Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-05 / 54. szám

1983. MÁRCIUS 5., SZOMBAT PEST MEGYEI HlRLAP MAGAZIN Neve mellett még fh. Akár az operettben Álmosan kezdtük a csütörtököt, a véletlen hozta össze kora reggelre a randevút. Biztosan ezért nem kapott szabályos interjúíormát a beszélge­tés. Ráadásul ő nem engem várt, én pedig meglepődtem a civil- arcától, mert ifjú báró Jankovits Miklósként valahogy „vasaltabbnak” tűnt vagy legalábbis, nem mai ifjoncnak hatott. Persze az is lehet, hogy a szerkesz­tőség folyosóján előnytelen a világí­tás és egyáltalán, egy gyűrött regge­len bosszantó, ha minden nagyon szabályos. És Rátóti Zoltán színművészeti fő­iskolai hallgató (színlapon: |h.) a vi­lág legszebb történetével állt elő: érettségi, elsőre sikeres felvételi vizs­ga éS erre a jelöltek csak kis há­nyada gondolhat; katonaság; tizen­ötről hétre csökkenő osztálylétszám­ban megmaradni; végzősként fősze­rep Törőcsik Mari partnereként; bu­dapesti szerződés a József Attila Színházzal; siker; diploma-bemutató, az Ödry Színpadon. Mindehhez hoz­zátartoznék egy szép szerelem, csak­hogy erről nem beszéltünk. Mégis olyan az egész, mint egy operett Se komoly konfliktus, se szívfacsarás. Ettől nem hétköznapi a történet — Szóval, ha nem csütörtök, akkor nem játszom a színházban, most me­gyek vissza a koleszba, közös muzsi­kálást terveztünk az osztálytársak­kal. Van egy country-zenekarunk: négy színész és egy dramaturg mu­zsikál együtt, csak hát most a banda fele influenzás. Pedig még ma dél­után főpróba lesz Csehov Cseresz- nyéskertjé bőL Két szerepem van egymás után, Pjotr egyetemi hallga­tót játszom, majd 87 évesként lépek színpadra Firsz inas szerepében. Es­te pihenés lesz, holnap pedig a má­sodik főpróba és szombaton délután diploma-bemutató Horvai István ren­dezésében az ódryn, és este, még ugyanazon a napon újra ifjú Janko­vits báró leszek a Régi nyár című zenés darabban. Kicsit sűrű. — Ja, hogy Cegléd? Cegléd az ott­honom, ott születtem, anyám peda­gógus, az apám kereskedelmi alkal­mazott, a Kossuth gimnáziumban érettségiztem, színházba csak akkor mentem, ha a városi művelődési ház­ban felléptek a szolnokiak vagy a kecskemétiek, meg ha az iskola szer­vezésében félévenként Budapestre jöttünk. Amatőr együttesben soha­sem szerepeltem. Ezért mindenkit meglepett, hogy a színművészetire jelentkeztem, biztosan az is megle­petés volt, hogy felvettek. Manapság ritkán járok haza, úgy havonta. És az egykori iskolatársakkal legfeljebb a vonaton találkozunk. Azért a kö­zeli barátságok is Ceglédhez kötnek. Például Farkasházi Istvánhoz, a mű­velődési központ művészeti előadó­jához és egy gimnáziumi tanárom­hoz. A diákoskodás már csak néhány hónapig tart a főiskolán és Rátóti Zoltán nevét színművészként kezdi megjegyezni a fővárosi közönség. A régi nyár című produkció Iglódi Ist­ván rendezésében másfél hét alatt közönségsikert aratott, persze úgy igaz: Törőcsik Marinak volt ebben nagy szerepe. Ilyen partnerrel meg­tiszteltetés és nehéz szerepet játsza­ni, Rátóti kénytelen volt legalább egy oktávval a saját hangja alá men­ni. ö mégis úgy érzi, csábos lehető­ség Törőcsikkel színpadra lépni. Ez egyben túl nagy feladatot is jelent és magasra került a mérce, hiszen fő­iskolásként játszik főszerepet. Té­vedni nem szabad: jönnek az epi­zódszerepek, jönnek a karakterfigu­rák, a hivatás küszködéssel megter­helt napjai. Gondolatban idáig jutot­tunk. — És te, most mit fogsz csinálni? — Hát, legelőbb is megírom rólad a portrét. De még meg sem kérdeztem: hogy vagy? — Jól, mert nem voltál kíváncsi arra, hogy ki a kedvelte színészem, hogy kit tartok a színház- művészetben meghatározó egyéniség­nek. Tudod, rossz lett volna ilyen kérdésekre válaszolni a diplomaosz­tás előtt. De végsősoron ez sem fon­tos. Egykor vízilabdás voltam Ceglé­den, holnap lubickolok egyet az uszo­dában. És számítok arra, hogy szom­bat este a közönség a főiskola né­zőterén is a szívébe fogad. KRISZT GYÖRGY Disputa ünnepeinkről Tetteinkkel az embert tiszteljük A forradalmi Ifjúsági napok ürügyén ünnepeinkről Jöttünk beszélgetni. Arról akarunk szót váltani, vajon átérezzük-e napjainkban az elödök felelős­ségét, akaratát, szándékát? Disputánk során nem az értelmező szótár defi­níciója érdekel bennünket. Ifjúsági mozgalmunk megyei szervezetének első titkáránál arra vagyunk kiváncsiak, hogy egyet érthetünk-e Ady Endre so­raival: „Olyan kor gyermekei vagyunk, kik hétköznap születvén, nem tud­nak ünnepelni”. Még továbbmenve, tapasztalván gyakorta a szellemi restsé­get, a szómágiát, arra is választ várunk, hogy Jelen vagyunk-e ünnepségein­ken teljes személyiségünkkel? Halasi Mártont régóta foglalkoz­tatja az ünnepségek gondolatköre. Diákként szívesen szervezett össze­jöveteleket, majd tanárként is, Ceg­léden. Alighanem itt érzett rá ar­ra, hogy milyen adósságaink vannak ünnepeinkkel szemben. Érdekeltnek lenni — Az utóbbi időben politikai, tár­sadalmi ünnepeink külön életet kez­denek élni. Mintha egyazon forgató- könyv szerint sorjáznának az ese­mények. A középiskolások például március 15-én mindig felvonultak, fáztak, hallották is, meg nem is a szónoklatot. Akik figyeltek, azt mond­ták, megint közhelyeket említett a szónok, aztán méltatták, megköszön­ték a beszédet. Nem csoda hát, hogy a fiatalok kezdtek közömbössé vál­ni. Ifjúsági mozgalmunknak fel kel­lett figyelnie arra, hogy a megköve­sedett programok éppoly veszélyt je­lentenek, mint az unaimasság. Ép­pen ezért kezdeményeznünk kell, hogy napjaink ifjúsága érdekelt le­gyen saját ünnepeinek megvalósítá­sában. Esti felvonulásokat említek, ame­lyekre a résztvevők maguk készítet­ték a fáklyákat, de maguk találták ki a jelszavakat is. A tizenöt-húsz évvel ezelőtti feltárulkozások őszin­teségétől távol áll a későbbi kapta­faszemlélet. — Mennyi jó kezdeményezésről le­hetne beszélni! — mondja a KISZ megyei bizottságának első titkára. — Amikor a dekoráció szépségével és a résztvevők létszámával büszkél­kedünk, akkor azt sem ártana hang­súlyozni, hogy az ismétlődések fá­rasztókká válnak, a sótlan szónold közhelyek közönybe fulladnak. An- csel Éva erről jegyzi meg, hogy „a semmitmondás nem ártalmatlan és nem is erőtlen. Merénylet a szavak jelentősége, súlya, hitele ellen — meg­zavarja az emberi orientációt, veszé­lyezteti legfőbb bázisát. A semmit­mondó szavak zajtalan kugligolyók­ként fontos igazságokat döntenek le maguk körül’’. Közösen firtatjuk: kik és mit te­hetnek ennek a megakadályozásáért? Jelen vagyunk-e annyira napjaink cselekedeteiben, hogy Irányt szab­junk, megváltoztassuk az ünnepsé­gek résztvevőinek passzivitását, s vonzóvá tegyünk számukra minden megnyilatkoztatást? Feladatokat várnak — Egy-egy politikai, társadalmi ünnepnek több célja van: bemutat­ni a fejlődést, erősíteni a személyi­ségjegyeket, a közéletiséget, demonst­rálni a közösség összetartozását. Az ifjúsági szrvezetben bennünket most az foglalkoztat, hogyan hasznosíthat­nánk elődeink példáját? Mit tehet­nénk azért, hogy Petőfi ne mereved­jen szoborrá, hogy Kossuthot és Sza- muelyt. megértsük, hogy valamennyi megnyilvánulásunk he a felsőbb szerv megnyilatkozása legyen, ha­nem emberi tettként figyeljék, ér­tékeljék minden cselekedetünket, el­hangzott mondatunkat. Bujkál még bennünk néha a kényelemszeretet, de kérdés: kinek jó ez? Megfelel-e azok érdekeinek, akik iskolai vagy munkahelyi közösségben idézik fel a negyvennyolcas fiatalok forradal- miságát? Véleményünk szerint, az eddigieknél jobban kell támaszkod­Mimi eúy nyelven beszélnek \ falut elhagyó betoncsík ** kacskaringósan fut végig a határban, hogy aztán ki­egyenesedve feltárja előttünk a ráckevei Aranykalász Termelő- szövetkezet hűtőházát. Az új irodaépület ablakain meg­megcsillan a tél végi napsugár, A termelés már több mint két éve megkezdődött, de a járu­lékos beruházások, közte az ebédlő befejezése még hát­ravan. Mégsem panaszkodnak a dolgozók. Ki-ki otthonról hozza az ebédjét vagy zacskó­ból eszik. KöZÜlÜk való Huszár Istvánná, aki négy éve KISZ-tag, és üzembe helyezése óta aktív dolgozója a hűtő­háznak. A szigetbecsei Ceruzagyárat hagyta oda érte. — Nem önzetlenül tettem — mond­ja az alig húszesztendős fiatalasz- szony. — Nem kell ingáznom és a fizetésem is több ötszáz forinttal.. Márpedig nálunk, új házasoknál minden fillér számít. Talán azt gon­dolja, anyagias vagyok. Nem titok, nagy szükségünk van a pénzre, hi­szen lakásra gyűjtünk. Szeretnénk minél előbb megszabadulni az albér­lettől. Remélem, ebben a tsz is se­gít majd. De nemcsak ez volt az egyedüli ok, amiért munkahelyet vál­toztattam. A hűtőházban most ala­kulóban egy tettre kész fiatal csa­pat. Alig egy éve hívtuk életre KISZ- alapszervezetünket tizenhármán. A babonások szerint ez a szám nekünk szerencsét hozott. Ügy bizony, mert ennyi közös akaraton lévő fiatal a véletlen folytan összetalálkozott. Itt megvalósíthatjuk elképzeléseinket, bizonyíthatjuk, ki mire képes. Az üzemben most alakítgatjuk a terme-, lés mesterfogásait és az alapszerve­zetünk összekovácsolódásának idő­szakát éljük. A munkában és a KlSZ-mozga- lomban meg kell birkóznunk még az indulással járó nehézségekkel — mondja Mészáros László üzemegy­ség-vezető, KISZ-titkár — aki 27 évé­vel rangidősnek számít. — Akarat­ban, hozzáállásban nincs hiány. Ta­pasztalatban annál inkább. Szeren-1 cséré valamennyien egy nyelven be­szélünk, munkaidő után is. Meg­hányjuk-vetjük, ki mit csinált jól vagy rosszul. A szövetkezet vezető­sége is felfigyelt ránk, támogatnak bennünket. Nyíltan, őszintén tár­gyalnak velünk a közös gazdaság terveiről, elképzeléseiről. Arról is, hogy a hűtőtároló mennyi pénzbe került, hogy mikorra. kell visszafi­zetni az építkezésre felvett bankhi­telt. Ebben mi is szeretnénk segíteni. Például úgy, hogy takarékoskodunk az energiával. A hűtés rengeteg ener­giát emészt fel, ezért nem mindegy, hogy a? éjszakai olcsóbb vagy a nap­pali drágább árammal üzemeltetjük a gépeket. A lengyel gyártmányú hűtőkomp­resszorok fél liter olajat fogyasztanak óránként. Az olaj azonban nagyon drága, majd ötven forintba kerül li­terenként. A múlt év júniusától de­cember végéig több mint tízezer liter olajat használtunk fel. Ha mindez friss olaj lett volna? Nem az volt. Az elhasznált olajat regeneráltuk és is­mételten felhasználtuk. így csak há­romezer liter friss olajat fogyasztot­tak a kompresszorok. Nem nehéz ki­számítani, hogy a 7 ezer literes meg­takarítás mit jelentett a szövetkezet­nek. — Kétségtelen, hogy saját beosztá­sában mindenki nagyon sokat tett Hamza István targoncavezető: az apró fogásokon, a körültekintésen múlik, hogy az új üzem kihasználtsága minél előbb elérje a tervezettet. (Xrencsényi Zoltán felvétele) azért, hogy sikerek születhessenek a termelésben, az energia- és anyag­takarékosságban. Erényeinket és hi­báinkat még a kialakulatlanság jel­lemzi. Tevékenységünk, megnyilvá­nulásaink végső soron összefüggnek egymással. Ezek előrebocsátásával hangoztatta Hamza István targonca- vezető: — Az apró fogásokon, a kö­rültekintésen múlik, hogy az új üzem kihasználtsága minél előbb elérje a tervezettet. Arról pedig, hogy ez így legyen, mi KISZ-tagok is gondosko­dunk. Nem azt nézzük, mikor telik le a nyolc óra munkaidő, hanem azt, hogy becsomagoltuk-e azt a meny­nyiségű málnát, szamócát, zöldbabot, amivel megtelik egy-egy kamion. Célunk az, hogy az áru minél előbb eljusson oda, ahová szánták. Lazsál­ni itt nem lehet. Gyorsan romlandó áruval dolgozunk, úgy, hogy nincse­nek automata csomagológépeink. Ko­rábban mérlegeltük a zöldborsót, ez lassította a munkát. Valamelyikünk kitalálta, hogy keres egy akkora edényt, amit ha színültig megtöltünk, pontosan annyi borsó fér bele, amennyi a zacskókba szükséges. Most már gyorsabban megy a munka. Haj­tunk, hajtjuk egymást, minél gyor­sabban, de a vége gyakran az, hogy jó-jó, mégis jobb lett volna, ha egy órával hamarabb elkészülünk. — Ez bizony így igaz — veszi vissza a szót a KISZ-titkár. — Min­dig elégedetlenek vagyunk, elsősor­ban önmagunkkal. Ha megoldottunk egy feladatot, akkor nem ritkán azt érezzük, még jobban is csinálhattuk volna. Sok tényezőt lehetne még sorolni, de talán a fentiekből is kitűnik: a fiatalok nem öncélúan, hanem a gazdálkodás körülményeihez igazod­va próbálnak segíteni, hogy az új hűtőház minél jobb eredményeket hozzon a szövetkezetnek. Talán ez az egyik titka, hogy az oly sok irányból érkező életutak találkozásánál jól összejöttek a fiatalok. Persze, az is tény, hogy a legtöbben most bonto­gatják szárnyaikat. Nagy tetteket nem hajtanak végre, de van előre­vivő elképzelésük, akaratuk, hogy el­határozásaikat megvalósítsák saját maguk és a közösség hasznára. BÓNA ZOLTÁN nunk az ünnepségek résztvevőire. Másként kell mozgósítani az üzemek, gyárak fiataljait, mint a középiskolás ifjúságot, mert más a problémakö­rük, érzékenységük. Egyben azonban közösek. Valamennyien feladatokat várnak, cselekedni szeretnének. Hát akkor biztosítsuk egyéni önmegvaló­sításukat. A Tanácsköztársaság év­fordulóján szervezzünk közösen agi- tációs versenyt, vitatkozzanak fil­mekről, rendezzenek politikai és mű­vészeti kiállítást, tartsanak előadá­sokat, egész napos rendezvénysoroza­tot. A végén pedig, amikor elfárad­nak, akkor állapítsák meg örömmel, hogy saját rendezvényükön jól érez­ték magukat. Visszatekintő megállás — A hétköznapok hőmérője tehát az ünnep? Az önmegvalósításé? Ho­gyan hatnak minderre a napi aktua­litások, a család, az otthon, a mun­kahely? Milyen a hatásrendszer a kisebb közösségekben? — Egy ünnep legkevésbé percnyi pontos forgatókönyvet jelent. Észre kell vennünk a kisebb közösségek Igényét, érzelmi hangolódását, biz­tosítani az aktív befogadást. Hogy példát is említsek: az iskolai ének­karok szereplése általában kötelező, éppen ezért — tisztelet a kivételnek — szokványos. Kevésbé vannak új dalok, ami meg hallható, az már a könyökökön jön ki. Ebben az eset­ben jó felvezető lehet az instrumen­tális zene. Megrázza a hallgatót Ha átveszi a ritmust a fiatal, akkor már a szavakra is odafigyel, aztán a sza­valat Is érdekelheti. Cegléden a Kos­suth Gimnáziumban például olyan Ady-emlékműsort rendeztünk, amely­hez a Pink Floyd adta a zenét és Schaár Erzsébet szobrai jelentették a vizuális kapcsolódást. Kétségtelen, mindezek átgondolt hatásrendszert igényelnek. De valljuk be őszintén, nélküle nem jutunk egyről a kettő­re. Amikor a FIN rendezvényeire készülődünk, akkor nekünk arra is gondolnunk kell, hogy a megidézen­dő események mennyire távoli ak időben. Ám a szereplői nem lehet­nek azok! Valamennyiünknek fel kell emelkednünk hozzájuk. Sokszor gondolok a rókára, aki szíve teljes melegével, ünneplőben várja Exupé- ry meséjében a kis herceget. Nekünk mintha hiányosak lennének a vá­rakozásaink. Szeretünk hamar túl­esni a rendezvényeken, holott az ün­nep mindig megállást, visszatekin­tést is jelent, a tanulságok leszűré­sét. Ehhez azonban egyenrangú part­nerek kellenek a tribün mindkét ol­dalán. Ma is élő példák: VIT-utca, gö­döllői egész napos programok, ahol a fiatalok maguk szervezték ünne­peiket. A kihez szólunk, mit aka­rlak meghatározása tölti be a szo­bát. S a családé, hogy legyen a szü­lőknek, testvéreknek, gyerekeknek mit felemlegetni. Arról beszélgetünk, hogy a negyvennyolcas, tizenkilen- ces fiatalok, az újjáépítés ifjúmun­kásai, a fényes szellők nemzedéke sem volt más, mint napjaink ifjú­sága. Ugyanolyan hétköznapiak'vol­tak, de lelkesebben vállalták ügyei­ket: hitelességüket napi tetteik, dön­téseik erősítették. Sokszínű hatások — Ezeknek a nemes hagyományok­nak a feltámasztására vállalkozunk mi most Pest megyében — folytatja Halasi Márton. — Szeretnénk min­denütt aktualizálni a mondanivalót és egyben biztosítani a hatások sok­színűségét. A nagykőrösi szőnokver- senyen arra ösztönözzük a résztve­vőket, hogy saját nyelvezetükkel szóljanak ’48, T9, ’45 forradalmiságá- ról, de mondják el saját gondolatvi­lágukat is. A FIN-kávéházban kora­beli hangulatot kívánunk teremteni,’ s arra ösztönzünk, hogy a fiatalok bátran kezdeményezzenek, ne hagy­ják cserben saját ügyeiket. Meggyő­ződésünk, hogy törekvéseink elvá­laszthatatlanok mindennapi Igé­nyeinktől. Azt szeretnénk, ha a csa­lád, az iskola, a munkahely megerő­sítené ezeket a hatásokat. Tetteink­kel az ember iránti tiszteletünket szeretnénk kifejezni. Azt, amit Semprun így fogalmazott meg: „Em­bereknek van a legnagyobb súlya az életben, embereknek, akiket ismer­tél... A könyvek, a zene, az megint egészen más. Bármivel gazdagítanak, is, csupán eszközök, hogy eljuss az emberekhez”. M. ZS.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom