Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-02 / 78. szám

Kr W K/unav 1983. ÁPRILIS 2., SZOMBAT TÖRTÉNELMI VÁLTOZÁSOK Az éjszakák akkor olyan világosak voltak, hogy akár újságot is lehetett olvasni a helsinki utcákon. Csodálatos volt a híres északi fény, amely elbűvölte a messze tájakról érkezett bókeküldötteket. Mi sem természetesebb, mint hogy az elhangzott felszólalások nem egyikében vissza-vissza- térő refrén volt: vajha a nem­zetközi kapcsolatokban is vé­get érne az oly hosszan tartó sötét éjszaka, s a konferencia egyik fő jelszava megvalósul­hatna: a négy nagyhatalom kormányfője üljön le a tár­gyalóasztalhoz, s dolgozzon ki olyan alapelveket, amelyek garantálják Európa biztonsá­gát. Különös, reménnyel és két­kedéssel vegyes napok voltak azok ott Helsinkiben, s a tu­dósító hangulata éppen olyan hullámzó volt, mint azoké a delegátusoké, akik népeik megbízásából helyet foglaltak az ülésteremben. Az 1955-ös esztendő nyarát írtuk, s rö­viddel azelőtt született meg a hidegháború fagyos évei utá­ni első nagy jelentőségű nem­zetközi okmány: az osztrák államszerződés. De az, hogy a népek képviselőinek nem hivatalos tanácskozása után ugyanezek a problémák kor­mányszintű megbeszélések hi­vatalos témáivá változzanak, sokak számára valahogy any- nyira távolinak, szinte hihe­tetlennek tűnt. Egyik nagy washingtoni, lap tudósítója, aki néhány percre betért a sajtóirodába, csupán azért, hogy- összeszedje az értekezlet dokumentumtervezeteit, gú­nyosan megjegyezte: maguk Vagy holdkóros álmodozók vagy ami még rosszabb, tu­datos, cinikus félrevezetők, akik be akarják csapni em­bertársaikat. Hiszen tudhat­ják, hogy másként vetődnek fel a dolgok az ilyesfajta kongresszusok szónoki emel­Í ényein, mint a hivatalps tár- yaiások asztalainál......... .. * Nyolc esztendő múltán ugyanannak a washingtoni újságnak a tudósítója ott szo­rongott az Egyesült Államok külügyminisztériumának dísz­termében e sörök írójával az újságírók számára fenntartott, szűkösnek bizonyult helyen, hogy tanúja lehessen a világ- történelmi jelentőségű ese­ménynek: a részleges „atom- csendegyezmény” aláírásának. Ez a követelés annak idején a helsinki szónoki emelvényen elhangzott, emlékezhetett vissza elégedetten a krónikás. S lám, nem voltak sem álmo­dozók, sem cinikus félreveze­tők, azok, akik hittek abban, hogy tilalomfát lehet állítani a légköri nukleáris bamba- robbantások útjába, amelyek kísérletei veszélyeztették az ' eljövendő nemzedékek életét, egészségét. S miután a Szov­jetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia hivatalos megbízottai kormányaik nevé­ben, rövid nyilatkozatot téve aláírták a dokumentumot, a nagykövetségi sajtóattasék osztogatni kezdték a tudósí­tók számára a stencilezett beszédeket Mint ilyenkor szokás, meg­indult azonnal a nagy roham á telefonok és a telexgépek felé, hogy a világsajtó képvi­selői minél gyorsabban . szárnyraröpítsék a rendkívüli ■ esemény hírét. S ugyanez tör­tént Moszkvában és London­ban, hiszen az előzetes, kor- ■ mányszinten történt megálla­podás szerint, mindhárom fő­városban egyszerre írták alá ugyanazt a szövegű dokumen­tumot. Az ünnepélyes aktus persze nem volt előzmény nélküli, hiszen egy megváltozott világ­ban került reá sor. Létrejöt­tében szerepet játszott, hogy 1957-ben az amerikait meg­előzve szovjet mesterséges hold adott „bip-bip” jeleket a világűrből. S a rakétatechni­ka gyors kifejlődésével meg­szűnt az Egyesült Államok katonai . sebezhetetlensége, amelyét addig a nagy távolság biztosított számára Atrajzoló- dott a világ térképe: a szocia­lizmus világrendszere mind hatékonyabban éreztette ere­jét a nemzetközi porondon, s nemzeti felszabadító mozgal­mi, mák győzelmei nyomán szét­hullott az imperializmus gyar­mati rendszere. Hányszor meg hányszor bi­zonyosodott be ezután is, hogy a szocialista országok békepo­litikája, amikor egy-egy me­résznek és szinte megvalósít- hatatlannak tűnő célt tűz ki, azok mindegyike a történelmi realitások gondos felmérésén alapul, s előbb, vagy utóbb, nem egyszer kemény küzdel­mek árán nemzetközi szerző­désben ölt végül is testet. Ami I9ö3-ban még szinte kurió­zumnak számított, később diplomáciai gyakorlattá vált Egymást követték a magas­szintű két- és többoldalú meg­beszélések. Létrejöttek a ha­dászati támadó fegyverkezést korlátok közé szorító szovjet— amerikai megállapodások, az európai rendezetlen problémák nagy részét az NSZK-val meg­kötött úgynevezett „keleti szerződések” szabályozták, majd kontinensünkön szinte „megkoronázta” a „művet” a Helsinkiben 35 állam-, illetve kormányfő által 1975-ben alá­írt európai biztonsági szerző­dés. Milyen hcsszű és küzdel­mekben mily nehéz volt ez a helsinki békekongresszustól a hivatalos kormányszintű hel­sinki tanácskozásig terjedő út. De szerettem volna akkor megtalálni két évtizeddel az­előtt velünk annyira gúnyo­lódó amerikai kollégámat, hogy megkérdezzem: most is fenntartja-e azt amit akkor mondott? De az amerikai saj­tót akkor — köztük a kérdé­ses washingtoni lapot is — egészen más típusú tudósítók képviselték. Azon ritka pil­lanatokat élhettük át, amikor a laptudósítók túlnyomó több­sége azonosan ünnepélyes hangnemű, tárgyilagos, a tör­ténelmi jelentőségű esemény­hez méltó kommentárokat kül­dött a finn fővárosból. Miért idézi tel az- esemé­nyek krónikása ily hosszan mindezt, ami tulajdonképpen ma már inkább történelem sok ember tudatában, sem­mint napjainkhoz közvetle­nül kapcsolódó eseménysor? Azért nem árf minderre em­lékeztetni, mert befolyásos amerikai kormányzati körök tesznek ma kísérleteket arra, hogy a biztonság — szerződé­sekkel kimunkált —, egész rendszerét megsemmisítsék, felülvizsgáljanak és megszeg­jenek olyan nemzetközi meg­állapodásokat, amelyek pedig döntően hozzájárulnak ahhoz, hogy milyen a világpolitikai légkör. Sőt kísérletet tesznek arra is, hogy egyoldalúan, a maguk javára megváltoztassák a fennálló viszonylagos kato­nai erőegyensúlyt, ami pedig a béke biztosítéka. Ebbe a sorba illeszkedik bele Reagan 75. számú elnö­ki direktívája, amely céltuda­tos módon vissza akarja fej­leszteni a szovjet—amerikai kereskedelmi kapcsolatokat. Ez a szándék diktálja azt, hogy minden eddiginél na­gyobb szabású fegyverkezési programot hirdetnek meg a Fehér Házban azzal a hamis állítással, hogy „egy évtizedes elmaradást kell pótolniok”, hogy „ellensúlyozhassák” az úgynevezett szovjet „túlfegy- verkezést”. Ezért fogalmaznak meg olyan elfogadhatatlan ja­vaslatokat a genfi tárgyaláso­kon, amelyek egyoldalú lesze­relést írnának elő a Szovjet­unió számára a közép-hatótá­volságú rakéta-nukleáris rend­szerekben. S ezért jelentenek be olyan hosszú távú rakéta­elhárító fegyverkutatást, amely a világűrbe telepítene állítóla­gos „védelmi célokból” ame­rikai újtípusú tömegpusztító eszközöket. Nyugati sajtóhan­gok is kifejezték mindezek nyomán megdöbbenésüket, s írták meg, hogy a Reagan- kormányzat korábbi szovjet— amerikai megállapodásokat szeg meg e bejelentéseivel. Mindenekelőtt a SALT—I szerződést, amely az Egyesült Államok becikkelyezett tör­vényévé is vált, miután an­nak idején a szenátus ratifi­kálta. Megírták azt is, hogy ha Washington rakétaelhárí­tó fegyverrendszereket helyez el a világűrben, megszegi azt a szerződést, amelyen szintén ott az Egyesült Államok kor­mányának aláírása, sőt ame­lyet az ENSZ is határozatként fogadott el. Ez a megállapo­dás megtiltja a világűr kato­nai célokra való felhasználá­sát és nem engedélyezi, hogy ott fegyverrendszereket hoz­zanak .étre. Vajon nem vagyunk-e ál­modozók, hogy a cikk elején idézett amerikai újságíró sza­vaira utaljunk vissza, ha eb­ben a helyzetben változatla­nul érvényesnek jelentjük ki azokat a leszerelési javaslato­kat, amelyeket a szocialista közösség tavalyi moszkvai ta­nácskozása, a Varsói Szerző­dés Politikai Tanácskozó Tes­tületének idei prágai értekez­lete fogalmazott meg? Ezek a javaslatok mind a hadászati támadó fegyverek, mind pedig a közép-hatótávolságú nuk­leáris robbanófejekkel felsze­relt rakéták viszonylatában olyan reális csökkentést irá­nyoznak elő, amely tisztelet­ben tartja mindkét fél bizton­sági érdekeit. Ugyanúgy a ha­gyományos fegyverzet ügyében a bécsi tanácskozáson a Var­sói Szerződés érdekelt államai mindent elkövetnek egy komp­romisszumos megoldás kidol­gozására. Ezek az indítványok csak­úgy, mint a korábbiak, ame­lyek végül is utat törtek a megállapodásig, a realitáso­kon alapulnak. Ez így van akkor is, ha az amerikai ve­zető körök és több NATO- partnerük ma tagadni igyek­szik ezt a tényt. S hogy a washingtoni vezetés merev, megegyezésellenes taktikázása mind nagyobb ellenállásba üt­közik, arra jó példa az úgy­nevezett „befagyasztási” ügy. A Szovjetunió már jóideje ja­vasolta, hogy addig is amíg a legpusztítóbb fegyverek csök­kentésére tartanak a tárgya­lások, mindkét oldalon a je­lenlegi szinten fagyasszák be a rakéta-nukleáris arzenált. Az amerikai kormányzat me­rev elutasítással vála'szoit. Ez az álláspont azonban mind nehezebben tartható az ügy­ben. Tavaly a Reagan számá­ra kedvezőbb összetételű kép­viselőházban, már csak né­hány szavazat hiányzott ah hoz, hogy a „befagyasztás” hí­vei győzelmet arassanak. Most pedig Reagan csupán manőve­rezéssel volt képes elodázni a számára nyilvánvalóan kedve­zőtlen eredménnyel járó sza vazást. Ami pedig a közvéle­ményt illeti: hangulatának változására, a „befagyasztás” nagyobb támogatásának irá­nyába, mi sem jellemzőbb, minthogy azokban az álla­mokban és városokban, ahol erről próbaképpen szavazást rendeztek, a befagyasztás gon­dolata többséget kapott. Joggal mondhatjuk tehát, s erre tanúként megidézhet­jük a történelmi események krónikását is, hogy nem a szavak a lényegesek, a meg­határozóak, hanem a realitá­sok valósága. S ha egy béke­javaslat ezekre épül, azok. akik megfogalmazzák, joggal lehetnek bizakodóak, s küzd- hetnek azért, hogy újabb nem­zetközi szerződésben öltsön testet valamennyiünk nagyobb biztonsága érdekében. Árkus István Súlyos anyagi károk Merénylet Bejrutban Péntekre virradóra nagyere- , ü bombarobbanás semmisí­tette meg a Szamed palesztin gazdasági szervezet nyugat­bejrúti áruházát, ahol palesz­tin népművészeti, iparművé­szeti és ruházati cikkeket áru­sítottak, A merénylet ugyan­csak romba döntötte a Liba­noni Kommunista Akciószer­vezet irodáját, amely ugyan­abban az épületen működött. Az anyagi kár rendkívül sú­lyos, de személyi sérülés nem történt. Mint arról beszámoltunk, a palesztin gerillák kivonulása óta több bombamerényletet követtek el a PFSZ ideiglenes bejrúti irodája, tudományos kutatási központja ellen a li­banoni hatóságok és a több­nemzetiségű külföldi erő el­lenőrzése alatt álló városrész­ben. Hazánk felszabadulásának évfordulóján Ünnepi gyűlés Moszkvában ^ Április 4-c, Magyarország ^ (elszabadulásának évfordu- ^ lója tiszteletére pénteken í Moszkvában, a Szakszcrvc- £ zetek Házának októberi í termében ünnepi gyűlést ^ rendezett az SZKP moszk- ^ vai városi pártbizottsága, a ^ Szovjet Szakszervezetek ^Központi Tanácsa, a Rom- ^ szomol Központi Bizottsá- í ga, a Szovjet Baráti Társa- \ Ságok Szövetsége és a V Szovjet—Magyar Baráti ^ Társaság központi vezető- í sége. Az ünnepi gyűlés elnökségé­ben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének, a Szov­jetunió Minisztertanácsának képviselői, az SZKP KB és a Szovjetunió külügyminiszté­riumának felelős beosztású munkatársai, az SZMBT veze­A P/avda a Reagan-javaslatró! Csupán propagandalépés Az ismert és lejáratott „nul­lamegoldáshoz” képest semmi újat nem adó, a Szovjetunió számára elfogadhatatlan pro­pagandalépésnek minősíti a Pravda New York-i tudósítója a közbülső megoldásra tett amerikai javaslatot, amelyet Reagan elnök szerdán jelentett be Washingtonban. Tornász Kolesznyicsenko szerint ez az indítvány is csupán azt a célt szolgálja, hogy az európai kö­zepes hatótávolságú nukleáris fegyverek korlátozásáról Géni­ben folyó tárgyalásokon elejét vegye a megállapodásnak és ürügyet teremtsen az amerikai rakéták Ny ugat-Európába te­lepítéséhez. A rakéták szakaszos telepí­tésére vonatkozó javaslat elfo­gadhatatlan, hiszen egyetlen közepes hatótávolságú ameri­kai rakéta megjelenése Nyu- gat-Európában már a Szovjet­unió és az Egyesült Államok közötti hadászati egyensúly megbontását, az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének megsértését jelentené. A nagy hírveréssel beharangozott új amerikai indítvány is hamaro­san arra a sorsra jut, mint az 1981-ben felvetett, a „nulla­megoldásra” vonatkozó javas­lat — mutat rá a Pravda tu­dósítója, leszögezve, hogy az Egyesült Államok soha nem veheti rá a Szovjetuniót egy­oldalú engedményekre. Durva beavatkozás Ausztria bs'ügyeibo Bécsben Ausztria belügyeibe való durva beavatkozásnak te kintik Joseph Luns NATO-fő- titkárnak azt a szerdai meg­jegyzését, amely szerint „Ausztria katonailag annyira gyenge, hogy támadás esetén öt napnál tovább nem tudná tartani magát”. „Az osztrák semlegesség elveivel összhang­ban álló védelmi koncepciónk nem a NATO mércéjével mér­hető — jelentette ki Otto Rösch hadügyminiszter. A NATO főtitkárának Ausztria-cllcn.es kirohanása mind -katonai, mind politikai szempontból értelmetlen és felelőtlen — írta pénteken az Arbeiter-Zeitung. Húsz kilométeres élő láncot alkottak Brit antmukleáris tüntetés A Londontól nyugatra fekvő Berkshire grófságban pénte­ken megtartották az idei hús­A kapcsolatok javításának szándéka QKP—OSZP-párbeszéd Az együttműködés formái­ról, a szakszervezetek felada­tairól, az ország gazdasági helyzetének megítéléséről, a két párt kapcsolatainak kiszé­lesítéséről volt szó egyebek között az Olasz Kommunista Párt, valamint az Olasz Szo­cialista Párt vezetőinek mint­egy hatórás megbeszélésén csü­törtökön Rómában. A kommunista tárgyalókül­döttséget Enrico Berlinguer. a Szocialista Párt delegációját Bettino Craxi vezette. 1979. szeptembere óta ez az első al­kalom, hogy a két párt ilyen Visszatartják az Izraelnek szánt gépeket Taktikai fogásról van szó? Reagan elnök a Los Angeles-i külpolitikai társaság előtt el­hangzott beszéde után, kérdé­sekre válaszolva közölte, hogy az Egyesült Államok egyelőre nem szállítja le Izraelnek a korábban lekötött F—16-os vadászgépeket. Az elnök a szállításokat az izraeli csapa­tok Libanonból való kivonu­lásához kötötte és arra az amerikai törvényre hivatko­zott, amely szerint az Egye­sült Államok nem szállíthat fegyvereket más országoknak, ha azokat nem védelmi célok­ra használják fel. Reagan bejelentése nagy meglepetésként érte az ame­rikai külügyminisztériumot, amely a libanoni invázió óta mindig arról beszélt, hogy a kérdés „kivizsgálás alatt áll” Washingtoni diplomáciai meg­figyelők szerint az elnök új állásfoglalásának jelentőségét mégsem szabad túlbecsülni. Nyilvánvalóan taktikai fogás­ról van csupán szó. Mint s Washington Post diplomáciai tudósítója emlékeztet, a 7.r amerikai vadászgép leszállító sa amúgyis csak 1985-ben válik esedékessé. Az elnök állásfoglalása azonban ennek ellenére a? amerikai—izraeli viszonyban kiújuló nehézségeket tükrözi, mindenekelőtt azt, hogy a li­banoni tárgyalások nem úav mennek, ahogy Washington szeretné, s ez a közel-keleti amerikai rendezési terv meg­valósítását egyelőre lehetet­lenné teszi. magas szintű, hivatalos talál­kozójára kerül sor. Mint az eseményről kiadott közlemény is kiemelte: a ta­lálkozó és a vita a két párt közötti kapcsolat javításának szándékát erősítette. Vét legnagyobb nukleáris tilta­kozó megmozdulását. A nukleáris leszerelésért küzdő mozgalom (CND) akti­vistái és támogatói, szám sze­rint mintegy negyvenezren, élő láncot alkotva fogták kör- fa. a Greenham Common-i lé­gitámaszpontot, a brit földre kerülő amerikai cirkáló szár­nyasrakéták kijelölt telepítési helyét; a burghfieldi hadi­anyaggyárat, ahol a brit nuk­leáris robbanófejeket állítják elő, valamint az aidermastoni nukleáris kutatóintézetet. Az „élő lánc” több mint 20 kilo­méter hosszú volt.' A görög kormány állásfogklása Nem kellenek újabb rakéták „A görög kormány nyoma­tékosan hangsúlyozza, hogy teljes mértékben ellenzi újabb nukleáris rakéták telepítését Nyugat-Európában" — mond­ta csütörtökön Jannisz Kap- szisz görög külügyminiszter­helyettes. Kapszisz nyilatkozatának előzménye a NATO állandó ta­nácsának csütörtöki ülése volt, amelyet azért hívtak ösz- sze, hogy megvitassák, és jó­váhagyják Reagan amerikai elnök szerdán előterjesztett indítványát. A Brüsszelben tartott találkozón Görögország nem csatlakozott a szövetség többi tagállamának jóváhagyó állásfoglalásához. Nemzetiségi tanácskozás Bukarestben Ceausescumondott beszédet Együttes ülést tartott csü­törtökön a romániai magyar és i német nemzetiségű dolgozók tanácsa. A tanácskozáson rész< vett és beszédet mondott Ni- colae Ceausescu. az RKP fő­titkára. román elnök. Részletesen szólt a román oárt és állam nemzetiségi po­litikájáról, méltatta az ered ményeket, de leszögezte azt is mgv nagyobb figyelmet ke1 fordítani a poitikai nevelő te­vékenységre. Nicolae Ceausescu a többi között leszögezte, hogy Romá­niában nen? kell tartani a nunkanélküliségtől, s hogy az ország minden állampolgára számára biztosítani fogja a munkahelyet. Hangoztatta, hogy bár senkit nem tudnak visszatartani erővel, de min­dent megtesznek azért, hogy segítsék az embereket annak megértésében, hogy ott kell maradniuk, ahol születtek, s ahol dolgoznak, Ceausescu ál­lást foglalt amellett, hogy a kulturális életben sokféle stí­lus érvényesüljön, de ismét le­szögezte, hogy ideológiai és politikai téren egységes nyel­vet kell beszélni. tői, a szovjet hadsereg tábor­nokai, Moszkva város .lakosai­nak képviselői foglaltak he­lyet. Jelen volt az MSZBT küldöttsége is, Bocz Józsefnek, az MSZBT ügyvezető elnöksé­ge tagjának vezetésével. Ünnepi beszédet mondott Nyikolaj Danyilin, a Szovjet­unió gyógyszeripari miniszte­rének helyettese és Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagykövete. Nyikolaj Danyilin hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunió és más szocialista országok dol­gozói is együtt ünneplik a ma­gyar néppel április 4-ét, amely fordulópontot jelentett az or­szág életében. Magyarország 38 év alatt jelentős eredmé­nyeket ért el népgazdasága fejlesztésében: korszerű nagy­iparral és világszinten is ki­emelkedő eredményeket fel­mutató mezőgazdasággal ren­delkező országgá vált. Ünnepi beszédében Rajnai Sándor megemlékezett a Ma­gyarország felszabadítása so­rán elesett szovjet hősökről, méltatta a Szovjetunió szere­pét hazánk csaknem négy év­tizedes fejlődésében. Megálla­pította, hogy kapcsolataink széles körűen fejlődnek, s az élet minden területére kiter­jednek. Április 4-ről széles körben megemlékeztek a Szovjetunió­ban. Ünnepségeket rendeztek, illetve rendeznek a közeli, na­pokban Moszkva több nagy­üzemében és á Szovjetunió köztársaságainak fővárosaiban is. ★ Április 4-e alkalmából a moszkvai magyar nagykövet­ség munkatársai, élükön Raj­nai Sándor nagykövettel meg­koszorúzták a Len in-mauzó­leumot és az ismeretlen kato­na sírját. Rajnai Sándor pénteken fo­gadást adott. A fogadáson megjelent Inámzsón Uszmán- bodzsajep, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Eirfökscgé el­nökhelyettese ,és Nyikolaj Ta- lizin, a Szovjetunió Miniszter- tanácsa elnökhelyettese.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom