Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-24 / 96. szám

1983. Április 24., vasárnap <Jái!av Nádi világ Farmoson Elindul a szekér a Muszájba A Farmos! nádastavak csak a szakemberek, bota­nikusok és ornitológusok — no meg a környék gyerme­ket számára jelentenek vonzerőt. Még nincs két évtizede sem, hogy a termőföldek öntözése céljából víztároló épült itt. A gátak közé szorított tóból zsilipeken enge­dik az éltető vizet a csatornahálózatba, hogy az aszályos nyarak okozta pusztulástól megvédjék a termést. Horgász-, vadászparadícsom Az emberi beavatkozásnak azonban a nyomait is nehéz felfedezni. A tavakat és a par­tokat sűrűn benőtte a nád, csak a helybéliek, akik jól is­merik a környéket, ők tudják, merre a zsilip, hol lehet meg­közelíteni a vízpartot. A hat­van hektáros területen zavar­talanul élik természetes éle­tüket a ritka, a lápok, mocsa­rak lecsapolása óta kipusz­tulóban lévő madarak. Búvó­helyet találnak az őzek, a vaddisznók, virít a pusztai ternye, a ragadós mécsvirág. Volák József, a farmosi ta­nács vb-titkára már 12 éve kí­séri figyelemmel a ritka nádi világ életét, segíti, támogatja a megszállott természetvédők kezdeményezéseit. — Szerencsére a hetvenes évek közepén természetvédel­mi területté nyilvánították a tavak környékét. Természete­sen azért így is lehet több­féleképpen hasznosítani, a nagykátai horgászegyesület például amurokat telepített a vízbe. Hamarosan szabad víz­felületek jelentek meg a nád között, a horgászat pedig iga­zán nagy élmény lehet ezen a csöndes, elhagyott vízen. — Az őszi vadászatok verik csak fel a láp csendjét, mikor nyulat, fácánt, őzet, eseten­ként vaddisznót hajtanak a nád között. Télen pedig meg­jelennek a Hortobágyi Alia- mi Gazdaság nádvágói, hogy learassák az értékes nyers­anyagot Idén ugyan nehezen ment a munka, mert a lan­gyos idő miatt nem fagyott be a tó, a nádvágó gépek nem tudtak dolgozni. Tavasszal baleset történt: kigyulladt a nádas. Télen ugyan szabad égetni, de ez már kora tavasszal, “ tilalom idején történt, amikor már az itt élő állatvilágot is veszé­lyeztették a lángok. Találtak is egy összeégett vidrát a tűz­oltók, a védett állat elpusztító- jának ha megtalálnák, 50 ezer forint bírságot kellene fizet­nie. A terület gazdája, a far­mosi Tápiómente Tsz most a nádvágókon, azaz a Hortobá­gyi Állami Gazdaságon kéri számon a kárt. Kiállítva a helyi ritkaságok A község közepéből a Pest megyei Tanács természetvédel­mi háza felé haladva egyre több nádfedeles épületet lá­tunk. A falu szálén, a tsz-ho- dályok tetején is most cseré­lik a nádtetőt. Az udvaron, kévékbe rakva szárad a nyersanyag, itt még akadnak az öregek között, akik értenek a nádtetőkészítés művészeté­hez. Nagy Erzsébet nemcsak a művelődési ház igazgatója, ő irányítja a természetvédelmi házat is. — Berényiné Sziládi Sarol­ta, a jólismert nagykátai fa­faragó adta át az épületet a tsz-nek, majd onnan került a tanács kezelésébe. Először falumúzeumot akartunk itt nyitni, majd később merült csak fel, a természetvédők javaslatára, az a lehetőség, A művelődés centruma lesz Megvásárolták a kastélyt Halásztelek egyik nevezetes­sége a Malonyai-kastély, me­lyet tavaly nyáron nyilvánítot­tak műemlék jellegű épületté. A község lakói falugyűléseken és tanácstagi beszámolókon már sokszor feltették a kér­dést: nai lesz a kastély sorsa? Lassan elpusztul a szemük