Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-01 / 77. szám

’xMüm 1983. Április i., péntek Nicaragua kerüli az ellenségeskedést Hondurasszal Körülzárták az elleaforradalmánskat Mintegy 200 somozista ellenforradalmár van még Ma- tagalpa nicaraguai tartományban — jelentették be szer­dán Managuában. Az ellenforradalmárokat a sandinista hadsereg alakulatai körülzárták, a lakosság védelme ér­dekében több települést katonailag megerősítettek. Sergio Ramirez Mgrcado, a nicaraguai kormányzó tanács tagja ugyanakkor szerdán cá­folta azokat a híreiket, hogy jelentősebb katonai összecsa­pások lettek volna az ország északi részén. A nicaraguai el­lenforradalmárok hondürasi területen működő rádióadója közölte, hogy „a felkelők el­foglaltak két települést és je­lentős veszteségeket okoztak a sandinista hadseregnek”. A nicaraguai politikai új­ságírók kérdésére válaszolva elmondta azt is, hogy Nicara­gua nem szándékozik az elle­ne elkövetett hondürasi—ame­rikai agresszió miatt felfüg­geszteni adósságainak törlesz­tését. Az ország folytatni kí­vánja adósságainak visszafize­tését, de „ehhez szüksége van a nemzetközi pénzügyi szerve­zetek segítőkészségére is” — tette hozzá. Honduras szerdán tiltakozó jegyzéket juttatott el Nicara­guának a sandinista hadsereg alakulatainak hondürasi terü­Brit antinukkárís mozgalom Előkészületek abéketiiatetésre A brit nukleáris leszere­lésért küzdő mozgalom (CND) aktivistái csütörtökön meg­kezdték felvonulásukat két, az új amerikai rakétáknak ott­hont adó, toerkshire-i támasz­ponthoz — Greenham Com- rrionhoz és Burghfieldhez —, ahol nagypénteken '20 kilo­méteres „élő tiltakozó láncba” fogódznak majd össze. A CND 40 ezer embert vár húsvéti megmozdulására. Margaret Thatcher minisz­terelnök csütörtökön délelőtt a parlamentben, a húsvéti szü­netet megelőző utolsó ülésen „szűk látókörűnek és veszedel­mesnek” nevezte a Greenham Common-i tüntetőket. Greenham Commonhoz egyébként, mint a csütörtöki Morning Star tudósít, nyár vé­gére megérkeznek a Nagy- Britanniába telepítendő 16 cirkáfti szárnyasrakéta első darabjai, és valószínű, hogy nyárra már a silók is készen állnak. A szovjet ál'ásfogklás visszhangja Szíria bízhat a támogatásban Damaszkuszban megelége­déssel és megnyugvással fo­gadták a szovjet kormány szerdai nyilatkozatát, amely elítélte, a Szíria megtámadásá­ra szőtt izraeli terveket. A damaszkuszi sajtó veze­tő helyen közölte és vezércik­kekben üdvözölte a határozott szovjet állásfoglalást. „Minden jel arra vall, hogy Izrael nagy­méretű agressziót készít elő Szíria ellen — állapítja meg a Tisrin című lap. A szovjet kormány most figyelmeztetést tett közzé ezekkel az előké­születekkel kaocsolatban, utal­va rá, hogy Szíria az izraeli terjeszkedési tervek útjában áll. Izrael és protektorai na­gyon jól tudják azonban, hogy Szíriának erős barátai vannak, akik ellátják őt az agresszió visszaveréséhez szükséges min­den eszközzel”. Az Al-Baath szintén azt emeli ki, hogy Szí­ria bátor helytállásával kiér­demelte a békeszerető erők, mindenekelőtt a Szovjetunió, a szocialista országok támoga­tását. Menahem Begin izraeli mi­niszterelnök csütörtökön, a Szíriával kapcsolatos legutób­bi szovjet kormánynyilatko­zatra reagálva cáfolta, hogy Izrael meg akarná támadni a szomszédos arab országot. .Begin szerint „nem szabad eltúlozva reagálni a nyilatko­zatra — de figyelmen kívül hagyni sem lehet”. Szünet Becsben Hadmcsökkentési tanácskozás Május közepéig elnapolták a bécsi, közép-európai fegyve­res erők és fegyverzet köl­csönös csökkentéséről folyó tárgyalásokat. A szünet előtti záróülésen csütörtökön felszólalt Valerian Mihajlov nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője és kije­lentette: a tárgyalások most véget ért szakaszában a szo­cialista országok újabb jelen­tős kezdeményezéseket tettek, reális lehetőséget teremtve arra, hogy már a közeljövő­ben megkezdjék a közép-eu­rópai katonai szembenállás szintjének csökkentését. Építő szándékú javashtok Varsóban Befejeződött a Varsóban szerda éjszaka be-, fejeződött az országos munkás­aktíva értekezlet. Wojciech Jaruzelski, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt KB első tit­kára, a minisztertanács elnö­ke zárszavában elmondotta: a tanácskozáson építő szándékú javaslatok és megállapítások egész sora hangzott el. A pár­tot és a néphatalmat az az elv vezérli, hogy a népgazdaság számára alapvető, létfontossá­gú törekvéseket széles körben ismertessék, országos megvi­tatásra bocsássák. A néphatalom egymagában nem küzdheti le a nehézsége­ket, ezt csak az egész nép, mindenekelőtt az ország első­számú gazdája, a munkásosz­tály teheti meg — mondotta Wójciech Jaruzelski. A tanácskozással kapcsolat­ban a LEMP KB első titkára hangsúlyozta: az ülésen el­hangzott javaslatokat és hoz­zászólásokat közvetlenül az érintett minisztériumok és in­tézmények vezetéséhez juttat­ják el. A párttal, a néphata­lommal, az állami vezetéssel kapcsolatos javaslatokat, meg­jegyzéseket a párt központi bizottsága gazdasági és szer­vezési csoportjának szakértői elemzik majd, s valamennyi hozzászóló érdemi választ kap. letre történt állítólagos betö­rése miatt. Nicaragua hondu- rasi ügyvivője az ANN nicara­guai hírügynökségnek adott nyilatkozatában visszautasí­totta a hondürasi vádat és ki­jelentette: „Nicaragua semmi­lyen ellenséges lépést nem tesz Honduras ellen, legkevés­bé katonai téren”.. Ho’ncp Moszkvában Andrsj Gromiko sejióértekezlete Szovjet és külföldi újság­íróknak tart sajtóértekezletet szombaton délelőtt Moszkvá­ban Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnökének első he­lyettese, külügyminiszter. Gro­miko legutóbb 1979 júniusá­ban tartott sajtóértekezletet. A HA Tú-kcrmányok támogatják Reagan javaslatát Ä lényeg nem változott A nyugati sajtó kételyeknek ad hangot '/ A nyugat-európai fővá- ^ rosokban általában kedve­zően, bár változó hangvéíe- ^ lű nyilatkozatokkal fogad­ják az amerikai javásiatot ^ a Szovjetunióval kötendő ^ küzbülső rakéíamegállapo- ^ dásról. Az első szovjet ál- í lásfoglalás arra hívja fel a «figyelmet, hogy a javaslat j nem veszi tekintetbe a j felek egyenlő biztonságá­éi nak elvét. Shultz amerikai külügymi­niszter csütörtökön az NBC te­levízióban kijelentette, hogy szerinte most kizárólag a szov­jet félen múlik a megállapo­dás az eurorakétákról. Az Egyesült Államok „jó javas­latokat tesz az asztalra” és „odafigyel” a másik fél javas­lataira is. Sztanyiszlav Menysikov, az SZKP Központi Bizottságának szóvivője egy másik amerikai televíziós állomásnak adott nyilatkozatában közölte, hogy a Szovjetunió gondosan ta­nulmányozza az amerikai ja­vaslatot, de „minden a részie­tektől függ”, s azokat egyelőre nem látják biztatónak. Kifo­gásolta például a szovjet szó­vivő, hogy Reagan és az ame­rikai fél állandóan az eürorá- kéták közé sorolja a Szovjet­unió ázsiai, részén telepített, s Nyugat-Európát elérni képte­len szovjet rakétákat is. A moszkvai rádió angoj nyelvű adásának kommentár­ja megállapítja, hogy az euró­pai nukleáris fegyverzetek korlátozására vonatkozó leg­újabb amerikai javaslat fi­gyelmen kívül hagyja a felek egyenlő biztonságának elvét, mivel — az úgynevezett nulla­változathoz hasonlóan — ki­zárólag a szárazföldi telepítésű rakétákról szól. Az amerikai javaslat említést sem tesz a tengeri és légi indítású közép­hatótávolságú fegyverekről, s változatlanul nem veszi te­kintetbe az angol és francia nukleáris fegyvereket, ame­lyek képesek elérni a Szovjet­unió területét. A kommentár hangsúlyozza: a Szovjetunió előítéletek nél­kül fogad minden új fegyver­zetkorlátozási javaslatot — ezeknek azonban az egyenlő­ség és egyenlő biztonság elvei­ből kell kiindulniuk. Ezzel kapcsolatban idézi a kommen­tár Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának kije­lentését, hogy a szocialista or­szágoknak joguk van ugyan­olyan biztonságra, mint ami­lyenre a nyugati államok igényt tartanak. Hiábavaló az Egyesült Államoknak a kato­nai fölény megszerzésére vo­natkozó törekvése, mert a Szovjetunió soha nem fogja ezt megengedni. A francia külügyminisztéri­um szóvivője szerint Párizs „üdvözöl minden erőfeszítést, amelynek célja az európai ér­ymkCSAK RÖVIDEN... HANOIBAN átadták a Viet­nami Szolidaritási Bizottság képviselőinek a Magyar Haza­fias Népfront és a Szolidaritá­si Bizottság hárommillió forint értékű segélyküldeményét, amellyel a tájfunkárokat szen­vedett közép-vietnariii Nghe Tinh tartomány lakóit támo­gatják az újjáépítésben. GENFBEN a hadászati fel­verek korlátozásáról és csök­kentéséről folyó tárgyalások je­lenlegi fordulójának befejező plenáris ülését tartotta .meg csütörtökön a Szovjetunió és az Egyesült \ Államok küldött­sége. Megállapodtak, hogy a tárgyalásokat június 8-tól folytatják. NAGY EREJŰ földrengés ráz­ta meg csütörtökön a délnyu­gat-kolumbiai Popayán váro­sát és környékét. Az első hí­rek szerint legalább ötvenen meghaltak, más jelentések több mint száz áldozatról tud­nak. A rengés helyi idő sze­rint reggel történt. dekeket kielégítő megoldás el­érése”. A francia kormány már a múltban is jelezte, hogy a „nullamegoldást” ne kezeljék „mindent vagy semmit” ala­pon. Helmut Kohl nyugatnémet kancellár üdvözölte az „új ame­rikai megközelítést”. Bár az ő szemében a nullaváltozat a „legjobb megoldás”. Kohl is azt kívánja, hogy a genfi tár- gyálások vezessenek „a lehető leggyorsabban konkrét és ki­egyensúlyozott eredményre”. Reagan indítványát Marga­ret Thatcher a parlamentben melegen üdvözölte. A nyugati sajtó — a hiva­talos állásfoglalásokkal szem­ben — számos tekintetben kri­tizálja. a Reagan-javaslatot. A Frankfurter Rundschau sze­rint Washington a Reagan el­nök által javasolt küzbülső megoldással ki akar bújni a felelősség alól arra az esetre, ha a tárgyalások kudarcba fulladnak. Az olasz sajtó kételyeinek ad hangot az amerikai elnök szerdai javaslatának célját és várható eredményét illetően. A jobboldali II Giornale sze­rint Reagan azt és úgy mond­ta, amit és ahogy a rakétate­lepítésben érintett nyugat- európai kormányok várták. „Moszkva, valószínűleg nem fogadja el ezt a javaslatot, mert a lényeg nem változott." Közös közlemény a látogatásról Magyar—jugoszláv Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa Elnökének meghívására Petar Sztambolics, a Jugosz­láv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének el- nöko március 29. és 31. kö­zött hivatalos, baráti látoga­tást tett Magyarországon. A tárgyalásokról közös közle­ményt adtak ki, amelyet az alábbiakban ismertetünk. ■ A felek .újból megerősítet­ték, hogy a magyar—ju­goszláv kapcsolatok a szuve­renitás, a területi integritás, a függetlenség, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás elvein, a szocializ­mus építésének közös céljain, a két ország belső fejlődésé­ben és nemzetközi helyzeté­ben meglevő különbségek köl­csönös figyelembe vételén ala­pulnak. Ezek az elvek — ame­lyeket Kádár János és Joszip Broz Tito találkozóin dolgoz­tak ki és erősítettek meg — megbízható alapul szolgálnak a magyar—jugoszláv együtt­működés kölcsönösen előnyös, sokoldalú fejlődéséhez, a ba­rátság és a bizalom erősítésé­hez a két ország népei között. Megerősítették szilárd elha­tározásukat, hogy ezeken a tartós alapokon folytatják a kapcsolatok erősítését Magyar- ország és Jugoszlávia között, és újabb erőfeszítéseket tesz­nek a kölcsönösen előnyös két­oldalú együttműködés fejlesz­tésére. Mindkét elnök hangsúlyoz­ta, hogy fontosnak tartja _ a Magyar Népköztársaságban élő szerb, horvát, szlovén, illetve a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaságban élő magyar nemzetiség kiegyen­súlyozott helyzetét és sokolda­lú fejlődése valamennyi tár­sadalmi-gazdasági, kulturális­művelődési és más feltételé­nek biztosítását. Kedvezőnek értékelték, hogy a két ország jószomszédi kapcsolatának fej­lesztésében a. nemzetiségek a híd szerepét töltik* be. Alá­húzták. hogy országaik elvi álláspontja a nemzetiségi kér­désben a két ország népei ba­rátsága erősítésének fontos ele­me. A felek ebben a szellem­ben tovább munkálkodnak a nemzetiségek sokoldalú igé­nyeinek minél teljesebb kielé­gítéséért. A két fél aggodalmát fejezte ki a mostani bonyolult nem­zetközi helyzet miatt, amely feszültségekkel terhes. Rámu­tattak arra, hogy a fegyverke­zési hajsza a legsúlyosabb ve­szély a világ békéjére és biz­tonságára, az országoknak a békés egymás mellett élés el­vén alapuló együttműködésé­re. A meglevő válsággócok ki­terjednek és újabbak keletkez­nek. A népeknek a világ kü­lönböző részein még mindig harcolniuk kell a gyarmatosí­tás, az újragyarmatosítás, a fajgyűlölet és apartheid kü­lönböző formái ellen, a felsza­badulásért és a függetlensé­gért. Kifejezték meggyőződésüket, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni a fegyverkezési ver­seny^ gyors megfékezéséért, a tényleges leszerelésre irányuló intézkedésék kidolgozásáért és végrehajtásáért. Szükségesnek tartják, hogy előrehaladást érjenek el minden leszerelési tárgyaláson. Támogatnak va­lamennyi olyan konkrét ja­vaslatot és kezdeményezést, amely a tényleges leszerelési tárgyalásokhoz vezet. A két elnök megelégedéssel állapította meg, hogy tárgya­lásaik eredményei hozzájárul­tak a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság együtt­működésének és jószomszédi viszonyának elmélyítéséhez, a béke és biztonság erősítésé­hez. Petar Sztambolics, a Jugosz­láv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének el­nöke . jugoszláviai hivatalos, baráti látogatásra hívta meg Losonczi Pált, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnökét, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Háttér VÁLTÁS UTÁN NSZK BÁN sének bázisán az NDK—NSZK* viszony minden egyes újabb téglája egyben meghatározó súlyú eleme lett a Helsinki iránytűje nyomán szélesedő európai együttműködési lánco­latnak is. Másrészt viszont minden megtorpanás, az eny­hülést elvető erők részéről mesterségesen felszított fe­szültség Bonn és az NDK fő­város között kilendítette az összeurópai nyugtalansági gör­bét. Ezért üdvözölték tavaly ősz­szel Európa-szerte, a bonni keresztény-liberális hatalom- átvétel után a Kohl-kormány- zatnak a kancellár által meg­fogalmazott kötelezettségvál­lalását, hogy betartja a két német állam közötti egyezmé­nyeket, s4 biztosítja az egész, keleti politikának nevezett irányvonal folyamatosságát. S emiatt váltott ki nyugtalansá­got — sokfelé hivatalosan is. — oly széles körben, amikor a keresztény pártok soraiban újra ettől eltérő húrokat kezd­tek pengetni: az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok nemzetközi jogi jellegét, fel­melegítették az „egyedüli képviselet” közveszélyesen ókonzervatív gondolatát, sőt emlegetni kezdtek más orszá­gokkal szembeni területi igé­nyeket is. Mindennek a mai, kiélezett nemzetközi helyzet­ben nem kicsiny a súlya. Mindkét német állam fővá­rosában gyakran hangoztatták, hogy a Német Szövetségi Köz­társaság és a Német Demok­ratikus Köztársaság — törté­nelmi, földrajzi, polititkai okok sora miatt — megkülön­böztetett felelősséget visel Eu­rópában a békéért, s ennek kifejezésre kell jutnia kapcso­lataikban is. ENNEK FELISMERÉSE ön­magában is jó hatást gyako­rolt a kontinens politikai köz­érzetére az előző évtized évei­ben. E felelősség folyamatos gyakorlására az NDK az el­múlt hetekben, többek között Erich Honecker személyes ál­lásfoglalásaival is, újabb bi­zonyítékokat szolgáltatott. K. T. és a hozza nem tartózó Nyu- gat-Berlin „összetartozásának” erősítését is. Ha ez a beszéd még nem is azonos az NSZK új kormányának hivatalos programjával, de nyilvánva­lóan nem tér el annak lénye­gétől. Érthető tehát, hogy po­litikai megfigyelők Bonnban és az NSZK fővárostól távo­labb is azonnal új hangnem jelentkezését érzékelték. Vagy talán nagyon is régi hangne­mét ... A BONNI KORMÁNY állás­pontja és gyakorlati magatartá­sa az NSZK—NDK kapcsolatok tekintetében mindenkor meg­különböztetett figyelmet kelt, hiszen az a két államot köz­vetlenül érintő vonatkozásain túl nem kis mértékben egész Európát, sőt — a földrész glo­bális érzékenységének, követ­keztében — az egész világot érinti. A két német állam vi­szonya — elválaszthatatlan ré­szeként azNSZK-beli Brandt— Schmidt korszak ún. „keleti politikáját” fémjelző, s a mai nyugatnémet kormányzatot is kötelező sokágú nemzetközi szerződésrendszernek — a hetvenes években bonyolult­sága, problémái és megtorpa­násai ellenére a folyamatos normalizálás útján haladt. S ettől elválaszthatatlan az, a jövő számára is tanulságokat jelentő tapasztalat, hogy a Bonn és Berlin közötti nyitott kérdések egy-egy gordiuszi csomója mindig akkor oldó­dott meg, amikor a nyugat­német kormány képes volt a kialakult politikai realitások alapján lépni, s ilyen szellem­ben tudott válaszolni az NDK mindenkori, a szuverenitásra ás egyenjogúságra épített kap- :solatbővítési készségre. ' A két német állam immái több mint egy évtizede érvé- ayesen működő alapszerződé­KÉT VÁLTOZATBAN is megfogalmazódtak a március G-án megválasztott bonni szö­vetségi gyűlés kedden meg­tartott első ülésén a két né­met állam jövőbeni kapcsola­taira vonatkozó megjegyzések. Az immár ellenzéKi pozíció­ból szóló Willy Brandt SPD- pártelnök — aki e kapcsok^ tok hivatalossá és nemzetközi jogúvá tételének egyik fősze­replője volt annak idején — korelnöki megnyitójában szólt erről. Félreérthetetlenül a kö­vetkező évekre szánt útrava- lóként, felszólító módban, tel­jes egyértelműséggel azt mond­ta ki, hogy az NDK és az NSZK közötti viszonyt pozitív irányban kell továbbfejleszte- nit termékenyebbé kell tenni. Mégpedig — nem vitatva a szövetségi köztársaságnak a nyugati katonai-politikai rend­szerhez való tartozását — nem utolsósorban azért is, hogy ezzel is elősegítsék a bé­ke fenntartását és az enyhülé­si légkör visszatérését Európá­ban. A kormányzati hatalom most már tartós jelleggel beiktatott CDU — és felelősségét tekint­ve a másik kát koalíciós párt, a CSU és az FDP — nevében a szövetségi gyűlés elnökévé választott Rainer Barzel ke­vésbé volt egyértelmű ebben a kényes témában. A tekinté­lyes kereszténypárti politikus — több mint finom különb­ség Brandthoz hasonlítva —, elnöki székfoglalójában szóba sem hozta a két német állam fogalmát. Ehelyett olyasmit fejtegetett, hogy a nyugatné­met parlamenti képviselők „az egész német népet képvi­selik”, ezért — ha békés úton is de — kötelességük „Né­metország újraegyesítésének” megvalósítása. S még vilá­gosabbá rajzolva a képet, Barzel szorgalmazta az NSZK

Next

/
Oldalképek
Tartalom