeresen járnak erre, tudják, tavasztól őszig milyen gépkocsi- karavánok igyekeznek ki a városból vagy éppen visz- sza, a napszaktól függően. Feltűnnek sí óriás gépek Most a fővárost elhagyva útépítést jelez a tábla. A megengedett maximális sebesség, hatvan kilométer. Óriás gépelt tűmnek fel. Egyelőre a meglévő út szintjénél jóval mélyebben birkóznak a talaj* jak; A'f felföltés^u^n' kétszer tét'fföjtgalhii sávosra szélesítik á M. számú főutat Budapesttől Szentendréig. . —, Ez tulajdonképpen egy régóta tártó program utolsó fázisa — mondja. Csordás Csaba, a. Budapesti Közúti Igazgatóság osztályvezetője. — Korábban megépült már az út szentendrei átvezető szakasza, a fővárosban is elkészült a kivezető út, fokozatosan adják át a forgalomnak az átépített Flórián teret is. S most végre sor kerülhet a Budapest és Szentendre közötti erősen túlterhelt, mintegy négy és fél kilométeres szakasz szélesítésére is. A munkát tulajdonképpen tavaly ősszel elkezdték, s dolgoztak, amíg az időjárás engedte. A napsütéses, enyhe idő azónba'n ismét élőcsalögat- fä az építőket, hogy moSt már igazi lendülettel haladjanak. Felvonultak ‘ a Betonútépítő Vállalat gépei és munkásai, hogy a nyári szezonban már ne legyen torlódás, dugó, hogy a kiszélesített úton autózhassunk Szentendre, a Dunakanyar felé. Az idő elég rövid, s a feladat nem csekély, de a vállalat Ml-es autópályát is építő brigádjában tapasztalt emberek és korszerű gépek dolgoznak. Dupla záróvonallal — A szükséges területek kisajátítása már a jelenlegi út építésekor megtörtént — tá jékoztat Csordás Csaba — így erre most nirfcsen gon dunk, mindössze egy-két p?o mópontnál, melyekét a .. korábban' féréezétthlí' ndgybb'bra kell építenünk. Az utat ' lief forgalmi sávval szélesítjük a mostani pálya jobb oldalán. Az ellentétes irányú forgalmat ötven centiméteres sáv és dupla záróvonal választja majd el. Az építők elsőként ‘ a Barát patak hídja és a luppaszigeti csomópont' közötti egy kilométeres szakaszt vették munkába. Az erős szál cibálja a ruhákat, hordja a port, a ha talmas erőgépeket azonban ez a legkevésbé sem zavarja. Az óriás kerekek, a csikorgó lánctalpak könnyedén gyűrik maguk alá a talajt, a markolók könnyedén harapják az út oldalát borító füves földet. A szakmai zsargonban lehumu- szolásnak nevezik ezt a fázist: a leszedett termőréteget kissé távolabbra szállítják, az útpálya feltöltése után visz- szakerül majd. Már jókora domb nőtt az elhordott földből, sűrűn fordulnak a félelmet keltő méretű billenős te- heraütómonstrumok. A földgyalu simára borotválja a talajt, hogy minél, előbb hozhassák a kavicsot, amiből az út alapja készül. Technika a terepen Alig-alig látni embert a gépek között. Most a technika uralja a terepet, illetve az azt irányító munkások. Az autósokat most még csak a táblák figyelmeztetik az útépítésre, később azonban kisebb fennakadások adódhatnak, bár a feladatot úgy kívánják megoldani az építők, hogy a kétirányú forgalom végig megmaradhasson. Természetesen sebességkorlátozásokra számítani kell, de az óvatosság egyaránt érdeke az úton közlekedőknek és az ott dolgozóknak. Ugyanolyan fegyelmet kíván, mint az Ár- pád-hídon áthaladóktól. Az utazók, a dolgozók ott jól segítik egymást. Az útépítés e fontos szakaszán is kifizetődő a türelem,, azért, hogy nyáron már korszerű, széles úton juthassunk el a Dunakanyarba. M. N. P. Barcza Zsolt (elvételei Vállalkozó szellemű tanácsok Beszélgetés dr. Hefényí István pém iigyminiszterrel Több mint 113 milliárd forinttal gazdálkodnak a tanácsok ebben az évben. Az ország lakossága a jövőben azt várja tőlük, hogy tegyenek meg mindent a lakás- építési, felújítási és korszerűsítési programunk teljesítéséért; gondoskodjanak arról, hogy az év végére meglegyen a tervbe vett új vízvezeték-, csatorna- és úthálózat. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy az ország mind a 10,7 millió állampolgárát érinti valamiképp a tanácsok pénzgazdálkodása. Vajon miképpen bánnak a tanácsok a rájuk bízott hatamas összegekkel? Hatékony-e a munkájuk? A fenti alapkérdésre vártunk választ, árúikor — olvasóink nevében — bekopogtunk Hetényi István pénzügyminiszterhez. © Kezdjük a költségvetési intézményekkel. Milyen arányban részesednek a tanácsolt e területen az állami költségvetés előirányzataiból? Elegendő költségvetési pénzzel rendelkeznek-e ahhoz, hogy kielégítsék a lakosság alapvető egészségügyi és kulturális szükségleteit? — ■ Százhuszonnégy és fél milliárd forintot költöttünk 1981-ben a különböző költségvetési intézmények — bölcsődék, óvodák, iskolák, színházak, kórházak stb. — fenntartására, amelyből több mint 48 százalékkal részesedtek a tanácsok. Az idén már 134 milliárd forint az üzemeltetés, fenntartás előirányzata, s ennek 55 százalékával, csaknem 74 milliárd forinttal gazdálkodnak a tanácsok. — Vagyis — bár a gazdasági növekedés üteme mérséklődött, s a költségvetési intézményeknek sem tudunk annyit juttatni, mint amennyit szeretnénk — nőttek a felhasználható összegek. Az oktatási, közművelődési kiadások 66, az egészségügyi és a szociális kiadások 74 százalékának felhasználásáról már a tanácsok döntenek. Méghozzá alapvetően jól, hiszen kiemelkedő érdemük van például abban, hogy az óvodai ellátásra jogosult gyermekek 83 százalékát már fel tudjuk venni. Mindez azonban nem azonos azzal, hogy minden jogos igényt ki tudunk elégíteni, az állami, tanácsi pénzekből. Rangsorolniok kell a sokféle kell között. Annak a tudatában, hogy ezekben az években elsősorban a kórházi, az általános iskolai igények és a lakásépítés élveznek elsőbbséget. Q Bár a lakásépítés, -felújítás, -korszerűsítés pénzügyei külön beszélgetést igényelnének, nem hallhatnánk legalább néhány monüalos értékelést erről? S a közmüprtigramukról, hiszen az embereket ez nem kevésbé Érdekli, mint a lakás. — Ez valóban egy másik interjút kívánna! Ezért e helyütt hadd jegyezzek meg csak annyit, hogy kellően összpontosított és takarékos gazdálkodás esetén a tanácsok meg tudják valósítani a lakásprogramot. Ami a közművesítést illeti: tavaly mintegy 130 ezer fővel több lett a vízvezetéki ivóvízzel ellátott lakosok száma, vagyis az állampolgárok 78 százaléka már egészséges vízhez jut. A lakások 59 százalékában egyébként már bent van a vízvezeték. Csaknem 400 kilométerrel növekedett a csatornahálózat. Ez lehetővé tette, hogy mintegy 50 ezer új lakást kapcsoljanak be a csatornarendszerekbe, s a közcsatornával ellátott lakások aránya 36 százalékra emelkedjék. O Ebben talán a lakosság társadalmi munkája Is benne van. Mit és mennyit köszönhettünk ennek a múlt évben, mely megyékben jeleskedtek leginkább? , — Kezdjük a számokkal! Az egy főre jutó társadalmi munka értéke 1981-ben 628 forint volt, tavaly pedig már 796 forint. Tavaly több mint 8 és fél rniUiárdot hozott az országnak a társadalmi munka, 1,8 milliárd- dal magasabb összeget, mint egy évvel korábban. S ehhez járult még az a 200 millió forint, amely az állampolgárok önkéntes befizetéseiből — téglajegyek vásárlásából, a kommunista műszakok teljesítményértékének átutalásából — származott. Ebben különösen Bács-Kiskun, Borsod, Pest, Csongrád és Fejér megye jeleskedett. Egyébként nem lehet csak számokkal, forintösszegekkel mérni a társadalmi munka jelentőségét. A lakosság rpaSa dönt arról, miért dolgozzon, mire áldozza fel a szabad ideje egy részét, a társadalmi munka a közhasznú feladatokkal való azonosulás, a szocialista demokrácia fejlettségének egyik fokmérőjévé válik. © Egyetérthetünk-e azzal a (elfogással, hogy túl sok adót fizetnek a vállalatok, Illetve az állampolgárok? Elég hatékony-e az adópolitikánk, tervbe vették-e korszerűsítését? — Valóban hallani azt a véleményt, hogy túl sok az adó. A válasz azonban nem egyszerű. Ha ugyanis azt nézzük, hogy az idei' állami költségvetés 10 milliárd forint hiányt mutat, akkor az adó nem túlzott. Ha viszont azt vizsgáljuk, hogy nem fizet-e túl sok adót és egyéb közterhet egy hatékony vállalat egy nem hatékonyhoz képest — erre már nem mernék ilyen határozott nemmel felelni. Még tovább is bonyolíthatjuk a kérdést! Szóba hozható például, nem túl magas-e egyik-másik jövedelemadó-kulcs a lakosság jövedelemadó rendszerében? Természetesen ahhoz viszonyítva, hogy más típusú jövedelmek után egyáltalán nem fizetnek adót. Így ugye már egészen másképp hangzik, de még ezzel sincs vége a viszontkérdéseknek. Ügy is érdeklődhetnénk: nincs-e olyan kiadás az állami költségvetésben — ilyenek például az egyes ár- és vállalati támogatások —, amelyeket jó lenne csökkenteni, mert így kisebbek lehetnének az adóterhek is. Ez is meggondolandó. Eljutottunk oda, hogy a szubjektív érzelmekből táplálkozó túl sok megfogalmazás mindig valamihez viszonyítva kap reális értelmet, s — hadd utaljak ismét a 10 milliárdos költségvetési hiányra — az ilyen sommás kérdésre ma csak nemmel lehet felelni. Azzal a fontos kiegészítéssel, hogy az adóztatás akkor megfelelő mértékű, ha annak eredményeként a vállalatoknál, a lakosságnál, s persze a költségvetésnél keletkezett jövedelmek összhangban vannak a népgazdasági tervvel, a gazdaságpolitika feladataival, lehetőségeivel. Ha nincs meg ez az összhang, akkor kell vizsgálni, mi a gond: magas-e vagy pedig alacsony-e az adó? © Az elhangzott válaszból egyértelmű: nem elég hatékony az adópolitikánk. Tervbe vették a korszerűsítését? — Az élet igénye szerint. Hiszen hosszabb távon az adóterhek növelésének az irányába hat, hogy a költségvetés mind több — főként szociálpolitikai — feladatot vállal magára. Mint ahogy az is, hogy — különösen BZ általános gazdasági feltételek romlása ., miat|^--.ä költségvetési elkötelezettség csak " - bi zonyos’ batár i g fokozható. A hetedik ötéves tervre, a szabályozó eszközök továbbfejlesztésére készülve már most dolgozunk az adópolitika korszerűsítésén. Ha sikerül a kevésbé gazdaságos termelés támogatását csökkenteni, akkor a hatékonyan és kevésbé hatékonyan dolgozó vállalatok teherviselése gazdaságilag racionálisabbá, méltányosabbá válik. Folyamatban van a lakossági adóztatás területén a kisvállalkozási formák működési tapasztalatainak értékelése, az illeték feltételeknek a lakásgazdálkodás követelményeihez való folyamatos hozzáigazítása, a településfejlesztési hozzájárulás átfogó rendszerének előkészítése. Érdemi viták folynak más perspektivikus célkitűzések, így például a lakossági jövedelmek átfogó, egységes adóztatásának kérdéseiről is. © Azzal az alapkérdéssel kopogtattunk be miniszter elvtárshoz, hogy javul-e, hatékonyabb-e a tanácsok pénzgazdálkodása? Miben lehelne summázni az eddigi megállapításokat? Növekedett-e például a rugalmasság, a kezdeményező készség, a vállalkozó szellem a tanácsoknál? — Egyre inkább növekszik. Ezt bizonyítja például az intézmények több célú hasznosítása (az iskolák tornatermének bérbeadása, a kollégiumok felhasználása a nyári idegenforgalom időszakában), az elnéptelenedett tanyai iskolák értékesítése, a tanácsi kezelésben levő egyes kihasználatlan helyiségek bérbeadása, a piaci díjtételek módosítása, a gépkocsiparkolási díjak rendezése és sok más. Néhány megyei tanács több területen felülvizsgálta a készleteket és normát dolgoztak ki a felhasználásra, a gazdálkodás hatékonyságának fokozására. Egyre bátrabban differenciálnak a bérfejlesztéseknél. Pest megye például a pedagógusok és a közalkalmazottak bérénél differenciált, számolva a pályakezdő pedagógusok gondjaival is. A kezdeményező készség, a rugalmasság jeleként értékelhető az egészségügyi integráció is, hiszen ez lehetőséget teremtett a szakosításra, a párhuzamosságok csökkentésére, az ésszerűbb anyag- és eszközgazdálkodásra — a magasabb színvonalú betegellátásra. Budapesten, Pest megyében és több más helyen megkezdődött a betegirányítási rendszer további korszerűsítése: betegfelvételi részlegeket alakítottak ki és az ötnapos munkahét bevezetésével központi ügyeletet hoztak létre. Minthogy az élet mind több területén érvényesül ez a kezdeményező készség, vállalkozó szellem, azt hiszem, nem túlzás azzal az összegezéssel zárni ezt a beszélgetést, hogy évről évre javul, hatékonyabb a tanácsok pénzgazdálkodása, s ezzel együtt emelkedik a munkájuk színvonala. Magyar László Mas! 8 H&Tát-g>sif«ikfóI az elágazásig Négy sávon a Dunakanyarba
