Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-29 / 74. szám

4 K/üníW 1983. MÁRCIUS 29., KEDD Számítógép az iskolában Hagyományőrző találkozó a Sportcsarnokban A nézők is szereplők voltak Fazekasok, fafaragók, hím­zők, szövők, fonók, szűcsök, sallangosok, mézeskalács-ké­szítők, bútorfestők, kádárok, tojásfestők, hangszerkészítők, ingvarrók rakták ki portékái­kat vasárnap reggel a Buda­pest Sportcsarnokban, a ta­vaszi fesztivál utolsó napján. A szemerkélő tavaszi eső sen­kit sem riasztott vissza, hogy eljöjjön a népművészeti vásár­rá és bemutatkozásra. Vásár vagy bemutatkozás? Hagyományőrző kirakodó vagy a mesterségek szemléje? Táncháztalálkozó vagy népi együttesek seregszemléje? Ez is, az is. Reggeltől estig Aki csupán nézőként érke­zett, hamarosan azon vette észre magát, hogy ő maga is szereplővé lépett elő. Miköz­ben a nézelődésben elfáradt a látogató, azon vette észre ma­gát, hogy nincs ideje a pihe­nésre. A folklórtanácskozás résztvevőjeként a néprajzi ku­tatások újdonságaival ismer­kedhetett meg, végignézhette a különböző vidékeken készí­tett filmeket, amelyeken a szokások elevenedtek meg. Al­kotó részese lehetett a külön­féle mesterségeknek, a szövő­széken megtanulhatta a fogá­sokat, kipróbálhatta a fazeka­sok korongját. Ezalatt két színpadon léptek fel egymás után az énekesek, a táncosok és a zenekarok. A fennma­radó üres téren pedig reggel­től estig folyt a táncház, a gyerekjátszóban gyöngyöt fűz­tek, báboztak, agyagoztak, táncoltak a legkisebbek. Meg­csodálhattuk a köröndi faze­kasok motívumait, a Szék- és Kolozs megyéből érkezők szűrhímzéseit, a magyar és székely táncok megannyi vál­tozatát Amikor pedig már széde- legtünk a megszámlálhatatlan látnivalótól, a tömeg sodrása a szövőszék felé vitt. Kunszt Vera, a gödöllői művelődési központ szakkörvezetője ma­gyarázta a szőnyegkészítés fortélyait. — Hat esztendeje vezetek szakkört Gödöllőn, minden korosztálynak — mondotta, miközben a kereten szaporáz­ta a sorokat. — Annak örülök a legjobban, hogy mostanában a fiatalok is nagyon érdeklőd­nek a szövés iránt. Jó, ha megtanulják ezt az ősi mes­terséget. Hiszen nem mind­egy, mivel töltik az idejüket, mivel díszítik majd a lakásu­kat. Kedvtelésből szövök, böl­csődevezető vagyok. Ügy ér­zem, hogy a népművészet a legtisztább, a legegyszerűbb formákra, kifejezési módra ta­nítja meg gyakorlóját. Ezért fontos, hogy minél többen el­sajátítsák a fogásokat, a mo­tívumokat. A készülő munka mellett el­hozta a legszebb darabokat, amelyeket eddig szőtt, bemu­tatva, miként lehet ízléseset, szépet, saját kézzel elővará­zsolni. Leveles tojás A százhalombattai Bodor József fafaragásait rakta ki. Hűtőgépszerelő, hobbija a népművészet, a faragás. Sokan kézbevették tükreit, mángor­lóit, fűszertartóit. — Néhány esztendeje So­mogybán, egy múzeumban láttam nagyon szép, három­szemes faragott falánoot. Any- nyira megtetszett, hogy hoz­záláttam és sikerült megcsi­nálnom. Azóta jegyeztem el magam a fafaragással. Já­rom az országot, részt vettem a fiatal népművészek stúdió­jának foglalkozásain, voltam Velemben a népművészeti tá­borban. Ezek voltak azok az alkalmak, ahol sokat tanul­tam. Ezeken a helyeken a ha­sonló érdeklődésűek találkoz­nak és egymásnak is tudnak segíteni. A kis asztalon, a használa­ti tárgyak mellett ott láttuk a vetélőt, a csonttűt. Beszprémy Katalin közgazdász, szocioló­gus nézegette a tűket: — Ezekkel az apró kellé­kekkel megkönnyítjük a mun­kánkat — magyarázta az egyes darabok funkcióját — Szö­vök és kézimunkázom sza­bad időmben. A mesterségek találkoznak, amikor egymás munkájához készítünk kellé­keket. Dohai Zsuzsa kisiparos Vác- ról hozott szép sarukat. Volt is nagy érdeklődés körülötte. A fiatalok egymás kezéből kapkodták az egyes darabokat. — Nagyon szeretem a bőrt — mondotta. — Hozzáidomul a lábhoz viselés közben, azért olyan kényelmes. Nem vélet­len, hogy a régi rómaiak is bőrsarut viseltek. Bőrműves­nek érzem magam. Eredeti, régi szerszámokkal dolgozunk, a régi formákat egyszerűsít­jük le, s igazítjuk a mai vi­selethez. Messziről vonzotta a sze­met a vérségi fehér hímzés. Homoki Erzsébet népi ipar­művész részletesen elmagya­rázta az érdeklődő lányoknak, hogyan készül a lyukhímzés, milyen a Galga menti népvise­let. Kis kosárban, leveles to­jást is hozott, csak arra pa­naszkodott, hogy kevés a hagymahéj, amivel barnára festhetné a tojás héját. — Eljöttem megmutatni a fiataloknak, hogy ezzel a kér­ges kézzel mit hímzek. De hiá­ba kérik, nem adom el ezeket, nem tudok megválni tőlük. Ezt a jegykendőt például két napig csupán tervezgettem, hogyan helyezzem el a mintát, milyen motívumokat használ­jak fel. Arra szeretném ser­kenteni a hímző fiatalokat is; ne csupán másoljanak, pró­bálják a régi minták szerint saját maguk kialakítani a te^ rítő, a blúz formáját A felismerés Este a gálaműsoron éneke­sek, táncosok, zenekarok ad­tak egymásnak találkozót. Az érdeklődés nyomán ismét fel­tehetjük a kérdést, mitől szö­kött oly magasra az utóbbi időben a népművészet iránti lelkesedés hazánkban? Napjainkban kezd beérni az a hatás, amely Bartóktól, Ko­dálytól, s a mai magyar költé­szet egyik fő vonulatából zú­dult felismerésként ránk. Nem véletlen, hogy a bartóki jelző ma már réges-rég nem­csak Bartók műveire, sőt nem is csak a zenére vonat­kozhat ... Erdőst Katalin A KÉPEKEN: Síppal a legkisebb (jobbra). Korongozás közben (bal­ra, lent). Dunakeszi kosarak (a cím fölötti képen). Erdős! Agnes felvétele! Gyakorlat tizenéveseknek p Nemrégiben egy sajtótá- ^ jékoztatón jelentette be £ Páris György minisztériumi ^ főtanácsos, a Tudomány- ^ szervezési és Informatikai Intézet igazgatója, hogy az í idei év őszéig az ország va- p 1 amennyi — összesen hét- ^ százhatvankét —, középis- ^ kóláját; minden gimnáziu- ? mot, szakközépiskolát és ^ szakmunkásképzőt felszerel- £ nek iskolaszámítógéppel. y Ezt, az úgynevezett szemé- ^ lyi számítógépet a Híradás- | technikai Szövetkezet gyárt- i ja. Körülbelül ezer darabot ^ készítenek a HT—1080—Z 'p jelű számítógépből, mert 'p lesz olyan iskola, amelyik ^ két-három á majd. darabot is kap A berendezés nem nagyobb egy írógépnél, becsatlakoztat­ható a konnektorba, s bár­milyen tévékészülék és táska­magnetofon hozzákapcsolható. Javításukat a szövetkezet vál­lalja, programcsomagot pedig a Tudományszervezési és In­formatikai Intézet készít Arany — lyukszalagon A monori gimnáziumban már nyolc éve foglalkoznak számítástechnika oktatással. Rendelkeznek ehhez egy ok­tatógéppel, s decemberben vá­sároltak egy ZX—81-es szá­mítógépet a bizományiban. A gép oktatásban betöltött sze­repéről, jelentőségéről faggat­tuk Megyeri István matema- tika-fizika-technika szakos ta­nárt. — Oktatógépünket elsősor­ban a magyar, a történelem, a kémia és a fizika új anyag­részeinek földolgozására, illet­ve ellenőrzésére használjuk. Ehhez nincs központi prog­ram, tehát csak akkor működ­tethetjük, ha mi magunk ké­szítünk hozzá. Miután nem­csak a természettudományok­kal, hanem a humán tárgyak­kal foglalkozó kollégáim is érdeklődnek a gép iránt, így ők is kitűnően tudják haszno­sítani munkájuk során. Ki­emelkedően sikerült például az Arany János-programunk. A beszélgetés illusztrálása­ként átmentünk a fizika­szertárba, ahol éppen a má­sodikosok kísérletezgettek az újonnan vásárolt számítógép­pel, Egy képzeletben föllőtt műhold pálya- és sebességada­tait számolták. A gépet keze­lő fiatalember rögtön elmesél­te, hogy a kis komputer az eredmény kiírása előtt tíz számolási ciklust végez. A gyerekek látható élvezettel nyomogatták a gombokat, né­ha segélykérő pillantásokat vetve tanárukra, aki készsé­gesen adott útbaigazítást. Egyszerű programnyelv — Mire használják ezt 02 új, decemberben vásárolt be­rendezést? Megjelentek a képernyőn a műhold sebesség- és pályaadata! Veress Jenő felvétele — Jelenleg tíz programunk van. Főleg matematikánál, fi­zikánál alkalmazzuk, a szá­molásigényes részeknél. így a tanulót nem fárasztjuk a hosszú levezetésekkel, s a lé­nyegre koncentrálhat. Viszony­lag elvont dolgokat tudunk 3 gép segítségével érthetővé, kézzelfoghatóvá tenni. — Nehéz megtanulni a ke­zelését? — Rendkívül egyszerű nyel­ve van. Kifejezetten a tizen­évesek számára írt, nekik szánt nyelv, amelyet maxi­mum két nap alatt meg lehet tanulni. Senkit sem kénysze­retek arra, hogy tanulja a szá­mítógép-programozást. Az a módszerem, hogy hagyom, is­merkedjenek a gyerekek. Szü­netekben- szórakozhatnak, játszhatnak vele, s ha megvan a természetes érdeklődés, már könnyű dolgom van. Az a lé­nyeg, hogy ne akarjuk belé­jük sulykolni ezt a fajta tu­dást. Van már hegedű — Sokak szerint a számí­tógépnek van némi elidegení­tő hatása. Talán egy kicsit misztifikáljuk is — a tudo­mányos fantasztikus irodalom hatására. Meg a feleltetés... Emberség ez? — A számítógép csak esz­köz, amelyet nem szabad ki­zárólagosan használni. Foko­zatosan vonjuk be a tanórák­ba, s cégül olyan célt szol­gálhat majd, mint mondjuk a szögfüggvénytáblázat Ez a tény szól az elembertelenítő hatás ellen. Gondolom, általá­ban attól szoktunk félni, amit nem ismerünk. Ezt azonban az iskolában kiküszöbölhetjük. Azt kell tudatosítanunk, hogy a programról nem a gép, ha­nem a tanár köszön vissza. Amit tud, azt is azért tudja, mert az ember képessége tet­te rá, s semmivel nem tud többet, mint amennyit belé- táplálunk Amit kiír, az vég­ső fokon a mi szellemi termé­künk — s az is marad. Felel­tetni azonban valóban nem szabad vele, hiszen nem ké­pes úgy mérlegelni, mint a tanár, csak azt tudja, hogy a válasz jó-e, vagy sem. — Az elmondottakon túl, mit illik még tudnunk erről a számítástechnika programról? — Mi a tagozatunkon már évek óta tanítjuk, s volt idő, amikor erre csak elméletben volt lehetőségünk. Néha volt tanítványaink szereztek vala­hol gépidőt, de az egész még így is olyan volt, mint hege­dűt tanítani hangszer nélkül. A számítógép a tanár számá­ra didaktikailag igen sok le­hetőséget nyújt. A gyereknek pedig sikerélményt ad, meg­erősítést kap, s továbbfejlesz­ti a meglévő logikai készsé­gét. A jelenlegi kettő mellé nagyon jól fog jönni az ígért harmadik, mert még tovább tudjuk szélesíteni az alkalma­zási kört, s még többen ta­nulhatják majd meg azt a gyerekek közül, hogy leendő szakterületükön mire és ho­gyan lehet használni ezt az okos masinát. Körmendi Zsuzsa Pihenés, szórakozás ismeretszerzéssel Huszonhárom nyári egyetem Idegenforgalmunk egyik jellemzője, hogy a Magyaror­szágra érkező turisták közül sokan keresik azokat a prog­ramokat, amelyeken tartal­masán tölthetik ©1 szabadide­jüket, megismerkedhetnek ha. zánk társadalmi, gazdasági, kulturális életével. A Tudó­T V - FI G Y E LO' Műsor. Minden bizonnyal túlzónak hangzik majd az a vetélkedés, hogy a hét végi te­levíziós műsor leginkább kép­ernyőre illő darabja az Álla­tok olimpiája cimű angol rö­vidfilmnek az ismétlése volt. Ezen a szeszélyes időjárású ví- kenden valóban ez a kétség­kívül parádés összeállítás vit­te el megint a pálmát. Dacára annak, hogy ugyebár pénteken egy úgynevezett sci-fi vígjá­ték is kellette magát, az egyes csatornán, és véle együtt még akadt egy s más olyan tele­kommunikációs termék, ame­lyekhez a Szabadság téri stú­diók adták a nevüket. Am az a bizonyos Csillag­űzött szerető — higgyük el, azért, mert egy egészen fia­talokból álló együttes forgat­ta? — ködös is volt, zavaros­ra is sikeredett (ha nincs ben­ne a remek Pártos Erzsi, az egész próbálkozás egy jókora kérdőjelet érdemelne); a Pa­rabola szintúgy az általános takarékoskodás búsító jeleit viselte magán (vendégképe ke­vés volt, s ráadásul a szóvi­vője is azt ismételte el forin­tunk új megjelenési formái­nak kapcsán, amit részben már publikált); no és Szűcs Judit sem igen ragadtathatta tapsra híveit, hiszen sem da­lai, sem előadói stílusa nem­igen látszanak megújulhi. Megmaradt tehát afféle csúcsnak az Állatok olimpiá­ja. És igazán az előfizetők kedvére csatlakozott hozzá — mondjuk így — rekordertárs­nak Csortos Gyula Hyppolitja, amely örökzöld filmmese har­madszor, ötödször, tizedszer látva is egyszerűen megunha­tatlan. Részünk volt néhány sport- közvetítésben, és egyszer-más­szor szóba — pardon: a kép­ernyőre — került szűkebb or­szágrészünk, Pest megye is. Pest megye. Előbb a kétség­kívül fő műsorrá avan­zsált Ablak idézte e főváros környéki tájat. Nevezetesen a templomromjáról oly híres Zsámbékot, ahol, lám, az épí­tő kezeknek egy másik emlék­műve is áll. Áll? Inkább ter­peszkedik. Egyszerűen eltor­laszol egy utcát. Rendeltetése semmi, tömege viszont annál nagyobb: a beton tonnáinak sokasága öltött benne testet. Ép ész föl nem foghatja, ho­gyan lustálkodhat ott, ahol az égvilágon semmi, de semmi keresnivalója, szolgálati ren­deltetése nincs. Mindenesetre jó riporteri szemre vall, hogy a kis riport készítője,, Kis Te­ri egyáltalán meglátta a té­mát ebben a korlátos micso­dában. A másik, megyénket érintő televíziós képsor a PEVDl napkollektorainak készülésé­ről szóló jó hírt sugározta szét. Láthattuk is, hallhattuk is, hogy egyre-másra helyükre kerülnek azok a műanyag csö­vek, amelyekben majd a ter­mészet jóvoltából megmele­gedhet a víz. Ára is van már a hőgyűjtőnek: 2 négyzetmé­ternyi napkollektort 1800— 1900 forintért fognak majd árusítani. Akácz László mányos Ismeretterjesztő Tár­sulat 23 nyári egyetemének rendezvényeiből válogathat­nak idén az érdeklődők. Eze­ken a stúdiumokon sajátos módon kapcsolható össze a nyaralás, a szórakozás, a pi­henés, az ismeretszerzéssel. Egerben a felszabadulás utáni legjelentősebb hazai filmalkotásokat, a fesztiválok díjnyertes magyar filmjeit mutatják be. Ugyancsak Eger ad otthont a műemlékvédelmi nyári egyetemnek. A jövőt kutatók elemzik társadalmi, gazdasági, kultu­rális fejlődésünk lehetséges útjait az Ifjúság ’83 nyári egyetemen, Salgótarjánban. A hazai előadókon kívül több külföldi kutató is részt vesz a szombathelyi urbanisz­tikai nyári egyetemen, Szé­kesfehérvárott a számítás- technikának az orvostudo­mányban való alkalmazásáról tartanak előadásokat, míg a soproni természet- és környe­zetvédelmi nyári egyetemen a hallgatók a hazai természet- védelem helyzetével és fel­adataival ismerkedhetnek meg. Első ízben nyitja meg ka­puit a nemzetközi és a hazai közönség előtt az agárdi test­kultúra nyári egyetem a Ve­lencei tó partján. Győrben az innovációról hallhatnak elő­adásokat az érdeklődők; a vízgazdálkodási nyári egyete­men.

Next

/
Oldalképek
Tartalom