Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-21 / 93. szám

NEMZETI EGYSÉGBEN A SZOCIALISTA MAGYARORSZÁGÉRT! De nehéz az iskolatáska... Nemcsak az iskolatáska nehéz, elkészítése sem egyszerű. A Főnix Htsz gödöllői részlegében naponta 100—120 iskolatáskát varrnak. Képünkön: Nochta Józsefné a zsebeket készíti. Trcncsényi Zoltán felvétele Emlékezés az elődökre Vasasjuhileum Szerdán központi vezetőségi ülést tartottak a vasasszak­szervezetnél. Megemlékeztek a szakszervezet szövetséggé ala­kulásának 80. évfordulójáról*. Az ülésen részt vett Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára és Méhes Lajos ipari miniszter, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai. Borovszky Ambrus, a Vasas­szakszervezet elnöke ünnepi beszédében méltatta a magyar vasipari dolgozók küzdelmes életútját. Emlékeztetett arra, hogy 1903 áprilisában a kü­lönböző vasas ~ szakegyletek küldöttei országos gyűlést tar­tottak amelyen megalakították a Magyarországi Vas- és Fém­munkások Központi Szövetsé­gét. Az elődök küzdelme, a munkásság szervezkedése ezernyi szállal kötődik a hazai munkásmozgalom egészéhez, annak szerves része és lendítő ereje volt. A szónok tisztelet­tel emlékezett Farkas Károly, Stróbel Antal, Eisel Károly és Pachner János vasmunkások­ra, akik a vasipari dolgozók szakszervezeteinek létrehozá­sán fáradoztak, és Tészársz Károlyra, a szövetség első el­nökére. Nem adják ki a kezükből Munkásfiatalok mindennapjai £ Almos reggeleken, friss, tavaszi hajnalokon, a város ^ pereméről kürtszó száll a lakónegyedek felé. Ügy meg- ^ szokták már a ceglédiek, mint a déli harangszót. Mun- ^ kakezdéskor dudál a gyár az ipartelepen. Az emberek í ma is csak vasgyárként emlegetik a háború utáni e'ső- 5 ként létesült üzemet. A KÖZGÉP ceglédi 2-es számú í gyáregysége a helybeli munkásság kialakulásának böl- f csője volt, így nem csoda, hogy mozgalmi múltja jelen- ^ tős. Több mint negyedszázad óta az ifjúsági szervezet is £ kiterebélyesedett a munkásfiatalok körében. Védnökséget vállaltak A mai fiatalok büszkén vállalják tegnapi elődeiket, akik közül többen a tanács­ban, a pártban, a KISZ-ben, a népfrontban, a szakszervezet­ben töltenek be vezető funk­ciót. Számontartják őket, és igyekeznek nyomdokaikon ha­ladni mai céljaik felé. Sok­színű és tartalmas az életük, mint egy olyan közösségé, amely tudatosan alakította ki a munka és a tanulás, a mű­velődés, a politizálás, a sport és a szórakozás összhangját. Azt vallják, hogy a mára ki­alakult viszonyokban az előt­tük járó nemzedéknek jelen­tős szerepe volt, nekik „csak” tanulni kellett módszereiket, átvenni tapasztaltaikat, foly­tatni, amibe belekezdtek. Így — általuk is — o gyár egyik meghatározó eleme a város életének. A KISZ-esek védnökséget vállaltak az export felett. 'A forgácsolóban például előfor­dul, hogy késve érkezik az anyag. Olyankor megtalálják a módját, hogy munkaidőn túl is behozzák a lemaradást, el­kerüljék a késedelmes szállí­tást. Az anyag- és energiata­karékosságból kiemelkedik a fáradtolaj begyűjtésének sike­re, amellyel már többször pá­lyadíjat nyertek. Ez főleg a javítóüzembe/i dolgozó ifjak érdeme. Mindez arra vall, hogy átvállalják a vállalati gondokat, azonosulnak a mun­kahelyi célokkal. Mindenben részt vesznek A társadalmi összefogásnak szép megnyilvánulásai a kom­munista műszakok. Olyankor mintha ünnep lenne, zeneszó hallatszik a hangszórókból, mindenki vidámabban teszi a dolgát. A dolgozók kisgyerme­keinek a klubteremben mesél­nek, báb- és filmelőadást tar­tanak, amíg a szülők dolgoz­nak. Mindig jó előre tudják, milyen célért vállalták a mun­kát. Az érett és átgondolt cse­lekvés hátterében a politikai felkészültség áll. A vitakörök mindig látogatottak, mert közérdekű témákat vetnek fel, amelyek alkalmasak a véle­mények ütköztetésére, végül a közös álláspont kialakítására. Ma már az ott dolgozó fiúk, lányok több mint fele a KISZ tagja. Akik még nem léptek be, azok is szívesen részt vesznek a különféle rendezvé­nyeken. Ott vannak a halastó melletti horgásztanyán, a szo­cialista brigádklub összejöve­telein, a rongyosbál vidám forgatagában, a Dózsa György ifjúsági klubban szervezett Miénk a klub című progra­mon és még hosszan sorolhat­nánk. A tömegsport mind széle­sebb körben kibontakozik. A tömegsportbizottság a szak- szervezetre és a KISZ-re tá­maszkodva hirdeti meg és bonyolítja le a műhelyek, alapszervezetek, gyáregységek közötti versenyeket számos sportágban. Meglévő bitume­nes pályájuk annyira foglalt volt, hogy némely napon sza­AZ IGÉNYEKHEZ képest — a szezon rövid időtartama miatt — főidényben kevés a kedvezményes üdülőjegy. Nyá­ron többszörös a túljelentke­zés, a dolgozók nagy része ek­kor szeretne üdülni. Viszont a főszezonban csak hat üdülési csoportot lehet szervezni. A SZOT az éves négyszázezres létszámnak mindössze 40 szá­zalékát, 160 ezer személyt tud üdültetni ebben az időszakban. A fele felnőtt, a többi gyer­mek és szakmunkástanuló. A vállalati, hivatali, intézményi üdülőkben hasonló az arány. Ezért nagyon lényeges, hogy az üdülési szabályzat betartá­sával egymást követő években főszezoni kedvezményes jegy­gyei még vállalati üdülőbe se kapjon beutalót az, aki az elő­ző esztendő nyarán már része­sült. Minden igényt a főszezonon kívül sem lehet kielégíteni. Az elő-, utóidén"ben azonban méq több igénylő kaphatna ked­vezményes beutalót, ha a Vál­bályos menetrendet fellett szerkeszteni. Most újabb pá­lyák építésén fáradoznak, s ha elkészülnek, akkor kézilab­dának, kispályás focinak, te­nisznek, kosár- és röplabdá­nak egyaránt lesz helye. Szervezett érdekvédelem Az ifjúság érdekvédelmében kifejtett tevékenységükre méltán lehetnek büszkék. Hosszú évek óta a gyári párt­ós gazdasági vezetés méltó partnerei a KISZ-esek, akik­nek véleményére, felvetéseire számítanak, s azt figyelembe veszik a döntéseknél. A pá­lyakezdők segélyezése, az üdültetésben való részvétel, a számos megérdemelt kitünte­tés odaítélése, a továbbtanulók támogatása, a lakásépítésben és -vásárlásban való anyagi segítségnyújtás megannyi pél­dája ennek. A KÖZGÉP ceglédi gyárá­nak KISZ-bizottsága a közel­múltban megkapta a KISZ KB vörös vándorzászlaját. Mel­lette sorakozik már hat Kivá­ló KISZ-alapszervezet felira­tú zászló is. Azon vannak, hogy a most kapott lobogót a kezükből ki ne adják, meg­tarthassák végleg. T. T. lalati üdültetés lehetőségeit jobban kihasználnák. Lénye­ges a különbség a SZOT és a vállalati, üzemi, hivatali, in­tézményi időszakos üdülők nyitva tartása között. A SZOT időszakos üdülők általában 130—140 napon át üzemelnek, a vállalati üdülők csak 90—100 napig tartanak nyitva, tehát változtatni kellene az időhatá­rokon. Milyen módok kínálkoznak az idény meghosszabbítására? Á vállalati üdülők nagyobb számban üdültethetnének az elő- és utószezonban nyugdíja­sokat — a főszezoninál ked­vezményesebb áron —, vala­mint fiatalokat. AZ IS MEGOLDÁST jelen­tene, ha májusban és szep­temberben a nem iskolás ko­rú gyermekes családok kapná­nak beutalót. Így a vakáció alatti főszezon olyan családos beutaltaké lehetne, akiknek nagyobb a gyermeke. Éssze­rű lenne, ha a vállalati óvodák Elevenen él a tanácstörvény szelleme (2.) Fejlesztés kezes forrásokból Beszélgetés Ritecz Györggyel, Gödöllő város tanácselnökével Feltétlenül messzebb fo­gunk jutni — állapítottuk meg —, ha együtt vesszük szá­mításba lehetőségeinket. Az adottakat, meg azokat is, ame­lyeket majd ezután leszünk képesek megteremteni, ha va­lamennyien akarjuk. Márpe­dig akarjuk. Ehhez nem fér­het kétség. Bizonyságul idéz­zük csak fel az idei tavasz ta­nácsi testületi üléseit, ve­gyük hozzájuk azokat a meg­beszéléseket, amelyeket a ta­nácsok, illetve a területükhöz tartozó, területükön működő vállalatok, ipari és mezőgaz­dasági szövetkezetek, intéz­mények vezető munkatársai folytattak arról, mit kell — és kellene —, megvalósítani eb­ben az esztendőben. Mert ha­gyomány már Pest megyében az is, hogy az egyes települé­seken vállvetve haladnak a tennivalók ellátásában tanácsi és nem tanácsi szervezetek, a lakosság érdekében. Hivatkozhatunk ez esetben is a szóban forgó törvényre, melynek 22. paragrafusa ér­telmében „a terület- és tele­pülésfejlesztést, a lakosság szükségleteinek kielégítését szolgáló feladatok megoldásá­ban a tanácsi és a nem taná­csi szerveknek kölcsönösen együtt kell működniük.” A paragrafus harmadik bekezdé­se szerint például „intézmé­nyeket hozhatnak létre és működtethetnek” közösen. Hasznos együttműködés Közismert, hogy a gazdálko­dó szervezeteknek és a taná­csoknak módjukban áll köz- gazdasági és pénzügyi eszkö­zeiket — meghatározott célok elérésére —, összehangolni, a kölcsönös anyagi érdekeltség figyelembevételével. Szabályo­zó rendszerük lehetővé teszi, hogy bizonyos pénzeket át­adjon a tanácsoknak, vagy különböző feladatokat együt­tesen lássanak el. Az érintet­tek természetesen ismerik en­nek a lehetőségnek a korlá­táit is: nem támogathatja anyagiakkal a tanácsot pél­dául az a vállalat, amelynek éves mérlege veszteségről ta­núskodik vagy az olyan cég, amelyet ez a támogatás meg­gátolhatna abban, hogy telje­sítse az állammal, illetve a különböző pénzintézetekkel szembeni kötelezettségeit és így tovább. Szerencsésnek mondhatja' magát az a település, amelyen ilyen korlátozás alá eső válla­latok nincsenek. Pest megyé­szünetét májusra vagy szep­temberre ütemeznék. Ezen időszakokban a vállalati üdü­lőkbe felnőttek helyett — a személyzettel együtt — leköl­tözne az egész óvoda. Megfi­gyelhető, hogy a vállalatok mind nagyobb része szervez külföldi csereüdülést és több­nyire csak a nyári hónapokban fogadják cseretársaikat. Pedig a partnerek jó néhány csoport­ja szívesen jönne tavasszal vagy kora ősszel is. Az éves üzemelésű üdülők kihasználtságának javítására is mód nyílik. Néhány jól fel­szerelt gyógyhelyen, vagy hegyvidéken levő téliesített vállalati üdülőben csak a fő­szezonban van telt ház. Az elő- és utóidényben tanfolyamok, edzőtáborok rendezésével igye­keznek megtölteni az üdülőt. Mégis csak ritkán ajánlják fel más vállalatoknak a beutaló­kat önköltséges értékesítésre, vagy cserére. Pedig anyagilag is kifizetődő lenne. Az tizé­ben a települések túlnyomó többsége ezen szerencsések tá­borába tartozik, érdemes tehát szót ejteni az igen gyümölcsö­ző — minden érdekelt fél szá­mára hasznos —, együttmű­ködés néhány jellemző voná­sáról. Hogy példatárunkat fel­frissítsük, fölkerestük Gödöl­lő város tanácselnökét, Ritecz Györgyöt, s megkértük, segít­sen nekünk ebben. — A lehető legjobb helyre jöttek, mondanom sem kell. Megye-, sőt, országszerte is­mertté vált nemrég avatott művelődési központunk, mely­ben napjainkban már igen változatos programok várják nap mint nap a város és a járás lakóit. Nos, ennek a háznak a működtetéséhez, úgynevezett közös fenntartá­sához évente 807 ezer forintot adnak ugyanennek a város­nak és járásnak az üzemei, Hogy a létrehozásában is se­gítettek? De még mennyit! Csak egy példa: az erdőgaz­daság csinálta a szabadtéri színpadot. Szép summa. A kö­zös fenntartás rendszerében közreműködnek a vállalatok egyéb területeken is. Az egy üzem — egy iskola mozgalom nálunk úgy alakult az idők során, hogy egy iskola — több üzem elnevezéssel volna he­lyesebb illetni. A Damjanich Általános Iskolánál többek közt dolgozott az Elektromos Művek helyi kirendeltsége, az incsői fatelep, a Humán oltó­anyagtermelő, az Agrártudo­mányi Egyetem Tangazdasága, kisiparosok serege, szinte föl- sorolhatatlanul. A Karikás Frigyes Általános Iskolánál az Árammérőgyár, az építőipari szövetkezet, a Volán 1. számú Vállalat telepe, a mentőállo­más, a Városgazdálkodási Vállalat, az erdőgazdaság és sokan mások. A tanácselnök helyettese, Bamberger Károly, az imént helyezett elénk egy kimuta­tást, amely szerint — ugyan­csak a közös fenntartás kere­tében —, a Gödöllői Egyesí­tett Szociális Intézmények működéséhez tavaly több mint egymillió forinttal és csak­nem a másik egymillióval fölérő társadalmi munkával járultak hozzá a gazdálkodó szervezetek. Néhány név a sorból: Építőipari Szövetkezet, Háziipari Szövetkezet, Áram- mérőgyár, vácszentlászlói Zöldmező Tsz, Galga-parti összefogás Tsz, ikladi ipari Műszergyár, kerespestarcsai Szilasmenti Tsz, a PEFÉM ve­resegyházi üzeme, a GATE Tangazdasága, a Pécel—Isa- szeg Áfész, a dányi Magvető meltetési költségek emelkedé­se a jövőben arra kényszeríti a vállalatokat, hogy az eddi­ginél hatékonyabban gazdál­kodjanak üdülőikkel, működ­jenek együtt többek között árubeszerzésben, étkeztetés­ben, továbá a kulturális és sportprogramok közös rende­zésében is. A SZOT üdülők az elmúlt esztendőben például mintegy félmillió vendégnapra nyújtottak önköltséges étkez­tetést a vállalati üdülők be­utaltjainak. Elképzelhető, hogy több vállalati üdülő konyhája és étterme is — ha van sza­bad kapacitása —«fogadhatna a szomszédos üdülőkből ven­dégeket. A VÄLLALATI üdültél és néhány kihasználatlan lehető­ségét vettük számba. Ha az alapszervezetekben az utóbb1 évek foglaltságát részletesen elemzik, biztosak vagvunk ab­ban, hogy felszínre jöhetnek a tartalékok. Egy eddiginél ha­tékonyabb vállalati beutalás- rendszerrel sokkal többen ré szesülhetnének az üdültetés jelentős kedvezményéből. Bányai János, a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóságá­nak munkatársa Tsz, a pécelí Ruhaipari Szö­vetkezet és a TR1-TON Há­ziipari Szövetkezet, Vegyes­ipari Szövetkezet, túrái Ma­gyar—Kubai Barátság Tsz és így tovább. E nevek mögött hihetetlenül sok munkáskéz, társadalmi munkaóra és me­leg szeretet rejtőzik, ami mind megannyi öröm és megnyug­vás forrása volt a múlt esz­tendőben is, az intézmények lakóinak, dolgozóinak egy­aránt. Kétkezi munkával — A közös források révén a városfejlesztésnek is lehet­nek reményei. Az elmúlt esz­tendők tapasztalatai alapján joggal hiheti a lakosság — nagyrészt egyben ezen üze­mek dolgozó társadalma —, hogy az idén is lesz foganat­ja az együttműködésnek. Ha mást nem néznénk, csak azt, hogy a beruházások koordiná­lása folytán az északi ipar­övezetben kiépül a gázveze­ték, vagy a déli rész közmű­vesítésével jól járnak a csa­ládi házak építésére kijelölt területek, már azt mondhat­juk, profitált a lakosság. De teljes mértékben összefogás­ból készült el a gyermekfogá­szati rendelő. Felépültek a tantermek. Tető alatt rég az óvoda. Az autópálya-építés kapcsán is hasznos volt a vá­rosnak a koordináció: mint­egy 25—30 kilométernyi ma- kadám-jellegű utat nyertek. Ebben az esztendőben két óriási feladat vár megoldás­ra, amelyhez ismét a nem ta­nácsi szervek felé nyújtja se­gítségért a kezét a városi ta­nács. S mivel a kapcsolat az eddigiekben sem elsősorban anyagi természetű volt, in­kább kétkezi munkára tá­maszkodott, nem jelenthet ez a kérés túlzott megterhelést a vállalatok számára, a nehe­zebb gazdálkodási feltételek közepette sem. Nevezetesen: a városnak kisegítő iskolára lenne égetően szüksége. Ez azonban csak úgy épülhet fel, ha lesz hozzá társadalmi tá­mogatás, főként a kivitelezői kapacitás megfelelő összetéte­lének kialakításában. A má­sik? A Karikás Frigyes isko­lánál fedett tanuszoda épülne —, ha épülne. Nos, ez inkább csak olyan medencécske, nem luxusigényeket kívánnak vele kielégíteni. Meg nem erősített hírek szerint hozzájárul eh­hez a PÁÉV, a Dunamentí Regionális Vízmű Vállalat, a Városgazdálkodási Vállalat, a GATE és talán még a Nem­zetközi Újságíró Szövetség is. Kapni és adni — A kapcsolat természete­sen nem egyoldalú. A tanács nemcsak kap, hanem ad is. Minden negyedik-ötödik hé­ten valamely vállalatnál tart­ja meg a tanács érintett ve­zető tisztségviselője a fogadó­órát. Negyedévenként komp­lex ügyfélfogadó szolgálati napra kerül sor egy-egy nagy- vállalatnál, helyben intézheti bárki ügyes-bajos dolgait, munkaidőkiesés nélkül. A ta­nács építési telek odaítélésé­nél előnyben részesíti azt a vállalatot, amely hajlandó ké­sőbb az építésben, a szerve­zésben konkrétan közremű­ködni. A művelődési központ az üzemek rendelkezésére áll ünnepségek, más rendezvé­nyek céljából, valamint köz­vetlen segítséget nyújt a dol­gozók szakmai továbbképzésé­ben. Az érdekek kölcsönösek. Az áitűk folyó küzdelemben is közösen vesznek hát részt az érintettek, ezzel szemmel lát­ható gyarapodásnak örvend a város. Bálint Ibolya (Következik: Együtt a rendért, biztonságért.) * Kogycn üdülhetnének főbben kedvezményesen? Meghosszabbítható az idény is

Next

/
Oldalképek
Tartalom