Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-21 / 93. szám

1983. Április 21., csütörtök kMiíov Nem ültek ölhetett kézzel Ára volt, míg eljutottak idáig Sok gazdasági vezetőtől hallottam már a megállapí­tást: könnyű nekik! Fél­reértés ne essék, nem ön­magukról, nem saját válla­latukról beszéltek ilyen­kor, hanem másokról. Az­tán indokolnak is, mond­ván: jó profillal rendelkez­nek, termékeik, tevékeny­ségük iránt fokozódó az igény, egyre növekszik a kereslet. Valóban így van ez? Mi tagadás, igen! Csakhogy a teljes igazság kedvéért a megállapításokhoz még va­lamit hozzá kell tenni: a Szentendrei Vízgépészeti Kisszövetkezet — mert ar­ról van szó — kialakult gazdaságos, eredményes te­vékenységét sok évi fejlesz­tő és piackutató munkával érték el. Több esztendeje már, hogy nem ölbe tett kéz­zel ülnek, hanem ujjúkat a gazdasági élet ütőerén tart­ják. Nyitott fülek Ma már nagyon sokat beszé­lünk a környezetvédelemről, élővizeink felelőtlen szennye­zéséről, ám nem teszünk ele­get érte. Az említett szövetke­zetnél viszont mindez nyitott fülekre talált. Mit gyártanak ma? Ivóvíz- és iparivíz-tisztító, szennyvíz és halastavi leve­gőztető rotorberendezéseket, uszodavíz-tisztító és vízvissza­forgató, olajosvíz-tisztító és vízvisszaforgató, galván- szennyvíztisztító berendezése­ket és az ezekhez szükséges váltószelepeket, vegyszerada­golókat és szivattyúkat. Gyártani kell Esztendőkkel ezelőtt felis­merték, mire lesz majd szük­ség a piacon, s gyártani kezd­ték a szükséges szerelvénye­ket. S az eredmény? Ott van­nak a piacon, mégpedig az el­sők között! Osztrák festő kiállítása Siker a művészvárosban is Változatlanul nagy érdeklődés kíséri Sepp Gamsjäger oszt­rák grafikusművész kiállítását a PMKK-ban. A művész 1923-ban, az alsó-ausztriai Annabergben szüle­tett, sokgyermekes favágócsalád fiaként. Változatos életút után, 1952-ben kapta kézhez diplomáját. Rudolf Kirchschläger oszt­rák köztársasági elnök (portréja a kiállításon látható) 1974-ben a művésznek professzori címet adományozott. — Kiállításomon — mondta a művész — megkísérlem be­mutatni az utat a ceruzától kezdve a krétán, a szénen, az ak- varellen át, az időigényes grafikai technikáig. A tompa anya­gok, mint a kréta és a szén, előlegezik a feszes ceruzamegoldás­sal való megbirkózást. Lehetővé teszik számunkra, hogy a gyorsuló időt jobban szolgáljuk, mert rövidebb idő alatt na­gyobb hatást érhetünk el. A portréhoz láthatatlan élmények kellenek, szigorúan őrzött belső szenvedélyek, s ezeknek visz- szatükrözése a fogékony szemlélőre. Ügy látszik, hogy csak annak az embernek sikerül egy másik ember rejtett titkait felfedni, aki odaadással képes azt átültetni önmagába, és ugyanakkor egy sokak által értett nyelven vissza is tudja adni. Képünkön a művész Barcsay mesterről készített portré­jával. Könnyű nekik? Talán köny- nyebb, mint másoknak. Ma. De ezért az „irigylésre méltó” helyzetért tenniük is kellett egyet s mást. Ugyancsak piaci tapasztalat: sok még mindig a hiánycikk. Nos, ha ezek a tárgyak kere­settek, akkor gyártani kell. A kisszövetkezet tömegcikk-pro­filjába tartozik az épület- és bútorvasalások készítése. Ne­vezetesen tolóajtósín, csiga, redőnyautomata, rekamiégör- gő, létrapánt, játszóasztal­pánt, pántcserélő karika. Leg­jobb vevőik a Vasért Válla­lat, a Fővárosi Vas- és Edény­bolt Vállalat, valamint a bú­torgyárak. Persze nemcsak országos, hanem helyi válla­latoknak is dolgoznak. A Szentendrei Ipari Szövet­kezetnek élhajlítást, a Fém­munkás Vállalatnak pedig présmunkákat végeznek. S itt kell megjegyezni azt is, hogy a tömegcikk-gyártó részleg minden dolgozója, tagja, a többszörösen kitüntetett „Rab Ráby” szocialista brigádnak. Emelkedő bérek A kisszövetkezet termelési tervét a VI. ötéves tervidő­szakra éves bontásban, idő­arányosan határozta meg. Ezt, az eltelt két esztendőben, sike­resen teljesítették. Hatékony munkájukat bizonyítja, hogy az anyagfelhasználásuk 13 szá­zalékkal csökkent, a létszá­muk 9 százalékkal volt ala­csonyabb a tervezett szint­nél, mégis, az egy főre jutó termelési érték 5, az egy főre jutó nyereség 4 százalékkal növekedett. Természetesen a jó munka meghozta gyümölcsét: tavaly jelentős bérfejlesztést és ugyancsak szép évközi bérki­egészítést tudnak biztosítani a tagságnak. Munkaidőn túl Félfogadás A városi tanács ismételten felhívja a lakosság, valamint a gazdálkodó szervek vezetőinek figyelmét a munkaidőn túli ügyintézés lehetőségeire, így a tanácsházán az üzemi munka­időn kívül is intézhetők az ügyek. A félfogadási idő hét­főn 13—16 óráig (az ügyfél- szolgálati iroda ezen a napon 17.30 óráig tart ügyeletet), szerdán 8—16 óráig és pénte­ken 8—12 óráig. Az ügyfél- szolgálati iroda minden szom­baton 8—13 óráig tart ügyele­tet. SZENTENDREI ^J£Map Á PEST MEGYEI HÍRLAP SZENTENDREI JÁRÁSI ÉS SZENTENDRE VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA Levelet hozott a posta • • Öröksége: összeforrt gárda Nem volt kifogás A levél feladója dr. Fáy Adolfné, rubindiplomás nyug­díjas pedagógus, ezt írja: „...kérem látogassa meg va­laki a központi napközis konyhát... három éve kapom az ebédet onnan, de még egyszer sem fordult elő, hogy kifogásolnivalót találtam volna az ételek minőségé­ben ... puhák, finomak a húsok, remek vitaminsalátá­kat készítenek...” A kedves hívásnak nem le­het ellenállni. A konyha J- amely ragyog a tisztaságtól — csöppnyi irodájában Jenei Lászlóné élelmezésvezető fo­gad. Még alig melegedett meg, hiszen január 1-től van itt. Fiatalasszony, de szakmailag már „öreg”. Vendéglátóipari főiskolát végzett, s azelőtt is konyhát vezetett. Az örökség, mint megtudom tőle, egy jól összeszokott csa­pat, amelynek tagjai közül so­kan 10-15 esztendeje itt főzik, a finom faiatokat. — Több szakácsnőnk — mondja Jenei Lászlóné — a saját gyerekének, unokájának főzi, itt az ételt. Szívét, lelkét beleadja... A konyha kétezer adagos, s a városi tanácsnak köszönhe­tő, hogy a nyugdíjas pedagó­gusok is itt étkezhetnek. A csillogó üstök, edények között sürög-forog a „csapat”. Gondoljuk meg, kétezer adag étel naponta. Nem gyerekjá­ték. „ ... nagyon változatos az ételek rendje...” — írja le­vélírónk. Jenei Lászlóné mosolyog. — Ez természetes. A korsze­rű étrendhez hozzátartoznak a vitamindús fogások, saláták, főzelékek, köretek is. Aztán nyomatékkai hozzáte­szi: — Még akkor is, ha munka­igényesebbek! Marosvölgyi Lajosné, gaz­dasági vezető: — Az étlapok összeállításá­nál soha nem tévesztjük szem elől az iskolák, az óvodák igé­nyeit. Valóban, változatosság­ra törekszünk. A KÖJÁL ed­dig még soha nem talált ki­fogásolni valót tevékenysé­günkben ... Elhiszem. Láttam a konyhát, a dolgozók öltözetét, az étter­met. Itt, még ha akarnám, sem találnám meg a kákán a csomót. „ ... megérdemelne — zárja sorait levélírónk — ez az in­tézmény néhány dicsérő szót. Valóban. Szélesebb lesz az úf Lepence és Viscgrád között, tekintettel a nagy turistaforga­lomra, a KPM Budapesti Köz­úti Igazgatósága szélesíti az utat. Ha befejeződik a munka, nem okoz majd torlódást a sok lekanyarodó, parkírozni szán­dékozó autó. Városi mozaik L ágy fuvolaszó hallik a messze tá­volból. Az édesbús melódia egy regényes életű, nagyszerű embert idéz. Rakodczay Pál tanító uram (ugyan ki emlékszik még rá?), nem volt Szentend­re híressége, de mégis híres embereket vonzott oda. A nagy * magyar tragikát, Jászai Marit, például. Az 1848-as szabadságharc leverése után, de a kiegyezés előtt született 1857-ben. A tanítóság családi hagyo­mány volt náluk, felnövekedve ő is er­re az útra lépett, de olyan erővel von­zotta a színpad és főleg Shakespeare, hogy hamarosan lelépett a katedráról, hogy fellépjen a világot jelentő desz­kákra. Felcsapott színésznek. Vidéki társulatoknál dolgozott, s szí­vós akarattal addig tanult, próbált, amíg az igazgató rábízta a nagy szerepet; a Lear királyt. Élete álma teljesült ugyan, de sikert nem hozott számára. Alacsony termete és gyenge hangja nem tette al­kalmassá a szerepre. Szó ami szó, ez a fellépés bukással végződött. De tovább­ra is színész maradt, kisebb szerepeket vállalt. Aztán egyszer, ismét történt valami, ami újfent közelebb hozta nagy álma — Shakespeare-t rendezni, ha már játszani nem lehet — megvalósításához. Ügy mondják, nagy örökséghez ju­tott. A szóbeszéd szerint százezer ezüst­forint ütötte a markát. A váratlan pénz lehetővé tette számára, hogy saját szín- társulatot szervezzen, s azzal járja be az országot. Mindenütt Shakespeare-t játszottak az ő rendezésében. Csokonai keserű megállapítása, rá is vonatkozott: a vállalkozás tönkrement, vagyona el­úszott az utolsó krajcárig. Shakespeare szerelmese... Századunk első esztendejében szél­nek eresztette a társulatot, őmaga ott­hagyta a színpadot. Szegényen és álmai­ban csalatkozva érkezett Szentendrére. Feleségével egy alsóizbégi úti kis ház­ban húzódott meg porbaomlott hitével és értékes könyveivel. A betűk, az azokból világító gondolatok voltak a társai. Hogyan élt, mint élt, (érdemes volna kinyomozni), nem tudjuk, de azt igen, hogy a kényszerű, önként vállalt nyugalom éveiben újabb könyvei, ta­nulmányai láttak napvilágot. A Tanácsköztársaság kikiáltása az ő életében is változást hozott: meg­hívták tanítani. (A város legöregebb pedagógusai, ha még élnek, bizonyára emlékeznek erre az Időre.) A boldogság azonban csak 133 napig tartott. A bukás után ismét visszavo­nult ... Egyszer a hatvannégy éves kis öreg­ember megbetegedett. Hűséges felesé­ge ápolta, ahogy tudta. De pénz nél­kül?... A "szükség arra kényszerítette a ta­nítót, hogy áruba bocsássa értékes könyvtárát. Görög. latin, német, angol, francia, olasz művek, a színháztörténet alapvető munkái. Klasszikusok. Rakod­czay Pál uram ugyanis eredetiben ol­vasta Sophokles tragédiáit, éppúgy, mint Goethét és Shakespeare-t. Az értékes zsákmányra egy élelmes pesti könyvkereskedő csapott le, meg­vásárolta mind egy szálig. És milyen a sors? A könyvek jó kezekbe kerültek: Bárdos Artúr fővárosi színházigazgató és rendező vásárolta meg valamennyit, így tudták meg a pesti színházi körök­ben: él még Rakodczay. Bárdos Artur 1920 nyarán felhívta te­lefonon Jászai Marit, s közölte vele a hírt. — Azonnal megyünk, és meglátogat­juk. Nekem rövid ideig igazgatóm volt. Nemegyszer játszottam a társulatában vidéken — mondta a színésznő. Aztán még hozzátette: — Szent ember az! Shakespeare szerelmese ... Rakodczay Pál könnyes szemmel fo­gadta a nagy tragikát szegényes, kopár otthonában. Bárdos Artúr azonnal föl­ajánlotta, hogy visszaadja a megvásá­rolt értékes könyveket. A tanító úr tisztában volt sorsával. — Nem! Hagyja kérem — válaszolt a meghatott ember — önnél nagyon jó helyen vannak ... N éhány nap múlva pénz is érkezett. Jászai Mari és Bárdos Artúr gyűj­tést rendeztek a javára. Jó pár száz ko­rona gyűlt össze. Színészek adományai, tiszteletből. Az öreg mester utolsó hó­napjait akarták egy kicsit megkönnyíte­ni, derűsebbé varázsolni. A nagyszerű ember 1921. június 6-án meghalt. Utolsó kívánsága — Lear jel­mezében temessék el — teljesült. Ügyfélfogadási rend. A vá­rosgazdálkodási vállalat ház­kezelési csoportjának új ügy- félfogadási rendje: hétfőn dél­után 13—16 óráig, szerdán 8— 16-ig és pénteken 8—12 óráig. Hálózatbővítés. A Pest me­gyei Tanács anyagi támoga­tást nyújtott a városnak az elektromos hálózat bővítésére. A városi tanács megállapo­dást kötött az Észak-Budai ELMU-vel, a Deli János—Hu­ba utca környékének rekonst­rukciójára. A munka elkészül­te után lényegesen megjavul majd a körzet elektromos el­látottsága. Gázvezeték-építés. A múlt hónap végén megkezdték a Vasúti villasori gázvezeték építését a bevásárlóközpont és a Kőzúzó utca közötti szaka­szon a Pest megyei Üt- és Hídépítő Vállalat dolgozói. A munkálatok miatt az utat fél szélességben le kellett zárni ezen a részen. A forgalmi kor­látozás, illetve a forgalomelte­relés az építés befejezéséig, július 15-ig tart. Nyitva tartás. A múlt hó­napban sok gondot okozott az ellátásban az élelmiszerboltok betegség miatti zárva tartása. A megoldás, más boltok nyit­va tartási idejének meghosz- szabbítása volt. Anyagtorlódás. Azt beszé­lik. .. rovatunk ezen a héten anyagtorlódás miatt nem jele­nik meg. Jövő héten pótoljuk a hiányt. Viseletek Pest megyében. A Népművészetek Háza kiállítást rendezett, amely két évig lesz megtekinthető, Viseletek Pest megyében címmel. A gazdag anyag Cegléd, Nagykőrös, Nagytarcsa, Ráckeve, Soly­már és Vác múzeumaiból ke­rült összeállításra. A bemu­tatót Kurucz Enikő múzeoló- gus rendezte. 1A tárgyalóteremből! Őrtoronytól a rendőrségig Az elhatározás a visegrádi őrtorony presszóban született meg, italozás közben. Klein Károly és Kása Dénes viseg­rádi lakosok, jó barátok vol­tak. Félszavakból is értették egymást. így történt ez akkor is. — Menjünk autózni! — mondta Klein. Kosa rábólintott. — Menjünk! Noha tudta, hogy barátjának sem autója, sem jogosítványa nincs. Viszont volt ötlete. Tud­ta, honnan lehet autót szerez­ni. 1982. augusztus 28-a, este 23 óra volt. Már jóval elmúlt éj­fél, amikor megérkeztek a tett színhelyére, egy visegrádi autójavító kisiparos műhelyé­hez. Klein számára ismerős volt a hely. hiszen többször dolgozott már ott, alkalmi munkásként. Azt is tudta, hogy a kisiparos hová szokta eldugni a műhely kulcsát. Így nem volt nehéz kinyitni az aj­tót. Bent egykettőre megta­lálták az egyik javításra le­adott Volkswagen személy­autó indító kulcsát. Ami igaz, az igaz, gondosan jártak el, mert az egyik marmonkanná­ból csurig tankoltak. Aztán uzsgyi... Dunabogdány, Tahitótfalu, Vöröskő étterem, s végül Bu­dapest. Ki tudja miért, lehet hogy elfelejtették, de kivilágí- tatlan autóval kocsikáztak a Népköztársaság útján, ahol egy arra járó rendőrautónak ez feltűnt. A Volkswagen meg­iramodott, de nem jutott mesz- szire, s utasai sem. Csak a ke­rületi rendőrkapitányságig. A Szentendrei Járásbíróság Klein Károly, (már korábban büntetve volt) elsőrendű vád­lottat bűnösnek találta egy- rendbeli jármű ‘önkényes el­vétele, egyrendbeli lopás, va­lamint ittas járművezetés vét­ségében. Kosa Dénes másodrendű vádlottat ugyancsak bűnösnek találta a bíróság egyrendbeli jármű önkényes elvétele miatt, mint társtettest és bűnpártolás vétségében. Ezért a bíróság Klein Károlyt nyolc hónapi szabadságvesztésre, mint fő­büntetésre és három évre. a közúti járművezetéstől való eltiltásra, mint mellékbünte­tésre ítélte. Kósa Dénest a bíróság két évi időtartamra próbára bo­csátotta. Az ítélet nem erős. jog* Változik a víz színe A Dunamenti Regionális Vízmű- és' Vízgazdálkodási Vállalat értesíti Szentendrén Pismány-hegy lakosait és üdü­lőit, hogy 1983, április 25-től vízellátási zónamódosítást hajt végre. A területen nyomásnö­vekedés várható és a megvál­tozott áramlási viszonyok miatt a víz színe átmenetileg meg­változik. Ez azonban az egész­ségre ártalmatlan. A vízmű kéri az érintettek megértését és türelmét. Az oldalt Irta- Karácsonyi István Fotó: Erdős! Agnes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom