Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-08 / 56. szám
4 wem 1983. MÁRCIUS S., HTOD Ki mit tud? — megyei döntő Az első perc és az utolsó Az amatőr művészek nagy napja A helyszín Szentendre. Az Időpont: vasárnap, délután 5 óra. A művelődési központ büféje már bezárt, az imént még zsúfolt ruhatárban csak egy-két kabát árválkodik, a parkolóból most húznak ki az utolsó autók. A résztvevők — HÉV-vei, kocsival, busszal, gyalog— már elindultak: viszik haza örömüket, nevetésüket, sikerüket,' reményeiket, és sírásaikat, bánatukat, balszerencséjüket. Vége a Ki mit tud? megyei döntőjének. AZ „UTOLSÓ" ELSŐ. Az időpont: délután fél 5. Keleti István rendező, a zsűri elnöke az utolsó továbbjutót, a tá- piószentmártoni Aranyszarvas Együttes vezetőjét szólítja; Tóth Béla, a megyei művelődési központ igazgatója az utolsó plakettet adja át. Már nincs több titok, már csak az öröm létezik és a könnyek. A döntő negyven résztvevője — csoportok, együttesek és egyéni résztvevők — közül tizenöten lesznek ott a később megrendezendő területi döntőn, ahol majd az is kiderül, hogy kik kerülnek a kamerák elé. A VITA. Az időpont: délután 4 óra. A zsűri visszavonul. Az idegeneknek tilos a belépés feliratú ajtó mögött megindul a vitá. Nehezen döntik el, hogy kik legyenek a továbbjutók és kik azok, akik pénzjutalmat kapnak (11 ezer forintot oszthatnak szét). Mező József táncdalénekes, Joshi Judit bábpantomimes, a Smog együttes, a tököli tamburaze- nekar, Csányi János, Forray M. Antónia és Gogolák Márta szavalók, a hegedűn játszó Lakatos Attila, Jóri Lajos ci- terás, a zongoradarabokat előadó Rácz Csilla, Bakos Mariann, Takács Edit és Szath- mári Tibor énekesek,, valamint a tápiószentmártoni Arany- szarvas és a bagi Muharay Együttes énekesei, táncosai mégcsak reménykednek abban, hogy esetleg rájuk esik a zsűri választása. Még nem tudják, hogy ők a továbbjutók. A FÜGGÖNY LEGÖRDÜL. Az időpont: háromnegyed négy. Az utolsó fellépő az érdi Jónás Judit. Tizenkilenc éves, és igen tehetséges. A közönség tapsol, igaz fáradtabban, mint ahogyan a színpadon táncoló megérdemelné. A közönség nem szokott a maratoni vetélkedőkhöz. Ilyen Pest megyei gálára ritkán kerül sor, a legutóbbi hat esztendővel ezelőtt volt. A közönség negyven versenyszámot nézett végig. A Ki mit tud vetélkedőbe benevező legjobb Pest megyei produkciókat. Hat járási-városi elődöntő győzteseinek műsorát. Majd hét óráig tartott A FÜGGÖNY FELGÖRDÜL. Az időpont „reggel” 10 óra 10 perc. Az első fellépő a Kontaktus country együttes. Az ő zenéjükkel kezdődik a gála. A résztvevők idegesek, főképp a délután sorra kerülők. Görcsbe rándult gyomrú, kiszáradt szájú, nevetésre képtelen arcú fiatalok ülnek a nézőtéren, vagy le s föl járkálnak az előtérben. A zene szól, az erősítők rakoncátlankodnak. Még reggel van, még mindenre van remény. A zsűri tagjai nemrégiben foglalták el helyüket, középen az elnök: Keleti István rendező, áztán a többiek: Dániel Kornél a megyei tanácstól, Gaál Mihály a televíziótól, Hamar Dániel, a Muzsikás együttes vezetője, Hidas György koreográfus, Lengyel Pál rendező és Nagy Zsuzsa, a KISZ KB-tói. Többen félve, kíváncsian nézegetik őket. Vajon milyen döntést hoznak? Érkeznek az elsők, az időpont reggel 9 óra. A szentA gödöllői Smog egytlttesnek nagy sikere volt. Irodalomtörténeti dokumentum Előkerült Babitsné levele Ismeretlen irodalomtörténeti dokumentumra bukkant a Komárom megyei Levéltár vezetője: az esztergomi ügyiratok között egy olyan levelet talált, amelyet Babits Mihály özvegye írt Etter Jenőnek, Esztergom egykori polgármesterének. Az előzménye az volt, hogy 1942-ben a polgármester egy Esztergomról szóló rádióriportban felfigyelt egy Babits-vers soraira: „Kertem az egész táj, hol óriás csiga kétszarvú dómjával e bölcs bazilika.” Az idézett költemény további részletei nagyon megtetszettek a város vezetőjének, s ezért levelet írt Babits Mi- hálynénak, és hozzájárulását kérte ahhoz, hogy a Dumaparti város szépségeit, hangulatát oly érzékletesen visszaadó verset alkalomszerűen használhassa a város, előadásokon és a sajtóban is közzétehesse. A költő özvegye válaszlevelében készséggel hozzájárult ehhez, és megírta azt is, hogy a rádióriportban elhangzott Dal az esztergomi bazilikáról című verset Babits Mihály 1924-ben írta. Az özvegy egyúttal felajánlotta, hogy az akkor nyomtatás alatt levő összes versek című gyűjteményes Babits-versek- ből tiszteletpéldányt juttat majd el a polgármesteri hivatalnak, s ígéretét teljesítette is. Véletlen szerencse, hogy a most előkerült irodalmi-történeti relikvia fennmaradt. Ez annak köszönhető, hogy annak idején a polgármester és a költő özvegye közötti levélváltást nem a városi főtisztviselő magánlevelezéseként kezelték, hanem annak rend- je-módja szerint hivatalos iratok között iktatták. _____Judit bábpantomim-előadása Tr encsényi Zoltán felvételei endrei művelődési központba megérkeznek a versenyzők. A szervezők, a megyei művelődési központ munkatársai — Kertészné Angyal Mária vezetésével — már várják őket. Rövid adminisztráció, néhány jó tanács. A megnyitóra pontosan tíz órakor kerül sor, Tóth Bélának, a megyei művelődési központ igazgatójának Köszöntő szavaiig még van majd’ egy óra. Addig el lehet helyezkedni a próbatermekben, sőt gyakorolni is van mód. A nap még hosszú, még minden megtörténhet. Még messze az idó, amikor kiderül, hogy a negyven versenyszóm résztvevői közül kik képviselik az országos területi elődöntőn Pest megyét A parkolóba most érkeznek meg az első autók, a ruhatárban egyelőre kevés a kabát. A szereplők még csak most szállingóznak, hozzák reményüket, félelmüket, felkészültségüket. Az amatőr művészeti mozgalom nagy napja ez a mai. K. É. Európa-bajnokság. túi sok újdonságot nemigen kínált a hétvégi televíziós program, ezért hát bizonyára sok előfizető döntött úgy, hogy amíg csak lehet, a Budapest Sportcsarnokból sugárzott képeket figyeli, s így maga is a Fedettpályás atlétikai Európa- bajnoksáff részesévé válik. Nos, ami ezt az elhatározást illeti, az igencsak jónak bizonyult, hisz — hála. a technikai apparátusnak és mindazoknak, akik a bonyolult kép- és hangtovábbító masinákat kezelték — olyan parádés látványcsokornak örvendhettünk, amely legszebb olimpiai élményeinkkel vetekedett. Igen, ez a két versenynap ismét és igen kiválóan igazolta, hogy mi minden bravúrra jók a kamerák és a mikrofonok! Ha kellett, az örömmámorban úszó aréna légkörének forróságát suga- razták szét szobáinkban, máskor meg olyan izgalmas közelképek követték egymást, hogy szinte az előfizető is úgy vélhette: neki is durran a startpisztoly, őt is a legteljesebb összpontosításra parancsolja az a két állványon nyugvó léc. Egy gonddal kevesebb A könyvek abonyi házában Országos összehasonlításban megállja a helyét S A csend sokféleségéből a '/ legvarázsosabb talán az olvasótermeké. Egymás szá- ^ mára ismeretlen embere- £ két kapcsolnak össze a2 ^ asztalsorok és a könyvek '/ ezrei a polcokon. Suttogás ^ is csak ritkán hallatszik, zörejnek tűnik a lapok zi- ^ zegése. S bár mindenki szá- ^ mára az a legfontosabb kö- £ tét, amit éppen olvas, de « állandóan él bennünk a tu- fdat, hogy az előttünk, raö- ^ göttünk vagy mellettünk ^ ülő is az ismeretek világá- £ val birkózik. A betűsorokba zárt eszmék új gondolatokat segítenek életre. s ezek — igaz, többnyire áttételesen — beépülnek valamibe, amelyből a közösség gazdagodik. Ez a személyes mozzanat mindig közös az olvasótermekben, akkor is, ha az egyik társ az iskolai dolgozatához keres élményt, a másik történelmi adatok után kutat vagy egy ötletének meg valósításához keres megoldasoKat. Es az olvasótermek ma már nem számítanak különleges helyszínnek, Pest megye több mint másfél száz könyvtárának körülbelül felében találunk olvasószobát. Új színtéren Legutóbb a könyvek abonyi háza gyarapodott. Tavaly ev végén nyílt meg az uj könyvtár. A valóságosnál is hosz- szabbnak tűnő ideig szorongott albérletben, a nagyközségi tanács értekezletekre szánt Helyiségében. De a reményi mindvégig éltette, hogy u va- rosnyi falu centrumában tataroztak a könyvtárnak szánt epületet, amely története során volt gazdakör, kaszárnya, pártbizottsági székház és az udvara határos az iskolával. Kedvezőbb színteret aligha lehet elképzelni. Ügy igaz: mindig a tartalom az elsődleges, de a forma is jelentős szerepet játszik. Érdekes kiindulni az utóbbiból. Az abonyi könyvtár előcsarnoka: tágas és barátságos helyiség, legfeljebb néhánv hamutartója hiányzik ahhoz, hogy az ember kellemes közérzetben „kikapcsolódjon", szünetet tartva az olvasásban. Jó belegondolni, hogy egy községi közművelődési könyvtár előcsarnokából csak a hamutartót hiányolhatjuk. Mert szellemi táplálék itt is akad: jelenleg plakettek és érmék kiállítása, máskor grafikáké és festményeké. Odabent, a kölcsönzőtérben több mint 35 ezer mű, 40 ezer kötet vár az olvasókra, fciltíAz a két magasugró állványon nyugvó — hol érintetlenül a helyén maradó, hol meg-megrebbenő, hol meg egy aprócska érintésre is aláhulló — léc. Az a csíkosra mintázott botféle, amellyel azt a világraszóló küzdelmet vívta a szovjetek hórihorgas üdvöskéje, Bikova. Hány rafináltan kifundált dráma nem érhet föl az ő újabb és újabb nekirugaszkodásaival; hány cselek- mény-csavarintás nem ér század-, sőt ezredannyit, mint neki egyetlen rohama a kétszázon felüli centik ellen. Vastaps tehát e magyar földön elért világrekordnak, és ugyanígy vastaps mindazoknak a televíziósoknak, akik ezt az Európa-bajnokságot ilyen remekül élvezhető — ter- jedelmessége ellenére egyetlen pillanatában sem untató — sugárzás-csemegévé tették. Homokóra. Persze azért nerhcsak a sportok királynője kellette magát a legutóbbi két pihenőnapon. Alkalmasint más nőén feldolgozva. Erről is ritkán esik szó, hiszen az olvasó csak azt érzékeli, hogy köny- nyen, vagy nehezen talal meg egy-egy keresett kötetet, s ezzel közvetve minősíti a katalógusrendet, a könyvtári feldolgozó munkát. Az abonyi könyvtárban bizalommal nyúlhatunk a szakkatalógus • fiókjaihoz; az alkotások nyomára Pukkanhatunk akkor is, ha a keresett könyvnek csak a témájára emlékezünk. Bárki mondhatná, hogy ez így természetes, de bár így lenne magától értetődő mindenhol. Kapcsolódások Hívatlan, váratlan vendégként. bemutatkozás nélkül töltöttem el egy órát az abonyxak olvasótermében. Sok évvel ezelőtti folyóiratpéldányokat kértem, s nem volt időm az előcsarnokban elszívni egy cigarettát, amikor figyelmeztettek, hogy a kereset periodika teljes évfolyama az asztalomon van. A Széchényi Könyvtárban sem érezhettem volna kellemesebben magam. Egy héttel ezelőtt a ceglédi járás úttörőinek szavalóverse- nyet fogadta az abonyi kon>v- tár, tíz településről tizennyolc kisdiák várt a „fellcpesi-e". Tiszteletet parancsoló volt. anogy többségüknek a magyartanára is szurkait a polcsorok között. — Még mindig költözünk — mondta Fehérné Juhász Anna, a könyvtár vezetője. — Megkaptuk a tanácstól az épület túlsó szárnyát is. Végre egy helyen lehet a felnőtt- és a gyermekkönyvtár. Nyolcezer Kötetet kell a jelenlegi sanyarú körülmények közül átmenteni. S ha a gyerekeknek jobb feltételeket tudunk biztosítani, akkor .ők vonzzák magukkal felnőtteket is. Az átmeneti időszak alatt sajnos visszaesett az olvasók száma. A múlt évben alig értük el a megyei átlagot. De a lakosság már kezd ideszokni az új helyiségbe, a rendszei-esen kölcsönző felnőttek száma meghaladja az ezret. Ez a tizennégy éven felüli népességnek majdnem tíz százaléka. — Közművelődési hivatásunk szerves részének tekintjük, hogy a könyvtár ne csak olvasnivalót adjon, hanem művelődési-szórakozási alkalmakat is — folytatta a könyvtár vezetője. — Általában minden hónapban tartunk egy rendezvényt — az író—olvasó találkozók mellett — irodalmi műsort, külpolitikai fórumot és könyvkiállítást. Hisz- szük. hogy ezzel is kedvet teremtünk az olvasáshoz. Taegyéb kínálat is szerepelt azon a képzeletbeli étlapon. Üjból feltűnt például a Homokóra, ez a fiataloknak szánt — nyilván a szabad idő hasznos eltöltéséhez tanácsokkal szolgáló — esztrádféleség. S milyen orcát öltve töltötte ki a maga negyven percét? Ami azt illeti, újból meglehetősen sápadtnak mutatkozott, mert nemigen volt benne semmi olyasmi, ami tényleg lázba hozta volna a többé-kevésbé érintett generációkat. Szép csendesen, kapcsolási hibáktól borzasán folyt tova ez az egyveleg. S nekünk, Pest megyei nézőknek különösen kedvünket szeghette az általános szürkeség, mert a közvetítésben országrészünket, nevezetesen Szentendrét is emlegették. Az ok, ami miatt a Duna-par- ti művészváros ezúttal a legnagyobb nyilvánosság elé került, az volt, hogy növényi festékekkel színezett fonalaiból ott készíti mutatós ruhadarabjait, lakásdíszeit Szent- iványi Rózsa, ötletes, egyéni valy rossz évünk volt, mégi* 45 és fél ezer művet kölcsönöztünk ki, tehát a község minden lakosára — csecsemőtől az aggastyánig — 3 könyv elolvasása jutott, legalábbis statisztikailag. Megyei, sőt országos összehasonlításban is megállja a helyét ez az eredmény. Fehérné Juhász Anna láthatóan nem udvariaskodásból vallottal, hogy ez nem csupán a könyvtár sikere. Az iskolák nélkülözhetetlen társként számítanak a bibliotékára, a művelődési ház társadalmi vezetősége pedig társintézményként számol a könyvek házával. Így természetes, hogy kölcsönös a propagandamunka, hogy a programok egymásra, egymásba épülnek. Tetten érhető, amit a község egyik népművelője úgy fogalmazott: külön-külön minden intézmény csak félkarú óriás. A tisztes eredmények értékét csak növeli, hogy távolról sem felhőtlenek a könyvtár hétköznapjai, hogy például rosszul megoldott a fűtés, hogy pénzügyi korlátozások nehezítik a rendelkezésre álló forintok felhasználását. Az abonyi könyvtár most éli át az epület tartalmi birtokbavételének hónapjait. Érthető: nehány dologra még nem futotta a népművelő-könyvtárosok energiájából. Mindenekelőtt az intézmény kisugárzó erejére kell nagyobb figyelmet fordítani. Kisugárzás. Abony közigazgatási körzetébe 570 tanya tartozik. Erre a kulturálisan csaknem ellátatlan övezetre is gondolni kell. Mert az abonyi tanyák feltehetően a jövő szazadban is lakottak lesznek, de a művelődés — állami támogatásnak köszönhetően — legolcsóbb eszköze alig jut el ezekbe a házakba. Pedig ennek az orvoslására éppen egy — egyedülálló — abonyi ötlet kínál példát. A Szolnoki úton áll egy aprócska élelmiszerbolt, a vezetője Halasi Istvánná. A faluszéli üzlet egyben fiókkönyvtár, az alig ezer kötetnyi állományát 80 olvasó használja. A kenyér és cukor mellé szatyorba kerül a‘ könyv is. Nem büszkélkednek ezzel Abonyban. Kár. Az ilyen bolt lehetne a közművelődés üzlete is. A könyvtár új épületének átadása után joggal mondták az abonyiak: egy gonddal kevesebb. Hát persze. De egyben egy új lehetőséggel több. Kriszt György ízlésre valló kötései, összeállításai bizonyára sok asszonyt és leányt serkentenek majd hasonló ügyeskedésre, s így talán mégsem egészen hiába hullatta perc-homokjait az a különben tényleg érdektelenre sikeredett Homokóra. Vietnam, a panaszkodó* után következzen ismét egy dicséret: őszinte helyzetfeltárása, s nem utolsósorban remek fényképezése miatt nagyon tetszett Benda László vietnami riportfilmje, A fölszálló sárkány. Amit ez a képsor Hanoi régi, százesztendős és a még csak most épülő új hídja kapcsán a t’ávol-keleti ország hétköznapjairól elmondott, az fölért egy kötetnyi, tanulmánnyal. Igen, ily alapossággal, ily tapintattal, s ilyen együttérzéssel lehet, s kell fölfesteni egy eleven tablót. Bárha idehaza is rögzítődnének efféle stílű és értékű szemrevételezések földjeink és vizeink népéről. De hát a kellő intuícióval forgatott riportok olyan ritkák, mint a jobb állapotú gépjárművek azon a Vörös folyót átívelő legendás hídon... Akácz László Tv-figyelő'
