Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-23 / 69. szám

1983. MÁRCIUS 23., SZERDA "xJCíűap 5 Megszűnt a varázs? Tizennégy éves a budapesti libegő. Az átadás óta a drót- kötélpálya székjeiből töob mil­lióan gyönyörködtek a buda­pesti panorámában. A nyári menetrendre — szokás szerint — idén is május 15-töI állnak át, addig az oszlopalapok fel­újításával, a pálya csinosításá­val, az oszlopok festésével fog­lalkoznak. A tíz év alatt eléggé elhasználódott műanyag széke­ket idén folyamatosan kicseré­lik: most próbálják ki az új ülőke mintadarabját, amely színesebb, mint a régi, és for­mája is tetszetősebb, prakti­kusabb. A pálya karbantartására, fel­újítására tavaly mintegy egy­millió forintot fordítottak, s ebből elvégeztek minden olyan munkát, amelyre a tízéves üze­melés után szükség van. A nagyjavítást hosszabb leállás nélkül oldották meg, ám — a libegő forgalma tavaly — so­káig tartó, egyenletes növeke­dés után — csökkent. Ügy tű­nik: a budapestiek megszokták a Zugliget és a János-hegyi kilátó közötti drótkötélpályát. A törzsközönség, s a vendégei­ket kirándulni invitáló főváro­siak továbbra is gyakran ki­járnak, ám az 1981-es 347 ezer utashoz képest tavaly csupán 316 ezer turistát szállított a li­begő: megszűnt a pálya újdon- ságjellege. Nem terhelheti minden a közösség számláját Felmérték az idősek helyzetét Sok idős ember él Alsónémediben. A tavalyi felmé­rések szerint a hatvan éven felüliek száma meghaladja a hatszázat. A községi tanács vizsgálódásának a célja az volt, hogy feltérképezze a helyzetet, és valamilyen for­mában támogatást nyújtson azoknak a rászorulóknak is, akikről addig nem tudtak. Jönnek a levelek Két tiszteletdíjas gondozó­nője is van a községnek, akik a magatehetetlen betegek ott­honi ellátásában segítenek. A Betyár étteremben előfi­zetéses ebédet rendelnek (szükség esetén házhoz is kül­dik) azok számára, akik ott­hon nem tudják megoldani a főzést. A községi tanács költ­ségvetésében évi 160 ezer fo­rintot tesz ki az összeg, ami idősek segélyezésére és házi szociális gondozásra fordíta­nak. A figyelem apró megnyilvá­nulásai pedig nem is szerepel­Körzefi orvos a Fő utcán Kerékpáros vizit Másodszor ülünk egymás­sal szemben, de az első talál­kozás csak nekem maradt emlékezetes. Dr. Wiedner Má­ria taksonyi körzeti orvos el­sősegélyben részesített vala­kit, mint már annyiszor. Evekkel ezelőtt történt Du- navarsányban, késő este, hogy családunk egyik tagja lefor­rázta a karját. A Zsellér-erdő környékén Valamelyik szomszéd ta­nácsolta, hogy induljunk el gépkocsival a szomszéd köz­ségbe, Taksonyba, a Fő úton lakik egy orvosasszony, ő majd segít. Így is történt. Dr. Wiedner Mária ellátta a sé­rülést, adott fájdalomcsillapí­tót éjszakára és tanácsot a to­vábbiakhoz. Nem a megkésett köszönet- nyilvánítás szándékával ke­restem fel ennyi idő után, ha­nem azért, mert Nyeste István taksonyi tanácselnök beszélt róla, hogy nagyon sokat vál­lal és tesz, gyakran nehéz kö­rülmények között, az itt élő emberek egészségéért. Az orvosnő kerékpárral jár, olykor tíz-tizenkét kilométe­res távolságra, akkor is, ha éjszaka riasztják. Akinek ko­csija van eljön érte, de pél­dául a Zsellér-erdő környékén kevés az autó, és sok az idős, beteg ember. Átmásznak a kerítésen — Azelőtt a férjem vitt el azokhoz, akik járóképtelenek — mondja —, de őt súlyos betegsége miatt leszázalékol­ták, nekem pedig nincs jogo­sítványom. Időm sem lenne most már megszerezni. A nagyfiam is kisegített, amíg itthon volt, ő most katona. így hát marad a kerékpár, télen meg, amikor nagy a hó, gya­logolni kell. Huszonegy éve vagyok itt körzeti orvos, be­hunyt szemmel odatalálnék bármelyik házhoz. Azután arról beszél, hogy az egészségügyi ellátásban változásokat terveznek, mely szerint több községnek lesz egy központi hétvégi ügyele­té, ahonnan gépkocsival men­nek a rászorulókhoz. — Bizonyára könnyebbséget jelent ez — jegyzem meg. A doktornő elgondolkodik: — Nem hiszek ebben. A be­tegek tudják, hogy otthon va­gyok, és úgyis megkeresnek. Késő este, amikor lefekszem aludni és bezárom a kaput, átmásznak a kerítésen. Aki­nek segítségre van szüksége, az megtalál. Tudtam mit vállalok Sok mindent szeretnék még kérdezni arról is, hogyan győ­zi erővel, energiával beteg férje és tízéves kisfia mellett ezt a rengeteg munkát, de tu­dom, hogy felülvizsgálat is volt, délután újra rendel, és addig még betegeket kell lá­togatnia. Szóba hozom hát búcsúzóul azt az első találkozást, — Sokan megkeresnek az üdülők közül is, így van ez, ha az orvos a Fő utcán lakik. — Említette, hogy a fővá­ros egyik legkorszerűbb ren­delőintézetének bajmegállapí­tó osztályán kezdte orvosi pá­lyáját. Nem bánta meg, hogy változtatott? — Egy év után eljöttem vi­dékre, és tudtam, hogy mit vállalok. G. J. Vizsgázik a telefon Rövidesen megkezdődik a CB 800-as család asztali telefon- készülék sorozatgyártása a Mechanikai Művek diósdi gyárá­ban. Képünkön: elektroakusztikus paramétereit vizsgálják a tárcsás hívóművel ellátott, iparművészek által formaterve­zett telefonkészüléket. Barcza Zsolt felvétele nek a költségvetésben, mint például az idősek napjának megrendezése vagy a karácso­nyi ajándékcsomag. A közeli tervek között szo­ciális foglalkoztató létesítése is szerepel, ahol lehetőség nyílik a nyugdíj melletti kiegészítő kereset megszerzésére. Sokat tesznek tehát Alsóné­mediben a segítségre szoruló idős emberekért. Éppen ezért érthetetlen az az éles hangú levelezés, amely Berecz Bélá- né ügyében folyik. A 88 éves asszony Biharug- ráról költözött 1979-ben a csa­ládjához Alsónémedibe, s 1980. január elsejétől részesül havi 1600 forintos szociális segélyben. Tavaly a ve je meg­halt, azóta a lányával és az unokájával él. Rendkívüli segély ügyében idén január 17-én a következő levelet írta a községi tanács­nak: Magas korom miatt dol­gozni nem tudok, lányommal élek íeözös háztartásban, aki önálló keresettel nem rendel­kezik. Már két éve karácsony­ra sem kaptam pénzt, mint más öregek. Azzal is megelé­gedtem volna, ha adnak né­hány ruhadarabot, vagy téli tüzelőt. Én már öreg vagyok, állandóan fázom. Beszélgetés otthon A községi tanács február­bein ezer forint rendkívüli se­gélyt utalt ki özvegy Berecz Bélánénak, ám időközben a leánya, Szamosközi Istvánná a következő levelet küldte édesanyja ügyében a dabasi járási hivatalnak: Én mint leánya gondozom, de anyagiakkal nem tudom tá­mogatni,, mert beteg asszony vagyok, agyonhajszolt, aszt­más, aki önálló keresettel nem rendelkezik. Fiam 17 éves, ön­álló kereső, de a nagyanyját támogatni ö sem tudja. Tavaly decemberben meghalt az édes­apja és a temetés sok pénzbe került. Az édesanyámnak volt két hold földje Biharugrán, azt beadta a tsz be, de munka­egységre nem tudott dolgozni, mert már öreg volt, így nyug­díjat nem kap. A tanácsnál azt mondták, hogy nekem kötelességem gon­doskodni az édesanyámról, ak­kor is, ha nincs jövedelmem. Kérem, ha pár napon belül nem intézkednek semmiféle tanácshoz nem fordulok, ha­nem bemegyek a minisztéri­umba. A kiutalt pénz időközben megérkezett a címzetthez, de Szamosköziné március 7-én újabb rendkívüli segély ügyé­ben fordult a tanácshoz, mely szerint: Nem fedi a valóságot, hogy én tetemes összeget kap­tam édesanyámtól a gondozá­sért. Igaz, hogy ideadta a pénzt, amit a buharugrai há­zért fizettek, de az valamikor az enyém volt, csak átadtam édesanyám nevére, amikor el­kezdtünk Alsónémediben épít­kezni. Hol van itt az igazság? Sza­bó Balázsné igazgatási előadó­val meglátogattuk Berecz Bé- lánét. Kétszintes, modern épületek sorakoznak az Iskola utcában, amerre mentünk. A nagy, mo­dern ház, amelyben Berecz Bé- láné leányával és unokájával lakik, ugyancsak kétszintes, beépített tetőtérrel. A vado­natúj sárga redőnyöket min­den szobában leeresztették. Az idős, nagyothalló asszony csak hosszan tartó kopogtatásra jött ajtót nyitni. Segít a tanács A nagy előtérben beszél­gettünk. Az egyik szobában több száz tollasodó kiscsirke csipog, azokon keresztül lehet csak az asszony hálókamrájá­ba bejutni. Az apró jószágok között áll egy szék Berecz Bé­lánénak. Ott üldögél naphosz- szat, és gondolkodik a régi dolgokon, amelyek úgy tűnik, hogy a mánál közelebb van­nak hozzá. Biharugrán mindenkit is­mer, Alsónémediben a család­ján kívül szinte senkit. Rosz- szul lát, a kertnél távolabbra nem merészkedik, még bevá­sárolni is a lánya jár. — Mondtam Gizikémnek, adjuk el ezt a nagy házat, mi­nek nekünk. Költözzünk haza Biharugrára. Én még az eme­leten nem is jártam, nincs korlát a lépcsőn és fel sem tudnék mászni. Elköszöntünk és visszamen­tünk a tanácsházára, ahol megnéztem az iratot, mely sze­rint özvegy Berecz Béláné ta­valy a rendszeres — havi 1600 forintos — szociális segélyen felül négy alkalommal össze­sen négyezer háromszáz fo­rint rendkívüli támogatást is kapott. Mulasztással vagy részvétlenséggel tehát a hiva­tali ügyintézőket aligha lehet vádolni. Végül Gasparik Pál községi tanácselnököt kérdeztem: ho­gyan ítéli meg a helyzetet? — Sajnáljuk és segítjük Be­recz Bélánét, mint a többi rá­szoruló idős embert is itt a községben. Egyedülállónak nem tekinthetjük, hiszen a leányával él, aki keresőképes korú, és munkát vállalhatna. Tudomásunk van arról is, hogy 3 évvel ezelőtt a házát eladta, és a pénzt leányának adta, feltehetőleg azért, hogy gondoskodjon róla. Mi tovább­ra is megtesszük, ami tőlünk telik, de nem lehet minden tartozást a közösség számlá­jára írni. Gál Judit Aláfúrták a hetvenest A 70-es út alatt vezetik át a csövet a Pest megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat dolgozói. A vezeték a közeli Anilinfesték- és Vegyianyaggyár szükségleteinek kielégítésére épül. A fúrt lyukon való átvezetés lehetővé teszi, hogy ne kelljen az útbur­kolatot megbontani. Veress Jenő felvétele Sátorral kombinálva Gördülő víkendházak Megkezdték a gördülő ví­kendházak gyártását a 15. számú autójavító vállalatnál: Barkas-kocsikat alakítanak át lakóautókká. Tetőszerkezetü­ket megemelik, hogy járni le­hessen bennük. Az egyébként kilenc személy szállítására al­kalmas kocsi üléseit kiszere­lik, s belső terét lakószobává, illetve mini konyhává alakít­ják. Kényelmes, kanapészerű ülőhelyekkel rendezik be, ezek szétnyithatók, három személy számára szolgálhatnak fekvő­helyül. Lesz a konyhában propán-bután gázresó, kis munkaasztal és mosogató, amelybe ügyes megoldással, levegőnyomással juttatják a víztartályból a vizet. A moso­gatót egy másik tartállyal is összekötik, abban tárolható majd a szennyvíz. A kocsi ol­dalfalaira kis szekrényeket helyeznek a konyhai edények és ruhaneműk számára. Az elektromos árammal is ellá­tott lakótér padozatot gra- boplast padlókárpittal borít­ják. A víkendautó oldalához speciális sátor illeszthető, amely négy felnőtt számára kényelmes alvóhelyül szolgál. A lakóautó a próbaúton jól vizsgázott. A tervek szerint az idén húsz készül el, értékesí­tésükre az Autóker vállalko­zott. Gombó Pál: é^rzefmeh Ne fordítsák á címet még magukban sérh, még véletlenül sem holmi szentimentálissal rokon szóra — ez avítt dolog lenne. Az aláb­bi esetek arról tanúskodnak, hogy érzelmi vi­lágunk szinte végtelenül tág, akárcsak az ob­jektív valóság, amellyel kölcsönhatásban áll. DIADALITTASSÁG Megkezdődtek az országos bajnokság via­dalai. A sportág legjobbjai álltak versenybe, szám szerint tizenöten, hosszan időzített for­májuk teljében. Erőben, észben és szent aka­ratban nem volt hiány, de még gyakorlott­ságban sem. Ezért főként az állóképességnek kellett döntenie, hiszen ötnapos erőfeszítés nem csekély kívánalom. / Az első napon kialakult a mezőny első fe­le és második fele. Az utóbbiakra immár sen­ki sem figyelt. Az előbbiekre annál inkább. Különösen a legesélyesebbre, Kogutowitz Edgárra. Termete hasonlatos volt Akhileszé- ra, nyúlt alak, nyúlt izmok, ércbe faragható fejforma. Hanem Tisztes Leona, a neves sportújságíró másnap reggel hiába kereste előzetes interjú végett Kogutowitz Edgárt, helyette csak a hír érkezett meg: influenzá­ban megbetegedett. A hír felvillanyozta a második helyen sze­replő Vedellőt, de még a hatodikon álló Kop- jást is. Az előbbi előtt megcsillant a győze­lem esélye — de még Kopjás is úgy gon­dolkodott, hogy immár csak két vetélytársat kell leköröznie és nyitva áll az út az Európa- bajnoksági kiküldetés, Róma előtt. Küzdött is, egy teve kitartásával és egy oroszlán vak­merőségével, ám a helyezésen csak a harma­dik nap változtatott. Ekkor ugyanis bár Ve- dellő az élen maradt, de Lucska és Hadrinek átkerült influenzás státuszba. Így hát a negyedik napon már csak hár­man alkották az élmezőnyt, ebben a sorrend­ben: Vedellő, Pomócs, Kopjás. A sorrend az­nap nem is változott. Mindenesetre Kopjás most már dobogó szívvel állapította meg, hogy az Európa-bajnokságon való részvétel biztosítva van, és ettől pompásan aludt. És eljött a negyedik nap. Hárman vetél­kedtek, de Pomócs teljesítménye csak szá­nalmat kelthetett. Kopjás a második helyre került, Pomócs a pályáról egyenesen a sportkórház influenza részlegébe. Kopjás immár nem elégedettséget érzett, hanem iz­gató reményt. Add uramisten — imádkozott este magános ágyában —, hogy Vedellő is megkapja az influenzát! Ám az ötödik napon mégis csak Vedellő lett az első. Igaz viszont, hogy Kopjás imá­ja is megfogant — este már 39 fokra ment fel Vedellő láza. Ám ennek ellenére diadalt érzett, szinte ittas lett tőle és boldogan így kiáltott fel: Köszönöm uram, hogy jól időzí­tetted az influenzámat! MEGTÖRTSÉG, BOLDOGSÁG Persze, ha ennyi különféle érzelemről esik szó, egy olyan ügy húzódik meg a hát­térben, amely érdekellentétekkel terhes. Az történt, pediglen, hogy elkezdtek egy sokmilliós beruházást, nevezetesen valame­lyik filmszínház újjáépítését, nem mondom meg. melyikét, de azt kijelentem, hogy néhány esztendős munkaszerűség volt és kisnéhány esztendő múltán el is készült... volna, ha a vadonatúj mennyezet nem ázik be újra, meg újra. Ugyanis a földszinti moziterem felett eíterjilt az első emelet, azon néhány lakás, amelyek egyikéből szüntelenül folyt a csa­torna vize és mocska. A lakónak érdeke volt a javítás, bejelentette az IKV-nek, ám az a füle botját sem mozgatta. A beruházó is rá­jött, hogy érdeke immár a javítás, átírt a FIK-nek, ám az a másik, füle botját sem emelte intézkedésre. Végül aztán jött a sajtó, amely mindenről értesül, inkább utóbb, mint előbb, de mégiscsak — és az esetet megírta, hiszen a közvélemény is érdekelt volt abban, hogy nyissák már meg végre azt az immár reprezentatívvá újított filmszínházat. És bi­zony erre az IKV összeszedte magát, helye­sebben szólva az embereit és megkezdte a hiba elhárítását. Ettől a lakó boldoggá vált, hiszen... de mit magyarázzam, minden lakó érti. A be­ruházó vállalatot sikerérzés töltötte el, mert ha késik, késik, most már biztos, hogy emiatt késik az átadással, de végül is a köztudatban ő immár áldozat. Az IKV viszont a megtört- ség állapotában leledzik, mert mi lesz, ha nemcsak a javítás tízezres költségébe kellett belevetnie magát, hanem egy százezres per is fenyegeti a beruházó részéről. Egyéb tanulság nincs, mert nálunk minden érdek érvényesül, és ki tehet róla, hogy az egyiknek jobban fáj a maga tízezre, mint a köznek a százezrek, nem is szólva a lakókról, akik magánszemélyek. TÜRELEM Kovács Dezső hölgyfodrász és másodgya­rapításban pedikűrös nagy vállalkozásba fo­gott. Számolt jobbra — számolt balra, sőt, hátra is, de főként előre, aztán egy Balaton menti községben családi ház építéséhez kez­dett, sőt be is fejezte. Az a mellékkörülmény ugyan fennforgóit, hogy a telek építési tila­lom alá esett, ám ezzel is számolt. Idővel mégis megkapta az első bírságot, amit nem fizetett ki; a második fizetési fel­hívásnak azonban ügyvédi tanácsra eleget tett. Érkezett egy szigorú rendelet is, hogy bontsa le az épületet, ám annak ügyvédi ta­nácsra, valamint saját józan eszére hallgatva nem tett eleget. Attól kezdve csak úgy bom­bázták a posta útján felszólításokkal, hatá­rozatokkal, sürgős és utolsó feliratú nyom­tatványokkal, ám ő türelmesen — mert tü­relme az volt, születési erényként és szakmai adottság gyanánt — félrerakta ezeket, szépen kisimítva. Egyebet nem is tett. Egyszer aztán mit tudott meg, mit nem a szomszédoktól, akik ugyancsak építkeztek és laktak? Persze hogy azt: az ő területükre nézve feloldották az építési tilalmat és áthe­lyezték 150 méterrel odébb, ahol még csak egyetlen félkész épület áll ez idő szerint. Azt mondják, a türelem rózsát terem. Ko­vács Dezső viszont másként érez. Szerinte a türelem olyan érzelmi töltéssel zsúfolt lelki- állapot, amely nem abból indul, hogy mi van, hanem abból, hogy mi lesz, ha ő kitart. A kívülálló pedig netán érzelemmentesen csu­pán azt az objektív tényt állapítja meg. hogy a rózsa és a hatszobás villa között jelentős értékkülönbség állapítható meg, vagyis a mai világban a türelmet fel kell értékelni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom