Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-24 / 70. szám
1983. MÁRCIUS 24., CSÜTÖRTÖK ’xMtkm A kettes szorítás ebenere Jelen kell lenniük a piacon Jobb minőségű hazai alapanyagra van szükségük A küzdelem, amit terveinek teljesítéséért folytat a Szentendrei Ipari Szövetkezet — tiszteletre méltó! Nemcsak a külső, a piacok helyzetét, felvevőképességét, erősen és károsan bccfolyásoló tényezők hatását kell naponta kivédeniük, hanem a belső alapanyaggyártó ipar gyakori selejtes munkájának következményeit is viselniük keli. S így, kettős szorításban dolgozni, mi több, eredményt elérni — nem könnyű! fékei ó termékeket tudott eladni az NSZK-ban. Tavaly viszont már csak bérmunkát tudott értékesíteni ugyanazokon a piacokon, mert a nekik szállított gyenge minőségű alapanyag nem állja meg a helyét a kiváló minőséget követelő tőkés piacokon. Ezért a szövetkezet múlt évi tőkésex- porttervét, amely 9,5 millió forint volt, 7 miilóra tudta csak teljesíteni. Bőrdíszműárui viszont 600 ezer forint értékben találtak vevőt Belgiumban. Vándorló üzem A múlt esztendőben a szövetkezet 420 emberrel, négy helyen — Dunabogdany, Pilisszántó, Császár és Szentendre — működő üzemeivel a tervezett 10’4,5 millió forintos árbevételi tervét 105,1 millióra, a 14 milliós nyereségtervét pedig 14,2 millióra teljesítette. Igaz, a túlteljesítés így szemre nem jelentős, de ha megvilágítjuk a számok hátterét, tüstént más lesz a kép. A több helyen működő üzemegységek költségemelő tényezők. Az alapanyagot ki kell szállítani, majd a kész terméket vissza kell fuvarozni. Mindez természetesen pénzbe kerül. Persze meg lehetne szüntetni a külső üzemeket — gondolhatnánk —, hiszen az csak elhatározás kérdése. Igen ám, csakhogy a munkaerő a külső üzem vándorlását biztos nem követné. Tehát megszűnnének a szállítási többletköltségek, viszont a központi helyre összevont üzemegységeknek nem lenne munkása. Nyilvánvaló tehát, hogy a jelenlegi helyzetet továbbra is fenn kell tartani. Exportra készül A szövetkezet konfekció termékeivel tőkés és szocialista piacokon, bőrdíszmű árujával csak a tőkés piacokon jelentkezik. Az NSZK-ban és a Szovjetunióban konfekciót, Belgiumban pedig bőrdíszműárukat kínál. A ruházati ipar nehéz helyzete — világjelenség. A tőkés piacokon szigorodtak a jeltételek, lenyomottak az árak, s még jobban megnőtt a minőségi követelmény. Ezt bizonyítandó, íme a példa: Két esztendővel ezelőtt, 1981-ben a szövetkezet ötmillió forint értékű hazai gyártású alapanyagból készült konEmelkedő bérszínt Szerencsésebben alakult a szövetkezet szocialista relációjú exportja. A 19,5 millió forintos tervüket 20,2 millióra túlteljesítették. Természetesen a szövetkezet sem mentes a munkaerőgondoktól. Igaz viszont, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek a munkaerő-fluktuáció csökkentése érdekében. Növelik például a bérszínvonalat, 1981-ben 10, a múlt esztendőben 6,6 százalékkal. Jelenleg 42 644 forint/fő/év ennek a meghatározóan fontos tényezőnek a mutatója. S most ejtsünk egy-két szót a szövetkezet idei terveiről is. Első helyen, természetesen a tőkés export növelésének — beleértve az anyagos exportot is — a szándéka áll. Ennek érdekében a szövetkezet több divatos, mutatós modelljével részt vett több közel-keleti állam ruhabemutató kiállításain, s idén is folytatni akarja a bőrdíszmű exportját. — Az első két hónap teljesítménye — mondja Dobák Sándor főkönyvelő — biztató képet mutat. Reméljük, hogy ez így folytatódik. A szövetkezet eddig is megtett mindent gazdaságos működése érdekében; de azt is láttuk, ez nem elég! Szüksége van támogatásra is. Az eddiginél jobb minőségű hazai gyártmányú alapanyagra! Minden hely betelt A jó idő kicsalogatta a kirándulókat Viscgrádra is. Képünk a Mogyoró hegyen készült, ahol minden hely betelt. SZENTENDREI Á PEST MEGYEI HÍRLAP SZENTENDREI JÁRÁSI ÉS SZENTENDRE VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA Sokalltunk Ellenőriz a járási hivatal Egyenletes ellátás Hatással van mindenkire A járási hivatal kereskedelemcllátás-felügyclcti osztálya ujját képletesen mindig rajta tartja az élet pulzusán. Mikor is szokott az gyorsabban verni? Nyilván, ha az ellátásról van szó. Érthető, hiszen hatása alól a járás egyetlen lakója sem vonhatja ki magát. Természetesen az osztály csodatevésre képtelen, de munkája eredményeinek egyértelműen a lakosság látja a hasznát. Itt a tavasz, s rövidesen lesz friss zöldség, gyümölcs. Nem közömbös a termelőknek, kik, s hogyan fogják munkájuk eredményét, a termést megvásárolni. Nos, a budapesti Zöldért, a szentendrei áfész és a Kék Duna Szakszövetkezet már megállapodtak: idén zavartalan lesz a jelvásárlás'. Ugyancsak a jobb ellátást segíti elő az a zöldségkereskedői működési engedély, amit Pilisszántón adtak ki. És itt kell megemlíteni azt is, hogy befejezték, mintegy másfél millió forintos magánberuházással a Lupa-csárda jelújítását, amelynek ünnepélyes átadása, éppen ma, csütörtökön lesz. Az osztály dolgozói figyelemmel kísérik a községekben az állami, szövetkezeti és magán boltok működését is, éppen a jogyasztók érdekvédelme miatt. Pócsmegyeren például a zöldség-gyümölcs üzletben egy ellenőrzés folyamán megállapították, hogy indokolatlanul hiányzik a boltból a táp és a takarmány. Az üzletvezető védekezését — nagyon kicsi az árrés — természetesen nem fogadták el, szabálysértési eljárást kezdeményeztek, s egyben figyelmeztették a vezetőt, újabb szabálytalanság esetén felbontják a szerződését. Ugyancsak ebben a községben viszont megfelelőnek találták ŐRTORONY A PATAK MENTÉN Qzentendre lakói mindig is szerették városukat. Jelenét s múltját. Régen is voltak lokálpatrióták! Némelyikük már elköltözött a városból, mások az élők világából is. Lakóhelyük történelmének lelkes kutatói voltak. Munkájuk eredménye: megsárgult lapok, feljegyzések, kiadott s kiadatlan kéziratok hellyel-közzel még fellelhetők. Kincset érnek. Ezek ma már talán eljelejtett népszokásokról, a városban született, vagy ott élt nevezetes emberekről, a fürdés rendjéről (ilyen is volt), a pátriárkákról, vagyis a történelemről tudósítanak. Nemzetek, melyeknek jövőjük van, megbecsülik múltjukat — mondotta volt Kossuth Lajos. Bölcs és igaz mondat. Ennek szellemében adunk közre a jövőben egy-egy színfoltot, mert kár lenne, ha feledésbe merülne, ha elveszne, mert a városé. A várOS római kori múltjának volt szenvedélyes kutatója Soproni Sándor, volt múzeumigazgató. Most ő invitál bennünket egy római kori sétára, lépjünk vissza másfél ezer esztendővel a múltba. Szentendre a római korban fontos katonai település volt, neve: Ulicisia Castra. A tábor ' nyugati kapuján kivezető út két oldalán kis házak álltak, megbújva a hatalmas tábor mögött. Az épületek utcai frontján üzletek, műhelyek. Ez volt a táborváros. Itt telepedtek meg a katonák hozzátartozói és a hadseregtől elválaszthatatlan markotá- nyoshad, a kereskedők, iparosok. A táborvárost elhagyva az országút a mai Kálvárián és Püspökmajoron keresztül Pomáz felé vezetett, s a Bubán-dűlő déli lejtőin fekvő villaépületeket, ♦ gazdaságokat kötötte össze. Az út mentén a portyázó ellenség és a rablók elleni védekezésül szabályos távolságokra egy-egy kis őrtorony állt. A mocsaras területet kőtöltéssel szelte át az út, amelynek egyes szakaszai a Kőhegy alatti részen mé/ ma is jól megfigyelhetők. A tábor déli oldalán — a mai Római sánc utcában — a főkapu előtt hatalmas kerek kőoszlopok sorakoztak: a mérföldkövek, a mai kilométerkövek ősei. Hosszú felirataikból megtudjuk, hogy Ulcisia Castra nyolc római mérföldre fekszik Aquincum városától. A tábort övező vizesárkon túl a holtak városa következett. Több évszázad alatt nagy kiterjedésűvé nőtt a temető. Kezdetben a táborfaltól messze, a mai laktanya környékén temetkeztek. Az Aquincum felé vezető út két oldalán — mint Rómában a Via Appián — díszes kőkoporsók, sírkertek, egyszerűbb sírkövek ás jeltelen katonasírok sorakoztak. A temető mögött, messze a Dera- patak torkolatától délre, katonai őrtorony vigyázta a birodalom határát. Az általában két-három kilométerenként épült őrtornyok a táborok közötti összeköttetést biztosították és a határforgalmat ellenőrizték. A magas tornyokból az ellenséges csapatmozdulatokat tartották szemmel. Hasonló őrtorony védte észak felé is az utat. romjai, a Hunka dombon jól láthatók. A tábor és a Duna közötti beépítetlen részen, hadászati okok miatt nem volt szabad építkezni. Itt mindössze egy nagyobb épületet látunk, a római élet elmaradhatatlan kellékét: a fürdőt. A fürdő helye érdekesen jelentkezik a mai Kossuth Lajos utca vonalvezetésében. A vasútállomástól a Fő térre vezető út a Római sánc utca torkolatánál látszólag indokolatlanul elKeskenyedik és kis kanyar után folytatja útját a Fő tér felé. Az út, amely évszázadokig, sőt évezredekig megőrizte eredeti irányát, a középkorban is erre vezetett. Az akkor még magasabban álló római romokat az út kikerülte, s ez a szűkület és kanyar a mai napig megmaradt. Az országút a Pannónia út vonalát követve, a Duna-part vonalát megtartva haladt Aquincum felé. A tábortól északra, a Bükkös-patak völgyében és a Szabadság-forrás környékén, itt-ott egy-egy villát, gazdaságot láthattunk. Közülük némelyik díszes kivitelezésű nyaraló volt, mint a Szabadság-forrás közelében fekvő, légfűtéses, gazdag berendezésű, nagy kiterjedésű villa. Ez valószínűleg egy magas állású aquimeumi hivatalnoké vagy katonatiszté lehetett. Képzeletbeli sétánkat befejezve vessünk egy pillantást magára a katonai táborra. A falon belül, a kövezett és csatornázott utak mentén, legénységi és tiszti épületek, a parancsnokság székháza, szentélyek, raktárak, istállók sorakoztaik. Középen a táborparancsnokság épülete emelkedett. A belső falakat freskók díszítették, a mennyezetet stukkó ékesítette. Ez az épület szintén légfűtéses volt, a központi kemencékből téglacsöveken jutott el a meleg levegő az egyes helyiségek padlózata alá és a felmenő falakba. Soproni Sándor feljegyzéseiben olvasható: az elmondottakban az eddigi régészeti kutatások eredményei alapján próbálom megismertetni a római kori Szentendrét. a vegyesbolt , áruellátását, jónak értékelték a vendéglő működését. Sőt, itt azt is meg kell említeni, hogy az üzletvezető kezdeményezésére indult szociális étkeztetésnek nagy sikere van. Sokoldalú emberek a törzs- gárdatagok a pomázi faipari szövetkezetben. Kevés a dolgos kéz, s ezért a faragástól a csomagolásig minden munkafogást megtanultak. Kellene egy negyedik is Kinőtték a középiskolákat j, Lehet, hogy furcsán hang- ^ zik, de bár a városban a ^ Móricz Zsigmond-, s a Fe- ^ rences Gimnázium meg a ? Szakmunkásképző intézet ^ fogadja a tovább tanulni '/ vágyó fiatalokat, ez még- £ sem elég! Szükség volna egy negyedikre is! Először is Szentendre dinamikusan fejlődő város, 1975- ben 432, 1980-ban 349 lakást adtak át. Tehát a folyamatos beköltözés miatt ugrásszerűen megnőtt a lakosság száma, beleértve a gyerekeket is. A városban 1969-ben. 191 gyerek született, s 1972-ben, amikor háromévesek lettek, már 233-an kaptak helyet a város óvodáiban. A többlet nyilvánvalóan a beköltözésből adódik. Az óvodás korúak elsősök lettek 1975-re, de már 232-en. Ez az évfolyam most végzi az általános iskola 8- osztályát, s számuk: 285. Tehát egy évfolyam létszámának növekedése 14 esztendő alatt mintegy 67 százalékos. S vegyük figyelembe azt is. hogy ezen idő alatt lemorzsolódás U volt. Az 1974-es esztendőben 280- an születtek, s erre az időszakra esik a lakások átadása, a nagymértékű beköltözés. Ez a korosztály 1989-re lesz nyolcadikos, s addig számuk óvatos becslések alapján, eléri majd a 450-et. Igen ám, csakhogy a város középfokú tanintézeteinek kellene fogadniuk a járásban végző, s továbbtanulni szán- denozó fiatalokat is. Ebben az esztendőben például 455 gyereket. Ha megvizsgáljuk a középfokú tanintézetek befogadó képességét, akkor a következő a helyzet: a múlt esztendőben a városban és a járásban 600- an fejezték be általános iskolai tanulmányaikat. Közülük 120-an helyet kaptak a Móricz Zsigmond, 20-an a Ferences gimnáziumban, s száz tovább tanulni vágyó fiatalt vett fel a Szakmunkásképző Intézet. Mintegy 50—60-an nem tanulnak tovább, hanem elhelyezkedtek, s végül 300-an Budapesten, illetve más helyen találtak továbbtanulási lehetőséget. A jövő esztendő sem mutat biztatóbb képet, ugyanis mintegy 700 gyerek fejezi be az általános iskolai tanulmányait, ám a középfokú tanintézetek befogadó képessége nem fog bővülni! A városi tanács természetesen mindent megtesz, hogy enyhítsen a szorító gondokon. Erre az esztendőre például beruházás nélkül 13 újabb tantermet biztosított, igaz, más célú épületek hasznosításával. Természetesen, mindez sem elég! A nagyon óvatos és megfontolt becslések alapján 1990- ben a városból és a járásból, mintegy 1 200 gyerek fejezi majd be általános iskolai tanulmányait! Tahitótfalu határában Új kemping nyílik v Sok szó esik napjainkban az idegenforgalom hátteré- ^ nek megteremtéséről. Cj szállodák épültek, hogy legyen ^ hely a hazánkba látogató turisták fogadására. Persze ^ ezek zöme a fővárosban és a Balaton két partján van- nak. Áraik, a színvonalnak megfelelően magasak. Csak- ^ hogy nem minden, idelátogató turista csekkfüzete vas- ^ tag, van, de még mennyi, vékonyabb tárca is. Nos, az ő í igényüket is figyelembe kell venni. Ezért csak üdvözölni lehet azt a magánkezdeményezést, amely Tahitótfalun, az Ersz- vény dűlő egyik telkén valósul meg. A tulajdonos Chwatchkó Jeanné elhatározta, hogy ott egy 12 autó, illetve sátor befogadására alkalmas kempinget létesít. A kempingterv műszaki leírásaiból megtudjuk, hogy azon 12 sátor részére legyen tágas, pihenésre alkalmas természetes környezetként szolgáló terület. A sátrak csak az akácos részeken állíthatók fel, ügyelve arra, hogy egy-egy lekopott sátorhely terepe regenerálódhassák ... a maximális vendéglétszám 40 fő. A várható 40 főre a meglevő két mellékhelyiségen kívül egy mosdó-zuhanyozó épületben 4 zuhanyozó, 4 mosdó; egy másik épületben pedig főző-mo- sogató és 10 fő részére fedett étkezőtér létesül. Ezenkívül 4 szabadtéri- tűzrakóhely és 5 asztal, valamint egy homokozó készül... a telek legmélyebb végén alakítjuk ki a sportolásra alkalmas területet... megfelelően kidolgozott gyepfelületen. Az engedélyek megvannak, a kemping ezen a nyáron már vendégeket fogadhat. Az-oldalt irta: Karácsonyi István Fotó: Erdősi Ágnes