lát­tára ez a nagyon szép épület, vagy sikerül megmenteni? A csepeli Duna Termelőszö­vetkezet munkásszállásként ugyan hasznosította, de ez a megoldás a szobák méreteit, el­rendezését tekintve sem volt szerencsés. Másrészt a tetőszer- kezet hiányosságai miatt gyors felújítás, karbantartás vált szükségessé, ha meg akarják menteni az épületet. A napokban megegyezés jött létre Halásztelek községi taná­csának vezetői és a Duna Ter­melőszövetkezet között. A mun­kásszállást máshová költöztet­ték, és a község a kastély ke­zelői jogát ötszázezer forintért megvásárolta. A vételárhoz az Országos Műemléki Felügyelő­ség is hozzájárult. Halásztelek az utóbbi évek­ben tizennégy gazdasági egy­séggel kötött kölcsönösen elő­nyös együttműködési megálla­podást. Alig van olyan beruhá­zás, melyből hiányzik a helyi lakosság, vagy valamelyik üzem, vállalat munkája, anyagi támogatósa. Erre alapozzák to­vábbi elképzeléseiket is. A falugyűlésen a lakosság felajánlotta közreműködését, társadalmi munkával és tégla­jegyek vásárlásával is, a kas­tély rendbehozatalához. A tervek szerint kulturális központot kívánnak ott beren­dezni. valamint zeneiskolát, és a kitűnő akusztikájú egykori zeneteremben hangversenye­ket rendeznek. Az öregek nan- közi otthonának és a nyugdí­jasklubnak is ott lesz a helye. G. J. Társadalmi munkával Termálkútból jó ivóvíz Telki és Budajenő a főváros közelsége miatt is dinamiku­san fejlődő, gyarapodó telepü­lés lehetne. Hogy mégsem az, annak egyetlen oka van: a krónikus vízgond. A két társközségben rend­kívül rossz minőségű az ivó­víz. A csecsemőknek már hosszú ideje távolról szállítják ide a palackozott, egészséges vizet. A közelmúltban elkészült a beruházási program, amely a zsámbéki termálkutak vizé­nek felhasználását tervezi. A munka még ebben az ötéves tervben elkezdődik és előre­láthatólag a következőben fe­jeződik be. A két község lakói nagyon várják már a vizet. A húszezer forintos hozzájáruláson kívül szívesen vállalnának társadal­mi munkát, hogy az építést meggyorsítsák. A szervezés­ben nagy hagyományai van­nak a helyi népfrontbizott­ságnak. Különösen eredménye­sen mozgósítottak íddig a környezetvédelemért és a köz­ség csinosításáért. Ezért a tevékenységért tavaly százezer forintos díjat is nyertek. A kapott összeget az utak felújí­tására fordítják majd. hogy itt bemutathatnánk a tavak növény- és madárvilá­gát az érdeklődőknek. Egy helyiséget a Magyar Madárta­ni Egyesület foglal el. ök rendszeresen látogatnak min­ket, megfigyeléseket, madár­számlálásokat végeznek a te­rületen. Az épületet a lakosság támogatásával, jórészt társa­dalmi munkában hoztuk hely­re. Jelenleg az őrzés és a kar­bantartás is a helyi természet- barátok társadalmi feladata. Letkovics József, a művelő­dési ház természetbarát-cso­portjának vezetője, és a hely­béli pedagógusok is gyakran jönnek ki ide a gyerekekkel, akik szabad idejükben is öröm­mel ismerkednek növény- és állatvilágunk ritkaságaival. A természet közelében élnek A végeláthatatlan nádten­gerben jól kivehetők a tűz pusztította területek. Ezeken halványsárgán sarjad az idei nád. Alig száz méterre tőlünk özek legelésznek. Lépteink za­jára vadkacsák, bíbicek és bölömbikák rebbennek fel. Száraz volt az idei tél, nem ér a partperemig a tó vize. Az út túlsó oldalán akol, mellette birkanyáj legel. Kár­mán László tizennégy éve töl­ti napjait a lápvilág szomszéd­ságában. A felügyeletére bí­zott majd’ háromszáz gyapjas őrzése mellett jut ideje a láp életének megfigyelésére is. — Nem bántam meg, hogy ezt a foglalkozást választot­tam. Szeretek szemlélődni, fi­gyelem a madarakat, a gyere­keket, ahogy felfedező útra in­dulnak a lápban. Rajtuk kí­vül kevesen járnak erre, leg­feljebb azok, akik a muszáji szőlőkbe indulnak dolgozni. Most is kocog egy szekér a Muszájba. Furcsa elnevezés. Nehéz, fárasztó munka a sző­lőművelés. Valamikor muszáj volt csinálni, ez biztosította a megélhetést. Talán innen kap­ta a szőlős terület ezt a ne­vet. Ma már nem illik rá. Ma már nem muszáj csinálni. Fel is hagytak sokan Farmoson a szőlőműveléssel. Jóformán az egykori terület negyedét gon­dozzák csak, azt is főleg az idősebb korosztály. S talán most már ők is inkább kedv­telésből. Márvány! Ágnes Hazai is lehet? Szabászat! komputer Speciális szabászati kompu­tert helyeztek üzembe a sze­gedi ruhagyárban a szabásnál keletkező hulladékok csökken­tésére• Számításaik szerint se­gítségével évi egyszázalékos szövetmegtakarítást érnek el, mintegy három és fél millió forint értékben- A berende­zés ára így még az idén meg­térül• A gép alkalmazásával már az üzletféllel való tárgyalás közben választ kapnak arra, hogy milyen optimális anyag­kihasználással tudnak eleget tenni a megrendelésnek, ami az előzetes kalkuláció fontos feltétele­A ruhagyár szakemberei most azzal kísérleteznek, hogy a gépet milyen egyéb számí­tási feladatokra használhatják fel. Foglalkoznak azzal a kér­déssel is, hogy lehet-é hazai gyártmányú számítógépet ha­sonló, szabászati célokra prog­ramozni. VASÁRNAPI GONDOLATOK AZ ARANYESŐ SÁRGÁJA Csupa fütty a völgy. Csupa fütty és színragyogás — s az árok partján, kerítésnek támaszkodva, vasúti töl­tés mellett, dombtetőn sárgállik az aranyeső. Ö az ápri­lisi útitárs. Mindenhova elkísér. Reggel a parkban üd­vözöl. ö, az aranyeső kíván jó napot, s ahogy a busz­ra várunk, ott sem tágít, az egyik udvarból köszönget felénk, fürge vidámsággal. Április sárga lángja telíti a kerteket, utak szélét Nyirpazonytól Abonyig, s ez a sár­ga tűz melegít, ez a színzene a Föld mosolya; aranyeső. Ingre vetkőzve ásnak a kertekben, gyerekek labdáznak a zöld gyepszőnyegen és minden újra virágzik, illatozik, megerednek a fák rügyei, különös tájak szállnak a fe­jünk fölé felhőkből, kellemes az este a patakparton, de minden hangot, minden tónust valami túlszárnyal sze­rény diadallal: az aranyesö. Megszállja a világot. Ural­kodik a Mátra lejtőin és az aquincumi romoknál, Istál- lóskőn és a ráckevei Kossuth Lajos utcában. Április királya az aranyesö, április szimfóniája. Sárga rezdülés, villanás, illat, sárga lendület, harmónia, sárga csönd. Aranyeső ébreszt és ringat esténként, aranyeső az áp­rilis embereket békéltető növényhídja. Csoport diák­lány lép be az iskola nyíló kapuján harsány csengőszó­ban. Az egyiken sárga kardigán. 0 is az aranyesö szí­nét viszi tovább, — a világ virággal üzenő reményét, a megújulást, a tavaszt, a fiatalságot. Losonci Miklós Már épül az új üzem ZsámSsékon Átállás huszonnégy éra alatt Harminc esztendeje a cipé­szet volt a fő profilja a Zsám­béki Vegyesipari Szövetkezet­nek. Tevékenységi köre 1976- ban azonban alaposan megvál­tozott. A szolgáltatás mellett az ipari ágazat vette át a vezető szerepet. A mintegy 32 milliós terme­lési értékből csupán 800 ezer forintot produkált a szolgál­tató ágazat, a többi az iparo­sok érdeme. Nem lehet azon­ban elhanyagolni a szolgálta­tást sem, annál is inkább, mi­vel a fodrászat, a kozmetika, vagy az*asztalosüzem javító tevékenysége — székjavítás, polckészítés — vagy a lakatos­üzem apróbb-nagyobb munkái a faluban élőknek sokat jelen­tenek, A lakatosok még lá­basfoltozásra is vállalkoznak, ha a megrendelő úgy kívánja. A tevékenységük mintegy fe­lét kitevő elektromos ágazat viszont kezdeményezőkészségüket, rugalmasságukat bizonyít­ja. Afféle háttéripari vállalkozás­ban nagyvállalatoknak, ipari szövetkezeteknek — BRG, Orion, Radelkis, BHG, Fok- Gyem — készítenek sokcélúan felhasználható transzformáto­Kcszülnek a tekercsek, egyelőre még a régi helyen Erdős! Agnes felvétele rókát. Folyamatos a termék- váltás házuk táján, a megren­delő igényei szerint egy nap alatt készek az új termék gyártására, ennyi időt vesz igénybe az átállás. Ma még meglehetősen mos­toha körülmények között dol­gozik a szövetkezet 150, közös műhelyekben ténykedő tagja. Zsúfolt, szűk kis helyiségek­ben tekercselik a szorgos asz- szonykezek a transzformátoro­kat: apróbbak, nagyobbak ez­reit. De már készül az új 1440 négyzetméteres üzemcsarnok, amelyet mozgatható válaszfa­lakkal látnak el, s így különí­tik el a műhelyeket, a tevé­kenységi formákat. Már beköl­töztek az asztalosok, gépeken készül az esztergált sakk és a különböző bútorgyárak meg­bízásából az alkatrész. A hivatalos határidő sze­rint az év végére, a remények alapján várhatóan augusztusban elkészül az új csarnok, a megfelelő szociális helyiségekkel együtt. A mint­egy 15 milliós beruházás so­rán a takarékosságra is gon­doltak a zsámbékiak. A 9 egységből álló kazánházat úgy alakították ki, hogy az aszta­los műhelyekben keletkező fa­hulladékot is ott tudják majd eltüzelni, ami nem kis ener­giatakarékosságot jelent. G. M. VANDÁLOK A HEGYEN Ezen a tavaszon sírunk is, nevetünk is, örülünk is, búslakodunk is, na nem a természet szeszélye miatt, hogy kés­ve jött, hiszen időben kinyílott kertem­ben a mandula, fehérlett a kökény vi­rága is, sorra-rendre kibújtak a földből a virágok. Tehát virágos kedvünk is lehetett volna, hiszen tudtuk már előre a tavasz nagy ajándékát: villanyt kap a Tyúkos-tető. v Keményen megfizet persze a villa­nyért a helyi közösség, tavaly ki-ki — aki részesülni akart a fény áldásában — feláldozott a tűz utódjának oltárán kilencezer forintot, de mire beálltak az őszi esők, már felkúszott hozzánk a fő­vezeték betonoszlopa. Jelenléte már tudatta a lényeget, várhatjuk a tavaszt bizakodással. Vártuk is mindannyian. Nekem a virágok segítettek. Még a táj, ez a világszép panoráma, a Duna S-alakban hajló végtelen íve, vártuk hát a tél elmúlását, s a tavasz bekö- szöntét. Vártuk a villanyt. S aztán március idusa előtti vasár­napon szólt a telefon, a kimerészkedők közül egymás után is szinte ketten te­lefonáltak, ki-ki persze vérmérséklete szerint, miszerint van egy jó hírük és egy rossz, melyiket akarjuk először hallani? Megtudtuk mind a kettőt. Már állnak az oszlopok az út mentén, fel­fel, egészen a település végső határáig, de' jöjjünk ki, siessünk, mert a keríté­sünk vasoszlopa kivetve sarkából, bi­zony ezt meg kellene csinálni. Kiautóztunk a Tyúkos-tetőre, de nem ezt láttuk meg először, hanem azt, hogy szalutálni kell a vigyázzban álló oszlopoknak, amelyek felkanyarodtak a telkünkig, s túl azon is, menetelnek az erdő felé. Először csak az öröm kalim­pált, hogy lám-lám, mégis csak használ, a közösség összefogása, hiszen íme, itt a villany, s csak akkor csitítgattuk egymást, amikor megláttuk a mai bar­bárok munkáját. Sírt a szívünk, sírtunk befelé, s szid­tuk a kezét annak, aki ezt az újkori barbárságot véghezvitte. Mert hogy az olyan ember, aki nem ért a géphez, ne üljön föl semmi masina nyergébe, az nekünk világos és tiszta ügy. Ám vala­kiknek ez nem volt természetes. A hegy, akár egy csatatér. Gáspár szom­széd — aki ugyan lejjebbről szomszéd csak — kerítésének hét oszlopát lökték ki a sziklába vájó karmok, míg nálunk csupán a hátsó fertály sarokoszlopát vetették ki helyéről. De hát azért ember az ember, hogy helyreállítsa azt, amit a másik elron­tott. Negyed óra múltán már kitisztítva a sarokoszlop gödre, s ketten, nagy ne­hezen belevonszoltuk a betonkoloncát megőrző sarokoszlopot, s aztán újabb negyed órai küzdelemmel így a végső helyére raktuk, ahogyan azt tehették volna azok is, akik vandálkodtak a hegyen. Valami közöm nekem is van a vil­lanyszereléshez, lévén édesapám nyug­díjas villanyszerelő, s talán tíz-tizenkét évesen próbált a maga mestersége felé terelgetni, de én széles ívben elkerül­tem az arra vivő utat. Milyen jó, hogy mostanában nem jön fel az öreg, mert sírna a lelke azon, ahogyan a maiak dolgoznak. És a látvány? Mi lett a mi csodálatos, világszép panorámánkból? Betonoszlo­pokba akadozik minduntalan a tekintet, a Kadára nem is nézek, mert ott aztán egymást érik az oszlopok, de ha a Du­nát keresem, előbb a villanyoszlopokba akadok. Rusnya vasbeton oszlopokkal örvendeztettek meg drága pénzünkért, elvéve tőlünk a legszebbet: a panorá­mát, a látás gyönyörűségét és élvezetét. Hát érdemes volt? Miért ront el min­dent a civilizáció? Kellett nekünk villany! Csak nézzük egymást a szomszédokkal azóta is, leg­inkább a földön a tekintet, mert az em­ber vagy az égre veti vagy a földhöz ta­pasztja, csak éppen nem nézünk már olyan vidáman és örömmel körbe, mint ennekelőtte. Vagy bennünk a hiba? Űj szomszé­dunk van, bizonyos Borika a férjével és tizenhárom esztendős nagylányával, ta­karítják az erdőrészüket, építkezni fog­nak, s mivel nálunk éppen villanyt sze­relt egy szimpatikus fiatalember, aki­nek a munkája apámnak is nagyon tet­szett volna, áthívtam hát, nézze meg a házunkat, mert most válogatnak, hogy melyik típusú faházba is szeressenek bele. És nézte a kertet,'és felsétáltunk a teraszra, és onnan eresztette el a te­kintetét. — Milyen gyönyörű innen a kilátás — álmélkodott, s én mondani akartam, de hát az oszlopok.... S nem mond­tam semmit. Aki most látja először in­nen a panorámát, annak oszlopokkal természetes e táj, s miért rontsam el az örömét? Nekik a kilátás már vil­lannyal együtt természetes, az oszlopok a táj alkatrészei, berendezési tárgyai. Lehet, hogy egyszer mi is megszok­juk? Most mindenesetre a fákat sürge­tem, nöjjenek magasabbra, borítsák be zölddel a levegőeget, takarják el az el­takarni valót! Hanem azt a pillanatot nagyon vá­rom, amikor megérkeznek a fecskék! Meglepődnek majd, elfoglalják új tró­nusukat, letelepszenek a villanydrótok­ra. itthon lesznek! Mint ahogy mi is itthon vagyunk már, hetedik esztendeje! Takács Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom