Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-23 / 95. szám

1983. ÁPRILIS 23., SZOMBAT xMbm 3 Most nyugdíjasházat terveznek Valóság, majd példa lett f Az országban először Szentmá-itonkátán vezették be a ^ hetes gondozást, rászoruló idős emberek számára. A '/f kezdeményezés létjogosultságát ma már aligha kell bi- ^ zonygatni, hiszen sok helyen követték a példát. ^ Nem egészen nyolc esztendő telt el a kapunyitás óta, ^ de a mai napig is érkeznek látogatók tapasztalatcserére g az egész országból a községbe. Féltett felületek Különös grafikát varázsolnak a toki Egyetértés Tsz budajenől felületkezelő üzemébe a mennyezetre akasztott, száradó fém­alkatrészek. A képen látható, rácsból készült könyvespolcok már megkapták a műanyag alapú bevonatot, rövidesen meg­kezdődhet a szállításuk az Iparművészeti Főiskola könyvtá­rába. Trencsényl Zoltán felvétel® Falugyűlés Doboson Érdeklődő kérdések Több van Tejivók lettünk? Tovább növekszik a tejter­melés. Az elmúlt év azonos (első negyedév) időszakához képest 2,6 százalékkal emelke­dett az ipar és a tsz feldolgo­zóüzemek együttes felvásárlá­sa, ami azt jelenti, hogy mintegy 14 millió literrel több alapanyaghoz jutottak a fel- vásárlóüzemek. Az adatok szerint mindenek­előtt az állami gazdaságok­ban javulnak az eredmények. A mezőgazdaság állami nagy­üzemei az első negyedévben csaknem 6 százalékkal több tejet adtak; a 6—8 éve tartó, következetes keresztezési prog­ramok s az állomány geneti­kai értékének javítása egyre- másra hozza meg a jó ered­ményeket. Ide sorolható, hogy az állami gazdaságok egy te­hénre jutó tejtermelése már tavaly meghaladta az 5000 kilogrammot és ez a teljesít­mény januártól március vé­géig tovább nőtt. A termelő- szövetkezetekben szintén ja­vultak az eredmények, a leg­jobban Pest megyében. Kirándulás, üdülés A kezdet náluk sem volt más, mint egyéb helyeken, 1972-ben húsz rászoruló szá­mára rendezték be az öregek napközi otthonát A déli főtt ételen kívül rövidesen reggelit is tudtak adni, mert a Ceglé­di Sütőipari Vállalat péksüte­ményt a helyi termelőszövet­kezet pedig tejet szállított, társadalmi juttatásként. Ez a gondoskodás azóta alaposan kiszélesedett. A gondozottak közül többen panaszolták, hogy nehéz és fárasztó számukra a napon­kénti hazautazás, hiszen Szentmártonkáta nagykiterje- désű község, hatalmas a kül­területe. A hetes gondozás 1975. no­vember 1-én jött létre először csak ideiglenes jelleggel. Két évvel később, miután az Egészségügyi Minisztérium szakemberei megállapították, hogy a bevezetett gondozási forma nagyon kedvező az időseknek, megadták a végle­ges működési engedélyt. Kezdetben tízen igényeltek hetes ellátást, jelenleg több mint kétszer annyian élnek a lehetőséggel. Eleinte a he­lyi termelőszövetkezet autó­busza szállította haza szom­baton és vitte vissza hétfőn a gondozottakat, de később más megoldást találtak. Kü­lönösen télen okozott problé­mát a kihűlt szoba, a bevá­sárlás és a főzés, ezért szom­baton és vasárnap is bent maradnak a gondozottak. Most harmincnyolcán ve­szik igénybe az idősek napkö­zi otthonának a szolgáltatá­sait. Az ebédet az iskolai nap­köziből szállítják, a reggelit és a vacsorát házilag készítik. Különösen ez utóbbinál nyílik lehetőség arra, hogy olyan fo­gásokat válasszanak a menü­be, amelyeket sokan szeret­nek. A programok összeállításá­nál is messzemenően figye­lembe veszik az egyéni igé­nyeket és a kívánságokat. Na­gyon szeretnek kirándulni. Jártak már Egerben, Sáros­patakon, Sopronban, Eszter­gomban, Vácott, és még sok más helyen. Élvezték a téli Mátra szépségeit, s megcso­dálták a vácrátóti botanikus kertet. Jártak néhány, időse­ket gondozó szociális létesít­ményben is. Minden évben elmennek né­hány hapoá Üdülésbe "Hajdú­szoboszlóra, ahol valósággal megfiatalodnak a kellemes vi­zű gyógyfürdőben. Két alkalommal találkoztak és tanácskoztak az idén a szigetközi Duna-szakasz közös szabályozásáról a magyar és a csehszlovák vízügyi szakem­berek. Az idei jelentős esztendő lesz az együttműködésben. Rajka és Ásványráró között befejeződnek az 1966-ban megkezdett, úgynevezett kis- és középszabályozó munkák. Máris mindkét oldalon meg­történt a Duna-ágak elzárása, kiépült az egységes partfal, s készen van a folyóágak belép- csőzése is. A Nagykátai Fodrász Szö­vetkezet szocialista brigádjai havonta ellátogatnak az idős emberekhez, szép frizurákat készítenek. Az asszonyok kö­zül a kozmetikust is igénybe veszik. Színesebb hétköznap Mindez természetesen nem történhet széles körű társa­dalmi támogatás nélkül. Sok segítséget nyújtanak a helybe­li Kossuth Termelőszövetke­zet, és az állami gazdaság szo­cialista brigádjai. Az említett, színes progra­mok mellett, igyekeznek a hétköznapokat is kellemessé tenni. Gyakran vetítenek dia­filmeket, és rendszeresen cse­rélik a házikönyvtár köteteit. A községi könyvtáros felolvas olykor azoknak, akik szem­üveggel is nehezen látják a betűket. Sokan szeretnek kár­tyázni, dominózni, és utóbbi időben szívesen szórakoznak azzal, hogy magnetofonra ve­szik a hangjukat, majd visz- szajátsszák. Jó példa lett az a kezde­ményezés, amely Szentmár- tonkátán elindult. Ma már szép számmal vannak követőik. A község vezetői pedig azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy meg kellene teremteni a lehetőségét egy nyugdíjasház létrehozásának. Idős házaspároknak Olyat terveznek, ahol idős házaspárok élhetnek kultu­rált, kellemes körülmények között. Egyelőre ott tartanak, hogy telek már lenne, fontol­gatják az építkezést. A gondolat ma még sokak számára szokatlannak tűnik, hiszen nincs hasonló intéz­mény az ország egyetlen köz­ségében sem, de természete­sen lehet. Szentmártonkátán edlg már bizonyították, hogy kútnak és tudnak hasznos dolgokat kitalálni az idős em­berek érdekében. Gál Judit Az idén 50 ezer köbméter kő beépítésére és 400 ezer köbméter gázlókotrásra kerül sor. Mindkettőt fele-fele arányban végzik el a két or­szág vízügyi szervei. A mun­kákat az Ásványráró alatti szakaszra összpontosítják. Ás­ványráró és Gönyü között van ugyanis jelenleg a Duna leg­nehezebben hajózható szaka­sza. Az idei munkákat az 1812—1814 folyamkilométerkő közötti bagoméri kanyar ren­dezésére koncentrálják. Ebben az éles kanyarban a hajók nem tudják egymást kerülni. Jól felkészültek Dabason ^ a falugyűlésre. A tanácsta­gi gok és a Hazafias Népfront j aktívái már előre össze- gyűjtötték az embereket ^ leginkább foglalkoztató ^ kérdéseket, és a résztvevők £ ennek alapján kaptak idő- ^ szerű tájékoztatást, ? Pétiké Jánosné dr., a da- j basi nagyközségi tanács el- í nőké témakörök szerint '/ csoportosítva válaszolt a la- ^ kosságtól érkezett több £ mint száz kérdésre. Két évvel előbb A közműhálózat fejlesztése iránt érdeklődőknek elmond­ta, hogy a villany-, víz- és út­hálózat bővítésére csak a la­kosság anyagi erőforrásaira támaszkodva nyílik lehetőség, amit a tanács a kiviteli ter­vek elkészítésével és a szerve­zési feladatok ellátásával tud támogatni. A tanács pénzét a III. kerületi iskola építése kö­ti le, melyet az égető hely­hiány megoldására két évvel hamarabb kezdtek építeni, mint ahogy azt a megyei tá­mogatás lehetővé tette volna. Beszámolt az új bölcsőde és a vásárcsarnok átadásának lehe­tőségeiről is. A Jubileumi parkban terve­zett szabadidő-központ meg­valósításához a nagyközségi- járási művelődési központ ter­vei még az idén elkészülnek. Kivitelezéséhez jövőre kezde­nek hozzá. Többen érdeklődtek a III. kerületi strand iránt, melyet két évvel ezelőtt a KÖJÁL fertőzésveszélyesnek ítélt és bezáratott. Rekonstrukciója több mint egymillió forintba kerülne, üzemeltetése pedig évente ugyanennyit emésztene fel. Mivel az ehhez szükséges összeg jelenleg nem áll a ta­nács rendelkezésére, a végre­hajtó bizottság lehetőséget ke­res a terület hasznosítására. Így felmerült egy úttörő- vagy napközis tábor létrehozásának, vagy kemping kialakításának a terve is. Ha valamelyik gaz­dasági egység, vagy vállalko­zó a község javára hasznosí­tani tudná a területet, más' megoldást is el lehet fogadni. A dabasi háromszáz lakás­igénylő kérdéseire válaszolva Pétiké Jánosné elmondta, hogy a közeljövőben 200 OTP-lakás és húsz KISZ-lakás épül a nagyközségben. Többen kérték a tanács intéz­kedését a közterületek szeny- nyezői, a kisiparosok érdekeit sértő kontárok és a bögrecsár- dák fenntartói ellen. Mindhá­rom témában csak a lakosság bejelentései és tanúskodása alapján tud eljárni a szakigaz­gatási szerv. Készül a gázvezeték Egyik legaktuálisabb téma a gázvezeték építése. A 25 mil­lió forintos állami támogatás­hoz családonként 20 ezer fo­rintos hozzájárulás szükséges még. Ezt az összeget az OTP, az utcai csatlakozótól a veze­ték házba való bevitelének költségeivel együtt 10—15 éves, háromszázalékos kamatra hi­telezi. A tervek szerint az el­ső szakasz 1985-re készül el. Dr. Bánfalvi Barnabás, a megvei tanács tervosztályának vezetője esv kérdésre válaszol­va elmondta, hogy a nagyköz­ségben egyelőre nem tervezik kórház építését. A nemrég éoült rendelőintézet jelenleg ki tudja elégíteni az igénye­ket. Szóban és írásban A továbbiakban a falugyű­lésen részt vevő helyi gazdasá­gi egységek és intézményeik vezetői válaszoltak a hozzá­juk fordulóknak. Szóba került a kenyér- és húsellátás, a köz­lekedés, a szakrendelések idő­pontja sőt még az eboltás szervezése is. Az illetékesek igyekeztek mindenre részletes választ adni. A jól szervezett, nyílt lég­körű falugyűlés az esti órákig tartott, ezért többen írásban kapnak majd választ kérdé­seikre. Márványt Agnes Átszervezünk ár megint egy átszer- vezés! Ki nem sóhajt fel ilyetén, amikor hírét veszi valamely vállalat, in­tézmény átalakításának, a megszokott hivatali utak átrendezésének? S ne ta­gadjuk, belül az a kis ör­dög csak nem hagyja nyu­godni az embert, s kikíván­kozik belőle a kérdés: va­jon érdemes, értelmes, szük­séges volt-e az átszervezés? Legutóbb a mezőgazdasági és élelmezésügyi szakigaz­gatási intézményeket szer­vezték át. Sok tábla leke­rült az irodaházak faláról és csupán egy új cégjelzést szögeztek fel helyettük: Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Ál­lomás. Érdemes volt? Az eddigi öt, félig hatósági, fé­lig pedig szolgáltatási fel­adatokat ellátó szervezetből egy hatóság alakult, a töb­bi azután szolgáltató egy­ségként keresi a gazdasá­gok, az állampolgárok ke­gyeit. Ezzel tiszta vizet ön­töttek a pohárba, a hatósá­gi jogköröket elvonták a szolgáltatóktól, s ráadásul még szakemberek is felsza­badultak az irodai munká­tól a gyakorlati állategész­ség-védelem javára. Ez úgy hisszük kielégítő válasz ar­ra is, hogy vajon értelmes, szükséges volt-e az intéz­kedés. A szakigazgatási intéz-' mények szervezeti korsze­rűsítése nem az egyetlen példa arra, hogy megpró­bálunk igazodni a termelés, a gazdálkodás feltételeiben, a társadalmi körülmények­ben bekövetkezett változá­sokhoz. Az egészségügyben az elmúlt évek során az in­tézmények integrációjával lényegesen javítani lehe­tett az alapellátást, a mi­nisztériumi irányítás to­vábbfejlesztése, megnövel­ve a vállalati önállóságot és kezdeményezőterepet, elmélyítette a főhatóságok elvi irányító szerepét, ter­vezőmunkáját. És hogy más területről is említsünk pél­dát: az intézkedés, hogy a városi szociális otthonok­ban öregek napközijét kell Kialakítani, sok idős ember gondján enyhített, hiszen a legtöbb szociális otthon konyhája képes több em­bert is ellátni, a társalgó tágas, többen is öszehúzód- hatnak a melegben. Az élet nem áll meg, a fejlődés­sel új szükségletek, igé­nyek keletkeznek, ezek ki­elégítését szüntelenül napi­renden kell tartani. Napjainkban egyik jeles tartalékunk a célnak job­ban megfelelő szervezeti keretek kialakítása. Nem vigaszul mondjuk ezt ar­ra, hogy a pénznek szűké­ben állunk. De miért ne? Olyan gazdagok sohasem leszünk, hogy munkát, energiát pocsékolhassunk el a hatástalan módszerek miatt. Arról pedig nem is beszélve, a nem anyagi természetű igények jobb kielégítése is megkívánja, hogy a társadalomban mű­ködő intézmények össze- hangoltabban, célszerűbben dolgozzanak. Ez pedig előír­ja, hogy ne restelkedjünk időnként megvizsgálni az anyagi, szellemi erők el­rendezését. Azt, vajon szo­rosan illeszkednek-e egy­másba a mechanizmusok fogaskerekei, és nem lehet­ne-e jobb módszerekkel, s takarékosabban persze,, de több emberhez eljuttatni javakat, kultúrát egyaránt? Nem lehetne-e jobban együttműködni másokkal, esetleg a szomszéd telepü­léssel vagy több várossal, faluval élelmünk, ivóvi­zünk, környezetünk, vagy éppen kulturális színvona­lunk védelmében? De bi­zony, ilyen megoldásokra mindenütt mód van ma már, csak meg kellene ra­gadni a lehetőséget. Hangsúlyozzuk: kellene, mert úgy tűnik, ma még könnyebb elérni két ható­ság összevonását, mint mondjuk a falusi gyermek- és közétkeztetés olyannyira indokolt egységesítését, a községi iskolák és kulturá­lis létesítmények munkájá­nak jobb összehangolását, a kereskedelmi egységek ará­nyosabb elosztását, szóval mindazt, ami által javítha­tó lenne az emberek élete a legkisebb településeken is mindössze a merev szerve­zeti keretek lebontásával, a nagyobb összefogással. Per­sze tudjuk, ha iskolának és kultúrháznak közös igaz­gatóságot alakítanak ki, egy igazgató felesleges lesz. Ez sem riaszthat el a jobbító szándéktól, hiszen a társa­dalom érdekében végrehaj­tott átszervezésnek igazá­ból nem lehetnek vesztesei. Ügy sem, hogy az egy he­lyütt feleslegessé vált szak­emberekről minden módon és humánusan gondoskod­nak és úgy sem, hogy az át­szervezés előnyeit társadal­milag az érintettek is élve­zik. U úzzuk alá azonban, ez csupán társadalmilag fontos, szükséges szervezeti intézkedésekre áll és nem a látszat-átszervezésekre. Az utóbbiból mind keve­sebb lesz, ha az új feltéte­lek nyomonkövetését nem kampánynak, divatnak fog­juk fel. hanem természetes és mindennapos feladatnak. Akkor még örömmel is csenghet a mondat: Már megint egy átszervezés! Komornik Ferenc H armincöt éves, fejebúbja fehér, a hasa hordónyi, szuszog és szüntelen dicséri magát. Az élet ismerője, ura ő, pöf- feszkedő, gőgös Onassis, aki előtt nincs lehetetlen. Aznap intézte el a honvédségnél, hogy mindennemű katonai szolgálatra alkal­matlannak minősítsék — mert papírja van arról, hogy sok a vörös vértestje. Marha- és sertéshústól óvakodnia kell, rántott csirkét eszik. Szeszes italt fogyasztania tilos a mája miatt. Onassis kis szigete a zsámbéki hegyoldal egy darabja. Itt uralkodik egy szeméttel tele­hordott meredély s egy Skoda-roncs fölött. A ragyogó tavaszi kék égbe merészen köpi a füstöt egy gyárkémény. Kétségtelen azonban, hogy panorámás a telke. Az élet magyar mágnása kirámol a kalyiba mögötti bódékból, egyelőre a foltos zománcú fürdőkádba, ami a vese alakú, kék reflek­torral megvilágított fürdőmedencét helyet­tesíti. A rózsaszínű egérirtót tartalmazó do­boz kibomlik: káromkodik. A balta nyele be­hasadva, a feje rozsdás. A gumicsizma boká­nál szakadt. Málló, barna zacskóban kilónyi rozsdától elvékonyodott, görbe szög. Egyet a baltával megpróbál kiegyenesíteni — ketté­törik. A hajolgatástól légszomjasan a kalyiba előtti padra huppan. — Márta! — ordít. — Dolgozom, mint egy állat, s nem hozol egy pohár bort! A felesége a kislánnyal kiküld egy egész palackkal: Mondd neki, hogy meg fog dög­leni tőle! A ZSÁMBÉKI ONASSIS — Üvegből iszik. — Márta! Milyen fa ez, amelyik már vi­rágzik? — Mandula! — Marha szép. Látod, kislányom, ilyen a mandulavirág Mindenetek megvan! Minden hétvégén szívjátok a jó levegőt! A ház olajos-szurkos villanypózna lábakon áll. Az ablakkeret piros. A kis teraszon egy jégszekrény roncsa, abból is ki kellene pa­kolni a limlomot. — Mit csináltok? Dolgozhatnátok egy ki­csit ti is! — Vidd ki a szemetet! Bemegy, fogja a vödröt, kilép a kerítés ka­puin. a meredélybe önti a tartalmát. N em állhatja a házimunkát, méltatlan egy olyan férfihoz, mint ő. Szomszé­doló indul, présházról présházra ődöng. Ebédig el akarja ütni az időt. Nagy a hasa, nagy a tekintélye. Tréfálko­zik: Úgyse volt itt még eddig csoportvezető! Kockás kartonszoknyában egy asszonyka ő Maria Callas. Odamegy hozzá: Mit csinál, kiskegyed? Az ifiasszony kacarász, abbahagy­ja az ásást. Arisztotelés Onassis vagyok, cso­portvezető és hajómágnás. Remekül mulat. Melegíti a napfény a fehér tonzúráját. A sziget partját autóbuszzúgás csapdossa Gulay István Közös szabályozás ár Eles kanyar a Dunán

Next

/
Oldalképek
Tartalom