Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-02 / 78. szám

Az eitiIéScpfakeff új blr!^k©seai Közös életelvük a közéletiség A nap minden órájában munkára készen Tegnap — mint lapunk más helyén beszámolnak róla —, Maglódon tartották a felszabadulás 38. évfordulójá­ra emlékező járási nagygyűlést. A hagyományokhoz hí­ven ezen az ünnepségen adták a „Monori Járásért” el­nevezésű kitüntető emlékplakettet azoknak a személyek­nek, kollektíváknak, akik az utóbbi években a legtöbbet tették szűkebb pátriánk gazdasági, politikai, erkölcsi fejlődése érdekében. Ezt a kitüntetést vehette át tegnap Béky Ferencné nyug­díjas tsz-tag, volt országgyű­lési képviselő, Göbölyös Fe­renc, a PENOMAH pilisi hiz­laldájának nyugalmazott igaz­gatója, a Monori Építők Ipa­ri Szövetkezetének Egyetértés szocialista brigádja, az ISG maglódi járműgyárának Béke és barátság szocialista kollek­tívája, valamint Benyó János alezredes, a járási rendőrka­pitányság, illetve Burján Ist­vánná, a TÜSZSZI vezetője. Portréink az utóbbi két kitün­tetettről készültek. Megértés, emberség A rendőrkapitány nagyda­rab, tekintélyt parancsoló kül­sejű ember. Akik nem isme­rik „civilben" talán nem is találnák ki egyhamar a fog­lalkozását. Kedélyes, barátsá­gos, közvetlen, s ha kell szi­gorúan következetes. Har­minckét éve kötelezte el ma­gát a rendőri hivatásnak, és kilenc éve irányítja a kapi­tányság munkáját. ízig-vérig tősgyökeres monori járásbeli. — A legkisebb községben, Káván születtem 1930-ban. Hu­szonegy éves Koromban je­lentkeztem a rendőrséghez, iskolára küldtek, aztán ki- sebb-nagyobb településeken szolgáltam, míg 1956 február­jában visszakerültem a mono- ri járásba. — Épp a nehéz hónapok kezdetekor... — A hely- és emberismeret mindig előnyt jelent. Soha 6em szabad senkiről elhamar­kodott és végleges következ­tetést levonni a mi szak­mánkban sem. Benyó Jánost 1963-ban a bűnügyi alosztály, majd 1974- ben a kapitányság vezetésé­vel bízták meg. 1975. óta fo­lyamatosan tagja a párt járá­si végrehajtó bizottságának. — A rendőri, parancsnoki munkáról az ember többségé­nek van elképzelése, de vajon hogyan kapcsolható ez össze a sok-sok társadalmi megbí­zatással? — Az alkat is meghatározó, mert fiatal korom óta dolgoz­tam a DlSZ-ben, a KISZ-ben, majd a pártban. De a mi hi­vatásunkat el sem lehet kép­zelni közéleti tevékenység, el­kötelezettség nélkül. Vég­eredményben azért akkor is a munkámat végzem, amikor az ifjúságvédelmi, vagy a cigány­koordinációs bizottságban, az MHSZ-ben vállalok feladatot. A nap mind a huszonnégy órájában talpon kell lenni. Mindig munkára készen. Ezt vallja Benyó János, s hogy eszerint is él, igazolja jó né­hány állami kitüntetése. Meg a tény: huszonhét éve teljesít egy helyen szolgálatot, s ez akár beosztott, akár parancsnok ese­tében ritka helyzet. — A legnagyobb elismerés, hogy ennyi időn keresztül megértettem magam a járás politikai, állami vezetőivel, s úgy érzem a lakosság is elfo­gadott. Itt születtem, itt élek, itt a családom, otthonom, ter­mészetes, hogy ezért a já­rásért dolgozom rendőrként, társadalmi munkásként is. Becsukom a jegyzetfüzetet, indulni készülök. — Tudja — mondja, miköz­ben az ajtóig kísér —, az em­bernek nem szabad gyűlölkö­dő természetűnek lenni. Meg­értés, humánum nélkül nagyon nehéz bármilyen közösségbe beilleszkedni, nehéz másokat változtatásra bírni. Pedig előbbre csak úgy jutunk, ha túllépünk az elavult dolgokon, szemléleten, s az újat, az ér­tékeset keressük egy-egy je­lenségben és minden ember­ben, Mindig felelős Tervez, szervez, elégedetlen­kedik, lót-fut, mindenhez hoz­zászól. Az ilyen tulajdonsá­gokkal felruházott emberek olykor mintha cérnaszálon egyensúlyoznának az elisme­rés és a népszerűtlenség két partja közötti szakadék felett. De nála mindez magától ér­tetődő. Ö az az ember, aki­nek a lényében van a lelke­sedni tudás, a készség, hogy kiálljon amellett, amit helyes­nek érez, s hogy vállalt dol­gaiban ‘a legtöbbet adni igye­kezzen. Gyakran találkozunk. A tár­sadalmi ünnepségeket rendező monori iroda vezetőjeként ott van minden járásbeli ünnep­ségen, melynek többségének szervezéséért felelős, s ott van anyakönyvvezetőként a családi ünnepeken. Puttonyt keres a Télapónak. Virágot rendel egy aranylakodalomra. Az öregek napközijében az eseményeken szinte nem is vendég, mindenki keresztne­vén szólítja. Jegyzetel, hozzá­szól a ... Most fel lehetne so­rolni, hány tanácskozás aktív résztvevője ... Tagja a Társa­Az éllovas Ceglédbercelen Vasárnapi labdarúgás MEGYEI I. OSZTÁLY: Sülysáp—Soroksári VOSE, Sülysáp, 15 óra 30 perc, Da- bas—Vecsés, Dabas, 15 óra 30 perc. Az ifjúsági előmérkőzé- sek 13 óra 30 perckor kezdőd­nek. MEGYEI II. OSZTÁLY, A- CSOPORT: Pilis—Nagykáta, Pilis, 15, óra 30 perc, Üllő— Albertirsa, Üllő, 15 óra 30 perc. Az ifjúságiak két órá­val előbb kezdenek. JÁRÁSI I. OSZTÁLY: Mo- nor—Törtei, vezeti: Eperjesi (partjelző: Szuda Gy.), Men- de—Péteri, Gavló (Letkó), Ecser—Kecskéscsárda, Csp­naki, Ceglédbercel—Gyömrő, Sárosi L. (Mázló), Kocsér— Abony, Liís (Schiller), Dán­szentmiklós—Maglód, Ágos­ton (P. Szabó, Szabó S.). Valamennyi felnőtt találko­zó 16 órakor kezdődik az elöl- állók otthonában, megelőzően az ifjúsági csapatok lépnek pályára 14 órakor. SERDÜLÖMÉRKÖZÉSEK: Gyömrő—Maglód (Gavló), Ül­lő—Nagykőrös (Csanaki), Monor—Péteri (Prohászka Jó­zsef), Pilis—Vecsés (Szabó S.), Albertirsa—Abony (Ágoston), Ceglédi VSE—Dánszentmiklós (L its). Valamennyi' találkozó dél- élőtt 9 órakor kezdődik az elölál'ló együttesek a pálya- választók. ÜGYELET Gombán, Bényén és Káván: dr. Nagy Márta (Káva, ta­nácsháza), Gyomron: központi ügyeltt (Steinmetz kapitány u 12., telefon: 26.), Monoron, Monori-erdőn, Csévharaszton Vasadon és Péteriben: köz­ponti ügyelet (Monoron, a já­rási rendelőintézetben), Mag­lódon és Ecseren: dr. Pápes Tibor (Maglód), Pilisen és Nyáregyházán: központi ügye­let (Pilis, Rákóczi u. 40.) Sülysápon, Üriban és Mendén: dr. Papp Ágoston (Sülysáp) Üllőn: dr. Balázs László, Ve­Végh Tury esésen, vasárnap: dr. Katalin, hétfőn: dr. István tart ügyeletet. Ügyeletes gyógyszertár: Mo- nqron a főtéri, Vecsésen a Kun Béla téri. Ügyeletes állatorvos: dr Bálint Ferenc Üllő, Kossuth u 18. Telefon: 9. Beteg állatok bejelentése a járás területént szombaton, va­sárnap és hétfőn, reggel 8-tól 12 óráig Monoron, a főtéri gyógyszertárban, vagy az ügye­letes állatorvos cimén. dalmi Szertartások Országos Tanácsadó testületének. A közalkalmazottak járási szak- szervezeti bizottságának kul- túrfelelőse. Tanácstag, a har­madik ciklusban. És nem fél­ember sehol. Ha „eseményen kívül" futunk össze, két ro­hanás között az utcasarkon, beszéljük meg: írni kellene az elharapózó közömbösségről. Példáikat sorol, amiket látott, tapasztalt, s képtelen szó nél­kül hagyni. Harmincegy éves. Állandó lendületben van. A járási mű­velődési házban két évig volt munkatárs, érettségi után. 1974. augusztusában, amikor a Társadalmi és Családi Ünnep­ségeket Szervező Irodát meg kellett alakítani a járási szék­helyen, rá gondoltak, ő legyen a vezgtő. A választásnak sem­mi köze a véletlenhez, ezt azóta adatok és események so­ra bizonyítja. Egy kérdés Burján István menet közben — még szervezett, lótott-fu- tott és lelkesedett — elvégez­te a főiskola könyvtár-nép­művelő szakát, a szertartás­rendezői, az anyakönyvveze­tői, a könyvelői tanfolyamot. Most gépkocsivezetői vizsgára készül. Az életben mindenre szükség lehet... Felesége pedagógus, Balázs fia nyolc-, Petronella lánya hároméves. Amikor utoljára beszélget­tünk, még nem tudta, hogy kitüntetést kap. — Ugyan, miért kellene ró­lam írni? — kérdezte. — Hót mit csinálok én...? V. J.—K. Zs. üllőn Óvodai pótbeiratás Övodaj pótbeíratást tarta­nak Üllőn, a 4-es számú óvo­dában (Marx tér 2.) április 7-én, csütörtökön délelőtt 8- tól 12 óráig. ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁS/» XXV. ÉVFOLYAM, 78. SZÁM 1983. ÁPRILIS 2., SZOMBAT Korszerűbb könyvtári hálózat Az olvasók láthatják hasznát Szűkebb 'pátriánkban a könyvesházi, könyvtári háló­zat jelentősen fejlődött az el­múlt években. Különösen ki­emelkedő az eredmény a könyvesboltok terén, hiszen a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat rövid idő alatt Pili­sen, Üllőn és Gyömrőn létesí­tett — helyi segítséggel köny­vesházat. Jobb ellátás Ezek a létesítmények fon­tos szerepet töltenek be az olvasási igények helybeli ki­elégítésében, hiszen az újon­nan megjelent irodalmi alko­tásokért, hanglemezekért azóta már nem kell a fővá­rosba utazniuk az irodalom barátainak. Számos egyéb kezdeménye­zés is történt, bár azt is tár­gyilagosan el kell mondani, hogy a községi könyvtárak még mindig elég mostoha fel­tételek között működnek. Szűk az alapterületük ezeknek az intézményeknek, szeren­csére a megszállott, lelkes és hozzáértő könyvtárvezetők igé­nyes munkával igyekeznek a helyzeten javítani. Egy új kezdeményezés is megvalósulóban van a mono­ri járásban. Ennek célja a könyvtári ellátórendszer ki­alakítása, a hálózat korszerű­sítése, az állománygyarapítás szakszerűségének javítása, a lakosság jobb ellátása. Elsőként Pilisen és a társ­községben Nyáregyházán va­lósították meg ezt a progra­mot. A pilisi nagyközségi könyvtárhoz csatolták a négy iskolai és á nyáregyházi klub­könyvtárat egyaránt. Párhuzamosság Az egységes ellátórendszer­be vont könyvtáraknak csupán az állománygyarapítási mun­kákkal kapcsolatos feladatait vette át a nagyközségi könyv­tár. Az egyéb feladatokért ezentúl is az intézmények tar­tozna!? felelősséggel. Február 1-től a nyáregyhá­zi klubkönyvtár . dolgozója munkaidejének egy részében — hetente két-három napon —, a pilisi könyvtárban segí­ti a feldolgozó munkát. A pilisi könyvtár feladata a könyvrendelés, az állomány- bavétel, a katalógusok beso­rolásba való előkészítése, a könyvek kiszállítása Nyáregy­házára. összevonják a két könyvtár beszerzési pénzkeretét, egy­idejűleg módosították a szer­vezeti és működési szabályza­tukat. Ennek célja, hogy el­kerüljék a párhuzamos beszer­zéseket. Garancia A szervezeti változások si­kere szinte előre garantálha­tó. Ami a legfontosabb, min­dennek az olvasók láthatják igazi hasznát. G. J. Kitüntetés, koszorúzás A járás településein tegnap folytatódott a felszabadulás 38■ évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségek soroza­ta. A járási székhelyen a he­lyi társadalmi és tömegszer­vezetek, valamint a munkahe­lyek képviselői megkoszorúz­ták a Bajcsy-Zsilinszky úti szovjet hősi emlékművet. A Monori Állami Gazdaság házi ünnepségén dr. Zimányi Gyu­la, a nagyközség tanácselnö­ke átadta a „Monorért" kitün­tető emlékplákettet Kis Lajos­nak, az állami gazdaság igaz­gatójának több évtizedes ered­ményes. a fejlődést elősegítő munkájáért. Gombán, a Fáy András Mű­velődési Házban Révész Györgyné a HNF koordinációs bizottságának titkára mondott beszédet az ünnepi nagygyű­lésen. Az üllői megemlékezés szónoka Fehér László iskola- igazgató helyettes volt. Gyöm­rőn Bata János országgyűlési képviselő, a HELIOS Ruhaipa­ri Szövetkezet elnöke méltat­ta az évforduló jelentőségét. Mendén Fazekas Ernő, a Rá- kosrtiezeje Tsz párttitkára. Úriban pedig Jámbor János, a pedagógus pártalapszervezet titkára volt az ünnepi szónok. A szomszédok segítenek Érzelmek nélküli értékmérő Csupa új ház ebben a monori utcában is. Egyik szebb, mint a másik, gondozott előkertekkel, ápolt lu­gasokkal. Ahová kopogunk, az sem szegényes épület éppen, csak mintha nem 'lenne gazdája. A nyolcvanhá­rom éves K. néni kuporog egy sámlin a tűzhely előtt, melegíti a kezét. Kopott, szürke frottírköpenyének rán­cai között, az ölében alszik egy macska. Az ágy vetet­ten, vastag por ül a tótpokrócokon. Az asztal sarkán halom­ban hideg, üres edények, egy fénye vesztett teáskanna. K. néni olyan apró, hogy ha feláll sem magasabb egy ki­lencéves gyereknél. — Gondoskodik valaki a néniről? — kérdezi Kardos Lajosné, a nagyközségi tanács szociális főelőadója. — A lányom fél éve külföl­dön van, a gyerekeit láto­gatja. A szomszédok hoznak a boltból ezt-azt, ami kell. Most is üzent T.-né, • hogy van virsli. Szenet is adtak, hi­deg van még, tudok így né­ha egy kis meleget csinálni. A petróleumom még kará­csony előtt elfogyott, de sze­retek én a sötétben üldögél­ni. — De hát van itt villany, K. néni! — Igen. De ők fizetik a villanyszámlát, így aztán én meg se gyújtom. Nem is kell nekem. Csaknem védtelenül ők, akik a villanyszámlát fizetik, K. néni fia és menye, akik az udvaron álló kis épü­letben laknak. A bejelentés, amely idehozott bennünket: az idős asszonyt fenyegetik, durván bántalmazzák. nem tűrik a saját házában. Napi­renden vannak a szomszédok füle hallatára zajló trágár szi­dalmazások. Mindenki tud mindent, csak éppen azt nem, hogyan lehetne közbeavatkoz­ni. K. néni nem panaszkodik. A sámlin görnyedve tárgyila­gos hangon, mintegy véletle­nül mondja két történet kö­zött, melyek egyike a bá­róék szolgálatában töltött na­pokról szól, a másik meg arról, hogy boldogult férje őt az esküvőn csókolta meg elő­ször: — Nagyon fáj a hasam, borzasztóan görcsöl. És alig látok, a fejem olyan furcsa... Amióta a fiam ököllel úgy fejbevágott, még rosszabb a szemerp és összezavarom a dolgokat. — Bántják K. néni? — Hát bántanak, de a nagy verekedés óta inkább csak szóval. Mindennek elmond a menyem is. Szeretném, ha el­mennének innen. — Ügy sajnálom szegény­két! — mondja a jobb oldali szomszéd ragyogó konyhájá­ban egy asszony és még a könny is majd kiszalad a sze­méből. — Mi kellene már egy ilyen öregasszonynak ? Meleg, em-egy jó falat és békesség. Több tonna fa volt az udva­ron, amikor a fiáék ideköltöz­tek. El is tüntették, a szom­szédok adnak a néninek tüze­lőt Van egy 22 éves unoká­ja, az a hétvégeken jár haza. Ordít az udvaron, hogy: „na mi van, vén k..., megint be­rúgtál?” Pedig a néni nem iszik. Ordenáré, undorító sza­vakkal társalognak vele az udvar közepén. És az ősszel úgy megverték, hogy kórház­ba került. — Ide is jöjjenek, minket is kérdezzenek! — áll egy túloldali kapuban két asszony. Ugyanazt mondják, mint Á.- né a másik szomszédban: tűrhetetlen a néni helyzete, mióta a fia és annak család­ja az udvari épületben élnek. A szerzés mámora Lassan körvonalazódik a kép is, a történet; két fia, egy lánya van K. néninek. Mind­hárman megkapták a jussot a papa halála után. A lánynak és az egyik fiúnak telek és építési anyag jutott, a harma­dik fiúé lett a ház, amiben K. néni most is él. De ez a fiú időközben meghalt, a másik fiú ceglédi lakását szanálták, Monorra költözött, amíg az 6 háza is felépül. Egy éve lakik az udvari épületben, amelyre bontási anyagként ugyancsak jussa van. Ez a fiú, egyéb­ként meglett ember, beteg,, le­százalékolták. Felesége is ott­hon van, pulykákat tartanak. Az asszony izgatottan várja, hogy ő is elmondhassa végre a magáét, meg is állít egy ke­rékpáros férfit, tanúskodjon mellette: nem ők bánnak em­bertelenül a mamával, hanem az velük. — Irigyli tőlünk még ezt a kis épületet is, amikor ő egyedül terpeszkedik fent a nagy házban! A nyugdíja I ezer 800 forint, több jut rá, mint miránk! — mondja a fia. — Kupörgatós, irigy volt világéletében! — Nem adna az a népnek semmit! Én meg nevelem a pulykákat, hogy eladjam, ugye, a népnek! — ágál a fe­lesége, s előkerít egy cédulát, a televízió tömegkommuniká­ciós központjának kérdőívé­hez tartozó lapot: „vélemé­nyét köszönjük...” — Volt itt ebben az ügyben már a tele­vízió is! S mindenről szó esik. Hogy a családban ki mennyit szer­zett, hol szerezte, milyen mó­don szerezte. Hogy az el­hunyt báty’ is milyen „szer- zős” fajta volt. A húg is, ki tudja, ugye, miből kezdett hirtelen első meg hátsó bal­kont építtetni a ház mellé, miből lett a kocsi; Ülünk a fűtetlen, köves helyiségben. Hallgatjuk, hogy a 83 éves, félig vak, aprócska öregasz- szony hogy, s mint akarja elvenni az életteret a fia és családja elől. És közben azon tűnődöm, hányszor hangzott el a másfél óra alatt már a „szerezni” ige számtalan alak­ja. — Ez a fiam, ez harminc év alatt semmit nem szerzett — mondta K. néni. — Pedig mennyi fát szerez­tek az öregek, mi mindenük volt! — mesélte egy másik. S most megint, minden har­madik mondatban. Ez a fajta értékmérő mintha felszállna a {lázak fölé, s lassan szétterí­tené a szárnyúit: na, ki bír vele? K. néni tapogatva lép­ked lefelé a lépcsőn, kezében nyeles zománcos edény. Véd­telen. A lehetőségek — Mit tehet ilyen esetekben a hatóság? — kérdezem Kar- dosnét. — Amiben tudunk, megpró­bálunk segíteni. Megnézem például, be van-e jelentve egyáltalán a néni fia. Lehet az ügyből birtokvita, hiszen a nénit birtokában háborítják. Aztán lehet bírósági ügy is,' tanúk vannak a bántalmazás­ra, a szitkozódásra. Minden lehet még. Csak békesség és nyugalom nem lesz ebben- a házban, azt hi-, szem, soha. K. Zs. ISSN 0133—2S 51 (Monort Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom