Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-06 / 55. szám

Micrrr 1983. MÄRCIUS 6., VASÁRNAP Talár nélkül B ogyan kerül a csizma az asztalra? Vagyis miért kezdődik egy TIT-előadás azzal a mó­kával, hogy a foglalko­zásvezető centimétereket osztogat és felszólítja hall­gatóit: ki-ki mérje le a ci­pőtalpának adatait? A szá­mok alapján a matematikus ábrát rajzol a táblára: be­bizonyítja, milyen egyszerű a Gauss-görbe nyitja. A matematikai statisztika módszerének alkalmazása a minőségellenőrzéskor lát­szólag száraz téma, a hete­rogén közönség számára nehezen megközelíthető. Ám a játékosság és a köz­vetlen hasznosság érzékel­tetése — hiszen kit ne ér­dekelne, milyen a lábán le­vő cipő minősége? — azon­nal felkelti a figyelmet. A tudományos probléma meg­közelítése az ismeretterjesz­tés alfája és ómegája. Egy ókori közmondás szerint a tanulásnak három fokozata van: valamit hallok és el­felejtem; látom és megér­tem; csinálom és tudom. Ha a foglalkozásvezető arra törekszik, hogy e három fo­kozatnál magasabbra jut­tassa el hallgatóit, már nem sikertelen a fáradozás. Alapvető emberi tulaj­donság, hogy kíváncsiak vagyunk az újdonságokra, a másra. A közvetlen gondo­latcsere izgalma népesíti be az előadótermeket, a klubo­kat. a színházi nézőtereket. A televíziós technika, a vi­deomagnó korában — ma­gától értetődően: az igé­nyek miatt — léteznek a hagyományos közművelő­dési formák is. A bűvös doboz kínálata sokszínű­séggel versenyre kelhet az élőszavas ismeretterjesztés. A megűiulás igényével ta­lálkoznak egymás között a közművelődési szakembe­rek. Amikor a technika vívmányait kívánjuk segít­ségül hívni és a show-szerű elemeket beépítik eszköz­tárukba. korántsem a tudo­mányos színvonalat űzik ki az előadótermekből. A cél sokkal inkább az, hogy szó­rakoztató, játékos módsze­rekkel segítsék elő a mon­danivaló elmélyítését. Korunkban az informá­ciók özönével találkozik az ember. Szükséges az irányt adó szó, amelynek segítsé­gével a leglényegesebbet is kiválaszthatjuk. A helyen­ként korábban elnéptelene­dő TIT-rendezvények ezál­tal kelnek ismét életre. A közelmúltban pályázatot hirdettek meg, hogy az adott témával foglalkozók összegyűjtsék: miként lehet szórakoztatóan magas szín­vonalú előadásokat terem­teni. Pest megyében kivált­képpen a kis településeken és a tanyákon hiányzanak a közösségkovácsoló, játé­kos formák. Szociológiai felmérések tanúsítják, hogy bármennyire elfoglalja az embereket a napi munka, a ház körüli tennivaló, azért marad idő az önfej­lesztésre, a szórakozásra is. S ha ez játékos formában történik, úgy a felismerés örömével vesz mindenki részt a foglalkozásokon. A felnőtt ugyanis nem szere­ti a taláros kioktatást, azt, ha a másik — mégha a tudomány szakembere is — fentebb stílben fölébe ke­rekedik. N apjainkban még min­dig sokan féltik a tu­domány fellegvárát. Ügy vélik, hogy a könv- nvebb módszerek felhígít­ják, felületessé teszik az is­mereteket. Le kell szállnia a katedráról annak, aki a tudomány eredményeit szé­les körben kívánja népsze­rűsíteni. Ahhoz, hogy a tu­dományos ismertterjesztés korunkban betöltse a sze­repét, meg kell találnia a kapcsolódási pontokat. Min­denekelőtt a játékos, szóra­koztató módszereket. Erdőst Katalin Zdravo deca! Mindkét nyelven egyformán Nemzetközi orgonaverseny Liszt Ferenc emlékére A nemzetközi zenei ver­senyek és fesztiválok irodája szeptember 3—16. között ren­dezi meg a II. nemzetközi or­gonaversenyt Liszt Ferenc emlékezetére. A versenyen bármely ország fiatal művé­sze részt vehet, aki 1951. ja­nuár 1-e után született. Az iroda április 15-ig várja az érdeklődők jelentkezését. A versenyt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nagy­termében bonyolítják le, a döntő első részének kivételé­Három ábécét tanulnak Lórév kisközség a ráckevei járásban. Mindössze 370 lako­sa van, háromnegyede szerb nemzetiségű. A falu határában kétnyelvű felirat olvasható a táblán: Lórév, Luvra. Az óvodában és az általános iskola alsó ta­gozatában kétnyelvű oktatás folyik. Mindössze tizenhat ta­nulója van az első-négy osz­tálynak. A felsősök a közeli Ráckevére járnak iskolába. Az itteni négy osztály elfér egyet­len tornateremben. Hat szerb nemzetiségű, hat vegyes há­zasságból származó és négy magyar anyanyelvű gyerek jár ebbe az iskolába. Mind a tizenhatan egyformán jól be­szélik mind a két nyelvet. Tökéletes kiejtés Radosin Boguljovné tanító­nővel megyünk be a tante­rembe. Valamennyi gyerek egyszerre áll fel. A legkiseb­bek ülnek elöl, és mint az or­gonasípok, nagyság szerint mögöttük a többiek. — Zdravo deca — Szervusz­tok gyerekek! — köszönök, mi­re kórusban felelnek: — Do- ber dán — Jónapot kívánok! A tanító néni aztán kiadja minden osztálynak a feladatot. A harmadikosok magyar nyelvtant tanulnak, a máso­dik osztály egy szerb olvas­mánnyal birkózik. A tanítónő felváltva, hol szerb-horvátul, hol magyarul szól hozzájuk — attól függően, melyik felada­tot magyarázza. A gyerekek nem tévesztik el a választ: minden kérdésre a megfelelő nyelven, tökéletes kiejtéssel fe­lelnek. Ámulva hallgatom őket. — A mi gyerekeink kicsi koruktól mindkét nyelvet hallják. Az óvodában Is két nyelven foglalkoznak velük. Mire az iskolába kerüLnek, már csak az írást, az olvasást és a nyelvtant kell megtanul­niuk. Mindkét nyelven egy­forma a szókincsük — mond­ja a tanítónő. — Három ábé­cét tanulnak: két latint — a magyart és a horvátot, ezek között kevés az eltérés —, és a szerb cirillicát, ami vala­mennyire különbözik az orosz­tól, de a felső tagozatos orosz tanulásnál is hasznát veszik. Szoros kötelék A tanítónő büszke a helyi hagyományokra. — Van tánccsoportunk és népi zenekarunk. A klubban szerb nyelvű ismeretterjesztő előadásokat tartanak szakem­bereink. Nagy az érdeklődés az egészségügyi felvilágosítás iránt is. Sajnos a kultúrházat télen nem lohet használni, megoldatlan a fűtése. Amikor építették, csak nagytermet terveztek, arra nem gondoltak, hogy kisebb helyiségekre is szükség lenne. Itt inkább Könyvtár a nemzet házában jLTTTT‘.T" ÍP’TT vei, amelynek a kecskeméti ének-zene központ ad otthont A szereplések sorrendjét a megnyitáskor sorsolással dön­tik el. Az így kialakult sorrend a versenyben végig érvény­ben marad. A küzdelem több fordulóból áll. Az elődöntőben a versenyzők Liszt B-A-C-H prelúdium és fúgáját, Kodály Prelúdiumát és egy Bach- művet szólaltatnak meg a G- dúr, az a-moll prelúdium és fúga és a d-moll toccata és fúga közül. Az Országgyűlési Könyvtár az ország jogi és politikai infor­mációs szakközpontja, az ENSZ letéti könyvtára. Fő gyűjtő­köre az állam és jogtudomány, a legújabbkori egyetemes tör­ténelem, a magyar és külföldi parlamenti kiadványok. A könyvtár olvasói COO ezer kötet könyv C3 kétezer folyóirat kö­zött válogathatnak. A képen: az olvasóteremben. Himnusz a nőkről Asszonyaink arca álmaink verete E gy nagyon szép antológiát lapozok: emberekről szól, akik ugyanakkor nők, sa­játos érzelmi-lelki beállítódás­sal, kötöttségekkel. Ez a gyö­nyörű irodaimi gyűjtemény méltó az asszonyokhoz, a nem­zetközi nőnaphoz, amelynek alkalmából válogatta és jelen­tette meg a Kossuth Könyv­kiadó. A nagyon finom papí­ron és kötésben levő gyűjte­ményt —■ verseket, elbeszélé­seket, novellákat — neves grafikusok: Hincz Gyula, Józsa János, Reich Károly, Szalag Lajos rajzai díszítik. A míves kötet bevezetőjét Jókai Anna írta, aki mint a Magyar Nők Országos Tanácsának alelnöke ajánlja az olvasónak a tartal­mat, de írói vénája mutatko­zik meg a szavak szépségében, az Idézetek megválogatásában. Igazán jó ez a kötet, mert tükröt tart az olvasó elé: ilyenek, kedvesek, bájosak, tiszták, kellemesek, anyák, sze­retők, dolgos emberek, asz- szonyok, nők. S ahogyan a kö­tet címe, Naztm Hikmet gyö­nyörű versének az egyik sora mondja: Asszonyaink arca ke­serveink könyve, keserveink szégyeneink kiontott vérünk eke gyanánt barázdálják asz- szonyaink arcát. Ügy, ahogy a változó idő egymásba simuló évszakok jeleivel a tükör mu­tatja. A tükör, amelyet az írók tartanak az olvasó elé, hogy el­gyönyörködhessen benne, hogy meglássa a maga arcát is, hi­szen mindannyiónknak köze van a nőhöz, az örök emberi teremtményhez. Milyenek az asszonyarcok? Sokfélék. Mind más és más és mégis egy: örök asszonyt arc. Ahogyan a költő mondja: asz- szonyaink arca álmaink verete, távol állnak tőlünk és mégis legközelebb. A nők sorsa örök emberi sors: olyan változato­sak, csavarosak, mint a virág­zó élet. A szerint is változnak, ki láttatja, milyen hangulat­ban, milyen művészi szándék­kal, milyen egyéni alkattal. Az írónő ezután elméláz azon. hogy a lányoknak milyen a portréjuk. Tudjuk, s a költe­ményekből. a szépséges írá­sokból is kiderül: csupa vára­kozás, feszülés, pattanás, csu­pa líra. mert nincs gyönyörű­ségesebb valami, mint egy hamvas leánvare látása, meg­pillantása. Mindent benne hor­doz: a szerelmet, a jövendő gyermeket, a boldogságot, a keserves csalódást, a kínzó egvedüllétet. mindent, ami em­beri és ami embertelen, ha a körülmények azzá teszik. Hi­szen, ki nem járt volna már úgy, ahogyan a költő, aki a látszatszerelmek útvesztői­ben áhítozik az igaz szerelem­re. Jó, ha a vallomás így szól: csak azt tudom, hogy társra sose várt az én szívem, s let­tél egyszerre társa, elvéve tőle életet s halált, hogy visszaadd másféle ragyogásra. A legjobb költők és írók művei sorakoznak a kötetben, mint Tamási Ároné, akinek a Szép Domokos Anna című no­velláját válogatták be a szer­kesztők. Azt a csodálatos el­beszélést. amelyben a lány sze­retője után epedt, kiment a falu végére várni, de hiába, hazament, s újra és újra ki­ment a falu végére, de hiába, megint hazament, s a nagy szerelem még jobban gyötör­te, mint addig, s a jótevő álom még jobban kerülte, de hiába, a háborúból nem jött haza a szeretője. A végén így kiáltott fel a Szép Domokos Anna: Verjen meg az isten, háborút csinál ók'. Csak úgy mint Bertha Bul­csú Lánvok a napfényben, vagy Fekete Gyula Fürdik a hal cí­mű írásában szereplő lánvok, vagy Déry Tibor, Móricz Zsig- mond, Illyés Gyula írásainak asszonyai. Ahogyan Dutka Ákos mondja Higyjétek asz- szonyok versében: így volt — higyjétek — mindig asszonyok. S derüljön daccal sápadt ar­cotok ... Ti adtatok hát min­dig könnyesen és vártátok hit­tel szerelmesen a párotok, vagy fiat és apát, s dajkáltátok az árva unokát. Örök asszonyok. Himnusz ez a kötet, a nők megéneklése. Nagy emberi él­mény végigolvasni, akár a ver­sek sorainak szépségét, akár e novelláknak ragyogó hangula­tát, az embert megmutató so­rait olvassuk, mindig átszü- remlik az asszonyi áhítat szép sége. Ezekben az írásokban felra­gyog az élet titka, az, amiéri érdemes élni. a szép asszony1 arcért, derűért, amivel belen­gik a férfiak napjait, óráit perceit, megfényesítik és örök­ké varázsolják a pillanatokat Ő k azok, akik vállukon hordják a világot, ők az örök nők, róluk ne­künk, s maguknak szólnak az írások, amelyek most ugyan ünnepi köntösben, egy szép gondolat jegyében kerültek esv gyűjteményes kiadásba, de egyedül, külön-külön és mind maradandónk, a nők emberi himnuszai. Meg is érdemlik hoev róluk szóljon a líra. a dal. mert bennük van a fé nyesség. A kötetet Borbély Sándor válogatta és szerkesztette. Gáli Sándor mindössze zárszámadó köz­gyűlést, bált meg lakodalmat tartanak. — Hová szorult a klubélet? — A tanácsházán van egy szoba. Főleg a fiatalok jön­nek össze. Többségük azonban eljár dolgozni, másutt tanul. Nincs megfelelő vezetőjük, aki szervezné, szorgalmazná szó­rakozási lehetőségeiket. — Az idősebbek hogyan őr­zik a régi szokásokat? — A nagy ünnepeken — ha nem is népviseletben — úgy köszöntik egymást, ahogy apáiktól, nagyszüleiktől ta­nulták. Főleg a lakodalmi szokások maradtak meg. Van olyan esküvő, ami három na­pig is eltart. Előtte az érde­keltek körbejárják a falut és mindenkit meghívnak a lag- ziba. Ezt zvanice-nek mond­ják. A kum a fő vendég — a szó a magyar komának felel meg de ebben az értelem­ben a vőfély szerepét tölti be. A koma egy életen át a csa­lád barátja marad, ez néha még a rokonságnál is szoro­sabb kötelék. A vendégek ke­zükben üvegekkel az utcán járják a kólót. Végigviszik a falun a menyasszony kelen­gyéjét, vagy az azt jelképező gazdagon hímzett kendőkkel feldíszítik a kocsiját. Érdekes legyen Míg Radosin Boguljovné az esküvői szokásokat meséli, a gyerekek elkészülnek a fel­adatokkal. Tőlük kérdezem: — Van-e könyvtár a falu­ban? Mit szeretnek olvasni? Egymás szavába vágva so­rolják a magyar és szerb nyelvű ifjúsági és meseköny­vek címeit. A legnépszerűbb A Pál utca fiúk, ezt említik a legtöbben. — Háromezernél több köte­tünk van — mondja a tanító­nő. — Ebből kilencszázötven szerb nyelvű. — Magyarul vagy szerb- horvátul könnyebb olvasni? — kérdezem végül. A harmadikos Misi, aki ott­hon szüleitől csak magyar szót hall, így válaszol: — Nekem teljesen mindegy, csak a könyv számít, hogy mennyire érdekes. Seress Eszter Kiállításon a klisé Bem-bankó Bem tábornok erdélyi hadseregének pónznyomó kliséje került a közelmúlt­ban a szeghalmi helytörté­neti gyűjtemény birtoká­ba. A tábori pénznyomda kliséjén a dátum: 1849. jú­lius 31. — Ez a segesvári csata, Petőfi el estének nap­ja. A három penztorvezet kliséjének szövege: Két (il­letve hat és tíz) ezüst kraj­cár, mely váltójegy az er­délyi főhadi pénztárnál mindenkor vissza váltatik. A három aláíró pedig: Gé- ry Gergely főhadi pénztár­nok, Bem és Telcky Sándor főfelügyelő ezredes. Az erdélyi hadsereg két-, hat- és tízkrajcáros címletű bankjegyeinek gyártása a szabadságharc végén króni­kussá vált aprópénzhiány megszüntetését célozta. A pénznyomtatásra már nem került sor, mert a klisé el­készítése és a különböző további csatavesztések és fegyverletételek között két- három hét telt el, így ak­kor sokszorosításra nem volt idő. A Bem-bankó kliséjéről utóbb, lS55-ben készítettek néhány levonatat. A nyo­mólemezt 1915-ben a kőrös- Iadányi Merán-kastély kút- jában találták meg, bizo­nyára menekülő honvédtisz- tek dobták a kútba műkö­désük tárgyi bizonyítékát. 1951-ben a Ladányi főmol­nár padlásán lomok közül került elő, s ekkor azono­sították a Magyar Nemzeti Múzeum éremtárában. Az örököstől, Szilágyi Gyulá- nétól vásárolta most meg a szeghalmi helytörténeti gyűjtemény. A klisé elő­ször a budapesti kiállításon lesz látható: az április 15- én, a Magyar Munkásmoz­galmi Múzeumban sorra kerülő bemutatón, amely az ország múzeumi hálózatá­nak legújabb szerzeményeit tárja majd a nagyközönség elé. DIOFIGYELO CSALÁDI TÜKÖR. Németh Miklós Attila tegnap ismét valóban a családok egészét érintő témát tűzött napirend­jére. Félórás műsorában két olyan riportot is hallottunk — a Bútorkereskedelem útvesz­tőiről és a balkezes gyerme­kekről —, mely külön-külön is megérne egy hosszabb adást. A dolog úgy hozta, hogy az elmúlt hetekben szűkebb kör­nyezetemben többen is bútor- vásárlásra készülődtek. Ta­pasztalataim megegyeztek a tegnapi riportban hallottak­kal. Heteken át egyébről sem hallottunk, mint hogy milyen úton-módon lehet(ne) gyorsan a nekik tetsző, a lakásukban jól elhelyezhető bútorhoz jut­ni. Mert a választékot nem a gomba mód szaporodó panel­lakások méreteire szabták. Az a riportalany, aki felül­ve a Domus áruház reklámjá­nak, s ott keresett magának bútort, sajátos tapasztalatok­ról számolt be. Naponta vál­tozó árakról, sejtelmes eladói pillantásokról, melyek azt az érzést keltik a vásárlóban, hogy némi előre kifejezett há­lával hamarabb céljához ér. Megszólalt a Domus igazgató- helyettese is. Tudják, mondot­ta, hogy a lakótelepi lakáso­kat legjobban elemes bútorra! lehet(ne) berendezni. Ám ezekre a keresett elemes bú­torcsaládokra, amilyen például a Horizont, a Garzon és a Ré­ka, előjegyzést vesznek fel, és néhány hónapi várakozás után szállítják. Ha időközben elfogy a keretük, mint mos' is, már előjeaveztelni sem le hét. Ha valaki mégis ragasz kodik, a fé! év végéig csak ar ra vár. hogy felvegyék a !is tára A riporter kérdésére hogy vajon elképzelhető-e, hogy aki a napokban kap la­kást, tegyük fel, hogy pénze is van egy egész lakás beren­dezésére, minden bútort egy helyen, egyszerre megvásárol­hasson. A kereskedő válasza rövid nem volt. A kérdés az, vajon, ha a kereskedelem, s nyilván a gyártó cégek is tudják, hogy a divat és a szükséglet egyaránt az elemes bútornak kedvez, vajon miért nem azokat gyárt­ják a szekrénysorcsodák, a garnitúramammutok helyett. Mert mindaddig, míg a keres­let és a kínálat nem találko­zik, a jövőben is a szemesnek (pénzesnek) áll a világ. SOKAN VAGY JÖL. A kér­dést a Szombat délelőttben tették fel több, az AB-bizott- ság előszobájában terhesség­megszakításra várakozó nő­nek, valamint dr. Treit Sán­dor klinikai igazgató főorvos­nak, arra vonatkozóan, hogy miként lehetne ezt, a nők szá­mára csöppet sem könnyű be­avatkozási-eljárást humánu- ;abbó tenni. A statisztika szá­mai ismét azt mutatják, nö­vekszik a terhesség-megsza­kítások száma. Az is tény, vannak családok — sajnos nem is kevés —, ahova nem lenne szabad gyermeket erő­szakolni. Alighanem érdemes lenne megfontolni a műsorvezető, Papp Endre által idézett szakember, Ferge Zsuzsa szo­ciológus véleményét, aki sok­kal nagyobb veszélynek tart­ja a társadalomban jelentkező ilyen gyerekeket övező érzel­mi vákuumot a demográfiai­nál. Szerinte a jó körülmé­nyek között, szívesen vállalt, nedvesebb gyermek vágyat ■breszt a gyermek iránt, ez nedig előbb-utobb a születések szarnának emelkedéséhez ve­zet. Bányász Hédi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom