Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-24 / 96. szám
GönöLUDí vuiía A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 96. SZÁM 1983. ÁPRILIS 24., VASAR N AP Akkor boídoguBaisk, ha segítik egymást A jövőre mér ma gondolni kell A lakáshoz kötődően Gödöllőin is kétféle szövetkezeti társulás létezik. Az egyik formában az épületek üzemeltetéséről, fenntartásáról, a másikban házak építéséről gondoskodnak. Néhány éve gyakran járt'- szerkesztőségünkbe egy-két gödöllői lakos, a lakásfenntartó szövetkezetekkel kapcsolatos ügyeikkel. Több részletét megismerhettük bajaiknak, de azt nemigen tapasztaltuk, hogy ezek az em- bérek úgy érzik szövetkezetbe tömörültek, szövetkezetét alkotva igyekeznek az ötről a hatra jutni. Építkezésre alakult társulások embereivel is találkoztunk az utóbbi egy-két évben, amikor ismét fellendült az ilyen szövetkezésnek a jelentősége. Ez esetben mindig tudtuk, a szövetkezetbe lépett építkezők valami közösre vállalkoztak, olyan társak, akik egymásra vannak utalva, akkor boldogulnak, ha kölcsönösen segítik egymást, ha az egyének esetleges kedvező lehetőségeiket a kollektíva szolgálatába állítják. Előny, hátrány A minap a városi pártvégrehajtóbizottság ülésén, a gödöllői lakásépítő és -fenntartó szövetkezetekről tárgyalva elhangzott a következő mondat: a fenntartó szövetkezetnek ma is egyik nagy problémája, hogy a tagok nem érzékelik á szövetkezeti formából számukra adódó sajátos helyzetet. Nem érzékelik, hogy e nélkül lakáshoz jutási lehetőségük társadalmi méretekben is jóval kedvezőtlenebb lenne, hogy jelentős állami támogatást és kedvezményt kapnak, amelyet a személyi tulajdonú lakások gardái nem élveznek. Az egész azzal kezdődik, hogy a lakásigénylő elmegy a hivatalba, ahol sokféle szempontot figyelembevéve besorolják valamelyik csoportba. Ha mondjuk szövetkezeti lakásra jogosult, ebből főképpen azt látja az' igénylő, hogy ebben a formában mennyit kell befizetnie, mennyivel előnyösebb vagy hátrányosabb a másiknál. Arról is meggyőződhettünk annak idején, amikor behatóan foglalkoztunk ezeknek a szövetkezeteknek a gondjaival, hogy a tagság és a vezetőség szemben áll egymással. Kölcsönös a bizalmatlanság, ami alighanem szintén az eredetre vezethető vissza. De mindenképpen összefügg azzal. A példaadók Csaknem ezer lakás fenntartásáról, üzemeltetéséről gondoskodnak a városban a lakásszövetkezetek. Ma még jórészt az üzemeltetés a feladatuk, hiszen nemrég épült házakról van szó. Eljön azonban az idő, amikor különböző szerelvénvek, berendezések, elemek javításra, karbantartásra, cserére, szorulnak. S ha nem gondolnak erre jó előre, egyebek között a pénzügyi fedezet megteremtésével, _ a szükségesnél nagyobb nehézségekkel találják magukat szemben. Ma már az is nyilvánvaló, hogy nem minősíthető kedvező döntésnek az egyesített lakásfenntartó szövetkezet létrehozása. Nem mintha a kisebbek, amelyek egy-egy épületet kezelnek, sokkal hatásosabban működnének. Közülük azonban vannak példás közösségek. Ezek a kivételek. A többiben még az elemi adminisztrációs kötelezettségekeknek sem tesz~ nek eleget, a felügyelő bizottságok formálisan léteznek. A vezetők, akik társadalmi munkában tevékenykednek, nincsenek birtokában a nélkülözhetetlen szakmai jártasságnak, gyakran váltják egymást. Még alapszabállyal sem rendelkezik minden szövetkezet. Pénzügyi gazdálkodásuk sem felel meg maradéktalanul a jogszabályoknak. Közgyűléseiket évente megtartják, de nem ritka a határozatképtelen összejövetel. Olykor-olykor a jegyzőkönyvről is megfeledkeznek. Túlbecsült erő Az üzemeltetésre szánt ösz- szegek • nagyságát a tagok hagyják jóvá, érthetően arra törekedve, hogy minél kevesebbet kelljen befizetni. És így a folyamatos karbantartáshoz, egyéb munkákhoz, rendszeres takarításhoz, üvegezéshez, féregtelenítéshez, sem elegendők. Ahol a lakók ezt esetleg kellő színvonalon elvégzik, ott jó, másutt hamarabb következik be az avulás, hamarabb érkeznek a fentebb említett kellemetlen helyzetbe. A lakásépítő szövetkezetek, amelyek a klasszikus módon alakulnak, hogy úgy mondjuk organikus a fejlődésük, rendszeresen megtartják közgyűléseiket, úgyszólván a teljes tagság részvételével, gazdálkodásuk is megfelel a követelményeknek. Az előző ötéves terv éveiben 52 lakás épült meg ebben a formában a városban. A folyó ' ciklusban három szövetkezet építkezik, 44 lakást hoznak tető alá. Alakult egy további is, 24 lakás létrehozására. Ezek a közösségek jól hasznosítják a saját munkában rejlő lehetőségeket, ugyanakkor támogatják őket a patronáló vállalatok is. Építkezéseik ennek ellenére jelentősen elhúzódnak, jóval tovább tartanak, mint az állami beruházásban készülő lakások. Ennek okát a tanács illetékesei abban látják, hogy alábecsülik az építkezés költségeit. Saját erejüket pedig felértékelik. Ez a lakásépítési forma minden bizonnyal a továbbiakban még nagyobb jelentőségre tesz szert. Számításba jöhet a félkész ház akció, pillanatnyilag ehhez még nincsenek meg a feltételek. Az mindenesetre biztató, hogy mind az építőipari, mind a befejező szakipari kapacitás ezekhez az építkezésekhez megvan a városban. K. P. Az ügyintézés kiválója Szép az anyakönyvi igazgatás Munkatársai köszöntötték Nagy Károlynét, a kartali Községi Tanács előadóját abból az alkalomból, hogy munkássága elismeréséül átvette a Kiváló tanácsi dolgozó kitüntetést. Kollégái örömén látszott, hogy az elismerést közülük valóban az arra legérdemesebb kapta, bár Nagy Károlyné hevesen tiltakozott a tevékenységét, magatartását dicsérő elismerések ellen. Nehezen vállalta azt is, hogy egy rövid időt beszélgessünk. — Nem tettem semmi nagy dolgot — mondta —. hiszen a köztisztviselő élete elég szürke. Reggel nyolcra bejön a hivatalba és délután öt órakor távozik. Nem könnyű arról sem beszélni, hogy mi történik a két időpont között, hiszen minden megfogalmazott határozat, kimondott szó a faluban élők egyikéhez vagy másikához kapcsolódik, és mert összefügg az emberek mindennapjaival esetenként lehet elmarasztaló is. Sőregi János tanácselnöktől tudom, hogy a kartaliak által Sárikának, Sárika néninek nevezett közalkalmazott ember- szeretetének, segítőkészségének a gyökerei a mélybe nyúlnak vissza. A tanácselnök szavait igazolják Nagy Károlyné életrajzi adatai. Árván maradtak — Kartalon születtem, s amikor éppen ki tudtam mondani, hogy kenyér, meg apukám, akkor maradtam árván öt testvéremmel együtt, akik közül a legfiatalabb egy, a legidősebb pedig tizenegy éves volt. Édesanyám a falu posta- mesternőjeként dolgozott, s bár ez abban az időben nem volt kis tJolog, mégis vékony karéj, kényeret tudott szegni, há^ehesen körülültük az asztalt. Mennyit fáradozott, mennyit éjszakázott, soha nem számolta. Még arra is futotta az erejéből, hogy középiskolába menjek. Elvégeztem a polgári négy osztályát, aztán rokoni, baráti összefogással beírattak kereskedelmi középiskolába. Jólétet teremteni Már-már úgy látszott, a kartali kis árva élete egyenesbe lendül, de közbeszóltak a fegyverek. A háború még nehezebbé tette az árvák sorsát, s az édesanya sírva közölte serdülő lányával. — Le kell mondanod a továbbtanulásról. A háborús évek, hónapok, majd az azt követő romok, nélkülözés és nincstelenség kemény parancsot írt elő Sárikának. — Kenyeret kellett keresnem. Dolgozni kellett, de nem volt munkahely. Elmentem az Alföldre gazdasági cselédnek. Amikor nehéz volt kapa, amikor a hajnali kakasszót megelőzve ébresztett a gazda, sokszor sírva fakadtam, de nehéz sorsú édesanyámra gondoltam, s erőre kaptam, megnyugodtam. Nagy Károlyné nem hisz a csodákban, azt vallja, társadalmunkban a tisztességes emberi munka megteremti a jólétet és a nyugalmat, mégis azt mondja, amikor megkapta az üzenetet, hogy jöjjön haza, mert az akkori községi elöljáróságon kisegítőként alkalmazzák, így kiáltott fel. — Vannak még csodák. tási szakvizsgákat. Voltak hivatali sikerei. Már 1965-ben kapott kiváló tanácsi dolgozó kitüntetést, 1970-ben pedig a tanácsi munkáért jelvénnyel jutalmazták. — 1988-tól igazgatási munkakört látok el. A gyámügyek is hozzám tartoznak. Bizony, találkozom emberi tragédiákkal, de vigasztaló szó nélkül senki el nem hagyja az irodám. A szociálpolitikai ügyeket szívesen intézem. És nagyon szép az anyakönyvi igazgatás. A házasságot kötők indítása. Nagyon szép, most nyugdíj előtt az is, hogy fiatalabb kollégáimnak átadhatom a sok-sok tapasztalatot. Sétáló nagymamák — Bevallom, bármilyen derék dolog is a tanácsi munka, bármilyen jók a munkatársak és megértők az ügyfelek, azért vágyódom a nyugdíjas évekre. Leányaim, egyik oedagógus, a másik laboráns Veszprémben, illetve Dunaújvárosban élnek. Három kislány unokám van. Nem hiszem, hogy lehet szebb dolog, mint az unokákkal és nyugdíjas férjemmel, aki termelőszövetkezeti főkönyvelő volt, sétálni a kartali főutcán és előre köszönni az embereknek, akiket hosszú évtizedeken át tisztességgel szolgálunk, és arról beszélni a sétáló nagymamákkal, nagvaoákkal, mit tudnak az unokák. F. M. ü® X r • • • Bizton! lags ov — Jó napot! — Nem. Miért? — Jó napot! — Megállítani a bizton— Látja? Sokan mennek sági öv nélkül autózókat. át a tilosban. — Válogatás nélkül? — Megszoktam. — Igen. — Megszokta?? — De azért mondok biz— Talán az autósok kütos tippeket arra, milyen lönbek? rendszámokra figyel— Mire gondol? jenek: ZU, KH, AH, HA, — A járdán, a kapubeTS, RA, CI, BF... járókban, a megállni tilos — Már bocsánat, de tábla mögött parkolnak. ezek között... — Igaza van, Még a bí— Azt akarja mondani, róság előtt is. hogy köztük vannak, akik— Pedig az büntet. Igaz, nek élen kellene járni a még a rendőrsíp is kiment biztonsági öv használatáa divatból. ban? — Hogyhogy? — Pontosan. — Egyszerűen. S ha vol— No, jó napot! na is, tudja miért kellene — Jó napot. sokat használni? F. L Útnak indítani Férjhez ment. Házasságukból két gyermek született és mivel két idős szülőt is el kellett látniuk, 1959-ig nem dolgozott. 1959. április 15-én a községi tanács alkalmazottja lett, s 1968-ig az adóügyeket intézte. Kitűnő eredménnyel érettségizett a közgazdasági technikumban, miközben letette a tanácsi munka ellátásához szükséges pénzügyi és igazgam Mozi Vasárnap: Morfium. Színes, szinkronizált jugoszláv bűnügyi film. Csak 4 órakor! Szerencsés Dániel. Színes magyar történelmi film. 14 éven felülieknek! 6 és 8 órakor. Hétfő: Éretlenek. Színes, szinkronizált francia filmvígjáték. Kísérőműsor: A magyar avant- garde születése, 4, 6 és 8 órakor. A nap programja Április 24-én. Gödöllő, művelődési központ: Szövetkezeti színjátszó találkozó, 9 órakor. A kaposvári Csiky Gergely Színház vendégjátéka Thomas A múltról a mának Piacozók a Gafga mentéről — Délután ne várj— mondta nagybátyám az ünnepi előtti szombaton — ángyod összeszedett egy kis árut, tormát, zöldségfélét, tojást, pár szál kolbászt és a megmaradt sonkát, felszaladok a Lehel piacra, s amikor a feltámadási körmenetre hívogat a harangszó, már le is számolom a forintokat az asszonyok kezébe. A zöld Zsiguli Combi megkapta a gázfröccsöt, szöcskeugrással indult Budapest felé. Bankó Gábor szomszédom hallotta a beszélgetést, s mivel alaptermészete szerint szívesen ejt szót a világ mai és tegnapi dolgairól, máris mondta. amit a piacra induló látványa megfogalmazott benne. Emlékek elevenednek — Zsugorodik a világ, ti- zedrésznyire csökken a távolság. Amikor apámmal, nagyapámmal még a harmincas években fiatal legényként piacra mentem, két napig tartott az út, amit -ma háromnégy óra alatt megtesznek. Érzem, hogy az eltemetett múlt egy darabjáról hántja most le beszélgetőtársam a feledés szürke földdarabját, biztatom hát, hogy menjünk sorjában és mondjuk el, hogyan piacozott a Galga menti paraszt a harmincas vagy a negyvenes években. — Akkor minden gazda sokféle árut termelt, senki nem szakosodott még. A kisbirtokos paraszt szőlőjében többféle gyümölcsfa kínálta termését, és a falu határában szerteszét húzódó nadráigszíjpar- cellákon is krumplitól kezdve paradicsomig, dinnyével, uborkával, zöldséggel, tökkel és az isten tudja mi mindennel próbálkozott a szerezni vagy éppen a meglevőt megtartani akaró kisgazda. Puplik a baromfinak — Ezért már a piaci előkészület áz indulás előtt legalább két nappal megkezdődött. A szőlőben megszedték a gyümölcsöt, a határból haza- hordták az éppen soros terményt, a háziasszony összeszedte a tojást, s figyelte, melyik tyúk, liba, kacsa lesz a legalkalmasabb arra, hogy a pesti polgár vasárnapi ebédjét biztosítsa. — A gazdák tulajdonában levő lőcsös kocsinak nem volt rugózata, ezért komoly gondot jelentett az áru szállítása. A ládákba rakott terményt szalmába ágyazták, hogy a rázós makadám úton is megőrizze frisseségét és vevőket csalogató hamvasságát. A ládák tetejére került- a ba- romfik szállítására alkalmas puplik, ez a vesszőből font és felnyitható tetővel ellátott levegős szállítókosár. Bankó Gábor hosszan elgondolkodik. — így volt — mondja —, majd folytatja a szemtanú hitelességével és a résztvevő emlékezetével. — A késő délutáni órákban apám felült a bakra, maga mellé intette feleségét, engem hátra ültetett, majd felnézett az égre, s ajkát elhagyta a sóhajjal vegyes kérés: Isten segíts! — aztán meghúzta a gyeplőt, a két ló pedig lassan elindult. — Bag határában ismerős fogattal találkoztunk. Ügy igyekeztünk, hogy Gödöllőnél legalább négy-öt kocsiból álló karaván verődjön össze. A Bonokénál leszálltunk a kocsiról, ballagtunk a szekér mellett. Kímélni kellett az állatot. De leszálltunk azért is, mert ezen a részen sokszor meglékelték a rakományt borító ponyvát, s ha elaludt a gazda, üres kocsival érkezett a mogyoródi pihenőhöz. Jár a kéz is — Mogyoródon mindig megálltak a fogatok. Abrakoltak a lovak, s a gazda a feleségével együtt itt fogyasztotta el a zónapörköltet. Apám mesélte, aki sokat megjárta ezt az utat, hogy anyámmal együtt csak pörköltet kértek, kenyeret nem, mert azt'mindig otthonról vittek. — Minek adtunk volna érte pénzt? Emlékeztetem az esetre Bankó Gábort, ö is tud hasonló történeteket. — Mit kellett gürcölni a kis- parasztnak a megélhetésért, azt ma elmondani sem lehet. Ki hiszi el, hogy a gazda a feleségének feltett egy-két zsák babot az útra. — Addig kifejted — mondta — legalább nem tétlenkedsz. A kezed is jár, nemcsak a szád! S az asz- szony fejtette a babot, vagy a borsót, és ha rossz volt a piac, ketten ettek visszafelé egy zónapörköltet, vagy ha nagyon kellett a pénz, mert beteg volt a családban, esetleg a gyerek tanult, akkor csak egy savanyú tüdőt engedtek meg maguknak. Csak egy ugrás Ismét a piacra tereljük a szót. — Vasárnap hajnalban kirakodtunk. Amikor túladtunk az árun, indultunk haza. Visszafelé Főt volt a megállóhely. Ma presszó van az egykori kocsma helyén- Abrakoltak a lovak, s bekapott valamit a gazda is. — Esteledett, amikor befordultunk a nagykapun. Elláttuk az állatokat, s amikor mindent elvégeztünk, asztalhoz ülhettünk. így volt. Két napba és egy éjszakába került a piac. Most meg? Csak úgy felszalad.., a híradóra már itthon is van. Fercsik Mihály Mann Mario és a varázsló, 17.30 és 20 órakor. Fábián Dénes festőművész kamarakiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. A Gödöllői tavasz programja: Gyalogtúra Gödöllő könyé- kére. (Útvonal: Szabadság tér —MÁV-állomás—ATE—Mária- besnyő Pap Miska kútja— Margita—Blaha fürdő.) Indulás a művelődési központ elől, 8.30 órakor. Alkalmi postabélyegzés a művelődési központban. Veresegyház, művelődési központ: A pórul járt basa. A meseszínházi bérlet negyedik előadása, 15 órakor. Április 25-én. Gödöllő, művelődési központ: Horus Archívum II. kiállítás (amatörfotók 1880-tól, valamint képek a Teleki-hagyatékból ...), 18 órakor. Fábián Dénes festőművész kamarakiállítása, megtekinthető 15—19 óráig. Kirándulás a vácrátóti botanikus kertbe, a nyugdíjasklub programja. Pedagógusjelöltek Comenius-köre: Az iskolai osztályban folyó információcserék és önérvényesítési törekvések. (Az ELTE BTK-n teendő látogatás élőkészítése), 17 órakor. Nyugdíjas pedagógusok klubja: Látogatás a Stromfeld lakótelepi bölcsődében. A Gödöllői tavasz programja: A gyógyítható bolygó, környezet- és természetvédelmi kiállítás a művelődési központban. Mogyoród, művelődési ház: Sakkcsapatmérkőzés, 15 órakor. Isaszeg, művelődési ház: Operettest, közreműködik Pitti Katalin, Leblanc Győző, idősebb és ifjabb Turpinszky Béla, este 8 órakor. ISSN 0133-1-1357 (Gödöllői Hírlap)
