Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-26 / 72. szám

Jegyzet Komolyan és vidáman Magam, is lassúnak tar­tottam azt a reggeli tem­pót, amivel az utcán ha­ladtam. Nem érdemes éj­félig olvasni, ha másnap korán csörög a vekker. Ilyen fáradt az ember, s csak akkor döbben rá, amikor elfut mellette va­laki és a vállára csap. — Jó reggelt. Nincs ebben semmi kü­lönös. Főleg, ha fiatal az illető. Én azonban mégis elmosolyodom a dolgon. No lám! A farmeres, futó­lépésben közlekedő ifjú politikus. De miért tartom különösnek, ha egy ifjú­sági szervezet funkcioná­riusa alkalmi kocogást tart magának? Mert elszok­tunk a látványtól. Azt hit­tük vagy hajlamosak vol­tunk azt hinni, hogy az ember komolyságát, fel­adatának jelentőségét a diplomatatáska, az elegáns öltöny emeli ki igazán. Abban pedig nem lehet így közlekedni az utcán. Én pedig azt gondolom, hogy bizonyos korban ez majdnem természetellenes. Miért ne legyen fiatalon fiatalos, aki a fiatalok ér­dekeit képviseli, mozgal­mukat szervezi. Elvégre neki kell mutatnia a pél­dát. Sok vita forrása az if­júság életmódja, a KISZ hatása a fiatalokra, fel­adata, vezetőinek felelős­sége. Kétségtelen, hogy időről időre előfordul fent és lent egyaránt, hogy a szervezetben bizonyos for­mák mechanikus alkalma­zása uralkodik el. Ko­molyság helyett komoly­kodás vesz erőt a szerve­zet vezetőin, s ez semmi­képpen sem vonzó. De iga­zán csak felszíni jelenség ez? A merevség, a forma­lizmus öröklött tulajdon­ság kell, hogy legyen, mert ellenkezik a fiatalok élet­kori sajátosságaival. Van-e •változás? Mond­junk példákat. Tény az, <hogy ff“ város és a járás politikai fórumain több­ször is elhangzottak az észrevételek. A változás, változtatás igényét sokan megfogalmazták. Ennek azonnali, automatikus ér­vényesítését nem látjuk, nem is láthatjuk soha. Csak a folyamatot figyel­hetjük meg, konkrét té­nyekből kiindulva. Én láttam egy fiatalem­bert a napokban, aki a KISZ aranykoszorús ki­tüntetésnek úgy örült, hogy annak őszinteségét nem lehetett kétségbe von­ni. Hívtak a télen, hogy menjek a sípálya megnyi­tására, amit a DCM KISZ-esei építettek ma­guknak azzal az igénnyel, hogy a többieket is ven­dégül láthatják ott. — Azt persze nagyon kihangsú­lyozták, hogy ebben a KISZ vállalta a főszerepet. De hát miért ne? Ha egy­szer dolgoztak érte. Életképes, nem formális a városi KISZ-bizottság lakásépítési akciója sem. Vonzónak is mondható, hiszen a leghúsbavágóbb gondjait igyekszik megol­dani a fiataloknak. Lehet, hogy akadna olyan valaki, aki lezser- ségnek minősíthetné, akár szentségtörésnek is, hogy politikai konzultációk, összevont titkári értekez­letek azzal folytatódnak, hogy utána jó falatokkal kínálják a résztvevőket. Ott maradnak estére is táncolni, szórakozni. De hát miért ne osszák be jól és okosan azt a kevés időt, amíg fiatalok? Ez az álla­pot egyszeri és megismé­telhetetlen. Komoly tette­ket, vidáman, fiatalosan. Akár jelszó is lehetne. A járás és a város KISZ-tag- jai körében kedvező jele­ket észlelhetünk. Kovács X. István A megszűnt fürdő helyén • Fogorvosi rendelő lesz Csemegeszőlőnek talajerő Közvetlenül a szőlő gyökeréhez, mintegy ötven centiméter mélyre, juttatják a folyékony műtrágyát, ezáltal hamarabb felszívódnak a hatóanyagok a növényben. Ezzel a módszerrel végzik az Alagi Tangazdaság váci kerületében a negyvennyolc hektáros csemegeszőlő talajerő-utánpótlását. Dudás István az MTZ 82-es traktorra felszerelt tartályt és az átalakított talaj­lazító szerkezetet használja munkájához. Fotó: Hancsovszki János A Cházár András utcai tisz­tasági fürdő a múlt évben be­zárta kapuját. Megszűnt a kádfürdés, a pedikűrszalon. Döntés történt az egyszintes épület sorsáról: fogorvosi ren­delő lesz a helyén. Az egykori kúria épület földszintjén jelenleg munkál­kodó fogorvosi szakrendelés nehéz ' körülmények között végzi a feladatát. Vizesek a falak, töredeznek a vezetékek, rossz a világítás, hiányoznak a szociális létesítmények. A régi fogorvosi rendelőre már nem költenek, mert a tervek elkészítése után — le­hetőleg ennek az évnek a vér gére — befejezik a Cházár András utcai építkezést. A városi tanács egészségügyi osztályától kapott értesülés szerint négy munkahelyes in­tézmény lesz, ahol helyet kap a fogröntgenezés és a szájse­bészet is. Többen érdeklődtek, lesz-e lehetőség a jövőben is tisztál­kodási fürdő igénybevételére? A hét elején a 10-es ABC- áruház egyik kirakatába kihe­lyezték az 1984-ben megnyíló átalakított fürdő makettjét. Más közfürdő létesítését nem tervezik Vácott. A váci Városgazdálkodási Vállalat maximális segítséget nyújt azoknak, akik állami ke­zelésben levő otthonaikban fürdőszobát, szeretnének ki­alakítani. Ma már csak kis százalékban fejezhető ki a vá­ci, fürdőszoba nélküli lakások száma. A vállalatok segítik idős, komfort nélküli lakás­ban élő nyugdíjasaikat, hogy igénybe vegyék az üzemi für­dőket. A régi pedikűrszalon meg­szűnése sem jelent gondot, mert a Dunakanyar Vegyes­ipari Ktsz a Széchenyi utca 8/12. számú ház udvarán és a Köztársaság úti női fodrász- üzlet mellett alakított ki láb­ápolási részleget. P. R. Forte-ffimet láttunk Ázsiában Isztambulban, bundázás nélkül £ — Bundát hoztatok? $ — Tényleg olcsó az £ arany Törökországban? f — Láttátok a hastáncos- ^ nőket? % Ezekkel a kérdésekkel ^ fogadják a távoli Isztam- ^ búiból Vácra visszaérkező £ turistákat. Hogyan magya- ^ rázzuk meg, hogy van, aki 4 elsősorban más érdekessé- $ gek miatt vesz részt az öt- í napos MALÉV-utazáson. 0) A két és fél órás repülőút után (Bukarestben 40 percet álltunk) Yesilköy repülőterén landolunk. Az útlevél- és a vámkezelés udvarias, rövid idő múlva már a társasgép­kocsiban ülünk. Szálláshe­lyünk a város délnyugati ke­rületében levő Hotel Kilim, tiszta szobáival, udvarias sze­mélyzetével. Judit, a magyarországi ide­genvezetőnk egyezteti a prog­ramot török kollégájával. So­kat szeretnénk látni s ők a le­hető legtöbbet megmutatni ab­ból az ötmillió lakosú város­ból, melyről Lord Byron azt írta: „Keresztül-kasul jártam Európát és Ázsia legszebb or­szágait, de sehol sem gyönyör­ködtem Konstantinápoly lát­képénél szebb látványban." A következő napokban az­után mi, is közelről megis­merkedhetünk azzal a város­sal, amely őrzi a magyar— török történelem sok érdekes fejezetét. © Városnézés. Első állomás: a Kék mecset és az Aya Szó­fia. Lenyűgöző méretek, gaz­dag díszítés, az épület adatai elképesztőek. Ebéd a Boszpo­rusz partján. A török konyha kitűnő, s a különlegességekre — kagyló, kaviár — is akad vállalkozó. Sokak sürgetésére már délutánra beiktatják a híres fedett bazárt a program­ba. 65 utcája, 41 ezer elárusí­tóhelye van. Szédületes a nyüzsgés, hatalmas az áruk választéka. © Másnap fakultatív kirándu­lás: az eredeti létszám felé­re csökken. A Szulejman me­csetbe visznek idegenveze­tőink, először találkozunk ma­gyarországi vonatkozású ada­tokkal. 11. Szulejmant a leg­nagyobb és legkeményebb ke­zű szultánként említi az itte­ni történelem. Utolsó külföldi hadjárata során, Szigetvár ostroma közben érte utol a halál, onnan szállították a tö­rök fővárosba. A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 72. SZÁM 1983. MÁRCIUS 26., SZOMBAT Az összetartozás erősíti szálai \ A diákok ötnapos életrendje A kollégium ne veszítse el közösség formáié erejét Kollégiumi nevelésünk tör­ténetileg sok évszázados, ha­ladó hagymányokban gazdag múltat valilhat örökének. Az 1957-től alakuló mai szocialista középiskolai kollé­giumi rendszerbe beépültek a korábbiak haladó vonásai, s alkotóan továbbfejlődtek. — Milyen feladatokat tud megoldani ma egy szocialista kollégium, és milyen lehető­ségeket tud biztosítani a cél eléréséhez, különös tekintettel az ötnapos munkahétre? A váci Komócsin Zoltán Középiskolai Kollégiumban hat iskolatípusból 250 diák­lány kapott elhelyezést. A je­lenleg betöltött keretek sze­rint 9 fő- és 3 mellékhivatású pedagógus foglalkozik a neve­lésükkel. Válaszadóink Molnár Sán­dor, a kollégium igazgatója és nevelőtanárai. Molnár Sándor igazgató — Az ötnapos tanítási hét gondja, hogy hétfőtől péntekig nagyobb a szellemi és fizikád igényibevétel. Leszűkül a kol­légiumi nevelés ideje, lehető­sége. Hétvégekre a tanulók elfáradnak, s a hétvégi pihe­nőnapok sem hasznosíthatók teljes egészében, mert részben a haZa- és a visszautazással töltik el az időt. A közösségi nevelés folya­mata így megtörik, s ez könnyen vezethet fiataljaink elmagányosodásához, a közös­ségtől való elszakadáshoz. A nevelés hosszú távra elterve­zett, pedagógiailag céltudato­san szervezett folyamatok eredményeként valósulhat csak meg. A féléves tapasz­talatok viszont azt mutatják, hogy a tudatos pedagógiai tervezésnek, az ennek alap­ján alkalmazható nevelési fo­lyamatoknak a megvalósítása illuzórikus. Ugyanakkor szá­molni kell azzal is, hogy a Sokasodnak a magyar vo­natkozású emlékek. Mutatják: hol állt a kapu, amelyet Bo­lond betört a buzogányával. A hadtörténeti múzeumban kitömött lovakon emberfigu­rák viselik a mohácsi csatá­ban győztes török fővezérek öltözékeit. A Héttorony rom­jai felidézik a hódoltság ide­jén itt raboskodó magyar vi­tézek emlékét. De Széchenyi Ödönt idézi a török tűzoltóság, melyet ő szervezett, s a város legmagasabb pontján álló tűz­torony. Folytatódik utunk: megte­kintjük a római kori ciszter­nát, a csodálatos „föld alatti palotát”, majd a vízparton a pompás Dolmabahce palotát, amely 130 éves, s ahol Kemal Atatürk, a modern Törökor­szág megalkotója lehunyta szemét 1938. november 10-én. Az utcákon óriási a forga­lom. örömmel fedezzük fel a járművek sokaságában csuklós Ikarus autóbuszainkat, a lu­xusautók, viharvert kisbuszok, csacsifogatok társaságában. Gyakran feltűnik egy-egy kék fényes jármű, egyenruhás utasokkal. A kocsik oldalán a TRAFIK felirat nem dohány­árusítást jelent — az URH- kocsikat hívják így errefelé. Idegenvezetőnk lelkesen to­családi miliő nem mindig pozitív hatású. Ügy érzem, hogy a kollégiumok így el­vesztik azon rendeltetésüket, amit a fiatalok személyiség­formálásában be kellene töl­teniük. Persze, egy pedagógusnak mindig késznek kell lennie az új befogadására és képes­nek lenni önmaga megújítá­sára, mert csak így tud ne­velni. Feigl Ferencné igazgatóhelyettes: — Nekem úgy tűnik, hogy külön korszak volt a hatna­pos tanítás. Akkor egyformán jutott idő a tanulásra, a kol­légiumi foglalkozásokra, sza­badidős-programokra. Egyen­letesebb, nyugodtabb volt a munkatempó. Tanulóink ál­landó ingázása most a kollé­gium és az otthon között ki­zökkenti életritmusukat, a közösségi nevelést nehezíti. A dolog másik része, hogy tanulóink nagy része kis fal­vakba megy haza, ahol a mű­velődés, a kulturált szórako­zás objektív lehetőségei nem mindig adottak. Az ötnapos tanítási hét adta gondokkal kollégiumunk is birkózik. De most mi vagyunk abban a helyzetben, hogy kísérletez­zük azokat a nevelési módsze­reket, amellyel-a nevelést ha­tékonyabbá tudjuk tenni a jövőben. A kollégiumi neve­lőtanárnak mindenkinél nagyobb lehetősége van a gondjaira bízott fiatalok sze­mélyiségének formálására. A magam részéről mindig meg­újuló hittel fogok egy-egy cs'port neveléséhez, hiszen a négy év munkája eddig még mindig megtérült. Lada Anna nevelőtanár: Az oktatásügy az 1982/83-as tanévtől szűkítette lehetősé­geinket. Hiszem, hogy a ren­delet megszületésével az volt boroz a másnapi hajókirándu­lásra. Vele együtt mindössze heten szállunk be a kényel­mes vízijárműbe a Galata-híd lábánál, hogy négyórás utat tegyünk a csodálatos Boszpo­ruszon. Szebbnél szebo régi villák, festői fekvésű helysé­gek sorakoznak egymás mel­lett. Érintjük Beykozt, ahol — a rodostói településük élőit — többen laktak a Rákóczi emig­ráció tagjai közül. (4) Már látjuk a Fekete-tenger­re figyelmeztető világítótor­nyot, amikor kiszállunk Ana- dolu Kavagi romantikus ha­jóállomásán. Kis település. Útlevelünkbe nyomnak egy an­gol nyelvű pecsétet, ami iga­zolja, hogy először jártunk Ázsiában. Érdeklődve nézeget­jük a boltokat. Kissé megha­tódva fedezünk fel egy kira­katban néhány sárga dobozos Forte-filmet... Utolsó nap délelőttjére ma­radt a híres Topkapi Palota mérhetetlen kincseivel, a leg­nagyobb szultánokat idéző ru­hákkal, bútorokkal, személyi tárgyakkal. Közeli szomszéd­ságban a fantáziánkat meg­mozgató — hárem. © Késő este érünk a Ferihegyi repülőtérre. Űtlevélkezelés után a „zöld folyosón” keresz­tül megyünk a várócsarnok felé. Az élmények sokasága, az öt nap eseményeinek gaz­dagsága csak a mi számunkra érték, nem jelent témát a vámhatóságnak. Papp Rezső a cél, hogy a középiskolás diákok gyakrabban legyenek együtt a családdal, s élhesse­nek a szabad idő tartalmas felhasználásával. Most elké­szült ez irányú felmérésem, ami sajnos nem ezt az ered­ményt bizonyítja. Hihetetle­nül kevés az a tanuló, aki szü­leivel együtt színházba, ki­rándulni, szórakozni megy. Idejüket legtöbbször semmit­tevéssel töltik, Ma már alig beszélünk hátrányos helyzetű tanulók­ról. Anyagi értelemben egyál­talában nem. De mennyi ten­nivalónk lenne a szellemi igényesség fejlesztése terén? Jó lenne elvárni a gyerekek­től, hogy szakkörbe járjanak, szélesítsék érdeklődési körü­ket, de mikor? Persze van­nak azért, akik a megfeszített tempó ellenére is helytállnak a tanulásban és más területen is. Azt várnánk a gyerekektől, hogy ismerjék fel: érdemes élni a város, a kollégium nyújtotta lehetőségekkel, hogy egy jó programért érdemes a kollégiumban itt maradni, nem pedig hétvégeken min­denáron hazarohanni. Mintha egy kicsit nehezebbé vált volna a pedagógiai munka-és a kollégiumi nevelés is. a Mégis úgy érzem, a peda­gógiai pálya szintmérőjén ha csak fokokat is lépünk maga­sabbra a ránkbízott fiatalok személyiségének kialakításá­ban, már érezzük munkánk örömét, s ez a pedagógus igazi „fizetése”. Droppa Mária nevelőtanár: Ahhoz, hogy a gyermek megszeressen valamit, vala­mihez kötődnie kell. Ez ma­gától nem megy. A megnöve­kedett tananyagot, most rövi- debb idő alatt kell elsajátíta­niuk. Mennyiségi, de minőségi munkát is várunk tőlük. At­tól lesz szebb és több a kollé­giumi élet, hogyha a tanulás fárasztó munkája mellett, a vidám együttlétek, az össze­tartozás erős szálai is fűzik egymáshoz a gyerekeket, a csoportokat. Hiszen a legna­gyobb nevelőerő a kollégiu­mok közösségi élete. A meg­felelő formát és lehetőséget kell megkeresni a mostani ok­tatási rendszerben, hogy a kollégium ne veszítse el kö­zösségformáló erejét. Szórád Ágnes Tanfolyam Spsrlvezefcknek A KISZ Vác városi Bizottsá­ga közösen a városi-járási sportfelügyelőséggel alapfokú tömegsportszervezői vezetői tanfolyamot indított. A tanfo­lyam hallgatóit a tömegsport­mozgalom szervezésére, vezeté­sére képezik ki, biztosítva ez­zel a sportvezetők utánpótlá­sát. A hetvenórás tanfolyam az első próbálkozás a város­ban, melyet húsz résztvevővel indítottak. A sikeres vizsga érdekében hetente a hétfő délutánokat töltik együtt a hallgatók a vá­rosi-járási sportfelügyelőségen. A tanfolyam érdekessége, hogy a sikeresen vizsgázók a választott sportágban vizsga­bírói végzettséget is kapnak. . ISSN €133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom