Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-12 / 60. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1983. MÁRCIUS 12., SZOMBAT Száz esztendeje született Egry József Fényben tündöklő, pazar színjáték A XX. század magyar képzőművészetének nagy alakja, Egry József, szál esztendővel ezelőtt, 1883. március 15-én született. Az évforduló alkalmából a Magyar Nemzeti Galéria emlékünnepséget szentel neki falai között, májusban pedig Tihanyban a múzeum termeiben megrendezi grafikai müveinek kiállítását. Közben a fővárosban és vidéken más múzeumok és művelődési intézmények ugyancsak kiállításokkal vagy ünnepségekkel adóznak emlékének. Életművének jeles darabjait az ország több múzeuma és magángyűjteménye őrzi, s egy kivételesen szép válogatás látható azokból Badacsonyban, a művész egykori otthonának és műtermének helyén alapított emlékmúzeumban. elbűvölő fénytöréseket, fényeltolódásokat és fényvisszaverődéseket hagytak maguk után. S végül elvitte tekintetünket vagy képzeletünket az igéző végtelen, a fénysugaraknak a forrása: a napkorong felé. A festő-lírikus Bármilyen szenvedéllyel kereste is a természet erőinek, elsősorban a napfény és a levegő élettani hatásának, festői szépségének képi megjelenítését, sohasem szűnt meg érdeklődése az emberi sorsok, érzelmek és indulatok széles skálája iránt. Az embert rendszerint ősi foglalatosságai közepette ábrázolta. Például amint a földjét művelte, az állatait legeltette, vagy amint csónakjával, hálójával vízre szállt, s megküzdött a vad hullámokkal. A földművelő vagy halászemberek mozdulata alighanem ősidők óta olyan volt, amilyennek ő ábrázolta, festette. Ezt diktálta munkájuk üteme. Nincsen rajtuk semmi külsőséges vonás, amely a múló időhöz kötné őket Egry nemcsak a fizikai munkát festette, hanem az ember töprengéseit, megdöbbenéseit, szellemi, alkotói erőfeszítéseit is. Az ember arcát, alakját és általa az ember jellemét megrendítően tudta ábrázolni, önarcképei is ezt a páratlan lélekábrázoló készségét igazolják, s általában azt a drámai feszültséget, amely őt mindig hatalmában tartotta, amikor megállt a festőállványa előtt vagy akár csak töprengeni kezdett alkotói feladatain. Fő mondanivalója az ember és a külvilág — vagy másképp: a teremtő lelkűiét és a hatalmas természet — kapcsolatából táplálkozott Ezt az örök alkotói kapcsolatot ezúttal egy érzelmekben kivételesen gazdag festő-lírikus fogalmazta meg. Mindenkor a természeti, fizikai törvény- szerűségeknek megfelelő valóságból indult ki. A természeti (az anyagi) valóságot nagyon jól ismerte. Szinte szó szerinti értelemben is állíthatjuk, hogy ő o természet ölén élt a Balaton mellett ismerte annak minden rezdülését. Sorsközösséget vállalt a Balaton környéki emberrel is, megértette küzdelmeit, amiként megértette fiatal korában a főváros nincstelen tömegeinek életét. Ám miközben szeme áthatolt a dolgok és jelenségek külső megjelenési formáin, át is költötte, át is szellemítette azokat. Saját lelkének ünnepélyes visszfényét szintén beléjük vetítette. Motívumait így avatta emelkedett, szinte földöntúli látomásokká. Egyetemes értékek Művészetében a hazai, közelebbről a dunántúli, Balaton környéki föld természeti és emberi valósága kapott képi formát, képi kifejezést, oly módon, hogy ez a kifejezés nemcsak a szóban forgó földrajzi egységen, a Dunántúlon mutat túl, hanem az országhatárokon is és méltán várja, hogy egyre többen felismerjék egyetemes értékeit. Szij Béla I— evei Egry Józsefet származása és munkásságának második, érdemesebb fele a Dunántúlhoz, pontosabban a Balaton vidékéhez köti. A Zala megyei Újlakon született, s ott élt hat-hét esztendős koráig. Napszámos szülei azonban 1890 táján felköltöztek a fővárosba, s őt is magukkal vitték. Több mint két évtizeden át élt Budapesten, tehát ott töltötte fiatalkorát és művészi kibontakozásának első szakaszát. Nélkülözések, mindennapi gondok között telt el az az idő, A festés iránti vágy már gyermek korában megfogant benne. Művészképző iskolákba azonban egyelőre nem járhatott. Szerény képességű festők műtermében vállalt szolgai munkát, csakhogy szabad idejében — a tőlük tanultakat felhasználva — maga is festhessen. Később, 1904- ben Münchenben, majd 1906-ban Párizsban próbálkozott a rendszeres iskolai képzéssel. Vállalkozásai a kellő anyagi erők híján csak rövid ideig tarthattak, s kevés eredménynyel jártak. Párizs művészeti életének mégis sokat köszönhetett, ö maga is szívesen említette később: Ott láttam meg, mily alapokon fekszik a fejlődéshez szükséges mindazon érték, miket addig nem ösmerhettem. Nagyon becsülte Gauguint, Van Gognot, puvis de Chavannes-t és a banbi zordakat. A budapesti Képzőművészeti Főiskolára 1907-ben vették föl, s állami ösztöndíjat kapott. Abban az esztendőben készítette el a Menhely előtt című nagyméretű olajfestményét. Ezen a művén is. mint sok más fiatalkori alkotásán, a nincstelen városi tömegeknek, a népkonyhák éheseinek, az éjjeli menedékekben meghúzódó nyomorultaknak az életéből merítette mondanivalóját. Akkor még sokféle hatás megmutatkozott képein. Ferenzy Károly, Fényes Adolf, a francia mesterek közül Millet, Puvis de Chavannes művednek ihletése igencsak felismerhető azokon. 1910 táján a fizikai munkások erős, magas termetű alakjaival népesítette be vásznait. A kikötőkben, rakpartokon, vásárcsarnokok környékén dolgozó embereket figyelte, és sok maradandó értékű festményen állított emléket nekik. 1911-ben Belgiumban tett tanulmányutat, s a nagy belga szobrász, Meunier műveinek varázsa is nyomot hagyott munkásságán. A nagy kiteljesedés Realista, naturalista, majd impresszionista szellemiben megfestett művek váltakoztak a szecesszió formajegyeit magukon viselő alkotásokkal. Egyszerű, világos kifejezésre törekedett. A motívum részleteit szíEZRES BANKÓ Látod, fiam, miről ír az újság? Júniusban megjelenik az ezerforintos ... Emlékszel, 1946-ban a százforintos volt a legnagyobb pénz. Hát itt tartunk... Szinte halljuk, egyik-másik férfi olvasónk így szólt a feleségéhez, amikor a közleményt olvasta az ezerforintosról, illetve az új váltópénzekről. S el kell ismerni az igazát abban, hogy 37 éve, még 46-ban valóban a százforintos volt a legnagyobb címletű bankjegy. Gsakhát mégsem olyan egyszerű az ügy. Mármint ami az ezerforintos bankjegy kinyomtatásának szükségességét illeti. Először is azért nem egyszerű, mert 1950 óta — változatlan áron számolva — több mint ötszörösére nőtt az ország nemzeti jövedelme. (Csak mellesleg jegyezzük meg, hogy az 1946-os nemzeti jövedelmet még viszonyítási alapnak sem használják, oly alacsony volt. a háborús pusztítások nyomai meg az ország akkori elmaradottsága következtében.) Nos, ha ötszörösére nőtt a nemzeti jövedelem, az nem kevesebbet jelent, minthogy — ismét aláhúzzuk: változatlan áron számolva — ötször annyi értékű ilyen-olyan termék előállítására képes az ország, mint 37 éve. S minthogy e termékek csak akkor válhatnak felhasználható áruvá, ha a fogyasztókhoz is eljutnak, a Magyar Nemzeti Bankban is több pénzt — jóval több pénzt — kell kibocsá- tania, mint annak idején. A közleményből világosan kitetszett, hogy alig volna célszerű, ha a manapság is, amikor már a legtöbb ország rég rátért a nagyobb címletű bankjegyek használatára, a százforintos volna a legnagyobb fizetési eszköz. Nem egyszerű az ügy egyébként azért sem, mert 1946-ban a lakosság több mint fele még paraszti gazdálkodást folytatott s a sót a gyufát a petróleumot meg néhány iparcikket kivéve alig-alig járt el a boltba. Voltak még olyan vidékek is, ahol a maguk szőtte vászonból szabták az ágyneműt is. Az akkori, s a mai szemmel nézve szinte félfeudális állapotokhoz képest felmérhetetlen változást jelent az a tény, hogy a jelzett 37 esztendőben mintegy nyolc-tízszeresére nőtt Magyarországon a bérből és a fizetésből élők száméi, akik napjainkban már nemcsak sóért meg gyufáért mennek be az üzletbe. S bár a legtöbben kevesellj ük a fizetésünket, azt ugye azért mindenki elismeri, hogy a havi jövedelmünk reálértéke összehasonlíthatatlanul magasabb az 1946. augusztusi szintnél, amikor — az ötven évnél idősebbek emlékezhetnek erre — még arra is alig-alig volt elég a havi fixünk, hogy megéljünk belőle. Ha pedig 1946-hoz képest többszörösére nőtt a fizetések vásárlóértéke, s 170 milliárd forint takarékbetétet tartunk az OTP-ben, megint nem nehéz belátni, menynyivel emelkedett már emiatt a forgalomba kerülő bankjegyek iránti igény is ... Nem egyszerű a dolog azért sem, mert — ezt sem szabad elhallgatni — 1946 óta persze az árak is emelkedtek, méghozzá nem is keveset. Bár ennek okairól aligha tudunk közgazdasági fejtegetésekbe bocsátkozni, annyit azért már minden újságolvasó ember tud, hogy 1973-at, a nagy olajárrobbanást követően valóságos árrobbanás ment végbe a világgazdaságban, olyan mértékű, amelyhez fogható keveset jegyeztek fel a világtörténelemben. Egyetlen ország sem tudja becsukni a kapuit az ilyen nemzetközi hatások előtt, különösen az olyan nyitott gazdaságú ország nem, mint a miénk. Már azért sem. mert mire egy malac eljut odáig, hogy szépen feltálalt, ínycsiklandozó pecsenye legyen belőle, körülbelül annyi olajat kell felhasználni a felneveléséhez (beleértve a szántás-vetés energiaszükségletét is), mint a malac saját súlya.., Végül nem egyszerű az ügy azért sem, mert — akár kellemes, akár nem — egyensúlyban kell tartani a sokat emlegetett árualapot meg a fizetőképes keresletet. Ez pedig — pontosabban: ez is — időnként bizonyos árrendezésekre kényszeríti a kormányt. Bármilyen népszerűtlen dolog is ez (egyébként már 1951-ben is volt ilyesmi, akkor emelték először a zsír, a liszt, a cukor stb. árát), még mindig jobb a korlátozott mértékű áremelés, mint az a helyzet, amikor van pénzünk, csak éppen üres a bolt. Azok, akik az 1946-os időket, a jó forint megszületését emlegetik, még emlékezhetnek arra, milyen cudar időszak volt előtte: volt pénzünk, de alig kaptunk valamit érte. Ha már az 1946-os időket, a jó forint születésének évét emlegetjük, ideírhatjuk: a nemzetközi pénzvilág ma is a jó valuták között tartja számon a mi pénzünket. A frankfurti, zürichi, bécsi tőzsdéken ma is jegyzik a forintot, ezzel is jelezve: a vezető valutákhoz képest az árfolyam garantált Ezen a megítélésen mit sem fog módosítani az a tény, hogy júniustól kezdve, az egyik oldalon Bartók Béla portréjával, a másik oldalon pedig Medgyessy Ferenc Anya című szobrának rajzával — nekünk is lesz ezres bankónk. Csak annyi változik, hogy kevesebbet kell fáradozniuk azoknak akik például a postai befizetéseknél a pénz- olvasással bajlódnak. Meg annyi, hogy tulajdonképpen megtakarítással jár a kékeszöld színű ezerforintos bankó használata. 1 Am ez már benne volt az erről szóló közleményben ... Magyar László Balatoni halászok Badacsony önarckép vesen alakította a mértani testek egyszerű és határozott formáihoz hasonlóvá, miáltal pontosabban megtalálta helyüket a gondosan szerkesztett térben, vagy — ha összefoglaló, díszítő jellegű síkkompozíciót festett — a képfelület síkján. Rokonszenves alkotások voltak a fiatalkori művek, de igazában nem képviseltek kivételes esztétikai értéket a korszak képzőművészetében. A nagy áttörés, a nagy kiteljesedés az első világháború után kezdődött el, amikor újra a Balaton mellé került, majd 1918- ban véglegesen letelepedett ott A Balaton-vidék káprázatos természeti szépsége, a tájban megjelenő ember ősi egyszerűséget sugalló munkája egy új és magasabb fokozatú művészet megteremtésének a vágyát ébresztette föl benne. Már régebbi méltatói is megírták, hogy senki más művész nálánál szomja- sabb, hűségesebb szemmel nem csüngött ennek a tájnak a gyönyörű alkatán és pazar színjátékán (Kállai Ernő). A legkönnyebben érzékelhető változást művészetében az a mód jelentette, amellyel a Nap fényének és a páratelt levegőnek a szépségét illetőleg az emberre és a természetre tett hatását festőileg értelmezte. Fényben tündöklő és hatalmas távlatokat felölelő képein bemutatta a lábunkkal érinthető földet, legfőképp a Balaton-part termőföldjeit szőlő- , ültetvényeit, üde zöld mezőit, lassú méltósággal . emelkedő, vulkanikus eredetű hegyeit, aranyba, rózsás • vagy bíborszínbe forrósodó nyári , tájrészleteit. Megjelenítette a hatal- ; más tó vizét, félelmes hullámait ' vagy fénytől ragyogó sima tükrét. ; Megjelenítette a tó fölött lebegő le- ■ vegő- és páratengert, amelyen át a fénysugarak szabadon áradhattak, s
