Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-17 / 90. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖ lyfCIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 90. SZÁM • wp. ÁPRILIS 17., VASÄRNAP A döntés mindig nehéz feladat. Nehézzé az teszi, hogy el kell döntenünk: a kínálkozó lehetőségek közül vajon a legjobbat választottuk-e? S ha ennek helyessé­ge esetleg be is bizonyosodik, másik gond: ugyanezt érezzük-e majd 5—10, 20 év múlva is, vagy saját ma­gunk megdöntjük — mert úgy érezzük, érvényét vesz­tett, értelmetlen teher — azt az értékrendszert, amit fia­talon egyedülinek képzeltünk. Legtöbb meghatározó, egész életünkön végigkísérő döntésünk még. a fiatalság ide-oda billegő mérlegén hitelesíttetik, talán ez is oka, hogy két legfontosabb döntésünk, a pályaválasztás és a párválasztás néha nem a legsikeresebb lesz... A fiatalok pályaválasztási gondjairól, lehetőségeikről be­szélgettem Károlyi Jánossal, a 203. sz. Bem József Ipari Szakmunkásképző Intézet mo- nori kihelyezett részlege igaz­gatójával. Milyen felelősség egy olyan intézmény vézetőjé- nek lenni, ahová úgy kerülnek az általános iskolából kilépő fiatalok, hogy legtöbbjük nem tudja — hogyan is tudhatná — még, mi szeretne lenni... Központosítva De hát „valamit csinálni kell” alapon, vagy azért, mert ta­nulmányi eredményei miatt csak ide vették fel minden szakmai elhivatottság vagy a választott szakma szeretete nélkül 'lesz szakmunkástanuló­vá. (Hogy később ezek miatt a bizonytalanságok miatt mi­lyen szakemberekké válnak ezek a fiatalok, arról már az alkalmazó üzemek adhatnának bővebb információt.) A monori szakmunkásképző­be jelentkezettek az idén öt szakma közül választhattak: kőműves, festő, férfiruha-ké­szítő, szerkezeti lakatos és vil­lanyszerelő. Míg az első ket­tőre jelentős túljelentkezés volt a jellemző, addig lakatos és villanyszerelő szakmára egyre kevesebben jelentkez­nek, s ez a hiány sajnos már vállalatainknál is érezteti ha­tását. Autószerelő szakmából csak „kifutó évfolyamok” van­nak, első évfolyamok az idén sem indulnak. Ugyanez a helyzet a mezőgazdasági gép­szerelőkkel is. Pedig nagy szükség lenne mindkettőre. — Ez lenne talán legfőbb gondunk: az iskolák közpon­tosítása során sok szakma ok­tatása megszűnt Monoron, s az erre jelentkezőknek vagy a központi isko.ába Ceglédre, vagy valamelyik fővárosi is­kolába • kell majd bejárniuk. Hogy az előbbi példánál ma­radjak: autószerelőket az idén sem vehettünk fel, pedig el­méleti oktatásukra is lenne le­hetőség, gyakorlati képzésük is megoldható lenne helyben. Az iskolák, szakmák központosí­tásánál gazdasági okok voltak a mozgatók. Van azonban, ami egy kicsit elgondolkodtató: a megyének érdeke, hogy — az üzemekhez hasonlóan — ösz- szevonjon, egy helyre tömörít­se minél több szakma oktatá­sát. De nem lenne szaad elfe­lejtenünk, hogy van egy má­sik oldal is, s ezen egymagára hagyó*‘an, a fiatalok bizonyta­lanságával, esőben-hóban buszra, vagy vonatra várva ott áll gyermekünk, akiért — ál­lítólag — mindez történik. Gyakorlati képzés A képzési profilt a megyei tanács koncentrálja —, de meggondolandó lenne a hu­manitás szempontjai mellett, vajon nem érné-e meg inkább kétévenként váltani valami­lyen szakot, a megye szak­munkásképző iskolái között, mintsem ingáztatni száz meg száz tanulót. Csak egy számadat: az idén a monori járás 600 szakmun­kástanuló-jelöltje közül Mono­ron csak 100 oktatása megold­ható a jelenlegi szakmákkal. — Nem a „divatszakmák” kellenének vissza — akik arra jelentkeznek, úgyis megtalál­ják az utat más iskolákban —, hanem amelyekre valóban szükség lenne. A napokban volt szó arról, miért olyan ke­vés a forgácsoló a Filmtechni­kai Vállalatnál. Ezek elméleti képzése jelenleg Pesten vagy Nagykőrösön történik, gya­korlati oktatásuk azonban helyben megoldható (a ME­ZŐGÉP- nél három tanulónk van).. Egyedi oktatást azonban vállal a Szervomechanika Kis­szövetkezet is. Szeretnénk tan­műhelyt létesíteni, de ehhez csoport kellene, három diák sajnos még nem csoport. De úgy érzem, a szakmák szépsé­geit, a lehetőségeket nem csu­pán mi, az iskola vagyunk hi­vatottak megismertetni azzal a válaszút előtt álló fiatallal, s nem akkor, amikor már jelent­kezési lapján rajta áll, hogy — talán egész életére — milyen szakmája, foglalkozása lesz. Második szakmát — S még egy lehetőség a fiataloknak: megszerzett szak­májuk vizsgája öt évig jogo­sítja őket arra, hogy másik szakmára való jelentkezéskor — természetesen, ha ezt az al­kalmazó vállalat is indokolja — két év munkaviszony után, csupán egy különbözeti vizs­gával — második szakmát is szerezzenek. Élni kellene a le­hetőséggel. B. T. A szokványos hétköznapok kora délutánján általában csendesek, kihaltak a vasadi utcák. A járás egyik legkisebb településének lakói közismer­tek szorgalmukról, konok aka­raterejükről, hiszen e tulaj­donságok nélkül aligha sike­rülne az itteni földből annyi értéket előteremteni, amekko­ráról a kertek végében maga­sodó modern nagy házak, az autók és a betétkönyvek ta­núskodnak. Szorgalom és konokság? So­kak szerint nem előnyös pá­rosítás, mások csak erre es­küsznek. Kétségtelen, hogy a vasadiak mindig nyílt szavú, egyenes gerincű emberek vol­tak. Addig semmire sem bó­lintottak, amíg meg nem győz­ték őket a helyességéről. Az előzmények így volt ez négy évvel ez­előtt, amikor a Kossuth Szak- szövetkezet élére Aij elnököt kellett választani. A felettes szervek és a jelölő bizottság a pilisi Aranykalász Tsz addigi főmezőgazdászát javasolták. Bizony, bizalmatlanul fogad­ták. — Megkérdeztem a Virág elvtársat, hogy miért akar egy nagy szövetkezetből egy ki­csibe jönni? — emlékezik most Jávorszki András, a leg­régibb vezetőségi tag. — Azt válaszolta: „Mert a párt ezt a feladatot adta. Meg — ha ma­guk is .akarják —, hogy a ki- csihol is nagyot csináljunk.” Nos, ha az 1979. év végi alaptevékenységen kívüli eredményeket tekintjük 100 százaléknak, akkor a számok arról tanúskodnak, hogy 1982- re az árbevételük 312, a ter­melési értékük 424, a nyeresé­gük 306, a létszámuk 432 szá­zalékra nőtt. Látványos és dinamikus fejlődés, olyan kö­rülmények között, amelyeket egyetlen járásbeli szakember sem irigyel a vasadiaktól. Ke­mény munkával és kemény kézzel lehét csak sikert elér­ni — az eredmények ezt iga­zolják. Tavaly például egy főágazatvezető és egy ágazat­vezető megbízatását vonták vissza alkalmatlanság miatt. Mikor híre terjedt, hogy a szakszövetkezet elnökét a Tá­Közös ügyeinkről Levél a „lakótársakhoz" Tisztítják az öntőformát Évente körülbelül 109 ezer darab akkumulátorsarut készíte­nek színesfémből a gyömrői Vas- és Fémipari Szövetkezel öntödéjében. Godó Sándor kézifújtatóval tisztítja meg az öntő­formát. Hancsovszki János felvétele Kedves levelet hozott a pos­ta április 6-án. A HNF mono­ri bizottsága és a nagyközségi közös tanács kért fel bennün­ket. az Ady út páratlan számú házaiban élő lakótársakat, hogy szombaton közösen vé­gezzük el a köztisztasági ta­nácsrendeletben is megfogal­mazott tennivalóinkat környe­zetünk szépítése érdekében, házunk előtt gereblyézzük, egyengessük el a feltárcsázott földet, vessünk bele fűmagot és virágot. A Monori Hírlap pénteki számában is kedves szóval in­vitálták a lakókat, s a mun­kához nagyszerű „haditervet” dolgoztak ki. Megteremtették a megvalósítás minden felté­telét. Szombaton reggel gép, szer­szám, fűmag és virág rendel­kezésre állt, csak a leglénye­gesebb hiányzott: a „lakótárs", akinek úgy látszik hiába volt a kedves, invitáló szó. Akik. ott voltunk, igyekez­tünk jó munkát végezni, bizo­nyítani a velünk dolgozó taná­csi vezetőknek, ügyintézőknek, a költségvetési üzem dolgozói­nak, hogy szívünkön viseljük a közösség ügyeit, s tudjuk: a mai nehéz gazdasági helyzet­ben csak úgy juthat tanácsunk előbbre, ha valamennyien hoz­záadjuk társadalmi munkánkat is a szűk anyagi lehetőségek­hez. A lakótársak közül ketten dolgoztak rajtam kívül még, igaz a többi érdekelt is több­nyire ott volt. az ablakok és függönyök mögött. A munka jelentős része azért elkészült, hála a más te­rületről megjelent társadalmi munkásoknak, akiknek valóban nem mindegy, hogyan néz ki a portája előtt a terület, s az ide látogató idegen milyen vé­leményt alkot lakóhelyéről. Mi kedves „lakótársak” kö­szönjük, hogy elegyengethet­tük az Ady út 19., 21., 23., 25., 29., 31. 35., 37., 39. számú há­zak előtt a földet. Köszönjük, hogy megengedték: próbál­junk meg némi zöldet, virá­gost, szépet varázsolni ingat­lanaik elé. Abban az őszinte remény­ben távoztunk valamennyien, hogy azért szebb lesz, változik az Ady út képe, s a frissen nőtt fű, virág — most már közös értékeink — megóvásán a jövőben együtt munkálko­dunk, akár a tanács és a nép­front előzetes felhívása nélkül is. Dr. Kiss György Ady út 13. pióvölgye Tsz új első számú vezetőjévé szemelték ki, a ve­zetőség küldöttséget menesz­tett a járási pártbizottságra. Balogh Lajos vezetőségi tag. — Azt szerettük volna — akadt már példa rá — hogyha Virág elvtárs itt is, ott is be- tölthette volna ugyanazt a posztot. Meggyőztek minket, hogy a mai üzemi méretek között ez már megoldhatat­lan. Meg akjroriban tudtuk meg, hogy valószínűleg kit is ajánlanak utódjául.., — Mi pedig megerősítést nyertünk abban a hitünkben, hogy valóban olyan ember je. lölésáhez adtunk politikai tá- mogátást, egy nehezebb terü­letén, aki képes szót érteni a helybeliekkel, s maga — illet­ve a közös — mellé állítani a kételkedőket is — mondta a csütörtöki elnökválasztó köz­gyűlésen Szászik Károly, a járási pártbizottság első tit­kára. Csaknem egyhangúan A szakszövetkezet legma­gasabb fórumát tehát ilyen előzmények után hívták össze, s ezért voltak azon a hétköz­nap délutánon mozgalmasab­bak, forgalmasabbak a vasadi utcák. A négy évvel ezelőtti közgyűlés idején talán ha száz tagjuk volt, ma igencsak a négyszeresét tartják számon, S a szavazatképesség egy pil­lanatig sem forgott veszély­ben. A minősített többség je­len volt, s csaknem egyhan­gúan Mészáros Györgyöt, a Vetőmag Vállalat Pestvidéki Területi Központjának eddigi főmérnökét választotta a szak- szövetkezet új elnökévé. — Akár a nagyapja! Külső­re, jellemre is. Az volt ennyi­re egyenes, nyílt — súgta Ba­logh Lajos bácsi, miközben a szavazatszedő bizottság elnöke ismertette az eredményt. — Biztos vagyok benne, hogy jól választottak — jelen­tette ki Virág István, akinek ezzel — mint tréfásan megje­gyezte, megszűnt az álláshal­mozása. Öt ugyanis már már­ciusban megválasztották a sülysápi gazdaság elnökévé, de Vasadon még nem volt kinek átadnia a stafétabotot. Mészáros György, a vasadi Kossuth Szakszövetkezet új elnöke: — örülök, hogy ezzel a döntéssel tulajdonképpen visz­szakerültem a szülőfalumba, s örülök, hogy ezután újra köz­vetlenebbül vehetek részt a termelőmunkában. Sok itt az ismerősöm, barátom, rokonom, remélem számíthatok minden­kinek a támogatására, az egyenes, tiszta beszédre. Ha a szavazáson megnyilvánult bi­zalom a gyakorlatban is be­igazolódik, biztosan még to­vább növeljük majd a közös eredményeket. Kajli Ferenc főrendész még a közgyűlés szünetében ma­gyarázta: — Talán a Virág elvtársnak szerencsésebb volt a helyzete, hogy „együtt nőtt” a szövetke­zettel. Neki nem kellett kér­dezgetnie, minden ágazatról, minden műhelyről tud min­dent a kezdetektől. A Mészá­ros elvtársnak biztos szüksé­ge lesz néhány hétre, hónap­ra, amíg magabiztosan eliga­zodik a belső dolgokban. — A vasadi Kossuth Szak- szövetkezetben megvan a harcképes vezetőség, a kép­zett szakembergárda, a mun­kaszerető tagság. Álljanak az új elnök mellé, ahogy a régi mellé — és érte — kiálltak, s akkor zökkenőmentes töretlen marad a közös fejlődése — ta­nácsolta a közgyűlésnek Szá­szik Károly. Magda Gyula tanácselnök: — A szakszövetkezet és a tanács kapcsolata mindig ki­váló volt. Tavaly például 350 ezer forint értékű társadalmi munkával segítették a falu fejlődését. Szakmunkásaik újították fel ezt a művelődé­si házat is ahol most elbú­csúztatjuk Virág Istvánt, a régi és köszöntjük Mészáros Györgyöt, az új elnököt. Tőle a vasadiak nevében azt ké­rem: legalább úgy szolgálja a község javát, mint elődje, s akkor igazán itthon fogja érezni magát. Fáiig komolyan A közgyűlés után két veze­tőségi tag mellé kerültem. — Mit gondolsz, a legköze­lebbi vezetőségi ülésen már itt lesz a Gyuri? — kérdezte Já­vorszki András. — Már holnap reggel is! — vágta rá Balogh Lajos bácsi, majd félig komolyan, félig tréfásan: — Azért választot­tuk, hogy dolgozzon. Nem igaz? Vereszki János Mai fociajánlatunk járási rangadó Sifesápsn Kisiparosok Taggyűlés A KIOSZ monori alapszer­vezete április 18-án, hétfőn 17.30 órakor taggyűlést tart aktuális témákról a hozzájuk tartozó kisiparosok részére. A taggyűlésre a megválasz­tott elektorokon kívül elvárják valamennyi tagtársukat is. Munkaterv és integráció A Monori Járási Művelődé­si Központ társadalmi vezető ségének ülését április 20-án, szerdán délután 3 órakor tart­ják a művelődési központ elő­adótermében. A résztvevőknek beszámolnak az 1983. évi mun­katerv időarányos végrehajtá­sáról. Egy héttel később, április 27-én délelőtt 10 órakor a já­rási művelődési házak igazga­tói értekezletére kerül sor. En­nek témája: A kulturális in­tézmények integrációjának ta­pasztalatai az új gazdasági szervezetekben (GESZ, GA- MESZ). Lassan a hajrához közeled­nek a különböző szintű labda­rúgó-bajnokságokban a csapa­tok. Az elkövetkező hetekben minden együttes foggal-kö­römmel harcol a jobb helyezé­sért, rosszabb esetben a kiesés elkerüléséért. Ez a szomorú szerep jutott a két, megyei I. osztályú együt­tesünknek, a Ferihegy SE-nek és a Sülysápnak egyaránt. Az elmúlt vasárnap a vecsésiek örülhettek, mert helyenként jó játékkal 3-0-ra legyőzték a Törökbálintot. A sülysápiak Galga menti kirándulása már korántsem volt ilyen sikeres, 5-0-ra kikaptak a Kartali MEDOSZ-tól. Ez olyan talál­kozó volt, hogy a vendégeknek egy pillanatig sem volt esé­lyük a pontszerzésre, a hazai­ak még azt a luxust is meg­engedhették maguknak, hogy büntetőt hibázzanak. Egy süly­sápi játékos a kiállítás sorsá­ra jutott, pedig semmi szükség nem volt a sportszerűtlenség­re. Ma délután járási rangadó­ra kerül sor, Sülysápon lép pályára a Ferihegy SE gárdá­ja. A hazaiaknak 15, a vecsé- sieknek 17 pontjuk van, tehát fontos lesz ez a meccs. A ha­zai pálya előnye a sülysápiak mellett szól. de a vecsésiek jó játékkal akár kellemes meglepetést is szerezhetnek híveiknek. Tavaszi Csipkerózsika-álmá­ból felébredni látszik az üllői tizenegy. A megyei II. osztály A-csoportjában is élesedik a küzdelem, s talán az üllőiek is elmozdultak a holtpontról. Ma délután a dáriyiakat fogadják, s a múlt vasárnapihoz hason­ló jó játékkal akár a győzel­met is megszerezhetnék. A Pilis szintén hazai kör­nyezetben fogadja ellenfelét, a ! Tápiószelét. Ősszel idegenben megosztoztak a pontokon a csapatok, ezúttal a Pilis az esélyesebb. A járási I. osztályban két találkozót már tegnap leját­szottak. A legnagyobb érdek­lődés ma délután a Dánszent- miklós—Gyömrő meccs iránt nyilvánul meg, amelynek nagy a tétje. A ceglédi járásbeliek tavasszal remekül szerepel­nek, s biztos, hogy folytatni akarják ezt a jó sorozatot. Kérdés, mit tesz ez ellen a bajnokaspiráns Gyömrő. Szoros mérkőzésen döntetlenhez kö­zelálló eredmény várható. A Monor—Kecskéscsárda, az Abony—Vasad, a Ceglédbercel —Ecser találkozókon szinte biztos a hazai győzelem. Dön­tetlen színezetű viszont a Nyáregyháza—Péteri meccs. A serdülőknél az Albertir- Sa—Nagykőrös és az Üllő— Dánszentmiklós meccs ígérke­zik a legérdekesebbnek. Itt említjük meg, hogy nem maradnak mérkőzés nélkül a hét közben sem a csapatok és a szurkolók, több együttesünk ugyanis pályára lép a megyei MNK-ban. A szerdán négy óra­kor kezdődő találkozók közül kiemelkedik a területi bajnok­ság Tisza-csoportjában vezető Bem SE gyömrői vendégjáté­ka. amely iránt máris nagy az érdeklődés a községben és a környéken. G. J. Köszönetünket fejezzük ki mind­azoknak a sporttársaknak, bará­toknak, munkatársaknak. akik Molnár Gyula elhunyta alkalmá­ból mély gyászunkban osztoztak. Molnár Gyuláné és fiai. u>SN 0133—2651 (Monori Hírlap) ilftökvá-asitás Vasadon Ifécp is ajánlotta ai újat Váüosxfás e!©ft és után / Helyben is több a lehetőség

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom