Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-15 / 88. szám

Körültekintő szervezés Az érdemi szé becsülete E gyik ismerősöm néhány éve beiratkozott az ifjú­sági klubvezetői tanfolyamra, el is végezte becsülettel, a gya­korlatban azonban sohasem lett klubvezető. Nem firtattam, miért, tudtam, hogy lakóhelye művelődési házának igazgatója pillanatnyi nyugtot sem hagy­va unszolta, vegyen részt raj­ta. A kitartó zaklatás meghozta az eredményt. Nos, ha beadta ismerősöm a derekát, ő bánta, hisz a saját költségére, a saját szabad idejét kurtítva jelent meg hónapról hónapra a fog­lalkozásokon. Ha a közösség nem is — következésképp a kultúrház igazgatója sem — nyert ezzel semmit, de leg­alább nem is veszített. Üzemeinkben, de más intéz­ményekben is fokozatosan ki­épült a legkülönfélébb felelő­sök rendszere. A felelősök ter­mészetesen gyorstalpaló tanfo­lyamokon vettek részt, olykor heteken át tartó, bennlakásos fejtágítón, amelynek költségeit természetesen az adott üzem, intézmény fedezte. Az egyik ilyen felelős néhány hónappal a kurzus elvégzése után meg­vált munkahelyétől, ahol újabb felelős kiszemelésére és kikép­zésére volt szükség, ami egy­úttal újabb — bizonyára az adott gazdasági egység számá­ra jelentéktelen — anyagi terhet jelentett. A művelődési jellegű tanfo­lyamoknak nyaranta dívik a szezonja. Legtöbbször olvasni is lehet róluk a sajtó hasáb­jain, s a róluk szóló cikkek statisztikai adatai igen ke­csegtetőek. Nyilatkoznak a résztvevők, mondataikból árad a lelkesedés. Ez is bizonyítja a képzések szükségességét, hasz­nosságát. Vajon kamatoztatják-e a többnyire közösségi pénzen szerzett tudásukat? Hány szá­zaléka hasznosítja környezeté­ben az ismereteit, s mennyien fordítottak valami ok miatt hátat annak a dolognak, amiért korábban lelkesedték? S akik puszta unszolásra, finom kényszer hatására nyújtották be jelentkezésüket a tanfo­lyamra, az ezen is túl va­gyunk felszabadító örömén kívül éreztek-e egy parányi lelkiismeretfurdalást? Ügy vé­lem, aligha. A gyakorlat általában az, hogy egy elrendelt tanfolyam­ra nem szívesen jelentkeznék, s mert valakit küldeni kell, a vezetők választása általában a fiatalokra esik, az idősebb, ré­gi rókákat békén hagyják. A magukat egyfajta áldozatnak vélők kötelezettségből teljesí­tik a megbízatásukat, azaz el­végzik a tanfolyamot, s ezzel az ügy végeredményben be is van fejezve. A vezető is, a be­osztott is eleget tett a felső elvárásoknak, köznapian: le­tudták. Letudták, mert ké­nyelmetlen volt, terhet jelen­tett. A tanfolyamok időbe és pénzbe kerülnek, akárcsak az értekezletek, megbeszélések. Az idő és a pénz két olyan té­nyező, amit kevesek becsülnek alá, ha egyáltalán akadnak ilyenek, legalábbis: vélhetnénk a józan ész szerint. Mert igen­is a hallgatóság idejét rabolja a szájbarágósdian magyaráz- gató előadó — ráadásul ké­pességei alá becsüli közönsé­gét, s ez már önmagában vé­ve is sértő tapintatlanság —, akárcsak azok a notórius hoz­zászólók, akik azzal kezdik mondókájukat, hogy egyetértek X. G. álláspontjával, s elis- métlik azt, amit a részvevők egyszer már hallottak. Nemrégiben arra is volt pél­da, hogy a tanácskozást veze­tő elnök udvariasan megkérte a hozzászólót az ismétlés elke­rülésére. Pillanatnyi megrökö­nyödés után tapssal fejezte ki a hallgatóság az egyetértését. Illetlenség volt? Nem! A je­lenlevők tisztelete. Ha egy előadás a közvetí­tendő anyag lényegét tartal­mazza, a hallgatóság értelmi szintjéhez van igazítva, nem lehet unalmas, sem időrabló. S ha netán így egy-egy mozza­nat homályos maradna, a hall­gatók rá fognak kérdezni, nem pedig az órájukra tekintget- nek, s hallgatnak, mint egyik­másik fölösleges magyaráza­toktól terhes előadás után, amikor zavartan várnak, hogy valaki megtörje a csendet. Ó vatosan, körültekintőbb szervezésre is szükség van. Előfordul ugyanis, hogy olyan megbeszéléseket hívnak össze, amik egyetlen levéllel eüntézhetők. Nem, a levél nem növeli a költséget, hiszen a megbeszélésre szóló meghívó helyett lehetne küldeni. Bene Mihály A GEER szoláltatásai Gerendán innen és til Segítettek a partnergazdaságoknak Egyre nagyobb feladatok el­látására képes a Gödöllői Bú­za-Borsó Termelési Rendszer szervizközpontja. Tavaly több mint kétszáz nagy értékű gép garanciális szervizét végezték el a partnergazdaságok részé­re, s száz fölött volt az a trak­tor is, amelynek garanciális időn túli karbantartását, át­vizsgálását is a GBBR köz­ponti szerviziére bízták. Nagy segítség volt a gazdaságoknak az is. hogy húsz T—150K tí­pusú szovjet gyártmányú traktor motorját is felújítot­ták. A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 88. SZÁM 1983. ÁPRILIS 15., PÉNTEK — Mikor nyitott? — Januárban? — Győzte a forgalmat? — Elég nehezen, hiszen bár még tél volt, az első napok­ban a vásárlási kedv mellett bizonyára a kíváncsiság is hozta a vevőket. — Tulajdonképpen mit áru­sít? — Vetőmagokat, növényvé­dő szert és műtrágyát — vá­laszolja kérdésünkre Pintér Ferencné galgahévizi magán- kereskedő. A fiatalasszony ud­variasan fogadja az érkezőket, ezúttal Bankó Józsefnél, aki borsóvetőmagot kér. Fárasztó utazás — És most éppen gyesen vagyok, különben meg a Bu­dapesti Csemege Kereskedelmi Vállalatnál dolgozom. Szerin­tem nagyon jó nekünk, hát még az idősebbeknek, hogy nem kell messzebb menni a kerti magvakért. Tény, v hogy sokat emleget­jük mostanában az utazást; az attól való megkímélés fel-fel- bukkanó lehetőségeit. Nem­csak azért, mert aki gyakorol­ja, az tudja: önmagában fá­radságos dolog, de egy-két hasznos, útközben űzhető el­foglaltságot kivéve, általában fölösleges elfoglaltság is. He­lyette, folyhatna értéket te­remtő munka. Hát például ezt is segítheti az a tény, hogy a galgahévizi eket ezen a tava­szon már jól szolgálta az em­lített magkereskedés. Nem kell sokat gyalogol­nunk, autóznunk sem, közel van a tanács, ahol Barna Já­nosáé elnök már azt újságol­hatja: más tekintetben is se­gíteni tudtak jó néhány helybe­li asszony, lány gondján. A„ Politoys Ipari Szövetkezetnek és a péceli Vasipari Szövetke­zetnek is van egy kis részle­ge náluk. Főképpen a gyere­keket nevelő, a családot ott­hon ellátó, a kertet művelő, jószágokat tartó házak asz- szonyainak jelent ez megint némi mentességet a fárasztó utazástól. — 1980 októberében indult meg ez a kis üzemünk, amely a gyerekjátékok összeállításá­val, csomagolásával foglalko­zik — mondja Gregus Zoltán­ná, az egyetlen adminisztrátor, aki az üzemvezető távollété­ben fogad. — Most ötvennyol­cán vagyunk, két házban van az elhelyezésünk. Ez a részleg az ismert bővöskockák szere­lésével, tapétázásával, csoma­golásával foglalkozik most, a másik helyen sakk-készletek készülnek. Mi általában a fröccsöntött alkatrészeket kap­juk meg, amit itt sorjáznak és hoznak véglegesen készre az asszonyok. — Itt aztán van elég bűvös­kocka, nem rendeztek még há­zi versenyt vele? — Nem nagyon van erre időnk. Minket nem is kicsit fárasztanak ezek az élénk szí­nek — válaszolnak néhányan, köztük Bankó Istvánná, aki a tavaly alakult November 7. szocialista munkabrigád veze­tője. — Ha van közös meg­mozdulásunk, az általában tár­sadalmi munkával telik el. Az udvar rendezését, kerítés fes­tését végeztük el. Most a gyer­meknapi ajándékozásra készü­lünk. Megtudtam: Gregusné és Bankóné is távolabbról jött haza dolgozni. Valamelyikőjük úgy fogalmazott, hogy az idő­nyerés, az utazás kényelmet­lenségének elmaradása önma­gában is elég ok rá, hogy az itthon, a faluban teremtett munkahelyet válasszák. Emel­lett még a kereset is elfogad­ható. Szorgalmukkal már a kitüntetésre is rászolgáltak, legutóbb például Szántó Ilona, Klacskó Istvánná én Gregus Zoltánná kapott kiváló dolgo­zó kitüntetést. Szovjet exportra Bizonyítási lehetőség idén is van: úgy tudják, hogy jelen­leg másfél millió bűvöskockát kell összerakniuk az elkövet­kező hónapokban szovjet ex­portra. A másik részlegben, alig hét-nyolc házzal arrébb sakk­figurákkal foglalatoskodnak az asszonyok. Kiss Sándorné bri­gádja adja a délelőtti műsza­kot. — Nekem is könnyebb most, hogy nem kell mindennap so­kat utaznom. Hét évig jár­Ä múltról a mának T Csepel, Moszkva, Gödöllő' tésben volt része. 1926-ban lé­pett be a kommunisták pártjá­ba. Kezdettől fogva a vasas­szakszervezet tagja. Tavaly kapta meg a 70 évi hűséges szakszervezeti tagságért járó reprezentatív könyvecskét. Visszajárt — Életének mely időszaka a legemlékezetesebb? — A kilencven esztendőből nehéz kiragadni a felejthetet­leneket, hiszen eseménydúsak voltak azok az idők. Amikor sztrájkokat szerveztünk, ami­kor szabotálni kellett és ami­kor minden percben leselkedett ránk a politikai rendőrség., 1932-ben sikerült kijutnia a Szovjetunióba, ahol 1935-ig egy repülőgépgyárban dolgo­zott. Amikor hazajött, fekete­listára került feleségével együtt, akivel házasságkötésük után 64 évig éltek együtt. Több­ször bebörtönözték, amikor szabad volt, munkát főként magánvállalkozóknál kapott. Jó kezű szakmunkásként tar­tották nyilván. Pesten a We­A gödöllői Stromfeld lakóte­lep egyik tízemeletes torony­háza előtt gyülekeztünk. A kör­zeti III-as pártalapszervezet tagsága és vezetősége nevében egy kis küldöttség indult a ha­todik emeletre köszönteni Kiss Lászlót, a párt régi harcosát. Az ünnepelt már a folyosón várakozott, és nagy szeretettel tessékelte be lakásába a ven­dégeket, akik illő szavak kísé­retében, virággal, itallal és édességgel kedveskedtek. Hét évtized Kiss László korát meghazud­toló frisseséggel beszélt a régi időkről, sorsáról. Budapesten született, április 1-én múlt ki­lencven esztendeje. Négyen vol­tak testvérek. Édesanyja 65 éves volt, amikor meghalt, édesapja 85 évesen hunyt el. A munkásmozgalomba 1912- ben kapcsolódott be. Tanult mestersége idomszerész és szerszámkészítő. Az 1919-es forradalom idején vöröskato­nának állt. A Tanácsköztársa­ság leverése után sok üldözte­kerle utcában dolgozott, majd többször Csepelen, a gépgyár­ban. A felszabadulás után már nyíltan, szabadon dolgozhatott a pártban. Csepelen a gyári pártszervezet titkára lett. Az ellenforradalom idején elbo­csátották, majd a vihar elülte után ismét jelentkezett mun­kára. Dolgozott a központi elő­kalkulációban, a gépgyár kis és nagy tömegüzemében, a köz­ponti beruházáson és a szer­számgépgyárban. 1980. március 12-én ment nyugdíjba, de több mint egy évtizeden át nyug­díjasként is visszajárt dolgozni Csepelre. Lapozgatunk a múltban és keressük azokat az elvtársakat, akikkel valaha együtt dolgo­zott a szakszervezetben és a pártban. Tervek a javéról — Elfogytak, magam marad­tam — mondja Kiss László. — Nehéz volt az illegalitás, és ho­va tűnt az az idő, amikor az Ámor kávéházban jöttek össze a baloldaliak, és a politikai rendőrség emberei a lakásig követtek és ott fogtak le. Szívesen emlékszik arra, ami­kor a IX. kerületi munkás dal­körnek volt a tagja, Csepelen a természetbarát-egyesületbe járt: kirándulások, túrák szol­gáltak a baloldaliak illegális találkozásaira. Vagy arra, ami­kor Moszkvában az illegalitás­ban élő magyarok egyesületet alakítottak és rendszeresen ta­lálkoztak, tervezgettek a jövő­ről, mit tesznek, ha egyszer hazakerülnek. Letűnt kor Azt is megélte és sok mást. Idehaza, Pesten és Pestlőrin- cen lakott. Gödöllőre egy új­sághirdetés kapcsán került. Ki­lenc évtizeddel a háta mögött sokat sétál, párttaggyűlésre jár, legutóbb is felszólalt. Mun­kájáért érzi a megbecsülést. Tu­catnyi kitüntetés gazdája: Szo­cialista Hazáért Érdemrend, Munka Érdemrend arany és ezüst fokozat, Tanácsköztársa­sági Emlékérem, SZOT arany­érem látható vitrinjében. Tele van optimizmussal, jövőbe ve­tett hittel él, szívesen beszél önmagáról és azokról az idők­ről, amelyek ma már történe­lemnek számítanak. Neki is, a világnak is. Csiba József tam a Gödöllői Gépgyárba — mondja Kurucz Lászlóné. — Egy éve dolgozom itt a Poli- toys-nál, főképpen a gyerek miatt maradtam idehaza. Szabály nincs Nyilvánvaló, hogy szabályt nem lehet kimondani arra sem: mi jobb, kinek jobb, ha helyben találnak munkát a falvakban, vagy éppen a kis­városban élők. A másik olda­lon ugyanis az áll:, miután a főváros talán sohasem tud annyi embert, munkáskezet adni, amennyi ott elég, biztos, hogy sokáig kisegíti a mi já­rásunk, a megyénk is. Fordít­va is áll ez a dolog sok min­denben. Dehát, végül is a fő­város is, a kis település is hozzánk tartozik, a miénk. Fehér István Anya és gyerek Kicsiny, másfél-kétéves körüli gyerek ül velem szemben a vonaton anyja ölében. A fiatalasszony egykedvűen figyel kifelé. A gyerek is, majd pár száz méter után foggatni kezdi szülőjét. — Anyuci, mi az a csík? — kérdi az országút fekete szalagja felé bökve. — Melyik csík? Nem lá­tom. — Az a fehér csík ott. Mi az? — Nem tudom kisfiam, hagyjál! — De mond meg, anyuci! Nem mondja, nem. hogy mi az a csík, az a fehér, szaggatott terelővonal. Fiatal mama, semmi kü­lönöset el nem áruló te­kintettel. A kicsi a húsz­egynéhány kilométeres úton. Gödöllőtől Budapes­tig, még sok mindenre kí­váncsi volt. Ám a hölgy, csakúgy, mint a hiánycik­kekben legszegényebb bol­tos, csak a nem tudomot_ a nemet mondta. Nem értet, tem én sem őt. Vajon mi­kor akarja elmondani ki­csinyének a világ apró dol­gait. tárgyait, villanásait, a sötétet, a világosat, a jót, a rosszat, a szúrósat, az ér­deset, a simogatót? Mikor oltja be örömmel, szeretet­tel, a szükséges mértékű tartózkodással, a megtar­tóztatás ilyen korban kez­dődő gyakorlati lépéseivel? Mert hogy itt feszül az a kérdés is: mennyit hagy ez a maga is szinte gyerek anya tanítanivalók dolgá­ban az óvó nénire, a pe­dagógusokra. F. I. Anyakönyvi hírek Született: Kroneraff Tibor és Csertői Ágnes: Tibor; Kiss László és Nagy Mária: Ist­ván; Tóth Ferenc és Barsi Lídia: Ferenc; Horváth Já­nos és Homok Ágnes: János; Fata György és Szabó Ágota: Melinda; Hamvai István és Sárvári Katalin: István; Ri- mitin István és Ráfel Mária Ilona: Ildikó; Illés József és Rövid Katalin: József Péter; Fehér László és Farkas Ani­kó: Zsuzsanna Piroska; Má- csár József és Homok Margit: Judit; Szauter András Ferenc és Költő Éva Erzsébet: Éva; Örkényi Béla és Prokop Má­ria Julianna: Edit; Szécsényi István és Tóth Ilona: Szilvia; Csabai László Zoltán és Ud- vardy Ildikó: Zsolt; Bokor Árpád Ignác és Maccechini Judit Terézia: Gergely Csaba; Szlávik János és Kamarás Erzsébet: Eszter; Papp Já­nos és Kardos Judit Kornélia: Attila János; Majzik Ferenc és Wendt Rosi: Zsuzsanna; Kovács Imre és Halász Aran­ka: Zsuzsanna; Pandi Miklós és Langó Magdolna; Judit ne­vű gyermeke. Névadót tartott: Blocker Csaba és Csőke Zita: Anita; Krenovszky Nándor és Lovász Andrea; Nikolett; Szabó Béla és Berényi Zsuzsanna: Béla nevű gyermekének. Házasságot kötött: Nánási Sándor és Nagy Erika Irén; Gyöngyösi Sándor és Antal Margit, Hersch Péter és Radvánszky Mária; Baranyi Géza és Berki Mária; Szabó Ferenc és Komócsi Piroska Lenke; Németh István és Bártfai Márta; Mácsár Imre és Hevesi Mária Gyöngyi; Kupecz László András és Bokor Ilona; Jassó Ferenc és Egyed Irénke. Elhunyt: Nagy Imre, Gö­döllő, Dózsa György út 1—3; Berki Ferenc, Gödöllő, Bacsó Béla utca 5.; Kiss Gyula Ist­vánná Bátori Rozália, Gödöllő, Tavaszmező utca 11.; Fráter Árpádné Lipcsey Erzsébet, Gödöllő, Haraszti köz 4-; Elek Jánosné Kovács Mária, Gödöl­lő, Bajcsy-Zsilinszky utca 20.; Szert Gáborné Oláh Piroska, Gödöllő, Bercsényi utca 18.; Cseresznye Mihály, Gödöllő, Arany János utca 15.; Kiszel László János, Gödöllő, gép­gyári lakótelep 11., Héninger Józsefné Komáromi Mária, Gödöllő, Komáromi utca 28. Ügyelet Állatorvosi ügyelet: Csömö­rön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen. Kerepestarcsán, Mo­gyoródon, Nagytarcsán, Péce- len, Szadán, Veresegyházon, Vácegresen április 16-án, szom­baton 8 órától április 18-án, hétfőn 8 óráig: dr. Rédling Tibor, Kerepestarcsa, Váci Mi­hály u. 2. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Hévizgyörkön, Ikladon, Karta­lon, Túrán, Valkón, Váckisúj- falun, Vácszentlászlón, Verse- gen, Zsámbokon április 16-án, szombaton 8 órától április 18- án, hétfőn 8 óráig: dr. Varró Imre, Túra, Dózsa György u. 2. Az ügyeleti napon végzendő exportszállításoknál mindkét ügyeletes állatorvos igénybe­vehető. A nap programja Április 15-én. Gödöllő, művelődési köz­pont: Éjszakai mozi: Saura Vér­nász. Spanyol film, 22 órakor, készült 1981-ben. Nyolcadikosok klubja: Be­szélgetés dr. Veres Pállal, a Magyar Ifjúság munkatársá­val, 17 órakor. Különleges foglalkozások: A restaurátor; a gödöllői kise gítő iskolának 12 órakor, a ke repestarcsai 3. számú iskolá­nak 14 órakor. Népi gyermek- játékok, a Petőfi iskola napkö­ziseinek, 14 órakor. Rendha­gyó óra: Mai magyar iroda­lom, Szentpái Mónika előadása a Török Ignác Gimnázium ta­nulóinak, 11.30 órakor. Fábián Dénes kamarakiállí­tása, 15—19 óráig, Kunkovács László Élő agrártörténet, fo­tókiállítás, megtekinthető 10— 20 óráig. Pécel, KISZ-bizottság: Ifjúság és társadalom. Elő­adó: Winkler Erika, a KISZ KB munkatársa, 14 órakor. M Mozi Muppet show. Színes, szink­ronizált angol zenés bábfilm. Kísérőműsor: Tragolettó. Csak 4 órakor. Bombanő. Színes, szinkroni­zált amerikai filmvígjáték. Csak 16 éven felülieknek. 6 és 8 órakor. ISSN 0138—1057 (Gödöllői Hírlap) fiiiiiksi helyben A galgahéyízfek előnye

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom